Hétfőn a teljes Todoroki família Ragna étkezőjében várta türelmetlenül, hogy az író elkezdje a beszámolót. Tegnap kapták meg az értesítést a laboreredmények elkészültéről. Mikor az író megérkezett, zihált.
- Bocsánat a késésért. Csak elkísértem Erit Kumikohoz. Jelenleg ő vigyáz rá. – mondta és letörölte a homlokáról az izzadságot. – A legutóbbiból tanulva jobb, ha nincs itt.
- Igazad van, drágám. – mondta Rei és odamenve az íróhoz megcsókolta. Fuyumi erre rondán nézett, de nem emelt hangot emiatt.

Kis idő után Ragna letette a borítékot, amiben a laboreredmények voltak.
- Ahogy írtam nektek. Megkaptam a laboreredményeket. Elolvastam és a rövid változat az, hogy az urnában lévő hamu emberi sejteket tartalmaz. Ám, akárki lopta el, az profi lehetett. Ugyanis, az urnán lévő pecsét sértetlen volt, mikor kiszedtük.
- Nem elképzelhető, hogy apa csinálta? – kérdezte Natsuo.
- Soha nem vittem el a fiam hamvait sehová. – válaszolt Enji, de erre legidősebb fia sötéten felnevetett.
- Ne próbálkozz. Biztos kiástad és a hamvakat máshol szórtad el. Fostál attól, hogyha ez kitudódik rólad, hogy mekkora egy családodat kínzó patkány vagy, a nép gyakorlatilag felkoncol.
- Ezt most fejezd be, Natuso! – kiáltott fel Fuyumi és testvére elé állt.
- Miért véded apánkat?
- Elég legyen ténylegesen! – kiáltott fel Ragna és az asztalra csapott, amitől mindannyian rászegezték tekintetüket. – A vitával nem megyünk semmire. Ha folytatni akarjátok, odakint tegyétek.
- Igazad van, drágám. Én is ezt akartam mondani. – reagált rá Rei és megfogta párja kezét, hogy ezzel szabjon gátat az újabb asztalpüfölésnek. Mikor Natsuo és Fuyumi visszaültek a helyükre, akkor Ragna folytatta.
- Tehát, egy elképzelhető ötlet lenne Toya emlékének meggyalázása, ám ezt én sem tartom valószínűnek. Lévén, akkor egyszerűbb lenne az, hogy Enji pagodát se emelne neki. Arra gyanakszom, hogy valaki betört és kivette a hamvakat.
- Arra meg ki vetemedne? – szúrta be a kérdést Shoto.
- Csak olyasvalaki lehetett, aki ki akar baszni a családdal.
Rei mondata csak újabb vak találgatásokat eredményezett. Ám, egyik elképzelhetetlenebb volt a másiknál. Az egyetlen racionálisnak ható magyarázat az, hogy valamelyik másik hős akarta letaszítani a helyéről. Ragna ellenben más témával is készült.
- Tegyük félre ezt a témát. Van egy másik dolog is.
A család befejezte a teóriák gyártását és az író felé fordult.
- Mielőtt belekezdenénk, Enji felé lenne egy kérdésem.
- Hallgatlak.
- Amit a legutóbb mondtál Toyáról, annak minden szava igaz? Tehát, nem kamuztál a halálának körülményeiről?
- Teljes mértékben.

