Round 16.

Vannak olyan emberek, akiket okkal kerülünk el. Szent meggyőződésünk, hogyha nem futunk velük össze, akkor soha nem lesz semmiféle gondunk az agyvérzéssel vagy (ebben az esetben) egy teljes és igencsak fontos napod elontójává. Ám, ahogy az lenni szokott, soha nem ilyen egyszerű a helyzet. Yaguchi esetében volt egy személy, akit soha nem akart újra látni. Ám, ahogy a következő fejezet világosan taglalni fogja, a szeges ellentéte következett be. Most ezzel a bizonyos személlyel, a két lábon járó negatív példával, Raptorral.

1999. Január Január 19.
      A szóban forgó személynek baromira nem állt jól a szénája. Nem elég, hogy a Maru Miye játékteremből a Mizonokuchi Force kipenderítette páros lábbal (vagyis, fejjel lefele a kukába vágta Zangief, ami miatt le kellet nyírni a haját egy beleragadt, használt, rágógumi miatt.), de a közelbe lévő összes játékterem megtudta, mit művelt a Tekken 3 minibajnokság alatt. Ennek következtében, akárhová ment eddig játszani fogadásokból, egyből az adott játékoscsapat vezetője ajtót mutatott. Most éppen fejét lehajtva szállt ki a vonatról, ami Shibuyában állt meg. Nem elégedett meg ennyivel, revansot akart venni Hidakán és a teljes csürhe bagázsán, de legfőképpen Yaguchin. Nem felejtette el, hogy mennyire megalázta azon a meccsen. Csak karnyújtásnyira volt a győzelemtől, erre meg csalással leverték. Egyetlen épkézláb terve volt: Átvenni egy frissen alakult banda, a Shibuya’s Rats felett és oda ütnie a teljes Mizonokuchi Forcenak, ahová a legjobban fáj: a SFA 3 bajnokságon. Mikor a banda által használt játékterem előtt megállt (ami lényegében egy kis lebuj volt pár arcade géppel.), bevillant élete. Szülei rendkívül rendesek és jószívűek voltak mindenkivel és előszeretettel adtak adományokat rászorulóknak. Egy ideig követte példájukat, ám legbelül úgy érezte, hogy rosszat csinál. Miért adna valamit egy vadidegennek, amiért nem is küzdött? Csak motiválná arra, hogy újfent szart se csináljon és ingyen kapja meg azt, amiért mások verítékkel küzdöttek meg. Ekkor határozta el: innentől más életet folytat. A középsulija óta egyre keményebb lépéseket tett meg céljai elérésében és nem riadt vissza a zsarolástól és a megvesztegetéstől. Soha nem voltak számára barátai, csak átmeneti társak, akik ha az útjába kerülnek, eltapossa. Hiába kötött ki sokszor az igazgatói irodába, nem rémült meg és képes volt visszavágni olyan mértékben, hogy mindig megúszta a kirúgást. Mikor befejezte a sulit, egyre jobban megrészegítette a győzni akarás. Emiatt is kezdett el játszani, hogy ott is kiteljesítse önmagát. Elvégre, a videójáték, akárcsak az élet más területe, csak a diadalról szól.

Mikor Raptor visszaszállt a realitás talajára, benyitott. Ami a külsőt illette, azt a belső meg sem próbálta takarni. Volt ott legalább öt gép, köztük a Virtua Cop és a Super Street Fighter 2 Turbo igencsak megsínylett példánya. A Shibuya’s Rats éppen a Marvel VS Capcom: Clash of Super Heroes előtt tömörültek és nézték, hogy a banda vezetője éppen intézi el Onslaughtot. Raptor zsebre tett kézzel ment oda, pont az utolsó csapásra, amivel legyőzte a végső bosst.
- Egész szépen csináltad. Micsoda kár, hogy egy amatőr is jobb nálad. – jegyezte meg halkan, mire a teljes társaság odafordult.
- Hogy merészeled kritizálni a vezetőnket, aki a legjobb ebben a játékban, he?! – kérdezte az egyik jó hangosan és Raptorhoz igencsak közel hajolt.
- Úgy, ahogy te a fogmosást mellőzöd. – vágott vissza a srác, amiből verekedés is lehetett volna, ám a Rats vezetője, Rolento felemelte a kezét.
- Tetszik a stílusod, idegen. Viszont, miért jöttél ide, ha szabad tudnom?
- Egyszerű okból. Átvenni tőled a csapat vezetését és meghódítani minden játéktermet Shibuyában. – felelte határozottan Raptor, majd a bandára mutatott. – Ezért, kihívlak titeket egy menet Marvel VS Capcomra! Amennyiben győzők, én leszek a bandátok vezetője. Ha vesztek, akkor kaptok tőlem 2000 Yent fejenként. Jól gondoljátok meg, hogyan döntötök.
Raptor neve itt ismeretlen volt, lévén nem annyira szeretett Shibuyában játszani, így mind az öten elfogadták a kihívást.

