Aizawa nem lepődött meg azon, hogy a teljes osztály kollektíven nem jött be a tüntetés után. Már így is lemaradásban voltak edzés terén. Még örült is neki, mert így pofátlan módon aludhatott egész nap. Ám tévedett ezen a ponton. Az osztályterem nem volt üres, amikor az ajtó kinyitódott. Hitoshi Shinso várta őt a teljes általános osztállyal.
- Kitalálom: Senki sem vállalta el az edzéseteket.
- Nem egészen. -súgta Shinso -Pontosan magát szeretnénk edzőnek. Ez a Fesztivál magasabb téttel bír. A legoptimálisabb opció szerintem, ha maga lenne a mentorunk.
Aizawa felsóhajtott és elmosolyodott.
- Rendben van.
- Továbbá még egy kérésem lenne.
- Éspedig? -kérdezte Aizawa kis szünet után.
- Szeretném a sállal való harcot megtanulni. Nemrég megkaptam tőled ajándékba, de nem megy.
Nyílt titok volt, hogy Aizawa apai érzelmeket táplált Shinso iránt. Ennek a valós indokait senki nem tudja, csak két tipp volt erre. Vagy azért, mert Shinso árva és Aizawanak megesett rajta a szíve, vagy mert többet lát benne, mint az általános osztály. Egy dolog biztos: Ha Shinso eléri a Top 8-at, akkor jövőre a fő osztályban kezdhet, mint másodéves. Aizawa kis szünet után folytatta, ami kellet, nehogy beleessen a srác Quirkjébe, a Mindwashingba.
- Rendben. Mindenkit várok tíz perc múlva odalent sportfelszerelésben!

Utazzunk vissza a tüntetés győzelmének estélyére. Egy díszes tengerparti legmagasabb emeletén éppen emberkereskedelem folyt. Egy nagyon befolyásos hős, névszerint Flex előszeretettel ölt meg szegényebb családokat és azoknak lányait kortól függetlenül adta el más sötét alakoknak. Eme rendezvény egyetlen kötelező eleme a teljes testet takaró álruha volt. Ennek és a kúriát behálózó titkos alagutaknak köszönhetően a rendőrség is tehetetlen volt. A színpad mögött egy felnőtt, négykarú nő csinálta egy fiatal kislány sminkjét.
- Ne sírj, drágám. Ezzel elmosod a sminkedet és csúnya leszel. -nyugtatta az alig 12 éves forma lányt, ám az felsírt.
- Nem érdekel. Meg akarok inkább halni, semmint rabszolga legyek! A szüleim úgyis eladtak, mint valami koncot, hogy megkíméljék szánalmas életüket. Nem… nem… nem…
Ekkor viszont egy másik székről hallatszott a kérdés.
- Első alkalom?
Ez annyira meglepte a kislányt, hogy a sírást is abbahagyta. A hang gazdája és négykarú, nagymellű tini, aki most lehetett a kora felnőtt korában. Mélyen dekoltált ruhájából nem sok kellett, hogy kiugorjanak a kannái. Mosolyogva szólalt meg.
- Pedig nem olyan rossz dolog az. Szép pénzért megvesznek és egy csinos helyen kell az ajkaidba vagy az alsó ajkaidba engedned pár fehér patront. Cserébe pedig luxusban élsz… vagy nem, ha zsugori tetű az illető.
- Hogy tudsz ilyet mondani?! -kiabálta a kislány, visszatérve hisztérikus hangjára. -Nő vagy te is, nem…
A mondatát nem tudta befejezni, mert egy tigrismaszkos testőr MP5-el a kezében jött be.
- Hármas számú! Te következel!
- Jövök már. És véget vetek ennek a komédiának. -súgta el a végét, amire a kislány csak értetlenül reagált. A sminkes nő elmosolyodott.
- Ne aggódj! Mire ennek vége te szabad ember leszel. Akárcsak a többi rabszolga. -súgta halkan. Okkal, mert Flex nem számolt azzal, hogy a Pókháló fejvadász Ügynökség és a Halál Angyala éppenséggel erre a területre csapnak le.

