Dan és Jake egy hotelszobát kaptak az interjú megtartásához és a tíz meghívott személyek is ide lettek meghívva. Szépen, sorban érkeztek meg. Imperius, Angius, Gentle, La Brava, Tomura, Himiko, Twice, Dabi, Fukushu és Sancho Pies. Ezen személyek, mikor megérkeztek, Dan köhintett.
- Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy eljöttek a kérdezz felelekre. Mielőtt eldöntitek, hogy kik jönnenek be, Ragna rendelt ide pár pizzát és üdítőt. Jót étvágyat hozzá.
A társaság megköszönte, majd nekiálltak. Tomuráék szó szerint kétpofára habzsolták az ételt. Jake csak ferde szemmel nézett rájuk.
- Ismerem azt a mondást, hogy a bűn nem kifizetődő, de soha nem hittem, hogy ezt a valóságban is lesz alkalmam látni.
- Hát igen. És azok a végső gonoszok, akik nagyban tömik magukba az ételt. – jegyezte meg Dan, mire öccse nagyot nézett.
- Komolyan? Ha az a Tomura nevezetű itt a vezetőjük, akkor nem tudom, miért lógnak vele. Mikor első alkalommal megláttam, akkor a retinám kiégett, a látóidegeim meg elmentek borért.
- Nekem inkább a szaga zavar. Mintha egy hétig nem fürdött volna. Az orrom most is azon gondolkodik, hogy lelép Voldemort nagyúrhoz.
Erre Jake felnevetett. Érdekes melónak néznek elébe.

Jake és Dan pár perc után nekidőltek a falnak, majd Dan megszólalt.
- No, akkor kezdjünk hozzá… lássuk az egyes számú hullajelöltet… akarom mondani interjú delikvenst: Dajuro Tobit, alias Teafilter, alias Gentle!
Ekkor Gentle jött be az ajtón, miközben megpróbált teát önteni magának, mely kicsúszott és végül a csésze helyett Dan ölébe löttyent, aki erre úgy felvonyított, hogy már riasztani akarták a szomszédok az állatvédőket. Dan ki is rohant nadrágot cserélni és főtt tojást jegelni, így Jakenek egyedül kellett bele kezdenie, persze hatalmas röhögés kíséretében. Nem húzta sokáig, rá is tért a lényegre.
- Professor Foxi kérdezi, hogy melyik tetszik jobban? A bűnözés vagy annak üldözése?
- Professor Foxi! Értelemszerű a válasz, ha a múltamat is megnézed. A bűnüldözés volt számomra mindig is kiemelkedőbb.
- Roland18 kérdezi, milyen érzés hirtelen a jó oldalon állni?
- Kedves Roland! Ez az újjászületéssel egyenlő. Soha nem lehettem hős, mert mindent elbarmoltam, még ha nem volt szándékos egyik sem.
- Honnan szerzed be a teákat?
- Különböző külföldi teaoldalakról. Megkérik az árát egy-egy nemesebb terméknek, de megéri szerintem.
Ekkor váratlanul visszatért Dan olyan nadrágban, mely gyönyörűen párosult volna Vegeta rózsaszínű ingjéhez. Gentle kérdezni akarta, hogy jobban van-e, de Dan rá vicsorított, melyből lejött neki, hogy jobb, ha hozzá se szól. Jake kuncogását visszatartotta, majd tovább folytatta.
- Nem szereted az erőszakot. Akkor a horrorfilmeket sem?
- Nos, már erőszakot használni, és más nézni valamit, amiben szándékosan, már-már komikusan eltúlozva vannak erőszakos dolgok. Ez olyan, mint a videojátékok.
- No, erről Jack Thompson tudna pattogni. – Vágott közbe Dan, majd Jake folytatta a kérdezést.
- Roland 18 kérdezi, hogy mennyire volt felemelő érzés elmondani a Rakéta csapat híres ám már unalomig ismételt és mindenki által betéve tudott szövegét?
