Reggel már elkezdődött Vermeil és Alto edzése, de nem a megszokott rendben. Rachel és Neider a harmadik emelet egy zárt ajtójához vezette a kettőst. A démonférfi egy díszes kulcsot vett elő, majd kinyitotta. Ám, a megszokott dolgozószoba helyett egy hatalmas edzőterület fogadta bent őket. Rachel már el is magyarázta a dolgot.
- Ez egy zsebdimenzió, ahol a fizika szabályai meg vannak változva. Minden egyes bent lévő tárgy regenerálódik, ráadásul mannát ad vissza és felgyógyít. Ezért cserébe a testre mért fizikai erőltetés háromszoros.
- Továbbá, az idő szabályai sem egyenletesek. Ami három óra odakint, az hat óra idebent. Naponta kétszer fogunk bemenni oda edzeni pontosabban reggeli és ebéd után. Azonkívül nem használhatjátok ezt a helyiséget, mert minden ott töltött extra idő csak kártékony lesz a testetek számára. Értve?
- Értettük. -felelték ketten és bementek.

Az edzés ténylegesen kemény volt, de nem könyörtelen. Vermeil főleg harcművészetet tanult újra és pluszban az erejét kellett visszaszereznie. Alto közben a mágiájának koncentrálását helyezte előtérbe. Rachel adott neki egy spéci kesztyűt, ami büntetett, ha a viselője nem összpontosított. Abban az esetben csak felesleges mannapazarlás lett a vége. A srác konkrétan le volt akadva ennél, mert mire a végére ért az első edzés, egy kis kristályoszlopot tudott megidézni. Vermeilen is meglátszott, hogy régen edzett, mert Neider könnyűszerrel szerelte le és mindössze csak egyszer tudta visszaadni a számlát.
- Kezdésnek nem volt rossz, srácok. -mondta Neider a végén, mikor kimentek a teremből.
- Azt nem mondanám. Minden végtagom sajog és fáj. -lihegte Vermeil.
- Én meg úgy érzem magam, mintha lenyomtam volna tíz menetet.
- Honnan veszed, hogy olyan, amíg nincsen viszonyítási alapod? -kérdezte Rachel félmosollyal az arcán.
- Majd át fogja érezni. Majd át fogja…
Vermeil megjegyzésére Neider felnevetett. A délutáni edzés csak minimális változtatásokat hozott. Viszont másnapra több nem várt vendég is jött.

Egy eldugott bázison egy kis termetű, kékes hajú, csuklyába öltözött férfi elégedetten fütyörészve rakott össze valami szerkezetet. Ő volt Iolite, a Platina Rangos varázsló, aki a legutóbb Vermeilt akarta elzárni. Már majdnem a győzelem kapujában volt, amikor olajra kellett lépnie. Az az átkozott kertitörpével való játszadozás jól kicsúsztatta az időből. A napokban meg kellett húznia magát, mivel a varázsrendészet próbálta megtalálni. Kis idő után rányitott a kolléganője, akit csak Heliodornak neveztek. A fekete gyászruhát keresztező boszorkány öltözék még ki is egészítette szépségét. Ám a tekintete hidegebb volt a jeges víznél.
- Iolite! A nagyfőnökünk most üzent, hogy kezd kifogyni a türelméből.
- Jól van. Nem kell aggódnia. Nemsoká kimegyek és begyűjtöm azt az átkozott démon ribit.
- Amúgy én sem értem azt, hogy miért tököltél ennyit? Máskor rekordidő alatt végzed el a munkádat, te meg nekiálltál játszani a faszagyereket?
- Ne csesztess már ezzel te is. A csapat is rajtam röhög, amiért elbuktam egy feladatot.
- Elbuktál? Az nem kifejezés. Betörtél az Ortiga Akadémián tartott vizsgán, rendeztél egy kisebb balhét, játszottad az faszagyereket, majd le kellett lépnünk, különben lebukunk. Obsidian sorsára akarsz jutni?
- Ne vess össze azzal a leárazott Sho Tuckerrel! Az az idióta akkor vette volna észre, hogy a fajtáját akarjuk kiirtani, amikor neki is becsengettek! -kiabált vissza Iolte, amire Heliodor meg sem rezzent.
- Az egód fog a sírba vinni egyszer. Csak azért, mert Platinás vagy és emellé veretlen, még nem egyenértékű azzal, hogy te vagy a világ közepe.
- Cseszd meg! Megcsinálom ezt és bebizonyítom, hogy én vagyok itt a legjobb!
A srác ezekután meglépett. Azon éjszaka közepén érkezett az Ortiga Egyetemre, amikorra már Altonak és Vermeilnek hűlt helye volt. Próbálta belőni a mannájukat. Még nem járhatnak messze. Ám, hiába a kifinomult érzék, amikor félúton Araraki irányába a nyomuk eltűnt.
- Okosak, azt elismerem. Biztos valami védővarázslat hatása alatt vannak. Sebaj, kitalálok rá valamit.

