A két titán egymás előtt állt. Viszont, Stain valamennyire mintha tartózkodott volna, hogy találkozzanak.

- Szánalmas látni, hogy erre vetemedtél, Chizome Akaguro. – mondta Urahara és ledobta a köpenyét. Alatta egy harci ruha volt, ami nem tudta elfedni még meglévő izmait.
- Miért mondod ezt? – kérdezte kicsit meghajolva előtte. A hangneme kéjes és negédes volt egyszerre. – Hiszen te is tudod, hogy mit műveltek veled a hamis hősök, akik az egyenlőségről papoltak. Ezekután azt mondod, hogy én vagyok a gonosz ebben a játékban? – kérdezte kíváncsisággal a hangjában.
- Tudom, mit tettek velünk. Viszont, az nem megoldás, hogy holdkóros módjára ölsz meg hősöket. – mondta halál nyugodtan Urahara, miközben megropogtatta az ujjait. – Ezt számtalanszor elmondtam neked, de te sose hallgattál a bölcs szóra.
- Én?! Nem fogadtam meg?! – hüledezett Stain. – Te is tudod nagyon jól, hogy nem így csináltam az emberek felhívását, hanem egyenes beszéddel! Ám nemcsak a fülüket, hanem a szívüket is bezárták! Nem tanulnak másból, mint a fizikai fájdalomból és a terrorból! – kelt ki magából immáron és egy döféssel akarta elhallgatatni az öreget. Ám, az megfogta a pengéjét bal kezének két ujjával, majd akkora ütést mért Stain arcára, hogy eltört az orra. Stain a fájdalomtól pillanatnyilag meghátrált.
- Fiam! Vidd hátra Midoriyat és azt a másikat. Itt elég nagy balhé lesz. – adta ki az utasítást Urahara, Todorokinak címezve. A címzett magához tért, annyira lenyűgözte a látványos visszavágás.
- Igenis, Uram! Ha szükséges, akkor fedezem őket! – mondta Todoroki és odarohant hozzánk. Először Iidat kapta fel, ám Stain nem akart fél munkát végezni és próbált eszméletlen áldozatával végezni. Ám ekkor Todoroki jégfala meggátolta a mozgásban. Urahara Stain elé ugrott.
- Most én vagyok az ellenfeled! Jobb, ha rám figyelsz! – mondta, majd egy ütés sorozatot mért volna ellenfelére, aki sorban kikerülte a csapásokat. Beláthatta ez a pszichopata, hogy Uraharat kell először elintéznie ahhoz, hogy minket megöljön. Amikor biztos távba vitte Todoroki Iidát, felálltam és próbáltam oda vánszorogni. Testemből már elmúlt a fájdalom és csak utóhatások gyötörtek. Stain meglátva, hogy én is menekülök, azonnal felém hajított egy kést, amit Todoroki védett le a kezével, amit vastagon bevont jéggel. Urahara ellenben kihasználta ellenfele meggyengült figyelmét és egy jól irányzott rúgással felrepítette a levegőbe. Folytatva támadásátfelugrott, két ujjas ütést mért a kétoldali halántékra, majd lábával állon térdelte. A földre zuhant Stain nem tudott felkelni. Urahara landolt, majd ránézett.
- Ez a végtag bénító technikám. Egyelőre nem vagy ura a mozdulataidnak. – foglalta össze Stainnek a szituációt. – Mennyire sajnálom, hogy ennyire megvakultál és nem látod az igaz utat.
- Mintha te jobb lennél. – nyöszörögte Stain. – A problémák elől elfutottál ahelyett, hogy szembeszálltál volna velük. Hadd kérdezzek valamit: Milyen érzés volt látni barátaid, szüleid és testvéreid halálát és azután leszarni őket? Milyen magányosan, lassan agonizálva legbelül megdögleni?
- Nem mindegy neked, mikor nem fogtad fel sosem a bölcsebb szavát? Emlékezz rá, hogy számtalan alkalommal volt lehetőséged más úton érvényesíteni elveidet. Ahelyett viszont csak az erőszak nyelvén értettél. És itt a végeredmény: egy hidegvérű gyilkos áll előttem, akinek hamarosan véget ér az élete.
Stain lassan felállt. Eszelős nevetést hallatott, ami vegyült a dühével.
- Én meghalni? SOHA! Mire észrevenné bárki is, hogy mi történt itt, addigra csak a hullátokat fogja megtalálni! És te, vénember! A nap, amikor megzavartál munka közben, lesz az utolsó hiba, amit elkövettél! – üvöltötte magából kikelve Stain, majd két kést vágott Uraharahoz. Kikerülte ugyan, de az arca még így is megsebesült. Urahara valószínűleg tudta, hogy mi ellenfele trükkje, ezért a kések elé állt. Újabb ütés sorozattal támadta meg ellenfelét, ám egyik ütése sem talált. Stain védelemből támadásba váltott és próbálta a kardjával megvágni ellenfelét. Kétségbeesett próbálkozását hamar kudarc koronázta. Urahara egyetlen jól irányzott izomszaggató rúgással tette Stain bal kezét használhatatlanná. Stain egy pillanatig döbbent arca hamar mosolyba fordult. Az a kés volt nála, amin Urahara vére volt. Lenyalta a vért, viszont semmire nem ment a Quirkje. Urahara azonnal használta ugyanazt a Reverse Dragon Breath technikát, amit én korábban. Stain ismét eltűnt a szemem elől, annyira gyorsan mozgott. De hová? Ezzel a sebességgel a hátunk mögé is kerülhet, hogy megöljön minket.

