Round 19.

A tömeg és a szponzorok hatalmas érdeklődéssel várták a két banda harcának végkimenetelét. R. Mika bekapcsolta a mikrofont és ismét megköszörülte a hangját.
- Tisztelet Játékosok! Folytatódjék a két csapat harca. Az előző menetben Felicia kiütötte Splintert, így most jöjjön a Shibuya’s Rats csapatából Raditz!
A megnevezett letette a mangáját és komótosan elfoglalta helyét a gép előtt és kiválasztotta Chun-Lit X-SIMPLE módban. A cicalány maradt Cammynál, csak most V-ISM módban használja.

Az első játékban Cammy szinte legyőzhetetlennek tűnt. Folyton pattogott vagy a Spiral Arrowwal becsúszott. Chun-Li semmi érdemlegeset nem tudott tenni, leszámítva egy sikeresen bevitt Senretsukyakut, de az is kevés volt Cammy kiütéséhez. A második játékban úgy látszott, hogy Felicia kezd meginogni, mert folyton halmozta a hibákat. De ez csak egy roundig tartott, mert a másodikban ismét nyeregben volt. Yaguchi ismerte ezt a taktikát a cicalánytól. Ez arra szolgált, hogy lebecsüljék. Raditz így is tett és az eredmény szinte adta magát: A második játékban egy sikerrel aktivált V-ISM mód és egy vaskos kombó meghozta Cammy győzelmét. Ratidz ellenben nem mutatott semmi érzelmet: Visszaült a helyére és ismét belemerült a Dragon Ball mangába. Ez viszont Yaguchi számára örömöt okozott: Most ők vannak lépéselőnyben.
- A következő tag Felicia ellen nem más, mint… Rolento! Immáron a verseny elég komolyra fordul! – kiáltotta R. Mika teljesen feltüzelve. A férfi megropogtatta az ujját és elindult, ám Felicia előtt megállt.
- Rég volt már. Miért mentél el a csapatunkból? – kérdezte a cicalány halkan. A férfi savanyúan elmosolyodott.
- Egyszerű: Anno át akartam a Mizonokuchi Force felett venni az irányítást, de te esélyt sem adva elutasítottad. Ma végre beteljesül az álmom és legyőzve téged és a megmaradt két pribékedet, enyém lesz ez a hely.
- Még szép, hogy nem engedtem át, mert mindig azt hangoztattad, hogy a bandán kívül senkinek nem szabad ebbe a terembe belépni és agyonvered a kívülállókat. Soha nem fogtad fel ép ésszel, hogy a játékok iránti élvezetet nem szabad senkitől elvenni. Viszont, te mindig is önző voltál, nem igaz… bátyám?
Rolento elfintorodott a lány kijelentésén és immár elfoglalta helyét. A párt ellenben meglepetésként érte a fordulat. Sose kérdezték, milyen a családi viszonya Feliciának. Azt meg pláne nem sejtette egyikük sem, hogy ennyire viharos a kapcsolata lehet. Amíg ezen töprengtek, addigra Rolento a becenevéhez hűen az adott karaktert választotta, míg Felicia maradt Cammynél. Mindkét esetben A-ISM módot preferálták. Az első játékban már teljesen bizonyossá vált, hogy a két testvér ugyanannyira képzett Street Fighter Alpha 3 játékos. Folyton ment az adok-kapok. Hol Cammynek kellet hártálnia és elugrálnia, hol pedig Rolentonak. Az első játék három roundos volt és a végén Rolento nyert. Yaguchi ismerte ennek a karakternek a leggusztustalanabb technikáját: Botforgatás. Aki esetleg nem játszott a játékkal, úgy képzelje el, hogy az alapból háromgombos technika 11 ütésnek felel meg és noha nem sebez sokat, a védelmet olyan gyorsan porrá örli, mint Móricka az ázott zsebkendőt. Ehhez még az is társul, hogy ez a tag úgy rámászik ellenfelére, mint kanos szarvas a Viledára. A második játékban Cammy keményebb iramra kapcsolt és folyton hárította Rolento csapásait, majd azzal a lendülettel vágott vissza. Ez két sikeres Killer Bee Assault bevetésével Cammy vitte el a második játékot. Már csak a mindent eldöntő harmadik játék maradt hátra. Yaguchi és Oono feszülten nézték a kivetítőt és remélték, hogy Felicia nyer, mert akkor Raptor ellen kellene harcolniuk. Ám, ahogyan Murphy törvénye kimondja: Ami elromolhat, el is romlik.