Iolite segítsége két leányzó formájában jött el, Lilia Kudelfate és Elena Kimberlite képében. Lilia régóta szerelmes Altoba és nem bírja idegekkel, amikor látja, hogy Vermeillel együtt van. Mivel azon a bizonyos reggelen sehol nem találta a szobájában, de még a pihenőkben sem, a diáktanács felé vette az irányt, ahol Elena éppen intézte az egyetem papírmunkáit.
- Üdv neked. Miben segíthetek? -kérdezte mosollyal az arcán.
- Üdv! Nem tudod, merre van Alto?
- Vermeillel együtt elmentek az Araraki tengerpartjára pihenni.
- MI?! Ez most komoly? És miért nem szólt nekem?
- Miért kellene? A gondviselője vagy? Vagy az anyja?
- Nem, de ha csapdába sétálnak bele?
- Ne aggódj. Valószínűleg elmentek pihenni. Elvégre, már elég sok bajon vannak túl. Még legális jegyeket is kaptak egy rajongótól.
- Micsoda?
- Oh. Azt hittem, te küldted nekik. -motyogta Elena gondolkodva, majd elmosolyodott. -Biztos nem lesz semmi gáz.
- Meg a francokat! Ez is valami csapda lehet! Utánuk kell mennünk.
- Nem lehet, hogy még mindig féltékeny vagy arra, hogy Alto és Vermeil járnak?
Erre a kérdésre Lilia feje teljesen elvörösödött és kezével elkezdett csapkodni.
- Ennek semmi köze az aggódásomhoz.
- Rendben. Ha annyira akarod, akkor elmegyünk oda. Rámfér a pihenés és Chris ma reggel jött vissza. Ez a felújítás amúgy is kimerít. Majd a diáktanács többi tagjának átadom a feladatot. Csak aztán ne siránkozz azon, hogy azt a háborút már elvesztetted. -súgta a végén Elena.
- Mit mondtál?
- Semmit. Három óra múlva indulunk. Addigra légy készen.
Ilolite három óra múlva látta, hogy a két lány elindult.
- Jól van, kismalackák. Túrjátok fel nekem a szarvasgombát és talán ti fogtok meghalni… utoljára.

Mivel Lilia és Elena nem vonattal mentek, hanem lovaskocsival, így azért kicsit bajosan, de elindultak Araraki tengerpartja felé. Időközben az egyikük egy mannamérőt helyezett üzembe, amibe Lilia belerakta Alto egy hajszálát, így az az ő lenyomatát mutatta.
- Lehetne egy kérdésem? -kérdezte Elena, miközben a lovaskocsit vezette.
- Igen.
- Te most kajak Alto haját gyűjtöd össze?
- Nem… ezt… találtam… a párnáján…
- Persze és el is higgyem. Lefogadom, még alsót is bugáztál tőle.
A nő válaszára Lila teljesen kiakadt, de hangot nem tudott adni, mert félúton a jelző elfordult balra.
- Hát ez meg? Araraki egyenesen van.
- Ez baj Megállunk.
Elena megállította lovait, így a két lány kiszállt. Szemmel láthatólag az erdőt célozta meg, de amint csak tíz centit haladtak arra, beleütköztek valamibe.
- Biztos valami nagyon erős erőtér lehet. -állapította meg Elena.
- Ugattam, hogy csapdába sétáltak bele?
- Nem hiszem el. Utat vágunk magunknak.
Elena a kardjához nyúlt és három jól irányzott vágással nyitottak maguknak bejáratot. Mivel a kard titokzatos és félelmetes erővel bírt, így az erőtér elvágása gyerekjátéknak hatott.
- Akkor Lilia! Csak utánad.
Iloite a távolból figyelte őket. Mikor látta az erőtér szétomlását, akkor oldalra köpött.
- Szóval emiatt nem találtam meg semelyikük nyomát. Eszes, de előbb-utóbb bejutok hozzátok.