- Roland! Az egy improvizáció volt, semmi több. La Brava volt régen Pokemon rajongó, nem én.
- Nos, akkor köszönjük kedves Gentle, most már elmehet! Kérem hívja be majd a következő delikvenst.
- Én köszönöm! Mondja, kedves Dan, jobban van? Ha kell, kifizetem a tisztítatást és az orvosi ellátást.
Erre Dan afféle „húdekibelezem” tekintete egyértelműen elárulta, hogy jelen pillanatban jobb, ha hozzá nem szól. Gentle szép csendesen felált és kiment.

Ezután kinyílt az ajtó, melyre Jake és Dan felfigyeltek, ám csak egy vörös copfos hajat láttak. Jake el akart indulni az ajtót becsukni, ám ekkor valakibe megbotlott és átbucskázott rajta
- Bakker, ez de ciki volt. De szerencsére ilyenbe senki nem halna bele.
Erre váratlanul Twice a földszinti italautomatánál eltüsszentette magát.
Miután visszaült Jake látta, hogy La Brava a fejét masszírozta, mérges arrcal.
- Kis híján megöltél, ugye tudod?
- Ki? Én? Hogyan?
- Úgy, hogy átgázoltál rajtam, mint Kishimoto a józan logikán!
Ekkor a Weekly Shonen Jump épületénél a megnevezett tüsszentett egy hatalmasat.
- Oh… hát… bocsánat, s azt mondom, kezdjük az interjút. Dan, kérlek, hogy most te kérdez, a te hangod mélyebb. És még azt mondják, hogy a farkasoknak jobb a látása. – tette hozzá La Brava halkan.
Erre Dan átvette a kérdezéses részt Jaketől.
- Professor Foxi kérdezi, hogy melyik tetszik jobban? A bűnözés vagy annak üldözése?
- Nekem teljesen mindegy, csak Gentle mellett legyek. Ő a legfontosabb számomra az életben.
- Szereted a videojátékokat?
- Igen, főleg a retro oldalon. RPG, SRPG és hasonlóak érdekelnek. Fire Emblem, Vandal Hearts, Pokemon, Final Fantasy, Live a Live. Nem mondom, hogy nem vetem meg az új játékokat, csak nem tudnak lázba hozni.
- Érzésed szerint mennyit tudsz segíteni Mirioéknak?
- Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az új esélyadás ne vesszen kárba.
- Roland 18 kérdezi, hogy honnan pattant ki az ötlet, hogy vlogoljátok a rablásaitokat? Csak nem a Tolvajkergetőktől?
- Kedves Roland! Nem az én ötletem volt, hanem Gentleé. Így akart nyomot hagyni magáról a közeljövőben.
- Szintén Rolan18 kérdezi, hogy  hogyan érzed, ki az agytröszt a csapatban? Te vagy Gentle?
- 50-50% Gentle a kiagyaló, én a kivitelező. Sakkozni szoktunk néha és eddig húsz győzelem, húsz vereség és két döntetlen.
- Ezzel véget is ért az interjú. Köszönjük! Fáradj ki és küldj be valakit!
- Szívesen!
Ezután a kishölgy felált és távozott. Dan kibontott egy instant kávét és Jake társaságában ittak.

Dan és Jake ezután látták, hogy nem más, mint Himiko jön be az ajtón. Himiko érdekesen kicsípte magát. Úgy nézett ki, mint egy csinos titkárnő, amihez a szerelést valószínűleg lophatta a közeli márkás ruhaüzletek egyikéből. Dan és Jake el sem akarták hinni először, hogy Himiko az… egészen addig, amíg a lány meglátta Jake vérző orrát, melyre úgy rácuppant, mint kullancs egy szumó birkózóra és lenyalta azt.
- Nagyon finom a véred. Mit szólnál, ha kettesben csontszárazra szívnálak egy…
Ekkor Dan közbevágott.