A nagyteremben mutatták be a portékaként felkínált lányokra. Flex alakította ki így a kúriáját, mikor lebeszélte azt Mizudariaval, hogy füst alatt keressen pár milliárd yent havi szinten és ezen az állam is meggazdagodik. Az említett személy a valóságban eléggé elhízott dög éppen teljes álarcban nézte a VIP emelvényen a lányokat és a sok álruhába bújt burzsujt, akik egymást túllicitálva versengtek a jobbnál jobb darabokért. Mellette a személyi pincére és szeretője állt, aki Naraku álruháját alapul véve méltóságteljesen állt és töltötte a Bourbon Whiskeyt.
- Micsoda nagyszerű este a mai. -morogta Flex jókedvűen. -Megannyi fiatal husi, akiket a gazdagok megvesznek és teletömhetik, mint hálaadáskor a pulykát Amerikában.
- Ahogy mondja, uram. -felelte a pincér, majd letette a poharat. Az álruha mögött Daniel lapult, aki legszívesebben már most elvágta volna ennek a lelketlen féregnek a torkát. De nem teheti, mert jelenleg Kumikoéknak segít. A terv egyszerű volt, mint a százasszög: Álcázva kell akkora felfordulást okozni, amekkorát lehet és megölni Flexet. Noha ezért a póknő 20% osztalékot kap, nem bánta, mert a vérdíj sokkal többet ért, mint az élve elfogás díja. Már csak a jelre kellett várni. Mikor Kokoro jött, akkor csempészte a szájába a spéci mérget, amit a delikvens torkán kellett lenyomnia.
- Tisztelt Ügyfelek! Jön a hetes számú portéka, avagy Ayashi! 18 éves és ahogy láthatják, lehet mit fogni rajta.
Kokoro önként jelentkezett rabszolgának, mert ez is a terv része volt. Kumiko a lányokat sminkelte ki az eladásra, Akira egy álcázott őr a sok közül, Mineta, Ai, Toru, Oijiro és Napalm pedig a személyzeti tagoknak álcázva ugyan, de a közelben vártak arra, hogy a menekülést kizárják és az összes őrt semlegesítsék. Az ő feladatuk ugyanis minél több tagot levadászni és a háttérben dolgozó Aqua felé küldeni képeket a valós személyazonosságukról. Ebbe Flex is beletartozott, de arra pedig Daniel kapott megbízást Marco által.
- Az egyik legnagyobb értékű tárgyam. Egy dúsgazdag szopós kurva lányát elrabolni, kicsengetni belőle 30 millió yent és végül itt eladni. Ez aztán a zseniális terv! -nevette el magát Flex a végén. Kokoro nem bánta a szerepét, hanem úgy lépkedett, mint egy úrinő. Amikor a széléhez ért, két felső karjával megfogta egybe ruhájának felső részét és lehúzta, ezzel felfedve hatalmas melleit, amitől a lehetséges kliensek ujjongtak. Erre még rátetézett azzal, hogy rázta is.
- Aki megvesz, az ebbe korlátlanul kapaszkodhat, miközben nyomja belém!
Ez volt a jel. Daniel egyből felfedte álcájának szájrészét és lesmárolta Flexet, ezzel lenyomva torkán a mérget. Mire kiszúrta a turpisságot, addigra már a földön fuldoklott.
- Ocsmány egy ízed van, Jabba. -köpött Daniel és levette a sisakját. Mikor a haldokló hamis hős meglátta, ki mérgezte meg, sikerrel fagyasztott rémületet az arcára. Mikorra már kimúlt, addigra Daniel lehúzta a megmaradt whiskeyt és lefotózta a halottat a telefonjával, majd elrakta. Ideje volt felszívódni.
- Ennek Marco nagyon fog örülni. És mivel terméeszetes halállal purcant ki, a kanos Milf sem panaszkodhat. -súgta magában, aztán kinézett a káoszra. Úgy látszik, hogy Kumikoék is jól szórakoznak.

Kumiko figyelte, hogy lánya mikor csapja ki a közönség előtt a melleit. Ekkor ment vissza a hátsó részlegre, ahol látta, hogy az egyik testőr már készülne megerőszakolni a kislányt, mondván neki ennyi szórakozás jár.
- Azonnal abbahagyod, szemétláda, vagy megöllek!
- Kussolj és csináld a munkádat, te kibaszott cafka! -üvöltötte vissza az őr, ám hirtelen összeesett. Halántékából egy szemceruza állt ki.
- És még azt mondják, hogy a divat nem öl. -mondta Kumiko, ám három őr sietett be, feltartott fegyverekkel. -Idefigyeljetek, nyamvadékok! A vezetőtök meghalt! Ha azt mondjátok, hogy akaratotok ellenére tartottak itt titeket és kényszerítettek emberkereskedelemre, akkor nem kell a nehezebbik útvonalat bejárni.
Hiába az észérv, az őrök egyből tüzet nyitottak. Kumiko felborította az asztalt és a lányt vonszolva ugrott be.
- Nem esett bajod? -kérdezte halkan, miközben a lövöldözés abbamaradt.
- Nem, de itt fogunk meghalni. -sírt halkan.
- Ugyan, ettől én nem ijedek meg.
Kumiko mondata végén kiugrott a fedezék mögül és azonnal hálókat lőtt ki, ami befedte az őrök kezeit. Mivel tehetetlenek voltak, így a póknő néhány jól intézett ütéssel vetett véget az egésznek.
- Szerintem meneküljünk. Ezeket meg fellógatom ide.
A kislány engedelmesen tette, amit kértek tőle. Kumiko addig fellógatta az elfogottakat, mint valami bizarr csillárt.

Kokoro sem tétlenkedett, mialatt hangzottak el a milliós licitek. Felső kezével mellei belső részébe nyúlt, hogy kivegye a megerősített tűket. Szeme sarkaiból látta, hogy két őr fogja elvinni, míg nővére a terem másik sarkában várta a bulit.
- 50 millió yen a 37. vevőtől. Először! Másodszor! Elkelt!
A bemondó utolsó szava volt a bomba robbanása. Kokoro két jól irányzott dobással ártalmatlanította az őröket, míg Akira a levegőbe lőtt és felkiáltott.
- Figyelem, férgek! Feküdjetek a földre és adjátok meg magatokat! Abban az esetben magukat a kényszer klisével megmentjük!
Ez a társaság felét késztette sikerrel megadásra, ám a másik fele rohant ki a kijáratokon. Ám elég hamar háló és ragasztógolyó csapdában találták magukat. Akik még nem kerültek bele, azt Oijiro, Toru, Napalm és Mineta támadása küldött a földre. Az akció vajsimán ment és senki nem sérült meg. A rendőrök megtalálták Flex holttestét és szívrohamot írtak be halál okának. Daniel és társasága tudta egyedül, hogy megmérgezték.

