Round 4.

1999. Január 6. Japán, Tokyo.
      Daniel sofőrje szólt, mikor megérkeztek a játékterem elé. Kiszálltak és megnézték az épületet.
      - Nem hiszem, hogy biztonságos, Uram! Eléggé veszélyes alakok járnak errefelé.
      - Ne aggódj, miattam, Teddy. – nyugtatta a férfi a sofőrt, miközben kivette a szórólapokat és a meghívókat és a táskájába rakta. – Ez számomra az igazi kikapcsolódó hely.
      A sofőr neve eredetileg Ted, de Daniel becézte így.
      - Ahogy jónak látja. Mikor jöjjek vissza?
      - Hat óra múlva. És lehetőleg ne idd le magad addig, okés?
      - Értettem, uram! – hajolt meg és távozott. Daniel táskát felvéve ment be, ahol már megcsapták a számára örömet okozó gépek látványa és hangja.

Fél percig visszarepült a régi szép időkbe, mikor a megszerzett pénzét játékterembe szórta el. Ám gyorsan összeszedte magát. Ideje volt a feladatra koncentrálni. Szemével végigpásztázta az ott tartózkodókat. Yaguchi még nincs itt. Igaz, a várakozás sosem ártott senkinek. Felváltott apróra egy ezer yenes bankót és a büféhez ment, hogy vegyen egy fél literes teát. Lassan iszogatta és úgy figyelte a játékokat. Eléggé le volt maradva a felhozatallal és már az is felpezsdítette a vérét, hogy látta, hogy játszanak mások. Tíz perc múlva a türelme kifizetődött. Ugyanis, Yaguchi is megérkezett. Kicsit máshogy nézett ki, mint a fényképen. Láthatólag lefogyott és aludni is alig tudott. Viszont, messziről látta a harc tűzét. Ideje volt akcióba lendülni. Daniel odament a sráchoz.
- Elnézést a zavarásért. Új vagyok még itt, de a hírneved már elért. Fenevad ujjú Yaguchi, eltaláltam? – kérdezte mosolyogva. A megszólított ránézett.
- Attól függ, ki kérdezi. Ha megint egy vesztésre és játékra képtelen gyökér, akkor nem.
- Játszani és veszíteni is tudok, mégha az utóbbiért meg kell küzdened. Mit szólnál egy Tekken 3 mérkőzéshez? A fogadás tétje 2000 Yen.
Yaguchi meghőkölt. Okkal, ugyanis belső énje, Guile megszólalt.
- Nem tudom, de én csapdát érzek emögött. – súgta a srác fülébe, ám Yaguchi a nagy pénz hallatán nem igazán érdekelte, belső tanácsadója mit mond. Kezet fogott a taggal és leültek egy szabad gép elé. Dan kiváltasztotta Jin Kazamat, míg Yaguchi maradt Bryannél. Az első menetben Yaguchi nyert, ám akkor érezte, hogy csőbe lett húzva. Az ellenfele ugyanis, folyton megpróbálta keresztülhúzni a számításait és már az első ütéseket kerülte vagy védte. Akkor kezdett igazán aggódni, mikor a második menetben Jin előretört egy hármas kombóval, amit egy Axe kick követett. Innentől kicsúszott az irányítás Yaguchi keze alól és a harmadik menetig bármit megpróbált tenni, visszafele sültek el. Egyértelmű volt, hogy Dan nyert, mikor a harmadik menetet egy tízes kombóval nyerte meg, igaz egy százaléknyi életerővel.
- Szép meccs volt. Joggal érdemeltél rá a nevedre. – mondta elismerően.
- Köszönöm. Te meg kitűnő Jin játékos vagy. Itt van a pénzed, becsülettel nyerted meg. – hajolt meg Yaguchi és nyújtotta át a pénzt. Ám, a férfinak nem az kellet.
- Tudod, mit? Ha segítesz, megtarthatod és megkapod az én pénzemet. Fogadok, hogy nagy célok miatt gyűjtesz ekkora hévvel. Mások már ekkora mennyiségtől azonnal visszaléptek volna.
Yaguchi elbizonytalanodott. Ekkor Dan a fejéhez csapott.
- Bocsáss meg, elfelejtettem bemutatkozni. Daniel Michael Fortesque a nevem. – mondta és nyújtotta felé a kezét. Yaguchi elrakta a pénzt és kezet fogott a taggal. – Menjünk, üljön be egy kávéra. Én fizetem.

