Tekerjük vissza az időt oda, ahol a társaság még Ararakinál vált el Elenától. A diáktanács vezetője még aznap délután megbeszélést tartott, ahol a többiek időben odaértek. A tanács tagjai: Chris Westland, Shinoji Ryuga és Jessica Scharz.

Döbbenten hallgatták végig Elena beszámolóját. Mire a végére, ért, egy percre senki nem mert megszólalni. Chris törte meg a csendet.
- Nem is tudom, hogy mi a keményebb gyomros? Az, hogy Alto és Vermeil legyőzték azt a tetűládát, aki megtámadta az Akadémiát, ráadásul vizsgaidőszakban, vagy…
- Az, hogy ez a kettős jelen pillanatban bármikor feltörölheti a padlót velünk. -fejezte be Jessica halkan.
- Amúgy, annyiban örülhetünk, hogy a mi oldalunkon áll. Különben az emberiségnek esélye sincsen. -mondta Shinoji sóhajtva.
- Most ne menjünk bele abba, hogy mi lenne, ha… -szakította félbe a további elmélkedést Elena. -Sokkal inkább arra fókuszáljunk, hogy a diákoknak ne essen további bántódása, vagy megszállják. Shinoji! Teljesítetted a kérésemet?
- Igen. Jelen pillanatban kaptam kézhez az Akadémia összes dolgozóinak, diákjainak és az igazgatónak az adatait. Alapos átvizsgálás után egyelőre bizton állíthatom, hogy több áruló nincs közöttünk.
- Ezt örömmel hallom. -mondta Elena és lejegyzetelte. -Mi a hír Obsidianról?
- Nem úgy volt, hogy meghalt? -kérdezte Chris.
- Sajnos nem. Eltűnt és csak egy levágott kar maradt utána. Az irodájában eldugdosott injekcióit megtalálták egy könyvespolc mögötti tárolóban. Alaposabb átvizsgálás után jöttünk rá, hogy egy legendás démon, névszerint Odio vérét tartalmazta.
- Lehetetlenség! -kiáltott fel Jessica. -Odio már régóta halott!
- Mi is így gondoltuk, de ez bizonyítja, hogy él. Más magyarázat nincsen arra, hogy miért támadtak ránk a Bronz Rang vizsgán. El akarták fogni Vermeilt. -felelte tényszerűen Ryoshi
- Igaz. De mit tud ez a vér? -kérdezte Elena komoran.
- A vér teljesen megfertőzi az elmét és kiváltja a gyűlölet érzését és csak pusztítani akar. Akiben nincs vagy nagyon kevés van, azt csak lassan megöli.
- Ez magyarázza Rex és Vermeil ámokfutását.
- Nos, utóbbinál azért működött, mert a démonokat könnyebb ezzel a vérrel megfertőzni, mint az embereket.
- A kurva anyját az összes platinás geciputtonynak! -csapott rá az asztalra Chris. -Hacsak egyet is meglátok, akkor addig fogom ütni őket, amíg van bennük élet!
- Elég legyen. -emelte fel a kezét Elena. -Most a dühöngés nem segít semmit. Jelenleg a legfontosabb, hogy a lehető leghiggadtabban kezeljük a helyzetet.
- Igaz. Bocsánat.
- Megértelek és semmi okod nincs rá. Mióta Rexet megfertőzték, azóta keresed őket. Más jelentenivaló?
- Nincsen. -felelték mindannyian.
- Akkor a gyűlést berekesztem.