Enji válasza után az író egy levelet vett elő.
- Ezt tegnap reggel kaptam expressz postán. A névnél már megakadt a szemem.
Felmutatta a küldő részt, ahol Touya Todoroki neve szerepelt. Kis idő után Ragna kivette a levél tartalmát, amiben egy kazetta volt. Rei számára ekkor vált világossá, hogy miért hozott ide egy régi kazetta lejátszóval rendelkező magnót. A levél rész elég rövid volt.
- Tisztelt Ragna! Tudom, hogy a családom kupaktanácsot fog tartani. Kérlek, hogy ezt a felvételt akkor játszd le. Sajnálom, hogy nem tudok visszailleszkedni a családomba és pofátlanságot követek el jelenleg, de mikor meghallgattátok az okokat, minden világos lesz a számotokra.
Shoto ezen döbbenten nézett, ahogy Rei is. Natsuo rondán nézett értetlenkedő apjára. Fuyumi összehúzta magát. Kis idő után Ragna berakta a kazettát a lejátszóba, ám a play gombot még nem nyomta le.
- Annyit hozzáfűzök, hogy nem hallgattam meg a felvételt, tehát számomra is ismeretlen a tartalma.
Mindannyian bólintottak, majd a felvétel elkezdődött. Touya mély hangja szólalt meg az elindítás után öt másodperccel.
- Sziasztok! Anya, húgom, öcséim, Ragna! Nyílván felmerült bennetek a kérdés, hogy anno miért nem tértem vissza hozzátok. Elmondom: Apánk miatt hoztam meg ezt a nehéz döntést. Lefogadom, hogy rólam mélyen kussolt és tagadta a létezésemet. Ha sikerült is bizonyítani azt, hogy éltem, akkor azzal fog jönni: A fiam belehalt a képességébe, hiába próbáltam ellene tenni. Vagy Jajj ő is hős akart lenni! HAZUGSÁG! – kiáltotta Touya és zihált egy ideig, majd ismét nyugalommal teljes hangra váltott. – Elmondom én nektek az igazságot. Amikor felébredt bennem a Plazma Láng képessége, akkor irtózatos fájdalmat éltem át. Apám persze rögtön edzett ezerrel és igencsak kemény módszerrel. Elvette a gyerekkoromat csak azért, hogy All Mightot letaszítsa a trónról, mert ő egy gyáva szardarab volt és soha nem állt ki vele szemtől szemben! Nem válogatott az eszközökben és mindig úgy intézte, hogy senki ne tudjon róla. Hiszen, apám hőstettei mellet ki a faszt érdekel az, hogy a gyerekét és a feleségét veri, nem?! Közben a lángok kívül-belül emésztettek. A pokol izzott bennem és hamarabb haltam volna meg, ha az a féreg nem nyom tele fájdalomcsillapítóval. Hogy akkor a halálommal kapcsolatban is hazudott? Igen. Anyám naphosszat könyörgött apámnak, hogy hagyja abba a bántalmazásomat, lévén a gyermekük vagyok és amit művel, az a családon belüli erőszakot bőven kimeríti. Az apám válasza pedig… Kussolj, ribanc! Ne ugass bele a módszereimbe! Ezzel a felkiáltással felpofozta.
Touya ismét zihált és már sírt is mellé. Rei teljesen hozzábújt Ragnához és követte idősebb fia sírását. Felszakadtak benne a múlt sebei, ami miatt direkt másította meg saját emlékét. Natsuo immár minden erejével próbálta visszafogni magát, nehogy apjának olyat húzzon be, hogy a fal adja a másikat. Fuyumi arcát betemette a kezeivel, mintha ezt tagadná. Shoto megmarkolta a csuklóit olyan erősen, hogy körmei belevágtak húsába. A felvétel folytatódott, mikor Touya ismét viszonylag normális hangot ütött meg.
- Nem bírtam tovább és el akartam hamvasztani apámat. Ám, a Quirk ellenem fordult és engem gyújtott fel. A fájdalom gyakorlatilag elviselhetetlen volt számomra és könyörögtem a megmentésemért. Anyám le akart fagyasztani, ám apám megállította. Mai napig mindkettő tekintetre emlékszek: A könyörgéssel kevert pánikra és a megvető, undorító tekintetre, ami azt akarná mondani: Nincs hasznom belőled, úgyhogy dögölj meg. Ezekután végre elaludhattam és megszűnt a fájdalom.
Enji tekintetével próbálta tagadni a dolgot, ám látva, hogy senki nem hisz neki, lehajtotta fejét. A felvétel ismét folytatódott.
- Akkor hogy lehetek életben, kérdezitek? Nem élek és nem haltam meg. A lét egy olyan formába kényszerültem, aminél minden más jobb. Viszont, ebben a pillanatban tudjátok az okát annak, hogy miért nem tértem vissza. Végszóként viszont apám felé üzenek valamit: Emlékszel rá, mit mondtam neked a legutóbbi találkozáskor? Ha nem, akkor felvilágosítalak: Nem öllek meg azonnal. Előbb elveszek mindent, ami számodra fontos. Szavatartó ember vagyok, úgyhogy hallani fogsz rólam, erre mérget vehetsz. Anya! Örülök, hogy a mostani párod ténylegesen boldoggá tesz és a szereteteddel egy olyan kislányt áldasz meg, aki megérdemli. Testvéreim! Ha apám tönkrement és könyörög a halálért, akkor ígérem, hogy visszatérek hozzátok és egy család leszünk….

