2021. február 28. 16:51 - Ragnafan1992

BnHA Star Knight Deku 20. Fejezet: Találkozás egy régi ellenséggel. Újabb problémák!

A Targatos börtönig az út viszonylag eseménymentes volt. Azt már most megállapítottam, hogy az utak és az épületek elhelyezkedése pontról pontra ugyanaz. Eri magába mélyedve követett. Felvettem és a nyakamra tettem, lévén félő volt, hogy beleütközik valakibe a gondolkodása során.

A börtön bejárata előtt Dekutól elköszöntünk. Itt már letettem Erit és miután hosszan ölelkezés és búcsúzkodás után elment, mi befele vettük az irányt. A portánál egy lazsáló rendőr volt a portás.
- Jónapot kívánunk! Szeretnénk meglátogatni Overhault. – mondtam, miután meghajoltam.
- Értem. Megnézem, van-e hozzá engedélye. – felelte köszönés nélkül és a papírjaiba mélyedt. Picsába! Deku nem kötötte az orromra az engedélykérést. Mialatt kattogott az agyam, a portás abbahagyta az olvasást. – Kohei engedélyezte. Kövessenek.
Ez most meglepett. A mangaka engedélyt adott rá, holott máskor még egy tollért is vívhattam ellene szópárbajt? Biztos Deku beszélte rá. Az őr a látogatói szobába vezényelt minket, ahol a rabot és a látogatót egy vastag plexifal választott el. Később a túloldalon lévő ajtónál hallatszottak a léptek hangjai és egy hosszú pittyegés.
- Bemehet.
- És mégis hogy menjek be, nagyokos? -hallatszott egy ismerős hang, mire az őr felröhögött és kinyitotta ő az ajtót. Ekkor lépett be Overhaul. Normális esetben Erin végigfutna a jeges rémület, ám amint meglátta egykori kínzójának itteni megfelelőjét, hangosan röhögött. Ugyanis, a Shie Hassakai egykori vezetőjének mindkét keze hiányzott. Morogva ült le.
- Nevessetek csak. Haha. Az egykori nagy Yakuza vezető kezek nélkül. Már nem kezeskedik arról, hogy embereket bántson. Már nem üti össze a tenyereit, ha jó a kedve…
- Meg sem szólaltunk. -vágtam rá pókerarccal.
- Oh. Pedig azt hittem, hogy Tomura után ti is humorizálni jöttetek. Mikor meglátogatott egy rahedli kezes viccet nyögött be. Már azt hittem, hogy kabarét akar nyitni az állam pénzéből.
- Amennyire retardált az itteni állami vezetés, nem csoda. Az elszállításod során egy rendőrkocsi és egy amatőr hős, aki azonnal fűbe harap? Ez kész vicc, komolyan mondom.
- Legalább egyetértesz velem. -dőlt hátra Overhaul, majd szemével kiszúrta az ölemben pihenő Erit. - Őt is elhozta… várjunk csak… ez nem ugyanaz.
- Kezded akkor kapizsgálni a lényeget? Kezdjük akkor a legelejéről. Az én nevem Ragna és ő a mostohalányom, Eri. Mi a saját történetünkből jöttünk.
- Értem. És csak díszbikaként vagy itt vendégségbe?
- Igazából autogramot szerettem volna kérni. -jegyeztem meg félvállról, mire Eri felnevetett, ami az egykori gonosz ronda tekintetét váltotta ki. -Bocs. Nehéz nem megállni ezeket a vicceket.
- Még egy ilyen…
- Akkor menj Koheihez panaszkodni. Nem én kértem azt, hogy a shounen ipar legszánalmasabb és legtöketlenebb végső gonosza tegye ezt veled. Van azért annyi korrektség bennem, nem gondolod?
Ekkor Overhaul elkezdett dörgölőzni a székéhez.
- Tomura Csicskaratyi! Az a szánalmas majomszar összehúzta magát, mikor kinyírtam azt a kamu transzi csicskáját, de ahhoz volt töke, hogy akkor támadjon, mikor egy ágyhoz voltam kötözve és félholtra verve. Ha egyszer kiszabadulok innét, izzó késsel fogom kiherélni.
- Rendben, értjük, mérges vagy rá.
- Apa! -szólított meg Eri rám nézve.- Innentől átveszem én, mert amíg felesleges köröket futunk, addig meg az értékes időnk fogy. Arra szeretném megkérni, hogy mondja el a Rewind használatához szükséges dolgot.

