1999. Április 7. Útban az Akibahari Aoi Ai szálloda felé, reggel 10 óra.

A csapatot szállító limuzin ablakain látszott, hogy hamarosan Akibaharába érnek. Ez a hely, akárcsak Shibuya népszerű játéktermeiről. Viszont, most, hogy a Game World Tenkaichi Budokai’99 megrendezésre kerül, eme helység számít a videójátékosok nyolcadik csodájának. Ellentétben Amerikával, Daniel már öt perc múlva látta a dísz táblákat a bajnokságról. Az egyetlen csúfitó eleme az a szponzorok megjelölése volt, mert pofátlan módon az a fél plakátot kitakarta.

Yaguchi és Oono egymáshoz bújva aludtak úgy, mintha a végtagjaikkal élő gordiuszi csomót készülnek csinálni. Ez a férfi védelmi mechanizmusa, mert a párja álmában előszeretettel harapdálja vagy csikizi.
- Ha ránézek erre a kettősre, azt nem tudom megállapítani néha, hogy szerelmes párok vagy esküdt ellenségek. – jegyezte meg Makoto, mire Namire elnevette magát. Hidakát ellenben más foglalkoztatta.
- Miért nem jöttek velünk Eleonore, Narumi és James? Úgy tudtam, hogy megfigyelők lesznek, de illet volna velünk tartania. – kérdezte Hidaka, akinek a feje Daniel ölében várta a cirogatást.
- Anyám és az apjuk még szeretnének elintézni pár dolgot. Ami viszont Jameset illeti: Ő még elintézi a maradék feladatot is és lebonyolítja az üzleteket.
Innentől csak Namire és Makoto játékát lehetett hallani, akik azt vették a fejükbe, hányszor látják a táblákon a csúfitó kiírást a szponzorokkal. Ha tudnák, hogy a gazdag nyavalyások arcképes hirdetést kértek volna, de azt a szervezők elutasították, mondván Lillith csak menekülésre késztetné a lehetséges jelentkezőket, az út végéig nem álltak volna le a nevetéssel.

