Üdv. Ragna vagyok ismét. Amit most elmesélek, nem a szokásos két évadzáró minisztorim lesz, hanem egy sokkal súlyosabb esemény, ami mindenki idegrendszerét próbára tette. Egyetlen emberét, pontosabban egy kislányét meg pláne: Eri. Köztudott, hogy bűntudatot érez amiatt, hogy Mirionak elveszett a képessége, annak ellenére, hogy Overhaul vette el tőle. Ám, ami a hétfői napon történt, az volt ám az igazi sokk.

Ezen hétfői reggel mindenkinek úgy indult, ahogy minden más hétköznap. Eri is jött velünk, lévén az SoP hősügynökség most ünnepli a 100.-ik sikeres küldetését. Erre még meghívást is kapott az eredeti Deku is (Értsd: Az eredeti univerzumos. – M.), amit elfogadott. Csodálkozott azon a tényen, hogy Gentle és La Brava is erősíti a sorainkat, de örült neki. Mindenki boldog volt és az ünnepségre berendezett konferenciaszoba is remekül volt feldíszítve. Minden olyan nyugodtan látszott… ám visszagondolva ez csak a vihar előtti csendnek hatott. Mikor mindenki töltött magának italt, Mirio felemelte kezét.
- Tisztelt csapattársaim! Köszönöm, hogy minden erőtöket beleadjátok abba, hogy ez a hősügynökség és a világ egyre jobb legyen. Ám óva intek mindenkit, hogy a fejébe szálljon a dicsőség. Viszont, most tegyük félre a komorságot és…
Eddig jutott el, amikor hirtelen köhögésroham kapta el. Azt várta mindenki, hogy azonnal folytatja tovább, ám ehelyett egy perc múlva emelkedett fel lassan.
- Jól vagy? – kérdezte Deku.
- Persze, csak vért köhögök.
Mirio ennyit tudott válaszolni, mert azonnal görcsbe rándult és elkezdett remegni, mintha fázna. Eijiro a másodperc törtrésze alatt benyomta a mentők felé szóló riasztást, míg Nejire és Tamaki az előszedett elsősegélycsomagból próbált valami görcsoldót használni. Eri teljesen le volt sokkolódva, mialatt én megnéztem Mirio állapotát. Teljesen elfehéredett, ajkai kékes árnyalatúak lettek, és végtagjai remegtek. Mire a rohammentők kiérkeztek, addigra a helyzet stabilnak nézett ki. Hordágyra rakták és elvitték. Így vált az ünnepi hangulat mélységes döbbenetté és értetlenséggé.

Egy óra múlva a központi sürgősségi klinikán voltunk. Deku teljesen kikapcsolt aggyal nézett ránk.
- Mi a franc történt vele? – kérdezte Deku elhűlten, mire Tamaki válaszolt.
- Az egyetlen sejtésem, hogy az a szérum okozza ezt, amit anno Overhaul lőtt bele. Abba nemcsak Eri vére volt, hanem egy nagyon veszélyes anyag is, ami felerősítette a Rewindot.
- Ezt ne Eri előtt mond. – korholta le Nejire a társát, ám Eri megszólalt.
- Semmi baj. Nyugodtan. Úgyis miattam van ez az egész.
Ezekután teljesen megtörten bújt hozzám. Mai napig is vannak efféle kirohanásai és noha én és Rei folyton bizonygattuk az ellenkezőjéről, itt már nem sokat fog érni. Óráknak tűnő perc múlva a doktor kijött és beszámolt az eredményekről.
- Ilyet soha az életben nem láttam. Rákja van, de már a végstádiumban. Az agya, mája, tüdeje, veséje, prosztatája.. mindenében megtalálták a rákos sejteket. Attól tartok, hogy ez gyógyíthatatlan. Kemoterápia itt már teljesen hatástalan. Három nap múlva nem lesz az élők sorában.
Ekkor mindannyian elbőgtük magunkat. Még Deku is, aki nem ismerte az itteni Miriot, de tudta, hogy ugyanúgy helytállt, mint az eredeti dimenzióbéli. Tamaki és Nejire bementek meglátogatni, mikor Urahara megérkezett. Eri azonnal hozzásietett.
- Urahara bácsi! Nagyon szépen kérem tanítsa meg nekem a képességem irányítását. Nem akarom Mirio bácsi halálát…
Az öreg mester arcán láttam, hogy viaskodik benne az őszinteség kimondása és a nyugtató hazugság kijelentése egyszerre. Végül, az előbbi győzött.
- Sajnálom, kislány, de ez nem így működik. A Rewindot soha nem láttam akció közben és emellé még évekbe telne a kitanulása.
Ekkor az orvos behívott minket, hogy mi jövünk. Eri azonnal felugrott Miriohoz és sírt a hasára borulva.
- Annyira sajnálom, hogy ezt tettem veled. Nem akarom, hogy meghalj…
- Semmi gond, pöttöm. Miattad áldozni az életemet inkább kiváltság a számomra. – nyögte Mirio. Borzalmas állapotban volt. Szemei beestek, arca fehér volt, mint a papír és lélegeztetőgépre volt kényszerítve. – Ragna. Meg tudnál nekem tenni valamit?
- Bármit.
- Neveld fel Erit úgy, hogy minden szereteted és törődésedet beleadod. Azzal az áldozatom nem hiábavaló lenne.
Csak bólintani tudtam. Eri kisírva magát, odahajolt egykori megmentőjéhez.
- Megtalálom a módját annak, hogy meggyógyítsalak. Neked még élned kell. – súgta a fülébe és megpuszilta az arcát. Mirio a gesztusra csak elmosolyodott és megsimogatta. Az orvos nyomására azonnal kimentünk.

