A fesztivál és a Todoroki családja körüli dráma után, minden szemmel láthatóan ment tovább a normális kerékvágásba. Mindenki élvezte azt, hogy az otthonából tudott bejönni és a jövő héten megtartott gyakorlati melónál Mineta és Toru büszkén jelentette ki: Felvételt nyertek a Pókháló Fejvadász Ügynökségnél. Ám, az egyik délutáni gyakorlatnál elég hamar bekerültünk a mélyvízbe.

Aizawa és Urahara közösen jött be a terembe, ezzel előidézve a csendet és a figyelmet.
- Akkor, ifjak! A mai nap különleges mentőküldetést fogtok csinálni, ami a vadonatúj Gamma tesztpályán fog zajlani.
Ekkor az osztály hangosan éljenzett. Ma reggel lett kész a tesztpálya és mi avathattuk fel első alkalommal (Még egy tyúkszemre taposás a B osztályra. Eltaláltam? – R.) Nocsak, Ragna, ismét aktív lettél? Amúgy, valami olyasmi. Aizawa felemelte ujját, mire az éljenzés abbamaradt.
- Nos, a feladatotok, hogy az ottani bevásárlóközpontban történt egy baleset. Az eligazítás a következő: Szemmel láthatóan mindenki kimenekült, de a biztonságiak vezérigazgatója a -6.- ik emeleten rekedt. Az áram teljesen kiment, csak vésztartalék világítás maradt. Feladatotok nem más, mint kimenekíteni a tagok úgy, hogy lehetőleg ne koporsóban, gyufásskatulyában, vagy fél literes Coca Colás üvegben kelljen hazahozni. Kérdés? – fejezte be Aizawa a tájékoztatást. Noha ez szegegyszerűnek látszott, valami nem hagyott nyugodni. Miért kell ehhez a feladathoz két tanár? Pontosabban, miért látszik úgy, mintha nem árulták el a teljes részletet? Mivel senki más nem tett fel kérdéseket, Urahara vette át a szót.
- Nincs kérdés? Akkor remek. Menjetek az öltözőbe és hősegyenruhába gyertek ki! Húsz percetek van rá!

Mesterem utasítására a teljes osztály átfáradt az öltözőbe. Miközben felvettem a sárga, sárkánymintás egyenruhámat, boldogság töltött el. Elég ritkán volt rajtam. Mineta a szokásához híven kukkolni akart, de amikor belenézett, két hatalmas, fedetlen keblet látott.
- Bocsi, de a szabad kukkolásért VIP tagságot kell fizetned. – súgta a mellek gazdája, Ai, aki már szó szerint kiismerte a U.A. összes kukkolási pontját. – A fizetség az összes lány bugyija.
A túloldalról hallottam, hogy Toru rákiabál osztálytársnőjére.
- Azért vagy itt, hogy megakadályozd a szőlőpofát a leskelődésben! Nem azért, hogy vámot szedj tőle!
- Csak vicceltem. – nevetett a póklány. – Különben is, ha valós pénzben nyomnám, akkor 70-30 százalékban kapnál jutalékot.
Ekkor a láthatatlan lány egy kokit osztott ki Ainak.
- Nem hiszem el! Két fékezhetetlen perverz állat van az osztályunkban. – morogta Bakugo, miközben felcsatolta a csuklópántját.
- Emiatt színes az osztályunk. Mi sem vetjük az orrod alá, hogy egy két lábon járó időzített bomba van az osztályban és előttem ül. – vágtam rá cinikusan és kimentem az ajtón. Mindkét oldalról hangos hahotázás vette kezdetét, miközben riválisom csak szidott engem. Én értem ki elsőnek a Gamma tesztpályára. Szemmel láthatólag földrengést szimuláló helyiségnek tűnt. A leomló házak sűrűjében kiemelkedett a pláza.
- Egész szép nagy épület. – jegyeztem meg hangosan, mire mögöttem Ai szólalt meg.
- Jah. Csak a gáz az, hogy nincsen benne Paris Hilton bolt. Ma érkezett meg az Ostobenkókurva Videó készlet.
- Hát igen. Csakhogy, ő már régóta Furkó bá fenekének a rabja.
