1999. Április 8. Aoi Ai szálloda, hajnal 1 óra.

Akira Oono forgolódott az ágyában. Yaguchi mellette feküdt és az igazak álmát aludta. Legszívesebben megrúgta volna, hogy ne aludjon, hanem segítsen neki. Okkal, mert szorongott. Idő előtt találkozott anyjával, aki már most fel van paprikázva a húzása miatt. Ellen akart menni, ám ez nehezen ment a múltja miatt. Emlékezett, hányszor könyörgött, hogy kijusson a szobából. Ám, hiába a sok könny és ellenállás, csak súlyosabb helyzetbe hozta. Ám, ekkor Yaguchi megfogta a kezét.
- Nem tudsz aludni, drágám? – kérdezte aggódva. Tudott az incidensről, mert az anyja elmesélte. Oono látta az aggódó tekintetet a kinti fényáradatnak köszönhetően. Csak bólintott, mire a férfi teljesen átölelte és magához húzta. Csak lassan viszonozta a gesztust.
- Ne aggódj anyud miatt. Ha kell, én megvédelek. Szeretlek, drága királylány.
Ezt a bókot még régen sértésnek használta, mire Oono általában bepöccent, de most a szavai új erőt adtak neki. Lassan, de biztosan elaludt Yaguchi karjai között.

1999. Április 8. Taito Hey játékterem, reggel 9 óra.

Mindenki összegyűlt a kialakított bajnoksági rész előtt. Az Ages Knight csapata szó szerint alig fért a bőrébe. Mikor a sípszó felhangzott, csapatonként vonultak be az arénába. Ott hatalmas üdvrivalgás és taps fogadta őket. Csak két ember nem tapsolt a VIP részlegről: Morrisons és Lillith. A nő arca kifejezéstelen maradt, míg a férfié gyermeki izgalmat próbálta több-kevesebb sikerrel takarni.

A bemondónő ismét az R.Mika cosplayes nő volt, csak most Mai Shiranuiként lépett fel. Logikus volt, elvégre az is a számok között volt.
- Hölgyeim és Uraim! Ezennel megnyitom a Game World Tenkaichi Budokai’99 bajnokságát. Ezen játékosok ma azért gyűltek össze, hogy összemérjék tudásukat. Az idei díj a leghatalmasabb, amit eddig láttak ebben az évtizedben: Csapattagonként félmillió yennel gazdagodnak, ha legyőznek mindenkit az első helyig!
Ekkor a tömeg tapsolt. A nő csak ezekután folytatta.
- Az idei évben 128 csapat jelentkezett, ami már eléggé hatalmas. Hogy gyors legyen a mai nap, a számok lényegében felezik a meglévő csapatokat. Természetesen, a rendezvény ideje alatt a fizikai erőszak azonnali kidobással jár. Ugyanez vonatkozik a sértegetésre és a lelki terrorra is. Akkor kezdhetjük az első számmal, a Puyo Puyo Nún-el, vagyis a pontszerző versennyel. Megkérem a csapatok kijelölt tagjait, fáradjanak a 1-B részleghez!
Az Ages Knight csapatában Namire már alig várta az összemérettetést. Viszont, ő volt a legidősebb a maga negyven évével mindenki csak nézett utána. Mikor hívták, akkor már nem tudták tűrtőztetni magukat a vetélytársai és elkezdtek nevetni.
- Mit keres itt, mami? Ez nem a bingó klub! – kiáltotta az egyik.
- Miért nem megy inkább haza kötni egy sálat az unokájának? Ez a nagyfiúk játszótere! – vágta rá a másik, ám erre Namire nem kapta fel a vizet.
- Majd akkor legyen nagy a pofátok, ha leveritek a pontszámomat, taknyosok. – jelentette ki és leült a gép elé és megropogtatta ujjait. A feladat egyszerű volt: Egyetlen érmével kellet minél messzebb eljutni és a lehető leghosszabb kombókat kihozni. Előtte páran már elvéreztek és a tizedik pályáig se jutott el. A nő ellenben nem ok nélkül Yaguchi édesanyja és babakorában az anyatejben nem csak nyomelemek és vitamonok, hanem a videójáték szaktudás is átöröklődhetett. Az első tíz ellenfelet gond nélkül abszolválta úgy, hogy a legalacsonyabb kombószáma 6 volt, ami már alapból nagy szó. Az utolsó kettőnél kicsit megszenvedte a dolgot, a végső főellenfelet, a Sötét Herceget kínok közepette, de sikerült legyőznie. A tömeg tapsolt, amibe Yaguchi és Oono vette ki leginkább a részüket. Innentől már a vetélytársak csak döbbenten néztek: Ha ez az idős nő láncról leoldott fenevad módjára darálja le az előtte lévő akadályokat, akkor a többi csapattársa mennyire veszélyes lehet. Azonfelül már csak három játékos sikerült hasonló eredményt produkálnia: Egy lánynak, aki úgy nézett ki, mint egy porcelán baba, egy srác, aki a játék előtt és után leült a színpadon kívüli stégre és Weekly Shonen Jump magazint olvasott és egy nagydarab drabális állat, aki azon kevesek közé tartozott, aki nem nevetett Namiren. A nőt hidegen hagyta jelenleg, mert mire lement az első szám, már tovább vitte a csapatát.

