All for One ugyanúgy nézett ki, mint eddig. Arcán csak a szája volt megtalálható, míg az öltözéke ugyanaz az öltöny maradt.
- Kicsit sokáig tartott, mire leértél a tudatalattidban, nemde? -kérdezte nyugodt, mármár jéghideg hangon.
- Okkal. Kíváncsi voltam valamire, mielőtt szembeszállok veled.
- Oh.
- A miértekre voltam kíváncsi és ez megtörtént. Apám és a saját élettörténetem után immáron összeállt a kép.

Ekkor All for One felröhögött, de ez inkább még vérfagyasztóbb volt, mintha dühöngene.
- Most komolyan? Egy senkiházi, besavanyodott féregeledel emlékeit akarod fegyverként használni ellenem? -mondta kacarászva, majd hangot váltott. -Tudod, az egyetlen oka, amiért életben tartottalak az a szánalmas viselkedésed. Felettébb szórakoztató magabiztosságot táplálni beléd, csak azért, hogy a következő kanyarban az élet vágjon pofán.
- A helyzet az, hogy minden egyes alkalommal te mondtál csődöt és én voltam a példamutató.
- HOGY MI?! -kérdezte dühöngve. -Engem senki ne oktasson ki!
- Mégis az történt. Vegyük sorra, hol barmoltad el az életed. Szentül hitted, hogy amit végzel, azzal megváltoztatod a világot és mindent helyrebillentesz a hősök kiirtásával. Amikor kiadtad parancsba a USJ megtámadását, akkor arra kértél, hogy ne csináljak semmit és a Nomu majd megöli All Mightot. Így is tettem és a végeredménye pedig csúfos kudarc volt, hatalmas veszteséggel.
- A francokat! Az egy kis üzenet volt a társadalom felé, hogy a hősök is képesek elgyengülni.
- Ócska duma. Sokkal inkább a vesztőhelyre küldted a csapatodat. Csak annyi szerencsénk volt, hogy senki nem fedezte fel a rejtekhelyünket.
- Valóban? És Bakugo elrablása sikeres volt? Te tervezted, nem én.
- Így van. Parancsba adtad, hogy raboljuk el, hogy majd átállítjuk a mi oldalunkra de még most sem világos, hogy mégis hogy gondoltad , hogy egy olyan alak aki nem tud mást mint 0/24-ben 10.000 decibellel ordibálni mint a hülyegyerek majd hasznos lesz a számunkra?

