Himiko Toga és Twice jókedvűen sétált egy elhagyatottabb utcarészen, ráadásul éjfél környékén. Sose hitték volna, hogy valaha megélhetési tolvajokká redukálódnak, de az étel és a víz mindig kell. Emellé már a ruhájuk is nagyon szakadt volt. Éppen azért is indultak a közeli bevásárlóközpont felé, hogy néhány ruhaboltot és turkálót kifosszanak. Az egykoron zseninek kikiáltott lány viszont a ma éjszakát olyan kemény fordulatként élte meg, amihez képest a japán üzletember mellbimbója sem élt át egy szado mazo nőnél, amikor a előkerül a kombinált fogó.

A kezdeti gyanús jelek a riasztó hatástalanítása után kezdődtek. Mikor benéztek a portára, egy biztonsági őrt láttak meg olyan pózban, mintha elaludt volna az asztalon. Ám, amikor közelebb értek, akkor látták, hogy a saját vérében pácolódik. Egy üzenet is volt rajta.
- Idebent találkozunk, hugi. -mondta hangosan Twice, miközben a fejét vakarta. -Jelent ez számodra valamit?
- Annyit, hogy rossz helyen vagyunk és rossz időben. -felelte halkan és tömören Himiko és érzékszerveit immár bárminemű támadás észlelésére készítette fel. -Menjünk tovább. Innen már nem akarok visszamenni üres kézzel.
Mindketten egymás mellett mentek a sötétségben, amit csak a vészkijáratok fénye nem tett teljesen vaksötétté. Az üzenet ellenére nem úgy hangzott, mintha bárki lenne rajtuk kívül az épületben. Beértek az egyik legnagyobb ruhaboltba és elkezdték a riasztóját és kameráit hazavágni, amikor megérezték, hogy valaki figyeli őket. Himiko a szeme sarkából egy alak sziluettje rajzolódott ki, ám amikor odafordult, csak a közeli étterem műanyag bábúja játszott a szemével.
- Mit keres ez itt? Az étterem egy emelettel feljebb van.
- Jó kérdés, de haladjunk. Borsódzik ettől a helytől a hátam. -sürgette Himiko a rablást. Valami itt rohadtul nem stimmelt és most semmi kedve nem volt harcra. Ahogy pakolták be a ruhákat egy zsákba, egyre jobban úrrá lett a paranoia rajtuk. Nem féltek senkitől, de ez a hely egyre veszélyesebbnek tűnt. Miért csak egy őrrel találkoztak, azzal is holtan? Hol van a többi őr?