A második szám a Final Fight volt, amit mind Lillith, mind Morrisons is nagy érdeklődéssel figyelt. A feladat a versenyzők számára, hogy egy érmével minél tovább jussanak és emellé a lehető legtöbb pontot gyűjtsék. Itt Yaguchinak és Oononak kellet remekelnie, ami a múltat nézve, számukra inkább egy sétára hasonlított a parkban. Anno a nő megmutatta párjának, hogyan lehet folyton Diamondot csinálni azzal, hogy a széttörhető tárgy előtt ugrást+le és ütés kombót megspékeled azzal, hogy megfordulsz. Ezt Oono úgy gyakoroltatta be Yaguchival, hogy egy fapálcával mindig rávágott a kezére, ha elszúrta. Ezzel meg is hozta a változás szikráját, amit mindenki akkor láthatott, mikor ők kerültek sorra. Lillith most figyelt csak igazán és a játék során látta meg, hogy lánya eddig elsőosztályúan viszi tovább a család tökéletesség mottóját. Egyetlen életet sem vesztett és hangyányival, magasabb pontszámmal végzett, mint társa. A fiúra is rávetette tekintetét. Eléggé jó húsban van és bírja az iramot, mert még a megrezdülés legkisebb jelét se mutatta.
- Egész izgalmas volt, már csak a végignézése is. Látható, hogy a lánya nagyon tehetséges a játékokban. – jegyezte meg Morrisons, kezében forgatva egy pohár Whiskeyt, amiben már csak jégdarabok úszkáltak.
- Így van. A családunk mottója a tökéletesség elérése, bármibe is belefogunk.
- Azt tökéletesen látom. – sóhajtott gúnyosan a férfi, miközben figyelte, ahogyan Oono és Yaguchi kéz a kézben vonulnak le a színpadról. – Már most sokkal jobb, mint az anyja.
Lillith elengedte a füle mellet a megjegyzést és Jago felé fordult.
- Látta azt, amit én?
- Igen, úrnőm, a lánya kitűnően játszik.
- Nem azt, hanem a párját. Kifejezetten ízletes falatnak tűnik.
- Ettől féltem… már most sajnálom a csórit. – jegyezte meg halkan, mire Lillith felmordult.
- Mondtál valamit? – morogta és ökölbe szorította a kezét, hogy lekeverjen egyet a bizalmasának.
- Semmit, semmit. Nézzük a többieket.
Öt újabb jelentkező még az utolsó pályán véreztek el. Aztán jött Chikuron és Splinter párosa, akik hasonló eredményt értek el, mint Yaguchi és Oono. Aztán, délután egykor véget ért a Final Fight versenyszám is. A csapatoknak tíz percet kellet még várni az első fordulót csapatösszegző pontszámokat. Az Ages Knight teljes csapata tudta legbelül, hogy továbbjutottak, de számukra is volt egy kellemes meglepetés. Ezt R.Mika jelentette be, akinek a becsületes neve Ramizuke Mika.
- Hölgyeim és Uraim! Az első kör is eléggé sok meglepetést és izgalmat tartogatott mindenki számára, ám még mi is meglepődtünk a számolásnál. Ugyanis, az első helyezett megdöntötte az eddigi tíz év rekordját. A végösszegük 10.875.998 pont, aki nem más, mint az Ages Knight!
A tömeg hatalmas gratulációtömeggel jutalmazta a kiváló játékot. Yaguchi, Akira és Makoto Oono és Daniel vállukra vették Namiret, aki tulajdonképpen a legidősebb versenyző volt a csapatban, mégis bizonyította, hogy a kor nem számít. A kijelzőn felmutatták a többi csapat pontszámát. Innen már csak 32 csapat jut tovább a kiesős versenyszámba. Mikor leült az üdvrivalgás, a nő folytatta.
- Akkor egy órás szünetet tartunk. Remélem, hogy jól a megmaradt csapatok bírják szuflával, mert a java még csak most jön!

Ebben a bemondónő nem hazudott. Most jön a King of Fighters’98 Slugfest és a Twinkle Star Sprites. Hidakán és Danielen múlik az, hogy a csapat sikerét tovább vigyék. Oono Yaguchihoz bújva nézett fel, ahol látta, hogy anyja megállás nélkül néz rá elégedett mosollyal. Teste megfeszült és egyből feszélyezve érezte magát.