Tisztelt Midoriya! Elnézést kérek a zavarásért, de szeretnélek holnap délelőtt meghívni titeket egy interjúra. Természetesen, vendégül látlak titeket, elvégre nem ingyen akarlak titeket kikérdezni. Remélem, hogy nem csúsztam ki az időből és még az edzőtábor előtt vagyok még.
Tisztelettel: Ragnafan, polgári nevén Csáky Csaba.

Ez a levél várt engem az e-mail fiókomba. Kissé összeszedetlennek és kapkodósnak tűnik, de lényeget levágom belőle. Ochako a telefonján olvasta el a neki elküldött üzenetet.
- Nocsak, ennyi rajongója van a fanficcnek? – érdeklődte.
- Fenéket, csak gondolta, hogyha más shonenbe is vannak fillerek, akkor miért ne tartson ő is egy ehhez hasonlót. Van annyi képzelőereje, hogy kiagyaljon hét embernek kérdéseket. – vontam meg a vállam. – Elmész rá? – érdeklődtem.
- Igen, de akkor kicsinosítom magam. – válaszolt és írta meg Ragnának is az üzenetet. Magamban azért reménykedtem, hogy nem húsz kiló sminket fog magára kenni és úgy kinézni, mint egy vadonatúj ház fala. Azért arra az öt olvasóra nem igazán kellet volna ekkora felhajtást csinálnod, nem? (Tudod jól, hogy szeretem ezt a művet írni – R.) Tudom, bocsi a kijelentésért.

Másnap elég korán érkeztünk. Ragna válaszában leírta, hogy reggel 8-ra legyünk a lakása előtt. Barátnőmmel kapcsolatos félelmeim szerencsére alaptalannak bizonyultak, mert csak minimális sminket használt fel és nem egy komplett Avon katalógust kent magára, mint egy termékbemutatónál.
- Üdv, fiatalok! – üdvözölt minket All Might. Urahara is mellette lépkedett magabiztosan. – Ti is jöttök Ragna interjújára?
- Igen. Akkor már csak három jómadárra várunk. – válaszoltam és hátratettem a kezem. Kis idő után Todoroki és Tsuyu is jelen volt. Az utolsónak érkező Kacchan kicsit morcosan lépdelt. Kiszúrva minket egyből elkezdte volna a balhézást, de Ragna ajtót nyitott.
- Sziasztok. Látom, hogy mindannyian eljöttetek. Ochako! Jól ki vagy nyalva.
- Ennyire látszik? – kérdezte elvörösödve, mialatt én felröhögtem.
- Nem úgy értettem. A sminkedre gondolok. Bár, ez felesleges, mert ez nem egy hatalmas nagy ünnepség, de te tudod. Gyertek beljebb.

A ház teljes nyugodtságot árasztott magából. Elég csendes környéken vagyunk, szóval semmi zavaró tényező nem fog közbe szólni, ha minden igaz. A nappali fele vezetett utunk, ahol egy komplett megterített asztal várt minket.
- Megkérem a vendégeket, fogadjátok el ezt a kis semmiséget, amit saját kezűleg készítettem. – mondta tiszteletteljesen Ragna. Semmiség?! Rakás szendvics, legalább 6 különböző verzióban, sütemények, kávé, tea és kóla, illetve sör a két felnőttnek. Bakugo beleharapott az egyik sütibe és kis rágás után lenyelte.
- Te aztán tudsz sütni. Egész jó lett. – jegyezte meg elismerően.
- Köszönöm. Legalább megérte fél éjszakát az elkészítésük. – mondta mosolyogva Ragna. Ezekután mindenki vett valamiből. Én ettem egy kis szendvicset, ami nagyon finom volt. Érezhető, hogy friss alapanyagból csinálta. Húsz perc elteltével Ragna megszólalt, az immáron jóllakott társaságnak.
- Látom, hogy jól belakmároztatok. Akkor ideje nekiállni akkor az interjúnak. A szomszédos szobába kérek minden személyt külön-külön. Kezdjük veled, Midoriya.
Bólintottam, majd a szomszédos szobába mentünk, ahol egy remekül díszített munkára használt szoba volt. Leültem a kanapéra, Ragna a velem szemben lévő munkaasztalnál foglalt helyet.
- Kezdhetjük?
- Igen. – válaszoltam.
- Az első kérdés Petrától: Milyen módon ölnéd meg Bakugot?
- Kizárt dolog, hogy megölném. Egy hős nem tesz ilyet, kedves Petra. Van helyette sokkal jobb módszer, ami felettébb szórakoztató is egyben. Egy átkot olvasnék rá, amitől a kádban, fürdés közben elkezdene rángatózni. Ha elkezdte, bele a vízbe a szennyest, a mosóport és kész a mosás. Azután egy olyan átkot használnék, amitől ki is teregetne. Mondjuk úgy, hogy teng bennem a szeretet a riválisom iránt.
- Vettem észre. – Ragna nevetése után felsóhajtva mondta. – A következő kérdés Rolandtól származik. Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy nincs elég midiclorián a testedben, hogy hős legyél?
- Először is, kedves Roland: Ügyes Star Wars utalás. Másodjára: A válasz magától adódó. Volt már olyan az életedben, amikor el akartál érni valamit, de nem tudtál, mert minden és mindenki ellened szólt, ami csak tudott? NA, pont ilyen érzés volt. Ha esetleg nem érezted magad így, akkor körülírom: Mintha egy komplett világ dőlne össze benned. Persze, gyerekként egy idő után elfelejtettem a dolgot, mert feledni akartam azt az átkozott napot.
- Ott a pont. A kövi kérdés szintúgy Rolandtól származik: Milyen mesternek tartod Uraharat? Obi Van Kenobi, Yoda vagy Tony Stark?
- Egyik sem, ugyanis kétféle viselkedési formát képvisel. Egyik alkalommal eléggé mogorva, szűkszavú és zárkózott, aki nem tűri meg a hibát. Viszont, néhanapján előkerül a másik énje és akkor sokkal barátságosabb és normálisabb. Ám, ezek ritka pillanatok és meg kell becsülni. De a reális válasz az, hogy eléggé bölcs és remekül látja a dolgokat.
