Farma városát délután érték el. Eme legendás hely az orvostudomány és az alkímia fellegvára. Alapítója, Farma de Médicis virágoztatta fel, amikor a városlakókkal és nemesekkel együtt sikerrel legyőzték a „Fekete Halálként” is ismert pestist. Azóta eme hely egyaránt kínál olcsó gyógyszereket és orvosi ellátást is egyaránt. Ám a csapat nem volt beteg. Sokkal inkább egy beteges múltbeli kísérletnek akartak utánajárni.

Viszont erre estig vártak. Addig Alto és Vermeil kéz a kézben mentek bevásárolni a piacra. Ám a srác folyton a háta mögé tekintett.
- Valami gond van? -kérdezte Vermeil.
- Olyan érzésem van, mintha követnének.
Erre még ő is hátranézett, ám ebből a tömegből lehetetlen lenne bárkit is kiszúrni.
- Biztos csak az elméd játszik veled valami trükköt.
- Reméljük. Azért nem árt az óvatosság.
Fél óra múlva egy cukrászatnál ültek le négy teli szatyornyi élelemmel és rendeltek két krémest.
- Ez nagyon finom. Tele van a szám sűrű, fehér…
- Ezt nem kéne ennyire erotikusan mondanod. -vágta rá vörösen Alto, mire Vermeil elnevette magát. Miután megették az édességet, úgy döntöttek, hogy egy sikátornál vágják le az utat. Ekkor Vermeil kiszúrt valamit.
- Drágám, megfognád ezt?
- Persze, de miért?
Erre Alto választ nem kapott, csak azt látta, hogy barátnője eszeveszett gyorsasággal rohan, majd a kerítésen átugorva landol valakin.
- Szállj le rólam, te szarházi!
Kis idő után visszatért, immáron a bal kezében fogva egy ismerős alakkal. Altoban felébredt a harag.
- Obsidian tanár úr! Milyen rég láttam magát.
Az egykoron jóképű és kicsattanó egészségnek örvendő tanárt megtépázta a folyamatos menekülés. Arca szőrös volt, világosszőke haja csapzott és rendezetlen, díszes tanári öltözéke pedig cafatokban lógott róla. Ráadásul, nem volt meg a jobb keze sem.
- Nocsak. Alto Goldfield, a kedvenc diákom és Vermeil, a démon familiárisa. Hogy szolgál a szívetek?
Ekkor Alto izomból arcon vágta, amitől vér szivárgott a száján keresztül.
- Neked aztán van bőr az igazság elől menekülni. -sziszegte Vermeil.
- Ugyanmár, csak vicc volt. Nem akartam én semmi rosszat. A tudomány nevében tettem, hogy az embert felsőbbrendű fajjá emeljem.
- Nem érdekel, hogy milyen szánalmas indokok vezették rá erre az undorító tettre. Sokkal inkább az a kérdésem, hogy jelenleg mennyi hasznát fogjuk venni?
- Ugye nem akartok megölni? -kérdezte félelem teljes hangon Obsidian, mire Vermeil a torkának célozta a szabad kezén lévő karmait.
- Nem nagyon vág az esze. Furcsa, hiszen maga az Ortigia Akadémián tanított. Remélem, azzal tisztában van, hogy a halálát a bolhái sem fogják megsiratni. Szóval jobb, ha tényleg felköhögsz valami indokot, különben…
- Értek én a szép szóból. Fogadok, hogy a Nemesis projekt miatt jöttetek. Én ismerem azt az elhagyatott gyárépületet. Segítek nektek és akkor életben hagytok, jó?
Kis hallgatás után Vermeil megszólalt.
- Egyelőre hiszünk neked. Most pedig feltűnés nélkül kövess.
- Te ezt a Robotzsaruból nyúltad?
- Mi az a Robotzsaru? -kérdezte zavarodottan Vermeil.
- Ne játszadozz, hanem lépés előre. -mondta Alto határozottan. Vermeil elengedte a tagot kicsit erősebben, amitől nagyot puffant. A srác egy kristályt idézett meg a kezébe, majd Obsidian hátának szegezte. -Ha megpróbál megszökni, akkor hezitálás nélkül fog a szívébe repülni.