Hazafele menet beszélgettek az eredményekről. A tanulók ugyanis véletlenül, de belekeveredtek az ügybe, amikor éppen arra kérték volna Akirát, hogy segítsen nekik edzeni.
- Lássuk csak. A kiscsibék kitűnő munkát végezhettek volna, ha nem vették volna észre őket kis híján. -mondta Akira, joggal. Túl lassan vették magukra a ruhát és az egyik pincér észrevette. Majdnem köpött volna, ha Napalm nem üti le.
- Ne légy ennyire kegyetlen velük, nővérkém. Valljuk be, hogy kezdő létükre eléggé ügyesek. -mondta Kokoro bágyadtan.
- El is fogadnám a kritikát, csak nem egy olyantól, akinek még mindig kinn vannak a légzsákjai.
- Engem nem zavar.
Ekkor Ai hátulról átölelte és alsó karjaival melegítette nővérét.
- Jah. Csak olyan kemények, hogy gyémántot lehet velük vágni.
- Lányom, a memóriád soha nem fog jobb lenni, mint egy aranyhalnak. -sóhajtotta Kumiko, mire Akira felnevetett.
- Mint a legutóbb a plázában, ahol két óráig állt egy helyben.
- Áramkimaradás volt, jó? -vágott vissza Kokoro, ám Daniel levágta a szitut.
- Aha. Csak a mozgólépcsőn ragadtál le.
Ekkor mindhárman felnevettek, egészen addig, amíg észre nem vették, hogy Mineta éppen Ai és Kokoro között volt kvázi szendvicsben, aki felébredt az alvásban és tompa nyögést hallatott.
- Bocsi, drágám. Elfelejtettem, hogy itt vagy.
- Fogadok, hogy szívesen lenne így veletek egy franciaágyban. -tréfálkozott Kumiko.
- Az lenne ám az igazi barátok közt. -vágta rá Daniel jókedvűen, mire ismét nevetés tört ki. Alig várták, hogy jót aludjanak. Kokoro megfordult és a melleit Mineta fejével melegítette. De csak kis ideig maradhatott abban az állapotban és felvett egy magával hozott felsőt.
A kúriához érkezve viszont Dan kiszúrta Ragnát.
- Nocsak, itt a firkász! Mit keresel itt?
- Sziasztok! Kumiko és Dan segítségére van szükségem.
- Ha megint valami kisgyerekmentős dolgot akarsz rámsózni, akkor inkább Super Mario Brosozok. Ott nem zavar, hogy hét kastélyba hurcolja a karakterem az erekcióját. -felelte rá tréfálkozva.
- Dehogy. A helyzet az hogy…
Ekkor elsúgta nekik a helyzetet.
- Én benne vagyok. -mondta Kumiko.
- Ez kurva jól hangzik. -folytatta Dan.
Mikor leadták a sikeres küldetés jelentéset és felvették a pénzt, Kumiko aludni küldte a díszes társaságot. Ma még pihenhetnek, de holnaptól még könyörtelenebb edzés vár rájuk.

Ezen nap délutánján Ochako, Bakugo, Urahara és én felértünk az Izanagi templomhoz. Tisztán emlékszek, hogy tavaly is csontig hatoló hideg tanyázott, de ezt most már meg sem éreztem. Mire összeszedtük a tűzifát és felállítottuk a kibélelt sátrakat, addigra már beesteledett. Urahara csak akkor szólalt meg, mikor már elfogyasztottuk a vacsorát.
- Fiatalok! Ebben az elkövetkező három hétben a lehető legkeményebb edzések elé fogtok nézni. Ez főképp Midoriyára és Ochakora igaz. Hatalmas lemaradásban vagytok mindketten, mert már fél évvel ezelőtt rá kellett volna térni a következő fokozatra és most is egy újabb fokozatot kell abszolválni.
- Hogy érti ezt, mester? -kérdeztem, immáron tisztelettudó hangon.
- Mivel Bakugo is jelen van…
- Nyugodtan kimondhatja, öreg. Senkinek nem fogom kikotyogni. Egyike voltam azon emberek közül, akik nem akarták megtudni Midoriya titkát.
- Ez meglepett. -vágta rá Ochako meglepve. -Már nem igazán tiszta, kik voltak azok, akik nem akartak leselkedni, de rád nem igazán emlékszek.
- Ne kamuzz, puffancs! -kiáltotta Bakugo. -Engem nem igazán izgatott akkor sem az ereje!
- Elég legyen! -jelentettem ki. Nem akartam most veszekedést. -A lényeg az, hogy tényleg nem fogja elárulni a titkunkat. Folytathatja mester.
Bakugo halkan benyögte, hogy „seggnyaló”, de a tűz ropogása miatt nem lehetett tisztán hallani. Urahara folytatta.
- Rendben van. Emlékszel még a súlyruhára, amit viselned kellett még az teszt során?
- Hogy a füstölt szalonnába ne.
- Remek. Mert most nem 25 kilogramm lesz minden végtagodon, hanem 75.
Ettől lefagytam, ahogy Ochako is. A 25 is rohadt nehezen ment, de most még 50 kiló plusszal várja el az edzéseket?
- Hiába kerekedtek ki a szemetek, ez a nagy helyzet. A súlyok sokkal erősebbé és gyorsabbá tesznek titeket.
- Csak ennyi volna az edzés lényege, mester? -kérdezte Ochako teljes joggal. Eléggé szűkszavú volt a tüntetés megkezdésekor és korántsem ringattam magam abba a hitbe, hogy ennyire egyszerű lesz.
- Helyes meglátás. Ahogyan azt észrevehettétek, a Hokuto Shinken technika nagyon veszélyes, mert ha leszámítjuk a gyógyítási részt, akkor a mozdulatok 90%-a halálos. Azzal a tíz százalékkal meg sokra nem mentek. Emiatt sajátos harci mozdulatokat kell kitalálni, amik maximum csak bénítanak. Ez még talán akkor is segít, ha ismét visszatérne a Muso Tensei.
Nekem már most megtetszett ez az edzés. Elvégre, a hősök soha nem ölhetnek és utólag belegondolva, kész csoda, hogy eddig csak egy gonoszt öltem meg, de az is kényszerhelyzet volt.
- Egyetlen kérdés maradt csak. -szólalt meg kis csend után Bakugo. -Nekem miféle edzést találtál ki?
- Jó, hogy kérded. -lelkesült fel egy kicsit a mesterem. -Egy elemi problémát akarok kiküszöbölni a te esetedben. A pazarlást.
- Ezt mégis mire véljem, tata?!
- Ha lenyugszol, akkor hamar rájössz, hogy nem igazán húzod soká. Tény, hogy a Quirkod erős, de sosem tudtad megfelelően belőni, mikor mennyi erőt akarsz beleölni egy sikeres elsütésbe. Emiatt gyakran találkozol azzal a veszélyes helyzettel, hogy az ereid szétrobbanását kockáztatod. Ha Ai itt lenne, akkor valahogy úgy fogalmazná meg: Nem az a lényeg, mekkorát sülsz el, hanem az, hogy meddig bírod a menetet.
- Hát, Mineta mellett valószínűleg jó sokáig.
A megjegyzésemre kicsit elnevettük magunkat. Világos volt, hogy mi az ittlétünk célja.