- Hát igen. Nem lehet mindenki ugyanolyan. Tomura tényleg annyira unszimpatikus a szemedben?
- Szerinted? – kérdeztem félig felvont szemöldökkel. –Szívem szerint tárgyalnék a Warner Bros csapatával azért, hogy kiírjuk Tomurát és helyette Jack Spicert raknánk, mint nagy antagonista. Eskü, ha a Shaolin leszámolást ő vitte el a hátán, akkor itt is kurva nagy hírnévre tenne szert. Meg aztán, úgysem lesz folytatása annak a szériának. Ha esetleg komoly gonoszt akarunk, akkor Chase Young lenne a másik lehetséges.
- A Shaolin Krónikákról vagy jót vagy semmit. – jegyezte meg Ragna mosolyogva. Egyet tudtam vele érteni. – Szintúgy Roland kérdezi: Ha választhatnál saját Theme Song-ot akkor melyik dal lenne az?
Ezen még sosem gondolkodtam. Viszont, gyorsan kapcsoltam.
- Annyi remek Theme Song áll a rendelkezésre és ez folyton bővül. De ha rá vagyok kényszerítve egyre, akkor Kenshiro témáját választanám, ha csapatban harcolok, akkor a Pillar Men téma zenéjét használnám. Játékból meg Mick Gordon Back to Rise lenne. Az igazi adrenalint pumpáló zene.
- Látom, van neked is ízlésed. Minő meglepetés, ezt is Roland kérdezi: Hogyan reagálnál, ha valaki fanficcet írna rólad és azt jobban szeretik, mint az eredeti mangádat?
Felnevettem. Ez poénos kérdés.
- Fanficc egy fanficcből? Azért az elég meredek, ha engem kérdezel. Szerintem ezt az igazi Dekunak szántad ezt a kérdést. A válasz, hogy ilyen sose fog megtörténni. Kérdezd meg Ragnát, hogy mennyi az olvasottsága nagy átlagban a történetének. Ha az megvan, akkor vesd össze az eredeti sorozat nézettségével. Lényegében, porszem a homokviharban. Persze, amíg Ragna élvezi az írást, így nem fogok rövidtávon eltűnni.
- Az szép. – jegyezte meg Ragna cinikusan. – Bár, inkább olvassák öten olyanok, akik imádják, semmint milliók szeressék, de egy nem tetsző dolog után rekordidő alatt dobják ki a művedet.
- Így van. Ez a helyes meglátás. – mondtam. – Következő kérdés?
- Persze. – nézett rá a mondat után Ragna a gépére. – Volt szex közted és Ochako között. Az előjáték is beleszámít.
- Azt te is tudod, hogy nem illene bele a shonen műfajba a hentai elemek, viszont, ez kötetlen beszélgetés, ahol a pikáns részleteket nem kell fél mondatban, poénosan elintézni, így itt nincs akadálya. Az I-Szigeten mindketten kézzel elégítettük ki egymást, ez benne volt egy humoros félmondat formájában. Azonfelül tegnap orálisan elégítettük ki egymást. Az mondjuk eléggé failba ment át. Ochako az elején leszögezte, hogy nyugodtan mehet az egész a szájába. Ezzel nem is volt gond, tényleg beleélveztem és nem is fogazott, szóval gyorsan tanult. Arra nem volt felkészülve, hogy túl nagy adagot kap. A józan paraszti ész azt diktálja, hogy azonnal ki kell venned a szádból, ám valami ostobaság miatt csak a nyelvével lökte ki a farkam, ami még lőtte magából a magot és az utolsó lövés orrába ment. Az elkövetkező öt percben én fetrengtem az ágyon a röhögéstől, ő meg közben prüszkölt és „Ne röhögjél, cseszd meg! Nem vicces!” mondatok végtelen permutációjával bombázott.
Ochako kopogás nélkül jött be, mert meg akarta érdeklődni, hogy mikor kerül sorra. Hallotta a választ, mire a hátam mögé lopódzott és a kezével beletúrt a hajamba agresszíven.
- Ezt muszáj volt elmondanod?! Ezért kapni fogsz, csak legyünk kettesben! – kiáltotta a barátnőm.
- Megkérlek rá, hogy távozz, drága Ochako. Majd Deku után kerülsz sorra, okés? – mondta Ranga kicsit neheztelve, mintha előre felkészült volna arra, hogy az egész interjú sorozat nem lesz zökkenőmentes.
- Rendben, kösz az infót. – jelentette ki Ochako és rámkacsintott.
- Akkor jöhet az utolsó kérdés? – érdeklődtem, miután a lány eltűnt.
- Persze. – bólintottam.
- Ha homoszexuális lennél, kit választanál? Kacchant vagy Todorokit?
Ezen egy pillanatig sem hezitáltam.
- Eléggé egyértelmű a válasz. Todoroki. Nem arról van szó, hogy bajom lenne a riválisommal… vagyis de, különben az lenne a válaszom, hogy nehéz kérdés. Azért inkább vele, mert sokkal megbízhatóbb, sokkal rendesebb és nem üvölti le a fejed minden adandó alkalommal, amikor meglát.
Most Bakugo volt az illetlen barom, aki kopogás nélkül nyitott ajtót és hallotta meg a válaszom. Szokásához híven, kiakadt, mint a sezlonrúgó.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem jó a seggem a kifinomult ízlésed számára?!
- Kurvára nem! – vágtam vissza morogva. – Csak azt, hogy egy erdőben nem találok ekkora tuskót, mint téged.
- Már megbocsássatok, egy kérdés interjún kívül: A hős világban nem divat a kopogás? – kérdezte Ragna immár ingerülten.
- Csak meg akartam érdeklődni, merre van a mosdó. – mondta immár nyugodtan Bakugo.
- Balra a második ajtó.
Bakugo immár távozott. Ragna befejezte a válaszok legépelését, majd lementette a gépre.
- Akkor végeztünk.
