Ortigia városának vasútállomása a megnyitás óta teljes népszerűségnek örvend. Mióta feltalálták a tömény mannát tartalmazó kristályt, azóta a technológia óriási léptékben fejlődik. Egy éve nyitották meg a vasútvonalat, ami képes volt elérni immáron az olyan helyeket, ami lóháton több napba is telne. A vasútállomás egy eldugott pontján egy pár csókolózott. Ebben még semmi meglepő nincs elsőre, még az sem, hogy a nő emelte fel a férfit, de minden látszat csalóka.
- Vermeil. Sietnünk kellene, nehogy lekéssük a járatunkat. -mondta a srác, mire a nő elengedte.
- Rendben van. De a vonaton folytatjuk, Alto drága. -suttogta vissza huncut hangon, majd futva elindultak a vonatukhoz, aminek a végcélja Araraki, a népszerű üdülőhely az évnek ebben a szakában.

Viszont, ahogy lenni szokott, ez sem egy hagyományos páros. Alto, a legtehetségesebb diáknak számított az Oritigia Mágus Akadémián. Természetesen, Alto kerülné a bajt, de egy ponton túl a baj úgy üldözi, mint oroszlán a gazellát. Ez a pont pedig nem más, mint Vermil. Itt kerül képbe a nem normális rész, ugyanis ő démon és familiáris egyszerre. Persze a siker nem maradt el: Egy dolog, hogy képesek voltak felvenni a kesztyűt a diáktanács egyik legerősebb harcosával, ráadásul túléltek egy Platina Rangon lévő ellenfelet. Noha sokan átoknak vélnék egy démonnal egy légtérben lenni, Alto ezt másképp gondolta. Ugyanis, egymásba teljesen szerelmesek lettek, emiatt egyáltalán nem bánta meg döntését, hogy kiszabadította a könyvből. De mi történt, mióta megküzdöttek Ioliteal, a legendás platina rangos taggal? Nos, az Akadémia egy hónapon keresztül szünetel, hála a tag kisebb pusztításának, ami miatt újjá kell építeni (bezzeg nem malterozik a kis görcs.). Két nappal a harc után Alto levelet kapott, amit egy „rajongója” küldött. Semmi üzenet, csak két előre foglalt és fizetett vonatjegy az Araraki tengerpartra. Kezdetben gyanús volt a dolog, de bevizsgálás után teljesen legális volt. Alto már rég volt nyaralni és lefogadta, hogy Vermeil is örülni fog a tengerpartnak.

A kabin tele volt, de hála a jegyfoglalásnak, Alto és Vermeil egymás mellett foglaltak helyet, a vonat legeldugottabb pontján. A tömött járaton lévő zsibongás nem annyira akart leülni, csak a kalauz vetett véget ennek, amikor ellenőrizni jött. Tíz perc után jött az első megálló, aztán a következő. Addigra a kabinból az utasok fele távozott. Alto elővett egy könyvet és azt olvasta. Egészen addig volt belemerülve, amíg érezte, hogy szabad kezének mutató és középső ujját valami nedves és meleg vette körbe. Oldalra nézve látta, hogy Vermeil bekapta őket, mire kihúzta.
- Nem lesz ez egy kicsit túl sok? -kérdezte elvörösödve és letörölte a nyálat. Hiába van együtt vele, nem tudja megszokni az efféle húzásait.
- Mire gondolsz? Egyszer csináltuk csak. -felelte rá ártatlan arccal.
- Sose ment jól a matek vagy a memóriád pocsék? Felkeléskor csináltuk, a fürdőben csináltuk, ami miatt késve indultunk el. Emellé még az állomás közeli sikátorba is berángattál egy gyors potyára.
- Az nekem egynek számít.- felelte Vermeil és kuncogott hozzá halkan. -Különben is, ez az út hosszú és unalmas.
- Akkor foglald le magad valamivel. -vágta rá gyorsan Alto, ám ekkor Vermeil magához húzta és a melleire fektette le fejét. Szabad kezét megfogta és ujjaikat összefonta.
-Akkor legalább a torkos csütörtököt hozzuk szokásba.
- Hétfő van még! -kiáltott fel Alto, mire a társaság rájuk nézett. -Bocsánat.
Vermeil erre felsóhajtott és közelebb húzta Altot.
- Legyen. Te nyertél. Akkor legalább maradjunk így az út végéig.
- Rendben. Úgyse hagynál békén addig, amíg bele nem mennék. -felelte halkan, de mosolyogva Alto és már készült volna az olvasás folytatására, amikor Vermeil játékosan megharapta a fülcimpáját és befogta a száját is.
- Arra viszont készülj, hogy amikor ott leszünk, akkor kipróbáljuk a Káma Szutra összes pózát.
A srác csak nyelt egyet erre, miközben az arca pirosabb lett a paradicsomnál.

