A kihalt utcán caflattuk a kijárat felé. Egyelőre, All Mightnak se híre se hamva. Próbáltam Kacchanhoz szólni, de telibe leszarta. Ennek nem lesz jó vége. Ha egyedül akar megküzdeni Béke megtestesítőjével rajta, én röhögni fogok rajta egy sort.

Végül bátorságot vettem magamon és lassítottam lépteit.
- Figyelj! All Might ellen esztelenség lenne egyedül kiállnod! Kinek képzeled magad?!
- Fogd be a pofádat, te koton szökevény! Egy magam győzőm le és nem nyitok vitát! – vágott vissza Kacchan, majd pofán vágott. Vissza kellet fognom magam, nehogy olyat osszak ki neki a Hokuto Shinken technikával, hogy Stain is elismerően füttyentene. – Csak azért, mert jól áll a szénád és van csajod, nincs jogod felettem parancsolni! Világos? – kérdezte sötét tekintettel.
- Felőlem. All Might amúgy is rojtosra kúrja a popsidat…
- Még szép, hogy megteszem, hősök. – mondta All Might, aki megunva a várakozást, elébe ment a dolgoknak. – Ráadásképp, most gonosz vagyok, így vazelint se fogok használni.
Kacchan ész nélkül nekirontott All Mightnak, amikor a tanár lapátkeze megragadta fejét. A sarokba szorult társam robbantások sorozatával próbálta legyőzni All Mightot, ám az egész teste találkozott a földdel egy hatalmas becsapódás formájában. A nagy hős rám nézett a szokásos mosolyával.
- Mi van, Midoriya, fiú? Vársz a sorodra? Vagy futsz?
- Inkább utóbbi. Viszont, szívesen maradok még egy darabig, ugyanis, ez egy remek műsor. Vagy te, vagy én oktatom ki ezt a férget arra, hogy ne ész nélkül ugorjon a küzdelembe. – vontam meg a vállam. Kacchan ismét felállt és neki akart támadni All Mightnak. Az eredmény szinte adta magát, bár most sokkal rosszabbat kapott. Véletlenül vagy sem, de Kacchan a landolásnál nem vette észre, hogy All Might feltette az öklét pont oda, ahol a golyói vannak.
- Sakk matt – ennyit mondott a nagy hős, mielőtt az ököl találkozott volna Kacchan golyóival és társam elégedett arca elég hamar ment át fájdalmasba. (Uh! Ezt még az unokái is meg fogják érezni! – R.) Az biztos. Nagyon hangos reccsenésnek hangzott. Ezt hívom én Diótörőnek. Az immáron töketlen társam magas C hangon, de átkozta All Mightot. Ideje volt nekem közbelépnem. Elvégre, ennyi szórakozás nekem is elég egy napra. Beindítottam a Reverse Dragon Breath képességet és támadtam. Elkezdtem ütésekkel és rúgásokkal sorozni, de a rúgásokat inkább alulra mértem, nehogy Bakugo sorsára jussak. All Might védte őket rendre és ellentámadásba lendült. Egy alkalmam nyílt az ellentámadásra, amit ki is használtam. Két meridián pontját találtam el a kezeinél és visszább ugrottam.
- Eltaláltam a karodban ugyanazon pontokat, amit az izomszaggató rúgásnál szoktam. A kezeid immáron használhatatlanok. – mondtam magabiztosan, amíg az ujjammal rámutattam.
- Valóban? – kérdezte All Might meglepődötten és felemelte a megrúgott kezét. – Akkor miért tudom még mindig használni?
Döbbenten láttam, hogy igaza van. Ez azt jelentse, hogy hatástalan ellene a Hokuto Shinken?
- Sajnálom, hogy a trükkjeid nem hatnak rám, de amíg ebben a formában vagyok, addig egyetlen meridián pontomat se találhatod el. – jelentette ki All Might és Kacchanhoz lépett, aki még mindig nem tudott felállni a törött diói miatt.
- Tudom, miért vagy dühös, Bakugo fiú! De láthatod, hogy a nulláról kezdett ember fejlődése sokkal szembetűnőbb, mint aki elég magasan van. Annyi remek lehetőség rejtőzik benned. Hagyd a haragot hátra és legyél te is hős. – mondta és megállt Bakugo előtt.
- Azt már nem. Akkor inkább meghalok…- suttogta társam, amitől most gurultam dühbe. Öklömet összeszorítottam és egy jól irányzott rohammal csaptam arcon úgy társamat, ahogyan ő tette az első évad első részének elején. Gondolkodás nélkül felkaptam Kacchant és rohantam. All Might a nehezékek miatt nem tudott követni.

