Dabi egy eldugott sikátorban görnyedt össze a fájdalomtól, miközben haja visszavörösödött. Nem volt sohase dolga ezzel az Endeavorral. De miért érzett fájdalmat és dühöt, mikor Erire és a családjára nézett? Honnan ismeri a Todoroki család titkát? Felállt és leporolta magát. Immár nyugodtan és lazán elindult vissza a kikötőbe, ahol már Tomura éppen kint üldögélt vendégével együtt. Himiko és Twice is ott voltak. De Himiko mit keresett itt, amikor kilépett?

Twice győzte meg a kilépés elmarasztalására. Mialatt Dabi távol volt, Himiko idegesen ugrált háztetőről, háztetőre. Az egyik legmagasabbnál megállt és leült. Fortyogott benne az idegesség Tomura felé. Még nem felejtette el, hogy hagyta meghalni Vanesszát és milyen feladatra bízta meg Overhaul ostromakor. Ám, gondolatait barátja hangja szakította meg.
- Beszélhetünk? Fontos ügyről van szó.
Twice leült a lány mellé. Ő csak némán bólintott és tekintete a város látképére révedt.
- Szerintem felesleges a kilépés és előbb vagy utóbb Tomura megembereli magát és tényleg normális vezetőnk lesz.
Himiko elnevette magát.
- Hányszor mondtad ezt a dumát? Valahol a tizedik alkalomnál felhagytam a számolással. A válaszom ellenben változatlan: Nem fog semmi változni. Egy magatehetetlen anyámasszony katonája, akinek akkora a pofája, mint egy hittérítőnek.
- De…
- Nincs ebben semmi de! Nézd már meg, mennyire jártunk jól, mióta hozzá csatlakoztunk! A csatornapatkány hozzánk képest luxusban él. Ezer meg ezer lehetőséget szalaszt el és biztos vagyok abban, hogy ez a gyíkarc még egy hangyabolyt se tudna elvezetni egy piknikhez, nemhogy egy gonosz csapatot Stain elveinek valósággá váltására! Emlékszel arra, hogy megtiltotta nekünk azt, hogy hamis hősöket gyilkolásszunk, amikor a Tisztogatás napja nyilvánosságra került? Ehelyett megélhetési bűnözők vagyunk! Vagy várj… az sem, mert a múltkori lopásnál az eladó szánalomból adott át egy szatyornyi konzervet és tartós élelmet, amit a saját pénzéből fizetett ki! Nem fogok több esélyt adni, annak az aszott majomszarnak!
Himiko ezután elhallgatott. A helyzet teljesen új oldalt hozott ki belőle: a reménytelenséget. Twice átkarolta és nyugtató hangon megszólalt.
- Figyelj, Himiko. Én is szenvedek az állapotoktól, viszont ez nem azt jelenti, hogy ne lenne remény a javulásra. A legfontosabb, hogy a múlt helyett a jelent nézzük. Én itt vagyok neked és ez a legfontosabb most.
- Köszi, hogy vigasztalsz, de nem segít a helyzetünk javulásán. Elegem van Tomurából, mostmár végleg. Nem emiatt hagytam ott mindent.
Twice hallgatott. Sokat dumált Himikoval mindenről, de családi állapotról nem. A lány, miután lenyugodott folytatta.
- Kis családból származok másodszülöttként. Remek anyagi helyzetünk volt és emellé imádtak is. Nővérem még azt is elfogadta, hogy elnyomják. Amíg Staint nem ismertem meg, addig még osztályelső voltam és versenyeket nyertem.
- Nem értem. Akkor miért pattantál meg? Mi volt a probléma? – kérdezte Twice.
- Egyszerű: Stain megkérdezte tőlem, hogy mi a definíciója az őrületnek? Nem tudtam ráválaszolni semmit, akármennyire okos voltam. Erre ő elmondta: Az, hogy egy dolgot újra és újra és újra csinálsz addig, várva, hogy más eredmény szülessen. Kezdetben csak baromságnak tartottam, de rá kellet jönnöm: Igaza van. Hiszen, ha folytattam volna életem a szokásos kerékvágásba, mi várt volna rám? Iskolaelsőként végezve valami dögunalmas munkát kapok. Lesz egy férjem vagy feleségem, elvégre mindkét kapura játszok. Aztán megöregszem és mikor már magam alá piszkítva döglök meg, abba a hitbe ringatom magam, hogy megérte élni. Ez számomra nem élet és emiatt hagytam el az otthon melegét.