Ekkor Overhaul abbahagyta a morgást és a vakaródzást és Erire nézett. Majd elnevette magát.
- Miért segítenék neked? Mit tudsz felajánlani cserébe?
- Ő ugyan semmit, de én igen. Visszakapod a kezeidet.
- Mese habbal. Ez olyan üres ígéret, mint Tomura feje.
- Nem szoktam a semmibe ígérgetni. Szóval vagy segítesz, vagy nincs üzlet és lelépünk.
Blöffölnöm kellett ebben a pillanatban. Overhaul agyában kattogtak a kerekek. Ideje volt rásegíteni a helyes döntésre. Egy perc múlva felálltam.
- Úgy látom, hogy nem tetszik az ajánlatom. Akkor mi távozunk, mert csak felesleges köröket futunk és arra pont nincs idő. Inkább belekukkantok a szakirodalomba…
- Az érzelem a kulcsa. - bökte ki Overhaul. Szemmel láthatólag hatott a húzásom.
- Ezt hogy érti? - kérdezte Eri, belenézve az egykori kínzó szemei közé.
- Elfelejtetted azt, hogy mit éreztél, mikor azt a zöld hajú srácot, Dekut támogattad?
- A mi univerzumunkba nem így történt. Szóval eléggé húzós lenne olyasvalamire emlékeznie, amit nem csinált.
Válaszomra Orvehaul elgondolkodott.
- Akkor a logikát hívjuk segítségül. Eri, válaszolj nekem egy kérdésre. Amikor fogva tartott az ottani megfelelőm, miért kezelt úgy, mint egy tárgyat?
- Mert egy gátlástalan, undorító féreg. Ahogy te is.- válaszolta a kislány undorral a hangjában.
- Tévedés. Mert ha reménykednél, akkor tudod a képességedet használni. Noha soha nem lett kimondva, de én speciel féltem attól, hogy Eri egy nap használni tudja a Rewindot. Akkor nincsen esélye semelyik gonosznak, lévén már az aura is lebontja az összes ismert Quirkot. Lefogadom, hogy az ottani alteregóm is tudta ezt, emiatt tartotta sanyarú körülmények között. Érted már, mire akarok kilyukadni?
- Teljesen világos. Viszont, akkor a vérem miért működött úgy, mintha a képességemet használtam volna? -kérdezte hidegen Eri.
- Egyszerű a válasz. Attól függetlenül, hogy használod-e a Quirkodat vagy sem, az még a véredben ott van. Más kérdés?
- Nem. Köszönöm a válaszát.
- Akkor most volnátok szívesek beteljesíteni a ti részeteket az üzletből?
Ragna keze ekkor felvillant és azzal csettintett. Ekkor Overhaul kis híján felüvöltött fájdalmában. A csonkok helyére visszanőttek a csontok, erek, izmok és végül a bőr.
- Tessék. Ahogy megmondtam, nem ígérgetek a semmibe. Viszont, mi most távozunk.
Miután kiheverte Overhaul a fájdalmat és a sokkot, felnevetett.
- Ostoba bohócok vagytok. Most, hogy a kezeim újra kinőttek, ismét van képességem is.
Ekkor megfordultam és elmosolyodtam. Eri ezt észrevéve, kérdő tekintettel nézett rám. Az egykori Yakuza vezető folytatta.
- Most szépen kitörök innét és összeszedem a csapataimat. Aztán, megkeresem Tomurát és addig robbantgatom a végtagjait, amíg él. Hadd visítson az a gyáva gonosz wannabe köcsög, mint a disznó, amikor szúrják. Azt a Himikot meg Dabit pedig felzabáltatom a sertésekkel. Végül, visszarabolom attól a zöld hajú kamu hőstől és attól a szőke kis buzitól azt, ami az ENYÉM!
- Értem. Akkor miért nem teszel egy próbát mondjuk azzal, hogy lebontod a plexifalat és elveszed tőlem Erit? Hiszen, két Rewind még hatalmasabb bevétel és a vérével nemcsak Japánt, hanem egész Ázsia alvilágát uralhatod?
- Köszönöm a lehetőséget. Nem tudom, hogy ennyire hülye vagy, hogy visszaadtad azt, ami gátolt a szabadulásomban vagy ennyire kétségbe vagytok esve egy egyszerű kérdés meg nem válaszolásával? Most meglátod, hogy az nevet, aki utoljára nevet.
Ekkor Overhaul eszelős nevetések közepette érintette meg a plexifalat, ám azzal a lendülettel… az égegyadta világon semmi nem történt. Elnevettem magam.
- Mi a fene ez? Miért nem működött a Quirkom?!- kérdezte eszelősen kiabálva.
- És most állapíthattuk meg a mondás valós jelentését: Aki utoljára nevet, annak lassú a felfogása. Abban egyeztünk meg, hogy a kezeidet kapod vissza. A Quirkodról sehol nem volt szó. Na, de most már megyünk. Arrivederci.
- Legyetek átkozottak mindketten! Remélem, hogy egy nap a lábaim előtt hevertek majd és könyörögtök szánalmas életetekért!- kiabálta, miközben az őrök jöttek és lefogták. Nevetve távoztunk.

Ám, ez a nevetés hamar váltott át keserűségre. Ugyanis, amint felkaptuk a táskát, azonnal a kapuhoz indultunk. Egy napja van Erinek megtanulni képessége használatát, vagyis a legjobb időt futottuk be. Ekkor került a szar a palacsintába. A kapu le volt zárva.
- Ez biztos valami vicc lehet. Felhívom a Jump Rendészetet és megoldom a problémát.
Elővettem a telefonom és felhívtam az adminisztrátort.
- Igen. Jó estét! Szeretném megtudni, miért van lezárva a művem és a BnHA világa között a kapu. Hogy érted azt, hogy adminisztratív gondjaitok akadtak? Nem érdekelnek a kifogások! Ti erőlködtetek a Windows 10 mellet, mondván a Linux szar, tanuljátok meg használni! Rendben. Viszlát, hogy akadna a torkodon egy egész tarajos sül.
- Mi történt, apa?- kérdezte Eri aggódva.
- Valami gikszer miatt az összes kapu 24 óráig nem fog kinyílni. Itt ragadtunk a lehető legrosszabbkor.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://animekesgames.blog.hu/api/trackback/id/tr7716443364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása