A repülő monoton zaja horkolással együtt vegyült. Nem hittem volna, hogy az edzőtábor előtt lesz alkalmam elutazni az I-Szigetre. Ezen a helyen fejlesztik a hősöknek a legjobb hight tech kütyüket, amik a Quikrjüket erősíti. All Might hívott meg engem és Ochakot. Hogy a többieket miért nem hívta meg? Nem érdekelt abban a pillanatban, mert a távolban megláttam a szigetet, ami hatalmas épületek együttese volt. Madártávlatból már akkora orgazmust okozott, mint a GTA V Ultra grafikán.

Felébresztettem a két álomszuszékot.
- Jó reggelt, All Might! Jó reggelt, Csipkerózsikám! – kiáltottam fel, miközben Ochakohoz fordulva megcsókoltam.
- Méghogy Csipkerózsika. – mondta picit kábán a csók után a lány és nyújtózkodott. – Nekem nincs 100 éves szájszagom.
A pilóta bekapcsolta a hangosbemondót.
- Tisztelt utasaink! Hamarosan leszállunk az I- Szigetre. Az öveket kérem… BASSZAMEG!
Ettől a mondattól kis híján a szívem kiugrott a helyéről. Óráknak tűnt az a fél perc, mikor a pilóta megszólalt.
- Bocsássanak meg, csak leöntöttem magam kávéval. Tiszta barna a gatyám eleje.
- Nekem meg majdnem a gatyám hátulja! – kiáltottam vissza. Ochako felröhögött és hozzám bújt. Éreztem, hogy ez a sziget igazán kalandos lesz.

Leszállás után átellenőriztek minket. All Might az ellenőrzés előtt átalakult a hős formájába. Ugyan előttünk nem titkolta igazi alakját, de a világsajtó is itt van. Ha megtudják, hogy All Might nem sokáig képes hősi tettek végrehajtásához, akkora botrányt csapnak, mint Pewdiepie esetében, amikor kimondta az n betűs szót. A szükséges macerák megvoltak és még a csomagjainkat sem kellet vinnünk, mert azt a robotok vitték nekünk a szállodai szobánkhoz. Kilépve a reptér kapuján egy csodálatos világ tárult elénk. Szavakban alig lehet összefoglalni azt a színpompát, és megannyi látványosságot, ami érzékszerveinket érte. (Én megpróbálom. Mintha egy tudományos labort kevernénk Disneylanddel, megfűszereznénk a Marvel és a DC karaktereivel és a maradék üres helyet betöltenénk a „Big in Japan” életérzéssel. – R.) És mindez még enyhe kifejezés.
- Picsába! Otthon hagytam az autogramos füzetemet. – mondtam a fejemhez csapva.
- Tessék, drága hősöm. Itt van. – mondta Ocahko és kinyújtotta felém a keménykötésű könyvszerű spéci füzetet. – Még jó, hogy két francia csók között elraktam.
Elnevettem magam és átvettem. Imádom, hogy ennyire figyelmes.

Mindketten hős ruhába voltunk, így engem rekordidő alatt összekevertek Forest Lawal a Tekkenből. Az egész valahogy úgy alakult, hogy majdnem minden aláírás kérésnél, nekem is alá kellet írnom valamit. Időközben All Mightot is egy kisebb tömeg kerítette körbe. Mintha sztárok lennénk. A nagy hőst megkérdezték a riporterek, hogy miért jött vissza a szigetre. Annyit mondott, hogy egy régi barátja hívta meg és két újoncot hozott magával. Ki lehet az a titokzatos barát? Nem volt időnk sokat gondolkodni, mert egy igencsak csinos, szőke hajú, szemüveges lány tűnt fel.
- All Might bácsikám! Ő az a kettő fiatal, akit meghívtál? Olyan cukik. – mondta abszolút lelkesen.
Cuki? Én? Valószínű, hogy a szemüvege rossz dioptriás, mert én nem vagyok az.
- Mi volnánk. – válaszoltam a nagy hős helyett. – A nevem Midoriya Izuku. Ez a csinos hölgy meg az osztálytársam és barátnőm, Ochako Uraraka.