Ugyanis, ettől a pillanattól fogva Rolento felkészült Cammy ellen és minden lehetséges módon kerülte a támadást és emellé a legjobb időpontban csikizte meg ellenfelét a bottal vagy egy kést hajított rá. Az első roundot így megnyerte, a másodikban Cammy váltott taktikát és így ment a második round idő lejártáig, ahol még az utolsó 4 másodpercben százalékra pontosan megegyezett az életerejük. Ekkor ugyanis Rolento sikerrel vetette be a Mine Sweepert, ezzel kiütve Cammyt.
- A győztes ebben a szoros küzdelemben Rolento! Micsoda kemény játékot láthattunk, kedves rajongók! – kiáltotta R.Mika. A szponzorok is csak egyetérteni tudtak. Miközben Felicia felállt a géptől, Yaguci elindult. Szíve a torkában dobogott. Tudta, hogy Oono mögötte van végső megoldásként, viszont revansot akart venni a játék megzavarásában. Ám, mielőtt odaért volna, Rolento a férfi elé állt.
- Kíváncsi vagyok, mennyire vagy képes. Sok sikert kívánok. – morogta és a kezét nyújtotta Yaguchi felé. Az elfogadta egy bólintással kísérve és leültek a helyükre. Yaguchi Charliet választotta, X-SIMPLE módban. Nem akarta megmutatni jelenleg a foga fehérjét ellenfele felé, aki maradt Rolentonál. A meccs ugyazzal a forgatókönyvvel ment le látszatra, mint ahogyan Feliciánál. Egyikük se tudott dűlőre jutni. Végül, mindkét roundot Yaguchi nyerte egy-egy tökéletesen elvégzett Sommerassault Justice technikával. Rolento mintha várta volna ezt és a második játékra egy, eddig soha nem látott húzással reagált: V-ISM-re váltott, ami Dannel ellentétben, halálosabbá tette. Ugyan, lemondott a spécibb technikákról, de a kombói és a counter miatt halálosabbak ettől a pillanattól fogva. Yaguchi érezte, hogy ez innetől fogva a földi pokol lesz. Be is vált az igaza, mikor a második játékban gyakorlatilag Rolento úgy viselkedett, mint Kenshiro. Folyton sarokba szorította Charliet és egy sikeresen ellőtt, V-ISM-el megtámogatott kombóval vitte az első roundot. A második roundban ellenben nem töltődött fel megfelelően Rolento V-ISM mérője, így Charlie remekül kamatoztatta a dobásait és Sonic Boomjait, megkísérve egy Knee Bazookával. Ezzel volt esélye még bezsebelni a győzelmet Yaguchinak, csak arra nem készült, hogy Rolento a harmadik round elején ellövi a V-ISM-et, amikor az csak 90%-on állt. Ez direkt gúnyolja? Hiszen, lazán ki lehet védeni, ami megtörtént. Viszont, arra nem készült fel, hogy ez volt Rolento terve. Innentől fogva ugyanis körültekintően, de kegyelmet nem ismerve spammelje a Mekong Delta Attackot, ami a botforgatásának elnevezése. Ez be is vált, mégha ehhez az idő lejártáig kellet játszadoznia Charlieval.  Ezzel egyenlő lett az állás és a harmadik játék volt, ami mindent eldöntött. Yaguchi nagy levegőt vett és átváltott A-ISM módra. Ha Rolento ennyire könyörtelen ezzel a móddal, akkor ideje taktikát váltania. Ez látszatra bevált, mert a Sonic Breakkel meg tudta szerezni győzelmét, viszont teljesen csutkára szívta magát. A második roundban folyamatosan védekeznie kellet, amihez első látszatra a Dash másodpercre pontos precizítása segített. Ám, Rolento résen volt és ez fordította a meccset, mikor sikeresen aktiválta a V-ISM-et és gurulva kerülte ki a Sonic Boomot és a Mekong Delta Attackkal sikerrel ütötte ki Charliet. A harmadik roundra Charlie A-ISM mércéje maxra töltődött, így egy újabb Sonic Break tökéletesen megtette volna a hatását. Ám, erre Rolento fel is volt készülve és Mekong Delta Escapeval kikerülte a támadást és kitűnő lehetőséget adott arra, hogy ismét használja az immár teljesen feltöltött V-ISM-ét. Hiába védte Charlie sikeresen, elkábult a kombó felétől és ezzel megpecsételve a meccs sorsát.
- A győztes Rolento! – kiáltotta R. Mika a K.O. után.

