Az Ages Knight és a Team Yomi szemmtől szembe álltak egymással. Raptoron látszik, hogy teljesen máshol jár az esze. Terve nemcsak, hogy nem vált be, de még kegyetlenebb harcossal állnak szemben, emellé a sérelem, amit Hidaka okozott sem tűmt el nyomtalanul. Chikuron ellenben baltaarccal várta a fejleményeket.
- Egész érdekes ötlettel álltatok elő. Ketten egyként harcolni? Ha nem a saját szememmel látom, akkor azt mondanám, hogy őrültség.
- Nem annyira, mint parancsba adni az egyik emberednek azt, hogy az egyik csapattársam kezét eltörje. – vágott vissza keményen Daniel, mire Chkiuron arca elkomorodott.
- Nem tudsz te semmit. A verseny végén el fogom árulni a teljes igazságot.
- Aha, persze. Inkább, verseny végén Zangief barátom fog gondoskodni arról, hogy soha a büdös életbe ne fogjatok a kezetekbe kontrollert. – morogta Hidaka, ám a csapatvezetőt ez a mondat hidegen hagyta. Oono felé fordította tekintetét.
- Remélem, hogy a döntőben egymás ellen fogunk harcolni.
A nő csak baltaarccal bólintottés elindult, ám pár lépés után megállt.
- A két Oonoval szeretnék beszélni a döntő előtt. Igencsak fontos ügy.

Az első két csapat hívószóra jött a színpadra, ahol a két Garou: Mark of the Wolves gép már várta őket. Chikuron szemmel látható feszültséggel jelölte ki magát elsőnek és Terryt kiválasztotta, a T.O.P. sávját pedig életereje elejére rakta. Mindenki furcsállta a dolgot, ám hamar meglátszott, hogy felesleges a srác felé bármi aggodalmat kimutatni.

A szombati nap végére az Ages Knight megpihenhetett. Benne voltak a Top8-ban és emellé még különdíjat is kapnak, mert az első helyezést érték el a pontversenyen. Ám, volt valaki, akit nagyon zavarta az, hogy a csapat ennyire feltört: Raptor.

A szünet ideje alatt az Ages Knight csapata nem ünnepelt előre, hanem a következő két játékosnak, névszerint Danielnek és Hidakának segített. Nem volt sok értelme, hiszen ők eléggé keményen készültek önmagukban is. Ekkor viszont Morrisons megjelent előttük.
- Egész szép teljesítményt mutattatok. Le a kalappal, mondhatom. – jelentette ki elismerően. – A következő játékban te fogsz szerepelni, fiam. Remélem, az is ugyanolyan szórakoztató lesz, mint az eddigi teljesítményetek.
Noha a hangja elismerően csengett, szeméből nem lehetett mást kiolvasni, mint csalódottságot és dühöt.
- Köszönöm szépen a csapatom nevében az elismerő szavakat… apa.
Daniel az utolsó mondatát foghíjasan nyögte ki. Értelemszerű, hiszen ahogy Yaguchinak is mondta, sosem tartotta apjának. Miután távozott, Narumi, Eleonore és James is megérkeztek, így a megmaradt feszültség is elszállt. A következő versenyszámig viszonylagos jókedv uralkodott így.

1999. Április 8. Aoi Ai szálloda, hajnal 1 óra.

Akira Oono forgolódott az ágyában. Yaguchi mellette feküdt és az igazak álmát aludta. Legszívesebben megrúgta volna, hogy ne aludjon, hanem segítsen neki. Okkal, mert szorongott. Idő előtt találkozott anyjával, aki már most fel van paprikázva a húzása miatt. Ellen akart menni, ám ez nehezen ment a múltja miatt. Emlékezett, hányszor könyörgött, hogy kijusson a szobából. Ám, hiába a sok könny és ellenállás, csak súlyosabb helyzetbe hozta. Ám, ekkor Yaguchi megfogta a kezét.
- Nem tudsz aludni, drágám? – kérdezte aggódva. Tudott az incidensről, mert az anyja elmesélte. Oono látta az aggódó tekintetet a kinti fényáradatnak köszönhetően. Csak bólintott, mire a férfi teljesen átölelte és magához húzta. Csak lassan viszonozta a gesztust.
- Ne aggódj anyud miatt. Ha kell, én megvédelek. Szeretlek, drága királylány.
Ezt a bókot még régen sértésnek használta, mire Oono általában bepöccent, de most a szavai új erőt adtak neki. Lassan, de biztosan elaludt Yaguchi karjai között.

1999. Április 7. Útban az Akibahari Aoi Ai szálloda felé, reggel 10 óra.

A csapatot szállító limuzin ablakain látszott, hogy hamarosan Akibaharába érnek. Ez a hely, akárcsak Shibuya népszerű játéktermeiről. Viszont, most, hogy a Game World Tenkaichi Budokai’99 megrendezésre kerül, eme helység számít a videójátékosok nyolcadik csodájának. Ellentétben Amerikával, Daniel már öt perc múlva látta a dísz táblákat a bajnokságról. Az egyetlen csúfitó eleme az a szponzorok megjelölése volt, mert pofátlan módon az a fél plakátot kitakarta.

Bishamon Bíróság, Reggel 10 óra.