Elsőként a nagyszájú volt soron és beválasztotta Ryu és Captain Commandot. Raptor karakterei Venom és Hulk párosa. Ezzel verhetetlen volt mindig is és itt is bizonyított azzal, hogy két perc alatt úgy nyerte meg a küzdelmet, hogy egy karakterének se ment le az élete 70% alá. A további három sem volt különösebb akadály. A Rat’s elismerően nézett már az idegenre.
- Egész jól ismered ezt a játékot. Hogy hívnak? – kérdezte a vezető a kezét nyújtva.
- Raptornak. – válaszolt, de nem viszonozta a gesztust.
- Engem Rolentonak szoktak becézni.
A Rat’s vezetője kifejezéstelen arcot vágott és miután bedobta a gépbe az érmét, kiválasztotta Spider-Mant és Mega Mant. Itt Raptornak fel kellet kötnie a gatyáját, mert a legendás hős kitűnően tudta kikerülni Hulk ütéseit és azonnal büntetett, ha esélyt látott rá. Raptor azonnal taggelt Venomra, így a küzdelem viszonylag kiegyensúlyozott mederben haladt. Ám, Raptor résen volt és a lehető legjobb pillanatban használta a Venom Webet, ezzel még váltás előtt kiütötte Spider Mant. Ám, Red nem végzett és Mega Mannel még keményebb iramot diktált és egy sikerrel alkalmazta a Rush Drillt Venomon, aki ettől padlót fogott. Hulk maradt hátra fél élettel, ráadásul csak 10 másodperc maradt hátra a mérkőzésből. Raptor a lehető legagresszívebb taktikát követte, hogy nyakoncsípje a kék robotot, ami 5 másodpercig nem ment neki. Ám, egyetlen jól irányzott Gamma Charge és Gamma Rocket elég volt ahhoz, hogy Mega Man életét levigye Hulk életereje alá. Eme húzást siker koronázta, mert lejárt az idő és ebben az esetben a nagyobb, megmaradt életerővel rendelkező karakter lesz a győztes. Raptor büszkén felállt.
- Én nyertem és az íratlan szabályok értelmében én vagyok a vezetőtök. Úgyhogy, ismertetem a céljaimat. Ledaráljuk a nagyobb shibuyai bandákat és le fogunk lecsapni a Mizonokuchi Forcera. Viszont, innentől fogva kemény tempót diktálok, szóval kössétek fel a gatyát!
A társaság éljenzett a mondata után. Más kérdés, hogy legbelül megrémültek Raptor kijelentésétől, de a csapat kötelez.