Amint a járgány leparkolt az Aoi Ai szállodánál és kinyitották az ajtót, egyből ováció fogadta őket. Tudták, hogy megérkeztek a versenyzők, mert Teddy rámatricázta a csapat lógóját, ami öt kezet és azokban öt konzol kontrollerét tartják. Ám, amikor a társaság kivette a bőröndjét, érezték, hogy az épületen belül valaki figyeli minden lépésüket. Akira megborzongott egy kicsit, mire nővére hátonveregette.
- Ne parázz, hugi! Ha anya is az, egyenlőre nem nagyon tudna keresztbetenni. Inkább élvezzük a bajnokságot.
- Igaza van Makotonak. Jelenleg ez a fontosabb. – támogatta Yaguchi és megfogta barátnője kezét. Láthatólag feloldódott a feszültség benne és elmosolyodott. Mikor beértek a recepcióra, akkor egy szőke hajú komornyik mutatta a lakosztályukat. Ez a hotel abból a szempontból különleges volt, hogy kártyás kulcsrendszerrel üzemelt és emellé naponta háromszor svédasztalos étterem is várta az éhes vendégeket. A lakosztályon is meglátszott, hogy a verseny alkalmával kitupírozták. A tévé mellet ott volt öt konzol és még ajándék fürdőköpeny várta őket. Este 5-kor volt a megnyitó a versenyzők számára, úgyhogy volt idő bőven. Akira , Makoto és Namire úgy döntött, hogy elmennek a hotel forró fürdőjébe, hogy lecsukatolják magukat. Daniel, Hidaka és Yaguchi inkább elmentek a Taito Hey játékterembe egy kicsit edzeni. Amikor a lányok beértek az öltözőbe és vetkőztek, szenttül meg voltak győződve, hogy egyedül vannak, lévén, csak délután érkezik meg a többi vendég. Ám, már egy szett ruha volt ott összehajtogatva. Nem hitték volna, hogy a forró fürdőbe már Lillith áztatta magát, szakét vedelve. Mikor beléptek, akkor a nő rájuk nézett.
- Nocsak, itt van a két csodaszép lányom és egy szottyadt vénasszony is csatlakozott hozzájuk. – jelentette ki megjátszott nevetéssel.
- Bagoly mondja verébnek. – vágott vissza Namire, de itt nem állt meg. – Szerintem ne menjünk bele, mert lefogadom, hogy forró láva van a medencében víz helyett.
Ezt Lillith ronda pillantással jutalmazta, viszont a három lány beült egy távolabbi pontba és ott próbáltak ellazulni. Sikertelenül.
- Ha azt hiszitek, hogy megúszhatjátok szárazon, amiért anyuci levesébe így beleköptetek, akkor tévedtek.
- Persze, hogy nem. Ez egy forró fürdő, okoska. – jegyezte meg Namire.
- Te csak ne szólj a családi dolgainkba. – korholta le Lillith a nőt. – A lényeg, hogy a bajnokság után számolhattok anyuci haragjával.
Akira a víz alá süllyedt. Szemmel láthatólag nem tudta magát túltenni a sötét időszakon. Ellenben Makotot nem ilyen fából faragták.
- Hagyjuk már ezt a gagyi fenyegetést. Attól jobban félnék, hogyha gömbhalat kéne ennem, amit egy remegő kezű séf csinál. Sokkal inkább az érdekel, hogy miért vagy itt és játszod magad játékimádónak?
- Mert az vagyok. Nem ismersz engem.
- Annak örülök, hogy a tető meg van erősítve, mert egy ekkora kamutól már rég ránkszakadt volna. Szóval, terítsd ki a kártyáidat… anya. – jegyezte meg sziszegve Makoto. Lillith a nyalizással nem ment semmire, ideje volt komolyra fordítani a szót. Tekintete és arca felvette a hivatalos lenéző stílust.
- Igazad van. Nem érdekelnek ezek a digitális szarságok. Sokkal inkább az foglalkoztat, hogy a család mottóját itt is érvényesítsétek.
- Balszerencsédre, ez egy játék bajnokság és nem orgia parti. – vágott vissza Makoto. – Különben is, van különbség közted és a fiatalabb lányod között: Az, hogy eddig nem törte össze Yaguchi medencecsontját… még.
Ekkor már nemcsak a víz volt tűzforró, hanem Lillith feje is. Eleget tűrt meg a lánya feleseléséből és felállt a medencéből.
- Elég volt! Eddig lágyszívű voltam veletek, de bekeményítek.
Ekkor viszont Namire agyában pattant el a húr és felállt és szemtől szembe nézett Diablo női megfelelőjével.
- Igazad van abból, hogy elég! Ha tényleg a lányaid, akkor marha gyorsan leszállsz róluk és elhúzod a csíkot, különben meglátod, hogy nemcsak te tudsz démon lenni. – jelentette ki határozottan, majd úgy nyomta bele csontos újját Lillith vállába, mintha cigaretta csík lett volna. Kettejük között szikrák pattogtak, hogy józan embert agyonvághatot volna lazából. Ám csoda történt: Lillith sarkonfordult és kiszállt. Ha most balhét szít, akkor nagyon nagy bajba kerülhet.
- Ezt most elnézem neked, Makoto. De csak tudd: Amint vége a versenynek, rátok szállok, mint légy a maratoni versenyzőre.
- Felfogtuk. Cserébe, én is adok egy tanácsot: A lábad közötti dzsungelt borotváld meg, mielőtt Harrison Forddal szeretkeznél és az első szava az lenne: Csúbi! Indíts be a hajtóműveket. Már nem a 80-as éveket írjuk. – vágott vissza Namire. Erre Lillith már visszavágni se volt hajlandó. Mikor felszívódott, Makoto ránézett Namiréra, aki Akirát vigasztalta.
- Nem értem, miért folysz bele a családi ügyeinkbe?
- Azért, mert felhúzom magam az efféle egomán, beképzelt libákon. A családotok ügyeibe már akkor belefolytam, mikor Yaguchi megismerte eme csodás hercegkisasszonyt.
Namire válasszal egybekötött bókja kicsit helyrerázta Akirát és könnyeit letörölve bújt a nőhöz. Utálta magát, hogy képtelen a lelki önvédelemre, ha anyjával szembe kerül.