Sarada és Kenji együttesen mentek fel az ügyvédi pódiumra. Szemben az ügyészségi részen Gou Karuma karba tett kézzel várta őket. Itt voltak még a küldetésre kiküldött SoP tagok és La Brava is. Sarada okkal kérte ezt: Ha megpróbálnak ismét a bizonyíték hamisításával, akkor legyen a „tökéletes” ügyész felé egy-két keresetlen szó. Endeavor az első sorok között ült, bűntudatos arccal. Mikor a bíró megérkezett, a terem elcsendesedett.

A bíróság bejárata előtt már minden SoP csapattag ott volt, aki a tárgyaláson részt vett. Csak én léptem le, mert Mirio visszahívott, hogy megkapjam az én feladatomat.
- Akkor a felállás a következő: Két csapatra oszlunk. Az első csapat utánajár az eredeti kardnak. A másik visszatér a tett helyszínére és további nyomokat keres. Ellie pár perce elmondta, hogy van még néhány tartalék kamerája, amit nem osztott meg Gou Karumával. Ez jó alap lehet.
- Akkor hogy lesz a csapat felosztás? – kérdezte Rei.
- Te, Momoval és Shotoval mentek a tett helyszínére, az elhagyatott gyártelephez. Nejire, Ashido és Eijiro mennek Misaoval a lakásába fél óra múlva és vizsgálják meg a kardot.
- Értettük! – hangzott el a csapattol.

Bishamon Bíróság, 2-es váró, reggel 9:50

A tárgyalóteremben már gyülekeztek az emberek. A vádlott, Kenji Murasashit is nemrég hozták be bilincsbe. Szerencsétlen, teljesen össze volt törve, ez az arcán látszódott meg. Olyan volt, mintha beletörődött volna a vereségbe. Próbáltam bíztatni, de Sarada csak ekkor érkezett meg az igazán szar meglepetéssel, amit bárki elcserélne Tomura lábkörmére. (Egyesek annyira imádják, hogy szentélyt állítanának fel neki. – R.) Fúj…
- Srácok! Megtudtam, ki lesz az ügyész. Gou Karuma, akit külföldön Manfred Von Karmának hívnak. Más úgy ismeri…
- A legendás ügyész isten. – suttogtam rettegve. Ismertem az Ace Attorney játékból és higgyétek el, az anime még a puhított verziót mutatta meg. De aki nem ismerné: A legendás ügyész, aki 40 éves pályafutása során mindössze két ügyet vesztett el. Nem ismer kegyelmet és mindig törekszik rá, hogy a tökéletes győzelmet arasson. Persze, itt van egy másik kérdés: Ki engedte át ide? Hiszen, neki a tettei miatt még nem járt le a tilalma. Amíg Sarada próbálta összeszedni magát, az egyik őr behívatta őket. Ahogyan beléptünk a csodálatosan szép tárgyalóterembe, megláttuk ellenfelünket. A díszes ruhába feszítő Karuma immár bottal támaszkodott, ezzel mutatva, hogy nem teljesen heverte ki a Naruhodo elleni tárgyalást, ám a kegyetlen, acélos tűz égett a szemében, mikor végigmért minket.

Sziasztok! Noha ez a bejelentés cunami eléggé váratlanul jön, ezzel egy időben nem a legjobb hírekkel. Mondhatni, van jó és rossz híre is a dolognak. De csak szép sorjában.

High Score Girl 1999.

Eme manga és anime felé irányuló folytatásban nagyon jó hírekkel tudok szolgálni. Elkészült a harmadik harmad és a blog.hu-ra is sikerült kiposztolni mindazt, amit a Wattpadra is sikerült. Mindezt sikerült úgy megcsinálni, hogy a technikai részről eléggé nyögvenyelős háttér állt a rendelkezésemre. Továbbá, a Wattpad rendelkezik egy övön aluli húzással: Annak ellenére, hogy lassan majdnem minden oldalra két vagy több eszközről jelentkezhetünk be, eme virtuális könyvtár nem nézi jó szemmel, ha másik gépre jelentkeznék át, ha valahol máshol aktív. Szal, elő kellet kotornom a pendriveról, ami külön művészet és még ránézni, hogy az a javított változat-e. Summa Summarum: Ezt az utolsó 12 fejezetre való tekintettel héti két részes tempóban adom ki. 

BnHA: Star Knight Deku.

Na igen, ez a széria viszont megsínylette a helyzetemet. Alig haladtam vele, hála annak, hogy a vázlatok a fejemben nem álltak össze. Haladásomat az se segíti, hogy Mangekyo írja meg a katasztrófavédelmis esetet, amiről halovány fogalmam sincs, hol tart. Ennek mi a végeredménye? Kérdezitek. Nos az, hogy erre az évre négy fejezetet fogok posztolni Novembertől egészen év végéig. A megmaradt három fejezetet a "Meggyilkolt hős esete." maradékát és a Karácsonyi különkiadást, ami minden hátráltató tényezőt figyelembe véve már elkezdtem írni és már a közepénél tartok. Hála égnek, mert ha már a Halloweenre szánt különszámot nem tudtam megoldani, akkor a karácsonyi különkiadást nem fogom lapátra tenni. 

Elhihetitek nekem, hogy a műhalasztás nekem fáj a legjobban, főleg, mert lassan, de biztosan átlépjük a 15K-s olvasottságot. Remélem, hogy a kedves olvasóimnak jobban megy a sora. Sziasztok!