Mialatt megkávéztak, elbeszélgettek. Leginkább játékokról, ahogyan két gamer srác szokott. Végül, Dan a témára tért rá.
- Ha már itt tartunk, megkérnélek valamire.
- Mi lenne az? – kérdezte Yaguchi mosolyogva.
- Tekken 3 bajnokságot tartok jövő hét szombaton. Arra szeretnélek megkérni, hogy velem segédkezve választanánk ki a jelentkezőket.
- Szívesen, de mire gondoltál?
- Egyszerű. Itt vannak a meghívók, és akit úgy látsz, hogy jó játékosok, átadsz egyet. Ezekben egy különleges kód van, ami garantálja a meghívást.
Dan mondata végén kivette táskájából a dolgokat. Az invitációs levélből egyet át is nyújtott Yaguchinak.
- Ezt miért kapom? – kérdezte.
- Már bizonyítottál. Te vagy az első. – felelte Dan.
- Köszönöm! Akkor lássunk neki! – kiáltott fel Yaguchi és megitta kávéja maradékát. Láthatólag visszatért gyermeki énje. Kietettek egy plakátot, ami lényegében egy hirdetés volt a lehetséges bajnokság résztvevőinek. A hirdetmény megtette a hatását és fél órán belül kettejük előtt egy kisebb sor állt. Meg is szenvedték a dolgot, mert az első órában csak button masherek voltak és csak egy támadást spammolóak. Ráadásul, nem igazán tűrték az elutasítást, ám kettő nagyobb balhé után nem nagyon mertek pattogni, mert Daniel mindegyiket leállította. Voltak viszont reménysugarak. Az egyik játékos például igazán remekül bánt Hwoaranggal, míg egy másik veszedelmesen jól játszott Kumával és folyton a hibázások büntetésére játszott. Kettejük kaptak egy űrlapot, amin három kérdés volt, ami a nevet, a játékban játszott fő karaktert és az álruhában jössz vagy anélkül kérdést tartalmazta. Az utolsó kérdés Yaguchinak furcsa volt és mikor megkérdezte Danielt erről, ő csak annyit mondott, hogy agymenés az egész nem több. Daniel három embert talált méltónak a versenyre. A második és harmadik órában kezdtek szaporodni a jó jelentkezők száma. Köztük volt egy valaki, aki igazán unszimpatikus volt. Egy testes, tömzsi srác volt az, aki Yaguchi ellen játszott és igazán nehéz diónak bizonyult. Folyton remekül védett és csak egyszer-kétszer lehetett rajtakapni hibázáson. Ennek köszönhetően nyert, és amikor kitöltötte a lapot és megkapta a meghívólevelet, eléggé fennhéjázó hangon szólalt meg.
- Jegyezzétek meg, csírák: Én leszek a bajnok ezen a versenyen! És a kupán rajta lesz Iwato Miyauki, vagyis Raptor neve! Addig meg feléd intézek egy tanácsot: Gyakorolj, mert ha ott szembekerülünk egymással, nem lesz kegyelem! – intézte a felszólítást Yaguchi felé. Remek, megint kifogott egy kötözködőt. Annyi van belőlük, mióta elkezdték a versenyhez való résztvevőket gyűjteni és csak szaporodnak.