Először Ochakoval fogott kezet, majd velem. Az esetemben nem állt meg. Kezével alaposan letapogatta a ruhámat, fentről lefele haladva.
- Ha rossz helyre nyúlsz, akkor azt is megbánod, hogy a világra jöttél. – Ochako hallhatólag nem igazán tartotta helyénvalónak a lány tettét.
- Nehogy azt hidd! Nem akarom tőled elrabolni. Amúgy, a nevem Melissa Shield.
- A Marveltől? – érdeklődtem.
- Nem, dehogyis. Tudod, mikor fogok a Disneyhez csatlakozni? – mondta nevetve Melissa.
- Jogos. Kohei kibukna. – mondta Ochako. – Akkor miért tapizod a pasim ruháját?
- Az anyagát néztem. A ruha elárulja azt, hogy az adott hős milyen Quirkot használ. Ebből viszont, semmit nem tudok leszűrni.
- Ennek egyszerű magyarázata van. – mondtam a torkomat megköszörülve. – Nekem nincsen Quirkom.
- Tényleg? – kérdezte csodálkozva Melissa, majd elnevette magát. – Nem rossz vicc, Midoriya. Nem rossz. Méghogy Quirk nélküli hős?
- Így van, babám! Midoriya úgy hős, ahogyan én a barátnője. – mondta, miközben hozzám bújt. Láthatólag egyre unszimpatikusabb kezd lenni Melissa lénye.
- Ha te mondod, akkor elhiszem. – mondta nevetve a lány. – Gyertek, körbevezetlek benneteket.
Miközben mentünk, Ochako a fülemhez hajolt.
- Eskü, ez a nőszemély rád pályázik. Ha csak meglátom, hogy rád mozdul, eltöröm a kezeit.
- Nyugi, drága. – súgtam halkan. – Nem igazán úgy látszik. Különben is, téged szeretlek, nem azt, aki most ismert meg és kétségbe vonja azt, hogy Quirk nélküli hős vagyok. – mondtam és nyugtatásképp megcsókoltam.

A kutató labor galériája volt az első állomásunk. Ezen a helyen látható az eddigi legzseniálisabb találmányok, amiket a hősök valaha is bevetettek. A legendás Blackbird, amit a Xavier intézetnek készítettek, Denevérember legendás kütyüi,mint például a Batarang vagy a gonosz nők ellen bevetendő spray, Punisher megállíthatatlan katonai harckocsija, minden, amit a képregény ipar valaha feltalált. Melissa a Celebronál megállt.
- Szeretnéd kipróbálni? – ajánlotta fel nekem.
- Igen. – mondtam és felvettem az eszközt. Az különböző térképeket, diagrammokat, statisztikákat mutatott meg. Valahogyan még az emlékeimet is előhozta egy ablakban, ami még hangot is adott ki. Anyám képe villant fel, amint dühösen lehord.
- Hányszor mondjam, fiam?! Ne húzogasd a fütyidet, mert meg fogsz vakulni! – hallatszott a hangja teljes hangerőből. Azonnal levettem az eszközt.
- Szerintem elromlott. – mondta teljesen elpiruva. Ochako fuldoklott a nevetéstől. Még hallható volt a válaszom. „Pedig olyan jó érzés, anya!” A teremben lévő többi hős és tudós nem is próbált pókerarcot vágni, hanem azok is röhögtek.
- Rá se ránts, Midoriya. – nyögte ki Ochako, letörölve a könnyeit. – Upsz! Rossz kifejezés. Majd én rántok rajta. – súgta az utolsó mondatot a fülembe.
- Direkt akarod azt, hogy seinen mű legyen ebből? – súgtam vissza.
- Ne aggódjatok. A kezdő használóknál előfordulnak az efféle balesetek. – legyintett Melissa, aki szintúgy nevetett az emléken. – Volt, akiről kiderült, hogy transznemű, vagy felnőtt férfi létére Én kicsi Pónim imádó volt. Menjünk tovább.
