Dan és Jake egy hotelszobát kaptak az interjú megtartásához és a tíz meghívott személyek is ide lettek meghívva. Szépen, sorban érkeztek meg. Imperius, Angius, Gentle, La Brava, Tomura, Himiko, Twice, Dabi, Fukushu és Sancho Pies. Ezen személyek, mikor megérkeztek, Dan köhintett.
- Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy eljöttek a kérdezz felelekre. Mielőtt eldöntitek, hogy kik jönnenek be, Ragna rendelt ide pár pizzát és üdítőt. Jót étvágyat hozzá.
A társaság megköszönte, majd nekiálltak. Tomuráék szó szerint kétpofára habzsolták az ételt. Jake csak ferde szemmel nézett rájuk.
- Ismerem azt a mondást, hogy a bűn nem kifizetődő, de soha nem hittem, hogy ezt a valóságban is lesz alkalmam látni.
- Hát igen. És azok a végső gonoszok, akik nagyban tömik magukba az ételt. – jegyezte meg Dan, mire öccse nagyot nézett.
- Komolyan? Ha az a Tomura nevezetű itt a vezetőjük, akkor nem tudom, miért lógnak vele. Mikor első alkalommal megláttam, akkor a retinám kiégett, a látóidegeim meg elmentek borért.
- Nekem inkább a szaga zavar. Mintha egy hétig nem fürdött volna. Az orrom most is azon gondolkodik, hogy lelép Voldemort nagyúrhoz.
Erre Jake felnevetett. Érdekes melónak néznek elébe.