Endeavor reggele éppen olyan volt, mint az eddigiek. Mikor belépett ügynöksége ajtaján, a titkárnője egy bento boxot adott át, amin Rei aláírása szerepelt. A férfi elmosolyodott és bement az irodájába. Terepre menetel előtt még el kellet intéznie a hivatali formaságokat. Mosolya töretlen volt egészen addig, míg a hivatali telefonja meg nem csörrent.
- Igen, itt Endeavor. Mit szeretne? – kérdezte. A vonal túlsó oldalán egy hang szólalt meg.
- Üdvözöllek, Enji. Elraboltam a lányodat. Ha azt teszed, amit mondok, akkor egy darabban visszakapod. De jól figyelj rám, mert ha megszeged a szabályaimat, akkor kinyírom és te lelkeden fog száradni. Úgyhogy az első szabály: Ne tedd le. Figyellek.

Endeavoron hirtelen kitört a hideg rémület. Egy ideig csak az ablakon nézett ki, ám senkit se látott.
- Ki vagy? És mit akarsz? – kérdezte döbbenve.
- Egyenlőre az első kérdésre legyen annyi a válasz, hogy később megtudod. A második kérdésre legyen az, hogy fél óra múlva gyere a Hosu kerületének legnagyobb játszóterére, gyalog. A szokásos útvonalon menj végig és a telefont elrakhatod ugyan, de nem szabad letenned.
- Értettem. – mondta a lángoló férfi és elrakta a mellényzsebébe, lévén, nem egyenruhában volt. Magabiztosságát megőrizve lépett ki az irodájából.
- Hova megy, uram? Tíz perc múlva jönnek az ügyfelei. – kérdezte a portásnő.
- Sürgős dolgom akadt. Irányítsátok át Hawkshoz. Nemsoká jövök. – hadarta Endeavor, majd kiment az ügynöksége ajtaján, majd a játszótér felé vette az irányt. Furcsa az emberrabló kérése. Normális esetben a legeldugodttabb helyre szokták az áldozatot irányítani. Továbbá, a pénzösszeget is előre megmondják. Többet akar a rabló? Kivette a telefont a zsebéből és a füléhez emelte.
- Mennyit kérsz a lányom szabadon engedéséért?
- Ennyire gyorsan túl akarsz lenni rajtam? Attól tartok, ez nem fog működni. Folytasd az utadat.
Endeavor nem akarta tovább feszíteni a húrt, így visszarakta a zsebébe a készüléket.

A játszótér bejáratához érve körbenézett. Ám, senki nem várta. Viszont, más se nagyon volt, tekintve, hogy reggel még a gyerekek nagy része iskolában vagy óvodában van.
- Itt vagyok. – mondta Endeavor a telefonba.
- Helyes. Kérdésem van: Emlékszel, mikor még Toya életben volt és te játszottad a mintaapát? Számtalan alkalommal voltál itt az exfeleségeddel együtt. Elhitetted mindenkivel azt a téveszmét, hogy a második számú hős magánemberként is kitűnő ember. Nem járok messze az igazságtól, eltaláltam?
- Menj a pokolba! Ki vagy te? Honnan tudod ezt az információt? – kérdezte kiakadva a lángoló férfi. Akárki is a zsaroló, mindent szóról szóra pontosan mondott el.
- Mondjuk úgy, hogy olyan valaki, aki hosszú ideje figyeli lépéseidet. Egy olyan, akibe hatalmas károkat tettél és amikor a legutolsó, egyben lekeményebb húzásodat elkövetted, akkor elfordítottad tekinteted és leszartad az ügyet. Csak tudod, attól, hogy nem nézel rá közvetlenül, a probléma még ott van.
- Nincs kedvem hallgatni az érzelgősségedet, inkább add vissza a lányom, vagy felhívom a teljes hősgárdát és közösen fogunk rács mögé juttatni, mocsok.
- Enyhe, nem kell ennyire elragadtatni magad. A legközelebbi célpont a Shimiya park, ami innét tíz percre van. Ott, a leghatalmasabb tölgyfa közelében találni fogsz egy cipősdobozt. Ha meglátod, akkor ismét beszélünk. Addig se tedd le.
Endeavor eddigi rettegése meghatványozódott. Akárki is ez, ismeri a múltját. De ki az? Nem firtatta sose a családi hátterét. Éppen ellentétesen, mindig is hét lakat alatt tartotta. Hacsak… Fuyumi, Natsuo, Shoto vagy Rei nem köpött. Fél percre megállt és megrázta a fejét. Kizártnak tartotta, hogy valaki elárulja a titkát, különben lazán megtenné, hogy a médiának lobogtassa meg a szennyest. Ez már személyes üggyé vált ebben a pillanatban.

