A Targatos börtönig az út viszonylag eseménymentes volt. Azt már most megállapítottam, hogy az utak és az épületek elhelyezkedése pontról pontra ugyanaz. Eri magába mélyedve követett. Felvettem és a nyakamra tettem, lévén félő volt, hogy beleütközik valakibe a gondolkodása során.
Üdv. Ragna vagyok ismét. Amit most elmesélek, nem a szokásos két évadzáró minisztorim lesz, hanem egy sokkal súlyosabb esemény, ami mindenki idegrendszerét próbára tette. Egyetlen emberét, pontosabban egy kislányét meg pláne: Eri. Köztudott, hogy bűntudatot érez amiatt, hogy Mirionak elveszett a képessége, annak ellenére, hogy Overhaul vette el tőle. Ám, ami a hétfői napon történt, az volt ám az igazi sokk.
Tragédia.
Teljesen fehér épületek fogadtak, mikor kinyílt a lift ajtaja és indultam Asgore vára felé. Fél pillanatig láttam Waterfall azon pontját, ahol Monster Kiddel néztük a kilátást. Sikerrel összekevertem a Romokat ezzel a hellyel. Ám, az igazán nagy meglepetés akkor ért, amikor egy ismerős épület fogadott a folyosó végén.
- Nem… az nem lehet… Ez… Toriel lakása?
Waterfall.
A barlang már messze nem volt annyira hideg, mint Snowdin. Ám, a folyón való átkeléshez nem volt elég meleg. Mire a túlpartjára jutottam, addigra teljesen beázott a cipőm is.
- Már csak ez kellet. -morogtam magamban elégedetlenül. A következő teremben vastag fűcsomók voltak, amik remekül fedeztek. Miért mondtam ezt? Egy feljebb lévő részen egy páncélos tag várt valakire és folyton a terepet szemlélte.
Sziasztok. Ezzel a kis crossover fanficcel szeretnék kedveskedni minden egyes olvasómnak, akik türelmesen vártak az újabb és újabb fejezeteimre. Nagyon hálás vagyok érte. Akik meg az Undertale fanok táborát erősítik, azoknak is jó szórakozást kívánok az agymenésemhez.
Hétfőn a teljes Todoroki família Ragna étkezőjében várta türelmetlenül, hogy az író elkezdje a beszámolót. Tegnap kapták meg az értesítést a laboreredmények elkészültéről. Mikor az író megérkezett, zihált.
- Bocsánat a késésért. Csak elkísértem Erit Kumikohoz. Jelenleg ő vigyáz rá. – mondta és letörölte a homlokáról az izzadságot. – A legutóbbiból tanulva jobb, ha nincs itt.
- Igazad van, drágám. – mondta Rei és odamenve az íróhoz megcsókolta. Fuyumi erre rondán nézett, de nem emelt hangot emiatt.
Mindenki kezdett megérkezni az gépekhez, éppen időben. A gépekhez sikerült összesen 600 ember elhozniuk. Momo és Ilda mindössze 2 embert hoztak magukkal. Kyoka, Kaminari, Tetsutetsu, Itsuka és Eijiro 248 főt sikerült találniuk. Mirio és Tamaki 300 főt találtak. Majestic, Nappalm segítségével 50 főt találtak. 600 embert sikerült megmenteni. Mindössze 1 óra alatt.
- Szép munka volt.” – mondta Tsukimashi. – Viszont van egy probléma.
- Milyen probléma? – kérdezte gyanakvóan Katsuki. Ahogyan Mirio, úgy ő sem siklott el az előző két ügy bizarr jellemétől.
- Nem fontos. Csak annyi, hogy többször kell fordulni. Bele fog férni az időbe, hála a gyors munkátoknak – mondta Tsukimasha. Ezután mindegyik gépre felkísértek 150 embert.
- Nappalm. Te és a maradék 150 túlélő várjatok itt, amíg vissza nem fordulunk! – utasította Tsukimasha Nappalmot, akire döbbent rettegés maradandó nyomot hagyott arcán.
Ahogyan Tsukimasha mondta, a vulkán felől érkeztek szépen sorjában a feltörő „magma bombák”. Katsuki, Nejire és Shoto azonban jó stratégiával álltak elő: Először Nejire pusztítja el az érkező magma köveket a Gring Wave támadásával, majd Shoto kettős védelmi falat emel fel a Heaven-Piercing Ice Wall és Wall Of Flames támadásaival. A végén, ami még esetleg meg maradt azt Katsuki elintézi pár robbantással. Eddig ők állták a sarat, de egyre nagyobb hullámokat kellet visszaverniük.
Mialatt Ochako, Tsuyu és én az árvaházban segédkeztünk, Mirio összehívta a csapat maradékát péntek hajnalban egy azonnali megbeszélésre. A tárgyalóterembe szépen, lassan gyülekeztek a csapattagok. Mirio, Gentle és La Brava voltak az elsők. Utánuk jött Ashido és Eijiro párosan kéz a kézben, mögöttük Bakugo, Nejire, Tamaki, Kaminari, Rei, Shoto, Iida, Kyoka, Tetsutetsu, Itsuka Kendo és Hisashi zárta a sort. Mikor mind megérkeztek, La Brava már kapcsolta be a projektort.
Másnap reggel 11órakkor már kezdett gyülekezni az Aqua által meghívott emberek a Grace Field House Field előtt. Egyesek hatalmas zászlókat lengettek a kezükben, amin az árvaház lógója volt látható. Kokoro és Tsuyu fogadta őket üdítővel és harapnivalóval. Egészen nyugodt hangulat uralkodott, egészen addig, míg dübörgés hangjai nem ütötték fel a fejüket. Jobbra nézve láttuk is a hang forrását: Bulldózerek és betongolyót szállító gépek adták ki a hangot, amiket egy Hummer vezetett, mint valami falkavezér. Mikor megálltak, néhány munkás táblákat rakott le. Az igazi harc itt fog megkezdődni.