- Himikokám… ha csontra szívod Jaket, akkor én felnégyellek és a maradványaidat feltűzöm a U.A. négy sarkára. Világos?
- Persze… ünneprontó…
Ezt meghalva Himiko gyorsan leszállt Jakeről, még udvariasságból felsegítette, majd mosolyogva leült.
- Az első kérdés Roland18- tol. Mi a véleményed arról, hogy rengeteg rajongó hasonlít Harley Quinhez?
- Első látásra igaz lenne, de van köztünk különbség! Míg Harley egy erkölcsi kérdőjel a főbb DC univerzumokban, addig én soha nem fogom a saját látásmódomat megkérdőjelezni.
- Rendben. ProfessorFoxi kérdése, hogy csak a képességed miatt szereted a vért?
- Nemcsak amiatt, hanem mert finom. Igaz, évről évre egyre több undorító, gusztustalan selejtet kapok a kezemhez, még vannak kivételesen kiválóak. Ez olyan, mint a vadászat egy ragadozónál. Az egyetlen kérdés, ami fennáll: Vajon a te véred milyen lehet, kedves Foxi? – súgta a végét Himiko kéjes kacajjal kísérve.
- Ha lehet, akkor kérdésre ne kérdéssel válaszolj. – szólalt meg Jake, aki a válaszokat gépelte a hozott laptopon.
- Rendicsek. – jelentette ki a nő vigyorogva.
- Akkor a következő kérdés, ha tehetnéd, akkor képes lennél egy nap alatt káoszba taszítani a várost?
- Egyetlen nap alatt? Nehéz feladat, de Twice segítségével a nap, amikor mindenkit a káosz és a kétségbeesés önti el a szívüket… az nekünk csak egy laza csütörtök lenne.
- Az enyémet nem tudnád, babám. – morogta Dan, majd a ismét a papírra nézett. – Mi a kedvenc állatod?
- A vámpírdenevér. Csak repül és szívja magába a vért.
- Az utolsó kérdés, hogy milyen a fogképleted?
- Szép hegyes és éles.
Ekkor Himiko kinyitotta száját és megmutatta. A szemfogai borotvaélesek voltak, ahogyan az őrlők is.
- Adok egy szép kis mintát neked.
Ekkor a lány megharapta Dan nyakát, mire ismételten felvonyított, de annyira volt még önkontrolja, hogy bal kezével elővegyen egy pisztolyt és Himiko halántékához szorítsa.
- Most figyelmeztetlek utoljára, hogyha még egy ilyen húzást csinálsz, akkor kinyírlak!
- Legyen, akkor nem abbahagytam. Unalmas egy figura vagy, mondták már?
Himiko csalódottan távozott.
- Ebben a pillanatban bántam meg, hogy segítek Ragnának az interjúban. Egyetlen óra alatt leforráznak és megharapnak. Kezd már kicsit a tököm kilenni.
- Akkor bátyó szívj el egy cigit és lazíts. A következőt én interjúvoltatom.
- Köszi. Rám is fér. – nyögte elégedetten a farkas férfi, majd kiment. Ekkor Twice jött be, mint a következő interjú alany.
- Bocsássatok meg Himiko viselkedéséért. Eléggé harapós kedvében van, ami a rosszkedvével egyenarányosan növekszik.
- Vettük észre. Akkor lássunk hozzá. Himikot minek tekinted? Barátodnak vagy szerelmednek?
- Nem is barát, de nem is szerelem. Sokkal mélyebb: Testvéri kötelék van köztünk. Én vagyok az egyetlenegy, aki tud rá hatni, mert ha nem így lenne, rég elvágta volna Tomura nyakát. – súgta a végét Twice.
- Bátyám is tudott hatni rá egy Glockkal. – jegyezte meg Jake, majd a következő kérdést nézte. – Mindig maszkot viselsz?
- Igen, lévén hogy különböztethetnek meg egy klóntól?
- Így nem igazán lehet, mert a klónodon is maszk lesz. De te tudod. Nem lehet az, hogy a klónod van itt?