Megérkezett a Shimaya parkban. Miközben a tölgyfa felé ment, megrohamozták az emlékek. Itt volt az esküvője és az ominózus fa alatt volt az oltár. Ekkor pergett le a szeme előtt a szertartás is. Ám, elég hamar visszatért a valóságba. Nincs idő nosztalgiázni! Ahogyan az emberrabló mondta, ott volt egy cipősdoboz.
- Megvan, amit kértél…
- Tökéletes. Most pedig nézz bele a dobozba. Az fogja megmutatni a jövődet. – mondta a tag és letette a telefont. Endeavor remegő lábakkal ment a dobozhoz és lehajolva felvette. Torkában dobogott a szíve, lévén várta, hogy előkerül lánya levágott ujjai, fülcimpája, rosszabb esetben valamelyik belső szerve. Ám, ehelyett teljesen más fogadta. Üres volt. Ekkor a háta mögött valaki megszólalt. Egy régi, elfeledett hang, csak sokkal mélyebben.
- Ez a sors vár rád, Enji. Vagy szólítsalak apának?
Endeavor megfordult és a döbbenettől leesett az álla. Toya volt az, idősebbként. Fehér, dús haját az őszi szél se tudta kikezdeni. Karjai tele voltak égett sebekkel. Ezen különbségeket leszámítva megvolt a hasonlóság közte és Shoto között.
- Te… nem lehet… hogyan…
- Vagyok életben? Életnek hívjam ezt az állapotot, amiben raboskodok? Mondjuk úgy, hogy feltámadtam a síromból és figyeltelek folyamatosan. Eljátszod a mintaapát, a szürnyű tetteid ellenére. Mindig is kétszínű szarzsáknak ismertelek, úgyhogy nem vártam mást tőled. Lehet, hogy anyám és a testvéreim megbocsájtottak, de én soha. Hazudtál mindenkinek és bevették, de én átlátok rajtad.
- Pont te beszélsz? Hiszen elraboltad a testvéredet! – vágott vissza Endeavor, majd ököllel csapta arcon csapta a srácot, aki ettől kicsit meghátrált, de fájdalom helyett felnevetett.
- Én nem te vagyok! Blöfföltem és átvertelek elég keményen. Tudtam, hogy automatikusan ráharapsz a csalira és nem követed a józanész szabályát. Pedig milyen könnyű lett volna engem lebuktatni. Csak tartod a telefont és közben lenyomoztatod.
A lángoló férfi mély levegőt vett.
- Sajnálom, ami a múltban történt. Tudom, hogy elrontottam mindent és…
- Megöltél! – szakította félbe Toya dühösen. Karjaiból kék lángok áradtak ki. – Ezekután meg elfordítottad a tekinteted és elintézted azt, hogy a nevem eltűnjön az adatbázisból. Ezt nem fogod megúszni ennyivel!
Ezekután Toya egyetlen csettintéssel kék lángokat vetett Endeavor köré. A férfi felkészült a védekezésre, ám a lángok csak körbevették. Kis idő után eltűntek.
- Ne aggódj! Később foglak a halálba juttatni, különben nem lenne benne móka. Mikor már elvettem tőled mindent és a lábaim előtt könyörögsz, akkor ismered meg az általad adott ajándék lónak a fogait, amik a torkodba mélyednek. Addig is… van egy kis játék a számodra. Játszd egy kicsit a nagy hőst a nép előtt.
Ekkor egy hatalmas robbanás hangja hallatszott a távolban. Endeavor odanézett, ám amikor ismét elveszettnek hitt fia felé fordította volna tekintetét, eltűnt.

Bekapcsolta kommunikátorát, amiben Hawks megszólalt.
- Endeavor! Már azt hittem, hogy sosem érlek el. Hatalmas gáz van.
- Mi történt? – kérdezte, elnézve a szemtelenséget.
- Egy különleges Nomu lépett a színre. Nagyok elkélne a segítség.
- Úton vagyok! Endeavor kiszáll.
A férfi a lángjait használta közlekedésre. A fejében kavarogtak a gondolatok. Hogyan élhette túl elsőszülött fia, aki a szeme láttára halt meg?