Végül, nagy nehezen még két órával később minden meghívó gazdára talált. Köztük volt Hidaka és Felicia is, ám utóbbi átadta egy másik játékosnak, aki remek Heihachi kombókat mutatott be, ellenben előtte már elvitték a jegyet. Daniel és Yaguchi éhesen tértek be egy gyorsétterembe, ahol rendeltek egy nagy pizzát. Mialatt várták a rendelést, a tapasztalataikat osztották meg a jelentkezők kiválasztása kapcsán. Ekkor Yaguchiban felmerült ismét egy kérdés:
- Azt mondtad korábban, hogy 64 fős tornát rendezel. Ám, ha jól számoltam, akkor csak 63 levél talált gazdára, magamat is beleszámolva. Te lennél az utolsó jelentkező? – érdeklődött korgó gyomorral, amit csak a rendelt tea enyhített.
- Dehogyis. Én a házigazda vagyok. Tegyük fel, ha nyernék, akkor szerinted bármiféle jóérzés eltöltene?
- Nem. Igazad van. Akkor ki lenne az?
Daniel ekkor kicsit habozott, hogy elmondja az igazságot. Ám, azon az állásponton volt, hogy nem lövi le a poént. Akkor hol lenne izgalmas az egész? Csak részben mond igazat.
- Egy barátom az, akit még nemrég ismertem meg. A legszebb az egészben, hogy ő eléggé szokatlan karaktert használ.
- Kit? – kérdezte gyorsan Yaguchi. Számára a jelentkezők között Mokujinnel játszó egyén volt bizarr. Ahhoz, hogy valaki versenyszerűen használhassa a karaktert, álmából kell tudni minden karakter kombóját.
- Gun Jack.
Ekkor Yaguchi kis híján kiköpte a teáját. Az a karakter az egyik, ha nem a leglassabb harcos és még a profik is messze elkerülik, mint a Sega CD-t. Ekkor csak egy valakire tudott gondolni, aki imádja a lassú, de erős karaktereket: Akira Oono. De az nem lehet. Hiszen ő Amerikában tartózkodik. Tovább kellene faggatnia erről a jelentkezőről? Míg agyalt ezen, megérkezett a pizza, amit kértek. Amíg az étel el nem fogyott, addig egyetlen szó sem hagyta el a szájukat. Fizetéskor Daniel kivett egy ezres bankót és még megjegyzete a pincérnőnek, hogy 100-at ne számoljon visszajárónak, mert az a borravaló. Mikor távoztak, akkor Daniel limója megékezett.
- Nekem mennem kell. Köszi, még egyszer a segítséget és itt van a pénz, amit a munkáddal kerestél meg. – mondta a srác és kétezret a markába nyomott. Mielőtt szabadkozott volna a srác, megszólalt. – Megdolgoztál érte. Csak egy kérdésre válaszolj: Miért gyűjtesz ennyi pénzt?
- Van egy lány, akit szeretek, de ahhoz, hogy elvegyem, nagyon sok pénz kell. Nem miatta, félreértés ne essék, hanem a szülei…
- Sznob rohadékok. – fejezte be Yaguchi mondatát a férfi. – Ismerős. Én is abba a rétegbe tartozok, de szívből gyűlölöm őket.
- Ez nem igaz. Benned van lélek és emberség, akárcsak abban a lányban.
Daniel erre elmosolyodott. A sofőrje dudált, jelezve, hogy ideje indulni. A két férfi kezett fogott egymással.

Yaguchi visszament a mopedjéhez és kioldotta a zárat. Ideje volt hazaindulnia. Ám, Daniel mondata ismét megmozgatta a fantáziáját. Hogy tudta remekül kiegészíteni a mondatait? A fejében olvasna talán?

Round 5

Ugyanazon az estén. Fortesque kúria. Japán.
Daniel mosollyal az arcán szállt ki a kocsiból, táskájában a papírokkal. Az volt a szerencséje, hogy Yaguchi nem érdeklődött a kitöltött jelentkezésekről, különben lőttek a meglepetésnek. A szobájába menve látta, hogy Akira nagyban játszik a Tekken 3-al. Ugyanúgy készül, mint más. Kis idő után megcsinálta Gun Jackkel az Arcade Modeot egyetlen meccset el nem veszítve. Végül sóhajtva a férfi felé fordult. Várta az eredményeket.