Mikor végeztek a bepakolással, énekhangra lettek figyelmesek, ami visszhangzott.
- Oranges and lemons, Say the bells of St. Clement's. You owe me five farthings, Say the bells of St. Martin's...
Akárki is ez, nagyon jó hangja van, de horrorisztikus is egyben. Himiko ledöbbent. Nem is amiatt, mert valaki a semmiből dalolászik. Erre a dalra pontosan emlékszik. Még abból az időkből származik, amikor még „normális” életet élt. A nővére énekelte mindig.
- Oké! Én most léptem. -jelentette ki Twice és próbált kimenni a kijáraton, ám valaki lezárta a biztonsági rácsot. -Picsába! Csapdába kerültünk.
Himiko a hang forrását kereste, mikor a „Chop, Chop részhez ért.”, elhallgatott. A csendben Twice ránézett társára és felkiáltott.
- Feletted!
A lány egyből reagált és kivéve kését, felemelte kezét. Ekkor csattant rajta a kard és a fegyver gazdája is előkerült. Magas, barna hajú és vörös szemű nő volt az. Twice valahol belül úgy érezte, hogy az idegen kisugárzása hasonlít Himikoéra. Főleg a mosolya.
- Megismertél? -kérdezte és hátraugrott.
- Igen. Bár, nem volt valami nagy tudomány, ha azt figyelembe vesszük, hogy direkt erre hajtottál rá… nővérkém.
- Ő lenne a nővéred?! -kérdezte megdöbbenve Twice, ám választ nem kapott, így folytatta. -Akkor mivel Himiko rendes neve Toga… ezért a neved nem más, mint Himiko Tanga, eltaláltam?
Erre a füle mellett elzúgott egy kés. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy nem is látta a nőt, ahogyan kést dob el, olyan gyorsan csinálta.
- Idefigyelj, Deadpool utánzat! Még egy ilyen megjegyzés és kivágom a nyelvedet. Amúgy Chinaminak hívnak. Bár, ezt a nevet eldobtam, mikor a drágalátos hugim elszökött azzal a Stain nevezetű fazonnal.
- Haragszol rám? -kérdezte Himiko megjátszott sajnálattal, ám ez csak Chinami nevetését váltotta ki.
- Ugyan, dehogy. Tudod, milyen jó volt a viszonyunk és mindenben utánoztalak. Ha elkezdtél zongorázni, akkor én is elkezdtem zongorázni. Ha te elkezdtél íjászkodni, akkor én is elkezdtem íjászkodni.
- És amennyiben én vettem egy új okostelefont, neked nem volt pénzed. Hívhatjuk nagy sikernek. -fejezte be Himiko. Mosolya immár ugyanolyan széles volt, mint nővérének. -De lefogadom, hogy nem nosztalgiázni vagy itt? Miért nem mész haza anyához és apához? Biztos aggódnak érted.
- Azt kötve hiszem. Ők már a Happy Moments temetkezési vállalkozás által lettek elföldelve. Persze, akkor még a rendes alakom megvolt. Ennek már több, mint háromnegyed éve. Mily csodás élmény, mikor megölöd a számodra fontos embereket…
- Akkor azért jöttél, hogy csatlakozz hozzám? -kérdezte Himiko és megszorította késének markolatát.
- Tévedés. Tudod, immáron meguntam, hogy mindig én vagyok a második mindenben. Úgyhogy, itt és most meg foglak előzni. Mégpedig egyetlen egyszerű, de nagyszerű tervvel: Ha megöllek és a levágott fejed a szobám kandallóját fogja díszíteni!

Ekkor Chinami szinte azonnal támadott. Himiko fel volt rá készülve, ám még így is megvágta az arcát.
- Gyors vagy, ezt aláírom. -állapította meg és letörölte a vért az arcáról, majd ellentámadásba lendült. Twice nem agyalt sokat, hanem azonnal a világítás irányítópultjához sietett. Okkal, mert látta, hogy túl egyoldalú a csata. Noha nem volt a menekülés híve, jobbnak látta elhúzni a csíkot úgy, hogy ne vegyék üldözőbe. A csata közben tovább folytatódott. Chinami folyton kivédte testvére támadásait. Minden egyes válaszcsapással újabb és újabb vágást ejtett Himikon.
- Úgy látom, hogy túl jó vagyok hozzád képest, hugi. Mostmár én vagyok a jobb.
Himiko erre bele akarta födni szikéjét ellenfelébe, ám az egy erős térdessel válaszolt, ami eltalálta a gyomrát. Kimerült és mozdulni nem volt képes. Ráadásul, a vágásokból szivárgott a vére.
- Csalódtam benned. Ennyire vagy képes csak? Hová lett a tökéletes és mindenki által oly nagyra tartott leány?
Erre Himiko nem válaszolt, csak próbált ötleteket kitalálni, hogyan kerekedhetne felül. Már érezte, hogy nővére rátapos a hátára és bal füle mellett a kardja beleállt a földbe.
- Erre a kérdésre se kapom meg a választ ebben az életben, eltaláltam? Sebaj, már csak a fejed levágása maradt. Viszlát a pokolban!
Ekkor felkapcsolódtak a fények egyetlen pillanatra, amik megvakították Chinamit. Ennyi kellet Himikonak, hogy felugorjon, ami kizökkentette nővérét az egyensúlyából, de nem esett el.
- Egyetlen esélyem van túlélni. -nyögte Himiko és átalakult Ochaková. A vérét még anno a Chisaki kúriában lévő összecsapáskor szerezte. Sajnos, mivel csak egy nagyobb cseppet nyelt be, ezért egyetlen dobása maradt. Ugyanis, Quirkjének nemcsak a vérből való átalakulás volt a jelentősége. A felvett alak Quirkjét is képes volt használni. Azonnal megérintette Chinamit, aki így a plafon felé lebegettt. Twice nézett be.
- A pokolba is! Meneküljünk!
Nem kellett Himikot noszogatni, azonnal eliszkolt, de előtte még fogta a földön lévő katanát és szikét és Chinamira dobta. A kisebb fegyver markolatig beleállt a nő gyomrába, míg a katana levágta a kezét. Ezektuán mindketten felhúzták a nyúlcípőt.

