A mai világban az emberek 80%-nak van Quirkje, avagy szuperképessége. Jelentős részük hős akar lenni. Én is, de kinek kell Quirk, amikor a Hokuto Shinkennel is remek hős lesz belőlem? A célom, hogy egy napon a nagyok csarnokába jussak és bebizonyítsam a világnak: Ha nincs képességed, de van akaratod, kitartásod és képes vagy legyőzni a fizikai és szellemi határaidat, akkor is tökéletes hős lehetsz. Ez az én történetem, Star Knight Deku története. (És már jön a nagy hősi szöveg. Atyaég! Egyetlen shonen hős sem tudja ezt mellőzni? – R.) Nem! Tudhatnád, ha már sok shonen animét láttál.

Tisztelt Midoriya! Elnézést kérek a zavarásért, de szeretnélek holnap délelőtt meghívni titeket egy interjúra. Természetesen, vendégül látlak titeket, elvégre nem ingyen akarlak titeket kikérdezni. Remélem, hogy nem csúsztam ki az időből és még az edzőtábor előtt vagyok még.
Tisztelettel: Ragnafan, polgári nevén Csáky Csaba.

A repülő monoton zaja horkolással együtt vegyült. Nem hittem volna, hogy az edzőtábor előtt lesz alkalmam elutazni az I-Szigetre. Ezen a helyen fejlesztik a hősöknek a legjobb hight tech kütyüket, amik a Quikrjüket erősíti. All Might hívott meg engem és Ochakot. Hogy a többieket miért nem hívta meg? Nem érdekelt abban a pillanatban, mert a távolban megláttam a szigetet, ami hatalmas épületek együttese volt. Madártávlatból már akkora orgazmust okozott, mint a GTA V Ultra grafikán.

Felébresztettem a két álomszuszékot.
- Jó reggelt, All Might! Jó reggelt, Csipkerózsikám! – kiáltottam fel, miközben Ochakohoz fordulva megcsókoltam.
- Méghogy Csipkerózsika. – mondta picit kábán a csók után a lány és nyújtózkodott. – Nekem nincs 100 éves szájszagom.
A pilóta bekapcsolta a hangosbemondót.
- Tisztelt utasaink! Hamarosan leszállunk az I- Szigetre. Az öveket kérem… BASSZAMEG!
Ettől a mondattól kis híján a szívem kiugrott a helyéről. Óráknak tűnt az a fél perc, mikor a pilóta megszólalt.
- Bocsássanak meg, csak leöntöttem magam kávéval. Tiszta barna a gatyám eleje.
- Nekem meg majdnem a gatyám hátulja! – kiáltottam vissza. Ochako felröhögött és hozzám bújt. Éreztem, hogy ez a sziget igazán kalandos lesz.

Másnap reggel már az akadémia kapujánál szívtam egy hatalmasat a csípős levegőből. Gondtalannak éreztem magam. Csak egy valami nem hagyott nyugodni. All Mighttal este beszéltem és eléggé ködösen fogalmazott a jövővel kapcsolatban. Stain témájában sem tudott egyértelműen állást foglalni. Kaptam egy üzenetet. Ochako volt az, aki megkért, hogy menjek el az osztállyal vásárolni a közeli plázába. Megvontam a vállam. Nekem teljesen mindegy.

A kihalt utcán caflattuk a kijárat felé. Egyelőre, All Mightnak se híre se hamva. Próbáltam Kacchanhoz szólni, de telibe leszarta. Ennek nem lesz jó vége. Ha egyedül akar megküzdeni Béke megtestesítőjével rajta, én röhögni fogok rajta egy sort.

A megfigyelő központban rajtam kívül Ochako tartózkodott. Megfogtam a vállát.
- Szia. – köszönt rám mosolyogva. – Hogyhogy itt?
- Lényegében: Kacchannal való eszmecsere felért egy sajtreszelővel való rejszolással. Mókás egy ideig, de utána fáj.
- A partnerem szintúgy gyökér. Erre rácsesztünk. – vonta meg a vállát Ochako. – Akkor nézzük, hogy a többiek hogy teljesítenek.

Egy hét telt el a tovább képzés óta. Addig viszonylagos csönd volt az Akadémia háza táján. Miért viszonylagos? Stain halála egy olyan pillangóhatást indított el, amit egész Japán megérzett. Felkerült egy kétperces videó a különböző oldalakra, ahol lényegében Stain igazságát próbálták igazolni. Ám, letörlésre került mindegyik, de ezzel semmi nem volt megoldva. Az megosztó oldalak adminjai szélmalomharcot vívtak. Amint egy videót törölnek, rögtön tízszer került vissza.

Másnap reggel új mesterünk átvezényelt minket egy új edző területre. A hely úgy nézett ki, mint valami ókori gladiátor aréna. Nem értettük, hogy miért nem a sötétségben gyakoroltunk, ahogy szoktuk. Elkezdtünk bemelegíteni mindenképp.
- Tény, hogy a Hokuto Shinken közelharci technika, viszont ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a lövedékeket megfordítani. – fogott bele a mondandójába Kenshiro, miközben megropogtatta az ujjait. – Ennek a technikának a neve, Nishi Shinkū Ha. Durva fordításban, a Kétujjas Visszafordító Fogás. Megmutatom, hogyan is néz ki a valóságban.

Az Izanagi templom felé menet nem beszéltünk egy szót sem. Ám, mikor a hosszú lépcsőhöz értünk, leültem egy kiálló kőre. Urahara is megállt és rám szegezte tekintetét. Nem szólt egy szót sem, hanem követte a példámat és a velem szembe lévő kőre ült le. Idefele jövet viszont, egy valami nem hagyott nyugodni. Ideje volt megkérdezni tőle.
- Mester! Mi volt az, ami Staint ennyire kiborította? – kérdeztem óvatosan, lévén elég kényes témát feszegetek.

A két titán egymás előtt állt. Viszont, Stain valamennyire mintha tartózkodott volna, hogy találkozzanak.