Alto kérdőn nézett Neiderre, míg Vermeil töprengve.
- Igen, látom már, hogy egyikőtök nem vágja, miről beszélek.
- Mert erről soha nem hallottam. -válaszolt Alto és a fejét vakarta.
- Okkal, mert ez a technika még a démonok között is eléggé tabutéma. Lényegében ez az egész annyit takar, hogy egy démon képes összeolvasztani a lelkét egy másik lénnyel. Csak példát mondjak, én Rachellel képes vagyok fúziót végrehajtani. Normális esetben vérkötelék kell hozzá, de a familiáris pecsét bőven megteszi.
- De a technika veszélyes is, nem? Mármint, rosszabb esetben mindkét fél belehal. -vetette fel Vermeil.
- Ha már egy szíven osztoztok, akkor nem mindegy? Én azt mondtam mindig is, hogy inkább halok meg a harcban állva, semmint gyáván kúszva a földön.
- Igaz. Továbbá, megígértem Vermeilnek, hogy meg fogom védeni. Ha ehhez a Lélek Fúzió szükséges, akkor legyen. -mondta határozottan Alto.
Neider elnevette magát.
- Kiváló hozzáállás. Nem csoda, hogy Vermeil téged tart élete férfijának. Akkor, ideje beavatni, hogy mit is tud a Lélek Fúzió.

Neider lehajtott még egy kupica szakét, majd úgy kezdte el a monológját.
- Mint ahogy azt már mondtam, a Lélek Fúzió egy démon és egy másik fajba tartozó lény teheti meg. Ilyenkor egy testbe vándorol a másik lélek, ami vonatkozik az erőre, tudásra és varázslatokra is. Továbbá, ha két fél valamiben gyengélkedik, akkor a másik félnek hála ez már nem hat rá és vice versa. A hátránya az, hogy nem lehet sokáig fenntartani. Három percig kockázatmentes, öt percig rizikós, afölött már biztos halál. Hatalmas erő, hatalmas ár.
- Értem. Bevállalom.
- Bezzeg a prosztata masszázzsal nem így vagy. -jegyezte meg halkan Vermeil, mire Neider felröhögött.
- Ezt nem kellett volna mondanod. Elszúrtad a pillanatot. -mondta vörös fejjel Alto.
- Oké srácok! Elég legyen. A témára visszatérve, a menet a következő. Egy hétig még edzünk normálisan és utána lévő héten fogunk bele a Lélek Fúzió kitanulásába. A harc előtti nap meg pihentek.
- Értettük. -felelték mindketten.

Két nappal később késő este Alto felkelt, hideg izzadtságban fürödve. Rémálmában látta Vermeilt holtan, miközben Ilolite nevet rajta és a látása elsötétül. Félt attól, hogy el fogja veszíteni, hiába edzett keményen. Akkor elhatározta magát, hogy szembemegy Neider szabályával. Kilopózott és megkereste a kulcsot, ami az edzőszobába vezetett, majd kinyitotta az. Feltett szándéka volt edzenie, hiszen nem akarta elveszíteni a számára legfontosabb nőt. Két óra múlva gyakorlatilag már csak az életösztönök hajtották, mikor kinyílt az ajtó. Lilia volt az.
- Alto Goldfield! Mit csinálsz, te idióta?! -kiáltott rá.
- Hegyet mászok. Szerinted?
- Nézz már magadra! Teljesen kiszipolyoztad a mannádat! Ezzel nem segítesz senkinek, csak megölöd magad!
- Fogd be! Honnét tudod, hogy mi nyomja a vállamat?! Egy olyannal kell szembeszállnom, aki előzőleg majdnem elvette életem értelmét! Szinte megőrjít a gondolat, hogy nem tudok ígéretet tartani! Ki vagyok én? Mi… vagyok… én…
Alto a halk kiakadás után csak ennyit tudott kinyögni, mikor összeesett. Lilia odarohanva látta, hogy a tarkóján felvillant egy pillanatra valami furcsa számsor. Tudta, hogy mi ez, emiatt kiült rajta a rémület. Ekkor Vermeil szólalt meg az ajtóból.
- Mi történt Altoval?! Te…
- Semmi közöm ahhoz, ahogy kinéz. -felelte jegesen Lilia és felállt. -Elkezdett önfejűen edzeni. Szerencsére nincs semmi baja, csak túlhajtotta magát. Az lesz most a legbölcsebb, hogy felkapod és az ágyatokba fektetitek. Egyelőre jobb békén hagyni. Majd én bezárom a szobát.
Vermeil szó nélkül felkapta Altot és kivitte. Észrevette, hogy a lány, aki folyton a srác körül legyeskedett, valami nagyon megzavarta és teljesen hideg volt a hangja. De vajon mi? Másnap a srác belázasodott. Neider megtudta az esti történéseket és csak a fejét ingatta reggelinél.
- Valld magad szerencsés flótásnak. Ennyivel megúsztad a továbbtartózkodást. Szerencsére egy nap múlva kutyabajod se lesz. Csinálok főzetet. Addig viszont mindenki másnak változatlanul edzenie kell.
- Sajnálom. -súgta Alto halkan, mire Rachel megértően nézett rá.
- Világos az oka a tettednek. De legközelebb előbb gondolkodj racionálisan. Arra való a fejed, nem?