Másnap reggel a szokásos edzés és reggeli után kaptuk meg az igazi edzést.
- Ezek szerencsére nem azok az áporodott ócskavasak, amiket Midoriya használt. Mei a tüntetés alatt építette össze ezeket a szépségeket.
Urahara a mondatra felnyitotta az általa hozott aktatáskát. Abban két pár karpánt és egy pár teljes kart befedő kesztyű lapult. Értelemszerű, kinek mi jutott. Mesterem első alkalommal Bakugo felé mondott pár szót.
- Ezek kesztyűk összegyűjtik az izzadtságot és koncentrálják a robbanást. Természetesen a túlhasználást nem fogja megakadályozni, így óvatosan. Amúgy használhatod kényedre-kedvedre, mert annyira rugalmas és kemény, hogy az atombunkerek betonja mellette korhadt farönknek fognak tűnni.
Bakugo csak bólintott és elindult az aréna irányába. Mi a templomba mentünk, ami most rendesen ki lett világítva mécsesekkel.
- Látom, már felhúztátok a karpántokat. Nyomjátok meg mindkét gombot egyszerre.
Így is tettünk, ám másodpercek alatt megéreztük a kialakult páncél teljes súlyát. Ebbe konkrétan egyetlen porcikámat se tudtam mozgatni egy ideig. Ochako is kegyetlenül le lett terhelve. Urahara ellenben nem zavartatta magát.
- Akkor kezdjük az alapütésekkel. Rajta!
Innen tudhattuk, hogy ez az igazi edzés a pokol legmélyéről.

Visszatekerve az időt, Todorokinak nem kellett messze mennie edzésért. Ragna lakásának udvarára érve látta, hogy az író az Öt Elem kardjával sorozza Endeavort és Reit, akik próbálták védeni és visszatámadni. Eri csak a közelben ülve nézte őket, persze tisztes távolságból.
- Szia, bátyus. -köszönt Eri és átölelte Shotot.
- Hogy vagy, hugi? -kérdezte mosolyogva, de válaszra nem maradt idő, mert egy földtüske roham eltalálta Reit, ezzel megsebesítve combját. Ekkor csattanás hangja hallatszott.
- Ostoba! Miért nem védted meg Reit?
Ragna kardja hegyét Endeavor felé tartotta. Erős volt ugyan, de ismerte a kard erejét és azt, hogy ki oktatja ki.
- Sajnálom.
- Sajnálod? Gondolj bele abba, ha a legidősebb fiad lennék, válogatás nélkül arra támadok, aki ellentmondott az ultimátumának.
- Tudom, de…
- Mégis ott tartunk, hogy folyton nem véded a társadat! Csakhogy ezzel aláírod a halálos szerződésüket és az mind a TE lelkeden fog száradni. Ne feledd, hogy se Fuyumi, se Natsuo nem olyan erősek, mint te.
Shoto egy halkabb köhintéssel vetett véget a vitának. Eri időközben meggyógyította mostohaanyját. Mióta megmentette Miriot és kilábalt a hátulütőből, rajta lehetett kapni azon, hogy edzi magát. Noha nem hallotta meg a Todoroki családban történteket, érezte, hogy muszáj lesz erősítenie magán.
- Nocsak, fiam. Mi szél hozott erre? -kérdezte Endeavor, miközben leült. Ragna kemény iramú edzést iktatott be. Jómaga nem tehet semmit rendes harcban, de a rá való felkészülés ez alól kivétel. Rei átölelte Shotot, aki csak a viszonzás után válaszolt.
- Szeretném megtanulni az erőm közötti váltást.
Akik esetleg nincsenek tisztában Todoroki képességének egyik hátulütőjéről, annak elmondom, hogy nagyon nehezen tud váltani jég és tűz között. Mivel a két Quirk nem igazán egyezik, így a váltás nagyon lassan történik meg. Persze nem kell nagyon hosszú időt számolni, de egy harcban egyetlen másodperc is sokat számít. Shotot az apja akarta kitanítani erre, ám akkortájt utálta, mint a szart, így ellenkezett. Viszont, ez már a múlt és a jövőben sokkal keményebb kihívásokra kell felkészülnie és ebbe a Sportfesztivál is beletartozik.
- Rendben van. Holnap gyere át hozzám reggel 8-ra. Most viszont mennem kell. -felelt Endeavor és elindult. Az edzés mellett a hősi feladatit is el kell látnia. Rei mosolyogva fordult Shotohoz.
- Hallottad a hírt? -kérdezte.
- Igen. A tizedik helyen vagy a hősök toplistáján. Gratulálok hozzá.
Igen. A tüntetés kezdetekor lett kihirdetve, hogy Rei Todoroki lett a 10. a Pro hősök listáján. Emiatt már azon agyaltak sokan, hogy nem sok hiányzik Endeavor megelőzésében.
- Nagyon köszönöm, fiam.
- Szerintem menjünk be ebédelni. Mára amúgy is kiszipolyoztam magam és délután jönnek az államtól a tervekért. -ajánlotta Ragna. Másnaptól kezdve Shoto is kemény edzésbe fog.

