A megbeszélt napon Endeavor megjelent Ragna lakása előtt, ám ott megállt. Nem tudta, mi várhatta ott, hiszen a teljes Todoroki család ott van már bent. Ekkor az író megszólalt a háta mögött.
- Nocsak, a nagy hős legyőz egy szuperinteligens Nomut, ám fél bemenni egy lakásba?
- Szia. Csak felkészülök a legrosszabbra.
- Értem. . Gyere be.

Amint a lakásba beértek, már mindenki a nappaliban volt. Fuyumi éppen Erivel játszott, Natsuo és Rei éppen beszélgettek, Shoto a konyhában ténykedett.
- Furcsa a lányom számára, hogy ennyi testvére van. – jegyezte meg az író, mielőtt Erit átölelte. Endeavor is kapott Fuyumitól egy ölelést, viszont, Natsuo csak kezet fogott vele, tekintetében a maradandó harag volt látható. Éppen Shoto jött szólni, hogy kész az ebéd és már meg is terített, mikor észrevette apját és kezet fogtak. Eddig minden a legnagyobb rendben haladt, de érezhető volt, hogy ez a beszélgetés nem lesz fáklyásmenet. Ebéd után Shoto önként vállalkozott, hogy lefekteti Erit. Mikor kimentek, Fuyumi szólalt meg.
- Anya. Kérhetek tőled valamit?
- Persze, mondjad csak.
- Tudom, hogy más a párod, de nem tudnánk egy család lenni?
- Sajnálom, de ezt már megválaszoltam neked: Megbocsájtok, de nem felejtek.
- De… apa mostmár normális lett és beismerte hibáját.
- Az lehet, hogy megtörtént, de a seb, amit Reinek okozott, az nem fog egy bocsánatkéréstől összeforrni. – jegyezte meg Ragna.
- Már megbocsáss, de neked ki engedte meg, hogy a családom ügyeibe beleszólj? – kérdezte Fuyumi eléggé megrovó hangnemben.
- Oh, bocsánat a pofátlanságomért, de Reinek a jelenlegi párja vagyok, Eri mostohaapja, és az én lakásomban vagy, a vendégemként. Szóval, beleszólhatok.
Ragna válasza nem nyugtatta meg a nőt, hanem csak jobban felingerelte magát. Már majdnem komolyabb vita lett volna, amikor Rei kettejük közé állt.
- Elég legyen ebből a vitából! Nem azért vagyunk itt, hogy a múlton rágódjunk.
- Akkor sem értem, hogy tudott egy ilyen Danett Duett az ujja köré csavarni.
- Beszóltál, Sub-Zero? – morogta az író.
- Drágám! Elintézem én. – szólalt meg Rei, majd a lányához fordult. – Figyelj ide, lányom. A helyzet az, hogy elfogadtam apád bocsánatkérését, de akkoris testileg és lelkileg tönkretett. Emiatt okoztam Shotonak a sebet a szemén és emiatt évekig magamat hibáztattam. Ha jobban belegondolsz, akkor megvan az okom arra, hogy Ragna mellet maradok.
- Igaza van, Fuyumi. Én elfogadtam, hogy más a párja a kezdetektől fogva. És mindezek mellet, ez a férfi segített jobb emberré válni. Úgyhogy te vagy itt az egyetlenegy, aki a múltba ragaszkodik.
Endeavor mondata lezárta a dolgot. Ám, ez még csak előszele volt mindannak, ami ekeután jött.