Daniel addig meg nem szólalt, míg ki nem vette a papírokat és le nem tette az asztalra. Akira egyetlen szempillantás alatt beletúrt a rengetegbe és kivette Yaguchi papírját. Kérdőn nézett rá a férfira, mintha eredményeket várna.
- Ne aggódj. Nem tud róla, hogy te is beneveztél a versenyre. Bár, volt gyanakvása, de azokat még könnyen lehetett hárítani.
Akira elpirulva nézett vissza a lapra. Felismerte a férfi kézírását. Mikor Amerikában folytatta tanulmányait, megkapta pár levelét. Igaz, ehhez el hajnalok hajnalán kellet kiválogatnia a rendes levelek közül, mert a szülei meghagyták az arra felelős embereknek, hogy a felesleges és zavaró leveleket azonnal égessék el. Onnan volt még reménye, hogy Yaguchi még szereti őt. Végül, letette a papírt és elkezdett gondolkodni a jövő héten. Szíve gyorsabban dobogott, mikor Yaguchira gondolt.
- Oh, tényleg. Holnap elég sok elintézendőm van. Addigis, lazítsunk. Lesz időd még felkészülni a bajnokságra, így azon az állásponton vagyok, hogy valami más játékkal üssük el az időt. Mit szólnál a Fighting Forcehoz? Vagy esetleg Metal Slug?
Ekkor Akira elővette a Medievil játékot. Daniel elmosolyodott.
- Csak nyugodtan. Én már kijátszottam kétszer.
Ám, volt egy kis bökkenő. Akira nem szerette a horrort, így már az elején nyugtalan nyögéssel állt neki. Ám, csak két pályáig jutott el, mert a Stained Glass Demontól elhajította a kontrollert. Daniel kikapcsolta a Playstationt.
- Látom, hogy ez sok volt neked. – mondta mosolyogva, mire a lány lefejelte.

Másnap reggel, Yaguchi Haruot a vekker ébresztette fel. Nem sokat aludt, mert a tegnapiak jártak a fejében. Abba az apró reménysugárba kapaszkodott, hogy a titokzatos Gun Jack játékos valóban Oono lenne. Áh, ideje kivernie a fejéből. Ma is a pénz összeszedésen gondolkodott, de lelki erőt nem érzett magában még ahhoz se, hogy felkeljen. Ekkor kinyílt az ajtó és bejött rajta Yaguchi édesanyja, Namie a szokásos jódekvű mosolyával.
- Jó reggelt az én kis hősömnek. Végre pihenőnap, ami nem egy napig tart. Eltaláltam? – kérdezte és letette a reggelit az éjjeliszekrényre.
- Igaz. Neked is jó reggelt. – köszöntötte anyját egy öleléssel.
- Ma tényleg pihenj le. Segíthetnél nekem a takarításban és utána elmehetnénk moziba. Ma megnézhetjük a Pokemon: Mewto Visszavág című animét.
Yaguchinak nem volt kedve anyjával mozizni, de nem volt más lehetősége.  Addig is pihen. Magában remélte, hogy Hidaka is valahogyan látni fogja, hogy a tanácsának egy részét megfogadja. Ekkor megszólalt a csengő. Namire azonnal kiment. A srác egyből lehúzta kávéját és nekikezdett a tükörtojásnak és szalonnának.
- Yaguchi! Látogatód érkezett! – kiabálta lentről Namire, amit léptek zajai követtek. Mivel az ajtó nyitva volt, a férfi látta, hogy Hidaka jött át, csomaggal a kezében.
- Szia. – köszönt a lány, miközben letette a csomagot. – Beszélni szeretnék veled, ismét.
- Persze. – válaszolt Yaguchi és letette a villát.
- Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori miatt, hogy azt mondtam, felejtsd el Oonot. Tudom, hogy ez szinte lehetetlen feladat az olyan egyszerű lélkeknek, mint te. Sosem voltál jó érzelmek terén és ezt elfelejtettem. Egy ostoba liba vagyok…
Hidaka nem tudta befejezni, mert Yaguchi átölelte.
- Nem kell semmiért bocsánatot kérned. Tényleg ki vagyok merülve. Ezért töltöm a mai napot pihenéssel. Majd holnap edzek a tegnap meghirdetett bajnokságra.
- Tényleg. Láttam, hogy tegnap te is segédkeztél annak a Daniel nevű férfinak. Kérdezni akartam, hogy milyennek ismerted meg, de a tömeg elsodort.
- Igazán rendes srác. Ahhoz képest, hogy kőgazdag, nem vette el eszét a pénz. Akárcsak Oonoék esetében. – mondta Yaguchi mosolyogva, ám a hangjában csak a kimerültséget lehet felfedezni.
- Értem. – mondta Hidaka és a kezébe vette a csomagot. – Amúgy, segítek neked a pihenésben. Vedd ki és meglátod, hogy mit kapsz tőlem.
A srác kivette a csomagot és meglepődött. A lány PSX-e volt és a Tekken 3, hozzá két Dualshock kontrollerrel.
- Nehogy félreértsd: Nem ajándékozom neked. Nem akarom, hogy olyan sorsra jusson, mint a Super Famicomod vagy a NEC Turboexpressed. Kölcsön adom, hogy itthon gyakorolhass.
- Köszönöm. – mondta Yaguchi halkan.
- Cserébe, szedd össze magad. Tölts egy kis időt anyuddal és pihenj sokat, ha nem akarsz elbukni félmillió Yent és a lehetőséget, hogy Oonoval legyél. Amúgy, felbontottad a kapott meghívót?
- Tényleg, fel sem bontottam. – csapott a fejéhez Yaguchi és kezébe véve kibontotta. Az alábbi volt benne:
„Tisztelt Játékos! Én Daniel Michael Fortesque szívesen meghívom a privát Tekken 3 versenyemre, ahol a főnyeremény félmillió yen készpénzben. Ha igennel válaszol, akkor Január 13-án, szombaton várom a Shirayuki kerületben található villámban (a térkép segíteni fog, amit mellékeltem a levélhez.). Ott, a levelet fel kell mutatni az őrnek, így biztosítva van, hogy nem hamisítványról van szó. Üdvözlettel: Sir Daniel Michael Fortesque.”
Yaguchi a levél olvasásának végeztével Hidakára nézett.
- Elég magas pénzösszeg egy apró tornáért. Bár, anyámat megkérdeztem az este. Állítólag Daniel a legnagyobb bankvezérigazgatók fia.
- Igen, az Interbank amerikai cégről van szó. Na, viszont én megyek. Pénteken kaptam meg egy teljes osztály témazáró dolgozatát. Egész napomba fog telni a kijavítása. – sóhajtotta.
- Várj, csak egy kérdést még feltehetek? – kérdezte a srác.
- Persze. Mi volna az? – kérdezte vissza.
- Ismersz valakit a környéken, aki bajnokságokra Gun Jacket szokta választani?
Hidaka arcán meglepődöttség látszott.
- Józan ember soha nem választja, mert ő a leglassabb karakter a játékban. Ne de most tényleg mennem kell. Szia.
Yaguchi csak elköszönni tudott. A lány válasza nem volt új dolog. Mégis igaz lenne a sejtése, hogy Akira titokban itt tartózkodik Japánban?