Tíz perc múlva viszont Alto szemei kezdtek lecsukódni. Érdekes, hiszen még éber volt az előbb. Abban a pozícióban, ahogy Vermeil hagyta, látta a szembe lévő üléseket, ahol szintúgy aludtak. Összeszedte magát és felült. Arra számított, hogy a nő visszahúzza, ám ő is aludt. Az egész kabin húzta a lóbőrt. Ez csak akkor lehetséges… altatóvarázslat! Iolite ismét támadásba lendült?! Nem, ő nem ennyire megfontolt. Most viszont más dolga is akadt: Megtörje az altatóvarázslatot. Elmormolta magán a szükséges varázslatot, amitől ismét elevennek érezte magát. Éppen készült volna Vermeilt is kigyógyítani, amikor az elkapta a kezét és a mellére helyezte. Démon léte miatt ezen varázslat nem hatott rá.
- Megvagy, te perverz. -súgta hatalmas vigyorral.
- Te mekkora sunyi vagy. -vágott vissza Alto kicsit idegesen. -Éppen egy elég furcsa támadás alatt vagyunk, te meg itt perverzkedsz?
- Pont az mondja, aki…
Erre Alto elhúzta a kezét és kinézett. Jobban érdekelte ez a helyzet, mint Vermeil hülyesége. Szemmel láthatólag értette a finomnak nem nevezhető utalást.
- Nem értem, hogy a vonat miért megy változatlan tempóval, amikor mindenki úgy alszik, mint a tej.
- Erre egyetlen értelmes magyarázat adódik: Egy ellenséges Stand használó műve.
- Stand?
- Bocsánat, varázslat. -vágta rá Vermeil és kicsit feljebb emelkedett, míg Altot lenyomta.
- Mit…
- Ne törjük meg az álcánkat és hitessük el vele, hogy benyaltuk mi is az altatóvarázslatot. Amikor meg a közelünkbe ér, akkor lecsapunk rá. A pokolba is, ez az egész csapda volt. Mi meg belesétáltunk.
Mindketten visszahelyezkedtek és úgy tettek, mintha aludnának. Egy perc múlva a vonat fékezett, majd lassan megállt és a kabin túlsó ajtaja kinyílt. Lépések hangjai hallatszódtak, ami közvetlen mellettük állt meg. Női hang szólalt meg, teljesen tárgyilagos hangon.
- Szóval ezek ketten lennének Alto és Vermeil. Egész könnyű volt őket lépre csalni. Nem is értem, hogy Neider min aggódott. Ezek amatőr pojácák. Ideje elvinni őket.

Ekkor Alto bevetette a kristálymágiáját és a földbe gyökereztette ellenfelét. Felkelt és szembenézett ellenfelével. Nála kicsivel magasabb, szőke hajú és átlagos testalkatú lány volt, aki érzéstelen arccal figyelte őt. Vermeil közben kiugrott mögüle és elkapta a lány haját és karmaival a torkát célozta meg.
- Kit neveztél amatőrnek, kisanyám?
- Ki a megbízód? Jobb, ha csiripelsz, madárkám, mert nem vagy alkuképes állapotban. A barátnőm egyetlen vágással nyit új légcsövet a számodra, ha nem felelnél.
- Szép kilátások! De ez kevés lesz. Flash!
Erre a kabint vakító fény töltötte be, amibe Alto belenézett. Ezekután a csaj elfutott. Vermeril azonnal felsegítette társát.
- Jól vagy?
- Igen, csak ettől napokig foltokat fogok a sötétben látni. -felelte, majd felállt. -Gyorsan utána.
Nem kellett sokat rohanniuk, mire utolérték a támadójukat. Ám az telepátiával dobálta rájuk sorba az útba lévő poggyászokat. Ugyan egyik sem találta el őket, mégis a kerülésük miatt sikerült a lánynak egérutat nyerniük. A legelső kabinnál viszont nyoma veszett. Alto és Vermeil egymás hátára támaszkodtak és várták a beérkező támadást. Hangos dobogás felülről jelezte ellenségük hollétét: Felmászott. Vermeil azonnal felugrott a vonat tetejére, míg Altonak a felmászás több időbe telt. A lány viszont félúton megállt és egy hatalmas jégtömböt vágott Vermeilhez, ám az egy ütéssel darabjaira törte. Ekkor három kristályszilánk zuhant rá a lányra, aki kikerülte ugyan, de ekkor újabb öt megidézett célozta meg.
- Most megvagy! -kiáltotta Alto. -Hiába menekülnél, esélyed sincsen.
- Ha meg valami csoda folytán sikerülne, nekem is van egy-két meglepetés a tarsolyomba. -reagált rá Vermeil és két fekete gömböt idézett meg a kezével. A lány első alkalommal elmosolyodott és rájuk nézett.
- Alábecsültelek titeket, elismerem. Erősek vagytok és van eszetek is. Asszem nincs más választásom, használnom kell a második alakomat.