1999. Február 25. Shibuya

Raptor és a Shibuya’s Rats félelemmel vegyes tiszteletnek örvendett a város játéktermi köreiben. Akármelyik arcade termet választották, az ottani csapatnak a vezetőjét kihívták és sorra győzték le őket. Nem láttak még ilyet soha életükben, hogy öt ember letarolja a tapasztalt veteránokat. Ez Raptor tanítása volt, ami szigorú és igazságos volt. Nem szedte le a társai fejét, ha hibáztak, néha inkább ő kapcsolt rá dupla tempóra. Bármilyen játékról volt szó, remekeltek. A mai napra már minden játéktermi vezetőt megvertek, így kizárólagos egyeduralmat tudhattak magukénak. Viszont, a Rat’s csapat helyszínéül szolgáló lebuj megmaradt főhadiszállásnak.
- Nem hiszem el, hogy sikerült. – sóhajtott fel Splinter. – És most mi a következő lépés?
Raptor mosolyogva felállt.
- A következő célpontunk a Mizonokuchi Force, 1 hét múlva.
Ekkor mindannyiuk kis híján kiköpte a kólát.
- De azt nem lehet! A csapatok szabályaiban le van írva, hogy az adott csapat mentességet élvez a bandaháborútól, ha a játéktermükben valamilyen rendezvény zajlik. – jelentette ki Rolento.
- Talán így van, de ne feledd: A szabályokat a győztesek írják. Ebben az esetben mi fogjuk meghatározni, hogy a dolgokat, és ha jót akarnak maguknak, belemennek. Vagy különben… meglesz a beláthatatlan következménye.
- De…
- Elég legyen, Rolento. – emelte fel Splinter a kezét. – Nyugodj meg és lásd be: Amit eddig Raptor kitervelt, azt végre is hajtottuk. Elvégre, eddig egyszer se hibázott és szeret minket. Nem igaz?
Ekkor a srác hezitált. Mikor belépett ide, akkor senkik voltak a szemében, ám most, látva a csapata lojalitását, érzett valami szimpátiát irántuk.
- Nem is mondhattad volna pontosabban. A lényeg, hogy addig edzeni fogunk és visszaverjük a trón visszakövetelőket egytől egyig. Világos?
A csapat felemelte üvegét, ezzel jelezve egyetértésüket. Öten vannak ugyan, de senki sem sejtette volna, hogy kevés ember is képes hatalmas felfordulást okozni. Eltelt az egy hét és szombaton a Maru Miye játékterem nyitása előtt már hatalmas tömegek várták a verseny kezdetét.

1999. Március 1. Egy ismeretlen szálloda.

Jago éppen végzett a fürdéssel és megtörülközve, egy szál boxerben helyezte magát kényelembe. Egy cigire rágyújtva nézte a fotókat, amiket nemrég készített. A legfrissebb fotók tetején, a fiatal Oono egy számára ismeretlen férfival csókolózik, Daniel meg mosolyogva nézi őket. Lillith minden gyanúja beigazolódni látszanak, de ez még kevés. Ha valami bizonyítékot szerezhetne, akkor már leadhatná a jelentést. Ám, ez volt a legnehezebb, mert egyik felszolgáló sem akart semmit kiszivárogtatni. Ránézett telefonjára, ám ekkor az megcsörrent.

Jago felvéve nem Lillith jelentkezett, hanem egy orvos. Elmondása alapján a lánya súlyos autóbalesetet szenvedett és jelenleg súlyos állapotban van. Az információ a férfiben felülírta feladat érzetét az aggódás. Mondta, hogy siet, ahogy csak tud, amikor egy másik szám hívta. Letette a dokit, majd felvette.
- Jago! Régi barátom! Mond csak, hogy állsz a nyomozással? – kérdezte Lillith a vonal túlvégéről.
- Asszonyom! Attól tartok, nem figyelhetem meg a célszemélyeket, mert…
- A lányod kórházba került. Tudok róla, de nem aggódj: Mivel ennyire remekül szolgálsz engem, ezért cserébe én állom a lányod ellátását. – mondta a nő megjátszott gyengédséggel, de hangja hirtelen elváltozott tényszerűre és keményre. – Viszont, tájékoztatlak, hogya nem végzed el a feladatod, akkor be fog csúszni egy orvosi műhiba, vagy csak egy szimpla áramszünet és a lányod nem fog többé felébredni! Remélem, tiszta.
- Igen, asszonyom.

Jago letette a vonalat és csak üresen nézett maga elé. Mióta felesége elhagyta, egyedül neveli lányát, akiért az életét áldozta volna. És most itt van és Lillith megfenyegette azzal, ha nem végzi ezt az undorító munkát, akkor azonnal megöleti élete egyetlen értelmét úgy, hogy a keze tiszta marad. Dühöt érzett, határtalan dühöt.  Egyetlen módszer maradt arra, hogy ebből jól jöjjön ki: Beszélnie kell Daniellel, mert nincs más ember, aki meghallgatná.

Round 17.