Yaguchi teljesen lesokkolódott. Fejében visszhangoztak a bemondónő szavai. Akkor eszmélt magához, mikor Oono mellette állt. Legszívesebben sírni akart, ám ahhoz is gyengének érezte magát.
- Sajnálom. – suttogta szemlesütve, mire a nő csak megsimogatta fejét és az arcát a saját szeméhez egészen közel húzta. Tekintete elárulta: Nem baj, innentől mindent bízz csak rám. Yaguchi felállt és visszaült a helyére és még a vastapssal se foglalkozott, amit az ő tiszteletére adtak. A férfi leült Felicia mellé, aki hozzáfordult.
- Szép volt. – jelentette ki a cicalány.
- Francokat. Első játék alatt megvertek. – morogta a férfi.
- Ez van. Nem mindenki nyerhet. Rolento ellen meg pláne. Ami viszont a legfontosabb, hogy Oono kézben tart mindent.
Yaguchi kénytelen Feliciának igazat adni, hiszen párja mindig tökéletes volt mindenben nála. A kivetítőt nézte, ahol látszott, hogy Oono szokásához híven Zangiefet választja A-ISM módban. Rolento már innen nem érezte a győzelmet. Zangief ragadó távolságon belül halálos és távolságira csak késdobás maradt, meg a gurulás. Ez az első játékban meg is látszott, mikor első roundban egy Atomic Suplexxel, a másodikban pedig egy sikeres Final Atomic Busterrel zsebelte be a győzelmet. A második játék is hasonlóan alakult, leszámítva, hogy Rolento itt próbált a V-ISM módban kiütni Zangiefet… sikertelenül.
- A győztes Akira Oono! – kiáltotta R. Mika. Rolento csak felállt és távozott. Helyébe az utolsó Shibuya’s Rats játékos, Raptor termett.
- Nem tudom, mennyire vagy tapasztalt azzal a melákkal, de elnyomlak, mint egy cigarettacsikket! – kiáltotta a férfi Oono felé. Az csak a hüvelykujját végighúzva a torkán egyértelművé tette a kijelentését: Számodra kampó kispajtás, mert felmosom veled a padlót. Raptor nem rettent meg és folytatta.
- Azért láttam, hogy jóba vagy azzal a vesztessel. Mit szólnál, ha dobnád a kukába és helyettem összejönnél a videójátékok istenével.
Erre Oono felmordult és középső ujját mutatta Raptor felé. Nem kell részletezni, hogy mire akart célozni. Leült és kiválasztotta Zangiefet X-SIMPLE módban. Ellenfele Vegát választotta V-ISM módban. Mire bejött a pálya képe, Yaguchiban akkor tudatosult, hogy barátnője a lehető legnagyobb csávába került, mert Vega pályája jött ki. Ez abból a szempontból is különleges, mert az aréna faján a maszkos rozsomák karmot hordó férfi lazán meg tud kapaszkodni és váratlanul csapást indítani. Az első roundban meglátszott, hogy ez a tény Oonot cseppet sem zavarta. Olyan volt, akár egy türelmes ragadozó, kivárta, míg ellenfele beveti a Kabe Hari Tsukit követő Flying Barcelona Attackot, majd arra nyomott egy Atomic Suplexet vagy Flying Power Bombot. A második roundban szintén Zangief győzött, de ennek nem sok híja volt. Raptor kiismerte a nőt és próbált egy V-ISM aktiválás után egy Rolling Crsytal Flash rányomni, ám egy Lariat megtagadta a hozzáférést és a padlóra küldte. A második játékban Raptor Vegát átrakta A-ISM üzemmódra és innen látszott, hogy a játéknak még távolról sincs vége. Noha mindkét roundban Zangief megpróbálta az élő szuszt is kiverni Vegából, az első roundban egy Rolling Izuna Droppal, majd megkoronázva a második menetet, egy Red Impacttel rendezte le. Yaguchi szíve a torkában dobogott és imádkozott, hogy a harmadik játékban Oono győzzön. Nem érdekelte, hogy megalázott lesz és Feliciától térdenállva bocsánatot kell kérnie, csak azt akarta, hogy a Mizonokuchi Force megmaradjon. Oonon ellenben érezhető volt, hogy visszaszerezte azt a régi tüzet, ami anno megvolt benne.
- Hölgyeim és Uraim! Elkezdődik a mai nap utolsó játéka! Vajon ki fog győzni? Meglátjuk…MOST! – kiáltotta R. Mika. Az utolsó játék elkezdődött és ebbe már mindkét fél beleadott apait-anyait. Az első roundban Raptor próbált a rácson maradni, amíg az időhúzásnak nem számított és onnan csapott le Zangiefre. Ezzel bezsebelte a győzelmet, de ez többször nem válik be. Zangief ugyanis innetől fogva esélyt sem akart adni arra, hogy rácsimpaszkodjon arra a nyavalyás vasrácsra és amikor ugrani akart, egy Airborne Headbuttal válaszolt. Így viszont döntetlenre állt a mérkőzés és a harmadik roundban dőlt el a bandaháború sorsa. Raptornak már esze ágában sem volt a kapaszkodókat használnia, hanem folyton a gurulással egybekötött szúrással támadott vagy a Sky High nevű spéci szúrással próbálkozott. Ez csak nagyritkán vált be, mert Zangief Lariatja mindig padlóra küldte. Viszont, az idő egyre fogyott és Zangief állt vesztésre. Ekkor Oono egy tökéletes pillanatban bevetette karakterének végső ütőkártyáját, a Final Atomic Bustert, amibe a teljes A-ISM csíkját bevetette. Erre még Raptor sem készült, aki megpróbált kiugrani belőle, de későn, így a technika végleg padlóra küldte Vegát.

A bemondó elkiáltotta magát.
- A győztes Oono! Ezzel a Mizonokuchi Force csapat nyerte a Street Fighter Alpha 3 tornát!
A tömeg hatalmas éljenzésbe kezdett és már képesek voltak arra is, hogy a vállukra vegye a győztes csapatot. Ám, Felicia nem végzett. Elkérte a mikrofont és némi torokköszörülés után vágott bele mondandójába.
- Shibuya’s Rats! Megnyertük a bandaháborút és remélem, tisztában vagytok a következményekkel. A csapatotok teljes reputicáója a kukába megy és kénytelenek vagytok most azonnal elhagyni a játéktermet, ha nem akartok keményebb büntetést  ezenfelül.
Raptor vissza akart vágni, ám Rolento jelezte a kezével, hogy fogja vissza magát. Ezután a banda levonult a színpadról és kiment a játékteremből.

Round 20

A játékterem színpadán R. Mika a győztes csapatnak odaadta a kupát és a pénz nyereményt is. Mindenki boldog volt, kivéve Yaguchit, aki nem tudta túltenni magát a kikapáson. Ha legalább Raptor ellen kapott volna ki, de még azelőtt kiesett....
Közben nem is sejtette a pár azt, hogy volt még valaki más, aki figyelte őket: Narumi és Eleonore. Továbbá, Danielnek is volt egy kellemetlen meglepetése.