Egy kis futás után ledobtam a földre.
- Látod, okoska, hogy mire jutottunk?! Csak a nagyképűségednek köszönheted! Ennyire fejedbe szállt a Sport Fesztivál?!
- Fogd be, pondró! Azt meg ne említsd, amikor az ellenfelem hagyta magát!
- LÓFASZT! ÉN BARMOLTAM EL TODOROKI TECHNIKÁJÁT! MOST BOLDOG VAGY, TE FASZ?!
Magamból kikelve üvöltöttem rá. Soha nem voltam senkire ennyire dühös. Valamennyire lenyugtattam magam és összekalapáltam egy tervet. Kacchan meg, sem mert mukkanni, csak nézett rám döbbenten. Soha nem látta ezt az oldalamat.
- Mivel a hulladék terved a megfelelő helyre került, ezért az én tervemet fogjuk követni. Azok a súlyok nem dísznek vannak. Használjuk ki a meglepetés erejét és indítsunk el mindketten egy-egy támadást a csuklópántjaid segítségével.
Átadta a csuklópántját, hosszú hezitálás után. Nagyszerű helyzetben vagyunk. Hála társam hülyeségének, hatalmas hátrányból indulhatunk újra.
- A lényege, hogy két oldalán kapja az áldást. Akkor annyira lelassíthatjuk, hogy…
- Két oldalról mit kapok? – kérdezte egy ismerős hang, amit semelyikünk nem akart e pillanatban hallani. Ki tudja, mióta, de All Might ott állt kettőnk között, hatalmas vigyorral az arcán. Azonnal külön irányban hátráltunk, hogy eldönthesse, kit támadjon. Bakugora esett a választása. Mindketten kihúztuk a csuklópánt reteszeit, ami így akkorát szólt, mint két ágyú. A lökéshullámtól kis híján bucskáztam a földön. Meg sem várva az eredményt, futottunk, mint Etiópiában a csirkék az életükért.

Kis híján a kijárat előtt voltunk. Váratlan meglepetésként, All Might visszatért és egyetlen rúgással elrendezte Kacchan kesztyűit és a tulajdonosát is. Ugyan elég hamar magához tért az erős ütésből, de taktikát váltott. Felém ugrott és egy dobással kihajított engem a veszélyzónából. Minden megmaradt erejét egyetlen jól irányzott és kegyetlen robbantásba irányította. Ám, ez sem tudta megkarcolni All Mightot, akinek még arra is volt ereje, hogy letérítsen a röppályámról egy seggessel. Kacchan összeesett a fájdalomtól. All Might készült bevinni a végső ütést a riválisomnak, ám én gyorsabb voltam.
- Hé, All Might! Ahogy a videódban mondtad: A hősök mindig mosolyognak, még a legnagyobb szar kellős közepén is! – kiáltottam, mosollyal az arcomon és minden erőmet összeszedve rohamoztam meg ellenfelemet, aki immár nem is védekezett. A találat sikeres volt és a szerencse folytán, de ennyi elég volt. Felkaptam Bakugot és úgy rohantam a kijárathoz. Alig léptem át a kaput, amikor összeestem a megpróbáltatások miatt.

Recovery Girl puszija ébresztett fel. Alig éreztem a mindenem. Úgy látszott, hogy teljesítettük a vizsgát, de borzalmas árat fizettem érte. Hallottam, amint Recovery Girl lecseszi All Mightot a törött csigolyákért és golyók miatt kellet Bakugo heréit puszilgatni. Bakugo teljesen elfehéredett, mire rájött, hogy csak vicc volt. Még annyit mondott nekünk, hogy pihenjünk le estig, addigra rendbe hoz minket.
Lényegében, lezárult a vizsga. Másnap kiengedtek a kórházi szárnyról, mert több időbe telt törött csigolyát helyrehozni, mint diókat. Ekkor nem is sejtettem, hogy azon a napon találkozni fogok egy olyan emberrel, akit zsigerből megvetek és egy olyan dolognak leszek a részese, ami szerintem mindenki számára varázslatos élmény volt az életében. De ez már a következő fejezet zenéje.