Aznap késő délután Elena és Jessica kardpárbajt vívtak. Ez volt a közös edzésük, ami azóta rutinná vált, mióta csatlakoztak a diáktanácshoz. Elena felfigyelt arra, hogy Jessica eléggé a gondolataiba van mélyedve, mivel játszi könnyedséggel ütötte ki a kezéből a kardot.
- Valami zavar téged, ahogy látom. Megetted a protein szeletedet?
- Kicsit tartok tőle. Azt olvastam, hogy nagyobb mennyiségben meddőséget okoz.
- Ha így folytatod, sose lesz belőled Jedi, ifjú padalávalóm. -nevette el magát Elena a végén. -De most komolyan. Megint aggályaid vannak Vermeillel kapcsolatban?
- Már hogy a pokolba ne lennének! Démonról van szó, akik a pokolból jöttek és az emberiség leigázását tartják mindig szem előtt.
- Jessica! Vermeil eddig csak Altot teperte le, de az a srác számára csak jót jelentett.
- De az ellenségünk is démon! Ráadásul, egy olyan démon, aki századokkal ezelőtt elméletileg meghalt!
- Akkor meg főleg jó, hogy az egyik legerősebb démon egy ember familiárisa lett. Alto a teljes körű bizalmamat élvezi, ahogy Vermeil is.
- Hogyan vagy képes ennyire megbízni bennül feltétel nélkül? Mi van, ha elárul minket egy nap?
- Ahhoz túl jószívűek. Továbbá, Alto a világbékét akarja elérni.
- Világbéke? -nevetett fel Jessica. -Akkor jó nagy hülye lehet, annyi biztos. Én nem fogok lepaktálni a démonokkal.
- Gondold, ahogy akarod. Én elmentem fürdeni. -zárta le a vitát Elena. Ám sejtette, hogy Jessica nem akar megállni, így megfordult. -Amúgy, mielőtt jönnél bármivel, gondolkodj el egy kicsit. Obsidian ember, Iolite ember és a Platinum Rangosok is azok. Csupán egyetlen démon van az ellenséges oldalon, ahogy itt is.
Ezzel a mondattal fejezte be Elena. Jessica csak tanácstalanul nézett maga elé. Talán Elenának igaza van?

Másnap minden a szokásos mederben haladt első látásra. Chris és Shinoji éppen edzettek, amikor hirtelen valami fura mannát érzékeltek.
- Érzed ezt?
- Jah. Valaki behatolt az Akadémia területére. Itt… van!
Hátranéztek és egy fiatal, gyönyörű, de jeges aurát árasztó nővel szemeztek. Barna haját a szél fújta, szemeiből hideg céltudatosság áradt. Oldalán díszes kard pihent.
- Ki vagy és mit keresel az Akadémia területén, ahová illetéktelenek nem tehetik be a lábukat? -kérdezte Shinoji gyanakodva.
- Elnézéseteket kérem. A nevem Oersted Amira. Valakiket keresek jelenleg.
- És miért éppen itt?
Erre a kérdésre nem válaszolt. Szemét forgatta körbe, majd megszólalt. Hangja irdatlanul hideg volt, mintha acél lenne hangszálai helyén.
- Hol van Alto és Vermeil?
- Nem kell semmit mondanod! -kiáltott fel Chris, akinek a hangjából parázslott a harag. -Te is a platinás mocskokhoz tartozol!
- Más magyarázat nincsen. -súgta halkan Shinoji, majd komoly hangon megszólalt. -Jobb, ha feladod magad, vagy erőszakkal fogunk rács mögé juttatni.
- Felesleges az erőszak bevetése. Amennyiben válaszoltok, önként távozok.
- Úgy látszik, nem fogod fel a helyzet komolyságát, köcsög! Vagy egy darabban jössz velünk… vagy darabokban! Megidézlek, FEKETE SÁRKÁNY!
- Megidézlek, FENRIR!
Mindkettő familiáris pecsétje felvillant. Chris oldalán egy hatalmas fekete sárkány repült fel, amire ráugrott. Ryoshi mellett egy hatalmas, barna bundás, vörös szemű kutya idéződött meg. Oersted csak hidegen figyelte őket.
- Elismerem, hogy szép teljesítményt mutattok fel. Viszont, ha nekem támadnom kell, abba nektek semmi köszönet nem lesz.
- Akkor pakolj fel, ribi! Kezdjük!
Chris jelzésére Ryoshi és Fenrir egyszerre tapostak a földre. Ez elsőre semmi hatással nem volt az ellenfélre, ám az felpattant, pont Chris sárkányának arca elé. Az egy hatalmas lángcsóvát fújt, ami egy embert pillanatok alatt elhamvasztana. Be is vált, mert semmi nem zuhant le. Chris elnevette magát.
- Ennyi volt a tudományod, mocsok?! A magas területeken én vagyok a császárnő!
Ekkor viszont Oersted válaszának hangja döbbentette le őket. Még magasabban volt a sárkánynál.
- Valóban? Akkor ezt védd ki.
A nő kezein látszott, hogy varázsol és elkezdtek vörös és fekete virágszirmok hullani.
- Ez meg mi? -kérdezte Ryoshi, miközben familiárisával készült a védelemre.
- Hulljatok alá az égből… robbanó virágszirmok.
Chris és a sárkánya egyből tüzet lehet rájuk, amitől felrobbantak. Ez még jó is lehetett volna, csak több szirom hullott, mint amennyi felrobbant. Sorba kapták be a robbanásokat, de odalent is kapott belőle Ryoshi és Fenrir. Mire a varázslat véget ért, addigra mindketten a földön feküdtek. Egyetlen szerencséjük, hogy mindketten visszahívták a familiárisaikat.
- Ezért mondtam, hogy felesleges az erőszak. Szóval… hol van Alto és Vermeil?
- Oh, hogy inna rád a medve. -nyögte Chris.
- Ha tudnánk, se mondanánk meg.
- Értem. Igazat beszéltek. Hol vannak a társaitok?