A második nap délelőttjén éppen végeztek az edzéssel, amikor Neider felkiáltott.
- Valaki feltörte a védelmet! Az erőtér széthullik! Közelednek!
Alto és Vermeil ledöbbent, míg Rachael szemei hideg magabiztosságot árasztottak magukból. Azonnal lerohantak a kúria udvarára, ahol már valakik közeledtek. Mindannyian harci állásban várták a támadást, ám ehelyett Lilia rohant Altohoz.
- Alto! Jól vagy?!
Ezzel a mondattal ugrott a nyakába. Elena később tűnt fel.
- Sziasztok! Bocsi a betoppanásért.
Neider és Rachel nem örült ennek.
- Mit kerestek egy védett területen, ahová csak a familiárisom engedhet be bárkit?! -kérdezte Rachel dühvel az arcán.
- Nagyon sajnálom, de lyukat kellett vágjak a varázslatba. Lilia attól félt…
- TI IDIÓTA RIBANCOK!- kiáltott fel Neider és nyakon ragadta a két lány, majd a legközelebbi fához nyomta. -Van fogalmatok arról, hogy mit tetteket? Az az erőtér Altot és Vermeilt védte volna, míg felkészülnek a harcra!
- Neider! Engedd el őket. -mondta Alto békítően. -Csak aggódtak értem és emiatt tették.
- Ki a faszt érdekel?! Most azonnal meg…
- Neider! Engedd el őket! Ez parancs!
Rachel felvillantotta a kezén lévő pecsétet, hogy nyomatékot adjon a szavának. A démonférfi eleget tett a kérésnek.
- Alto! Neked aztán eszelős barátod van. -súgta Lilia, miközben a nyakát masszírozta.
- Tényleg sajnáljuk, hogy ezt tettük, de azonnal visszavarázsoljuk.
Szemmel láthatólag a egyiküket sem lehetett lekenyerezni bocsánatkéréssel.
- Valaki követett titeket? -kérdezte Vermeil, miközben Neider elé állt.
- Igen. Itt fent. -felelte egy, a páros számára ismerős és agyfelbaszó hang. Iloite volt az egyik fa tetején, aki mosolyogva figyelt a lentiekre. -Hiányoztam?

