Másnap reggel a kúria mellett egy aréna foglalt helyet. Alto és Vermeil feszülten várták azt, mikor tűnik fel ellenfelük. Addig Lilia és Elena tanácsokkal látták el őket. Rachel és Neider az aréna közelében vártak. Aztán egy óra múlva Rachel megszólalt.
- Itt van. Belépett a védővarázslat zónájába.

Szinte abban a pillanatban feltűnt Iolite és beugrott az arénába.
- Üdv mindenkinek! Remélem, már feladtátok a harcot. Ellentétben azzal, amit a legutóbb tapasztaltatok… nem fogom visszafogni magam.
- Milyen kedves. Szemmel láthatólag modort azt nem tanultál, mocsok. -sziszegte Alto, miközben Vermeillel az oldalán lépett be az arénába. Ekkor a hármast hatalmas védőburok vette körbe.
- Ez megakadályozza, hogy idekint megsérüljünk. Továbbá, mi sem avatkozhatunk közbe. Akkor oldjuk le, ha vége van a harcnak. -szólalt meg Neider, aki Rachellel közösen alkotta a pajzsot.
- Felőlem. De visszatérve rátok. -mondta magabiztosan Iolite, miközben szemét le nem vette a kettősről. -Elismerem, hogy megerősödtetek. Szinte érzem. Viszont, ne felejtsétek el, hogy Platina Rangon vagyok még mindig. Ebből következik, hogy okosabb vagyok nálatok.
- Mi viszont taktikusabbak. -vágta rá Alto.
- És lefogadom, hogy a pöcsöd is kisebb, mint Altonak és hamarabb sül el. -folytatta a gondolatmenetet Vermeil, mire társa kérdőn nézett rá. -Most mi van? Köztudott, hogy a nagy ego kompenzáció valamilyen szempontból.
- Továbbá, említetted azt, hogy klisés gonosz tervetek van. Akkor te valószínűleg a családod miatt lettél ilyen. „Jajj! A családom leszarja a pofám és emiatt átállok a sötét oldalra.” -gúnyolódott Alto. Mindezt okkal, hogy az ellenfelet kizökkentse a nyugodtságából. A hatás nem maradt el.
- ELÉG! Most nem fogok félmunkát végezni!
- Kezdhetitek!

Neider jelére Alto azonnal megidézte a kristályból alkotott íját. Ez jel volt Vermeilnek, aki azonnal megrohamozta Iolitetot. Válaszul rá megidézte a sakkfiguráiból a bástyát. Több se kellett a démonnőnek és egyetlen jó erős rúgással szakította félbe. Alto eközben tíz nyilat lőtt Iloite felé, amit újabb tíz követett. Ezek viszont nem találták el, hanem az aréna falánál megálltak és irányba álltak.
- Vakegér! Ide célozz. Talán, ha kristályból csinálnál szemüveget, jobban menne. -gúnyolódott Iloite, majd megidézett két gyalogot. Vermeil ezeket is átütötte, mire ellenfele egy futót idézett meg. Nevéhez hűen ezt már nehezebb volt elintézni. Alto eközben újra és újraismételte a nyilak tízesével való lövöldözését. Vermeil elintézte a futót, ám a megidézett királynő átszúrta a vállát. Ezért viszont sikerült lerúgnia. Iloite felnevetett.
- Ennyi volt a tudományotok? A démon szuka még a sakkbábuimmal alig birkózik meg, a kis fehér lovagja meg összevissza lövöldöz és lóbálja az íját, mint kamasz tini a pöcsét! Ennyit tudtok? Akkor ez gyors lesz.
A srác felemelte kezét, hogy varázsolni készüljön, ám ekkor egy kristály fúródott a kezébe. Alto elmosolyodott, ahogyan Vermeil is.
- Minden a tervek szerint alakul. Íme, a 20 méter hatósugarú Crystal Splash. Amennyiben beleérsz valamelyik lövedékem hatósugarába, azonnal tüzel. Legalább ötvenet kilőttem, így sok sikert ahhoz, hogy bármit is csinálj.
- Okos terv. Emiatt nem vettem észre. Csakhogy nem kell ahhoz megmozdulnom, hogy titeket legyőzzelek!
Az egész elterelés egyetlen célt szolgált, hogy Vermeil észrevétlenül belemártsa a körmeit a vérébe. A Vérkarom technika karmait olyan erőssé változtatják, hogy az edzett acélt is ázott papírdarabként vágja át. Ráadásul, távolsági támadásként is alkalmazható.
- Akkor ideje megtáncoltatni egy kicsit téged! -kiáltott fel és elkezdett Iloite felé vágni. Ezt kikerülte ugyan, de a kristálynyilak folyamatosan belecsapódtak a teste minden részébe. Végül az utolsó tíz nyílnál Vermeil saját maga rúgta bele ellenfelét a hatósugarakba, majd visszaugrott Altohoz. Azonnal kapcsolt és meggyógyította barátnője sérült vállát.
- Lenyűgöző csapatmunka. -jegyezte meg Elena az arénán kívül.
- Ez az! Most megkapta a kis görcs. -ujjongott Lilia. -Szép volt, skacok!
- Köszi. -mondták az arénában mindketten és felmutatták a hüvelykujjukat.