1999. Március 2.

A Maru Miye játékterem előtt hatalmas tömeg ácsorgott. Egy részükön színes karszalag jelezte, hogy ők versenyzők. Ebbe a kupacba tartozott Yaguchi és Oono is. Mindketten feszültek voltak, elvégre a múltban ugyan harcoltak már egymás ellen Street Fighterben, de annak már három éve.
- Oono. Emlékszel arra, hogy egy-egyre állunk, ha bajnokságokat nézzük? – kérdezte Yaguchi vigyorogva. A nő csak kérdő tekintettel nézett rá, mintha azt mondaná: Mire akarsz kilyukadni?
- Egyszerű: Itt az ideje a kettőnk közötti harcot eldönteni. Nem gondolod?
A férfi mondata végén felémutatta az öklét. Oono elmosolyodott és viszonozta az öklözést, majd átölelte a férfit. Ekkor nyíltak fel a játékterem kapui. Itt volt az ideje bizonyítani.

Miután beléptek a játékterembe érdekes változás fogadta őket. A falakon a Street Fighter Alpha 3 poszterei és promóciói voltak láthatóak, ahogyan egy-két standál játékfigurák, képregények, sőt, cosplay ruhák is kaphatóak voltak.
- Nagyon jól néznél ki ebben a cosplayben, egyetértesz velem, drága? Kiemelné a formás feneked. – elmélkedett hangosan Yaguchi. Oono skarlát vörös fejjel úgy a nyakába harapott, hogy még egy hét is látható volt nyakán a fogsor lenyomat. Teljesen átjárta a helyiséget a közelgő bajnokság hangulata. Még a büfé is tele a szériával kapcsolatos ételekkel és italokkal volt, mint a Blanka kóla, a Sakura fánk és a Zangief elnevezésű óriás méretű húsos szendvics, melyet úgy beküldött Oono magába, minta egy hónapig nem evett volna. Yaguchi csak egy Gen hamburgert kért.

A bajnokság indulása időpontjában egy széltében hatalmas, hosszában kicsi férfi dülöngélt mikrofonnal a kezébe, skralátvörös arccal.
- Ladies and Gentlemen! Here comes a neeee…
Ezután kidőlt. Mindenki nézett maga elé, hogy mi történt. Ekkor bejött egy R.Mika cosplay ruhás nő, aki annyira ki volt gyúrva, mint egy testépítő és felkapta a férfit, majd a színpad mögé vitte, ahol a stábtagok lefektették egy kisebb ágyra.
- Elnézést kérek az előbbiért. A kommentátorunk amatőr módjára leitta magát. Úgyhogy be kell érnetek velem.
A nő köhögött egy kicsit a kezébe, hogy kitisztuljon a hangja, majd elkezdte azt, amit kollegája félbeszakított.
- Hölgyeim és Uraim! Üdvözlök mindenkit a Street Fighter Alpha 3 bajnokságon! Mindenkinek köszönjük a részvételt! A szabályok előtt köszönetet mondok mind a verseny szponzorainak, aki nem más, mint a Capcom fő fejesei. Tapsoljátok meg őket.
A színpad oldalán három férfi felállt és megtapsolták őket. Köztük volt Ono Yoshinori is.
Az üdvrivalgás közepette a játékterem ajtaján betért Raptor és Shibuya’s Rats bandája, akik alig várták, hogy elszabaduljanak Raptor parancsára.
- S akkor jöjjenek a szabályok szóval a verseny kieséses alapú lesz, max időlimittel, best of három  játék alapon! Az első helyezett 250 ezer yent kap és látogatást tehet a Capcom székhelyére. Sok sikert mindenkinek!
Yaguchinak el kellet ismernie egy valamit: Ez a nő tudta, hogyan kell Ezután a tömeg leült és izgatottan várta mindenki a sorsolást. A versenyt levezérlő R.Mika hölgyemény már éppen felakarta konferálni az első összecsapást…
- Akkor lássuk! Az első meccset vívja…
Ekkor hirtelen a tömegből felszólt Raptor.
- A Mizonokuchi Force a Shibuya’s Rats ellen!