Az 100. emeletnél kiszállva a liftből, egy ajtóhoz értünk, amire az volt ráírva: David Shield. Az ajtó automatikusan kinyílt és szembetaláltuk magunkat Daviddel. Hosszú ideig volt All Might segédje és utána találmányaival akkorát baszott le a technológiában az asztalra, ami további száz évig fog megmaradni.
- Szóval igaz a hír? Midoriya Izuku vagy, aki Quirk nélkül lett hős és egy legendás harci technikát tanul?
- All Might mondta? – kérdeztem, miközben kezet fogtam vele. – Amennyiben igen, akkor így van.
- Ez csodálatos. – mondta lenyűgözve. – Én is valaha efféle hős voltam, akárcsak te. Sajnos…
- Egy nyíl találta el a térdét? – kérdezte Ochako, mialatt Adammel kezet fogott. – Sok kalandor így végezte.
Adam felnevetett a kijelentésen.
- Dehogyis. All Might Japánban folytatta a tevékenységét. Én meg inkább a tudomány felé fordítottam az energiámat. A lényeg, amiért az egészet kérdeztem: Milyen felszereléseid vannak? Egy Quirk nélküli hősnek nem árt az extra löket, nemde?
Ochakoval összenéztem. Sosem volt szükségem extra eszközökre, de ahogy most mondja, lehet benne valami.
- Semmim sincs.
- Akkor segítek! Lányom! Vidd Midoriyát az irodádba! Ott van néhány extra felszerelés.
Melissa bólintott és jelzett, hogy kövessem. Barátnőm tekintete cseppet sem volt megnyugtató. Érezte, hogy valamiben forgatja Melissa a fejét, mégha logikátlan az egész elmélete. Mikor beértünk, felém fordult.
- Ha nincsen Quirkod, akkor mi a harcművészeti technikád, amit használsz?
- Hokuto Shinken. Ochako is ezt használja. – mondtam és felkészültem, hogy visszakérdezi, hogy mi az. (Az olvasóknak mondom, akik már most hiányolják a mozi eleji recappet: Most megkapják. A Hokuto Shinken legendás technika, ami több mint 2000 éven keresztül él még a mai napig is. Eme technika lényege, hogy az opponens akupunktúrás pontjait találja el. Ezzel a technikával lehet bénítani, csontokat törni, vagy akár kisimítani az ellenfél EKG-ját. Midoriya Urahara mester által tanulja meg ezt a technikát. Rajta kívül Ochako Uraraka is tanulja a Hokuto Shinkent, igaz, titokban kellet tartania egy ideig. –R.) Köszönöm az összefoglalót. (Nincsmit. – R.) Vissza a cselekményhez: Melissa egy halk „oh” kifejezéssel az értésemre adta, hogy ő ismerheti a technika létezését.
- Apám mesélt történeteket Star Knightról még kis koromban. Tabu téma róla vagy akármelyik Quirk nélküli hősről beszélni. A Tisztogatás napjáról készült egyetlen dokumentumot állítólag ezen sziget adatbankjaiban lehet megtalálni.
Csodálkozva néztem. Mi a fene? Azt hittem, hogy soha nem fogom többet hallani a múlt eltitkolt emlékeit. Mialatt feldolgoztam az információkat, Melissa az egyik szekrényhez ment. Bepötyögte a rajta lévő panelon a kódot, majd kivett két karperecet. Azokat pedig a csuklómra rakta. Azok felvették karom formáját.
- Speciális karbonszálas anyaggal bevont kesztyű. Röviden és tömören: Hajlékony, mint a gumi, de keményebb az edzett acélnál. Amit viszont tud, az a legjobb az egészben. Megerősíti az ütésedet százszoros erővel. Ha akupunktúrás pontot célzol, akkor ütéskorrigáló is van benne. Viszont, ez csak prototípus. Nyomd meg rajta a gombot.
Engedelmesen megnyomtam, mire az eszköz a teljes kezemet bevonta a karomat páncéllal. Ütöttem egyet a levegőbe.
- Ez eléggé pöpec darab. Köszönöm szépen.
- Igazán nincsmit. – mondta kuncogva Melissa. – Ez az első saját építésű eszközöm. Kipróbálod a való életben is?
- Ha lehet róla szó. Van itt gyakorlótér?