Egy perc után a Zero Gravity abbamaradt és Chinami szó szerint lepuffant a földre. Szemmel láthatólag halott volt. Ám, ekkor a ruhaüzlet előtt lévő bábú sétált oda és lehajolt hozzá.
- Nocsak… ismét kegyetlenül elbántak veled, nemigaz?
Kérdése szinte motyogássá vált. Megvágta egy ponton a karját, ám a vér nem folyékonyan, hanem szilárdan jött ki. Kivette a katanát Chinamiból, ám az megfogta a kezét.
- A fenébe is, Nii! Olyan gyengéd vagy, mint egy hentes.
- Sajnálom. -motyogta halkan a srác és elkezdte összevarrni a sebet. Az egész folyamat nem tartott tovább két percnél, de a végénél semmiféle külsérelmi nyom nem látszott. Mikor elkezdte a leszakított kezet visszavarrni, akkor Chinami megszólalt.
- Mit állapítottál meg a harcunkból? Megérte álcázni magadat és megfigyelni?
Igen. Az volt a bábú, amit mind a ketten kiszúrtak. Eléggé jól tudja magát élettelen bábúként álcázni. Nii ugyanis speciális betegségben szenvedett, ami miatt így nézett ki.
- Teljesen felesleges volt. A testvéred szinte könnyű célpont. Noha meglepetés volt a legutolsó mozdulata, ez kétszer nem fog előfordulni. -motyogta, amint befejeződött a varrás és szájával eltépte a vérből készült cérnát, majd a zsebéből kivett egy vérvörös tablettát és bevette.
- Nem ismered te még őt annyira, mint én. Mindig tudatlan újszülöttet játszott. Mindezt azért, hogy átverje a naiv embereket.
Chinami ezekután úgy pattant fel, mintha semmiféle súlyos sérülést nem kellett elszenvednie és felvette a kardját és a szikét. Nii meg se szólalt.
- Belesétáltam a csapdába és átejtett. Sebaj, fél év múlva összecsapunk és nem lesz esélye ellenem. Most pedig induljunk.
Mindkettő alakot elnyelte a sötétség. Másnap megtalálták a portás hulláját és a vizsgálat ebben az ügyben még mindig folyik.

Himiko és Twice sikerrel kimenekültek az épületből és a ruhák is meg lettek szerezve.
- Ez nem sokon múlt. -lihegte Twice, amikor megállt. -Őrült egy nővéred van, annyi szent. Ne vedd sértésnek. -tette hozzá gyorsan.
Himiko csak letörölte a homlokát és a közeli kútnál mosta le a vért a kezeiről.
- Nem is tudtam amúgy, hogy ilyet is tudsz. Mármint, használni az általad felvett személy Quirkjét.
- Egyszerű oka van. Soha nem akartam használni, mert rühellek más tollával ékeskedni. Most tűnjünk el innét, mielőtt…
A lány ennyit tudott kimondani, mert elájult. Twice klónja azonnal megfogta és a karjaiba vette.
- Ideje hazamenni.
Az egész incidens egyetlen dolgot mutatott ki nyilvánosan: Hamarosan a testvérek egy utolsó vérig tartó küzdelemben vesznek részt, ahol csak egy maradhat.