Mineta, Oijiro, Ai és Toru egy hete edzettek kőkeményen mind a képességeik, mind harcművészet terén. Ez sokszor járt azzal, hogy valamelyikük hosszú időre ki lett ütve. Ez akkor meg pláne így történt, amikor Dan is beszállt edzési vezetőként, aki a legkegyetlenebb volt eddigi edzőik között. Ez nem volt csoda, lévén elmondta, hogy anno The End volt a kiképzői között és az ő módszerét használja fel. Szőlőpofa viszont mást is a tarsolyában akart tudni. Amikor nem valami perverz dolgon járt a feje, akkor az motoszkált benne, hogy a lehető leghatékonyabb csapdákat és trükköket alkalmazza. Mivel elhatározta, hogy fejvadász lesz belőle, így ez még kapóra is jön. Itt viszont egyetlen ember tud segíteni: Kokoro, akit nem ok nélkül hívnak „Csapdák Királynőjének.”. Mindig ő csinálja az akadálypályákat és nem igazán tudtak átjutni rajta, hacsak szándékosan úgy építette, hogy még egy agyhalottnak is könnyű legyen. A szerencse az ő pártját fogta, mert pihenőnapot fogott ki a négyes. Kumiko a fiával éppen a szokásos találkozón volt Dannel együtt, Akira és Napalm meg küldetésen voltak. Reggeli után nem sokkal Mineta megállt Kokoro szobája előtt és mélyet lélegzett. Lelkiekben felkészült egy újabb ocsmány látványú, hulladék történetű és gagyi szereplős anime megnézésére. Kopogott és egy lágy hang válaszolt, hogy szabad. Odabent nem meglepő módon Kokoro olvasta a Battle Royal könyvet, de a vendége megérkeztekor letette. Csak egy szál bugyi volt rajta. Mivel a lakásban nagyon jó fűtőrendszer melegítette a lakást, így ez természetes luxusnak számított. Hangja ugyanolyan lágy és selymes tónust ütött meg.
- Nocsak, kedves Mineta. Miben lehetek segítségedre?
- Öhm… hát…
- Háttal nem tudok szolgálni. -felelte a lány mosollyal, ami olyan volt, mint a prédáját kiszemelt ragadozó lenne.
- Szeretnék tőled tanulni csapdaépítés terén. -hadarta el szőlőpofa, de a szemeit nem tudta levenni Kokoro melleiről.
- Hékás, öcsi! A szemeim itt vannak. -mutatott fel kuncogva és keresztbe tette a lábait, mint Sharon Stone az Elemi Ösztönben.
- Bocsánat.
- Miért kérsz bocsánatot? Azt hittem a húgom mellett megszokhattad a hatalmas dinnyéket. Bár, nekem a legnagyobb a családomból.
Kokoro a mondata végén felnevetett. Mineta csak nyelt egyet és most minden erejét összeszedve felnézett a lányra.
- De a lényegre térve. Szóval tanulni akarsz tőlem, eltaláltam? -kérdezte halkan a póknő és a kezeit keresztbe tette. -Viszont azt te is jól tudod, hogy valamit valamiért elv még nem vesztette nálam érvényét. Röviden, szolgáltatnod kell valamit érte.
- Bármilyen animét megnézek veled! Legyen akár a legrosszabb, amit valaha készítettek!
Mineta felkiáltására egy ideig nem érkezett válasz. Kokoro felállt és felvette Minetát és egy kis csók után az ágyra dobta.
- Ennyi nekem kevés és elfelejtettél valamit: Akkor Peter is itt tartózkodott, amikor a büntit kaptad. Ideje egy kis tartozást levernem a húgom fele, aki anno kikönyörögte tőlem, hogy az akkori pasim vezesse be a Káma Szutra gyönyöreibe. Úgyhogy le a gatyát. -suttogta halkan és az ajtóhoz ment és megfogta a kilincset, majd kinyitotta és perverz vigyorral és elkuncogta magát. -És itt is van az emlegetett szamár.
Kokoro nem hazudott. Ai kukucskált be. Ahogy nővérén, úgy rajta is csak egy szál fehérnemű volt.
- Sziasztok. -köszönt, nem foglalkozva Mineta zavart hablatyolásával.
- Tudod jól, hogy nem illő dolog kukkolni. Na mindegy -folytatta kéjes suttogással, majd mind a négy karjával berántotta Ait az ágyig. Csak aztán ment el bezárni az ajtót.
- Én csak nézni jöttem…
- Az olyan, mintha lenne egy üveg mézed és kívülről próbálnád nyalogatni. Nekem viszont egy másik tervem van. Ha már el lettem hanyagolva az elmúlt időben és körülöttem folyik a forró szerelmi szálakból kimaradok, akkor ideje nekem is hasznot húznom.
- Mi lett Tsuyuval? Nem volt elég a feneketlen libidód kielégítésére? - kérdezte Ai perverzen, mire nővére legyintett.
- Kilőve. Soha nem ér rá. Most meg elment a vízi mentőkhöz segédkezni. Szóval mindketten… vetkőzni.
A mondata végén eléggé nyomatékosította, hogy nem bír tovább várni. Ám, Ai nem vette le az egyetlen ruhaneműt magáról, Mineta pedig a boxeréig vetkzőzött csak.
- Csak azt nem értem, hogy miért akarod hármasban?
- Két oka van. -mondta, miközben kettejük közé ült és négy karjával elkezdte őket simogatni. -Az egyik, hogy nekem is van szívem. Kicsit genyóság lenne, ha csak Mineta kapna a jóból, nem igaz? És hiába jössz a múlttal, az irreleváns a mostani helyzethez. A második, hogy ketten talán csúcsra tudtok juttatni és a srác se végzi szivacsként. Viszont, akkor állapodjunk meg. Anya és a kis öcsipók három óra múlva érkezik haza. Ha azalatt háromszor eljuttatok a csúcsra, akkor kitanítom Minetát a csapdaépítés rejtelmeire, neked hugi veszek valamit. Abba később kiegyezhetünk, hogy mit. Amennyiben benne vagytok, akkor szívjátok meg a mellemet.
Ai és Mineta egymásra néztek és bólintottak, majd tökéletes összhangban cuppantak rá Kokorora.
Nem kell sokat találgatni a végeredményt. Legyen elég annyi, hogy Kokoro a megmaradt két hétben külön edzette Minetát mindenféle csapdákra és trükkökre, amik könnyen megtéveszthetik ellenfeleit. Ai meg a legújabb Kimetsu no Yaiba játékot kérte tőle, amit megkapott azonnal.