1999. Március 2. Fortesque villa, reggel 10 óra.
      Daniel éppen végzett két konzol, pontosabban egy Super Famicom és egy PC-Engine összeszerelésével. A többi szervizes már rég lemondott róla, de ő sikerrel kipofozta, ezzel a vállalkozása hírnevének eleget téve. Éppen a Super Famicomon játszott a Super Mario RPG-vel, mikor az egyik szolgáló bekopogott.
      - Uram! Egy látogatója jött! Azt mondja, sürgős ügyben.
      A férfi fél percig furán nézett. Hiszen ma nem várt senkit ebben az időben. Sóhajtva kapcsolta ki a gépet, majd a dolgozószobájába sietett. Ott várta egy magas, komoly vágású, öltönyös tag, cigivel a szájában. Szemmel láthatólag valamiféle trauma érhette, mert nemigen aludt.
      - Jónapot, Uram! Miben segíthetek? Ha esetleg alamizsnát követelne…
      - Segítségre van szükségem, de nem tudom, honnan kezdjem. – suttogta a férfi.
      - Mondjuk a bemutatkozásnál és hogy mi célból vagy itt. – válaszolta Daniel, majd intett az egyik szolgának, aki rögtön a konyhába sietett.
      - Kevin Willet, másnéven Jago.
      - Felismerlek mostmár, lévén te vagy az Oono család bizalmasa és első számú embere. Ez már régen gond.
      - Ahogy kitalálhattad, mindenki szagot fogott a bajnokságodon készített képek alapján. Engem Lillith küldött, hogy derítsem ki, igazak-e a hírek.
      - Értem. És akkor miért nézel ki úgy, mintha egy hétig csak kávén és kokainon élnél? – érdeklődött Daniel, mire Jago elsírta magát.
      - Az a rohadék boszorkány megfenyegetett, hogyha nem szállítok le neki információkat a mostani helyzetről, ami itt folyik, megöleti a kórházban ápolásra szoruló lányomat. Ő a mindenem és nem akarom elveszteni.
      Ezekután a férfi sírásban tört ki. Daniel csak figyelte az eseményeket, majd elővett egy zsebkendőt és átadta neki. Megvárta, míg lenyugszik, csak azután folytatta a beszélgetést.
      - Mennyit tudtál meg az itteni dolgokról? – kérdezte Daniel, majd rágyújtott egy cigire.
      - Nem sokat, de az is bizonyít mindent.
      Jago kivett a nadrágja zsebéből egy tucat fotót és átnyújtotta. Azon látható volt Yaguchi és Oono csókolózása a férfi hálószobájának ablakán, Daniel és Hidaka összebújva nézték együtt a Mortal Kombat mozifilmet és ehhez hasonlók.
      - Sajnálom, hogy ezt kellet tennem. – súgta Jago, ám meglepetésére, Daniel elmosolyodott.
      - Nemhiába vagy te annak a női Shao Khannak a bizalmasa. Kiváló munkát végeztél.
      - Meg a szeretője is vagyok. – tette hozzá mellékesen a férfi, mire Daniel elképedt.
      - És még ép a medencecsontod és a himbilimbid nem végezte poszterként?
      Erre már Jago is felnevetett. Daniel visszaadta a fényképeket és leült az asztalához.
      - Hogy mit kell majd tennünk? Egyszerű a válaszom: Várni délutánig. Úgy érzem, hogy a két hívatlan vendégünk fel fog tűnni. Azzal lesz teljes a kép.
      Jago kérdőn nézett rá. Talán más embereket is megbíztak ezzel a feladattal?
2000. Március 2. Maru Miye játékteremelőtti parkoló. 14:00

Eleonore és Narumi kintről figyelték a díjátadót. Nem értettek a játékhoz, de érezték az ifjabbik Oono tudását. Ám, azt is látták, hogy másik férfival jár. Ezt ha Morrison és Lillith meghallja, akkor el fognak szabadulni, amit mindenképpen meg kell akadályozni. Máskülönben, az Oono család a teljes anyagi csőddel nézhet farkasszemet. Ám, csak azt nem tudták, hogyan. Eleonore, kezében egy fél literes kólával ült a parkoló széli köveken.
- Ez a helyzet bárhogy nézzük, reménytelen. Egyedüli remény, hogyha beszélek a fiammal és elérem, hogy fejezze be ezt az őrületet.
- És szabadna megtudnom, hogy ezt miféleképpen éred el? – kérdezte Narumi, akinek üdítő helyett sör volt a kezében. – Nem igazán úgy látom, hogy a lányaid belerángatják ebbe az egészbe, hanem a fő elme Daniel.
- Már megbocsássanak a közbeszólásért, de Daniel látni szeretné magukat. – mondta egy sofőrnek öltözött férfi, aki éppen kiszállt egy limuzinból.
- Hozzánk beszél? – kérdezte Eleonore, mire csak bólintott és intett, hogy szálljanak be a limóba. Megtették ugyan, de az nem indult el egészen addig, míg Yaguchi és Oono nem csatlakoztak. Ekkor mind a négyüknek megakadt a lélegzete. A nő egyből átölelte apját, de nem hidegen, hanem tényleges apa-lánya kapcsolat lenne köztük. Eleonore Yaguchira nézett.
- Furcsa látni Oono apját, nem igaz?
- Igen. – mondta és letette a pénzjutalmat, amit Felicia átadott még a díjkiosztón. Nem sok mindent örökölt apai génből a párja, az biztos. Az ölelkezés abbamaradtával Narumi bemutatkozott.
- Elnézést kérek a bemutatkozás elmaradásától. A nevem Narumi Oono. Makoto és Akira apja.
- Őszinte megtiszteltetés. Yaguchi Haruo a nevem.
A két férfi kezet fogott egymással. Yaguchi nem így képzelte el a szülőkkel való találkozást. Az elmondottak alapján máshogy képzelte el őket. Apját Rugalként, anyját pedig Dark Queenként a Battletoadsból. Ellenben, a férfi testes, zömök és arcáról nem igazán süt a rosszindulat, sem pedig a hidegvér. Ellenben voltak kérdései.
- Miért akarják Akirát Danielhez adni és miért veszik el a szabadságát? – kérdezte a vártnál kicsit durvább hangon, mire Akira megfejelte.
- Azért tudd, hogy milyen stílusban nyitod ki a szád! – kiáltott rá Eleonore, ám Narumi feltette a kezét.
- Nincs baj. Megértem a dühödet, de hidd el, nem én vagyok a szálak mozgatója. Én próbálom a lányaimnak megadni a szerető közeget, de feleségem, Lillith folyton gátat szab neki. Hibáztam, amikor szakítani akartam és visszamentem. Mondjuk, nem volt sok választásom.
- Milyen a felesége? Ha szabadna megtudnom? – kérdezte Yaguchi, amire Eleonore ismét közbe akart vágni, ám Narumi ismét gyorsabb volt.
- A kérdésedre hadd tegyek fel egy kérdést: Szerinted Akira miért nem szólalt meg soha egyetlen szót sem, mióta ismered?
Yaguchi válaszolni akart, ám megakadt benne a válasz. Oonora nézett, aki az átlagos mérges, dühös vagy éppen szerelmes tekintete könnyekbe lábadt. Apja fele nézett és bólintott, miközben Yaguchi magához húzta, hogy vigasztalja.
- Egyszerű, mégis gyomorforgató az oka. Az anyja személyesen képezte, mikor betöltötte az óvódáskort és hidd el, Lillith ráérdemelt gúnynevére: Démon. Nem bántotta fizikailag, viszont amikor Akira bárminek is ellent mert szólni, akkor bezáratta egy 2-4 négyzetméteres, fehér, teljesen üres szobába. Addig tartotta ott, míg bele nem egyezett. Mikor ez ellen felszólaltam, akkor az a boszorkány hozzámvágta „Ez a szánalmas, nyámnyila hozzáállás, amit te képviseltetni akarnál, SOHA nem fog tökéletes örököst faragni! Te folyton csak a szeretettel jössz, de az csak egy hulladék értékű felfogás!” Az idősebb lányom, Makoto akkor volt 15 éves és ezt meghallva lázadni kellet a rendszer ellen. Viszont, Akira megtört és utána csak üres bábúként viselkedett. Egyetlen ember volt, aki elsőként nem az eszközt látta benne: Yiya, a sofőrje. Továbbá, Moegi jelentései szerint egy vele egykorú tartotta a kapcsolatot vele. Utóbbilag kiderült, te voltál az.
Yaguchi teljesen lesokkolódott. Ám, ami ezekután jött, az volt durvább. Narumi könnyekbe tört ki, ami nem gátolta a további monológban.
- És rátoknézve ég a pofámról a bőr, de hálás is vagyok közben. Te tetted igazán emberré Akirát. Képes voltál arra, amire én nem. Megbuktam apaként és emberként is. Nagyon sajnálom. Megértem, ha utálsz emiatt.
Akira kivált az ölelésből azért, hogy apját vigasztalja. Szeme Yaguchira nézett, mintha azt mondaná: Haragszol még rá? A férfi feltette a kezeit.
- Egyáltalán nem haragudok rá. Sőt! Megtette, amit meg tudott. Elhiszem, hogy szereti a lányait.
- Köszönöm. – szólalt meg hosszú idő után.