1999. Január 12. Fortesque birtok.
      A bajnokság előtti napon a bálteremben kisebb forgalom volt. Négy gépet raktak össze és a projektort is beizzították. Daniel és Akira figyelték az eseményeket és jeleztek, hogy mit kell még csinálni.
      - Ember, ennyire nehéz egy bajnokságot megszervezni? Nem csoda, hogy sokan már itt mással csináltatják meg.- elégedetlenkedett Daniel, miközben az ablakot kinyitva rágyújtott egy szálra. A nő csak vállat vont, mosolyával mintha azt mondaná „A te ötleted volt. Most idd meg a levét.” Daniel kiszúrta és elnevette magát.
      - Igaz. Elvégre az egész miattad van. Hiszen, másképp, lebukás nélkül nem tudnánk összehozni a randevút.
      A nő elgondolkozott, majd elindult a szobája felé.
      - Most hová mész? – kérdezte Daniel, mire a lány az arca elé tette a kezét. Ekkor esett le, mit akar mondani: Még a maszkot csinálja meg. Igaz, eléggé jól kell takarnia, hogy senki ne ismerje fel.

A holnapi bajnokságon áll vagy bukik minden. Ám, Akira örült, hogy a férfi által megvalósul az, aminek három évvel ezelőtt meg kellet történnie.

Round 6.

1992. Január 13. Fortesque birtok
      Yaguchi a birtok előtt állt meg, mert a biztonságiak kérték a meghívót. Kivette a kabátja zsebéből és átadta. Azt egy UV lámpa alá tartotta, ami kijelezte Daniel aláírását, ami szabad szemmel nem volt látható.
      - Bemehet. – felelte tömören az őr és visszaadta a megívót, amire a 32-es számot firkálták rá. Ahogy haladt befele, egyre nagyobb és szebb lett a már távolból is szemkápráztató kúria. Amint a bejárat elé ért, egy fiatal inas meghajolt előtte. Mondta, hogy leparkoltatja a mopedjét a fűtött garázsba. A férfi elutasította és helyette inkább a közelbe lakatolta le és elindult. Utoljára egy hatalmasat szívott a hideg levegőből. Itt az idő a ragyogásra.