Visszatérve ránk, az elmúlt egy hét tényleges pokol volt számunkra. Nem tudom, ki szívta meg a legjobban. Ochako és én alig bírtunk abban a vacakban mozogni, lévén majdnem négy mázsa plusz súllyal próbáltunk edzeni. Ha meg nem az, akkor újabb és újabb spéci technikán agyaltunk. Mire eljött a hétvége, teljesen készen voltunk. Bakugo meg pláne átélte a tortúra legfelső fokait. A kesztyűk ugyanis büntették, ha túl sok erőt használ a robbantáshoz. Ennek következtében állandó jelleggel kellett gyógyítani, amit Urahara kezdetben próbált ellenezni, ám amikor meglátta az első nap végén, hogy a srác nem egy hajszálere pattant el, letett az ötletről. Aztán szombaton olyan kegyetlenül nézett ki a keze, mintha kalapáccsal ütögették volna. Ochako folyamatos izomlázról panaszkodott, amibe még nekem is részem volt dögivel. Pihennünk kellett, így elhatároztuk, hogy egy napig totál kihagyjuk az edzést. Bakugo ebből nem kért, hiába erősködtünk amellett, hogy a karjai borzalmasabb állapotot vesznek fel. Mikor éppen indulni készültünk volna, beütött a baj. Ugyanis, hatalmas üvöltés töltötte be a levegőt. Odaérkezve láttuk, mi a baj: A kesztyűket átitatta a vér. Azonnal próbáltuk megakadályozni az elvérzést, de csak lassabb folyt csak.
- Ezen már a Hokuto Shinken alig hat. Be kell vinnünk a kórházba.
Én szó nélkül kaptam fel riválisomat, mire felmordult.
- Tegyél le, Deku!
- Fogd be a szád, idióta és próbálj nem elvérezni! -kiáltottam vissza és elkezdtünk lefele rohanni a lépcsőkön. Szerencsére nem messze volt a sürgősségi, ahol sikerrel ellátták Bakugo sebeit. Sajnos pár napig megfigyelés miatt ott kellett maradnia, aminél próbált szembeszállni a dokival, de nem volt mit tenni. Odakint Urahara már várt ránk.
- Nem értem, mester. Mi történt Bakugoval, hogy a technikáink nem gyógyították be teljesen? -kérdeztem.
- Egyszerű. A Hokuto Shinkent nem lehet folyton egyetlen pontra használni mellékhatások nélkül. Emiatt ellenkeztem a gyógyításotokra. Elhiszem, hogy jót akartatok, de ez lett a vége. Szerencsére, nem lett komolyabb baja. Egy hetet kiesik az edzésből, de ez rátok nem vonatkozik. Hétfőig pihenjétek ki magatokat, mert folytatni fogjátok.
Miközben bevásároltunk a tartalékok feltöltésére, gondolkodtam a dolgon. Nem igazán értettem egyet Urahara kijelentésével. Noha a gyógyítás terén adok a szavára, de nem ez volt Bakugo sérülésének oka. Folyton hajszolta magát és egyáltalán nem gondolkodott a titok nyitjára. Pedig muszáj megtanulni a tartalékolást, ha jót akar magának.

Shoto, Enji és Rei sem hanyagolták az edzést. Ragna felügyelete és segítsége mellett lassan ugyan, de biztosan haladtak. Ám a srácnak még mindig nem ment a két erő közötti váltás. Alig tudott a kettő között váltani úgy, hogy rövidebb idő teljen el. Amikor Eri éppen az ebéd utáni nagyban az igazak álmát aludta, Enji odament fiához és rátette kezét a vállára.
- Szépen haladsz az edzésben.
- Fenéket. -válaszolta vissza Shoto, mikor a szemébe nézett. -Alig meg a két elem közötti váltás idejének a lecsökkentése.
- Nem kell annyira ostorozni magadat. Idővel biztos rájössz.
- Igaza van apádnak. Bár, nem hittem volna, hogy ezt hangosan ki fogom ejteni. -sóhajtotta Rei, majd folytatta. -Különben is. A Sportfesztiválon tavaly a második helyen végeztél. Most pedig nagyobb esélyed van az arany bezsebelésében, mint bárki másnak.
Ekkor Shoto meglepő dolgot jelentett ki.
- Igazából… nem érdekel az az egész. A bátyám támadása jobban izgat.
Ekkor Ragna jött be a nappaliba, egy tálcányi kávéval.
- Harcoltál vele? -kérdezte, miközben letett mindenkinek egy csészével.
- Nem, de éreztem a benne lapuló természetellenes erőt. Akkor már biztos voltam abban, ha a szar elborul, akkor azt nem úszom meg élve. Emiatt akarok erősebb lenni. Az érem mellékes… a család sokkal fontosabb.
- Ezt mintha Vin Diesel mondta volna ki. -vágta rá az író, amivel a feszültséget valamennyire oldotta, de nem itt fejezte be. -Különben sem lehet nullára redukálni a két képesség közötti váltást.
- Hogy érted? -kérdezte Enji döbbenten.
- Egyszerű. A két Quirk egymás ellentéte. Most furcsa példa fog következni, de érteni fogjátok. Shoto szituációja olyan, mint a csaptelepek. Ugyebár, ha a hidegről rákapcsolsz a meleg vízre, kell egy kis idő, míg a csap forró vizet ad. Ez fordítva is igaz, tehát a melegről kell idő, míg átáll a hidegre.
- Arra akarsz célozni, hogy a fiam edzése hasztalan? -kérdezte Rei, furcsán nézve Ragnára, aki legyintett.
- Egyáltalán nem. Sokkal inkább arra, hogy mást célt kell kitűzni. Ugyanis, a legjobb csapok nagyon gyorsan képesek átváltani hidegről melegre. Logikusan ez annyit tesz, hogy az időt kell megrövidíteni és ebből a szempontból kiválóan haladsz.
Az író a mondata végén Shoto felé fordult, aki elmosolyodott a kijelentésen. Szemmel láthatólag Ragna ténylegesen foglalkozik a Todoroki család problémáival, ha kell, ha nem.