- Talán igen, talán nem. Ezt döntsd el jómagad.
Jake vissza akart vágni, ám most elhagyta a dolgot. Szeretne ő is hamar túllendülni ezen az interjúztatáson. Felsóhajtott és folytatta.
- Ha jófiú lennél akár egyetlen napra is, mi lenne az első cselekedeted?
- Miért lennék az, ha ez megtörténne? Az őrület sosem vész el. Folyton veled van, mint az árnyékod.
- Ha te mondod… Miért csatlakoztál Tomurához?
- Mert Himiko a barátom, ahogyan Dabi is. És mindent a barátaimért, noha én is néha a hátam közepére kívánnám ezt a gyökeret. Persze ezt jól titkolom és emiatt tudom még összetartani a csapatot. Pedig ez Vanessza halála óta egyre nehezebben megy.
- Értem. Akkor jöhet a következő.

Dan még mindig nem volt hajlandó visszajönni a pihenőből. Jakenek volt is sejtése miért. A következő Dabi volt, aki zsebre tett kézzel bandukolt be a szobába, majd hátát a falnak döntve nézett a srácra hideg szemeivel.
- Kezdjük el. – morogta szűkszavúan. Jake megpofozta arcát és a kérdőívre tekintett.
- Szerinted is többet kéne veled foglalkozni, mert sokkal érdekesebb karakter vagy, mint Tomura?
- Pont leszarom, hogy mennyit foglalkozik velem bárki is. Hagyjanak békén és akkor megkímélik magukat az élve krematorizálástól.
Jake nyelt egyet. A hangja már most arra késztette, hogy fusson. Mi a fene ütött belé?
- Miért ragaszkodsz Tomura csapatához? Nem érzed magad elnyomva?
- Erre sodort a szél és nekem teljesen 8, hol lazulok. Azt meg próbálhatja, de ő fog rácseszni… kegyetlenül.
- Értem. Miben értesz egyet Stainnel?
- A hamis hősökben… bár, ez nem teljesen fedi a valóságot. Minden ember ugyanannyira kétszínű, hazug, beképzelt, önpusztító gépezet, akik nélkül a föld ezerszer élhetőbb lenne.
Jake normális esetben rávágna valamit, ám az esze súgta, hogy most tegyen le róla, mert ez a fickó megöli, ha felesel vele. Inkább fejezze be a kérdéssort.
- A táborban te voltál a rajtaütő csapatban. Miért gyújtottad fel az erdőt? Semmi értelme nem volt, mert oda a meglepésnek.
- Nem érdekelt a küldetés. Raboljunk el egy diákot? Ha arról lett volna szó, hogy gyújtsam fel az egész tábort, akkor más lenne a helyzet. Akkor egyetlen suhintással radíroztam le volna őket.
Dabi a mondat végén elmosolyodott, de ez elég bizalomdermesztő volt, semmint megnyugtató. A farkas srác rá sem akart nézni, inkább felolvasta az utolsó kérdést.
- Te vagy Toya Todoroki? Az meg kicsoda?
- Az meg ki a tököm? Nem…
Eddig bírta, ugyanis összegörnyedt és elkezdett zihálni. Jakeben felülíródott a félelme és aggódásba ment át.
- Jól vagy? Ne hívjunk mentőt?
Ekkor a tag felállt és lassú léptekkel távozott. Jake ebben a pillanatban érezte, hogy kezd lassan elfogyni a józan esze. Erre az sem segített, hogy Dan még nem érkezett meg és a következő interjúalany Tomura volt. Mikor leült olyan bűzcsíkot húzott maga után, amiért Voldemort hálás lehet, hogy nincs orra.
- Bazzeg. Figyelj, úgyis pihenni akartam. Nincs kedved lefürödni?