- Rendben van. Akkor indulok. Mutassátok az utat.

Mikor visszaértek a táborba, akkor a társaság felfigyelt az előttük haladó Obsidianra.
- Alto! Egyetlen kérdésem van: Miért hoztok magatokkal mindenkit a táborunkba? Előbb a gyerekek, most meg egy csöves? -kérdezte Dan érdeklődve. Lilia egyből felismerte viszont az egykori tanárt.
- Obsidian tanár úr! Maga él?
- Áh, Lilia. Te voltál az második kedvenc diákom. Kérlek, mentsd meg az életemet.
- Amúgy, ez ki a faszom? -kérdezte Neider.
- Obsidian. Az Ortigia Akadémián tanított, de valójában egy kísérletezős mocsok, aki sorban lőtte be a diákokat démonvérrel, köztük engem is. A lány delikvenseket meg megerőszakolta ráadásul. -felelte Vermeil.
- Na álljon meg a menet! Az abszolút nem úgy történt! -tiltakozott Obsidian. -Nem erőszakoltam meg őket. Önkéntesen mentek bele a dologba. Én csak belőttem őket a menet után démonvérrel.
- Az semmiben nem enyhítő körülmény. Hála a nyamvadt életének megmentéséért, én meg elvesztettem a szívemet, amikor…
Alto a mondatát se tudta befejezni, amikor Dan megragadta Obsidian torkát és a földhöz vágta, majd a pisztolyát elővéve a homlokának szegezte. Az csak kapálózott, mint a kifogott hal.
- Értem már. Nem akartátok megölni ezt a rohadékot. Semmi baj, megértelek titeket. Nekem oly mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb ember vére szárad a kezemen.
- Szerintem nem amiatt hozták ide, hogy kinyírjuk. -jegyezte meg Rachel, majd Alto felé fordult. -Nincs igazam?
- Azt állítja, hogy információja van a Nemesis Projektről. És még az épületet is ismeri.
- Ezt bárki mondhatja. Csak a szaros irháját akarja megmenteni. -felelte Neider. Altohoz hasonlóan igencsak dühös volt. -Szerintem nyírjuk ki és valamit kitalálunk…
- Nekem van egy ötletem, hogy meglássuk, igazat beszél-e. -mondta Dan.
- Valami varázslat?
- Vagy megszabadítjuk néhány testrészétől? Ha már félkarú rabló, akkor pl. a férfiasságától? -kérdezte reménykedve Vermeil, mire Obsidian elkezdett még jobban ficánkolni.
- Majdnem. A kínzást eltaláltad. Az olasz Gangstar módszert fogjuk bevetni. Ehhez viszont kelleni fog néhány eszköz és varázslat.
A társaság belement a dologba és követte Dan kérését. Mire a végére értek, Lilia elszörnyülködve nézte az egészet. Obsidian fejét teleport varázslattal választották el a fejétől. Szemhéjaiba horgokat akasztottak, amit damillal lényegében felfeszítettek és a nap felé nézették. Száját ronggyal befogták és még ráraktak egy szemüveget is. Alto biztosította, hogy felgyógyítsa, ha kiégne a retinája. Mivel maga a tábor eldugott volt, így senki nem járt arra.
- Hogy érzi magát, tanár úr? Kicsit nagy a fejetlenség, nem igaz? -kérdezte Vermeil gúnyosan.
- Még valami hiányzik. -motyogta Dan, majd a homlokára csapott. -Megvan! A Torture Dance.
Erre megidézett egy bakelit lejátszót és elindított valami pörgős zenét, amire elkezdett táncolni. Neider kis idő után csatlakozott. Furcsa koreográfia és mozgáskultúra keveréke volt, de mintha ismerős is lenne egyben. Fél perc múlva Lilia kivételével mind csatlakoztak. Obsidian retinája szó szerint füstölt, mire Alto egyetlen varázslattal visszagyógyította. Ez ment két perc és huszonkettő másodpercig.