A limuzin fél óra múlva befutott a Daniel birtokra. Addigra Narumi lenyugodott és mindannyian kiszálltak. Mialatt a sofőr leparkolt, a társaság az étkező fele vette az irányt. Ott Daniel és Jago várta őket. Narumi kezet fogott a férfival, Eleonore a saját fiát ölelte át. Miután elfoglalta mindenki a helyét, a pincérek egy bőségtálat hoztak.
- Gondoltam, megünnepeljük a győzteseket. Ha már a füleim közé eljutott az információ.
Yaguchi kérdőn nézett a férfira, aztán meglátta az okát. Az egyik pincért felismerte, mikor R. Mikához a szünetben egy férfival csókolózott.
- Igen, én vagyok a bemondónő párja. – jegyezte meg a pincér.
- Viszont, most már dolgokon kéne aggódnunk. – folytatta Daniel a beszédét, mikor szedett magának egy nagy adag sült húst. – A vártnál túl gyorsan, de a szülők is megtudták a kis tervünket. Csak azt szeretném tudni, honnan?
- A kisegítő személyzeted egy része fotókat csinált, miket műveltek, mióta Japánba jöttél a feleségeddel. – válaszolt Eleonore, aki még eddig nem szedett semmit az asztalon található javakból. – És ha engem kérdezel, az egész elgondolásod teljesen vakvágányon van. Nem fogjátok se Morrisonst meggyőzni, hogy áldását adja a dolgokhoz, sem pedig Lillithet. Kérlek, álljatok le.
- És miért állnánk meg? Hogy folytatódjon ugyanaz a kerékvágás? Hogy láncokat hordjunk, amit ti arany karkötőknek hívtok? Jó érzés azzal az érzéketlen tetűvel járnod, aki elvett tőlünk mindent, engem meg luxusbörtönbe zárt és kínzott? Folytassam?
Danielbe jelen pillanatban az volt a furcsa, hogy nem akadt ki. Tényszerűen közölte a dolgokat. Eleonore ellenben nem állt meg.
- Nem lényegesek ezek!
- Persze, számodra nem, akiből kiölte az a tetű az anyai szeretetet és meggyőzött, hogy így van jól.
Yaguchi el akart tűnni, mint Huddini, lévén ez nem tartozik rá, ám Oono a kezét fogta meg. Tekintetével jelezte, hogy igenis, joga van tudni, mi a helyzet a barátjával.
- Fiam. Kérlek, szeretlek és hallgass anyára és ne próbáld meg kiforgatni a szavaimat. Amennyiben szakítasz Oonoval, a papír szerinti feleségeddel, akkor apád mindent meg fog tenni, hogy bármibe is belefogj, elvérezz. Lillith meg addig fogja a nyakadat taposni, míg vissza nem vonod a szavaidat. Ami Yaguchit illeti, őt meg egyetlen pöccintéssel fogják elrendezni. Amit csinálsz gyerekes és bármennyi esélyt látsz a menekülésre, az illúzió.
Daniel az asztalra csapott, amitől a tányérok körülötte megugrottak egy kicsit.
- Anya! Akármennyire szeretlek, de hatalmas kamu az egész. Anno azért mentél Morrisinhoz, mert a pénze kellet. Hiába tagadnád, de a tények magukért beszélnek. Bármikor kiszállhattál volna, hiszen a sorsom, ami a szemed előtt történt bő bizonyíték volt arra, hogy te az anyagiak miatt felrúgtad a szülői szeretet fogalmát. Megértem, hogy szegények voltunk, de akkor szabadok is és találok munkát bőven, amivel el tudjuk tartani magunkat. Megértem továbbá, hogy nem látod a fényt az alagút végén, ám, amikor elhatároztam, hogy Oonot összehozom Yaguchival, akkor már ezer lépést és tervet raktam össze. Olyan voltam, mint Hakumen no Mono: Egy tervem nem vált be? Sebaj, mert ezer lapul a zsebemben. És eddigi állásaim szerint semmi nem siklott ki komolyabban. Egy dolgot viszont nem árt tisztázni: Én még mindig anyaként szeretlek és ezen semmi nem fog változtatni.