- Az jólesik. Már egy hete nem fürödtem. – morogta és elindult a fürdőszoba fele. Jake valamiért sajnálatot érzett ebben a pillanatban Tomura felé. Eléggé meglátszik rajta, hogy valami nincs rendben vele. Úgy néz ki, mint egy élőhalott. Mikor visszaérkezett, akkor mosoly ült ki arcára.
- Köszönöm szépen a lehetőséget. Részemről kezdhetjük a kérdéseket.
- Rendben. Az első kérdés, hogy próbáltad már a Decay határait feszegetni?
- Igen, de nem sokáig. Ez a Quirk rám is nagyon veszélyes, mert képes vagyok magamat is megrohasztani. Már az is nehezemre esett, hogy megtanuljam, hogyan fogjak meg dolgokat anélkül, hogy ne aktiválódjon a képességem.
- Akkor nem tudsz teljes kézzel megfogni semmit? – kérdezte Jake.
- Igen. Már hozzászoktam.
- Értem. Miért nem térsz rá a jó útra? Mármint, nem tettél eddig semmit a világ ellen és egyszerűen tudsz tiszta lappal indítani? Ez érdekes kérdés, hiszen a bátyámnak volt alkalma megnézni az adatbázisodat és nem hajtottál végre semmi…
- All for One miatt. – vágott közbe Tomura szomorúan. – Akit kiválaszt és kezelésbe vesz, a tudatalattijában elülteti a parancsokat, hogy az ő általa elgondolt tervek menjenek végbe. Ha nem úgy cselekszel, akkor előhozza álmaidban a legrosszabb élményeidet és addig terrorizál vele, amíg nem teszed meg vagy öngyilkosságba nem taszít. Különben is: Mit nevezünk jónak és rossznak? Felületre meg lehet mondani, de semmi nem fekete és fehér tisztán.
Jake ekkor lepődött meg. Míg Dabinál majdnem kirázta a hideg, addig Tomurát sokkal értelmesebbnek látta. Miután leírta a választ, rátért a következő kérdésre.
- Szoktál-e egyáltalán könyvet olvasni?
- Eme szemétkupacban, ahol lakom, nincsenek könyvek. Bár, Orwellt vagy Vernét olvastam, amikor a bár volt a főhadiszállás. Továbbá, minden olyan szerző érdekel, akik morális kérdéseket tesznek fel az olvasó felé.
Ekkor Jake gondolt egyet és kivette táskájából Orwel Állatfarmját.
- Tessék. Akkor adok egy kis útravalót. Tudom, ez nem sok, de nem igazán vagyok könyvmoly. Én már kiolvastam.
- Köszönöm szépen. – súgta Tomura hálásan és mosolyogva, két újjal vette át a könyvet.
- A következő kérdés Roland18 –tol: Fáj még az altájad miután a mangaka a seggedbe tolt 10.000 képességet csak úgy mert szerinte az jellemfejlődés?
- Roland! Rossz embert kérdezel, mert az az eredeti Tomura. A legszánalmasabb az egészben az, hogy még mindig ugyanúgy All for Onet majmolja. De én más utat fogok bejárni, mert az a rohadék csak mindent el akar pusztítani, de építeni nem. Továbbá, a mesterséges erő keveset ér az eredeti erővel, amit edzéssel keményítesz meg. Ezért is bukott el részben Nine a Nabu Szigeten.
- Igaz gondolat. Mit gondolsz Midoriyáról? Ez az utolsó kérdés feléd.
- Csodálom a tudását és akaraterejét. Noha kezdetben csak egy álmodozó mitugrásznak találtam, az elért eredményei… elismerésre méltóak.
- Akkor te is készen vagy. Jöhet a következő.
- Rendben. Köszönöm még egyszer a könyvet. Majd visszaadom neked, ha legközelebb találkozunk.
- Hagyd csak. Szívesen adom oda. Neked jobban kell.
Tomura mosolya Jakeben egy olyan ember érzését keltette, mintha fellobbant volna a szívében a remény sugara. Mikor kiment, akkor lehajtotta fejét. Ekkor érkezett meg Dan.