- Pedig olyan egyszerű mint a házi feladat. Bár, te sose jártál iskolába.- válaszolta szarkasztikusan All for One.- Katsuki Bakugo egy rendkívül erős hős de a viselkedése és a jelleme miatt sokkal jobban illett volna közénk. Agymossással bármit el lehet érni, és az olyanokat mint ő a legkönnyebb befolyásolni. Testileg erősnek mutatják magukat, de legbelül gyengék és sebezhetőek ha ott nyomjuk meg nekik ahol a legjobban fáj. Nála az a pont Midoriya Izuku és All Might kapcsolata volt. Sose bírta elfogadni, hogy All Might őt választotta helyette, így agymosást használva ellenük tudtuk volna fordítani őt.
- Ezért vetted fel a kapcsolatot azzal a Mesmero nevű taggal? - kérdezte Tomura.
- Pontosan. Az ő manipuláló képessége világszinten ismert. Minden adott volt, erre te mi csináltál? Szánt szándékkal tönkretetted az egészet, pedig már a célegyenesben voltunk.
Ekkor azonban Tomura felnevetett.
- Célegyenesben? Te most hülyéskedsz? Volt alkalmam megfigyelni Bakugo-t és a terved abban a pillanatban dugába dőlt volna ahogy elé léptél volna! Ő nem csak testileg hanem mentálisan is erős. Erős akaratereje van, sosem hagyja, hogy mások befolyásolják. Viszont azt hittem, hogy erre már te is rájöttél a Nabu szigeten történt események alatt.
- Ne merészeld azt felhozni te retkes szardarab! Te voltál ott a bűnös! - üvöltötte All for One, de Tomura még mindig csak nevetett rajta.
- Na mi van? Egy fájó pontodon nyomtalak meg?
- Az a terv tökéletes volt! A legjobb embereimet küldtem ki rájuk akik már többször bizonyították a tehetségüket és a hűségüket.
- Igen, kiküldtél egy bolhás farkast, Medúzát a Pindúr Pandúrokból, egy múmiát és egy teljesen érdektelen egyént akinek már a legyőzése után 2 perccel nem emlékezett a nevére se senki és mégis legyőzték őket, ráadásul Bakugo és Deku összehangolt támadása vetett véget az egésznek!
- De ezzel legalább fel tudtam mérni, hogy mire képesek az A osztály tagjai. A sikerért muszáj áldozatokat hozni! Különben te nem fogsz az életben előrelépni.
- Már megint csak terelsz, de érdemi eredményeket nem tudsz felmutatni. Ja de, egyet igen: Azt, hogy a Nabu szigeten sikerült ismét ugyanazt a hibát elkövetned mint a USJ megtámadásánál. Ez a te nagy bajod: Mindig lebecsülöd az ellenfeleidet és már eleve úgy állsz hozzá a harcokhoz, hogy te azokat már megnyerted!
- Tényleg? Én legalább próbáltam csinálni is valamit, nem csak sunnyogok és bujkálok mint te! Overhaulnak meg a többi alvilági pofának is becsicskultál elég szépen!
- Mert mást nem tehettünk!
- Nem tehettetek? Dehogyisnem! Egyszerűen elfogadod az ajánlatát és a megfelelő pillanatban egy összehangolt támadás keretein belül megsemmisítitek az egész kócerájt. Akkor egy olyan hatalom került volna a kezünkbe amivel végleg képesek lettünk volna helyreállítani ezt a hősöktől szennyezett világot! Neked meg ez a legnagyobb bajod Tomura: Hogy idealista vagy! Nem tudod megragadni a lehetőségeket, folyamatosan sajnáltatod magad és elvárod,hogy mindenki értse meg, hogy mit miért teszel vagy éppenséggel miért nem teszel meg! Tudod, amikor Himiko a fejedhez vágta, hogy egy drabilás idióta vagy akkor azzal egyet tudtam érteni!
- Lehet, hogy szánalmas vagyok, sőt el is fogadom, hogy az vagyok mert nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, főleg az nem amit te gondolsz! Eljátszottad, hogy fontos vagyok neked, de csak egy fegyvert láttál bennem akit majd felhasználhatsz All Might ellen! De tudod mit?
- Na mit? Csak azt ne mond, hogy hirtelen lett önbecsülésed!- kérdezte ismét szarkasztikusan All for One, ám nem sokkal megbizonyosodott róla,hogy Tomura nem viccel.
- Most egyszer és mindenkorra kitöröllek magamból! Többé nem leszek senkinek sem a bábja! - ordította Tomura majd egy egy határozott mozdulattal All for One felé nyúlt és sikerült is megfognia a karját egy ponton.

Úgy tervezte, hogy a Decay segítségével elrohasztja All for One-t egyszer és mindenkorra, ám amikor hozzáért, nem történt semmi. Tomura csak nézett maga elé és nem értette, hogy mi történik.
- Miért nem pusztultál már el? Már rég halottnak kéne lenned!
Ekkor All for One felröhögött. A röhögése egészen Tomura veséjéig hatolt.
- Lehet, hogy a való életben képtelen lennék ellenállni az erődnek, de ez itt az elméd legsötétebb része amit én uralok! Gyakorlatilag itt azt tehetek meg amit csak akarok, hisz tudod, hogy szól a mondás: A képzeletnek semmi sem szabhat határt!
Ekkor egy erős mozdulattal megragadta Tomutát majd felemelte és elég erőteljesen a földhöz vágta. Felemelte a kezét és a földre mutatott vele. Tomura körül ekkor hirtelen indák kezdtek kinőni a földből és elég gyorsan a teste köré tekeredtek, majd felemelték. Az egyik még szabadon lévő nyúlvány a nyaka köré fonódott és egyre jobban kezdte szorítani a nyakát. Tomura akárhányszor próbált levegőt venni, a csáp csak még erősebben szorította. Erősen zihálni kezdett és minden apró pillanatot megragadott, hogy ha csak egy kicsit is de levegőhöz jusson. Ám nem csak All for One látta, hogy mi történik. A fojtogatás érzése a valóságra is kihatott. Fukushu abban a pillanatban realizálta, hogy valami nem stimmel amit meghallotta a ziháló hangokat amiket Tomura a transz során kiadott magából. Gondolta, hogy valami baj van, de nem avatkozhatott közbe hiszen tudta, hogy ha most megszakítják a szertartást akkor vagy All for One fogja teljesen eluralni őt vagy pedig olyan kómába esik amiből valószínűleg sosem fog felébredni. Nem volt más választása minthogy várjon és reménykedjen, hogy Tomura képes lesz győzedelmeskedni. A dolgok azonban nem alakultak jól. Az inda ugyan abbahagyta a fojtogatást, viszont a teste körül lévők erőteljesen kezdték őt a földhöz csapdosni és csinálták egészen addig mígnem az orrából patakban nem kezdett folyni a vér. Ám aztán azt is abbahagyták. Tomura a földön feküdt. Úgy érezte, hogy nem bír lábra állni, az egész teste fájt neki. Ekkor All for One lépett elé, majd határozottan taposott a fejére.
- Ez vagy te Tomura Csicskaratyi!- mondta gúnyosan miközben egyre nagyobb erőt fejtett ki a fejre- Most ott vagy ahova tartozol, másnak a cipője alatt! Mindig is egy vesztes voltál, de hát mit lehet várni egy bukott tudós fiától akit a saját ideológiái jobban érdekeltek mint a családja, és a saját gyűlöletét táplálta beléd is! Lásd be, az apád sem volt jobb egy dekával sem Nana Shimuránál csak ő a másik végleten foglalt helyet.