Eleonore a meghatódottságtól a fiához rohant és átölelte. Elcsukló hangjából le lehetett szűrni, hogy sírt.
- Sajnálom. Igazad van. Ahogyan Narumi leszerepelt apaként, úgy égtem be, mint anya. Nagyon sajnálom, hogy ebbe a sorsba hoztalak. Én is szeretlek, mégha ez nem látszott soha.
- Tudom. Viszont, ideje a fénybe nézned neked is. – mondta Daniel nyugodtan, ám nem sírt. Így telt el tíz perc, mialatt a kedélyek lenyugodtak és rátérhettek az étkezésre. Viszont, amikor szolgálták fel a kávét és az italokat, Daniel visszatért a helyzet vázolásához.
- Mivel megoldódott mindenkinek a lelki dolgai, térjünk rá a tényekre. Az első kérdésem: Mennyit tudott meg Lillith és Morrisons?
- Eddig tőlem semmit, mert nem akarnám a végzeteteket elhozni. – mondta Jago.
- Akkor mire vársz? Erősítsed meg, hogy Akira mással jár. Ha kell adunk nekik fotókat. Randizás, csókolózás, sőt, még ha kell, szeretkezésükről is csinálunk párat…
Ekkor Oono teljesen elvörösödve vágta Daniel felé a csészét, ami kivételesen telibe talált. Yaguchi felröhögött, mire a párja egy könyökössel intézte el.
- Én sem ajánlom az utóbbit, mert akkor Lillith agya eldurranna.
- Miért? Mármint azonfelül, hogy a lánya ellentmond az utasításnak. – érdeklődött nyögve Yaguchi.
- Azért, mert nincs az a józan, de még részeg férfi sem, aki lefeküdne vele, annyira kemény. Amikor a piroslámpás negyedbe ment pasiért, egyetlen pillanat alatt mindenkinek lett hirtelen egy kliense és nem ért rá kb. egy hétig. – válaszolt Jago.
Aha. – válaszolt Daniel. – Akkor vissza a témára. Nem kétséges, hogy azonnal ugrani akarnak, ellenben, tanácsold neki azt, hogy Április 9-én tartandó Tenkaichi Budokai’99 után. Azalatt az idő alatt összegyűlik a tízmillió dollár és benyújtjuk a válási díjat.  Utána már lépéselőnyben vagyunk. Addigis, lakjanak nálunk.
- Én nem tehetem. Viszza kell mennem Lillithez és a lányomhoz. Köszönöm még egyszer a segítséget.
Jago a mondata végén felállt és távozott. Narumi és Eleonore se maradnak, mert megszálltak az Oono kúriában. Utóbb kiderült, Makoto találkozott velük párszor és már puhította őket.

1999. Március 2. Fortesque kúria, California. Este 7 óra.

Morrisons Fortesque az irodájában lazított, miközben a pipáját szívta. Bár hangulata eléggé borongós volt, lévén hozzá is eljutottak a hírek. Kopogás után Lillith jött be megjátszott, undorító mosolyával. A férfi felállt. Magasságában egymagas volt a nővel, de ez nem számított, amikor a ranglétrán magasabb szinten van.
- Lillith kisasszony. Öröm újra látni. – mondta udvariasan és megcsókolta a nő kezét.
- Enyém a megtiszteltetés. Mi célból hívott ide, ha szabadna megtudnom?
- Nem kell a felületes nyalizás. – intett Morrisons és leült az asztalhoz, majd töltött magának egy üveg Whiskeyt. – Mindannyian tudjuk a hírt, miszerint a fiam lázadozik ellenünk, ahogy a lányod is.
- Már elküldtem a legjobb emberemet az pletyka megerősítésére. Ha minden igaz, pár nap múlva érkezik a válasszal.
- Helyes. Ugyanis, ha nem tévedek, a drágalátós üzletének szükséges minden áron a házasság. Engem teljesen hidegen hagy. Elvégre, a maga hibája miatt bukott meg a közös üzletünk és több kárt okozott, mint hasznot.
Lillith megborzongott. Ritkán vét hibákat, ám anno 1996-ban egy közös befektetésük az Interbankkal egyetlen röpke hónap alatt csúfosat bukott, akkor az csődhelyzettel fenyegetett. Akira összeházasítása Daniellel csakis arra szolgált, hogy ne érjen véget a felső tízezerrel a kapcsolata.
- Így van és higgye el, megteszek mindent, hogyha ne adj isten igazak lennének a tények, akkor kijavítsuk a hibát.
- Ajánlom is. – vágta rá Morrisons, majd megfordult a székével. – Elmehet.