Melissa kíséretében kiértünk egy gyakorló területhez. Ott egy nő mondta a játékosok nevét és jelen teljesítményét. Egy sziklás pálya volt, ahol 10 robot várt szétverésre. Éppen egy vörös hajú srác tette próbára magát. Mikor végzett és megállt, felismertem.
- Eijiro Kirishima! 20 másodperc! Ezzel felállította az új rekordot a mai napra! – kiáltotta a bemondó nő, aki hasonlított macskafüleivel a Yu Yu Hakusho bemondó nőjére, Kotora.
- A következő versenyző, Bakugo Katsuki!
Nem akartam hinni a fülemnek. Ő is itt van? Balszerencsémre, igen. Szőke Sasuke lazán odaállt a rajtvonalhoz és a rajt jelzésekor saját robbantását használva lényegében szőnyegbombázta a sziklát lentről felfele haladva.
- 15 másodperc! Ezzel új rekordot állított fel!
Bakugo közvetlenül rám nézett és tekintete azonnal morcosra váltott. Sóhajtottam. Mi fog itt jönni?
- Mi van, pondró? Azt hiszed, hogy meg tudod dönteni a pálya rekordomat?! – kiabált felém és még a középső ujját is mutatta.
- Lazán! – válaszoltam vissza és viszonoztam a gesztusát.
- A következő versenyző, Midoriya Izuku! – kiáltotta Koto.
Kiálltam a pályára. Bekapcsoltam az eszközt és aktiváltam a Reverse Dragon Breath technikám, amitől izmaim kétszeresére duzzadtak. ( Újabb recap. A Reverse Dragon Breath technika lényegében egy parancs, amivel az agyban ki lehet kapcsolni az izom gátlást. Az átlagember izmainak 30%-át használja. Ezzel a technikával izmai 100%-át használhatja. Viszont: Ha kiesik a légzési ritmusból, akkor a technika is érvényét veszti. – R.) A start jelzése után azonnal rohamot indítottam. Szinte csak a körvonalamat lehetett látni, annyira gyorsan futottam fel a sziklára. Egyesével kaptam szét a robotokat. Az utolsó, hegytetőn tartózkodó robot szétvágása után a kijelzőn látható stopperóra megállt.
- 11 másodperc! Új rekord! – kiáltott fel Koto, mire a nézők elismerten tapsoltak. Tényleg hatásos az eszköz. Egyetlen ütés elég volt egy robotnak ahhoz, hogy felrobbanjon. Visszamentem a pódiumra, míg egy másik próbálkozik. Bakugo döbbenete megnevettetet. Ez sajnos vagy nem sajnos eléggé érzékenyen érintette.
- Csaltál! – kiáltott rám, miközben az ujját mutatta felém.
- Én? Csalni? Hol élsz te? – kérdeztem eljátszott csodálkozással. – Nem lehetséges az a magyarázat, hogy én sokkal jobb vagyok nálad?
- Francokat!
- Mostmár elég legyen, srácok! – kiáltott fel Ochako, aki kettőnk közé állt. – Bakugo! Néha az egódból lefaraghatnál. Meg is adom neked a kezdő löketet. – mondta a végén mosolyogva. Mire készül? Koto bemondta Ochako nevét. Gyorsabban akarja teljesíteni a pályát, mint én? Kíváncsi vagyok rá. A lány odaállt a start vonalra és jelzésre ő is ugyanolyan gyorsan sprintelt, mint én. A hegy tetejére érve használta a Zéró Gravitáció Quirkjét az egyik roboton és azt röptetve intézte el a maradékot. Azok hatalmas robbanás keretén belül múltak ki.
- 9 másodperc! Újabb rekord! – kiáltotta fel Koto. Bakugo immáron totál le volt fagyva.
- Te mégis milyen nővel jöttél össze? – kérdezte hitetlen hanggal.
- A lehető legjobbal. – válaszoltam, miután kinevettem magam Bakugo elképedésén. Ochako visszatért a lelátóra és átkarolva megcsókolt. Ocahko rekordja se tartott sokáig, mert az utána jövő Todoroki 7 másodperc alatt teljesítette a pályát. Mondjuk, nem vártam mást a lehető legjobb diáktól, aki valaha az akadémián járt.