Nem kellet sokat kóvályognia, mert a zsivaj és a játékok hangjai remek tájékozódást adtak. A báltermet így lazán elérte. Mikor belépett, akkor a társaság vígan cseverészett, játszott a Tekken 3 gépeken vagy a kiállított dohányzóba tartottak a kávéval a kezükben. Legalább a felük álruhában volt. Ekkor Daniel odament Yaguchihoz.
- Szia. Ahogy láthatod, eléggé szép társaság gyűlt össze.
- Szia. Jól mondod. Mindenki eljött? – kérdezte Yaguchi, miközben az órájára nézett.
- Csak egy emberre várunk, de még negyed óra van hátra a kezdésig. Addig pihenj és készülj fel. Kemény menetek elé fogsz nézni. – nevette el magát Daniel a mondata végén. Hősünk így is tett és az asztalokhoz fáradt egy szendvicsért. Ám, ekkor egy lányt vett észre az italoknál, amint kólát töltött magának. Ruházata a száján és az állán kívül mindent eltakart, de mikor Yaguchi a szemébe nézett és beleszagolva a levegőbe megérezte az illatot, egyből megállt a szívverése egyetlen pillanatra. Számára nagyon ismerős volt, még a tekintete is. Nagy nehezen erőt vett a némaságán és megkérdezte.
- Te vagy Akira Oono? – nyögte ki Yaguchi alig érthetően. A lány valamennyire elpirult, ám erőt tudott venni magán, nehogy a sráchoz bújjon. Csak megvonta a vállát, mintha csak azt fejezné ki, hogy talán ő lehetek, talán nem.
- Értem, bocsánat, csak nagyon hasonlított rá. Bár, badarságokat beszélek. – válaszolt a férfi meghajolva, mire a lány csak megsimogatta fejét, ezzel jelezve, hogy nem haragszik és továbbment Daniel felé. Mikor Yaguchi felegyenesedett, lélekállata, Guile megszólalt.
- Nagyon ismerős volt nekem is ez a nő. Lehet, hogy elszökött Amerikából?
- Nem tudom, de jelen helyzetben csak annyi változna, hogy látná, hogy a célom felé törekszek napról napra. Viszont, nem erre fogunk most koncentrálni, hanem a játékra. – válaszolta Guile felé hősünk, majd töltött magának teát.

Akira örült annak, hogy Yaguchi ép és egészséges. Sajnos még az álruhát még viselnie kellet, de várta, hogy eljöjjön annak az ideje, hogy felfedje magát. Daniel megszólította.
- Készen állsz, hogy elindítsuk a bulit? – kérdezte örömmel a hangjában. Szinte sajnálta, hogy nem lehet benne a bajnokságban. A nő csak bólintott és szemével végigpásztázta a jelentkezőket. A férfi bekapcsolta a mikrofont.
- Hölgyeim és Uraim! Tisztelt versenyzők! Ideje elkezdeni a Tekken 3 privát bajnokságot. Aki esetleg elfelejtette volna, a nyeremény fél millió Yen. Ám, ne emiatt szálljatok harcba egymás ellen, hanem élvezzétek a tisztességes és fair küzdelmet, amikor odakerültök. Világos?! – kérdezte Daniel hangosan a társaságtól, mire azok hangos igennel válaszoltak, mégha nem értettek egyet a házigazdával.
- Akkor lássuk a szabályokat: Best of 3 meccs lesz. Aki háromból két játékot megnyer, az jut tovább. Csak a jelentkezési lapra leírt karaktert használhatjátok, mást nem! Amikor bejelentkeztetek, kaptatok egy számot, nem igaz?! Akkor mutassátok fel!
A tömeg, Yaguchival együtt felemelte lapját, amin fluoreszált a szám a félhomályban. A férfi felfigyelt, hogy az előbb látott nő a színpadon mutatta fel jegyét, amin a 64-es virított. Daniel folytatta.
- Miért kelletek ezek a számok, kérdezitek? A kivetítőn látható négy pár fog azon a négy gépen harcolni egymással! Akkor versenyzők: Kezdődjék a harc!