- Köszi, Ragna. Amúgy, sok sikert Bakugo interjújához. Megint úgy viselkedik, mint akinek feldugtak egy katanát a hátsó felébe.
- Ne is mond. – sóhajtott Ragna, miközben felállt. – Annyira nehéz lesz, mint nyugodt vérmérséklettel játszani a Darkest Dungeonnal.
Visszamentem a nappaliba.
- Ochako! Befáradnál, ha befejezted a hívást?
- Már befejeztem. – mondta mosolyogva a megnevezett és befáradt a szobába. Ragna viszont kint maradt.
- Most szólok mindenkinek, hogy nem tűröm a további kopogás nélküli bejövetelt. Ez nem egy pályaudvar. Érthető vagyok?
A csapat igennel nyugtázta.

Ochako szintúgy helyet foglalt. Ragna írt valamit a gépbe.
- Akkor kezdhetjük az első kérdéssel?
- Igen. – bólintott a lány határozottan.
- Mangekyo kérdezi: Milyen magasra tudod magad röptetni a Quirkoddal saját magadat?
- Kedves Mangi. Maximum csak 100 méter és nem azért, mert nem tudnám magam tovább emelni. A bajok ott kezdődnének, ha elfogyna az erőm, és túl magasan vagyok. Akkor bizony hosszú az út lefelé.
- Jogos. Ha túlságosan magasan vagy, akkor a vízbe érkezés is olyan, mintha belecsapódnál egy hatalmas betonoszlopba. – hümmögött Ragna. - Mióta vagy videójátékos?
- Óvodás voltam, mikor anyám nővére hozott nekem egy Gameboy Colort egy Tetris és egy Mario kazettával. Azzal órákig elvoltam és megimádtam a kockulást, ezért többet szerettem kipróbálni. Ezután jött a Super Famicom, ami végérvényesen megimádtam a kockulást. – mondata végén Ochakot egy nosztalgikus sóhajt hallatott.
- Megértelek. Én is óvodásként lettem kocka, de én PS1-el kezdtem. – mosolygott Ragna hozzá. – Készülj, mert a kövi kérdés ugyanaz a téma. Milyen konzolok vannak a gyűjteményedbe?
- Lássuk - A lány arcán látható volt a töprengés és az ujjait is segítségül hívta. – Atari 2600-as, amit tízévesen kaptam szülinapomra apám amcsi kollegájától. Famicom, Super Famicon, Sega Megadrive, Playstation 1, amit az első évadban az osztályba be is hoztam lyukasóra miatt, Nintendo Gamecube, Nintendo Gameboy Advance SP, Nintendo DS és ma érkezett meg a Switchem. Volt Master Systemem és Playstation 2-m is, de eladtam őket.
- Azta! Nem mindennapi kollekciód van – mondta elismerve Ragna.
- És akkor nem is említettem a játékokat, amivel több, mint egy polc tele van. Haladjunk inkább a következő kérdésre. Még az egész délután rámenne.
- Igaz. – nevettet Ragna - Miért szerettél bele Dekuba? Hogy zajlódott le a folyamat?
Erre Ochako kicsit elpirult. Nagy levegővétel után válaszolt.
- Az elejétől kezdem. Mikor megismertem, akkor egy nagyon aranyos srácot láttam benne. A szemei voltak számomra a meggyőző pont, hogy ő egy nőben nemcsak a muffot látja, hanem annál többet. Amikor lebuktam a leskelődésnél és megvédett, akkor láttam meg a hősi oldalát másodjára. Aztán harc közben láttam azt a tüzet, ami engem is keményebbé tett. Aztán ott volt az, amikor először nála aludtam. Tudniillik rólam, hogy elég rosszul szoktam aludni és éjfélkor felébredtem. Akkor egy hirtelen elhatározástól fogva bebújtam mellé és akkor éreztem olyat, amit soha nem éreztem. Megnyugvást, menedéket a világ szemétségei elől és kezdtem érezni, hogy szerelmes vagyok belé. Azt is megszerettem benne, hogy nem cseszett le azért, mert a Hokuto Shinkent használom, hanem motivált még arra, hogy én is kiismerjem a technika csínját-bínját. És még az edzésem haladását is megdicsérte. Végül úgy döntöttem az első randin, hogy bevallom érzéseim. Sejthettem volna, hogy még viszakozni fog, de ez sem gátolta a kapcsolatunkat.
- Tényleg igazán aranyos pár vagytok. – jegyezte meg Ragna gépelés közben. – A következő kérdés: Ha leszbikus lennél, akkor melyik lánnyal járnál?
- Két lány között lenne a választásom. Tsuyu vagy Ashido. Tsuyu mellet szól, hogy igazán megértő és kedves személy. És azzal a nyelvvel csodákat képes művelni a női testen. Hogy pontosabb legyek: Annyira könnyedén lekottázná az erogén zónáimat, mint Beethoven a Für Eliset. Ashido is hasonló belsővel rendelkezik. Viszont, az örök vidám természete mások hangulatát is képes feldobni. Neki a legjobb tulajdonsága, hogy nagyon jól táncol és kisportolt. Nem vicc, úgy csörög, mint rendszámtábla a Seaton. Szerencsére, ez csak teória. Az én hősömből csak egy és imád.
Ragna elmosolyodott a megjegyzésen.
- Mi volt az első dolog, amit felemeltél a képességeddel? Ezt Petra kérdezi.
- Kedves Petra. Ez egy vicces sztori. Óvodásként az egyik fiú folyton a Super Sentai babájával húzta az idegemet. Egyfolytában bökdöste azzal a szarral az arcomat, azt kiabálva: A nagy hős legyőzi a gonosz boszorkányt! Egyszer rácsaptam a babájára és akkor lépett működésben először a Zéró Gravitáció. A baba a levegőbe emelkedett fel folyamatosan, miközben a gyerek bőgve könyörgött bocsánatért. Azon a napon megtanulta, hogy nem volt okos döntés velem baszakodnia. – mondata végén a lány kárörvendős mosolyt engedett meg magának.