- Mostmár elmondod az igazat, féreg? -kérdezte Dan a végén és kivette a rongyot Obsidian szájából. -Ha nem, akkor még egyszer lejátszhatjuk ezt a zenét.
- Nem kell! Az igazat mondom! Tényleg csak én tudok segíteni!
- Hogyan?
- A Nemesis Projekt épületét vérpecséttel zárták le. Csak én tudom feltörni hatásosan.
- Szép, csak a probléma, hogy a szóbeszédek teljesen mást mondtak. -szólt közbe Rachel. -Egy régi, elhagyatott épületbe gyakran jár be egy félkezű hajléktalan. Rád nézve, illik a leírás, szóval a pecsét csak üres szövegelés.
- Kezd fogyni a türelmünk, tanár úr. -jegyezte meg Vermeil és Obsidian testéhez sietett, majd a szívére célozta karmait. -Szóval van tíz másodperce arra, hogy valami épkézlábat találjon ki. Tíz, kilenc, nyolc… héthatötnégyháromkettőegy!
- Az akták! Tudom, hol vannak eldugva!
- Parancsolsz? -kérdezte Alto, miközben levette a szemüveget.
- Az aktáid! Azért jöttetek biztosan, hogy a múltad körüli homályt eloszlassátok. Én tudom, hol van az projekt vezetőjének irodája, ahol minden klónról vannak dokumentumok egy titkos széfben.
- Ez szép és jó, de honnan veszed, hogy nem loptad el vagy semmisítetted meg?
- Mert nem tudom a jelszót. Állítólag valami kódnevet használt fel. Tudok benne segíteni. Esküszöm az anyám sírjára! Értek a feltöréshez, de eddig nem akartam feltörni, mivel nincsen benne étel! Ez már elég nagy segítség?
Alto gondolkodott, majd félrehívta a társaságot, a véleményük kikérdezésére.
- Én amondó vagyok, hogy nyírjuk ki ezt a gennyzsákot. -morogta Dan. -A széffel meg ráérünk bajlódni.
- Nem ölhetjük meg. Ő is ember és segíthet nekünk. -mondta Lilia.
- Nővérem! Arról a tetűről beszélsz, aki embereken kísérletezett démonvérrel, én meg hatalmas árat fizettem érte. Egyetértek Dannel… bár nem szabadna megölni sem. Akkor mi sem lennénk különbek nála.
- Én is egyetértek Dannel, de én teljes mértékben. Nem vagyok híve annak, hogy életben hagyjuk. -felelte Vermeil, miközben ropogtatta ujját.
- Ha igaz a széfes duma, akkor élve többet ér, mint halva. -mondta Rachel. Neider csak egyetértően bólintott. A társaság visszafordult Obsidian felé.
- Szerencsés napod van! Velünk jössz, de rajtad tartjuk a szemünket. -mondta Alto és visszafordította a varázst és a horgokat is eltávolította az egykori tanár szemhéjából. Neider kettejükre varázsolt egy spéci bilincset.
- Ebből nem fog szabadulni egyikőtök sem addig, amíg nincs vége a dolognak. Amikor meg végeztünk, akkor maga annak adjon hálát, hogy nem hullazsákban végzi.
- Köszönöm szépen.

Estig mindenki próbált pihenni. Egy valaki viszont nem örült ennek, az pedig Vermeil. Mivel Alto és Obsidian össze vannak láncolva, így a privát edzések teljesen ki vannak zárva. Ráadásul, egy olyan valaki van a közelben, akit legszívesebben kibelezne.
- Nekem se kényelmes, elhiheted. -jegyezte meg Obsidian, mikor Vermeil ismét rászólt, hogy ne nézzen rájuk, amikor csókolózik Altoval. Kész felüdülés volt, mikor a Nemesis Projekt egykori épületéhez értek. Lilia őrködött a tábornál, nehogy ellopjanak valamit a tolvajok. Teljesen elhagyatott volt és üres, ahogy várták. Rachel megállította a társaságot, majd megidézett három kísértetet, akik az épületet vizsgálták át.