Ekkor a felvétel hirtelen megszakadt. Ez volt a pont, ahol az étkező levegője megfagyott.
- Igaz az, amit Toya elmondott? – kérdezte Ragna Enji felé, mire az bólintott. Ekkor Natsuo egyetlen gyors ökölcsapással húzott be apjának, aki leborult a székről. Fuyumi és Shoto azonnal lefogta.
- Engedjetek el! Nem várom meg a bátyámat, most megölöm ezt a gerinctelen, hazug férget! – kiabálta teli erőből és próbált ismét támadni.
- Ebből a lakásból nem lesz mészárszék. Úgyhogy állj le.– jelentette ki Ragna. Natsuo csak nagy sokára ült le egy másik székre. Enji felállt.
- Sajnálom, hogy ezt nem mondtam el, drágám. – súgta Rei, aki még mindig sírt.
- Nem kell bocsánatot kérned. Akinek kell, az meg már semmit nem fog megváltani. Pláne nem a hazudozást és a lelki terrort.
- Szállj már le apámról! – akadt ki Fuyumi. – Biztos oka volt annak, hogy ezt hazudja.
- Igen, volt! – kiabálta még mindig toppon lévő ideggel Natsuo. – Az, hogy jobb színben tűnjön fel és mi sajnáljuk! Abból viszont nem eszik.
- Ebben egyetértek. – felelte Shoto.
- Jelenleg egyetlen dolgot mondok biztosra: Még aljasabb ember vagy jelenleg, mint amilyen eddig voltál. – állapította meg Ragna. – Az, hogy a családodat leszarva mentél a fejed után, az egy dolog. De mindezt megkoronáztad azzal, hogy amikor őszintének kellett volna lenned, akkor inkább a saját irhádat mentetted… hazug embert én sosem tartok hősnek.
- Fogd már be, mert lefagyasztalak! – kiáltotta Fuyumi és idegében lekevert egy pofont az írónak. – Te semmit nem tettél le az asztalra, hogy apámat pocskondiázd és szidd.
- És megszólalt a húgom, aki egy komformista picsaként viselkedik, mint mindig! – vágta rá Natsuo. – Te folyton minket azzal baszogatsz, hogy legyünk egy család, közben te még jól jártál. Majd akkor legyen nagy a pofád, ha átélted azt, amit a bátyánk és öcsénk.
- ELÉG! – kiáltotta Ragna és felállt. Arcán látszódott Fuyumi tenyere, de nem ütött vissza. – Ahogy látom, szükség van fél óra pihenésre. Így nem tudjuk folytatni a helyzet kitaglalását.
- Lefőzök egy kávét. – jelentkezett Shoto és berohant a konyhába. Szeméből ki lehet szúrni, hogy őt sem érte érzéketlenül a dolog.