- Valami gond van, öcsém?
- Nem. Csak pihennem kell. A maradékot levezényelnéd?
- Persze.
Jake elvett egy cigit. Normál esetben testvére azonnal rászólna, de ez most elmaradt. Ez a helyzet eléggé idegőrlő lehetett számára.

A következő a sorban Imperius volt.
- Nocsak. Nem hittem volna, hogy te egyszer elvállalsz egy ilyen melót.
- Igen, de ez a kevés kivételek az életemben. Inkább mondom, hogy három alkalommal: Először, utoljára és soha többet. – sóhajtotta Dan és elővette a kérdőívét. – Az első kérdés, hogy nem félsz attól, hogy egy nap kicsúszik a kezed alól a teljes irányítás?
- Igen, félek, de soha nem mutatom ki. Az alvilág megérzi a félelem szagát és fenevad módjára próbál széttépni. Emlékszek mit mondtál nekem, mikor legutoljára beszéltünk: Veszélyes fenevadat tartok pórázon.
- Így van. Örülök, hogy tisztában vagy a körülményekkel. – súgta a farkas férfi, majd ismét normálisra váltott a hangja. – Hogy sikerült összetársulnod Angiussal? Nem igazán látszik, hogy kiegészítitek egymást.
- Anno, mikor kijártam a hősképzőt és csatlakoztam egy ügynökséghez, akkor ő volt a kollegám. Együttesen tapasztaltuk meg a hősök folyamatos és céltalan harcát a gonosszal és döntöttünk úgy, hogy lelépünk. Attól fogva folyamatosan azért dolgoztunk, hogy elhozzuk a tényleges békét. Elvégre, a hősök szemlélete miatt van őrület jelenleg. Hogy minden egyes kibaszott alkalommal, ugyanazzal a módszerrel harcolnak a gonosz ellen. Közben azt várják, hogy más eredmény jöjjön ki. Csak nem fog. Ez az őrület definíciója.
Dan csak hallgatott. Kedve lett volna ellenvéleményt formálni, de inkább hagyta a fenébe. Még hátra van három ember és csak feleslegesen fárasztaná magát.
- Milyen szerepe van a testőr hősügynökségnek?
- Főbb feladatunk, hogy a kijelölt személyt vagy személyeket védelmezzük órákra, napokra vagy hetekre bárkitől vagy bármitől. Ritka esetekben ingóságokat vagy ingatlanokat kell megóvni. Lényegében, egy drágább, de sokkal hatékonyabb testőrök szerepében tetszelgünk.
- Értem. Miért neveznek titeket a legjobb testőr hősügynökségnek?
- Eddigi bevetéseinkből kb. 10 volt sikertelen. Ide bele kell számolni, hogy több mint 20 éves pályafutást és már meg is van magyarázva a titulus. Bár, be kell vallani, nem igazán szeretem az ajnározást, de köszönöm.
- Akkor az utolsó kérdés, hogy honnan ered az Imperius név és mi a valódi neved?
- A képességem és a lándzsa miatt. Valódi nevem pedig Fukiwara Sumire, de ezt csak akkor használom, ha muszáj.
- Akkor ennyi lett volna. Jöhet Angius.
Imperius csak bólintott és kiment. Helyébe a démonpáncélos férfi lépett.
- Lássunk hozzá és lehetőleg gyorsan. Feladatunk van ezután.
- Nem kell kétszer mondani. – sóhajtotta Dan. – Az Angius név mit takar? Mi a valódi neved?
- A valódi nevem Antonio De Lacha. Mielőtt kérdeznéd: Spanyol vagyok. Az Angiust azért választottam, mivel a képességemet akkor az ördögtől származtattam. Ezzel szemben jóra használom. Az Angel és Lucius keresztezéséből hoztam létre.
- Kreatív, mondhatom. – ismerte el a farkas férfi. – Akkor a következő kérdés: Ki a kedvenc történelmi személyed?