Körülbelül húsz perc múlva Shoto visszatért. Addigra a családja összes tagja leült egy asztal köré és kávét iszogatott.
- Akkor itt vagyok. – sóhajtotta, majd leült az egyetlen szabad székre.
- Remek. Akkor elmondom, hogy miért hívtam össze a családot. Eléggé furcsa dolgok kezdtek kialakulni mostanában. – szólalt meg az író és kiitta kávéja maradékát, majd egy sóhajtással folytatta. – Két nappal ezelőtt Eri arról számolt be, hogy egy sebhelyes karú, vörös hajú, Shotonál idősebb fiú megkérdezte, hogy boldog-e a nevelőszüleivel. Mikor bólintott, akkor eltűnt. Rá nem sokkal ez érkezett a virágüzlet futárától.
Az író rámutatott egy csokor virágra. Felállt és elvette a mellette tanyázó levelet és számlát. Mindenki követte a tekintetével, majd amikor visszaült, akkor kibontotta és elkezdte olvasni.
- Köszönöm anya, hogy felnevelsz egy olyan kislányt, aki megérdemli a szeretettedet. Melegséggel tölti el a szívemet, hogy semmit nem változtál. Aláírás: T.T.
- Toya. – vágta rá hitetlenül Endeavor, mire mindenki ránézett.
- A legidősebb bátyám? De hát ő halott. – reagálta le Shoto kérdő tekintettel.
- Én is így tudom, viszont más nem nagyon lehetett. Anyának címezték a csokrot és a blokk is a közeli virágostól van. – állapította meg Natsuo.
- Beszéltem az eladóval és Toya néven mutatkozott be és írta alá a rendelési papírt. Emiatt jön a jogosnak nevezhető kérdés: Mi történt az első Todoroki gyermekkel?
Ragna kérdésére ismét Fuyumi akart rátorkollni, mondván, semmi köze nincs hozzá, ám Endeavor felemelte a kezét.
- Joggal nem mondtam el a múltnak ezt a szegmensét senkinek, mikor rákérdezett anno. Az egyik legalávalóbb tettem az eddigi életemben.
- Az eddigiekhez képest? – kérdezte Rei gyanakvóan, mire exe bólintott.
- Kezdheted. – jelezte Ragna.
- Amikor megszületett az Toya, akkor már bennem égett a cél, hogy az utódom elvegye All Migttól az első helyet a hősök ranglétráján. Óvodás koráig semmi nem történt, aztán felébredt benne egy pokoli erő. Plazma láng.
- Az lehetetlen. – döbbent le Fuyumi. – Az a Quirk a történészek szerint egy emberben ébredt fel eddig és azt örökre el kellet fojtani. Viszont, az okokat soha nem fejtegették.
- Én viszont tudtam. A Plazma láng olyan magas hőmérséklettel rendelkezett, hogy az eleven húst pillanatok alatt hamuvá égette. Ekkor követtem el az első hibámat. Józan eszem ellenére elkezdtem edzeni Rei tudtán kívül. Kivettem az óvodából és papíron elintéztem, hogy magánnevelésben részesüljön, akárcsak Eri. Ám, az idő előrehaladtával egyre nehezebb volt magyarázkodni a rengeteg égési seb miatt, amit nem lehetett hagyományos úton gyorsan gyógyítani. Kezdtem lemondani Toyáról, ám ekkor átesett a ló túloldalára: Mindenáron olyan akart lenni, hogy megfeleljen az elvárásaimnak. Erről viszont kezdetben hallani nem akartam, de a fiam elhatározása bőven elzavarta a fejemből a lelkiismeretet a hatalom és becsvágy javára. Ekkor követtem el a második hibámat, ami a végzetes volt. A feketepiacon elég magas összegért szereztem Szolgát és azzal adagoltam, ezzel elfojtva a képességet, hogy többet edzhessen. Reinek kamuszövegként kitaláltam, hogy speciális gyógyszer, ami begyógyítja a sebeket. Viszont, a szer az ellentétes hatást fejtette ki egy idő után: Egyre jobban elszabadult a képessége. Szerencsére, Rei akkor a szüleinél volt és nem láthatta a borzalmat, amit én igen. A lángok feltörtek és agonizáló sikoly közepette égett hamuvá. Utolsó cselekedetével a kezét nyújtotta felém és könyörgött a segítségért. Amikor késő este hazaértél, akkor azt hazudtam, hogy autóbalesetben hunyt el és ennek megerősítéseképpen direkt megsebeztem magam. Kép nap múlva eltemettem a hátsó kertben és pagodát emeltem neki.

Mikor Endeavor befejezte mondandóját, egy szívdobbanásnyi idő telt el. Ragna érezte, hogy az összes felgyülemlett negatív érzelem most fog borulni. Egyszerre csattant az összes szék a földre. Rei és Natsuo meg akartak indulni Endeavor fele, amit a Ragna, Fuyumi és Shoto próbált leállítani.
- Te mocskos, szánalmas, fasszopó szardarab! Ki foglak belezni! Szégyen az, hogy apaként kell hívjak! – kiabálta Natsuo és próbálta ellökni öccsét és nővérét.
- Megbocsájthatatlan, amit a fiúunkkal tettél! Most megteszem azt, amit már fél éve meg kellet volna tennem és levágom a fejedet! Tűnj odébb, Ragna, vagy te is halál fia leszel. – sziszegte Rei párjának címezve.
- Álljatok le, mert nem mentek semmire azzal, hogy megölitek. – próbálta az író menteni a helyzetet, ám ez olyan volt látszólag, mintha egy gátat próbálna visszatartani a széttöréstől. Látszólag a kedélyek nyugodni kezdtek és megállt a két fél. Endeavor meg sem próbált védekezni, hanem ülve maradt és figyelte a tekintetüket. Noha a család is visszaült, Ragna állva maradt, mert tudta, hogy távolról nincs vége. Rei ugyanis, egy jégököllel pofán akarta csapni exét, ám a párját találta el, aki a szekrénynek szállt és belecsapódott. A nő ekkor jött rá, hogy mit tett és odament.
- Annyira sajnálom. Nem téged akartalak. – mondta könnyes szemmel. Az író felpattant és egy kivett zsebkendőbe köpte a vért.
- Semmi baj nem történt. – intett Ragna, miután a kukába dobta a használt ruhadarabot. – Vegyétek ezt úgy, hogy ez a kis suhintás az ára a tettednek, amit én állok. – mutatott Endeavorra. Ekkor Eri jött be, aki a csatazajra valószínűleg felébredt.
- Apa! Jól vagy? Ki tette ezt? – kérdezte és azonnal az íróhoz sietett, hogy átölelje.
- Nem tette senki, pöttöm. Simán zakóztam… bele a ruhásszekrénybe… amit terveztem kidobni. Bocsánat, hogy felébresztettelek. – mondta mosolyogva és felkapta a kislányt. Ekkor a maradék feszültség is elszállt. Fuyumi és Natsuo visszafektették a kicsit. Addig egyikük se szólalt meg. Rei folyton exére irányította a „húdekibelezlek” tekintetét. Nagyon durva aurát árasztott magából, mintha újfent támadást készítene elő fejében.