Már csak egy hét volt a párbajig. Reggeli után Neider meghagyta Liliának és Elenának, hogy folytassák az edzést odakint, míg a szobában vannak. Mire felért, már addigra Vermeil, Alto és Rachel már várták.
- Akkor lássuk a medvét. -fogott bele Rachel és felvillantotta bal kezén a familiáris pecsétet. Neider mellkhasa felvillant és átalakult a teljes démoni formába. Nem növekedett olyan nagyra, mint Vermeil ellenben a szemfogai megnőttek, kezein karmok nőttek és izmai megduplázódtak. Rachel összeesett ezekután.
- Látjátok! Ez a sikeres Lélek Fúzió.
Ettől Alto fellelkesült. Talán ez lehet az adu ász a tarsolyukba. Ám volt egy kérdése.
- Rachel miért esett össze? -kérdezte.
- Mivel a lelke belém vándorolt, így elájult.
Neider megszakítva a válaszát, feloldotta a Fúziót. Rachel fél perc múlva felkelt olyan természetességgel, mintha aludt volna.
- Ahogy láttátok, ez fog történni, amikor ti is megcsináljátok. Félnetek nem kell, a kieső fél nem védtelen, mivel az éber fél mannája megvédi az esetleges sérülésektől. Viszont, jön a kérdés: Hogyan lehet megcsinálni? Nos, a szerződés felvillantásával és azzal, hogy mindketten akarjátok a Lélek Fúziót. Ennyi.
- Értettük.
- Még egy dolog: A tartózkodásunk alatt három valós óra helyett egy órát próbálkozhattok. Ez azért van, mert ez a démon technikák legkeményebbik része és mindkét félt teljesen kimeríti. Más kérdés?
- Nincs. -felelték ketten.
- Még valami. Ebben a szobában bármit elpusztíthattok, mert újraépül. Kezdhetitek.
Alto felvillantotta a karján a familiáris pecsétet, mire Vermeil mellkasán is fénylett. Viszont, hiába próbálták, az első két próbálkozás kudarcba fulladt. Harmadikra viszont sikerült, de nem úgy, ahogyan számították. Vermeil esett össze, Alton pedig szarvak, karmok és farok jelentek meg. Rachel és Neider egyetlen közös varázslattal tették semmisé a dolgot.
- Mi a fene történt? -kérdezte kómásan Vermeil.
- A lelketek nem tudta eldönteni, hogy melyik testbe szálljon bele, így Alto kapta meg. Ennek oka a nem elég erős koncentráció. Próbálkozzatok újra.
Mire letelt a kijelölt idő, csak annyi történt, hogy Alto négyszer kapta meg Vermeil lelkét a sajátja mellé.
- Egész jól haladtok, el kell ismerjem. -mondta büszkén Rachel.
- Fenéket. Ez nehezebb, mint hittem. -morogta fáradtan Vermeil, aki Altot ölelte át hátulról.
- Eddig öt sikertelen Fúziót csináltatok meg. Mi az első nap egyet se tudtunk kihozni. Mire a harcotokhoz értek, már a mesterévé váltok ennek.