A társaság megfogadta a szünet ötletét. Egyedül csak Enji maradt a helyén, teljesen összezuhanva. Ragna és Rei az erkélyen szívták magukba a hideg levegőt. Kis idő után az író rágyújtott egy száll cigire, már amennyire remegő keze engedte. Ekkor Fuyumi jött oda hozzájuk.
- Ragna. Nagyon sajnálom, hogy lekevertem. Igazad van apámmal kapcsolatban és Natusonak is.
- Semmi baj nem történt. Ez az esemény bárkiből kiveri a biztosítékot. Most inkább azon agyalok, hogy hogyan lehetne élőben beszélni vele. Lefogadom, hogy több üzenetet nem fog küldeni és máshogyan nem tud apád sem beszélni vele. Amúgy, hol van Natsuo, ha már említetted?
- Lelépett. Annyit mondott nekem, hogy most tényleg össze kell szednie a gondolatait és sajnálja, amit a fejemhez vágott. Pedig igaza van. Mindig meghunyászkodtam és ténylegesen jogod van beleszólni a családi dolgaimba, de legbelül nem akartam elismerni.
- Hagyd csak. Érthető a te látásmódod is. – sóhajtott az író és ötlelte a lányt. Rei visszament, de nem sokkal rá felkiáltott.
- Enji lelépett. Utánamegyek.
Nem kellet sokáig futnia, hiszen volt párja a közeli parkban egy padon ült. Mikor meglátta, megszólalt.
- Nagyon sajnálom, amit a családunk ellen elkövettem. Ha kéred, akkor soha többé nem látsz majd.
- Abbahagytad az önsajnáltatást mostmár? – kérdezte Rei. – Mostmár hiába akarnál menekülni, mert ez a vonat elment. A legidősebb fiúnk pont erre játszik: Elvegyen tőled mindent. Tény, hogy undorító volt, amit műveltél, de azt is hozzá lehet tenni, hogy én is direkt hallgattam el és másítottam meg a fejemben a dolgokat.
Enji ránézett Reire, akin ugyan látszódott a sírás nyoma, de szemében határozottság tüze égett.
- Megbocsájtasz még ezekután is? – kérdezte, mire a családja többi tagja, még Natsuoval is odajött.
- Igen. Családi krízisben vagyunk és együtt kell ezt áthidalni. – felelte Rei. Ezekután összeölelkeztek, ezzel elásva személyes érzéseiket. Noha szemmel láthatólag a béke helyreállt, a Todoroki családnak ettől a pillanattól fogva tartania kellett attól, hogy egy nap Touya ellátogat hozzájuk. Ragna utólag mindenkit ellátott egy diktafonnal, amit abban az esetben kell használniuk, ha a legidősebb gyermekük ismét feltűnik. Egyelőre ez a legtöbb, amit tehetnek.

Ugyanezen a napon, közel éjfél fele Dabi egy kihalt, lepusztult játszótéren ült le az egyetlen ép hintára. Nem érdekelte a vaksötét, ahogyan az sem, hogy itt drogosok szokták elhagyni a tűiket, miután belőtték magukat. Tulajdonképp, senkitől nem félt, de az elmúlt 24 óra eseményeitől szabályosan rettegett.

Tegnap hajnal egykor fejfájás és hideg verejték közepette ébredt fel. Azóta rosszul van, mióta beszélt Erivel. Azóta extra gyanánt, ködös emlékképek jönnek elő a fejéből egy fehér hajú srácról. Megrázta magát és elindult a fürdőszoba felé, hogy megmossa arcát. Mióta a Fukushu lakásba költöztek, mindenkinek volt külön szobája. Most csak halk szuszogások egybefüggő moraját lehetett hallani. Dabi szerencséjére mindenki alszik, így akadálytalanul bejutott a fürdőszobába. Amíg megmosta az arcát, semmi különös nem történt. „Biztos csak egy rossz álom. Nincs ebben semmi különös.” gondolta magában. Ám, amikor a tükörbe nézett, az általa látott fehér hajú srác nézett vissza rá. Kis híján el akarta kiáltani magát, ám tudta még magát türtőztetni. Helyette, kvázi próba gyanánt megszólalt.
- Ki vagy te?
Legnagyobb meglepetésére, a tükörben lévő arc válaszolt.
- Az isten vagyok. A TE istened. Legalábbis, az egyetlenegy. aki a javadat akarja.
- Nem hiszek istenben! Tűnj el!
- Ez nem fog ilyen könnyen menni. Sőt, szükségem van még a testedre és az elmédre. Céljaim vannak.
- Nem fogok a játékszered lenni. – tiltakozott Dabi az alaknak.
- Késő. Ne feledd, hogy miért történt minden.