Erre hangosan felnevetett. Amíg az osztály összegyűlt, közelebbről is megnéztem Ai hősruháját. Egy feszes fekete, vörös pókhálómintás gatya és egy hasonló mintás felső takarta.
- Tetszik mi? – kérdezte a póklány kacéran.
- Naná. Egész pofás egyenruha.
- Azért a tied sem utolsó. Marshall Law cosplay, de a célnak megfelel, nemde?
- Igaz. – mosolyodtam el.
- Mikor megérkezett személyes sztriptízzel jutalmaztam meg a kis szőlőpofámat. Ha esetleg Ochakot is látni akarod táncolni, miközben megszabadul a textiltől, megtanítom pár lépésre. – súgta a fülembe, de válaszolni nem volt időm. Mindenki megérkezett. Öt percünk volt rá, hogy épkézláb startégiát agyaljunk ki. Csapatokra oszlottunk, amiben Bakugo már leszögezett valamit.
- Én a vörös riadóval és a két lábon járó vibrátor elem töltővel megyek.
- Menjél csak. Más úgyse viseli el a menstruációdat. – vágta rá cinikusan Ai. Ő Minetát és Torut választotta.
- Kurva vicces vagy, négykarú ribi. Te aztán igazán jó csapatot alkotsz a láthatatlan csajjal meg a perverz szőlőpofával, akit holtan akarnak látni a rajongók.
- És ugyanezek a rajongók akarják, hogy valamelyik két srác melletted a kakilódat fugázza ki.
Ekkor Bakugo azonnal neki akart ugrani Ainak, ám le kellet tennie róla. Nem egyszer kapott figyelmeztetést, mikor az én képemet akarta beverni. Igaz, én is, mert minimum egyetlen, átmenetileg bénított végtaggal jutalmaztam fáradozását. Én Ochakoval és Tsuyuval mentem, Todoroki meg Tokoyamival alkotott csapatot, Iida meg Momoval. Mikor megszólalt a síp, jelezve, hogy mehet a banzáj, nekilódoltunk. Csak azt nem vettük észre, hogy a két megfigyelő tanár már nem tudta visszatartani nevetését.
- Nem felejtettünk el megemlíteni valamit? – kérdezte megjátszott ártatlansággal Urahara.
- Dehogyis. Ha megemlítjük, oda a meglepinek. – vigyorgott Aizawa és egy távirányítót vett elő. (Nem szóltak arról, hogy a pláza tartóelemei gázbetonból vannak? – R.).

Mikor beértünk a fő lépcsősorra, az osztály kettévált. A felső emeletre 10-en mentek fel, az alsó szintekre pedig 11-en. Bakugo az ARMS stúdiót betemető -6.- ik emeletre tartott, hogy Kaminari be tudja izzítani a generátorokat. Én a -4- ik emeletre mentem Ochako, Tsuyu, Momo és Iida társaságában, ahol a két szárnynál kettéváltunk. Lépéseink folyamatos visszhangján kívül mást nem nagyon hallottunk. A vészfények emellé remekül borzongatták az idegeiket.
- Ez emlékeztett a Penumbra szériára. – jelentette ki Ochako.
- Én az Amnesia: The Dark Cresentet akartam mondani.
- De jó nektek, hogy kockák vagytok. – sóhajtotta Tsuyu. Kutatásunk eddig csak néhány próbabához vezetett, akiknek valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva szemük is volt firkálva. Körülbelül egy perc után olyan érzésem kerített hatalmába, mintha figyelnék minden lépésünket. Próbáltam elhessegetni a fejemből. Csak próbatétel miatt csinálják, hogy berezeljünk és pánikoljunk.
-  Ezzel nem megyünk semmire. Szerintem fésüljük át a megmaradt három folyosót, amit ezen a szárnyon nem néztünk át. – súgta Tsuyu halkan. Egyetértettem vele, lévén, hogy ez nem horrorfilm, tehát nincsenek jumpscare tengerek. Tíz perc séta után tökéletesen megállapítottam, hogy a pókhálón és pár újabb próbababán kívül semmi más nincsen.
- Semmit nem találtam! – kiáltottam.
- Én sem, csak valami humor Harold az egyik műboltra rátett egy Norbi Update táblát! – kiáltotta Tsuyu.
- Én sem találtam egy rakás szart sem! – hallatszott messzebbről Ochako hangja. Ez gyanús volt, hiszen a folyosók ugyanolyan hosszúak voltak. Mikor visszaértem a kezdőpontra, láttam az okát. Barátnőm ugyanis négykézláb egy közönséges fésűt húzott végig a padlón.
- Nem vetted ezt túlságosan szó szerint? – kérdeztem furcsállva, mire felnevetett és hozzámbújt.
- Ezt szerintem letudtunk. Menjünk vissza a főlépcsőhöz és…
Tsuyunak ideje sem volt befejeznie a mondatot, amikor hatalmas rázkódás hallatszott és az épület bizonyos részei beomlottak. A lábunkon is alig tudtunk megállni, mikor Ochako antigravitált bennünket. Pokolba is, ez volt, amit Aizawa elfelejtett közölni. Újabb földrengések várhatóak, ami nehezíti a mentőakciót.

Kicsit vissza az időbe, mikor Ai, Mineta és Toru a -1.- ik emeleten csinálták a keresést.
- Józan logika azt diktálja, ha sikerült felmenekülnie erre az emeletre az áldozatnak, akkor az egyik menedékszobában kell lennie, vagy a vészkijáratnál található lépcsősoroknál. – mondta Mineta.
- Helyes meglátás, drága. Induljunk a keresésére. – bólintott a póklány, majd felkapta Minetát egy gyors csókra, majd a ruhához készített hálókosárba helyezte. Toru eléggé csüggedten járkált, amit Ai észrevett. – Csak nincs valami baj?
- Semmi. Csak olyan hasztalannak érzem magam… a szokásos. – sóhajtotta a lány.
- Jaj, ne kezd ezt már megint. Nem vagy haszontalan. Ne hallgass arra a szőke agyalágyúlt majomra. Folyton veri a mellét és ismételten játssza a vezetőt, közben meg kapja a pofonokat, amitől a padlóra kerül.
- Igaz. De akkoris… anyud biztos szánalomból vett fel, hiszen a képességem is haszontalan. Láthatatlanság? Ne vicceljünk már.
Ekkor Ai megállt és megfordult.
- Befejezed az önsajnáltatást? Mert elég annyit mondanom, hogy anyám soha nem vesz fel szánalomból senkit. Ha valakiben lát lehetőséget, akkor megadja. És benned, babám… teljesen meglátta. Higgy nekem: Te egy nagyszerű hős leszel egy nap.
- Ainak igaza van. – szállt bele Mineta a beszélgetésbe, miközben tekintete a folyosókat pásztázta, majd Torura nézett. – Elég csak magamra gondolni. Folyton azt hittem, hogy a hősléthez kevés vagyok, mint cellux a repedező akváriumhoz és magányosan fogok meghalni. Azt most nemcsak van álláslehetőségem, de emellé barátnőm is. Mindez csak hozzáállás kérdése. Építs egy kis önbizalmat.
Ekkor Toru hozzájuk bújt.
- Igazatok van. Hiába ti vagytok a két legperverzebb állatok, de a szívetek aranyból van. Nagyon köszönöm.
- Semmit nem kell. A barátom vagy és ők mindent megka…
Ekkor ütött be a földrengés. Ai megfogta a két alsó karjával a láthatatlan lányt és a felsőkkel hálót lőtt ki két biztonságos pontra. Ám, a remegés letörte a hálókat és egy emeletnyit zuhantak. A kemény földet érés után abbamaradt a remegés. Toru lassan felállt, aki a póklányon landolt.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Nincs semmi bajom. Szerencsére puhára estem.
Ekkor halk nyögés hallatszott hatalmas mellei alatt. Mineta nem volt ilyen szerencsés és kettejük súlya szabályos matricát csinált belőle.
- Asszem végleg kijelenthetem, hogy 2D-s vagyok a valóságban. – nyögte, mikor nagy nehezen levegőhöz jutott.
- Bocsi, drágám. – szabadkozott Ai.
- Hagyd csak. Nem így gondoltam az édeshármasra, de megteszi kezdetnek. – reagált rá a szőlőpofa, mire Toru elnevette magát. – És most hogyan tovább?
- Lelépünk innen és útközben segítünk a többieknek. A feladat most nem számít.