- Ahogyan nálam is, mikor találkoztam Stainnel. Azelőtt is utáltam a hősöket, holott sokszor hallottam, hogy belőlem ideális hős lehet. Viszont, amikor nekem elmondta az igazságot, akkor olthatatlan gyűlöletet vezérelt. – morogta Twice. – Megvetem a hazug hősöket és legszívesebben megölném őket mind egy szálig.
- Az én esetemben nemcsak azok a pusztítandók, hanem a hazug emberek. Mind konformista férgek. Nézz csak le az utcára. – Himiko kis szünetet tartva mutatott le a haladó autókra és gyalogosokra. – Mind beletörődtek abba az üres életbe, ami halálukig vár rájuk. Belemagyarázzák magukba, hogy boldogok, de ez csak álca. 100 emberből 10 az, aki a legkisebb mértékben, vagy teljesen egészébe boldog. Üres életcélokat kergetnek és hazudnak jobbra-balra, álarc mögé rejtve igazi arcukat és a szívüket egyaránt.
- Hékás! Én is maszkot hordok! – kiáltott fel Twice.
- De te őszintén élsz. Sose értettem, hogy miért hordod állandóan azt a vacakot, ám nem is érdekelt sosem. A lényeg, hogy te tényleg őszinte vagy mindenki felé.
- Persze, már csak ilyen vagyok. – legyintett a férfi, majd témát váltott. – Amúgy, adjunk egy hetet Tomurának és ha akkor se lesz változást, akkor veled együtt fogok lelépni és tervezzük a következő lépéseket. Így jobb?
Himiko elmosolyodott. Jobb, ha a társával lép olajra. Így nem lesz unalmas a vérontás. Bólintott, majd felállt és visszaindult a kikötőhöz. Twice is követte. A férfi magában örült, hogy sikerült jobb belátásra téríteni barátját.

Fukushu immár harmadik napja jött és hozta az élelem csomagokat. Tomura immár barátságosan bánt vele és még az arcára és karjára tapasztott kezeket is leszedte. Himiko is megkedvelte a férfit, lévén osztozkodott Stain elveivel.
- Köszönöm még egyszer, hogy segítesz a szövetségünknek. Már az összeomlás szélén álltunk az élelemhiány miatt.
- Nem tesz semmit. – jelentette ki Fukushu könnyelműen. – Viszont: Emlékszel arra, hogy mit kértem tőled? Pontosabban, a két névre.
- Igen. – morogta halkan Tomura. Nem egyszer gondolkodott el az ajánlaton, de az álmaiban All for One újra megjelenései valami oknál fogva bezárkózottá tették őt. – Miért kéne elárulnom a nevüket? Valami olyasmit ismételgetsz, hogy zavarnak az alvásodban.
- Egyszerű: Figyelmeztetni akarom őket, hogy hagyják abba a hős pályafutást, mert ha kiderülne, hogy az íratlan szabály ellen mennek, akkor kegyetlen sorsban fognak részesülni. Pontosabban, az ötven évvel ezelőtti mészárlás történne meg újra.
Tomura a férfi arcát nézte válasz közben, ami meg sem rezzent. Akkor jót akar? Talán ennyi tett nem indítja el az All for One elnevezésű lavinát, ami teljesen szembemenne mindazzal, amit képviselni akar.
- Csak az egyiket tudom fejből: Midoriya Izuku. All for One elmondása szerint az egyik beépített embere azt állította, hogy Quirk nélkül született. Vadabb pletykák szerint ellopták a képességét.
- Értem. Ki a második?
Tomura próbálta a fejében összerakni, hogy ki után érdeklődhet, de nem jutott eszébe semmi. Himiko ekkor szólalt fel.
- Ochakonak hívják. Sose hallottam a teljes nevét, csak annyit tudok, hogy annak a Midoriyának az osztálytársa és szerelme. Kétszer megküzdöttem vele és egyszer se láttam, hogy bevet bármilyen képességet.