Iloite teljesen az aréna szélének csapódott. Teste úgy nézett ki, mint egy sündisznó, hála a rengeteg kristálynak. Neider már rögtön le akarta oldani a falat, amikor nevetés töltötte be az arénát. A srác lassan felkelt, Alto és Vermeil legnagyobb döbbenetére.
- Nem hittem volna, hogy ennyire kétesélyes lesz a küzdelem, de örülök neki. Ennyire senki nem sebzett meg. Szinte már ismeretlen lett számomra a fájdalom a harcban. De nehogy abba a hitbe ringassátok magatok, hogy ezzel vége.
Ezzel a mondattal Iloite felgyógyította magát. A kristályok kiestek a testéből, a sebek pedig rekordgyorsasággal gyógyultak be. Ezekután felsóhajtott és a levegőbe emelte a bal kezét, amin a familiáris pecsét felragyogott.
- Utálom, ha más intézi helyettem a piszkos munkát, de nem hagytatok más lehetőséget! Megidézlek, DARK BAHAMUT!
Ekkor megidéződött egy óriási, fekete, mattpikkelyű sárkány, ami az aréna széleit karcolta hatalmas szárnyaival. Altoban teljesen megfagyott a vér. Csak képeken látott ilyet.
- Ez nem lehetséges! -kiáltott fel Neider. -A Dark Bahamut a legerősebb sárkány a földön! Honnét tudtad megidézni?!
- Ebből is látszik, hogy tökéletes vagyok. Szinte bármilyen dögből tudok familiárist csinálni. Viszont, lássuk ezzel hogy birkóztok meg. Támadás!
Dark Bahamut egyből hatalmas tűzcsóvát köpött ki. Alto azonnal magához húzta Vermeilt és kristályfalat idézett meg. Ez ugyan elhárította a tüzet, de elkezdte olvasztani a kristályt, így folyton újra kellett erősíteni.
- Mit kezdjünk ezzel a monstrummal? -kérdezte Alto tanácstalanul. Vermeil forgatta az agyában a lehetőségeket. Egyetlen megoldás maradt. Életük végéig nem gubbaszthatnak itt és a dög erejével egy démon tud csak vetekedni.
- Átalakulok és lerendezem. Te addig támadd ezt a rohadékot, amivel tudod.
- Rendben.
Kivárták, hogy a Dark Bahamut mikor támad újra, ekkor Vermeil átalakult. Méretét tekintve a sárkánnyal egymagas lett, fekete szárnyai nőttek, ahogyan a testét immáron fekete anyag vonta körbe és karmai madárszerűvé alakultak. Egyetlen vágással meg tudta sebesíteni a sárkányt, majd mindkét kezével fokozatosan nyitotta szét az állkapcsát. A sárkány tűzzel válaszolt, mire Vermeil oldalra dobta. A dög hatalmasat puffant és eltűnt. Alto közben szinte a teljes mannáját felhasználta és ész nélkül lőtte a kristályokat Iloite felé. Ellenfele felkészült erre és egy védőpajzsot tett maga elé, ami megállította a lövéseket. Amikor látta, hogy Vermeil felvette a teljes démoni alakot, azonnal visszaküldte a sárkányt és elővette a szerkezetet.
- Sakk-matt.
Megnyomta a gombot, mire abból láncok fogták körbe Vermeilt. Hiába küzdött ellene, azok teljesen lebéklyózták.
- Ez volt végig a tervem. Tényleg olyan hülyék vagytok, hogy azt higgyétek, a Dark Bahamuttal akarlak legyőzni titeket?! Nevetséges! Csak az kellett nekem, hogy a démonszuka megmutassa valódi alakját és kész a lebilincselt jegyem a világ elpusztításához! Mit szólsz ehhez, Alto? -fordult oda a sráchoz, aki lehajtotta a fejét. -A kis kedvenced immár biztosan el lesz zárva és nincs senki, aki megzavarjon ebben.
Alto felnézett és mosolygott. Ideje volt bevetni az adu ászt. Rámutatott ellenfelére és megszólalt.
- Most azt fogod mondani: Utálom ismételni magam, de most megteszem. Az egyetlen, aki hibás, az te vagy. Kellett neked egy démonba szerelmes lenned! Toyu!
- Utálom ismételni magam, de most megteszem. Az egyetlen, aki hibás, az te vagy. Kellett neked egy démonba szerelmes lenned… MI?!