Mindenki értetlenül nézet, köztük Yaguchi és Oono is.
- Egyik név sincs a jelentkezők között. – vakarta a fejét a bemondónő.
 Ekkor Felicia megszólalt.
- Túl sok Harcosok Klubja filmet néztél már megint? Tudod jól, hogy a mai napon nem lehet bandaháborút kezdeményezni a játéktermünkben!
- Érdekes, nekem erről senki nem szólt! Ugye srácok? – kérdezte a férfi megjátszott meglepetéssel.
Ekkor a Shibuya’s Rats minden tagja bólogatott, mintha muszáj volna, pedig nem egy arcáról leolvasható volt az ellentéte. Raptor vigyorogva felment a színpadra, s megpróbálta kitépni az R.Mika kosztümös műsorvezető kezéből a mikrofont, amit kénytelen volt feladni, mivel látta, hogy semmi esélye nincs a csirkekarjaival a 90 kilós amazon felkarja ellen, úgyhogy inkább üvölteni kezdett.
- Kedves közönség! Látni akartok egy igazi Street Fighter Alpha 3 küzdelmet? Látni akarjátok eme új, fantasztikus játékot…
- Már egy éves a játék, te isten barma! – kiáltotta be közben Yaguchi. A tömeg felkacagott, még Oono is, amit Raptor nem igazán szívlelt.
- Pofa be! Szóval, Látni akarjátok eme játékot olyan emberekkel prezentálva, akik számtalan játéktermi játékon nőttek fel és versenyt nyertek meg? Mint például Haruo Yaguchi, aki januárban megnyert egy Tekken 3 bajnokságot? Előtte meg 1994-ben megnyert Osakaban egy Street Fighter 2 versenyt! Vagy esetleg Feliciát, akit a Street Fighter ragadozómacskájának tartanak? Vagy itt vagyok személyes jómagam, aki tavaly nyerte meg a King of Fighters ’97 tornát annak ellenére, hogy ellenfeleim folyton Rugalt választották?

Yaguchi, Oono és a többiek sejtették, hogy ezzel a tömegre akart hatást gyakorolni. Tette ezt hatékonyan, akik a felsorolt érdemek hallattán nagy szemekkel és izgatottan kíváncsiak voltak eme két titán csapat összecsapásának. Ellentétben Oono-val, aki szintén nyert bajnokságot, de meg sem lett említve, most morgott. Immár személyessé tette az ügyet ezzel a mocsokkal szemben. Felicia látta, hogy ebből már nincs kiút, szóval gyors megbeszélés tartott a szervezőkkel és a szponzorokkal, akik szintúgy fel voltak tüzelve. Ebből is látható, hogy a versenyek sem mindig akadálytalanul mennek le. Végül, az R.Mika cosplayes nő megszólalt.
- Nos, változás történt a programban: a versenyt egy öt az öt elleni csapatharcra változtatjuk, mely a Maru Miye és Shibuya’s Rats csapatok közt dől el! Minden más változatlan marad. A nyertes csapat viszi a 250 ezer yenes fődíjat és a Capcom látogatást! Mindenki más, aki részt szeretett volna venni a versenyen elnézést, ők kárpótlásként kapnak egy-egy 5000 yenes vásárlási utalványt kapnak, amiket beválthatnak a játékteremben lévő bármelyik standnál
- Továbbá, a bandaharc szabálya itt is érvényes marad! A vesztes félnek kötelező lesz átadnia a játéktermét! – kiabálta be Raptor. Felicia elkérte a mikrofont, amit a nő át is adott neki.
- Viszont! Amennyiben ti vesztetek, akkor a teljes bandátok feloszlatásra kerül, és ha még egyszer beteszitek a lábatokat, akkor számolhattok a beláthatatlan következményekre!