- Rajtunk kívül nincsen más ember. -mondta tömören és jelezte, hogy induljanak el.
- Amúgy nem értem. Miért nem volt itt valami hatóság, hogy átnézze ezt a helyet? -kérdezte Alto.
- Mivel erről az egész épületről senki nem tud és az itt történtek miatt nem is akarnak tudni róla. -magyarázta Obsidian. Lassan bementek a főbejáraton és haladtak beljebb. Lépéseik zaja visszhangzott az üres termeken és folyosókon.
- Hanyadik emelet Mizudaria irodája? -kérdezte halkan Alto.
- A pince részlegben van. Az öreg ott szerette tartani az összes iratot. Így ha még rajta is ütnének erre a helyre, akkor…
Obsidian magyarázatát megszakította Neider, aki felemelte kezét és hallgatózott.
- Valami gond történt? -kérdezte telepatikus úton Rachel.
- Nem tudom, de meg merek rá esküdni, hogy valami recsegést hallottam távolról. -felelte Neider hasonló módon. Egy percig álltak így, de néma csend fogadta őket. Senki más nem lehetett itt, így más sem okozhat zajt. Neider jelezte, hogy indulhatnak. Kis idő után megérkeztek a pincehelyiségbe, ami kvázi irodaként volt fenntartva. Amikor benyitottak, a rozsdás zsanéroknak hála a világ végéről is hallották, hogy bemennek.
- Akkor Obsidian! Mutasd csak meg, hol van az a széf. -súgta Alto. Ilyen hátborzongató csendben nem akart normális hangerőn beszélni.
- Addig mi őrt állunk az ajtónál. -mondta Dan és Vermeil egyszerre. Obsidian egy könyvespolcot húzott félre, ahol egy embermagasságú széf mutatkozott meg. Már majdnem elkezdte feltörni, amikor újabb recsegő hangokra lettek figyelmesek. Megálltak és figyelték a további kinti zajokat, ám ismét csak a csend fogadta őket. Alto épp készült volna sürgetni Obsidiant, amikor elkezdődött a pokol.

A szoba előtti részen Dan és Vermeil figyelték a folyosót. Közben ment tovább a telepatikus párbeszéd.
- Amúgy, kajak egy szíven osztozol a pasiddal és az okozóját életben hagytad?
- Igen. Alto őt védte. Nem akarta, hogy megöljem.
- Akkor tényleg más, mint én vagy a többiek. Ha rajtam múlna, akkor lassú és fájdalmas kínhalálban részesítettem volna. Annyira naiv, hogy már fáj.
- Lehet, de azok ti vagytok. Altoból csak egy van. Jah, és ha még egyszer becsmérelni próbálod vagy engem beoltani… bebizonyítom, hogy te pótolható vagy.
- Nagyon vicc… Várj!
Dan elővette a pisztolyát és szinte azonnal lőtt. A lövedék elzúgott Vermeil feje mellett és valamit eltalált, ami darabokra törve landolt a padlón.
- Ez meg mi volt? -kérdezte Vermeil telepatikus úton.
- Bábúnak néz ki. Közelebbről kéne megvizsgálni.
Ekkor Vermeil rohamozta meg Dant és kezével lökte el az útból. Egy hatalmas tű suhant el ott, ahol még a farkas férfi szíve volt. Vermeil megfogta és az ablak felé tartotta. A félhomályban látszott, hogy úszott a méregben. Viszont, ez csak szimplán bénító hatású.
- Srácok! Mit tököltök odakint? -kérdezte Rachel, immár normális beszéddel, ám a választ látta saját szemével. Egyszerre húsz bábú jött mindkét oldalról.
- Nem arról volt szó, hogy rajtunk kívül nincsen más élőlény? -kérdezte Vermeil és Dan egyszerre.
- Igaz, de ezek nem élnek. A kísértetek csak élő emberre riasztanak be.
- Jogos, csak valaki irányítja őket. Az már élőlénynek számít.