- Köszönöm az információt. Ezzel leköteleztetek. Szedjétek össze az ingósságaitokat és kövessetek. Az üzlet alapján elvezetlek egy új lakáshoz, ami immáron a tietek. Nem kell fizetnetek semmit és ott meghúzhatjátok magatokat a hidegebb évszakokban.

A gonosz szövetség megtette, amit Fuku kért. Csak Tomura maradt ott. Nem ok nélkül, hiszen a kezeket, amik lényegében szülei maradványai el akarta porlasztani. Csak ott állt tétovázva, lévén ez az utolsó kapocs ahhoz a végzetes emlékhez. Ekkor Fuku bejött.
- Már csak rád várunk. Valami problémád akadt?
- Mondhatni. Ezekkel nem tudok mit kezdeni. – mutatott rá a kezekre Tomura. – Legszívesebben elpusztítanám őket, viszont ez az egyetlen tárgyam a múltból.
- Elmesélted már a történeted tegnap. Az apád vert téged, mert neki nem volt semmi Quirkje, pedig az anyja a legendás Nana Shiragaki és mikor kiderült hogy nem lesz képessége, elfordította tekintetét. Édesanyád és a nővéred pedig leszarta a fejed. Ám, egy nap valami öltönyös férfi elvitt téged valahova. Nincs emléked, hogy mit csinált veled és amikor magadhoz eszméltél, akkor a nővéredet rohasztottad meg. Eltaláltam?
- Dióhéjban. – felelte Tomura úgy, hogy egy könnycsepp gördült le az arcáról. Fuku rátette a fiú vállára a kezét.
- A múlt súlya legalább annyira szörnyű, mint az apáink bűne. Viszont, nem árt hátrahagyni ahhoz, hogy új életet kezdhess. Fiatal vagy még és nem akarom azt, hogy az én hibámba essél bele. Én nem engedtem el és emiatt legalább 20 hőst öltem meg a technikámmal. Amikor én ébredtem fel a gyűlöletemből, már késő volt a hibámat helyrehozni.
Tomura rögtön értette, mire gondol a segítője és igazat adott neki. Miért kellene a múlt súlyát magával hordoznia? Azzal csak All for Onet segíti. Mindig is érezte legbelül, hogy aki elrontotta őt az apján kívül, ugyanaz a személy, aki álmaiban újra és újra megjelenik. Tudatalattijában érezte, hogy mit kell tennie, de folyton ellenállt. Amiatt nem ölte meg Overhault és szenvedett a csatorna legalján. Felkapta a kezeket és elkezdte elrohasztani őket.
- Ezekre már nincs szükségem. – mormogta. Mikor az összes kéz szétrohadt, ezzel lényegében leszakította magát a múltról, kérdezett. – Tudnál még valamiben segíteni?
- Persze. Miben?
- Tanítasz engem? Mármint a képességem és az elmém irányításában.
Fukushu meglepődött a kérésen, de elmosolyodott.
- Mivel látom rajtad, hogy hajlandó vagy egy teljesen új utat kezdeni, ezért igent mondok rá. Ám, a jelenlegi állapotodban erőt kell gyűjtened.  De most induljunk a menedékbe.

A Gonosz Szövetség egy óra múlva meglátta új lakhelyét, ami egy átlagosnak látszó emeletes lakás volt. Himiko csillogó szemekkel nézte.
- Ez a hely lesz az új otthonotok. Teljesen új lakás, 6 szoba, feltöltött hűtő, meleg víz satöbbi. – mondta Fuku.
- Akkor foglaljátok el a szobáitokat. Majd én leszek az utolsó. – adta ki az utasítást Tomura, amit nem kellet kétszer mondani. A bejárat előtt már csak Fuku és Tomura állt.
- Egy hét múlva kezdem meg az edzést. Akkor jövök csak. Addig meg pihenj, rendben?
Tomura csak bólintott és bement. Fukushu zsebre tett kézzel ment vissza a lakásába. Legbelül elégedett volt magával. Egy újabb eszköz landolt a kezei között.