Másnap reggel a kúria mellett egy aréna foglalt helyet. Alto és Vermeil feszülten várták azt, mikor tűnik fel ellenfelük. Addig Lilia és Elena tanácsokkal látták el őket. Rachel és Neider az aréna közelében vártak. Aztán egy óra múlva Rachel megszólalt.
- Itt van. Belépett a védővarázslat zónájába.

Alto kérdőn nézett Neiderre, míg Vermeil töprengve.
- Igen, látom már, hogy egyikőtök nem vágja, miről beszélek.
- Mert erről soha nem hallottam. -válaszolt Alto és a fejét vakarta.
- Okkal, mert ez a technika még a démonok között is eléggé tabutéma. Lényegében ez az egész annyit takar, hogy egy démon képes összeolvasztani a lelkét egy másik lénnyel. Csak példát mondjak, én Rachellel képes vagyok fúziót végrehajtani. Normális esetben vérkötelék kell hozzá, de a familiáris pecsét bőven megteszi.
- De a technika veszélyes is, nem? Mármint, rosszabb esetben mindkét fél belehal. -vetette fel Vermeil.
- Ha már egy szíven osztoztok, akkor nem mindegy? Én azt mondtam mindig is, hogy inkább halok meg a harcban állva, semmint gyáván kúszva a földön.
- Igaz. Továbbá, megígértem Vermeilnek, hogy meg fogom védeni. Ha ehhez a Lélek Fúzió szükséges, akkor legyen. -mondta határozottan Alto.
Neider elnevette magát.
- Kiváló hozzáállás. Nem csoda, hogy Vermeil téged tart élete férfijának. Akkor, ideje beavatni, hogy mit is tud a Lélek Fúzió.

Reggel már elkezdődött Vermeil és Alto edzése, de nem a megszokott rendben. Rachel és Neider a harmadik emelet egy zárt ajtójához vezette a kettőst. A démonférfi egy díszes kulcsot vett elő, majd kinyitotta. Ám, a megszokott dolgozószoba helyett egy hatalmas edzőterület fogadta bent őket. Rachel már el is magyarázta a dolgot.
- Ez egy zsebdimenzió, ahol a fizika szabályai meg vannak változva. Minden egyes bent lévő tárgy regenerálódik, ráadásul mannát ad vissza és felgyógyít. Ezért cserébe a testre mért fizikai erőltetés háromszoros.
- Továbbá, az idő szabályai sem egyenletesek. Ami három óra odakint, az hat óra idebent. Naponta kétszer fogunk bemenni oda edzeni pontosabban reggeli és ebéd után. Azonkívül nem használhatjátok ezt a helyiséget, mert minden ott töltött extra idő csak kártékony lesz a testetek számára. Értve?
- Értettük. -felelték ketten és bementek.

Hosszú ideje meneteltek néma csendben. Vermeil átkarolta Alto vállát, mintha attól tartana, hogy Rachel rájuktámadna.
- Amúgy, bocsi a nyakszívó kijelentésemért. Csak színjáték volt.
- Nem veszem be, vérfagyasztó. -vágta rá Vermeil és megropogtatta kezeit. -Hallottalak és a hangsúlyod is tisztán kivehető volt. Úgyanúgy beszéltél, mint én a frissen készült palacsintáról. Szóval, ha nem akarsz beszívni egy újabb rúgást, akkor tartsd tőle a három lépés távolságot. És még a rámozdulást sem javaslom, különben kirágom a májad a helyéről.
Rachel a fenyegetésre halkan elnevette magát és feléjük fordult.
- Dánpír vagyok, Succubus. Nekem egyszer van vérre szükségem, mégpedig teliholdkor. Addig meg az emberi kajákkal bőven elvagyok. Röviden, az egész színjáték volt.
- Akkor igencsak profi lehetsz. Teljesen elhittem, hogy megpróbálod kiszívni a véremet.
- Köszönöm a bókot. -felelte Rachel, majd továbbment a kúria felé. A páros követte őket, de Vermeilt nem igazán nyugtatta meg az igazság.

Ortigia városának vasútállomása a megnyitás óta teljes népszerűségnek örvend. Mióta feltalálták a tömény mannát tartalmazó kristályt, azóta a technológia óriási léptékben fejlődik. Egy éve nyitották meg a vasútvonalat, ami képes volt elérni immáron az olyan helyeket, ami lóháton több napba is telne. A vasútállomás egy eldugott pontján egy pár csókolózott. Ebben még semmi meglepő nincs elsőre, még az sem, hogy a nő emelte fel a férfit, de minden látszat csalóka.
- Vermeil. Sietnünk kellene, nehogy lekéssük a járatunkat. -mondta a srác, mire a nő elengedte.
- Rendben van. De a vonaton folytatjuk, Alto drága. -suttogta vissza huncut hangon, majd futva elindultak a vonatukhoz, aminek a végcélja Araraki, a népszerű üdülőhely az évnek ebben a szakában.

Midoriya első célpontja az őrmestere volt. Nem kellett messzire mennie, hiszen már az előtérben diktált a szolgáló személyzetnek.
- Zsenikém. Jó látni. -köszönt tisztelegve, mire Midoriya viszonozta.
- Viszont. Most viszont jelentést akarok hallani az ostromról.
- Akkor fáradj beljebb az irodádba. Most rendezték be.

Bakugo folyamatosan edzett és fejlesztette a technikáit. Ebben semmi meglepő nem volt, de a USJ eset óta duplaannyit edzett. Minél hamarabb fel akart kerülni az első helyre és gyorsan tenni a hősvilág megváltoztatása ellen. All Might végig segítette az edzésben, de nem mondta el, hogy az első számú hősnek semmiféle irányítása nincsen Japán esetében. Ám, amikor eljött a Sportfesztivál, akkor Bakugo jobbnak látta figyelmeztetnie jövendőbeli tetteiről mindenki.

A UA beiratkozó vizsgájánál Bakugo magabiztosan nézett a gyakorlóterepre. Eddig volt alkalma gyakorolni a One for Allt, de óvatosan bánt csak vele. Tudta, hogyha csak egyetlen százalékkal többet áramoltat, akkor annak súlyos következményei lesznek.

24 óra. Ennyi elég ahhoz, hogy egy ember életét teljesen a kétségbeesésbe taszítson. Ebben az esetben Midoriya Izuku látásmódja futott teljes vakvágányra hála azoknak, akikre még gyerekként felnézett. Elvesztett mindent és mindenkit, ami számára fontos volt és ennek árát a hősök ezerszeresen visszafizették.

Sziasztok! A művem újabb mérföldkövet ért el. Tavalyihoz képest duplájára ugrott az olvasottsági szám, amit persze más BnHA fanficcek lazán felülmúlják, ám nekem ez is megmosolyogtató. Bizony, ez nagy szó, tekintve azt, hogy kevesebb oka van a normális, józanul gondolkodó embernek ujjongania.A lényeg, hogy erre az egy alkalomra, de csinálok egy kérdezz-felelek szegmenst. Ám, ez se volt egy fáklyásmenet. Ugyanis, két barátomon/blogger kollegámon kívül mindenki más cseszett bármit reagálni. Úgyhogy kb. ezt is nagy ívben cseszhettem… volna, ha nem tudtam már jó előre, hogy ez lesz a végeredménye. A lényeg, hogy arra a kevésre is adok választ, amik remélem azért elszórakoztatják az olvasókat.