Odakint Lillith az igazi arcát vette elő. Idegesen kivette a mobilt és tárcsázta Jagot. Kis csörgetés után felvette.
- Szia. Hogy haladsz azzal a nyomozással?
- Ennyire hiányzok az úrnőnek? A piroslámpás negyed pasijai…
- NE HUMORIZÁLJ! Mondjad meg a választ, vagy a lányodat legközelebb hullazsákban fogod látni! – kiabálta bele a telefonba Lillith.
- Rendben van. Éppen utazok haza a megszerzett dokumentumokkal. Másnap délután már láthatja nemcsak a végeredményt, hanem a…
Erre Lillith lerakta a telefont. Felkészült a legrosszabbra.

Round 21.

1999. Március 4. Oono villa, California, Délután 2 óra.

Lillith egy pohár bort kortyolgatva hallgatta meg Jago teljes beszámolóját. Mikor a monológ végére ért, felsóhajtott.
- Úgy sejthettem volna. Az a nyámnyila anyámasszonykatonája kimosta a fiatalabb lányom fejét. Ideje akkor akcióba lépni és elrendezni a fennálló helyzetet.
- Csak nem tervezi az úrnőm a háremjébe venni a fiatalúrat, aki Akirával jár?
- Honnan veszed? – kérdezte elvörösödve, de köhintett. –  Vagyis… nem mondasz ostobaságot, Jago.
- Már előre sajnálom szegényt. – súgta halkan a férfi, mire Lillith felképelte.
- Még egy ilyen szemtelenség és…
- Akkor a másik lyukba már nem engedi? – kérdezte Jago. – Mást nem nagyon tehet, hiszen beteljesítettem a feladatom és tegnap voltam meglátogatni a lányom. Az orvosok a legprofibb munkát végezték, így már másnapra felügyelő társaságában ugyan, de kijöhet a kórházból.
Lillithben megakadt a szó, bár inkább nem fecsérelt több megjegyzést Jago szúros megjegyzéseire. Felsóhajtott és a kezébe vette a fényképeket. Emlékezett Morrisons megjegyzésére és a fenyegetés megvalósítása Damoklész kardjaként lebegett a feje felett. Ám, egyetlen furcsaság bökte a csőrét. Miért kell arra az ostoba játékbajnokság végére várni? Jago direkt nem árult el részleteket?
- Miért kell ennek a… valaminek végére várni? Csak nem az az oka, hogy annak végeztével már képesek lennének beadni a válópert?
A férfinak már megvolt az erre bekészített változata, annak ellenére, hogy nem beszélt össze Daniellel.
- Az ifjú Fortesque és a fiatalabbik lánya jelentős pénzösszeggel támogatta a tornát. Ha idő előtt megszakítjuk, akkor az hatalmas pénzveszteséggel járna és az vállalat, aki rendezi a körmére néz a dolgoknak. Már így is épp elég baj van a nyakunkon, nem?
Lillith Jago arcába fúrta a tekintetét. Hazugságot keresett benne, ám nem talált. Végül a legfurcsább lépést tette meg a nő: Elmosolyodott.
- Rendben van. Addig várunk. Sőt! Én is elmegyek a tornára és szponzorálom.
- Csak nem azt akarja mondani ezzel az úrnőm, hogy kedvet kapott a videójátékra?
- Francokat. Ha rajtam múlna, akkor azonnal vinném csődbe az összes efféle digitális hulladékot gyártó vállalatot, kezdve a Nintendoval. Viszont, emlékszel a család mottójára?
- Nem hagyunk abba az aktust, amíg a férfinak ép medencecsontja marad? – kérdezte Jago, mire Lillith a kezébe legközelebb eső eszközt, egy csésze teát rá nem akart önteni a férfira, aki szokásához híven kikerülte.
- MENJ A PICSÁBA A HUMORIZÁLÁSODDAL EGYÜTT! – kiabálta teli torokból. Mikor lenyugodott, folytatta. – A mottónk a tökéletesség elérése! Azt várom el a lányomtól is, hogy uralja a videójáték bajnokságot. Aztán, ha megenyhül a szívem, akkor hajlandó vagyok ennyit engedni neki, ha marad Daniel mellet.
Nem hitte volna Lillith, hogy ezt komolyan mondja, de kénytelen némi kompromisszumot kötni.
- Mást még szeretne úrnőm?
- Igen. Fürödj le és menj a hálószobába Ádám kosztümben. Kapsz az időmből húsz percet erre.
- Csak nem…
- Sajnos igen. Mire a piros lámpás negyedbe értem, addigra egyetlen selyemfiú sem volt szabad.
- Hogy tudtam… - sóhajtott Jago, majd felállt és elindult. Magában büszke volt arra, hogy sikerült félrevezetnie Lillithet és ezzel időt adott Danieléknek.

1999. Március 7. Japán, egy ismeretlen étterem előtt. Délután 1 óra.

Daniel Fortesque a megbeszélt idő előtt tűnt fel a megszokottnál. Éppenséggel sokkal fontosabb dolga akadt, ami miatt gyorsabban zavarta le az üzleteket és a javítást is tegnap csinálta meg. Kis idő után fel is tűnt a meghívott személy: Hidaka. A férfi magában sose hitte volna el, hogy egy nap szerelmes lesz, de amióta Hidaka belépett az életébe, egyre inkább megkedvelte, később mér gyengéd érzéseket táplált iránta. Volt olyanra példa, hogy besegített egy-egy konzolt vagy cartridgeot megjavítani és az sem volt idegen, hogy késő estig beszélgettek, miközben hallották, hogy Oono másféle yostickkal van elfoglalva, ami nem műanyag, hanem hús és vér merev bot.