Az edzés utolsó hete odakint az izgalom és a feszült várakozás jegyében telt el. Mizudaria tartva magát az ígéretéhez, ezt a Sportfesztivált nem fogja élőben sem a tévé, sem az internetes videómegosztók leadni. Ezért cserébe szabad kezet kapott az átalakításra. Annyit tudtunk, hogy minden Hősügynökség ide lesz kiutalva, emellé a rendőrség is besegít a nézők átvizsgálásában és ellenőrzésében, ezzel megelőzve, hogy gonosz bejusson. Ragna volt a felelős az első napi játékok kitalálásában, játékmesterek kinevezésében és az esemény lerendezésében. Cserébe, VIP vendégeket hívhatott meg. A nézőteret kibővítették és két hatalmas melléktermet is kiállítottak, ahol kivetítőn láthatták az eseményeket. Az erre felelős kamerák nem tárolhatták a felvételt, amiről Gentle és La Brava gondoskodott. Az embereknek előre kellett foglalniuk, emiatt az első napokban 10 ezer jegy elkelt. Mindenki tűkön ülve várta az idei Sportfesztivált, amire utoljára akkor volt példa, amikor Endeavor szerepelt harmadévesen. Persze az összes hírről akkor kaptunk, amikor a vonaton utaztunk hazafele. Erről viszont később.

A négyes edzése lassan a végéhez közeledett. Noha mindannyian kemény edzéseken mentek végig, Mineta tűnt a legkihajszoltabbnak, hála Kokoronak. Ai ugyanis elfelejtette a pasijával azt a tényt közölni, hogy nővére nemcsak az ágyban keményebb, mint a Rambo 3, hanem az edzésekben sem ismer könyörületet. Volt olyan, hogy a szőlőpofa alig aludt két-három órát és az ujjain vágásnyomok díszelegtek. Ugyanis, ugyanazt a horgászok által használt damilt vetette be, amit anno Zet ellen használt. Kokoro el is magyarázta a csapdakészítés lényegét nem is egyszer.
- Az egész veleje, hogy az ellenfeledet kifáraszd. Nem szabad érzelgősködnöd az ellenfeleddel szemben! Az érzelgősség maradjon a nőnek, aki agyonveri hűtlen férjét és golf kupával! A csapdaépítőknek szabványai vannak! Precizitás, megtévesztés és C terv arra az esetre, ha csak ketten vagytok és egymás legyőzését kívánjátok!
A legutolsó nap olyan kegyetlen akadálypályát állított össze Kumiko, hogy azt még a profi hősök is megirigyelnék. Noha elsőre legyőzhetetlennek tűnt, Mineta képes volt a csapatját átrugdalni a célvonalon. Mindegyik felnőtt büszke volt rájuk, így ünnepséget tartottak nekik. Távozásuk napja előtt még Akira intézett feléjük néhány szót.
- Csibéim! Kijelenthetem, hogy hatalmas előrelépést tapasztaltam veletek kapcsolatban! Mikor idekerültetek, egy rakás szerencsétlenséget láttam bennetek. Nulla karaktereket, akiket a shouneniparban maximum élő pajzsként használnak! Ám most… már teljes mértékű Fejvadász hősök útjának a felét jártátok meg rövid idő alatt. Alig várom, hogy kollégák legyünk, amint befejeztétek a UA-ban töltött időt!
- Köszönjük. -felelte a társaság bágyadtan. Toru és Oijiro remélte, hogy következő visszatértükkor már nem lesz ennyire kegyetlen kínzásokban részük.

Aizawa figyelte Shinso szenvedésnek nevezhető gyakorlást vitt véghez a sáljával. Három csapást tudott csak csinálni, de utána belegabalyodott, mint sün a rágóba, vagy mint a rézfaszú bagoly a mágneses mezőbe. Másnap kezdődik az első fordulója a Sportfesztiválnak és még itt tart.
- Ne ostorozd magad. -mondta Aizawa halkan. -Nekem évekbe telt a sálat tökéletesen használni. Három hónap alatt már az csodaszámba megy, ha háromszor tudod egymás után használni.
- Nem érdekel a mellébeszélés. -nyögte Shinso. -Nálam ez kevés. Ha harcra kerül a sor, nem akarok a képességemre támaszkodni. A UA az a hely, ahol megtanulod jóra használni a képességedet, nem holmi spanok és csajok gyűjtőhelye.
Az osztályfőnökünk elmosolyodott és a srác vállára tette a kezét, ezzel némán egyetértve. Persze, ez nem meglepő. Aizawa volt az egyetlenegy, aki fő osztályba akarta tenni, ám Nezut nem győzte meg. Most viszont, ha kiválóan szerepel a küzdelem alatt, akkor jövőre a fő osztályban folytathatja tanulmányait. Akkor Aizawának van igaza. Nezu ugyanis azt kifogásolta mindig is, hogy gyermekeként kezeli a srácot, nem leendő hősként.
- Három csapás is elég, ha megfelelően osztod be és két harc közbe rendbe tudod szedni magad.
- Értem. Akkor mára befejezem az edzést. -súgta halkan Shinso és levette a sálat. -Ellenben a másik eszközömet használni fogom rendeltetésének megfelelően.
Aizawa csak bólintott és intett, hogy meghívja egy hamburgerre. A napnál is világosabb volt, hogy osztályfőnökünk fiaként szereti.