Mire a zsivaj leült, a gép már dobta is össze a négy párt. Yaguchi nem volt közte, de a titokzatos lány igen. Ellenfele pedig állítólag a körzet egyik legjobb Jin használójának vallja magát. A férfi ahhoz a géphez ment közel, ahol ketten játszottak. Mikor a tag meglátta, hogy a lány Gun Jacket választotta, felröhögött.
- Nem mondod, hogy ezzel a szánalmas Terminátor selejttel fogsz menni? Ez sima ügy lesz, ha efféle szánalmas ellenfeleket kapok.
Szemmel láthatólag a nő csak a vállát rándította. Csak két játék volt, mert Gun Jack szó szerint darabokra verte Jint, amiből kettő alkalommal Perfect győzelem volt. Ekkor ellenfele rámutatott a lányra.
- Csalt ez a ribanc! Gun Jack sohase győzi le a legjobb karaktert, Jint!
A lány erre se reagált, csak letette a kontrollert.
- A játékok 100%-ig csalásmentesek és az irányítok is vadonatújjak. Szóval, a vereséged tisztán abból  a tényből fakad, hogy nem a magas tier listás karakter teszi a jó játékost. – tájékoztatta Daniel a hangosbemondón a vesztes felet, ám az nem elégedett meg és meg akarta verni a titokzatos lányt úgy, hogy három bejövő biztonságis le próbálta fogni, ám ez nem ment. A nő villámgyorsan vállal belevágott ellenfele gyomrába, amitől összesett.
- Menj a pokolba, azzal a szánalmas ócskavasaddal együtt. – hallatszott a tag nyögése, mikor megfogták a biztonsági emberek.
- Sajnálom a résztvevőket, hogy ennyire sportszerűtlen dolgot láthattak. – jelentette ki Dan sóhajtva, mikor a többiek végeztek és várták a következő négy pár kisorsolását. – Egy dolgot viszont most kijelentek: Amennyiben valaki ilyen magatartást mutat, azt kidobatom a teremből. Remélem, nem történik meg újra.
Mindannyian némán bólintottak. Yaguchi le volt nyűgözve a maszkos lány hárításán. Mintha csak Oonot látná. Mostmár nagyon gyanakodott, hogy a titokzatos lány a szerelme lehet. De akkor miért álcázná magát?