Ekkor Tomura szemei előtt újra leperegtek az emlékképek amiket látott, viszont most már máshogyan állt hozzá a dolgokhoz. Ugyan megértette, hogy az apja miért gyűlölte a hősöket, megértette a fájdalmat amit az egykori legjobb barátja és kollégája okozott neki, de ettől még ugyanúgy gyűlölte azokért amiket vele tett. Ekkor viszont számára is jött a felismerés.
- Akkor ez ugyanúgy rád is vonatkozik All for One!
- Parancsolsz?
- Te is olyan vagy mint apám vagy Nana! Csak feketében és fehérben látod a világot, nem gondolsz bele abba, hogy netán nem úgy vannak a dolgok ahogy azt elképzeled! De most egyszer és mindenkorra végzek mindkettőtökkel! -mondta Tomura és kihasználva az alkalmat amíg All for One leengedte a védelmét sikeresen fellökte és habár nehezen de képes volt lábra állni, illetve egy újabb támadást bevinni neki. Viszont mikor már majdnem elérte volna, a keze és ezáltal a támadása is mintha egy energiatérbe ütközött volna. Hiába próbálta meg továbbtolni, a keze nem mozdult egy centit sem, míg All for One csak állt egyhelyben.
- Energiapajzs?- kérdezte döbbenten.
- Igen, és ezt megint az elméd hatalma teszi lehetővé! Nagyon szórakoztató nézni a szánalmas vergődésedet!- mondta majd egy válaszcsapást vitt be az ellenfelének. Tomura ugyan megpróbált visszatámadni, de All for One minden egyes ütése elől azonnal kitért. Nem számított, hogy mivel próbálkozott, a támadásai nem érték el.
- Hallod baszod, ez ciki és nem a faláb! Még a saját elmédben sem vagy képes győzelmet aratni!
- Várjunk csak!- villant be a gondolat Tomura fejében, majd szóban is kifejtette a megfejtését.- Ez az én elmém! Nem az övé! Megvan! Hé Slenderman utánzat..…
- Mivan? Csak nem megadod magad?
- Soha! Csak eszembe jutott , hogy ez itt az én elmém! Nem a tiéd! És az én elmémnek csak én parancsolok! Mit szólnál egy kis környezetváltozáshoz? - majd ezek után csettintett egyet.

A két ellenfél egy boksz arénában találta magát. Mindkettőjükön bokszmez, kezükön pedig bokszkesztyűk foglaltak helyet. All for One hirtelen nem is tudta,hogy mi a fene zajlik körülötte ezért szétnézett. A lelátón nézők kántálták Tomura nevét, a dicsőségfalon pedig olyan híres bokszolók képei voltak láthatóak mint Gearless Joe, a legendás Mac, Makunouchi Ippo vagy éppen Papp László.

- Mi ez az egész Tomura? - kérdezte zavarodottan All for One.

- Egy kis helyszínváltozás, hogy ne legyen annyira unalmas a harcunk! Hogy egy igazi klasszikust idézzek: Üdv az én világomban, ribanc!