- Hacsak… Ez nem lehet… Puppet Master! -kiáltotta Dan.
- Kicsoda? -kérdezett rá Vermeil.
- Pokol Bérgyilkosának a tagja, elborult elmével. Ha jól emlékszek rá, akkor gyerekként beleszeretett a bábukba, ám amikor felnőtt lett, szó szerint átültette a testét, lelkét és elméjét az általa épített „tökéletes darabba.”. Azóta a báb hadseregével komplett városokat képes volt leigázni.
Ez az információ már sokkoló lenne, de a megszólaló hang vitte a prímet. Ugyanis, a bábokból jött a hang, ráadásul egyszerre beszéltek.
- Így van, Halál Angyala! Az örök szépség és pusztító erő keveréke eme művészet. Úgyhogy semmi esélyetek nincsen ellenem. Viszont, ha átadjátok Vermeilt és Neidert, akkor élve távozhattok.
Rachel telepatikusan üzent mindenkinek.
- Vermeil! Dan! Ti keressétek meg ezt az elmebajost és intézzétek el! Addig én és Neider védelmezzük Altot!
- Értettük. -felelték mindannyian. Neider kitört a szobából és egy sötét gömbbel eltakarította a folyosót. Vermeil és Dan azonnal rohantak a földszint felé.

A földszintre kiérés már egy kemény feladatnak számított. Mindenféle és fajta bábú próbálta az útjukat állni, különböző fegyverekkel. Dan folyamatosan lőtt mindenre, ami meg akarta őket támadni, Vermeil pedig karmaival vágta darabokra őket. A probléma ezzel viszont nem szűnt meg. Mivel köztudott, hogy a harci bábú minden testrésze fegyver is egyben, így inkább rohanásra vették a dolgot. Így sikerrel értek ki a földszintre, ahol Dan felkapta Vermeilt, majd felugrott. Ekkor a farkas férfi hátából kinőttek a szárnyai, így egy extra lökéssel repültek fel az épület tetejére.
- Ezt meg…
- Anyám angyal volt. Tőle örököltem. -felelte Dan. -Viszont most nincs időm egy fejezetben kitaglalni az életemet. Sokkal fontosabb dolgunk is van. Megtudni, hol rejtőzik.
- Annyit biztosan tudunk, hogy nem élőlény.
- Nekem ez nem akadály. A szaglásommal ki tudom szúrni, hol bujkál. Ráadásul, még rajta is üthetünk ezzel. Viszont, ezt rád hagyom.
Dan odadobta a pisztolyát Vermeilnek. Az csak kérdőn nézett rá.
- Ne aggódj! Mannával működik és gondolatok vezérlik.
- Akkor meg miért nem te használod?
- Eléggé használtam a mannámból, mivel elég sok bábút leszedtem és emellé a szárnyak is zabálják a készleteimet.
- Értem. Akkor mutasd, hol lapul. Én lövök. -jelentette ki határozottan Vermeil és ösztönből megforgatta a pisztolyt, majd a ravaszra feszítette az ujját. Közben hallották, hogy Rachel telepatikus úton megszólalt.
- Alto! Hogy álltok a széf feltörésével?
- Lassan, de haladunk vele.
- Csak nyugodtan! Ne zavartassátok magatokat azzal az apró ténnyel, hogy támadás alatt vagyunk.
- Elég legyen a cinikus megjegyzésekből, Neider! Vermeil, Dan! Ti hogy álltok?
- A tetőn vagyunk és készülünk rajtaütni Puppet Masteren. -válaszolt Vermeil.
- Megvan a… asszem ez nehezebb lesz. Három különböző helyen fogtam be a jelét. Az első a földszinten, a bal szárnyon egy kis zugban. A második az első emelet közepén, egy igencsak tágas szobában található. A harmadik a második emelet jobb oldalán. Csak egyszer üthetünk rajta!
- Akkor siessetek vele.

Rachel és Neider megszenvedték a dolgot. Hiába hamvasztották el az első hullámot, újabbak jöttek a helyére. Ráadásul, ezek jobban bírták a tüzet. Neider itt még kamatozni tudta a démoni képességeit, de ez sem vezetett többre. Viszont, arra felfigyeltek, hogy egyik sem megy be a szobába, mégha az ajtó közelében vannak. Egyik sem értette a dolgot. A megbízójuk célpontjai közé tartozik a múltbeli nyomok megsemmisítése. Akkor meg miért nem próbáltak bemenni? Odabent Obsidian próbálta feltörni a zárat, miközben Alto egyre türelmetlenebbé vált.
- Meddig piszmogsz azzal a szarral? -kérdezte egyre jobban kiakadva.
- A jó munkához és feltöréshez idő kell.
- Ami nincs! Szóval egy perce van kinyitni a széfet, vagy a bordáid lesznek feltörve!
- Azért a tiszteletlen beszédet nem kéne a tanároddal eljátszanod. -vágott vissza Obsidian, mire feltörte a zárat. -Tessék! Megvan!
Ám ezzel se jutottak előrébb. Tele volt a széf dossziékkal, mind tele olvasásra váró információkkal.

A tetőn Vermeil folyton váltogatta célpontját. Kezében a pisztoly remegett. Dan teljesen hozzásimult, ezzel stabilizálva a célzást.
- Csak nyugodtan. Mikor lősz, akkor tartsd bent a levegőt. Ne feledd, három gyors lövés kell.
- Ez nekem nem megy. Van egy ötletem.
Visszaadta Dannek a pisztolyt és a hátára tette a kezét.
- Te lősz, én adom a mannát. Érezd magad megtisztelve, mert efféle privát dolgot csak Altonak engedek meg.
- Akkor ez két dolgot jelent. Vagy szükséghelyzet miatt csinálod, vagy mert bejövök neked. -jegyezte meg Dan cinikusan, mire karmokat érzett a gerincénél.
- Még egy ilyen beszólás és a gerincedet egészben tépem ki.
A farkas férfi elnevette magát és célzott. Fejében lejátszotta a lövések sorrendjét és vett egy mély levegőt. Egyetlen pillanat alatt mindhárom célpontra lőtt. A töltény sötét démonaurás és vékony volt a precíz találat érdekében.
- Háromból kettő célpont álca volt és megszűnt a szaguk. Az első emeleten még stabil a szag.
Ekkor viszont a tető betört előttük és egy hatalmas bábú ugrott ki. Puppet Master feltűnt.
- Nem rossz rajtaütés. Kilőttétek a meglepetésemet, így nincs más esély, csak az, hogy saját kezeimmel öljelek meg titeket.
Dan eltette pisztolyát és elővette kését. Vermeil is készen állt a harcra. A gyenge pontot is látták, mivel egy pontja mindenféle módon be lett védve: A szíve. Kettéválva támadtak, úgy téve, mintha nem látták volna a gyengeségét. Puppet Master ekkor 16 kart növesztett, tele mindenféle fegyverrel. Dan sikerrel kerülte ki a kardot és a buzogányt, majd levágta azokat a karokat. Vermeil eközben sikerrel vitt be egy támadást a burok ellen, így már kilátszott a szíve egy része. Cserébe, az egyik tőr megvágta a hátát.
- Megvagy? -kérdezte Dan, miközben az egy újabb kezet vágott le.
- Igen… csak.
Ekkor látta a farkas férfi a bajt. A tőr bénító méreggel át volt itatva. Azonnal magára kellett terelni a figyelmét. Felkapta a levágott karból a kardot és ellenfele szívére hajította. Nem találta el teljesen, de tovább tágította a burkon a lyukat.
- Átkozott áruló! Hogy merészeltél mesterünk ellen fordulni? -kérdezte Puppet Master, miközben minden fegyverét ráirányította Danre.
- Nekem senki nem a mesterem! Pláne egy olyan arcátlan mocskot, aki nem képes saját maga semmit megtenni. -felelte, miközben folyton ugrált el. -Viszont, ha konkrétabbat akarok mondani, akkor…
- Akkor?