A tömeg hangos éljenzésben tört ki és várták a nagy összecsapást. Hiába más közeg, a nép mindig is imádta az erőszakot. A két csapat a színpad hátsó részéhez lett vezényelve, ahol már elő volt készítve számukra a pihenőterem. Yaguchi kiszúrta a Mizonokuchi Force csapatból azt a fiatal srácot, aki anno harcolt ellene a Tekken 3 bajnokságon még Danielnél.
- Szevasz, ifjú. Gyakoroltál azóta? – kérdezte vigyorogva.
- Igen, fenevad ujjú Yaguchi. Tegnap vettek be a csapatba.
- Az tök jó. Öröm veled egy oldalon harcolni.
Mindketten lenyomtak egy pacsit, amibe Oono is beszállt. Az ellenfél csapat kíváncsian figyelte őket, kivéve Raptort és egy srácot, akinek a feje a Dragon Ball mangától nem is látszott. Végül az ellenfél vezetője gúnyosan megszólalt.
- Jajj, de aranyos! Mindjárt elsírom magam…
- Ki kérdezte a véleményedet, nyomorék? – kérdezte undokan Yaguchi.
Raptor ezután odalépett a férfihoz, vigyorogva, mint egy angol kobold aranyásás közben.
- Egy jótanácsot adok neked: készülj életed legrosszabb napjára, mert felmosom veled a pixel padlót!
Yaguchi arca meg sem rezzent, sőt, kisebb mosolyba ment át, amit Raptor nem tudott hova tenni hirtelen.
- Ha olyan jó leszel most, mint anno a Tekken 3 versenyen… akkor gyorsan találkozni fogsz a szemetes haveroddal.

Raptor majdnem felrobbant az idegtől vöröslő fejével, de Rolento és a többi csapattársa gyorsan lefogták és elvitték. Okkal, mert Oono felállt és készült volna behúzni a férfinak egyet. A maradék időben a kedélyek nyugodni látszódtak. Tíz perc felkészülést kapott mindkét csapat, majd kivonultak a színpadra, mikor behívták őket. A műsorvezető nő elővette újra a mikrofont és extázisban kapcsolta fel:
- Hát akkor srácok! Kezdődjék az igazi harc két harcos banda között! Készen álltok?!
A tömeg egyetértően ujjongott, tapsolt és fütyült.

Round 18.

A Mizonokuchi Force harcosai és a Shibuya’s Rats felszólításra mentek ki a színpadra, ahol a vakító reflektorfény rájuk vetült. R. Mika egyesével konferálta fel őket. Miután ez megtörtént, a kivetítőn látszott a csapattagok nevei. A bemondónő arra kérte a társaságot, hogy foglaljanak helyet a gép mellé rakott székeken. Ennek eleget is tettek. Oono megfogta Yaguchi kezét, mert érezte, hogy a férfi feszült és ideges.

A kivetítőn megjelent az első páros neve.
- Az első mérkőzést Hakeo fogja vívni Maiko ellen! – kiáltotta R. Mika. A tömeg meglepődött, hogy a megszólított egy gyerek.
- Ez olyan egyszerű lesz, mint cukorkát lopni egy kisbabától! – kiáltott fel Raptor, mire a tömeg kifütyülte. A gyerek arca meg se rezzent, hanem a csapatkapitányra mutatott.
- Csak egy olyan babától, aki az ujjaitokból lisztet morzsol! – vágott vissza, mire Felicia felállt.
- Úgy próbáld meg inzultálni Hakeot, hogy én képeztem. Röviden: leperegnek róla szánalmas sértéseitek.
Yaguchinak leesett a tantusz. A cicalány kitanította az érzelmi hadviselésre a csapatát egy esetleges bandaháború esetén.
- Akkor kezdhetitek a mérkőzést, ha más felszólaló nincsen! – kiáltott fel R.Mika, aminek a két fél eleget is tett. A kijelzőn immár a játék volt látható. Hakeo Ryut választotta A-ISM módban, míg Maiko választása Birdiere esett szintúgy A-ISM kategóriára. Az első játékban kóstolgatták egymást. Birdie egyetlen hátránya a lassúsága, ami meg is látszott. Ryu folyton körbetáncolta és kikésztette belőle a Bull Headet és akkor nyomott rá egy Hadokent vagy Shinku Hadokent kis ütéssel, avagy csak egy csíkot használt fel. Ennek eredményeképp az első roundot Ryu nyerte. A másodikban Birdie megpróbálta sarokba szorítani ellenfelét, ám ez sehogy se akart összejönni. Ennek következtében a második roundot is Ryu nyerte, ezzel elhozva Hakeo győzelmét. A második játékban Maiko agya eldurrant és egyetlen rosszul időzített Bull Revengerrel akarta végleg kiütni Ryut a második roundban. Viszont a távolságot nem jól lőtte be, így bekapta a hármas szintű Shinku Hadokent, ezzel végleg padlóra küldve. A győzelem után már senki sem kételkedett abban, hogy a tizenkét éves Mizonokuchi csapattagban van potenciál. R.Mika a következő Shibuya’s Rats tagot, Splintert hívta. Az halálnyugalomban állt meg a gép előtt.
- Fogadd őszinte elismerésem, fiú. Alábecsültünk, de ez a hiba kétszer nem fog előfordulni.