Mikor Hidaka megérkezett, kis híján kiköpte a tüdejét.
- Sajnálom, hogy késtem, de a vonat előttem ment el. – hajolt meg mondata végén Daniel előtt, mire a férfi megsimogatta a fejét.
- Nem baj. Az idő előttünk áll. Ezt amúgy neked hoztam, kedves.
Daniel egy doboz konyakmeggyes csokit tartott a nő felé.
- Köszönöm. – mondta elvörösödve és átvette. – Merre megyünk éppenséggel? Valami konzoljavításba kell besegítenem?
- Éppenséggel nem. Te vagy a mai nap sztárja. – mondta elpirulva Daniel és megvakarta a tarkóját. – Gondoltam, hogy tarthatnánk egy közös napot, hátrahagyva a mindennapok monotonítását.
- Nagyon hálás vagyok neki. Köszönöm.
Hidaka átölelte a férfit, aki lassan viszonozta. Ezekután egymás átkarolva léptek be az épületbe. Egy eléggé elegáns étterem volt, ahol nagyrészileg az elit réteg szokott étkezni. Miután leadták a pincérnek a rendelést, elkezdtek beszélgetni. Az egész helyzetet vesézték ki, mint sokszor. Láthatólag nem volt lejárt lemez ez a téma a videójátékok mellet. Danielnek tetszett, hogy Hidaka folyton új stratégiával áll elő pénzügyekről nézve. Viszont a férfit perpillanat ez nem érdekelte. Sokkal másabb motiváció vezérelte ma és ennek hirtelen hangot is adott.
- Van barátod jelen pillanatban? – kérdezte. Hidaka meglepődött.
- Nincs. – válaszolta halkan. – Elmondtam régebben, hogy abszolút nincs időm rá, mert a játékok és a tanári munka nagyon kevés időt ad és emellé a gerle párnak segíteni egyet jelent azzal, hogy zéró időm sincs magadra. Viszont neked van?
Daniel agyában forogtak a fogaskerekek. Legszívesebben azt válaszolta volna, hogy éppen vele szemben ül, de ezt túl tolakodónak érezte. Viszont, nem akart hazudni.
- Talán igen, talán nem. Ez egy dologtól függ: A lány észreveszi-e a közeledésemet és mit felel a kérésemre.
Hidaka meglepő módon értette a célzást, mert őszintén rámosolygott. A nő számára Daniel nagyon közel került. A legutóbbi este, mikor együtt beszélgettek, ellen kellet állni, nehogy leteperje. Talán megvalósulhat álma, hogy legyen párja? Itt még ráadásul nincs is vetélytársa sem. Makotot nem igazán izgatta Daniel látványa. Az idősebb Oono lány folyton a szülőkkel konzultált.

Az ételeket kihozták a két vendégnek. Hidaka és Daniel próbáltak az ételre koncentrálni, ám minduntalan egymás szemébe néztek és érezni lehetett, hogy mindkettő szívverése kihagy egy ütemet. Elég lassan, de befejezték és kifizették a számlát. Viszont, mikor kiértek az étterem elé, tanácstalanul álltak egymással szemben. Danielnek fogalma sem volt, mit tegyen, Hidaka meg félt, hogy csak egyoldalú a szerelem. Kísértette még a múlt emléke és nem egy próbálkozása.
- Hát… mihez lenne kedved? Játékterem, park? Esetleg…
Daniel a mondatát sem tudta befejezni, mert a nő átölelte és megcsókolta. Hát mégis igaz volt mindkettejük megérzése, mikor összehangolva csókolták egymást és simogatták.
- Nekem jobb ötletem van. Fenébe most a mindennel és menjünk fel a lakásomra. Ott nyugodt szívvel megdönthetted a High Scoreomat. Aztán, a te joystickodat veszem a kezembe és máshova is. – súgta Hidaka Daniel fülébe és játékosan megharapta.
- Ennyire frappánsan még sose kértek meg gamert szeretkezésre. – jegyezte meg a férfi és a nő fenekére csapott.
- Ez igennek veszem. – válaszolta elpirulva Hidaka majd a sráchoz bújva mutatta az utat. Végül, nem bírták ki addig és egy Love Hotelben kötöttek ki és ruháiktól megválva a négy fal között forrt össze a testük eggyé. Mindketten úgy érezték, hogy a mennyekben vannak egymás ölelő karjai között. Mikor befejezték és egymáshoz bújva simogatták egymást, Daniel rágyújtott egy cigire. Hidaka nem volt dohányos, de úgy érezte, ehhez a pillanathoz elengedhetetlen. Mikor kiszolgálta magát, ismét párjához bújt.
- Mostmár nagyobb a tét, mint valaha. Nem félsz, hogy mindent elvesztesz?
- Ha félnék is, szerinted van már visszalépésem? És ha lenne, akkor megtenném? – kérdezte vissza Daniel, megsimogatva a lány fedetlen kebleit.
- Nem. Hiszen most vagy a legboldogabb. Ahogy én is. Nem bánod meg, hogy viszonoztad az érzéseimet.  – hálálkodott Hidaka. – Köszönöm szépen.
- Semmit nem kell. Itt vagy nekem és ez a legfontosabb.

Este aztán tovább folytatták a hancúrozást, csak most a nappalit használták. Oono és Yaguchi észrevették őket, akik éppen az edzés után kijöttek a fürdőszobából.
- És még nekünk azt mondta, nem lesz párja. – súgta halkan Yaguchi Oono felé hajolva, mire az kuncogott. Örült, hogy volt vetélytársnője megtalálta a boldogságot. Kis idő után átkarolva párját vitte fel a hálószobájába, hogy kettesben hagyják az ifjú párt.