- Bármelyik, aki a jót akarta teljesen más eszközökkel, amik akár illegálisnak is mondhatóak. A cél szentesíti az eszközt, ahogy az örökérvényű szabály is tartja.
- Szerinted mennyire fontos az erkölcs?
- Semennyire. A jobb világ érdekében volt olyan ember, aki valaha betartotta az íratlan normákat? Senki. Csak azért állítanak fel erkölcsi normákat, hogy ezzel enyhítsék a lelkiismeretüket az emberek.
Dan már meg sem próbált visszavágni ezzel szembe. Leírta a választ, majd folytatta.
- Próbáltál-e már átvenni hatalmat egy ország felett?
- Már megtörtént. Ha átveszed a legnagyobb alvilági szervezete felett az irányítást, az ország is a tied. Különben is, tedd, vagy ne tedd! Soha nem próbáld.
- Star Wars utalás, mi? Amúgy, teljesen igaz. Akkor az utolsó kérdés: Szereted-e a mitológiát? Melyik a kedvenced, ha van?
- Görög mitológia. Színes, változatos és senki sem fekete vagy fehér. Meg ne szólalj, Disney!
- Meg hemzseg a vérfertőzéstől. – sóhajtott Dan, majd leírta a választ. – Akkor jöhet az utolsó kettő.

Mire Sancho Pies egyetlen laza ugrással a székbe ugrott, már Jake is visszatért.
- Akkor, amigo! Vágjunk bele!
- Rendben. Jake, ezt elvállalod? Én meg addig Fukushut vallatom ki.
- Benne vagyok. – vágta rá mosolyogva a farkas fiú, majd átvette a kérdéssort.
- Alig várom, a kérdéseket. Utána én is lépek.
- Hány éve vagy Lucha Libre harcos? Így szól az első kérdés.
- Gyerekkorom óta. Eme harcművészetet gyakorlóknak folyamatosan szükségük van a hajlékonyságra és izomra.
- Ez igaz. A normális sportemberek is így csinálják. A második kérdés: Miért kezdtél el lopni, mikor a szakmáddal elég hatalmas vagyont összeszereztél? Ez tényleg érdekes, mert én követtem a karrieredet.
- Nocsak, egy rajongó? – kérdezte Sancho mosolyogva, mire Jake bólintott. – Eszem ágában sem volt bővíteni vagyonomat. Viszont, Mexikóban elég hatalmas a szegénység. Saját szememmel láttam az utcán szenvedő gyerekeket és öregeket. Első lopásom egy gazdag bankár rohadék volt, aki a szegénységet csak jobban elmélyítette azzal, hogy elvette az emberektől a megmaradt vagyonukat mindenféle alibi szöveggel. Egyetlen éjszaka alatt annyit loptam tőle, hogy a végén földönfutóvá vált, ezzel megosztva mindazt, amit ő okozott. Ezt hívjuk karmának. Amikor a vagyont szétosztottam a szegény családok között, más érzés is feljött bennem: Élveztem a lopást. Minél nehezebb valahová betörnöm, annál nagyobb a sikerélmény. Onnantól kezdve nem volt megállás. Nappal Lucha Libre harcos, este pedig Sancho Tornádója, amit amúgy a nép akasztott rám, lévén, hogy a gazdag mocskokat se perc alatt raboltam ki.
- Az király. – lelkesült fel Dan. – Kár, hogy vége a karrierednek. Mi a véleményed a WWE-ről?
- Egyáltalán nem szeretem. Annyira meglátszik, hogy kamudumás banda, hogy nem egy Lucha Libre harcos távozott a csapatból. Mi oldalunk soha nem kamu, igaz, így nem is veszélytelen. Számtalan súlyos sérülés, esetenként halál is előfordult már a ringen belül. Viszont, sokaknak más kitörési lehetőség nincs még most sem.
- Akárcsak bármelyik más fejlődőképes országban. – tette hozzá a farkas fiú. – Birkóztál-e már nővel?