Ekkor Dabi szeme előtt pergett le egy emlék, amit elfelejtett. Egy pagoda közepén lévő földhalmot ás ki elég nagy hévvel az éjszaka közepén. Mikor a keze megakad valami fémesben, szaporábban kezd el ásni. Egy urna volt az, viaszpecséttel a tetején. Dörzsölt tolvaj és sírrabló volt mindig is, szóval ez nem tudott rajta kifogni. Óvatosan, a pecsét felsértése nélkül szedte le a tetejét. Remélte, hogy van benne valami értékes gyűrű vagy nyaklánc. Legnagyobb csalódására, semmi nem volt benne a hamvakon kívül. Kíváncsiságból megtapogatta a hamvakat, amik testmelegek voltak. „Ez hogyan lehetséges?” Futott át az agyán. Napok óta figyeli a portát, és azóta a pagoda itt áll és senki nem volt itt egy lángoló pofájú férfin kívül. Ám, a legnagyobb szar itt ütött be, ugyanis a hamu egy kupacban mászott fel a testét. Hiába próbálta magáról lerázni, kapálózott pánikjában. nem akart leszállni róla. Aztán elsötétült minden.

A srác zihálva nézett csak maga elé.
- Látod? Te döntöttél úgy, hogy meggyalázod emlékemet, ez a végeredménye.
- Ez nem igaz! Hazugság. – zihálta Dabi az idegennek.
- Te kérted anno, hogy feledtessem ezt az emlékeket. Két éve volt már, nem igaz? Azóta a szánalmas életedet sikerült helyrepofozni valamelyest. Inkább hálásnak kéne lenned.
- És mégis ki vagy?
- Touya a nevem, legalábbis, amíg éltem. Nyilván rám sem emlékszel, de jobb is így. Visszatérve a témára: Céljaim vannak és te segíteni fogsz ebben.
- Miféle…
- Kuss legyen, féreg. – vágta rá a Toya nevezetű. – A lényeg, hogy megölöm az apámat, amiért ebbe az állapotba juttatott. Az öcséimet és a húgomat is megölöm, ha a mocsokláda mellett állnak majd a figyelmeztetésem után is.
- Te… meg akarod ölni a családodat? Elhiszem, hogy miattuk jutottál ide…
- Ne tégy úgy, mintha tudnád, min mentem keresztül! – vágta rá dühösen a tükörben lévő alak. – A családtagjaim ignorálták a halálomat és apám seggét nyalják. Egyedül anyámban bízok meg. Már nincs azzal az evolúciós zsákutcával.
- De hogyan akarod megtudni…
- Legyen számodra meglepetés.
Ekkor a tükörben lévő alak eltűnt. Dabi csak ekkor realizálta, hogy két órája bent tanyázik és Tomura figyeli.
- Jól vagy? Eléggé sápadtnak tűnsz.
- Aha. – felelte Dabi érzéketlenül. – Lefekszem.
Tomura arcán látszódott, hogy aggódik társáért, de nem akadályozta meg a távozását.

Estefele, mikor Dabi látta Enjit távozni, valamilyen oknál fogva örömet érzett. Nem ment hozzá, hanem távolabbról figyelte csak. Ám, az érzései akkor mentek át csalódásba, mikor látta, hogy szinte mindegyik családtagja hajlandó neki megbocsájtani. Mintha csak sejtette volna, mellette Toya megszólalt.
- Hát, ezt az utat választják… legyen úgy. Majd ha megölöm őket a puszta kezemmel. Akkor megbánják a döntésüket egy életre.
Fél percre vette le a szemét a tagról, de annyi bőven elég, hogy köddé váljon. Így jutunk vissza a fejezet elejéhez, ahol nem tudta az eseményeken túltenni magát. Próbálta meggyőzni magát arról, hogy a tegnap esti dolog csak az elméje szüleménye, de akkor rögtön közbejöttek a tények. Nem emlékezett arra, hogy diktafonnal felvett valamit. Továbbá, soha nem járt a postán sem.

- Kezdek megőrülni. – súgta magában, mire meglepetésére, Toya mögötte szólalt meg.
- Folytasd tovább, és te leszel a legjobb dráma királynő az univerzumban. Vagy, teljesítsd a feladatod és akkor örökre békénhagyom az elmédet. Ki akartad a síromat rabolni, ez a legkevesebb, amit megtehetsz. Viszont, nézd a jó oldalát. Stain elve meg fog valósulni és egy hamis hőssel kevesebb lesz a világon.
Dabi ezekután felállt és elindult vissza a lakásába. Sebhelyes arcán egy könnycsepp gördült le.