Aizawa nem lepődött meg azon, hogy a teljes osztály kollektíven nem jött be a tüntetés után. Már így is lemaradásban voltak edzés terén. Még örült is neki, mert így pofátlan módon aludhatott egész nap. Ám tévedett ezen a ponton. Az osztályterem nem volt üres, amikor az ajtó kinyitódott. Hitoshi Shinso várta őt a teljes általános osztállyal.
- Kitalálom: Senki sem vállalta el az edzéseteket.
- Nem egészen. -súgta Shinso -Pontosan magát szeretnénk edzőnek. Ez a Fesztivál magasabb téttel bír. A legoptimálisabb opció szerintem, ha maga lenne a mentorunk.
Aizawa felsóhajtott és elmosolyodott.
- Rendben van.
- Továbbá még egy kérésem lenne.
- Éspedig? -kérdezte Aizawa kis szünet után.
- Szeretném a sállal való harcot megtanulni. Nemrég megkaptam tőled ajándékba, de nem megy.
Nyílt titok volt, hogy Aizawa apai érzelmeket táplált Shinso iránt. Ennek a valós indokait senki nem tudja, csak két tipp volt erre. Vagy azért, mert Shinso árva és Aizawanak megesett rajta a szíve, vagy mert többet lát benne, mint az általános osztály. Egy dolog biztos: Ha Shinso eléri a Top 8-at, akkor jövőre a fő osztályban kezdhet, mint másodéves. Aizawa kis szünet után folytatta, ami kellet, nehogy beleessen a srác Quirkjébe, a Mindwashingba.
- Rendben. Mindenkit várok tíz perc múlva odalent sportfelszerelésben!

Nem kellett másnapra várni a tüntetésünk végkimenetelének megismerésével. Ugyanis, az esti híradó blokk és minden más csatorna is ezzel foglalkozott. Természetesen, ahogy lenni szokott, megoszlottak csatornánként a vélemények. Valaki biztatott minket, egyesek csak a fejüket vakarták, de voltak olyanok is, akik kijelentették, hogy egy taknyos köcsögökből álló bagázs ne ugasson bele a felnőttek dolgába. Extra infó a végén!

Ahhoz, hogy Tomura újabb lépését meg lehessen érteni, visszaveszem a fonalat. Lassan közeledett az Október vége. A szorgos mindennapok ugyanolyan monotonitással teltek. Csak két dolog volt másabb. Az első, hogy a Nabu szigeti balhé óta a Muso Tensei valamilyen oknál fogva nem kísérelt meg újabb testátvételt. A másik, Bakugo viselkedése. Valami mintha nagyon rágta volna belülről. De mi lenne az? Egyetlen bejelentés kellett ahhoz, hogy erre választ kapjak.

A páros találkozása Himiko nővérével és Tomura felkészülése bőven okot adott arra, hogy felkészüljenek ők is. Reggel Japán elhagyatott szegmenseinek egyikében Himiko és Twice éppen készültek az edzésre.
- Amit megfigyeltem, hogy a nővérem gyors és páratlan harcművésszé alakult. -kezdte az összefoglalást Himiko. -Az elmondása alapján megölte a szüleinket, ami nem kis teljesítmény.
- Ezt hogy érted? Talán hegylakók voltak? -kérdezte Twice.
- Nem, de képzett katonák. Apám ráadásul aktív volt a különleges erőknél. Mikor Amerikának segített Vietnámba, ő volt az egyetlen a szakaszából, aki túlélte. Még én sem próbáltam meg egyetlen alkalommal az életükre törni. Így már minden aggodalmamat érted?
Twice morgása bő válasz volt.