Ekkor Jessica akarta leszúrni Oerstedet, ám az a másodperc törtrésze alatt tért ki.
- Nocsak, még egy ember? Érdekes. Legalább nem kell keresnem titeket, mivel futószalagon jöttök.
- Mit keresel itt, démon? -kérdezte Jessica.
- Ez egy démon? -kérdezte Chris és Ryoshi egyszerre.
- Igen. Akármennyire próbálja takarni az energiáját, nem tagadhatná le.
Oersted elmosolyodott, amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Fején a szarvak megnőttek, farka pedig szintén kilátszott, amit a kardjának hüvelyén pihentetett.
- Egész ügyes. Cserébe, válaszolj nekem egy kérdésre. Hol van Alto és Vermeil?
Jessica felemelte kardját és arra készült, hogy átszúrja Oersted szívét.
- Nem tudom, de egy valamit megmondhatok. Ha nem állna védelem alatt, én lennék az első, aki megölné Vermeilt. A démonok egytől egyig alávaló, mocskos, gyáva népség, akik az emberiség életére törnek. Több ezer éven keresztül az emberiséget akartátok leigázni és apám nevére esküdtem meg, hogy minden démont kiírtok a földről.
- Már megbocsáss, de te most az emberekről beszéltél? -kérdezte vissza Oersted, némi dühvel a hangjában.
- Ez az igazság rólatok! Ti vagytok a föld fertői, akik nélkül jobb lenne ez az egész világ.
- Tévedés! Az emberek sem különbek nálunk. Egytől egyig gyáva, kétszínű, undorító, primitív férgek. Minden egyes háborút az emberek indítottak, fajokat a kihalás szélére sodortatok pusztán a nyersanyag vagy a szórakoztatás miatt. Amelyik démon csak békés életet akart élni, annak a teljes családját lemészároltátok. Amikor meg az bosszút áll vagy önvédelemből öl, nyivákoltok utána, hogy ti csak az igazság nevében cselekedtetek. Valójában, csak a legaljasabb emberi ösztöneiteket élitek át. Ahogyan tettétek Atlantisszal.
- Ez hazugság! Ti mindig csak ölni voltatok képesek! Szóval vedd elő a kardodat, hogy végleg leradírozzalak, démon!
Oersted elröhögte magát, ami mindenkiben felébresztette a félelmet.
- Szemmel láthatólag te csak az emberek által hirdetett propagandát nyomod. Igaz, mivel te már az elejétől úgy ítélted meg Vermeilt is, ahogyan azt leírták. Na mindegy, az elvakultságodra csak a halál lesz a gyógyír. Amúgy meg, nem kell kard, hogy lerendezhessem. Tulajdonképp… olyan szánalmas erővel rendelkezel, amiért még varázslathoz se kell folyamodnom. Elég csak a puszta kezem.
Ekkor Jessica nem bírta idegekkel és szinte szempillantás alatt támadt. Immáron ténylegesen az ölés volt a célja. Oersted viszont pont erre játszott és balra kitérés után gyomorba vágta ellenfelét. Jessica arcán látható volt a fájdalom.
- Érzed ezt? Ilyen az őszinteség érzése. -súgta és kihúzta az öklét. Jessica a földre görnyedt.
- Rohadj meg, démon.
- Nos, tőled se kaptam választ. Akkor egyetlen valaki maradt, ám nem látom sehol. Egyetlen megoldás maradt: megöllek, emberek szónoka. Ez bőven üzenet lesz Oritiga számára, hogy a fajotoknak hamarosan befellegzett.

Oersted szétnyitotta kezét és elkapta Jessica torkát, majd lassan fojtani kezdte. Érezte, hogy a satuként összeszoruló kéz miatt nem kap levegőt. Már majdnem feladta, amikor hirtelen ismét levegőhöz jutott. Kinyitva a szemét látta, hogy Elena levágta Oersted karját. Érdekes módon viszont a démonnő meg sem nyikkant. Felkapta a kezét a földről, majd azt olyan lazasággal rakta vissza, mintha csak valami bábú lenne.
- Szóval te volnál a legendás Fatema főpapnő leszármazottja? -kérdezte Oersted, ugyanolyan hideg hangon, mint eddig.
- Nem szeretem ezt mutogatni, de igen. A nevem Elena. Neked sem kell bemutatkoznod… Oersted.
- Remek. Akkor válaszolj egy kérdésemre. Hol van Alto és Vermeil?
- Hol van Alto és Vermeil? Hol van Alto és Vermeil? Csak ezt tudod kérdezni?! -vágta hozzá Chris dühösen.
- Igen, ráadásul ugyanabban a hangnemben. Hol van Alto és Vermeil?
Elena elmosolyodott és egy ronggyal letörölte a kardjáról a vért.
- Legalább jól tudnál hazudni. Vezető lévén tisztában kéne lenned azzal, hogy semelyikük sincs itt már napok óta. Továbbá, felesleges minket megkérdezni, mivel nem tudhatjuk mi sem.
- Okos. -bólintott Oersted. -Akkor azt is tudod, hogy miért jöttem valójában?
- Igen, de azzal is elkéstél. Már rég nincs nálam nyakék.
Kijelentése végén felmutatta a dobozt, amiben az említett tárgy volt és kinyitotta. Oersted most először ledöbbent.
- Hol van? HOL VAN?! -kiáltotta teljesen kikelve magából.
- Tudod te azt nagyon jól. A megfelelő kezekben. Ha rájönnek, hogyan működik, akkor neked véged van és tényleges bukás lesz a jutalmad.
- Légy átkozott, halandó…
- Szóval, jobb ha elhúzol a francba, különben a nehezebb úton kell megmutatnom a kijáratot.
Oersted már majdnem a kardjához nyúlt, ám ehelyett csak karba tette a kezét.
- Már nem számít az, kinél van. Kevesebb, mint két hét és az emberiségnek nyoma sem lesz. Ha azt nézem, hogy ti lennétek ennek a szánalmas akadémiának a legjobb harcosai, még a két legerősebb démon ereje sem kell. Szóval, ha megfogadtok tőlem egy tanácsot… rebegjétek el végső imátokat isteneitek felé. Bár, hadd lőjek le egy nap poént… nem fogom meghallgatni.
Ezzel a búcsúzással Oersted gyakorlatilag köddé vált. Elena segített a többieken, hogy kapjanak orvosi ellátást.

Másnap reggel vészhelyzeti tanácskozásba kezdett a négy fő. Chris és Ryoshi bőrén még látszottak a robbanás nyomai égés formájában.
- Nos, szorít minket az idő. Úgyhogy vésztervet kell kieszelnünk arra az esetre, ha a Platina Rangosok, élükön Oersteddel végső rohamot intéznének ellenünk. -fogott bele Elena.
- Nekem egy ötletem van. Evakuálni a teljes Akadémiát, rosszabb esetben egész Ortiga öt kilométeres sugarú körét a középpontjától számolva. -javasolta Chris.
- Igaz. Kiadom a fejeseknek az kiürítési tervet.
- A diákok maradhatnak harcolni? -kérdezte Jessica. Arcán látszott, hogy egész este nem aludt.
- Amennyiben ezüst vagy arany rangon vannak, akkor önkéntesen. A bronz és rangtalanok viszont semmiféleképpen. Kevés időnk van a kiképzésre, de mindenkit mozgósítani kell, akit lehet. Ez ránk is vonatkozik.
- Van ötletünk az ellengés számáról és helyzetéről?
- Nincs, mivel az információkat sem lehet róluk szerezni. Így nem árt a legrosszabbra felkészülni és örülni a rossznak. -foglalta össze Elena.
- Értettük. -felelték mindannyian, majd távoztak egyesével.

Elena este egy lepecsételt levelet küldött el postagalambon keresztül. Noha ez már eléggé ódivatúnak számít, de még mindig a legbiztonságosabb. Kiment az udvarra. Ezután mélyet szívott a kicsit hűvösebb levegőből és az ott lévő szoborcsoportra nézett.
- Lassan a háború kapujában állunk. A sakktáblán a bábuk fel vannak állítva. Hamarosan elkezdődik az Odio elleni második háború. Milyen furcsa, hogy ezt pontról pontra megjósoltad… Fatema főpapnő.