Hazafele Eri a kezemet fogva motyorászott magában. Sejtettem, hogy a Rewind használatára próbált rájönni. Hogyan tudja kihozni, kordában tartani stb. Mikor hazaértünk, azonnal melegítettem az ebédet és leraktam elé.
- Köszönöm, apa. Nem vagyok éhes.
- Sejtem pöttöm, min mész keresztül. De kell neked az energia. Lehet, hogy az a kulcsa a képességednek. Amíg meg szundizol, addig átnyálazom Overhaul jegyzeteit. Hátha találok benne valamit.
- Igazad van. – súgta és lassan elkezdte enni, de pár falat után csak turkálta az ételt. Húsz perc után a fotelbe lefeküdt aludni, legalábbis megpróbált. Addig én elővettem a teljes aktát és elkezdtem olvasni. Ám, fél óra múlva a szemgolyóm már jojózott, annyi anyagot olvastam át. Sajnos viszont sehol semmi nyoma annak, hogy miként tudná Eri a képességet irányítani. Később már abba a hitbe ringattam magam, hogy a megoldás a következő oldalon lesz. Azt sem realizáltam, hogy Eri mellémfeküdt és a fejét az ölembe hajtotta. A legnagyobb csalódottságomra, a végére értem az egésznek, de egy büdös szót nem írt le az a mocsok arról, hogyan lehet a Rewindot irányítani.
- Ezek a dokumentumok nem érnek SEMMIT! – kiáltottam az idegtől, majd az egész mappát dühömben a falhoz vágtam. Ekkor nyitott be Rei.
- Szia, drágám. Kikaptál a Duel Linksben? – kérdezte, majd mellém ülve karolt át.
- Bár az lenne. – sóhajtottam, miközben megcsókoltam a páromat. – Végülis, a kettő ugyanaz. Üres köröket futottam. Elvégre, Overhaul miért jegyezte volna le bármikor is, hogy Eri képességét hogyan kell használni? Neki csak a pénz és a hatalom kellet.
Rei gondolkodott egy kicsit, majd felállt a csengő megszólalására. Mikor visszatért, Deku lépkedett mögötte.
- Segíteni szeretnék. Ti sem akartok elveszíteni egy nagyszerű hőst, igaz? – mondta, miközben felvette az általam eldobott mappát.
- Senki nem akarja, hogy meghaljon. Nejire és Tamaki is össze vannak törve. Azon tanakodnak, hogy feloszlatják az ügynökséget.
- Akkor az egyetlen logikus útvonalon kell elindulnotok: Overhaul.
- Ez mind szép és jó, barátom, ám van ezzel egy baj. Az itteni gonoszt a korai alkony temetkezési vállalat rég elkaparta.
Ekkor Deku elmosolyodott és megsimogatta a mellettem fekvő Erit, aki immár biztos ébren volt.
- Ki mondta, hogy a tietekkel kell foglalkozni? Az mi univerzumunk Overhaulját kell kifaggatni.
- Te most ezt viccből akartad mondani, eltaláltam? – kérdeztem hüledezve. – Kohei ebbe biztos nem menne bele.
- Az engem meg jelen pillanatban nem érdekel. Amit ellened és a barátod ellen művelt egy kritika és eme univervum megalkotása miatt, nálam kihúzta a gyufát. Tehát, segítek nektek.
- Értem, és mi a terved?
- Egyszerű. Átmegyünk az univerzumomba, elmegyünk a Targatos börtönbe, ahol Overhault tartják fogva. Ott ki tudod faggatni.
- Ez tűnik az egyetlen logikus magyarázatnak. – vélekedtem. Reit meg sem kellett kérni arra, hogy pakoljon össze az útra, mert egy hatalmas sporttáskát rakott le az előszobai szekrényre.
- Drágám! Te annyira figyelmes vagy. – súgtam hálálkodva és átöleltem.
- Nem kellet sok logika hozzá, hogy rájöjjek arra, hogy addig nem álltok meg, amíg nincs meg a módja. – vigyorogta, majd megcsókolt.
- Apa! Ígérd meg, hogy addig nem jövünk vissza, amíg nincs meg a módja a Quirkom irányítására. – mondta Eri és kettőnkhöz bújt.
- Megígérem, ahogy azt is anno, hogy szeretetben nevelünk fel.
Deku csak az ajtóból figyelt minket mosolyogva. Ő is látta, hogy a megmentett személy a legjobb közegbe került.

Egy óra múlva Eri kezét fogva léptünk át Deku után az átjáróba. Az út csak egyetlen szemvillanás volt, de a túloldalon éreztük, hogy valamennyire más közegben vagyunk. Miután megráztuk magunkat, Deku megszólalt.
- Elvezetlek titeket a Targatos börtönbe, de csak ennyit tudok segíteni. Vissza kell mennem a kollégiumba, mert a kikérőben megszabott idő hamarosan lejár.
Csak bólintottam és követtem.