Egy hét telt el, mikor Fukushu feltűnt Tomura lakása előtt. A srác külseje valamennyit változott. Eltűntek a karikák a szeme körül és a ráncok is szépen kisimultnak látszik. Csak ő tartózkodott a házban. Himiko és Twice lopni voltak, Spinner szintúgy, Atsuhiko, Dabi és Kurogiri nem kötötte Tomura orrára az úti céljukat.
- Még egyszer megkérdezem tőled Tomura: Biztos, hogy ezt akarod? Mert ha elkezdjük akkor már nincs visszaút, nem hagyhatod abba!
- Olyan biztos vagyok benne, mint ahogy a hétfő után kedd jön! -válaszolta magabiztosan amit Fukushu meg is érzett a beszédstílusában.
- Rendben van. Akkor most szépen elmegyünk bevásárolni instant ráment és mindenféle konzerv kajákat.
- Most nem vagyok éhes...
- Nem is mostanra te marha. Egy ilyen teljes körő képzést amit te kérsz nem lehet városi körülmények közt csinálni. Holnap pedig szépen odamegyünk. Elég messze van.
- Pontosan hová megyünk?
- Majd megtudod. Most gyerünk vásárolni!

Himiko Toga és Twice jókedvűen sétált egy elhagyatottabb utcarészen, ráadásul éjfél környékén. Sose hitték volna, hogy valaha megélhetési tolvajokká redukálódnak, de az étel és a víz mindig kell. Emellé már a ruhájuk is nagyon szakadt volt. Éppen azért is indultak a közeli bevásárlóközpont felé, hogy néhány ruhaboltot és turkálót kifosszanak. Az egykoron zseninek kikiáltott lány viszont a ma éjszakát olyan kemény fordulatként élte meg, amihez képest a japán üzletember mellbimbója sem élt át egy szado mazo nőnél, amikor a előkerül a kombinált fogó.

Másnap a teljes Todoroki család ismét összegyűlt egy gyors megbeszélésre. Érdekes módon Ragna hívta össze, hogy gyorsan kitaláljanak valamit Touya mostani lépésére. Mikor az érintettek beszámoltak a „meghitt családi beszélgetéseket.”, Endeavor felsóhajtott. Annak örült, hogy a családja megúszta egyetlen karcolás nélkül.

Mikor felkelt Touya felkelt, az első dolga volt körbenéznie és megtapogatnia arcát.
- Áh! Furcsa ismét élnem és éreznem. Az ember soha nem becsüli meg a legalapvetőbb dolgokat, egészen addig, amíg nem tűnik el.
Kiment a fürdőszobai tükörhöz és belenézett. Még félhomályban is kiválóan látta arcképét. Elmosolyodott.
- Milyen jóképű is vagyok. Hozzám képest Aizen és Obito csak múzeumi darabok. -súgta és elnevette magát. -De elég a poénkodásból. Ideje visszatérnem az életcélomhoz: Megölni azt az érzéketlen tetű apámat és minden olyan családtagomat, akik meg próbálják őt védelmezni.
Egyetlen szemhunyásnyit sem aludt. Végigkutatta az összes családtagja tartózkodási helyét és azt, hogy hol beszélgethet velük négyszemközt. Végül hajnalban indult útnak.

Dabi. Egy átlagos utcagyerek volt még. Nem ismerte szüleit és csak egy maroknyi zsebtolvajnak köszönhette azt, hogy ne csak egy szám legyen a halálozási adatbázisban. Egyetlen hiba miatt fordult meg az élete: Ki próbálta fosztani Touya Todoroki sírját. Ennek köszönhetően a tudatában ott lakozott az elhunyt haragtól fűtött szelleme. Kezdetben csak rémálomnak tudta be, de amikor később kiestek élete bizonyos pontjai, teljesen biztos volt, hogy nincsen minden rendben. Ez akkor is így volt, mikor Himikoékhoz csatlakozva lépett be a Leauge of Villainshoz. Mostanában viszont már egyre több idő ugrott ki. Legbelül érezte, hogy meg kell szabadulni Touyától, mert nem akarta bepiszkolni a kezét vérrel.

All for One ugyanúgy nézett ki, mint eddig. Arcán csak a szája volt megtalálható, míg az öltözéke ugyanaz az öltöny maradt.
- Kicsit sokáig tartott, mire leértél a tudatalattidban, nemde? -kérdezte nyugodt, mármár jéghideg hangon.
- Okkal. Kíváncsi voltam valamire, mielőtt szembeszállok veled.
- Oh.
- A miértekre voltam kíváncsi és ez megtörtént. Apám és a saját élettörténetem után immáron összeállt a kép.