- Akkor jön az utolsó kérdés: Cosplayeltél-e videójáték szereplőt? Ha igen, kit?
- Soha. Megannyi ötlet és mind ott hevernek megvalósítás nélkül. Ki tudja, egy szexi női videójáték karakterről cépét fogok csinálni. Aztán a con végén meglepem a hősömet egy sztriptízzel. Ez tényleg a jövő zenéje.
- Javasolhatom esetleg Feliciát vagy Morganat a Darkstalkersből? – tette fel a kérdést Ragna, miközben gépelt és lementette az adatokat.
- Megfontolandó ötlet. – mondta mosolyogva.
- Ennyi volt a te részed. Köszönöm a részvételt. – mondta mosolyogva Ragna és felállt, hogy visszamenjen a nappaliba. Megvárta, míg Ochako az ölembe ül.
- Bakugo! Te vagy a következő alany. – mondta sóhajtva Ragna. Már most sajnálom csórit. Interjú ezzel az állattal? Eléggé nagy fába vágja a fejszéjét.

Bakugo igazi tajparaszt módjára vágódott le a székre. Ragna nagy sóhajjal ignorálta ezt a lépést.
- Akkor kezdjük. Petra kérdezi: Neked amúgy mi bajod van mindenkivel?
- Akkor elmondom, de jól figyelj. Kezdem Dekuval. A pofája és a folyamatos segítségnyújtása folyton bassza a csőröm. Az igazi férfi nem csinál ilyet, hanem egymaga boldogul az életbe. Ochako is ugyanez a kategória. Amint meglátom mindkettejüket, legszívesebben hamuvá égetném a díszes társaságot, de akkor ugyanannyit kapnék értük, mint a legtöbb emberért. Az osztályom! Igen, az igazi fertő. Mindenki olyan hatalmasnak képzeli magát. Köhög a bolha! Egytől egyig mind gyengék és bénák, egyedül semmit nem érnének! Aztán ott van az egész társadalom. Mindegyik a másik segítségére szorul. Még akkor is, ha ezt mélyen tagadják! Undorító az egész hozzáállásuk! És te Ragna…
- Mielőtt folytatnád, tájékoztatlak, hogy a te történetedbe bármikor beleírhatok! És ha nem fejezed be, számolj rá, hogy a mogyoróid épségét kockáztatod! – tájékoztatta Ragna a helyzet jelenlegi állásán. Kacchan ettől lenyugodott.
- A rendes válasz az lenne, hogy az egész társadalom velejéig romlott és ostoba felfogást képvisel. – fejezte be a választ Bakugo!
- Értem. Következő kérdés: Maszturbáláskor, amikor elélvezel, nem sikerült felrobbantanod a házadat?
- Kurva vicces, bazd meg!
- Idefigyelj! Ha még egyszer nem koncentrálsz a kérdésre és válaszolod meg azt normálisan, akkor inkább menj el innét! Nincs értelme úgy ennek az egésznek, ha nem viselkedsz az interjúhoz méltóan! – kiáltott rá Ragna, amit kint is meghallottunk. Totál kiakadhatót. Kacchan nagy sóhajtás után adta meg a választ.
- Rendben. Nem. Mivel a robbantást remekül tudom kontrollálni, ezért soha nem fordult elő ilyesmi és nem is fog.
- Köszönöm. Tudod-e a fingásodat kombinálni a Quirkoddal?
- Nem vagyok Suguru, világos? Esküszöm, ezt nem fogom megérteni. Itt a lehetőség értelmes kérdésekre, erre tessék! Alpári hülyeségekkel bombáznak! Tényleg kár volt eljönnöm!
Ragna ekkor taktikát váltott.
- Kezded megint feszíteni a húrt! Ha nem akarod, hogy a legközelebbi alkalommal édesanyádat is meghívjam és kettesben legyetek az interjú során, akkor megtanulod szépen, hogyan kell normálisan válaszolni! – Ragna kiosztását már nem bírtam nevetés nélkül. Ismertem Bakugo anyját. Ő az egyetlenegy, aki Kacchan hülyeségeinek képes gátat szabni.
- Rendben. – morogta alig hallhatóan Bakugo. – Amennyiben nem lesz több ilyen kérdés.
- Ne aggódj, innentől normálisak vannak. – nyugtatta meg Ragna. – Következő kérdés: Van-e más példaképed All Might mellet?
- Igen, van. Gordon Ramsay. Most biztos jönnek az okoskák, azt mondva: Biztos azért, mert úgy nézel ki és úgy is viselkedsz! Ez baromság! Azért a példaképem, mert hozzám hasonlóan mindent egyedül ért el. Ráadásképp, tőle tanultam meg főzni, amit remekül kamatoztatok. Anyámat és apámat gyakran lepem meg egy ízletes ebéddel vagy vacsorával. Apám meg is jegyezte, hogyha a hős karrier nem futna be, akkor séfként tökéletes pályám lenne.
- Ez az oldalad mindig rejtve maradt sajnos. Vagyis, hogy tudsz normális lenni. Kár, akkor jobban megbecsülnének, mint embert.
- Nem kértem kommentárt! Inkább mond a következő kérdést. – mondta megvető hangnemben Bakugo.
- Milyen videójátékokat szeretsz? Ezt Mangekyo kérdezi.
- Nem nagyon szeretek játszani. Amikor még kicsi voltam, akkor a Contra meg ehhez hasonló társai jöttek be. Ha van szabadidőm, akkor inkább edzek vagy valami dokumentumfilmet nézek. Néha becsusszan egy-egy főzőműsor vagy horror film.
- Értem. – mondta halkan Ragna, miközben gépelt, még azt is figyelmen kívül hagyva, hogy nem szólította meg a kérdezőt. – Van-e kedvenc Manga sorozatod?
- Inkább regényekért vagyok oda. Trónok Harca, Vaják sorozat és a Stalker széria a favoritom. Előszeretettel olvasok antik darabokat is. Régi Star Wars könyvek, Alien könyvek stb. Jelenleg a H.P. Lovercraft könyveket vadászok össze. Nemrég felkeltette az érdeklődésemet a művei.