Ekkor eszembe jutott, mit mondott nekem Urahara. Használjam a harmadik szememet. Valami ösztön vezetett rá, de becsuktam a szemem és felidéztem a sötétséget. Ez az! Érzem Stain erejét, igaz csak haloványan. Most ugrik fölénk. Kezemmel készen álltam egy újabb Tenha Kassatsu bevetésére, mégha csak egy gyengített változatra futja. Egyetlenegy esélyem van. Csukott szememmel követtem azt az erőkivetülést, aki épp újfent Iidát akarta megcélozni. Mintha még az idő is belassult volna, úgy hallottam egy kés dobásának hangját. Megvagy! Elsütöttem a képességet, ami eltalálta Staint és még az eldobott kését is. Todoroki egy jól irányzott tűzgolyóval ugyanoda célzott, ahova én is. Egy újabb sikeres hárítás.
- Szép volt, fiúk! Ideje felébredned, Stain! – kiáltott fel Urahara és Stain elé ugrott. Szabad útja volt egy technika bevetésére. Célzott ütéseket mért a mellkas hét pontjára, amik a Göncölszekeret formázták és az utolsó ütés volt a legerősebb. Stain pár métert hátrébb repült és a legközelebbi falnak zuhant.
- Vége a játéknak, immáron komolyan is! Eltaláltam azon hét pontot a testben, amin fontos ütőerek vannak. Ha egyet megmozdulsz, akkor elvérzel. – mondta Urahara és leemelte a kezét. Vége volt a harcnak. Stain is beletörődött a sorsába.
- Itt a vége számomra, nem igaz? – kérdezte Stain. – Bár, felesleges válaszolnia rá. Mintha a múlt ismétlődne.
- Igen. – mondta Urahara és megkereste a földön a köpenyét.
- Lehetne egy kérdésem? – mondta, mialatt Urahara felvette a köpenyt és a közelbe lévő késeket. – A tanítványod tényleg igazi hős?
- Igen. Lehet, hogy Midoriya forrófejű, felesel velem egyfolytában és néha kifejezetten az idegeimre megy, hogy nem követi a tanácsaimat. Ám, egy valamit nem vitatok el tőle: Aranyból van a szíve. Mindig a barátaiért küzd, nem érdekli a pénzt, a hírnév. Az eddigiek alapján, ő lesz a következő motivátor, aki Quirk használata nélkül lesz igazán becsületes hős! Ez a különbség közte és közted.
- Értem. – mondta és rámnézett. – Alábecsültelek, kölyök. Te tényleg más vagy, mint amit eddig láttam. Hálás vagyok, hogy egy olyan ember kényszerít vesztésre, akinek mindvégig igaza volt.

Válaszolni se volt időm, amikor azt éreztem, hogy valami a karomnál fogva felkap és felemel. Felnéztem és ledöbbentem. Egy Nomu? Nem egészen úgy nézett ki, mint az, amelyik a kiképzőközpontnál volt. Sokkal vékonyabb és szárnyai is voltak. Próbáltam szabadulni, ám nem volt bennem ahhoz erő, hogy további technikákat bevessek. Magamban már feladtam, amikor a lény hirtelen felsikoltott. Oldalra néztem és Stain volt az. Nem érdekelte, hogy meghal, akkoris meg akart menteni. Kihúzta a pengéjét a dögből, majd zuhanás közben elkapott engem. Amikor a földre érkezett, amikor összehúzódott a fájdalomtól. A technika, működésbe lépett.
- De miért? Miért mentettél meg? – kérdeztem döbbenten, miután én is landoltam.
- Mert te… igazi… hős vagy. És ha egy igaz… embert meg… menthetek, … akkor megteszem….még……akkor…..is….
- Ha ezért meg kell halnod. – fejezte be Urahara a mondatát és odalépett Stainhez. Egyetlen határozott döfést mért a szívére.
- Sajnálom, hogy nem tudom megmenteni. A technika visszafordíthatatlan. Csak annyit tettem meg érte, hogy a halála fájdalommentes legyen. – Urahara mondata végén letette Stain élettelen testét. Én felvettem a kardját, Todoroki pedig a késeket. Stain mellé szúrtam a kardot és letérdeltem mellé.
- Nyugodj békében. – mondtam és elmormoltam érte egy kisebb imát. Urahara mintha sírt volna.

Vége volt a rémálomnak. Todorokinak megköszöntem a segítséget. Ő fölkapta Iidát és mondta, hogy kórházba viszi. Nekünk is indulnunk kellet vissza a templomba. Volt annyi erőm, hogy felkeltem. Mielőtt elhagytuk a sikátort, Urahara még egyszer ránézett Stain porhüvelyére.
- Ég veled, Chizome Akaguro.