Aznap este Altonak borzalmas rémálma volt. Egy sikátorban ült, miközben nézte az eget. Folyton az a kérdés járt a fejében, hogy kicsoda ő… vagy éppen micsoda. Már ereje sem volt felkelni, csak felemelte a kezét, ami tele volt zúzódásokkal és vágásokkal. Ekkor egy nő áll elé, akinek az arcát nem látja és a kezét nyújtja. Ekkor minden sötétté válik és egy mély hang annyit mond: Tedd, amire teremtettünk. Szemei szinte kipattantak. Elsőre nem fogta fel, de az ágyában feküdt. Vermeil teljesen átkarolta, ujjaik teljesen összefonódtak. Lassan felkelt, próbálva nem felkelteni. Bement a fürdőszobába, hogy megmossa az arcát hideg vízben. Ismerős volt az efféle látkép. Korábban egy nappal Iolite támadása előtt történt és utólag rájött, hogy a gyermek Vermeilt látja maga előtt. Viszont, ha ez az ő emléke lenne, akkor miért annyira ismeretlen a számára? Próbálta pörgetni az agyában visszafelé a gyerekkorát, de ezzel se jutott semmire. Ekkor Vermeil átölelte.
- Nem tudsz aludni, szívem? -kérdezte kába hangon.
- Valami borzalmas delíriumos rémálmom volt olyan dologról, amire emlékeznem kéne. Nagyon valóságos volt.
- Ugyan már. A rémálmok nem valósak.
- Viszont a vizsgám előtt meg rólad álmodtam, mikor még kicsi voltál. Aznapra pedig meg kellett látnom a múltadat. Talán hülyén hangzik, de mintha a jövőt láttam volna.
- Komoly? Na ne viccelődj, te kis humorista. -kuncogott Vermeil, majd felkapta Altot és a fejét a két melle közé nyomta. -Nem kell jövendőmondás ahhoz, hogy megmondjam, mi fog most történni. Visszafekszünk és ha nem tudsz aludni, akkor biliárdozok egyet a golyóiddal, kis szívem.
A srác csak felnevetett és átölelte. Igazat kell adnia neki. Erős, de nem látja a jövőt. Most meg csak szimplán rosszat álmodott.

Valamivel messzebb Iloite éppenséggel egy elhagyatott házban húzta meg magát. Teljesen magabiztos volt. Méghogy két heti edzéssel képes legyen az a kis nikkelbolha meg a démon szukája legyőzni? Mit gondolt az az ősdémon, mikor ezt felajánlotta? Kezében forgatta azt a szerkezetet, amit direkt erre az esetre fejlesztett ki. Mesterséges démonzár, amiből lehetetlen kiszabadulni úgy, mint a régiből. Az ablaknál viszont feltűnt Heliodor.
- A mesterünk egyre türelmetlenebb. Miért nem intézted el a munkát, amit rád bízott?
- Haladékot kaptak tőlem. Ám, ez nem azt jelenti, hogy kudarcot vallok. Készülhetnek akármennyit, ellenem kevés lesz.
- Már megint az egóddal villogsz? A pokolba is, jobb lesz, ha veled megyek és segítek.
- Meg az anyád illattalan nuniját, azt! Eszem ágában sincs osztozkodni veled a dicsőségben. Egyedül megyek oda és nem nyitok ebből vitát. Ha meg erősködni akarsz…
Ekkor Iloite kezével egy tűzgömböt idézett meg és a nőre célozta. Az meg sem rezzent.
- Nem áll szándékomban küzdeni veled. Viszont, tudod jól, hogy mi lesz akkor, ha elbuksz.
A srác felemelte jobb kezét. Ott látható volt egy speciális pecsét, amit csak a szektatagok láthatnak. Ha valamelyikük kudarcot vall mestere felé, akkor a pecsét egy speciális mérget fecskendez hordozójába. Amennyiben az eléri a szívet, azonnal meghal. A kart sem éri meg levágni, mert a szer 5 másodperc alatt sem fejti ki hatását. Iloite egy kicsit elbizonytalanodott, de mosolyba szedte ábrázatát.
- Meg fogom csinálni. Egy hét és két démon erejével fogunk gazdagodni.
- Hiszem, ha látom. -felelte Heliodor sóhajtva.

Egy nap volt a meghirdetett párbajig és mindkét félen észrevehető volt a változás. Alto kiválóan tudott gazdálkodni a mannájával, ráadásul kifejlesztette a kristályból készült íjat. Ez abban volt különleges a hagyományos társától, hogy a lövedékek maguktól teremtek és nyomvonalat hagynak, ha nem találná el a célpontot. Amennyiben valaki áthalad a kilőtt nyíl vonalán, akkor az újra megindul a másik irányba. Ez csak egyszer működik és kikapcsolható. Emellé, maximum 10 nyilat képes volt kilőni egyszerre. Vermeil fizikai ereje szinte megnégyszereződött. Egyetlen erős ütéssel képes átütni az akácfából készült tömböt, karmai borotvaélesek lettek, olyan gyorsan tudott kitérni, hogy Elena kardcsapását játszi könnyedséggel kikerülte és harcművészeti jártassága olyan kiemelkedő lett, hogy néha képes volt felülkerekedni Neideren. Immáron mindannyian készen álltak arra, hogy megküzdjenek Iloitetal.

Ellenben Alto rémálmai nem szűntek meg. Mindahányszor elaludt, újra feltűnt ugyanaz az emlékkép. Vajon mit jelenthet az, hogy tegye, amire teremtették? Talán nem is ember? Csak azzal tudta elhessegetni a gondolatot, hogy ez nem a valóság. Vermeilnek van igaza és talán a stressz játszik vele gonosz tréfát. Ettől teljesen lenyugodott… többé kevésbé.