Ám, a férfinek volt nagyobb problémája. Ugyanis, a következő négyesbe ő is benne volt, ahogy Hidaka és Raptor is. Szerencsére, egyikkel se kellet harcolnia, hanem egy, hanem a legfiatalabb versenyzővel, aki jó, ha tizenkettőt taposta. Emlékezett rá, hogy Daniel adta át neki a meghívót. Amikor a kijelölt géphez ment, kezet fogott a sráccal. A karakterválasztásnál Paul Phoenixet választotta, míg ellenfele Eddy Gordot. Hogy miért nem Bryanre esett a választása, amivel mostanában előszeretettel megy? Azzal csinálta meg inkább a benevezést, hogy senki ne tudja meg, mire képes a fő karakterével. A meccs eléggé egyoldalúnak ígérkezett. Yaguchi hiába vetette be minden tudását, az első játéknál Eddyt nem lehetett nyakon csípni. Szándékos volt Yaguchi részéről? Igen. Nem akarta megalázni annyira szerencsétlen srácot, aki élvezte a játékot. Ám, a verseny az verseny. Ideje bekeményíteni. A második menetben szépen, lassan vette át a vezetést Paul. A harmadikban pedig ugyan mindkét alkalommal Great-el, de legyőzte. A kissrác kezet fogott Yaguchival, miközben küszködött a könnyeivel. A férfi átölelte.
- Ne sírj. – súgta halkan Yaguchi és megveregette a fiú hátát, majd elengedve a szemébe nézett. – Nagyszerű játékos vagy, csak még fejlődnőd kell. Lehet, hogy egyszer majd rendesen le fogsz győzni egy nap.
- Köszönöm. – mondta a kissrác, miközben letörölte a könnyeit.
- Hölgyeim és Uraim! Amit a 32-es versenyzőtől láthattunk, az az igazi példamutató viselkedés nemcsak itt, a bajnokságon, hanem a való életben is egyaránt. – mondta Daniel a mikrofonba, mikor mindenki végzett. – Ugyanis, ahelyett, hogy elnyomta volna ellenfelét a legyőzéssel, helyette motiválta. Tapsoljuk meg, míg a gép kiadja az újabb négy párosítást.
Yaguchi mosolygott a tapsviharon. Még a titokzatos lány is megtapsolta. Szenttül meg volt esküdve, hogy amíg harcolt, addig őt figyelte. Egy valaki nem szállt be az éljenzésbe: Raptor. Legszívesebben kinevette volna a férfit, ám a házigazda miatt nem merte. Hidaka és ő is továbbjutott. A maradék meccsek lementek, semmi érdekes nem történt addig. A top 32 sem hozott semmiféle változást, ha azt leszámítjuk, hogy Yaguchi innentől a gyengeség cseppnyi jelét sem mutathatta. Ellenfele nagyon ügyes King játékos volt és minden idegszálával arra kellet koncentrálnia, hogy átvegye a harc menetét, ami noha nehezen bár, de ment, ezzel biztosítva magának a továbbjutást. Ellenben, a maszkos lány simán megverte ellenfelét. Gun Jackkel úgy osztotta a kombókat, mint Duke Nukem az egysorosokat, minden egyes ölésnél. A top 16 ellenben hozott Yaguchinak meglepetést, mert ellenfele nagyon be volt rúgva és fordítva fogta meg a kontrollert. Daniel jobbnak látta, hogyha a tag inkább pihenne, ezért hősünk simán bejutott a top 8-ba. Raptornál viszont valami nagy baj lehetett. Ugyan, simán legyőzte ellenfelét, ám nem állt meg és kiröhögte és gúnyolta. Hidaka ugrott közbe.
- Most szállj le róla! Nyertél és elégedj meg ennyivel. – jelentette ki a lány, miközben vigasztalta a lelkileg összetört vesztest.
- Mit szólsz bele a mondandómba? – kérdezte Raptor olyan ellenszeves hangnemmel, mintha övé lenne a világ. – Téged is lenyomlak, te szőke csitri. Úgyhogy adok egy jótanácsot: Ha ellenem kerülsz, jobb, ha feladod.
Ekkor a maszkos lány lépett közbe és térdhajlaton akarta rúgni a pofátlan rohadékot, ám ekkor Daniel szólalt fel.
- Ezt most abba lehet hagyni. 10-es játékos! Ha még egyszer fenyegetni mered bármelyik vendéget, a biztonságiak egyetlen szó nélkül kipenderítenek!
- Rendben van. Bocsánat. – bökte ki Raptor, majd sarkon fordulva elindult a büfé felé.

A kedélyek egy percen belül lenyugodtak. Daniel ismét a szájához emelte mikrofonját.
- Nagyszerű küzdelmeknek lehettünk szemtanúi. Igaz, nem volt zökkenőmentes a torna, de megvan a nyolc továbbjutó, akik a félmillió yenért küzdenek meg. Íme: A hatvannégyes számban Mystery Girl! A negyvenes számmal Hidaka! A harminkettes számmal Yaguchi! A tizenegyes számmal Rex Fury! A tízes számmal Raptor! A harminchármas számmal Triple! A húszas számmal Chikuron! És végül, de nem utolsósorban, a hetes számú versenyző, Kneeler!
Mindegyik megnevezett a színpadra lépett és fogadták a gratulációkat. Aztán, Daniel folytatta.
- Mielőtt egy kis technikai szünetet tartunk, kisorsoljuk a Top8 mérkőzéseit. Lássuk, hogy ki-ki ellen fog harcolni!
A gép sorba összerakta a párokat. Daniel hangosan közvetítette az eredményt.
- Az első mérkőzés Yaguchié lesz, ellenfele pedig Triple! A második Hidaka fog megküzdeni Raptor ellen! A harmadik párosításban Mystery Girl fogja összemérni Chikuronnal az erejét! Végül, de nem utolsósorban Rex Fury fog Kneeler ellen harcolni! Erre rá lehet mondani, hogy nem unalmas felosztás, nemde?!
A tömeg helyeslően felkiáltott.
- Akkor fél óra múlva folytatjuk a tornát.

Yaguchi kicsit idegesen ment a büféasztalhoz, hogy igyon valamit. Az első mérkőzés az övé lesz és látta ellenfelét, amikor Lawt használja. Tudta, hogy most kell mindent beleadnia. Ha elbukik, talán nem láthatja újra Oonot egyhamar. Túl sokáig tervezgetett. Ha megnyeri a bajnokságot, akkor már talán megvan a megfelelő összeg.