- Sok szerencsét hozzá. Van nekem egy, csak azt nem adom el. Akkor jön a következő kérdés. Melyik sportágban jelekedsz/jeleskednél?
- Harcművészet vagy kosárlabda. Néha kimegyek a kosárpályára vagy nézni a meccseket, vagy én is játszok. Ez kedvfüggő.
- Értem. Ennyi a részedről a kérdéssorozat. Köszönöm…
Bakugo meg se várva a mondat végét felállt és kiviharzott a teremből. Csak annyit láttunk a nappaliból, hogy elszáguld és kilép a lakásból. Ragna kicsit idegesen bejött és töltött magának kávét.
- Bocsássatok meg, srácok. Kis kávészünetet kell tartanom, hogy összekaparjam magam. – mondta és a kiment a teraszra, ami lényegében öt méterre volt a szobától.
- Annyira nehéz volt Kacchan interjúja? – érdeklődtem.
- Az nem is kifejezés. – sóhajtott fel Ragna, majd rágyújtott egy cigire. – Éreztem, hogy nem lesz könnyű, de hogy leüvöltsem a fejét, arra már nem gondoltam. – mondta, majd szívott egy slukkot.
- Ragna fiam! Nem lehetnék én a következő? – érdeklődött All Might. Sejtettem, hogy nem sokáig tudja tartani a hős formáját.
- Persze, csak csukd be magad után az ajtót. – mondta mosolyogva a megnevezett. – Ami titeket illet. Ha esetleg valami társasra vágytok, akkor a szekrényben találtok párat.

Kis szünet után Ragna belépett a dolgozószobába és leült a székére. All Might emberi alakjában várta türelmesen.
- Bocsáss meg, hogy ennyire sürgettelek a részemmel. Ha nem gond, utána távozok én is. – mondta nyugodtan és mosolyogva All Might.
- Persze, semmi gond. – mondta Ragna, majd ránézett a kérdéssorra. – Az első kérdés: Bánod, hogy kikaptál a fogadáson, amit Midoriyával kötöttél az elején?
- Egyáltalán nem. Sőt! Örülök neki, hogy valami megtette azt, amire én képtelen voltam tiniként. Én is Quirk nélkül születtem.
- Erre mondom én azt, hogy az élet nem oszt mindenkinek jó lapot. Bár, én is Quirk nélküli vagyok. – mondta Ragna vállát megvonva. – A következő kérdés Petrától jött: Milyen érzés volt, amikor először tapasztaltad meg azt, hogy rengetegen példaképként tekintenek rád?
- Felemelő érzés! Viszont, kedves Petra, én soha nem a hírnévért csináltam, tehát ez inkább mellékes. Mindig is segíteni akartam azokon, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Sejtem viszont, hogy ezt mindig is tudta rólam mindenki, aki olvasta az eredeti mangát vagy nézte az animét. És ez a tanácsom feléd is. Ne amiatt légy valaki, mert öncél vezérel, hanem azért, hogy másokon segíts valamilyen formában. – jelentette ki a nagy hős és felmutatta hüvelykujját.
- Igaz beszéd. – mosolygott Ragna, miközben gépelt. – Ha nem tudhatják meg a titkodat, akkor ki kezel, ha súlyosan megsebesülsz?
- Nos, nem mondtam el a teljes igazságot. Pár ember tudja a titkomat, aki segít nekem felépülni. Urahara is beletartozik a kivételekbe. Ő meg tud gyógyítani. Mielőtt bárki megkérdezné. A seb az oldalamon, ami miatt a One for Allt korlátozottá teszi, azt helyben kellet volna gyógyítani. Sajnos, nem így történt.
- Értem. Összesen hány alkalommal jártál Amerikában?
- Annyiszor, hogy azt már az ujjaimon nem tudnám megszámolni. Mintha a második otthonom lenne. Tény, hogy itt Japánban lettem a legnépszerűbb, de nem felejtem el soha, hogy honnan kezdtem.
- Rendben. Ez tiszteletreméltó dolog amúgy. Jártál-e más országokban is Amerikán kívül? Ezt Mangekyo kérdezi.
- Persze. Viszont, ott csak turistaként. Egy hősnek is jár szabadság, nemde? Eddigi meglátogatott országok: Egyiptom, Olaszország, Németország, Magyarországon is voltam egyszer, igaz, fiatalként, Anglia, csak párat mondjak kapásból. Előszeretett hobbim az utazás és igencsak sok helyet megjártam. Ez igazán értelmes kérdés volt Mangekyo, remélem, megelégszel a válasszal.
- Hazámban is jártál? Ez meglepő információ rólad. Ha tehetnéd, legszívesebben kivel küzdenél meg?
- Senkivel! Alapból kerülöm az erőszakot és megpróbálok minden helyzetet békés úton megoldani. Viszont, mindig vannak ugye kivételek és ez nálam is igaz. Van egy elrendezetlen számlám egy gonosszal és szerintem akármelyik rajongó fejből vágja, kiről beszélek. Érzem, hogy ő sem elégszik meg félmunkával.
- Remélem, hogy nem hagyod ott a fogadat. – jegyezte meg Ragna gépelés közben. - Allergiás vagy valamire? Ez az utolsó kérdés és mára végeztünk.
- Ennek örülök. Hála Kaminak, nem. Nincs annál rosszabb, mint amikor hős létedre a porra vagy allergiás. Az egyik kollegámnak pollenre és folyton gyógyszerezte magát, hogy 100%.ot tudjon nyújtani.
- Rendben. Köszönöm az interjút.
- Igazán nincsmit. Már megszoktam, hogy interjút kérnek tőlem. Inkább én köszönöm, hogy előre engedtél. – mondta hálával a hangjában All Might és felvette a hős alakját. Kezet fogtak egymással, majd a nagy hős távozott. Kijött Ragna a nappaliba. Urahara időközben kiment pipázni.
- Hova ment All Might? – érdeklődtem.
- Passz. Lehet, hogy interjúra hívták. Egyszercsak csengetés hangja hallatszott. Ragna kiment megnézni, ám nem egyedül jött vissza. Mögötte Rei jött.
- Anya. Hát te mit keresel itt? – kérdezte Todoroki.
- Igazából… én hívtam meg. – mondta Ragna mosolyogva. – Amíg itt vársz, biztosan szeretnél anyuddal eltölteni egy kis időt.
Rei odament a fiához és egy nagy öleléssel a karjai közé zárta. Tsuyu időközben felállt.
- Ha nem gond, akkor jöhetnék én következőnek?
- Részemről semmi akadálya. Amúgyis, te vagy a legnépszerűbb női karakterek egyike.
- Ez azért durva. – jelentette ki Ochako, miután ő is átölelte Reit.
- Ne aggódj. Nem az én ficcemben. Az eredetiben. Ott eléggé el lettél hanyagolva. – dobta vissza a feldobott labdát Ragna, majd Tsuyu után befáradt a dolgozószobába.

Tsuyu nyugodtan leült. Ragna ismét a gép mögé ült és a lényegre tért.
- Mennyire hosszú a nyelved?
- Sose mértem le hivatalosan. Viszont, nem maradtok válasz nélkül. – mondta a békalány és elővette a mobilját és gyorsan kikereste az adatot. A telefonjáról felnézve szólalt meg – Itt azt írja, hogy 20 méter a maximális távolság. Még jó, hogy vannak figyelmes rajongói az animének.
- Ez puskának számít, nem gondolod? – kérdezte Ragna felemelt szemöldökkel.
- Van itt jelen helyzetben megfelelő hosszúságú mérőszalagod, hogy helyben lemérjük? Akkor elégedjenek meg ezzel a válasszal.
- Jogos. Próbáltad festeni a hajadat?
- Soha. Akkor elütne a ruhámtól. Meg aztán, nekem tetszik a zöld szín.
- Ebben van racionalitás. Vörös hajjal írtó röhejesen néznél ki. – mondta Ragna mosolyogva. – Szoktál-e legyeket enni? Ezt Mangekyo kérdezi.
- Kedves Mangekyo! Ne keverjük a szezon a fazonnal. A Quirkomat hívják Békának. Csak azért, mert békaként viselkedek, nem eszek legyet. Ha valaki meg akar lepni, inkább ajándékozzon meg pizzával.
- Nálam is ugyanez a helyzet. – nevette el magát Ragna. – A következő egy szimpla kérdés: Mit szoktál csinálni szabadidődben?
- Az elég kevés van, lévén a testvéreimre főzök, mosok, takarítok, mert a szüleim folyton dolgoznak. Abban a kevés szabadidőmben olvasok, filmet nézek, vagy a barátnőmmel elcsatangolunk valamerre és beszélgetünk. Igen, Habukóval, mielőtt megkérdezed.
- Igazán jó anya lehet belőled, nemde? – érdeklődött Ragna.
- A testvéreim szinte anyaként kezelnek. Mondhatjuk. – mondta elpirultan Tsuyu. – Következő kérdés?
- Ez eléggé pikáns. A nyelveddel képes lennél magadévá tenni egy nőt?
- Ezzel a nyelvvel férfit és nőt egyaránt le tudok venni a lábáról és kielégíteni minden perverz vágyukat. A valós válasz, hogy igen, a nyelvem alkalmas arra, hogy egy nőt megdugjon. Csak akkor egész nap a puncija ízét érzem a számban. Viszont egy kérdésem lenne: Te is beletartozol abba a csoportba, aki szívesen lefeküdne velem?
- Szerinted? Te vagy a hentai rajongók legnedvesebb álmaiban és a rule34 világában imádnak. A csápos hentai népszerűsége lassan hanyatlani látszik és a te nyelved kerül a helyére. – Ragna elpirultan mondta ezeket a szavakat olyan hangnemben, mintha valami hősről beszélne. Tsuyu elnevette magát.
- Ezt igennek veszem. Remélem, hogy a következő kérdés nem lesz ennyire perverz.
- Petra kérdezi: A nyelveden lévő ízlelőbimbók jobban érzékelik az ízeket, mint az átlagembereké?
- Kedves Petra! Minimális mértékben, de érzékenyebb. Ez azt is eredményezi, hogy sokáig érzem a számban azt az ízeket. Erre akkor jöttem rá, mikor kilenc évesen egyszer Pókembereset játszottam és lámpáról lámpára használtam a nyelvemet kvázi liánként. Hánytam is utána, annyira rosszul éreztem magam. Azóta persze érzéketlenebbé tettem a nyelvem, szóval ezzel nincs gáz.
- Az nem lehetett kellemesebb élmény. Ennél rosszabb már csak az, amikor a zsiráf rókázik.
Tsuyu felröhögött.
- Véletlenül nem rokonod Todd Tolansky, alias Varangy? Ezt Mangekyo kérdezi.
- Megvan a hasonlóság, de nincs közöm ahhoz gusztustalan és modortalan gyökérhez. Egyszer találkoztam vele és az ég adja, hogy soha többet ne is lássam személyesen.
- Annyira kellemetlen volt a társasága?
- Az nem kifejezés. Elég annyit mondanom, hogy olyan büdös, amivel az indiánok a nyilat mérgezhetnek már csak azzal, ha a ruháját használják.
- Nincs több kérdésem. Már nem csak ezzel kapcsolatban, hanem ennyi volt a kérdéssor. Be tudnád küldeni Uraharat?
- Persze. – mondta Tsuyu és átölelte Ragnát, majd úgy ment szólni az öregnek.

Kis idő után Urahara bejött a dolgozószobába és leült a fotelba.
- Igaz az, hogy Reit a két tanítványom gyógyította meg? – nyitott rögtön ezzel a kérdéssel.
- Igen. – felelte tömören Ragna. – Remélem, hogy ez nem probléma?
- Ellentétesen. Ez csak azt jelenti, hogy a megfelelő kezekbe adtam a tudásom. – mosolygott a mondata végén. – Jöhetnek a kérdések.
- Rendben. Az első kérdés: Mik a kedvenc színeid?
- A zöld, a bíbor és a fekete.
- Nem rossz szám, nem rossz. – jegyezte meg mosolyogva Ragna. Odakint hallatszott, hogy karaokéztunk és pont ezt énekeltük. – A következő: Mi a hobbid?
- Zene vagy hangos könyvhallgatás. Főleg régi regényeket, mondavilághoz kapcsolódó könyvek a kedvenceim.
- A következő kérdés egy kicsit necces lesz. Hihetetlen lenne a külső szemlélőnek, ha olvasná, mi történt a Tisztogatás napján?
Urahara mosolya kicsit lelohadt. Nagy sóhaj után válaszolt.
- Igen. Ez a mai napig a legszégyenteljesebb tette a hőstársadalomnak. Pusztán abból kiindulva, hogy nekünk nem szabadna hősöknek lennünk és már emiatt vetemednek a legrosszabbra, már hihetetlen. Olvasson viszont bele a saját világának történelmébe és egyhamar meglátja, hogy mennyi témában ferdítenek vagy ferdítettek, csak azért, hogy jobb színben tűnjön fel az adott rendszer.
- Ez sajnos igaz. Minden évben valamilyen történelmi eseménybe belerondítanak vagy próbálják elferdíteni. – bólintott szomorúan Ragna. Érezhető volt, hogy ez a téma Uraharat érzékenyen érinti, ezért gyorsan folytatta a kérdezést. – Petra kérdése szintúgy történelmi, csak ugrunk egy kicsit előre az időben. Staint hány éves korodban ismerted meg és akkor milyen ember volt? Illetve, mi történt vele, hogy gonosz lett belőle?
- Akkor lehettem 50 éves. Már a fene sem emlékszik rá holtpontosan. Akkor még Stain akadémiai padját koptatta. Elég kedves srácot ismertem meg, aki még akkor kétbalkezes és eléggé butácska volt. Viszont, éreztem az aurájában azt a mérhetetlen agressziót. Emiatt nem adtam át neki a tudásom teljes egészét. Megtanítottam harcolni, kitartani és mindig tanácsokkal láttam el az élethez. Sajnos, mikor kijárta az akadémiát, akkor egy hatalmas baklövést követtem el. Elmondtam neki a Tisztogatás napján történteket. Láthattátok, illetve olvashattátok, hogy ennek mi lett a végeredménye. Petra, feléd egy tanácsom van, amit jobb, ha észben tartasz. Csak olyanoknak mond el a titkodat, akibe teljes körűen megbízol. Mert az fegyver a kezében és ellened bármikor felhasználhatja.
- Tény és valóság. Akkor térjünk vissza a jelenbe. Milyennek találod Midoriyát és Ochakot, mint tanítvány és lehetséges örökösök?
- Mindketten nagyon tehetségesek, de az aurájukból leszűröm, hogy teljesen más ágazatot kaphatnak ahhoz, hogy kihasználják a Hokuto Shinkenben rejlő potenciált. Midoriya esetében a dühöngő tenger ágazat illik rá, mert védekezni nem hajlandó valamiért rendesen. Ez nem baj, mert ezen ágazat erőt, mobilitást és precizitást igényel. Ami Ochakot illeti, ő jobban ért a hárításhoz és a gyógyításhoz. Az ő ágazata a nyugodt víz. Neki nem az lesz a lényeg, hogy minél erősebbet üssön, hanem az, hogy úgy hárítsa ellenfele támadásait, hogy neki ne kelljen hatalmas erőbefektetés, mégis, az ellenfélét a saját erejével tegye ártalmatlanná.
- Akkor Midoriya Kenshiro stílusát kapja, míg Ochako Tokiét? – érdeklődött Ragna.
- Valaki nagyon szereti a retrot, ahogy leszűröm. – mondta Urahara mosolyogva. Hála ég, hogy jobb kedvre derült.
- Mondjuk úgy, hogy nyitott vagyok mindenre. – reagálta le Ragna. – A következő kérdésem Mangekyotól származik: Mi volt az a film, ami őrületbe kergetett?
- A Hercules, a Világok Ura. Az egyszerűen józan paraszti ésszel fel nem fogható, hogy abban a szarságban mi történik. Aki nem hiszi, nézze meg a róla készült bemutatót. És akkor gondoljon még abba bele, hogy ezért 10 yent fizettem.
- Atyaég! Én végig se néztem azt a borzalmat. Őszinte részvétem. – ingatta a fejét Ragna. – A kövi kérdés a zenei ízlésed iránt érdeklődik. Milyen zenéket szeretsz?
- Igazából, ami feledteti velem a bánatot. Előszeretettel hallgatok Metalt, Heavy Metalt, de az ütemesebb elektronikus zenék sem állnak messze tőlem.
- Akkor nem vagy válogatós. Ezért kijár a tisztelet. Akkor jöjjön az utolsó kérdés: Hány ujjamat mutatom? – kérdezte Ragna és felmutatta három ujját.
- Nagyon vicces vagy. Haha. Vak embernek ezt eljátszani, annyira eredeti, mint tengeralattjárón a vészkijárat vagy a rácsos ablak. Balszerencsédre, a harmadik szemem jól lát. Hogy az olvasónak érzékeltessem. Ragnaros megvakított még a Tisztogatás napján, amikor egy fiatalt mentettem meg a biztos haláltól. Attól a naptól fogva a harmadik szememre hagyatkozok. Ez annyit tesz, hogy érzem az emberekben, tárgyakban az energiát. Ahogyan Midoriyának is elmagyaráztam, minden dolog kibocsájt magából energiát. Persze, ez nem tökéletes szempótlék, de a semminél jobb.
- Jogos. Akkor meg is vagyunk. Én is tartok egy kis szünetet. Menjünk vissza a nappaliba.
Mindketten kijöttek a nappaliból, ahol nagy jókedv uralkodott. Beszélgettünk és énekeltünk.
