Round 22

1999. Március 12. Akihabara, Taito Hey játékterem, délelőtt 12 óra.

- Ezt most komolyan gondolja? – kérdezte a rendezvényszervező Mishihara, aki a csekket nézte kigúvadó szemekkel. Lillith elégedetten, egy legyezővel félig eltakarva az arcát nézett a férfira. Nem hitte volna, hogy egy ostoba videójátékos baromságba kell pénzt invesztálnia, de úgy volt vele, hogyha ezekután sikerül mindent a helyes kerékvágásba hoznia, akkor legyen.
- Jól látja. Érdekel engem a videójátékok világa. A pénzért cserébe én szabom meg a játékokat.
- Természetesen. Aki másfélmillió yent adományoz, ez a legkevesebb. A játékokat arra fogja találni.

Round 19.

A tömeg és a szponzorok hatalmas érdeklődéssel várták a két banda harcának végkimenetelét. R. Mika bekapcsolta a mikrofont és ismét megköszörülte a hangját.
- Tisztelet Játékosok! Folytatódjék a két csapat harca. Az előző menetben Felicia kiütötte Splintert, így most jöjjön a Shibuya’s Rats csapatából Raditz!
A megnevezett letette a mangáját és komótosan elfoglalta helyét a gép előtt és kiválasztotta Chun-Lit X-SIMPLE módban. A cicalány maradt Cammynál, csak most V-ISM módban használja.

Round 16.

Vannak olyan emberek, akiket okkal kerülünk el. Szent meggyőződésünk, hogyha nem futunk velük össze, akkor soha nem lesz semmiféle gondunk az agyvérzéssel vagy (ebben az esetben) egy teljes és igencsak fontos napod elontójává. Ám, ahogy az lenni szokott, soha nem ilyen egyszerű a helyzet. Yaguchi esetében volt egy személy, akit soha nem akart újra látni. Ám, ahogy a következő fejezet világosan taglalni fogja, a szeges ellentéte következett be. Most ezzel a bizonyos személlyel, a két lábon járó negatív példával, Raptorral.

Round 13

1999. Február. 15. Yaguchi lakása.

A szoba, ami az esetek 75%-ban néma csendben ad otthont, most játékok hangjai szólalnak fel. Yaguchi éppenséggel élvezi a nemrég ajándékba kapott Gran Turismot. Szeretett volna arra is jelentkezni, hiába ellenkezett Daniel ez ellen, mert barátjával együtt elegen vannak. Anyja szobájából hallatszott, hogy Makotoval edzenek a NWC kazettára szóló bajnokságra. Nem valami eredetiek a szervezők, gondolta magába. Odakint parkoló kocsi hangja hallatszott. A férfi addig nem foglalkozott vele, míg rá nem jött, ki is utazott benne.

Round 10

Másnap reggel Yaguchi felébredt és a plafonra szegezte tekintetét. Azt hitte, hogy a tegnapi nap csak álom volt. Újra láthatta Oonot és még a kijelölt férje is azt szeretné, hogy együtt legyenek. Ez a történet kacifántosabb volt első hallásra, mint a Legend of Zelda idővonala. Ám, a valóság csak akkor csilingelt be, mikor Oono szeme az övével találkozott és ismét egy hosszú csókba fogtak. Nem volt még aktus köztük, mielőtt az olvasó erre tippelne, mert amikor a fürdőben meglátta a nő a férfi csontvázzá fogyott testét, nem kockáztatott inkább. Még mindig bűntudatot érzett az állapot miatt. Ha korábban a nővére útjára lépett volna, akkor nem fajultak volna idáig a dolgok.

Round 7.