Így is történt az első játékban. Sodom X-SIMPLE módban alighanem veszélyesebb ellenfélnek tűnt, mint M.Bison. Ugyanis, folyton védekezett és próbálta a távolságot lefaragni közte és Ryu között. Csak néha lehetett meglepni, mint az első Roundban, mikor a kissrác behozta a Shinku Shoryukent. Ám, a második roundban ez a taktika nem működött és egy Meido no Miyagéval kiütötte Ryut. A harmadik roundban csak minimális károkat tudott okozni a két fél egymásnak egészen addig, míg a számláló 10-re nem ért. Ekkor Sodom agresszív harcmodora annyi életerőt lefaragott Ryuból, hogy a Time Up után nyerni tudott. Yaguchi remélte, hogy Hakeo nem törik össze a nyomás alatt és a második játékban fordítani tud. Nem így történt, ami nem meglepő, elvégre egy idő után kimerül az ember és a reakcióideje is lassabb lesz. Ryu innentől kétségbeesetten próbált visszavágni Sodomnak, ám minden kombó kezdeményezés a viszályára sült el. Mindkét Roundot Splinter nyerte, aminek a nép annyira nem örült és kifütyülték a Shibuya’s Rats játékosát. Erre Felicia közbelépett, mikor megdícsérte a legfiatalabb csapattagját egy fejsimogatással.
- Aki szerint gusztustalanul járt el Splinter, azoknak halovány fogalmuk sincs a bandaháború lényegéről! Itt nincs helye finomkodásnak és gyengédségnek, akárcsak egy igazi bajnokságon!
A tömeg nem tudott mit kezdeni ezzel az információval, tulajdonképp, fel sem fogták, mi volt a hazai banda csapatkapitányának kijelentésének értelme. Yaguchi bizakodó volt, hiszen a legfiatalabb csapattag vesztése előtt magával rántott egy ellenfelet. Optimizmusa addig tartott, amíg a második csapattag, Kendo le nem ült és ki nem választotta Dant V-ISM fokozatban. A tömeg értelenül nézett. Oono a homlokára csapott tenyerével, Felicia felsóhajtott.
- Ez egy gyökér! – kiáltott fel Raptor – Józan ember soha nem választja Dant V-ISM-be! Ha így játszotok, készítettitek a játéktermet nekünk.
- Ebben igaza van. Ez a tag egy gyökér. – sóhajtotta Yaguchi kelletlenül. Be is vált mindenki megérzése, mikor mindkét játékban Dan egyetlen kombót se tudott behozni, csak tauntolt. Sodom játszi könnyedséggel kente fel a képernyő szélére. Kendo szégyenszemre vonult el a géptől és csak annak adhatott hálát, hogy nem látta ezt sok ember. Csak arról nem tudott, hogy ezt a Capcom szponzorai veszik fel a játékot és később kommentálva töltik fel a megosztó oldalaikra, hogy az amúgyis vérző sebre extra sót szórjanak. Na mindegy, vissza a játékra. Felicia felállt.
- Akkor ideje komolyan venni.
- Nem szükséges, majd mi megyünk! – kiáltott Yaguchi és Oono is készült volna, ám Felicia feltette a kezét.
- Ti tartalékoljátok az erőtöket Raptorra. A maradékot én lerendezem.