Eközben Yaguchi, Hidaka és Daniel mit sem sejtve az ünnepségen ragyogó szemekkel jártak körbe, ahol újra kiélhették a bennük szunnyadó gyermeki lelkesedésüket a játékok felé. Nem is tudták, hogy mivel kezdjék a szórakozást. Yaguchi ekkor hirtelen megpillantott a House Of The Dead 2 masináját, ahova elrángatta Danielt és Hidakat is. Mivel habár Hidaka szerette a rail-shooter játékokat, inkább hagyta, hogy a két férfi próbálhassa ki. El is jutottak egészen a csatornarendszerben lévő Hidra boss harcig, amikor is a megnövekedett nehézségi szint és a hidraszerű boss aljas és váratlan húzásai miatt a két férfi feje hamar átment lelkesedő mosolygásból vérvörös veszettséget produkáló szitoktengerbe. Ezután tovább állva Hidaka megpillantotta a Dance Dance Revolution két fős kabinetjét. Hidaka kérte Danielt, hogy táncoljanak egyet. A férfi kicsit viccesen és komolytalanul hencegett, hogy visszafogja magát a lánnyal szemben… csak hogy aztán már az első számnál, a „Butterfly”-nál egy gyönyörű tízből tízes arca érkezést produkáljon. A lány kuncogott, majd kicsit provokatívan elkezdte énekelni a kabinettel együtt a „Get Up!” dalt, melyre Daniel bosszankodva felált. Miután a férfinak sikerült egy újabb olimpikont megszégyenítő hátra szaltó mutatvánnyal fenékre landolnia, a nézők sírtak a röhögéstől. Már éppen gondolta, hogy hagyja a fenébe az egészet, de felszólalt az utolsó szám, az „It Only Takes A Minute” dal, melyet Hidaka elkezdett dalolni. Ez a férfit eléggé inspirálta arra, hogy még egy utolsó próbát tegyen. Mosolygott, majd felált, és folytatta a táncot. A végére már kezdett belejönni, de mivel egy lépésnél jó hangosan elszakadt a gatyája, ezért végleg bedobta a törülközőt – melyen Hidaka és Yaguchi felrobbantak a röhögéstől és a tömeg is követte a példájukat egyaránt. A gatyacsere után még volt idejük kipróbálni pár játékot. Daniel remekelt a SEGA Rally 2 játékban, ahol is minden jelen lévőt, beleértve Hidakat és Yaguchit is zsinórban elverte. A Punisher játékban a fiúk átverekedték magukat az alvilágon és Kingpinen. Ezután Hidaka helyretette a fiúkat Jedahval a Vampire Savior The Lord Of Vampire játékban. Ezután Hidaka meglátta a SEGA Bass Fishing gépet. Nem tudta, kipróbálja-e, de Daniel biztatta. Kezdetben elég unalmasnak tűnt, majd mikor horogra akadt egy virtuális hal úgy bepánikolt a lány, mint egy vak szűz lány a kolbászfesztiválon. Az első sikertelen próbálkozás után Daniel úgy döntött, segít neki és biztatta a lányt. Miközben Hidaka elől volt Daniel hátulról segített fogni a műanyag horgászbot kinézetű irányítót. Olyan közel voltak egymáshoz, mintha a srác átölelte volna a lányt hátulról, akárcsak a Titanic filmben. Kicsivel később meg is lett az első nagy fogás, melyen mindketten megörültek. Ezután egymás szemébe néztek, majd egy mosollyal jelezték egymásnak, hogy játsszanak együtt még egy menetet. Yaguchi mosolyogva nézte, ahogyan együtt játszottak egy amúgy egyszemélyes játékkal. Gondolta, hogy egyszer ő is kipróbálná ezt Onoval… bár igaz, nem biztos, hogy a csontjai kibírná a lány ölelését.