Semmivel se később.
Yaguchi kezei remegtek egy kicsit az izgalomtól, amikor töltötte magának a kólát. Mystery Girl odament hozzá és megfogta a férfi karját és segített tartani.
- Köszönöm. – hálálkodott Yaguchi és letette az üveget. A nő csak mosolyogva nézett rá, mintha azt mondaná, hogy ez természetes. – Te is kérsz valamit?
Csak intett, hogy megoldja. Miközben Mystery Girl töltött, Yaguchi beszélőkéje nem állt meg.
- Egy régi emlék jutott eszembe. Anno, mikor 1996-ban elmentem álmaim nőjével a Super Street Fighter 2 X bajnokságra. Akkor határoztam el, ha nyerek ellene, akkor bevallom neki az érzéseimet. Anno, egy fafejű bunkó voltam, aki nem vette észre, hogy mennyire szeretik. Ám akkor már érettebb voltam, nem akartam egy helyben rostokolni belső szempontjából. A döntőben egymás ellen küzdöttünk. Ő Zangieffel volt, én Guileal.
A nő erre a srác szemébe nézett. Mintha azt kérdezte volna, hogy mi volt a végén?
- Nagyon szoros küzdelemben, de legyőzött, ami annak tükrében érthető volt, hogy a legjobb Zangief használó volt egész Japánban. Később, mikor elutazott a szülei miatt Los Angelesbe, akkor bevallottam neki mindent. Megígértem, hogy kiutazok hozzá és összeházasodunk.
Ekkor Msytery Girl letette a poharat és a kezével szívet formált, mintha azt kérdezné, hogy szereted-e még? Yaguchi egy korty után válaszolt.
- Teljes szívemből és csak rá tudok gondolni. Azért gyűjtöm a pénzt, hogy meglegyen mindenre a kiadásom. Amiatt is vagyok itt, hogy a fél milliót megszereve megkezdhessek mindent…
Ekkor a nő Yaguchit teljesen átölelte. A férfi elpirult. A keze a hátán, az illata, a tapintása, mintha Oono lenne a maszk mögött. Viszonozta az ölelést, ami csak fél percig tartott, de Yaguchi számára egy örökkévalóságnak tűnt. Miután kiváltak az ölelésből, a nő a férfi vállára tette a kezét és bólintott. Egyértelmű volt az üzenet: A szíved a helyén van és ez a legfontosabb most. Ezekután Mystery Girl meghajolt és távozott.

Round 4.

1999. Január 6. Japán, Tokyo.
      Daniel sofőrje szólt, mikor megérkeztek a játékterem elé. Kiszálltak és megnézték az épületet.
      - Nem hiszem, hogy biztonságos, Uram! Eléggé veszélyes alakok járnak errefelé.
      - Ne aggódj, miattam, Teddy. – nyugtatta a férfi a sofőrt, miközben kivette a szórólapokat és a meghívókat és a táskájába rakta. – Ez számomra az igazi kikapcsolódó hely.
      A sofőr neve eredetileg Ted, de Daniel becézte így.
      - Ahogy jónak látja. Mikor jöjjek vissza?
      - Hat óra múlva. És lehetőleg ne idd le magad addig, okés?
      - Értettem, uram! – hajolt meg és távozott. Daniel táskát felvéve ment be, ahol már megcsapták a számára örömet okozó gépek látványa és hangja.

Round 1.

1999. Január 4. A Playstation a Nintendo 64-el karöltve uralják a konzolpiacot. Bejelentették a Street Fighter III: 3rd Strikeot. A Metal Gear Solid már ekkor imádott játék lett. A túlélőhorror műfajába a Resident Evil 2 kitünően folytatta az első részt, ahogyan az Abe’s Exodus az Odesseyt.

1990. december 26.

Nevem Yaguchi… Karácsonyra kaptam édesanyámtól eme naplót, hogy írjam fel a fontosabb eseményeket számomra (bár szerintem inkább csak arra, hogy ne felejtsem el kivinni a szemetet meg leolvasni a gázórát). Nem hiszem, hogy sokat fogok írni bele, de ki tudja, talán majd egyszer felnőttkoromban előveszem egy kis nosztalgiázásra… vagy nem.

Sziasztok! Újabb hírekkel jelentkezem műveim háza táján és sajnos nem a legjobbakkal az olvasóim fele. Az elmúlt időszakok rohanó tempóra ráégette a bélyegét a haladásomra. Lássuk is őket.