Az Izanagi templomban tartózkodásunk utolsó napján szedtük össze a sátrunkat. Két nappal a Sportfesztivál megkezdése előtt haza akartunk térni. A fejlődés látható volt mindannyiunk esetében. Bakugo keze immár ép és egy heg jelzi edzéseinek lenyomatát. Elmondása szerint, mialatt kórházban volt, átgondolta, hogyan ossza be energiáját és hajtsa végre a feladatát. Innentől fogva kétszerannyi ideig bírja és gyorsabban is tud repülni. Ami Ochakot és engem illett, a súlyok az utolsó héttől teljesen megszokottá váltak és noha nem tökéletesen, de rendesen végre tudtuk hajtani a feladatokat. Ami viszont a technika kitalálást illeti… azzal nagy bajban voltunk. Csak papíron tudtuk levezetni, hogy az új ütések vagy rúgások bénítóak-e vagy halálosak. Kísérletezni eszünk ágában sem volt. Urahara ezt annyival intézte el, hogy ha bejutnak a Hős Olimpiára, ha nem, akkoris folytatják az edzéseket. Valami miatt nagyon azt éreztem, hogy az öreg fél. Vajon mitől? Egyszer próbáltam vele beszélni, mire a válasza annyi volt, hogy a csillagokban meg van írva, mi fog történni, csak nézzem őket alaposan. Ez mi a fenét jelent, azt már nem tudom. Mikor már a vonaton utaztunk hazafelé, akkor kapcsolta be Bakugo a telefonját és nézte át a híreket. Hangosan mondta a végeredményt.
- Mizudaria tartotta a szavát és nem lesz a Fesztivál végigkövethető. Ellenben több nézőt tud magába fogadni, ahol elkobozzák a felvételre alkalmas kamerákat. Amennyiben valaki telefonról veszi fel bármit is egy adott területen belül, akkor azt a rendőrség letartóztatja és kihallgatja a gonoszok segítése vádjával. Amennyiben ártatlan, úgy pénzbüntetésre számíthat.
- Akkor ez jó hír a részedről nem? -kérdeztem, miközben Ochakoval összebújva hallgattam.
- No shit, Sherlock! Szerinted, miért harcoltunk az edzések előtt?! Két tubus vazelinért?!
- Annak csak te örülnél. -vágott vissza Ochako.
- Ti még nem csináltátok…
- Mondtuk már, hogy ehhez semmi közöd. -torkoltam le kettejüket, majd azzal a lendülettel témát váltottam. -És a lehetséges számokról van valami hír?
Szemmel láthatólag leakadtak a témáról, amit generáltak. Hála égnek! Elegem volt, hogy az ottlétünk alatt is folyton vitatkoztak.
- Semmit nem árult el se Ragna, se azok, akiket beavatott. Annyit mondtak, hogy azzal a meglepetésnek is annyi lenne. Ez érthető, mert a Hős Olimpia kapcsán se mondanak el semmit egyik országnak sem.
- Az jó dolog, hogyha senki sem tud semmit a számokról. -szólalt meg Urahara bölcsen. -Az ismeretlentől soha nem szabad félnetek, mert az csak a teljesítményetek rovására menne. Fogjátok fel inkább egy új kihívásnak. Vagy akár… a való életnek.
Ezekután mesterünk kinézett az ablakból, mintha valami érdekeset látna. Egész furcsán viselkedik, mióta elmondta az edzését a tüntetés során. Vajon mi üthetett bele?

Todoroki a verseny utolsó napján pihenőt tartott inkább. Ennek főbb oka, hogy a váltás mellett a két képességét egyszerre próbálta használni. Amikor Endeavor rákérdezett az okára, csak annyit válaszolt: A csapos példából kiindulva sokkal bölcsebb lenne, ha egyszerre nyitná meg a csapot. Akkor langyos vizet kap a legjobb esetben. Sajnos ennek megvolt a magától adódó és kevésbé látható vonzata. Az előbbi az volt, hogy rekordsebességgel merítette ki a tartalékait. Emellé, elég sokszor ájult el. Utóbbi esetében csak Ragna tudta a választ és ezt az utolsó napon mondta el.
- A Quirkod az életedet veszélyezteti, ha így használod.
- Hogy érted? -kérdezte, miközben felnézett a kártyáiból. Éppen Erivel és Peterrel játszott.
- A fagy a tested jobb felét teljesen megfagyassza, emiatt a vérnyomásod is lezuhan a béka segge alá. Ami pedig a bal feledet illeti… az a kisebbik gond, hogy rekordsebességgel dehidratálódsz. A nagyobbik a szívroham kockázata, mert a vérnyomásod a Himalája magasságát csapkodja. Ha a két felet egyszerre használod, akkor a tested teljesen megzavarodik és a szíved felrobban a nyomástól.
- Teljesen ugyanaz a forgatókönyv, mint az a robbanás a jégpárlatom és tűzcsóvám találkozásakor.
Ekkor Eri felugrott és átölelte Shotot.
- Kérlek bátyus… vigyázz magadra. Nagyon szeretlek, még ha Ragna elfelejtette megírni, hogy mennyi időt töltöttünk együtt. Nem bírnám, ha családtagot veszítenék.
- Ne aggódj, Eri. Óvatos leszek. Az a középső nevem.
- Én azt hittem, hogy Eugene.
- Kösz. Ezt nem felejtem el, Ragna.
Ekkor a társaság felnevetett.

Holnap kezdődik a nagy nap. A Sportfesztivál első köre. Másnap reggel a csapat szépen összegyűlve várta, hogy teljes legyen. Csak akkor indultunk meg. Valahogyan az az érzésem volt legbelül, hogy már az első napi számok nehezek lesznek (Lesznek itt meglepetések és poénok dögivel. Csak győzd kivárni. -R.). Újra írói szabadságra mész? (Nagyon vicces vagy. Valahogy azt érzem, mindenki humorosabb akar lenni nálam. -R.)