A társaság jókedvűen menetelt már három órája, mikor beértek az erdőbe. Az eseménytelen menetelést csak Neider és Dan hereverő játéka törte meg, ahol próbálták egymást minél többször és minál váratlanabb időpontban tökön ütni. Az egyik alkalommal Dan hibát követett el. Neider ugyanis nem mögötte haladt, ahogy szokott, mert megállt inni. Amikor érezte, hogy valaki jön, célzott és ütött. Az még kisebb dolog volt, hogy talált, de az Alto homloka volt.
- Bocsi. Véletlen volt. Eskü, csak kérlek… ne uszítsd rám …
- Semmi baj. Elhiszem, hogy véletlen volt. -mondta mosolyogva Vermeil és Dan mellé ért. Alto tudta, hogy mi fog következni, ahogy Rachel is. Egyszercsak egy jó erős és gyors suhintással vágta tökön Dant, hogy összegörnyedt.
- Te átkozott nőstényördög. Azt mondtad, elhiszed. -mondta vékony hangon.
- Én elhittem. Csak beszálltam a játékba.
- Aminek most van vége. -szólt közbe Lilia. -Vermeil nyert.
- Hogyan? Eddig 2-3 volt az állás. -jegyezte meg Neider.
- Igaz. Ám, Vermeil ütése hibátlan volt. -zárta le a vitát Rachel.