Mindenki kezdett megérkezni az gépekhez, éppen időben. A gépekhez sikerült összesen 600 ember elhozniuk. Momo és Ilda mindössze 2 embert hoztak magukkal. Kyoka, Kaminari, Tetsutetsu, Itsuka és Eijiro 248 főt sikerült találniuk. Mirio és Tamaki 300 főt találtak. Majestic, Nappalm segítségével 50 főt találtak. 600 embert sikerült megmenteni. Mindössze 1 óra alatt.
- Szép munka volt.” – mondta Tsukimashi. – Viszont van egy probléma.
- Milyen probléma? – kérdezte gyanakvóan Katsuki. Ahogyan Mirio, úgy ő sem siklott el az előző két ügy bizarr jellemétől.
- Nem fontos. Csak annyi, hogy többször kell fordulni. Bele fog férni az időbe, hála a gyors munkátoknak – mondta Tsukimasha. Ezután mindegyik gépre felkísértek 150 embert.
- Nappalm. Te és a maradék 150 túlélő várjatok itt, amíg vissza nem fordulunk! – utasította Tsukimasha Nappalmot, akire döbbent rettegés maradandó nyomot hagyott arcán.

A gépek felszálltak. A gépen a túlélőket ellátták. Momo beszélgetett a kislánnyal, akit Yayoi-nak hívnak. Elmondta Momo-nak, hogy az apja ott maradt Nappalm-al és a többi túlélővel. Alig várja, hogy mind a hárman együtt legyenek újra. Kyoka elmondta Eijiro-nak és a többieknek, hogy mi történt Kaminari-val, s hogy újra megjelent rajta az a páncél, amit a Licensz vizsga alatt hordott, de ezúttal teljes ura volt önmagának. Talán a sok ingertől, ami történt vele a akció közben elkezdett a teste emlékezni a páncélra és emiatt újra tudta használni. Kyoka, Itsuka, Iilda, Tamaki és Nejire mind pihentek, míg a többiek elmentek Tsukimasha-hoz, hogy egyeztessenek a hátrahagyott túlélőkért való visszamenésről. Azonban ekkor egy rádióadást fogtak. Elkezdték hallgatni a híreket, amik után a borzalom, a kétségbeesés és a düh jelei mutatkoztak az arcaikon. Katsuki és Momo elsőként rohamozták meg Tsukimasha ülését, majd megragadták őt.
- TE ROHADÉK! HAZUDTÁL NEKÜNK!” – ordították Tsukimasha arcába Katsuki és Momo, utóbbi, akinek szemei könnyben törtek ki. – MOST TUDTUK MEG, HOGY SETOUCHI ÉS KÖRNYÉKE ELSÜLLYEDT!
- HAGYTÁL MEGHALNI 150 EMBERT, AKIK ARRA VÁRTAK, HOGY VISSZAMENJÜNK ÉRTE! KÖZTÜK YAYOI ÉDESAPJÁT!” – ordította sírva Momo. A többiek nem sokkal ezután odamentek, szintén dühös arccal, de próbálták lefejteni Bakugo ujjait a tisztviselő torkáról. 
- AZT HAZUDTAD, HOGY 3 ÓRA, MÍG ELSÜLLYED A VÁROS! AZT MONDTAD, HOGY 2 KÖRBEN MENTJÜK MEG AZ EMBEREKET! MIÉRT CSINÁLTAD?! – ordított oda Mirio. Tsukimasha ekkor sóhajtott megjátszottan.
- Alapból nem volt más választás. Tudtuk, hogy lehetetlen lesz megmenteni 450 főnél több embert ilyen rövid idő alatt. Ezért határoztuk el, hogy csak három gépet küldünk 150 fős kapacitással, s hogy azt mondjuk, hogy több körben. Más különben nem tudtunk volna eléggé motiválni titeket. A visszafordulásra meg azért volt szükség, hogy ha ne talán valaki ott akarna maradni több túlélő esetén, akkor biztosra menjünk, hogy nem fog. Ezért utasítottam Nappalm-t, hogy maradjon ott. Ő ottani lakos volt, így ő biztos ott maradt. Ezzel titeket vettünk rá, hogy nyugodtan ott hagyjátok a maradét túl….
Ekkor Katsuki tiszta erőből arcon vágta a tagot, akinek eleredt az orra vére.
-A KURVA ANYÁDAT! VAN FOGALMAD, MIKET BESZÉLSZ?! OTT HAGYTUNK EMBEREKET, NŐKET, GYEREKEKET, IDŐSEKET, SÉRÜLTEKET MEGHALNI! EZ UTÁN MÁRTÍRT AKAR MAGÁBÓL CSINÁLNI?! – ordította Tsukimasha fejéhez. Momo összeesett az igazság súlya alól. Eijiro próbálta vigasztalni. Ezután viszont Tsukimasha elröhögte magát, majd felált és odaszólt a diákoknak, miközben sétált ki a gépből. Nemrég szállt le a menekítési pontra.
- Legjobb, ha megtanuljátok egyszer és mindenkorra, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Áldozatok mindig kell majd hozni, hogy a többséget megmenthessük. Ha erre nem vagytok képesek, akkor annyit is értek. A diákok csak néztek utána. Tsukimasha a kormány embere volt és aképp is viselkednek. Vajon mások is így gondolkodnak? Majd Mirio halkan mondta.
- Igen, áldozatok mindig lesznek… de nem mindegy, hogy miért lettek áldozatok. Mert lehetetlen volt segíteni rajtuk… vagy mert szimplán ott hagyták őket, mint a szemetet?
- Ne játszd a drámakirálynőt. Tudod jól, hogy nekem van igazam. Ami téged illet, fiatalúr. – itt Bakugora mutatott. – Most elnézem a szemtelenségedet, de ha legközelebb kezet emelsz rám, akkor a Targatos börtönben fogod végezni, azzal a szajha anyáddal és semmirekellő apáddal együtt, aki a világrahozott téged.
Ekkor Mirio elmosolyodott.
- Tájékoztatásul közlöm: Nem lesz magának legközelebb.