Ai a válasz után kezeivel egy oszlopra célzott, ám Toru megfogta a csuklóját és egy másik pontra irányította.
- Inkább oda lődd a hálót. A korlát nagyon instabilnak tűnik.
A láthatatlan lánynak bevált az igaza, mert abban a pillanatban, ahogy kimondta, leszakadt az egész hóbelebanc, fémes csattanással földetért előttük.
- Szép munka volt. – dicsérte meg Mineta.
- Ezért mondtam, hogy remek hős lesz belőled egyszer. Ha a oda lövök, akkor magunkra rántjuk. – ismerte el Ai is, míg a hátára vette Torut és elkezdtek kimenekülni. Noha nem volt látható, teljesen elpirult.

Bakugo, Kaminari és Eijiro a -6.- ik emeleten vitába kezdtek. Riválisom elkezdett mindenkit kritizálni az utóbbi napokban. Ez rendesen próbára tette mindenki tűrőképességét és türelmét.
- Szerintem le kéne állnod, de marhagyorsan. – hajtogatta immár sokadjára Kaminari. – Ezzel csak azt éred el, hogy mindenki megutál.
- Kit érdekel, hogy utálnak? Leszarom magasról! De tény, hogy szortírozást kell tartani az osztályban, hogy mi legyünk a legjobbak. És valld be: Míg szőlőpofa hellyel-közzel belefér még, Toru és az a majomfarokkal rendelkező nyavalyásnak be sem kellet volna jelentkeznie.
- Akkor neked sem kellet volna. – vágta rá kicsit idegesen Eijiro. Noha barátja volt, már ő is unta a kritizálást.
- Mire akarsz kilyukadni, vöröske? – morogta fenyegetően Bakugo és elkezdett robbantgatni felemelt kezeivel. – Arra, hogy gyenge az erőm?
- Frászt! A stílusodra és a viselkedésedre! – kiáltotta vissza Eijiro. – Mikor idekerültél, akkor egy pöffészkedő „kiafaszagyerekhanemén” stílusban nyomtad. Persze, majdnem mindenkit legyőztél és igen, igazat adok Aoyamával kapcsolatban, de ez nem nevez ki téged arra, hogy te vagy a legjobb. Emellé folyton azt szajkózod, hogy All Might helyébe fogsz lépni. Válaszolj egy kérdésre: A nagy hős lenézte az embereket? A nála alacsonyabb rangú hősöket? Soha! Ebből a szempontból Midoriya ezerszer jobb. Tudod, soha nem értettem, miért viselt el egy ilyen mocskos, Napóleon komplexusos hólyagot, mint te?
Noha Bakugoról leperegtek a kritikák, az utolsó két mondat most keményen gyomronvágta. Szó szerint meglökte jóbarátját, mire az megkeményítette magát.
- Ha ennyire kemény vagy, akkor pakolj fel, vöröske! Úgy jársz, mint a Spotfesztiválon!
Ekkor remegett meg a föld. Szerencsére, rájuk nem esett törmelék, de a lépcső mögöttük összeomlott. Ez szemmel láthatóan feloszlatta a feszültséget.
- A pokolba is! – kiáltotta Kaminari, aki feleszmélt. – Ez lezárta a visszajutásunkat.
- Akkor nincs mit tenni. – sóhajtotta Eijiro. – Ideje másik kijáratot találni és visszamenni.
- Addig nem, amíg meg nem mentjük a túszt. – morogta Bakugo. – All Might sosem hagy senkit hátra. Én sem fogok. Számomra sosem volt megengedhető luxus a lelépés.
- Igazad van. Számomra sem. – vágta rá Eijiro. – Mi a terv?
- Visszaállítjuk az áramot az épületben és utána megmentjük a bajbajutottat. Ha sejtésem nem csal, itt kell lennie valahol. Ha sikerült feljebb jutnia, akkor már rég kimenekülhetett volna.
Mindannyian bólintottak és irányt vettek a generátor szoba felé. Mivel a tartalék fények még aktívak voltak, nem volt nehéz megtalálni az említett generátor szobát. Ám, az egy vaskos fémlappal le volt zárva. Eijiro megkeményített kezeivel vágott rajta egy bejáratot. Ez volt ésszerű, mert Bakugo robbantása talán csak magukra omlasztana 30 emelet vasbetont. Bejutásuk után Kaminari kitépte a szükséges kábeleket és felkészült.