1. Mika bejelentésére, miszerint a hivatalos szünet előtti meccsben Felicia fog megküzdeni Splinter ellen, hatalmas ováció fogadta. A cicalány elegánsan helyet foglalt és kiválasztotta Cammyt A-ISM módban. Az első játékban Felicia ellenfele gyengeségére játszott és folyton alulra támadt a Cannon Spikekkal és a Spira Arrowval. Ez a taktika kifizetődött, mert úgy nyerte meg az első játékot, hogy semmiféle Super Moveot nem használt, míg Sodom a teljes csíkját elpazarolta egy rosszul sikerült Meido no Miyagéval. A második roundban teljesen nyilvánvalóvá vált, ki uralja a játékot: Felicia. Folyton blokkolt vagy elugrált ellenfelétől, aztán keményebben támadott vissza. Végül, egy sikeres Killer Bee Assaulttal megnyerte az első játékot. Splinter izzadt, mint prosti a gyóntatószékben, de próbált higgadt maradni a második játékhoz. Ez kezdetben beválni látszott, mert egy roundot elvitt. A második esetében ismét Cammy vágott vissza, miközben Sodom megpróbálkozott egy Techusatsuval, ami sikeres volt, de nem ütötte ki ellenfelét. Viszont, amit kapott a húzásáért, ami egy Axle Spin Knuckleben teljesedett ki, végleg padlóra küldte Sodomot.

A tömeg tapsolt és éljenzett. Nem hiába Felicia a Mizonokuchi Force banda vezetője és egy újabb alkalommal mutatta meg tudását.
- Hölgyeim és Uraim! Mielőtt szünetet tartunk, megmutatjuk a bandaharc mostani állását! Mindkét oldalon három ember maradt és a Shibuya’s Rats csapatának van félnivalója, nem is kicsit! Viszont, mi lesz a bajnokság folytatásában?! Megtudhatjuk a szünet után!
Mindkét csapat felállt és visszavonult a pihenőszobába, ahol már előkészített szendvicsek és üdítők várták őket. Itt Felicia átváltott könyörtelenbe és Kendo felé fordult.
- Hadd kérdezzek valamit: Lefizetett az ellenfél csapata, vagy magadtól vagy síkhülye és teszed rosszabbá az amúgyis elszaródott helyzetet?
- Én… Én… Nem akartam elrontani az egészet, csak…
- Csak képes voltál a legbénább karaktert és a leg oda nem illőbb  harcmodort választani. – vágta rá a cicalány elképesztő hidegséggel. – Ezennel kirúglak a csapatból és nem teheted be ide többet a lábad. Ez a végleges döntésem. Most pedig tűnj a szemem elől, ha nem akarod, hogy Zangief kezelésbe vegye vánnyadt testedet.
Kendo tudomásul vette, hogy semmi esélye visszavágni, ezért fejét lehajtva távozott. Felicia ezekután leült és töltött magának egy pohár ásványvizet. Yaguchi és Oono csak némán figyelték az események vonulatát. Raptorék is inkább magukkal voltak elfoglalva és összebújva megbeszélést tartottak. Felicia megszólalt.
- Remélem, nem lankadt a figyelmetek és a képességeitek. Csak a könnyű részen vagyunk túl, messze még a vége.
Oono aurájából érződött, hogy készen áll, miközben párja jobb kezét megfogva bújt hozzá.
- Hogy értetted azt, hogy a maradékot lerendezed? Ismered őket? – kérdezte Yaguchi a cicalánytól, aki egy húzásra kiitta a bögréjét.
- Mondhatni. A Shibuya’s Rats csapatát eddig csak az elbukott játékosok alkották a lehető legócskább játéktermek egyikében. Akitől viszont tartani kell, az Raptor és Rolento. Utóbbi valamilyen oknál fogva önként lépett ki a bandámból még egy évvel ezelőtt. Ne kérdezzétek tőlem a miértjét. Valamiért én se kaptam választ. Viszont, volna egy közlendőm felétek.
- Figyelünk. – mondta Yaguchi és Oono is bólintott, mandulavágású szemét le nem véve Feliciáról.
- Ritkán bízok meg külsős emberben. Mindig én intézem a nehéz falatokat. Viszont, valamiért rátok nézve kivételt kell tennem. Csak annyit kéretek tőletek, hogy adjátok bele minden tudásotokat, akárcsak a legifjabb tagunk. Mutassuk meg neki, hogy játszanak a veteránok.
Mondata végén a cicalány lassan felemelte az öklét, amit viszonoztak. A megnevezett Maiko éppen most jött be és meghatódott az eseménytől. Felicia átölelte és nyugtatta. Hiába érzékeltennek látszott, valójában rengeteget törődött vele.

A szünet végéig semmi említésre méltó dolog nem történt. Amikor kimentek a színpadra, Rolento nem vette le a szemét Feliciáról, mialatt az elfoglalta helyét a játék előtt.