Ekkor rendőrök teperték le Tsukihashat.
- Engedjetek el, senkiháziak! Én Japán Miniszterelnök jobbkeze vagyok! Mi a fasz folyik itt?
- Elmondom, óh hatalmas „tisztviselő.” . A kezdetektől fogva nem bíztam benned Ezért, mielőtt elindultunk volna, beszéltem a Gentle Commanderekkel. A kommunikátoraink ugyan nem működtek, de felvették a teljes akció időtartalmát. Emellé, megbíztam őket, hogy keressék fel Endeavor hősügynökséget és a Pókháló fejvadász hősügynökséget, arra az esetre, ha maradna túlélő vagy ne adj isten parancsba adja, hogy hagyjuk őket hátra és mentsék meg őket. És ami a legszebb, a maradék tagokat is visszahívtam a segítségnyújtásra. Ha minden igaz, akkor nemsoká jönnek. Ennyi ember tanúvallomásával hamarosan rács mögé lesz juttatva.
- Azok biztosan a cápák martalékává váltak már.
- A víz alatti lények jelenleg nem tudnak repülni, eltaláltam? – kérdezte egy ismerős hang. Hawks volt az, akinek a derekára kötve volt tíz fő, köztük Ochako és én is. Három hajó is kikötött a leszállópálya közelében. Mindhármat foszforeszkáló, vékony zöld buborék vette körbe. Tsukuhasha csak nézett döbbenten. Mindenki elkezdett kiszállni, köztük Kumiko, Endeavor, Tsuyu, és Ai. A gömb is megszűnt, helyette egy masszából álló lány csoszogott.
- Sajnálom, asszonyom, de eddig bírtam szusszal. Sok sebet kaptam a kőzettől.
- Semmi baj, Aqua. Kiváló munkát végeztél. – mondta Kumiko és átölelte társnőjét. La Brava utolsóként szállt le, miközben egy férfit vitt a vállán. Yayoi boldogan rohant apjához és átölelte.
- Ti átkozott férgek! A hősök sosem értik meg a kormányzás lényegét.
- A vesztegetésre gondol? Vagy a hősök besarazására és saját maguk fényezésére? – kérdezte Mirio undorodva, majd folytatta. – Tudja, amit ez az egy hét bebizonyított, hogy a kormányban nem lehet megbízni. Ezért, amint hazaértünk, azonnal önállóvá változtatom az SoP. És ha a Japán nép megtudja az igazat magukról, garantálom, hogy több hős is veszni hagyja magukat.

A küldetésünk sikerrel zárult. Tsukuhasha undorító húzásai napvilágra kerültek. Mirio végleg kijelentette a nép előtt, hogy immár önálló hősügynökségnek számítanak, ahogy néhány órára rá Endeavor is hasonlóan cselekedett.