- Alto és Vermeil szerelmét és céljait megvédeni ezerszer jobb tevékenység, mint titeket támogatni!
Ekkor Dan előretört és késével döfött a szíve felé, amit immáron teljesen eltalált. Puppet Master száját egy nyekergésre hasonlító hang hagyta el. Teste darabokra hullott, amíg csak egy apróbb darab maradt meg. Alig volt kisebb egy óvodásnál és zöldesen világított. Dan lenézett egykori ellenfelére és felsóhajtott.
- Tudod, nem kenyerem az érzelgősség, de amikor a társaságra nézek, egy fura érzés fog el. Alto és Vermeil szerelmi kapcsolata az a fajta kapcsolat, ami soha nem lesz nekem. Lilia olyan viselkedést képvisel, amit nekem már négyéves korom óta le kellett vedlenem. Rachel esze és gondolkodása az, amit én felnőttként is irigylek. Ha úgy hoztam volna meg döntéseket, mint ő, akkor talán máshogy alakult volna az életem. Neider pedig… látom rajta a szenvedést a múltbeli tettei miatt, mégsem abban él. Akármennyire vicces, de soha nem hevertem ki a saját múltamat. Valamilyen szinten… mindig ott lesznek a fejemben és előjönnek, mindahányszor lehunyom a szemem.
- Értem. Köszönöm a választ.
Puppet Master zöldes fénye kihunyt. Dan odament Vermeilhez és felemelte a kezét.
- Kiment a bénulás a testedből?
- Igen.
Ám fellélegezni nem volt idejük.
- Mi a…? Obsidian meg fog szökni! Érzem, hogy megy vissza a lépcsőkhöz!
- Akkor azonnal menjünk utána!
Mindketten leugrottak a lyukon keresztül.

Obsidian és Alto folyamatosan bújták a dossziékat. Az egykori tanár közben folyamatosan azon volt, hogy levegye magáról a lábbilincset. Emiatt bámult a pár felé, hogy ne bukjon le. Ráadásul, emiatt haladt lassan a széffeltöréssel is. Nem akart a kezük által meghalni, mivel tudta, hogy bármi is történik itt, ez lesz számára a vége. Itt viszont egyszerre két dolog történt: Megtalálta az ellenvarázslatot és látta azt a dokumentumot, amitől elkezdett eszelősen nevetni.
- A bábuk összeestek! Vermeil és Dan sikerrel jártak. -mondta Rachel kintről. Ez volt a jel és Obsidian nem kívánhatott volna alkalmasabb időpontot. Kivágta az ajtót és Rachelt fellökve futott a lépcsők felé. Már majdnem odaért, amikor valami átszakította a hasfalát. Lenézve látta, hogy egy kristállyal megerősített ököl az. Vele szemben Alto volt. Rachel és Neider ezen teljesen ledöbbentek. Érezték, hogy itt valami hatalmas auraváltozás állt be.
- Érzi ezt, tanár úr? -kérdezte Alto kéjesen. -Én is ezt éreztem, amikor Vermeil szúrt át. Tudja, mikor megvédtem. Hatalmas hiba volt a részemről, hiszen a maga romlott és velejéig rohadt elméjéért kár volt az életemet adni. Itt a javítás lehetősége.
Obsidian eszelősen felnevetett.
- Hát mégis igaz, amit olvastam! Az egész Nemesis Projekt hazugság!
- Micsoda? -kérdezték ketten.
- Így van! Solidare ugyanis nem démonvadász volt, hanem Odio leghűségesebb szolgája! Így van! A projekt arról szólt, hogy megalkossák ODIO új gazdatestét! Ezt beszoptátok!

Alto kihúzta az öklét Obsidianból és a kettősre nézett. Szeme Fekete volt és hangja is kezdett megváltozni. Sokkal mélyebb és fenyegetőbb lett. Vermeil és Dan ekkor érkezett meg és ledöbbentek, amikor látták a megváltozott Altot.
- Végre! Eme test a legkiválóbb célokat fogja szolgálni. A VILÁG PUSZTULÁSÁT!