Lassan elérkezett az este öt óra és a versenyzők az ország minden részéről megérkeztek a Taito Hey nagytermébe. A színpadon már ott ült Lillith, Morrisons és Jago. Mindeggyikük eléggé megjátszotta a barátságos szervezőt.  Ám, itt is voltak meglepetések, mert Yaguchi megállt, hogy megkösse a cípőjét, egy számára messze kerülendő alak állt elé.
- Nocsak, itt a leszerepelt vesztes nyomorék.
A hang gazdája nem más volt, mint Raptor. Yaguchi egyből a szemébe nézett.
- Ne nézz rám ilyen morcosan. Te voltál, aki még azelőtt kikapott Charlieval, hogy ellenem harcoltál volna. Elismerem, a lovaginád mentette a helyzetet, de a lebőgésed elkerülhetetlen volt.
Ekkor vette észre a férfi, hogy a nyakában fityeg a versenyzői kártya.
- Hogy kerülsz ide? Jól emlékszek, nem vezethetsz csapatot, mert sikerült nemcsak a bandák közötti szabályt felrúgni, hanem a csapatodat is szétverték.
- Nos, az a helyzet, hogy már most a vezetőnk és hála az edzésének, neked bizony kampó lesz már az első versenyszámnál.
Mielőtt Yaguchi válaszolhatott volna, Chikuron ért oda hozzájuk.
- Raptor! Hagyd békén a versenyzőnket. Mással kell most foglalkoznunk, különben, ha lekéssük az eligazítást, akkor lesheted a bajnokságot.
A srác elégedetlenül bár, de elindult. Yaguchi is követte példájukat, csak ő a saját csapatához ment oda.

Pontban este öt órakkor Lillith felállt és bekapcsolta a mikrofont.
- Tisztelt versenyzők! Holnap bebizonyíthatjátok a közönségnek a videójátékokban szerzett tapasztalatotokat és tudásotok a kitartásotokkal együtt. A verseny első napján négy játékban mérhetitek össze tudásotokat. Az első a Puyo Puyo 3 lesz, ahol a célotok, hogy egy számotokra kijelölt ellenféllel megküzdeni. Természetesen, itt a győzelem mellet a pontszámotok is számítani fog. A második játék a Final Fight lesz, ahol egyetlen érmével kell minél tovább jutnotok és emellé a legtöbb pontot bezsebelni. Ezt a csapatonként két fővel kell megoldani és levonás jár, ha az egyik csapattag kiesik. A harmadik a nagysikerű The King of Fighters ’98 Slugfest lesz, ahol természetesen a kijelölt ellenfeleteket kell legyőzni. Végül, a negyedik szám a Twinkle Star Sprites lesz, ahol szintúgy le kell győzni a kijelölt ellenfelet. Utóbbi kettő a szorzóért fog menni. A győztesek megduplázzák pontjaikat. Az utolsó versenyszám vasárnap fog elkezdődni, aminél már csak négy csapat lesz. Hogy mi lesz a játék? Az legyen egyelőre meglepetés, de elég annyi, hogy SNK játék lesz a menüben!
A tömeg ujjongott és tapsolt. Lillith kivárta az ováció megszűnését és csak utána folytatta.
- A jelentkezési lapok mellékletében ott volt, hogy ki milyen versenyre jelentkezik, és azt fogjuk hivatalosnak venni.
Daniel emlékezett erre és a felosztásra is: Namire a Puyo Puyot vállalta be, Hidaka a KoF’98-at, Oono és Yaguchi a Final Fightot viszi véghez, míg ő a Twinkle Star Spritesot választotta. Makoto marad tartalékosnak. Lillith leült és átadta Morrisons kezébe a mikrofont, aki felállt és úgy szólalt meg.
- Elvárom az itt lévő versenyzőktől a fair playt, hasonlóan a kemény akaraterőt és kitartást.
Daniel ránézett mostoha apja arcára. Azon vegytiszta izgalom és öröm látszott. Nem tudta hova tenni a dolgot.

Ekkor Lillith tapsolt, majd pincérek jelentek meg és kínáltak minden csapatnak egy pohár pezsgőt. Mikor mindenki átvette, akkor a három színpadon álló tag felemelte poharát.
- Akkor kezdődjék a verseny! – kiáltott Lillith hangosan, mire poharak százai koccantak. Elkezdődött hát Danielék számára a legkeményebb verseny a szabadság felé való úthoz. Innentől magukra és egymásra számíthatnak.