- 2 millió Kilowattos…
- Idióta barom! – kiáltott rá Bakugo majd megdobta egy darab betonnal. – Azzal csak kinyírod az egészet! Normális mennyiséget pumpálj bele!
- Bocsi. Kis híján elragadtattam magam. – nevette el magát Kaminari és immár megfelelő mennyiségű elektromossággal töltötte fel a generátorokat. Így, az összes fényt adó eszköz tudta tenni a feladatát.
- Ez megvan. Akkor irány a megmentendő civil. – jelentette ki Eijiro.
Bakugo szó nélkül meg akart indulni, de Kaminari túlhasználta az erejét, így csak togyogott.
- Ne hagyjátok elúszni a delfineket, míg fel nem söprök. – mondta bárgyú mosollyal.
Egyelőre elég jól haladtak.

Amikor abbamaradt a remegés, egy biztos ponton Ochako kiengedte a képességét, így lazán landoltunk egy biztonságos ponton. Nem volt mit tenni, ki kell mennünk, mielőtt az egész épület ránk omlana. Azonnal futottunk a lépcsők felé, ám ekkor Momo hangja szólalt meg az egyik törmelékoszlop mögött.
- Valaki! Segítségre van szükségünk! – kiáltotta. – Iida megsebesült.
- Azonnal jövünk! – kiabáltam vissza, de ez nem volt egyszerű. A törmelék instabil volt. Elég lett volna egyetlen rossz követ elhúznunk és az egész Jenga toronyként omlott volna ránk.
- Momo! Tudsz ragasztót csinálni? Be kéne ragasztani néhány oszlopot, hogy át lehessen menni. Eléggé omlásveszély áll fent.
- Rendben. – mondta és idézte a ragasztót.
- Omlás? – kérdezte Ocako és jobb karjára tette a bal kezét. – Eljött a meszkalin ideje.
 Tsuyu felnevetett, ahogy én is. Kis idő után szétszedtük a meglazult betondarabokat anélkül, hogy rájuk omlott volna. Ekkor láttam meg, hogy Iida mennyire sebesült meg. Ki volt ütve és emellet a lábába az egyenruhája egy mély sebet hagyott.
- Ellökött, hogy megmentsen, ám egy vaskosabb törmelék rávágódott a lábára. Emiatt nekiszaladt a falnak és megfejelte. – magyarázta Momo.
- Állj félre! Én meggyógyítom a lábát. – mondtam és a lábábam a megfelelő meridiánpontokat megérintve a seb szinte azonnal begyógyult.
- Le kéne lépnünk, nem igaz? – kérdezte Tsuyu.
- Igen. A fenébe a küldetéssel. Mentsük, amit menthetünk. Első lépésként kijáratot kell csinálni.
- Egyszerű a terv. Megkeressük a lifteket és egyet kinyitva kiröptetlek benneteket a nyelvemmel és Ochako a Zéró Gravitációval. – vágta rá Tsuyu.
- A legközelebbi kb két percre van innen. Viszont, a törmelék miatt kerülőúton kell mennünk. – fűzte tovább Momo, míg hordágyat idézett. – Az kb. tíz percbe fog telni.
Nem volt mit tenni. Az ágyra tettük Iidát és én el is kezdtem vinni. Nagy szerencsére, ez simán ment és még extra volt, hogy a világítás immár teljesen működött, ahogy a lift is, aminek számlapján -6. szerepelt. Tsuyu megnyomta a vészcsengőt és Ochako kinyitotta, majd antigravitálni akart mindenkit. Nekem viszont más volt a fejemben.
- Ti menjetek fel. Én addig a többieket ideterelem. Hátha akadnak még sebesültek, akiket ki kell menekíteni.
- Akkor én is maradok! Amint ti felértek, gondoskodjatok kijutási lehetőségről. – jelentette ki Tsuyu. Ochako elmosolyodott.
- Meglesz.

Visszaindultunk a többiekért, ám ekkor hallottam meg, hogy a problémáink fognak még fokozódni. Ugyanis a falakban futó csövekből gurgulászott a víz. Valahol csőtörés lehet? Vagy egy olcsó blöff?