Fél óra után a két felnőtt visszatért. Ragna kis hezitálással bár, de folytatta. Ám, azelőtt letette a csomag jeget, amit Shoto csinált a sebére és párjához bújt.
- Akkor, megtudtuk, mi lett Touya sorsa. Tény és való, hogy normális esetben nem álltam volna útját annak, hogy kegyetlen halálba részesülj.
- Csak akkor miért akadályoztad meg? – kérdezte Endeavor, érezve a családja pengeéles tekintetét.
- Egyszerű: Úgy látszik, hogy nem adta be a kulcsot. Ez a virágcsokor és Rei felé való megnyilvánulás… Csak az nem fér a fejembe, hogy vágtad rá egyből Toya nevét, amikor fel sem vetettem.
Ekkor Endeavor beszámolt a tegnapi nap eseményéről. Miután ez megtörtént, csak találgatások mentek mindenki felől. Shoto és Natsuo jogosnak érezték, hogy apjuk ezen a tortúrán megy most végig. Az írót ellenben jobban érdekelte egy dolog.
- Volt más, aki tudott Touya sorsáról?
- Hogy kérdezhetsz ennyire alapvető dolgot? – vágta rá Rei. – Enji mindig is értett ahhoz, hogy ássa el a szart maga körül úgy, hogy a bűz se csapja meg senki orrát. De miért kérdezted?
- Nekem ez az ügy úgy nem stimmel, ahogy van. Ha azt állította, hogy figyelt mindenkit, akkor miért csak most lépett akcióba? Mikor Natsuo és Fuyumi elköltöztek, akkor miért nem ment el hozzájuk, jelezve, hogy nem halt meg? Illetve, miért azután várt, miután elsimultak a családi kedélyek? Túl sok a kérdés, de kevés a válasz.
- Nem lehet az, hogy nem is volt temetés, csak megszökött? – vetette fel Fuyumi. – Hiszen mi is csak most tudunk róla. Test nem volt és mást elégetve ugyanolyan hamut kapsz. Erről még anya se tudott teljesen, mert nem is látta.
- Igaz. – sóhajtotta Rei. – Az lenne a legjobb, hogyha kiásnánk a sírt. Egyikünk itt marad és vigyáz Erire. A lakás sincs messze.
- Akkor maradok én. – jelentkezett Natsuo. – Ne értésétek félre, kíváncsi vagyok az ügy végére, ellenben ha azok valódi hamvak, akkor kibelezem apámat.
- Akkor én hozok pár nyomozói felszerelést. Barátom laboros és a kedvemért és néhány doboz sörért megteszi azt a szívességet, hogy vizsgálatot csináljon.
Mindannyian bólintottak, majd elindultak.

Mikor a Todoroki rezidenciára értek, akkor Endeavor megmutatta a sírt, ami egy pagoda közepén volt. A lángoló férfi maga ásta ki a sírt egy ásóval. Egy ideig csak az ásás hangjai hallatszottak a levegőben, míg az ásó hegye koppant valaminek. Tíz perc után kiásták az urnát, ám felnyitva a tetjét jött az igazi meglepetés. Üres volt.
- Lehetetlenség. – nyögte Endeavor elhűlten. – Hiszen én ástam el és én tettem bele a hamvakat.
- Úgy látszik, hogy átvert téged, nem is kevésbé. – mondta az író és mintát vett egy fülpiszkálóval. –  Viszont, ez csak egy kérdésre ad választ. A többit meg reméljük, az idő megválaszolja.
Ragna visszatette az urnát és visszadobta rá a földet. Egyenlőre ennyit tudtak kideríteni, de ez is elég. Touya életben van, viszont bujkál. De miért?