- Akkor már csak Todoroki maradt hátra. – mondta Ragna mosolyogva, mert látta, hogy az anyja ölében foglalt helyet. A srác emiatt teljesen elvörösödött. Mintha tényleg kisgyerek lenne még mindig. – Látom, kedves Rei, hogy majd kicsattan az egészségtől.
- Az nem kifejezés. És a fiam barátai is nagyon jó társaság. Köszönöm, hogy engem is meghívtál, mégha én nem szerepelek a listán.
- Semmiség. Különben is, Todoroki a legutolsó, gondoltam, meglepem valamivel. – jegyezte meg Ragna és kimenve a teraszra rágyújtott egy cigire. Lefogadom, hogy ennyire kevés emberrel is kimerítő egy ilyen procedúra.

Negyed óra után Ragna és Todoroki már interjúra készen álltak.
- Látom, hogy anyud eléggé szeret téged.
- Igen. – mondta kicsit elvörösödve Todoroki.
- Nem baj. Első kérdés amúgy is az, hogy anyud hogy van az I-Szigeti balhé után?
- Mintha kicserélték volna. De ez már akkor is így volt, mikor kiengedték a kórházból. Abszolút optimista lett, mindig mosolyog, ha találkozok vele egy meleg öleléssel fogad. Szerencsére, apám szemétkedései nem vették el az igazi énjét. Azóta persze új állást keres egy másik hősügynökségnél. Azt ne kérdezzétek, hogy új pasit keres-e, mert azt én sem tudom.
- Logikus. Egy ilyen fail után én sem akarnék a helyébe kapcsolatot. – fejezte ki a véleményét Ragna. – Lássuk: Apád szakálla ugye lángolni szokott. A te esetedben azt jelenti, hogy jobb oldaladon fagyos lesz a szőrzet és a bal oldaladon lángolni fog?
- Csak akkor, ha akarom. Az apám folyton ezzel nagyzol mindenki előtt, hogy lángra kapatja a szakállát. Szerintem ez csak azt mutatja meg, hogy az akkora paraszt, hogy az első legójából disznóólat épített, de ez magánvélemény.
- Nemcsak a tied. Szerintem nincs élő BnHA fan, aki szeretné az apádat. – jelentette ki Ragna. – A következő kérdés Petrától származik: Ha fagyot és a tüzet egyszerre használva képes e vizet létrehozni és azt használni mások ellen?
- Kedves Petra. Bár úgy lenne, mert akkor az egyik oldalam nem emlékeztetne apámra. A dolgok velem kapcsolatban érdekesen alakultak. Elég annyi, hogy senki nem érti a Quirkok biológiáját.
- Hát igen. A természet néha hatalmas tréfamester. Tudod-e, hogy a testeden belül hol van fagyás és forrás egyszerre?
- A testem szimmetrikusan osztozik a két erőn. Tehát, pontosan középen.
- Logikus. Mennyire furcsa volt a Sport Fesztiválon, hogy Midoriya ellened nem nyerni akart, hanem felnyitni a szemed? Ez tényleg jó kérdés Rolandtól. Elvégre, akárcsak Ochako szerelmi vallomásánál, úgy nálad is csak a Deku szemszögét követhettük végig.
- Kedves Roland! Akkor baromi furcsa volt, főleg, mert első hallásra apám dumáját szajkózta. Viszont, látva a tekintetét csata közben, akkor tudatosult bennem, hogy az igazi célja nem más, mint egy fontos leckét megtanítson. Ne fél emberként élni és zárkózzak be a szűk látáskör miatt, hanem elégedjek meg azzal, amit az élet adott. Igaza van, végülis. Apám ajándéka, de ezért nem adom a szívemet és a tudatomat neki.
- Jogos pont. Végül az utolsó kérdés: Tudod-e, hogy úgy nézel ki, mint Kétarc a Batmanből és Argento Soma főhősének keveréke? Mangekyo kérdése. – a mondat befejeztével átadtam a két karakterről a képet. Todoroki kis idő után válaszolt, miután megnézte őket.
- Igen, eléggé hasonlítok annak a főhősére, de mégis mire számolsz, Mangekyo? Élből nyissunk azzal, hogy Kohei annyi eredetiséget vitt a mangájába, mint Kishimoto a Narutóba. A Kétarcos rész csak tizedig igaz. A seb a szememnél csak az irhámig hatolt. Ami Kétarcot illeti… javíts ki, ha tévedek, de neki izomig van kiégetve a fél arca és azt speciel senkinek sem kívánom.
- Értem. Köszönöm az interjút. Mindannyian rendesek vagytok. – mondta Ragna mosolyogva és elmentette a leírt válaszokat.

Noha elmehettünk volna akármikor, mégis maradtunk egészen délután háromig. Ragna igencsak jófej és lelkes író, aki szívesen papírra veti történetünket. Azzal búcsúztunk el egymástól, hogy még lehet szó ehhez hasonló interjúra. Reméltem, hogy így lesz. Tsuyu, Ochako és Rei átölelték Ragnát, de nem kivételezett velünk se, csak egy exrta kézfogással toldotta meg a dolgot.
- Kitartást nektek az edzőtáborhoz. – mondta mosolyogva.
- Neked meg a jövő heti beadáshoz. – adtam meg a választ.
Amikor Rei és Ragna ölelkezett, akkor az írónk mintha ismét gyerek lett volna.
- Esküszöm, hogy testvéremmé fogadlak Todoroki csak azért, hogy anyud ölelgessen. Annyira érezhető benne az anyai ölelés melege.
Todoroki elkuncogta magát. Rei meg is simogatta a fejét. Ochakonál az ölelés után csak számomra ismerős nyelven beszéltek.
- En Taro Ochako! – mondta Ragna és a szívére tette a kezét.
- En Taro, Ragna! – reagálta le a barátnőm. Urahara esetében meghajolt, amit a mesterem viszonzott.

Hazafelé Ochako hozzám bújt.
- Egész rendes a történetünk írója.
- Igaz. – mondtam mosolyogva és a kezembe vettem a fotót, ami ott készült. Igaz, hogy Kacchan és All Might nincs rajta, de így is tökéletes az összkép.