Kisebb szünet állt be a meghűlt levegő mellé. Alto és Vermeil egymás mellé álltak lehajtott fejjel és ökölbe zárt kezekkel. Neider és Rachel gyűlöletet sugárzó tekintettel nézett a tag szemébe. Elena és Lilia csak hátrább álltak.
- Nem tudtam, hogy ma buzikat is beengedünk. -mondta hidegen Rachel, mire Ilotie meglepődött.
- Halljátok, gerle párocska! Ez már keményebbet ütött, mint ti.
- Mi a faszt keresel itt, girnyó? -kérdezte Neider.
- Nem kell ennyire bunkónak lenned. Teljesen tiszta, hogy miért vagyok itt, bár kicsit változott a terv. Eredetileg azért a démonszukáért vagyok itt, de hogy egy ősdémon is lesz? Mintha karácsony lenne… a számomra. -vigyorgott Iloite a végén.
- Szóval értünk jöttél? -kérdezte gúnyosan Neider, majd előrelépett. -Akkor mit szólnál egy alkuhoz?
- Nem vagy abban a pozícióban, hogy feltételeket szabj, de hallgatlak.
- Tévedsz. Te nem vagy abban. Jelenleg két démon és négy ember áll veled szemben. Szóval, simán elnyomunk, mint a cigarettacsikket. -szúrt közbe Rachel, mire Iloite elnevette magát.
- Ohhh. Eskü, hogy a szövegeid nagyon ódivatúak. Már a gyerekek is unják.
- Felteszek egyetlen harcra mindent. Ha egy hónap múlva az általam kiválasztott páros nyer, akkor elárulsz szépen mindent, amit tudsz a bagázsról. Ha veszítenek, elviheted, ami kell, nulla ellenállással. Ez így fair?
- Érdekes ajánlat. Viszont nincs egy hónapom szabadidő gyanánt. Két hetet kaptok, mert tetszik az ötlet és jókedvemben találtok.
- Rendben.
- És kik lesznek a bajnokaid?
- Alto és Vermeil fog veled megküzdeni.
Ekkor Iloite hangosan és iszonyat gúnyosan elnevette magát. A páros csak lehajtott fejjel és összeszorított ököllel hallgatta.
- Ez most komoly?! A legutóbb feltöröltem a padlót azzal a két szerencsétlennel és nem látom, hogy azóta bármit is fejlődtek volna. Még csoda, hogy a démonszuka nincs kómában.
Ismét röhögésbe kezdett ezekután. Neider ellenben mosolygott. Megcsípte a gyenge pontját.
- Félsz talán és nevetéssel takarod?
- Én félek?! Nézz már rájuk. Remegnek, mint a nyárfalevél. Lefogadom, hogy még mai napig is hideg izzadtságban fürödve kelnek fel, ha eszükbe jutok.
- Nem amiatt remegünk, mert félünk. -súgta Alto és felnézett Iloitera. Szeméből az elszántság tüze lángolt. Vermeil is hasonló tekintettel nézett fel.- Sokkal inkább azért, mert már alig várjuk, hogy a rangom színével megegyezőre rúgjuk a segged.
A srác már válaszolni készült, amikor egy vaskos kristálydarab repült felé. Mellément ugyan, de megkarcolta az arcát, amiből néhány csepp vér szivárgott. Letörölte a vért az ujjával és lenyalta.
- Díjazom az elhivatottságotokat. Csak ne sírás legyen a vége. Benne vagyok! Akkor két hét múlva!

Iloite ezekután megfordult és eltűnt a látótérből. Egy perc néma csend vette kezdetét.
- Tényleg elment. Nem érzem a mannáját. Ráadásul, a rést a pajzsba megjavította. -szólalt meg Rachel.
Lilia teljesen összeomlott. Hála a hülye aggódásának, illetve reménytelen és viszonzatlan szerelmi életének, most nagyobb bajban találták magukat.
- Gratulálok nektek. -morogta Neider a két behatoló felé.
- Vállaljuk a felelősséget a tetteinkért. -reagálta le Elena letörten.
- Helyes. Igazából Alton és Vermeilen múlik a sorsotok. Két választási lehetőségük van. Az első, hogy maradtok és gőzerővel edzetek, ráadásul tietek az összes házimunka. A második, hogy megölünk titeket.
- Azért ez egy kicsit radikális tőled. De érthető is. -tette hozzá Rachel. Alto mindkettejükre ránézett. Míg Lilia holtra vált arccal törődött bele a sorsába, addig Elena változatlan mosollyal várta az ítéletet.
- Felesleges megölnünk, hiszen a jó szándék vezérelte őket. Továbbá, mind a ketten erősek, így sokat segíthetnek a közeljövőben.
- Vermeil! Neked mi a válaszod?
A megszólított csak átölelte Altot. Arca csak annyit árult el, hogy a második verziónak jobban a híve.
- Én hiszek a páromnak, így maradhatnak.
- Legyen. Lilia és Elena! Kaptatok egy második esélyt. Szóval, ideje becuccolnotok.

A kedélyek estefele nyugodni látszottak. Alto, Vermeil és Neider a tóban fürödtek.
- Van esélyünk így nyerni? -kérdezte Alto, Neiderre nézve. Annak a feje vöröslött a szakétól, de valamennyire józan maradt.
- Igen, de eléggé beállt a tervbe egy csúnya változás. Meg kell sürgetnünk az eseményeket. Így most kell beavassalak abban a technikába, ami a végső ütőkártya lesz a kezetekbe és az a kis görcs nem fog többé nevetni rajtatok.
- Mi volna az? -kérdezte Vermeil.
- Lélek Fúzió.