Ekkor megszólalt a meccs kezdetét jelző gong. Mivel All for One még mindig össze volt zavarodva így nem vette észre, hogy Tomura már feléje tart és egy jó erős balhorgot vitt be neki, amit egy bal követett. A tömeg újjongott míg All for One próbálta összeszedni magát és visszaütni, ám ezúttal Tomura tért ki előle és már jött is a válaszcsapás immáron alulról amibe a maszkja is beletört.
- Látom nem vagy éppen a toppon ha a körülmények nem neked kedveznek! - mondta Tomura majd kezét megint csettintésre emelte. Újabb környezetváltozás történt ám ezúttal egy olyan helyszínre kerültek ami már sokkal ismerősebb volt All for One számára. Mikor meglátta a környezetet a romos épületekkel egyből rájött, hogy hol vannak: Tomura visszavitte magukat oda és arra az éjszakára ahol és amikor All Might legyőzte őt.
- Tetszik?- kérdezte kárörvendően Tomura.
- Te féreg!- üvöltötte All for One és egyből nekiment Tomurának, Ezúttal viszont már más is hajtotta. A düh amit akkor érzett ismét felszínre tört benne. Már nem csak Tomurával, hanem annak az éjszakának az emlékével is harcolt. A két ellenfél folyamatosan vitte be egymásnak a csapásokat. Már jó ideje küzdöttek így egymással mikor Tomura érezte, hogy ellenfele kezd fáradni. All for Onet nem a józan esze, hanem a dühe hajtotta, hogy minél erősebben támadjon, viszont ez hamarabb ki is fárasztotta. Tomura pontosan tudta ezt, hiszen erre is játszott rá. Egy óvatlan pillanatban egy erőteljes ütést vitt be All for One gyomrába amitől ő azonnal padlóra került.
- Fejezzük be itt, egyszer és mindenkorra.- súgta Tomura majd felugrott a levegőbe és minden maradék erejét összeszedve egy utolsó végső csapást vitt be All for One-nak. Miközben kifáradva nézte ahogy Tomura közeledik feléje, szemei előtt All Might alakja jelent meg.

- All Might! Ez lehetetlen… - ekkor a csapás egyenesen a mellkasába ért. All for One hatalmasat üvöltött. Tomura támadása célba ért.
- Ég veled! All for One!
- Ez nem lehet! Te nem győzhetsz le engem! Engem nem győzhet le senki….
- De! Számodra itt a vég!
- Nem hagyom… nem hagyom, hogy elfelejts engem…
Ám ekkora a teste már porladásnak indult és szép lassan All for One semmivé foszlott. Tomura még hallotta a fájdalmas kiáltozását de szép lassan az is elhalkult. Nem volt ott többé. Tomura az eget bámulta. Sötét volt még, de ennél nagyobb világosságot még nem érzett. Az elméje végre szabad volt. Nem csak All for One-tól szabadult meg hanem, hanem apja emlékéből új célt kovácsolt.
- Ennyi volt. Ideje visszatérni a való világba. Viszlát örökre All for One. Ahogy a valóságban, úgy itt is te vagy a leggyengébb láncszem.

Fukushu látta, hogy Tomura arca nyugodt vonásokat vett fel, majd lassan a szemeit is kinyitotta. Magához tért.

- Tomura! Tényleg te vagy az?- kérdezte Fukushu.
- Igen. Én vagyok az immáron teljes önmagamban. Viszont, erre innom kell egy felest.- válaszolta nyugodtan.
- Láttam az arcodon, hogy nem lehetett egyszerű legyőznöd All for One-t! Nem avatkozhattam közbe mert annak beláthatatlan következményei lettek volna.
- A lényeg az, hogy végre kitöröltem All for One-t a fejemből, illetve megértettem apám és a saját múltam történetét is. Elhatároztam, hogy nem leszek olyan besavanyodott alak mint ő aki csak feketében és fehérben látja a világot.Éppen ezért szeretnék még egy szívességet kérni tőled.
- És mi lenne az?- kérdezte Fukushu annak ellenére, hogy tudta már előre, mit fog mondani.
- Erősebbé akarok válni! Szeretném ha segítenél edzeni,hogy sokkal erősebb legyek mint amilyen most vagyok!
- Mondhatnám, hogy meglepett a kérésed de akkor hazudnék. Rendben segítek neked, de azt már most leszögezem, hogy nem lesz egy sétagalopp.
- De nem csak az erőnlétemet szeretném fejleszteni.- folytatta Tomura.- Szeretném tökéletesre fejleszteni a Decayt is. Ebben is kéne a segítséged.
- Szóval akkor teljes körű edzés kell neked Quirk fejlesztéssel és állóképesség, illetve fizikális erő és harci taktikákkal. Tényleg nem lesz egy könnyű menet de ha valóban erre szántad el magad akkor nincs jogom arra, hogy lebeszéljelek róla. Viszont már most szólok, hogy kemény edző leszek és mire végzünk addigra már olyan gonosz leszel , hogy már te is meg fogsz ijedni saját magadtól. Egy hét pihenést kapsz előtte. Amúgy, büszke vagyok rád.- közölte Fukushu.

- Én is azt remélem. Köszönöm.- válaszolta Tomura egy kis mosollyal az arcán. Tudta, hogy nehéz napok következnek a számára de immáron eltökélt volt a célja elérésében.