- Soha. A nemek felosztása itt is megvan. Férfi férfiva, nő nővel. És ezt nagyon komolyan veszik.
- Akkor az utolsó kérdés, hogy miért csatlakoztál a Nyolc Kapuhoz?
- Semmi választásom nem volt. Vagy csatlakozok és elpárolgok Mexikóból, vagy örök börtön vár rám. Ha bármelyik olvasót megkérdezném, egyértelművé válna, hogy ők sem döntenének másképp.
- Akkor ennyi volt.
- Rendben. Élveztem ezt a beszélgetést. Viszont, látom, hogy szeretnél autogrammot, ezért tessék.
A férfi elővett egy régi fotót, amin a Lucha Libre bajnoki övet tartja a feje fölé. Aláírta és átadta.
- Wow. Köszönöm szépen. – mondta Jake és elrakta a fotót.
Időközben Dan Fukushut interjúvoltatta. Az idős férfiból magabiztos erő áradt.
- Bocsánat, hogy…
- Én maradtam utolsónak? Nem tesz semmit. Vágjunk bele.
Dan gyorsan körbenézett. Akiket eddig kérdeztek, azok már szemmel láthatólag leléptek.
- Akkor az első kérdés: Hány éves korodban kezdted a Nanto Seiken kitanulását?
- 18 voltam, amikor Tibetben összeismerkedtem az akkori örökössel. Meglátta bennem a lehetőséget a technika kitanulására.
- Szerinted a harcművészet vagy a Quirkok a fontosabbak?
- A lélek és az ész a legfontosabb. Minden más csak másodlagos.
- Ez így igaz. – vágta rá Dan válaszírás közben. – Szabadidődet mivel töltöd?
- A fogadott fiammat képzem ki és adom át neki a Nanto Seiken legerősebb tanítását.
- Van egy fogadott fiad, Kazuya, aki a harmadik évadban említve volt. Mesélnél róla?
- A családja kidobta az utcára. Pontosabban az anyja, mert megerőszakolás útján született és undorodott ránézni. Szerencsétlenben viszont akkor láttam az élni és harcolni akarás tüzét és magamhoz vettem. Persze azelőtt az anyát és minden családtagját kizsigereltem, amiről az újságok hónapokig cikkeztek. Brutális gyilkosság, nulla bizonyítékkal.
Dan ismerte az efféle cselekedeteket. Így nyírta ki apját is.
- Minden a tervek szerint alakul? Ez érdekes kérdés.
Ekkor Fukushu elmosolyodott.
- Nem árulom el, így nincs meglepetés. Elég annyit, hogy lassan, de biztosan.
- Akkor ennyi lett volna. Köszönöm, hogy eljött.
- Részemről az öröm.
Ekkor a két férfi kezet fogott.

Kis idő után Dan és Jake utolsóként hagyták el a hotelszobát. Fél óra múlva Ragnáékhoz megérkeztek, majd átadtak az írónak a választ.
- Köszönöm szépen a segítséget. Nélkületek három nap is kevés lenne ennyi embert végig kérdezni.
-  Nincsmit. De remélem, nem tervezel ilyet a közeljövőben.
- Nem. Ami azt illeti: Ez az utolsó kérdezz-felelek rovat.
Dan és Jake csak kérdőn néztek. Ragna elmosolyodott, majd nyújtózott egyet és csak utána válaszolt.
- Egyszerű az oka. Nem jönnek kérdések. Persze, lájkolgatják a posztomat, ahol lehet kérdezni, de csak harapófogóval kell egyesekből bárminemű kérdést kiszülni. Erre meg aztán nincs időm.
- Jogos. Ami nem megy, nem kell erőltetni. – bólintott Jake.
- Ahogy mondod. Nem maradtok itt vacsorára? – kérdezte Ragna.
- Persze. Ha nem gond, akkor itt is aludnánk. Holnap indul a gépünk vissza.
- Persze. Ez a legkevesebb.