Alto bevetette a Lélek Fúziót és összeesett. Iloite érezte, hogy baj van, ezért próbálta a szerkezetet lezárni, ám az félúton szétrobbant. Mikor felnézett, félelmetes látvány fogadta: Vermeil karmait, szarvát és lábait kristály vette körbe. Egyik szeme olyan sárgán világított, mintha parázs lenne. Teljesen ledöbbent.
- Ez nem lehet! Démon és ember nem tud összeolvadni eggyé! Biztos csak illúzió!
- Tévedsz, ostoba! -szólalt meg Alto és Vermeil egyszerre.- A szerelmünk számára a lehetetlen is lehetséges! Most pedig véged van!
A kiáltás után Vermeil kinyitotta a száját teljesen. Abból hatalmas manna sugár gömbként kezdett összegyűlni. A karmazsinvörös, arany és ezüst színek szó szerint pompáztak és beterítették az arénát. Iloite próbált magán erőt venni remegő kezein, de egy ideig nem ment neki. Aztán vaktában elkezdett mindenféle varázslatot feléjük bombázni, de a mannagömb mind elnyelte. Vermeilt ekkor tüzelt, becélozva az ellenfelüket. Az még utolsó erejével mindenféle és fajta védelmet magára varázsolt, de a sugár ettől függetlenül telibe találta. Hatalmas fényárban úszott a teljes aréna és csak egy perc után lett látható a végeredmény. Iolite az aréna falának csapódott és Vermeil visszaalakult az emberi formájába. Vége volt a küzdelemnek, így az aréna falai feloszlottak.

Iloite megmaradt erejével letépte a gatyáján az övet és elszorította jobb kezén a hajlatot.
- Ti nyertetek. Nem hiszem el, hogy megvertek. De hogyan?
- Egyetlen ok miatt vesztettél. Egyetlen világos indok miatt. Felidegesítettél. -mondta Vermeil és odament hozzá. Rachel, Elena és Neider is csatlakozott, így körbevéve őt. -Most pedig a megállapodás értelmében elárulsz mindent, amit tudsz. Mi a tervük a szervezetednek?
- Nem mondtam világosan? El akarjuk pusztítani a világot.
- Vaskos hazugság. -felelte tömören Vermeil. -Ahhoz neked tízezer démon ereje is túl kevés.
- Igaz. Akkor pontosabb leszek. Az emberiséget. Mesterünk évszázadokon keresztül látta, miféle fertővé lettek. Istent játszanak, holott csak ők is láncszemek a világ összes fajának kerekében. Háborúk, rabszolgaság, más fajokkal szemben elkövetett erőszakos cselekedetek. Undorító féreg az összes. Az evolúció zsákutcái!
- Ki a mestered? -kérdezte Neider.
- Azt nem mondhatom meg, mert még ő maga is titokban tartja. Ezer néven ismerik, de egy közös van bennük. A kárhozat, gyűlölet és kétségbeesés megtestesítője. Van valami, amitől viszont fél. Ismerem az egyetlen gyenge pontját.
- Mégpedig?
- Mondjuk úgy, ha megismeritek a múltját, akkor rájöttök ti is a megoldásra.
- Ez nem válasz a kérdésre. -vágta rá Elena és kihúzta pengéjét, hogy megfenyegesse. Iolite ellenben csak nevetett.
- Tessék! Vágd csak le a fejemet. Az eredmény ugyanaz lesz, mintha életben hagynál. És ami a kijelentésemet illeti, tekinthetitek inkább jó tanácsnak vagy aminek akarjátok. Viszont, nem most fogtok utoljára látni. Viszlát, jófiúk.
Ekkor elengedte az övet, amitől rögtön meghalt egyetlen szó nélkül.
- Ez meg mi volt? -kérdezte Vermeil. -Mi öltük meg?
- Nem. Az karján lévő pecsét azonnal megmérgezte. -felelte Rachel, aki közelebbről látta az alkarját. A rajta lévő pecsét teljesen átégette a bőrét. Kezével lecsukta a szemét. -Azért szorította el a hajlatot, hogy tudjon infót átadni.
- Hát, ezzel nem sokra megyünk. -felelte Elena.
- A semminél azért több. Eltemetem az erdőben.

Ekkor felhangzott Lilia sikoltása.
- Alto! Ébredj! Valami nagy baj van! Nem ébred fel!
Vermeil azonnal odarohant Altohoz és kezével megsimogatta az arcát. Mintha aludt volna.
- Biztos csak elájult. Elvégre, túlhasználta a mannáját. Emellé még a Lélek Fúzió…
- Hadd nézzem meg. -mondta Neider és megvizsgálta elemzővarázslattal. Tekintetén látható volt, hogy hatalmas baj csúszott be számításába, amit ki is mondott.
- Alto kómában van. A démonzár bezárta az elméjét.
Ekkor Vermeil térdre zuhant. Úgy érezte magát, mintha egy mély kútban lenne. Neider szavai úgy pattogtak a dobhártyájában, mintha gumilabda lenne. Lassan felállt, felkapta Altot. Hangja megtörten szólalt meg.
- Beviszem a szobájába és az ágybába teszem.
Noha nyertek, de az ár érte hatalmas volt.