Ekkor ömlött a szartartály, ugyanis a lány kinyitotta a száját, amiben a szemfogak megnőttek. Kezei karmokká alakultak és a teste fedetlen részein tetoválások jelentek meg. Alto felismerte a könyvek alapján. Egy vámpírral van dolguk. Vermeil szintúgy felismerte, aminek hangot is adott.
- Te nem lehetsz vámpír! Hiszen azok elgyengülnek a fényben!
- Így van. Dánpír vagyok. Rám nem hat még a fokhagymás lángos sem.
Ekkor a lány támadásba lendült és állonvágta Vermeilt, aki erre nem volt felkészülve, így padlót fogott. Ezután elkapta Alto kezeit és úgy gáncsolta ki. Aztán a a térdével tartotta a srác kezeit lefogva, míg a szabaddá vált kezeivel szabaddá tette a srác nyakát.
- Igazi finomságnak ígérkezel. Remélem sok véred van, amit kedvemre megihatok.
- Ezt edd meg, fénybenkúró! -kiáltott rá Vermeil. A lánynak reagálni se volt ideje, mert kapott a tarkójára egy keményebb rúgást, amitől tíz métert repült és arccal fogadta a talajjal való intim kontaktust. Alto lassan felkelt.
- Nem harapott beléd? -kérdezte aggódva a nő, miközben le nem vette szemét ellenfeléről.
- Nem. Sőt, ha meg is tette volna, akkor belereccsentek volna a fogai. -felelte Alto és megmutatta a nyakát, amit kristállyal vont be. A lány felkelt, immáron emberi alakban.
- Ennyi nem volt elég, Zorro? -kérdezte hevesen Vermeil, felvéve a pszichopata mosolyú arcát. Erre a lány meghajolt és felelt.
- Bőven elég volt a tesztelésetekhez.
- Tesztelés?!- kérdezték mindketten.
- Igen, az. A barátom, Neider arra kért, hogy figyeljem meg, mennyire jól és ügyesen dolgoztok össze. Amióta együtt vagytok, azóta meg akarta találni az alkalmat, hogy találkozzon veletek. Viszont, ideje bemutatkoznom. A nevem III. Rachel Alucard. Dánpír. -mondta és meghajolt hozzá.
- Részünkről a szerencse. Viszont innen hogyan tovább? -kérdezte Alto egy gyors meghajlás után.
- Kapjátok fel a cuccaitokat és találkozunk odalent. Mikor kiértek, a varázslatomat feloldom és a vonat elindul.
- És hová akarsz vezetni minket a semmi közepén? -kérdezte Vermeil gyanakodva. Altonak el kellett ismernie, hogy nem adhatnak teljes bizalmat Rachelnek. Viszont nem esett kétségbe, hanem egy papírfecnit mutatott fel, amin egy írás szerepelt a közeli helyről. Csak kis idejük volt elolvasni, mikor meggyújtotta. Ekkor került a szemük elé egy közeli kúria az erdő közepén.
- Mostmár hisztek nekem?

Egyikük számára sem volt több kérdés. Mikor felkapták a cuccaikat, Vermeil hosszan megcsókolta Altot. Ez most okkal volt, hogy adjon a srácnak valamennyi mannát vissza. Mikor végeztek, leszálltak, akkor még nem is tudták, hogy egy hosszú és kemény edzésben lesz részük.