Meguntam az álldogálást.
- Drágám. Van kedved beülni valahova? Én állom. – kérdeztem Ochakotól.
- Nagyon édes vagy. – mondta aranyosan és hozzám bújt. – De miért?
- Légyszi, ne utánozd a Fluimucil reklámot. – sóhajtottam és átkaroltam. – Egyszerű, kedvesem. Megdöntötted a rekordomat.
Ochako elkuncogta magát a kijelentésemen.
- Mehetünk akkor.
Az étkező körlet rengeteg éttermet és bárt foglalt magában. A bárnál a felnőtt hősök vígan emelgették a korsót, karaokéztak és vicceket meséltek egymásnak. Beültünk az egyik étterembe.
- Sziasztok! Mit hozhatok nektek? – kérdezte a pincér. Ránéztem és meglepődtem. Kaminari és Mineta voltak azok.
- Mit kerestek itt? – érdeklődte Ochako, míg én rátértem az étlapra.
- Pénzt szeretnénk keresni. A VR pornó nem ingyen van, ugyebár. – mondta Mineta. Általában nem érdekelnek az efféle dolgok, de megfogta jelenleg a kíváncsiságomat.
- Milyen a VR poresz? Csak őszintén.
- Jó cucc. – mondta vigyorogva Kaminari. – Csak ha lenézel más a hancúrléc, mint eddig.
Ochako és én hangosan felröhögtünk. Leadtuk a rendelést a két jómadárnak. Amíg a kajánk készült, addig figyeltük a jövő, menő embereket. Néhány osztálytársunk is a szigeten tartózkodott. Némi szóváltás után viszont mentek is. Kiderült, hogy osztálytársaim legnagyobb része a szülei által lett ideküldve, mondván, ismerkedjenek meg ezzel a hellyel. Persze, el is higgyem. Sokkal inkább kettesben akartak lenni a poronty nélkül. Na, mindegy, nem az én dolgom. Kihozták a pizzánkat, ami 60 centi átmérőjű sonkás, hagymás, babos és dupla sajtos volt. Ochako ismét bizonyította, hogy sokat eszik. Franc se érti. Miért nem hízik? Amennyit enni szokott, azzal lazán leköröz, holott én se vagyok kutya. All Might időközben visszatért.
- Hogy érzitek magatokat? – kérdezte a szokásos mosolyával.
- Tök jól. – mondta Ochako, miután egy nagyobb falatot lenyelt.
- Jah. Köszi, a meghívást még egyszer. – mondtam, mielőtt az utolsó szeletet elvettem. Ochako is rátette a kezét arra a szeletre.
- Drágám! Ezennel kihívlak egy Shaolin leszámolásra!
Hiába mondtam, nem történt semmi.
- Aha. Honnan veszed, drága hősöm, hogy ez be fog válni? – kérdezte mosolyogva. Végülis, All Might megoldotta a dolgot és kettétépte a pizza szeletet egyenlő arányban.
- Nos, azért jöttem, mert az ifjú párnak levele jött. – mondata közben kivett két borítékot, amin a nevünk volt. – Ezek az esti bulira való meghívók. Remélem, hogy el tudtok jönni.
- Én benne vagyok. – mondtam alig érthetően. Ochako csak bólintott, mert velem ellentétben nem szólalt meg evés közben. A karaoke társaság egyike átjött, hogy megkérdezze, van-e kedvünk beszállni az éneklésbe. Végtérre is, ráérünk, és egy szám belefér. Kifizettük a kaját és megnéztük a választható számokat. Ráböktünk a Kuvasima Hóko - Ai Ga Oshiete Kureta, a Blue Gender endingjére. Mindketten ismertük és imádtuk ezt az számot. Nekem nem volt annyira jó az énekhangom, de Ochako remekül korrigált azzal, hogy hangosabban énekelt. Az egészet úgy nyomtuk le, hogy egymáshoz bújtunk és ringatóztunk a szám ritmusára. (Nekem rosszabb énekhangom van, szóval ne panaszkodj. Hamarabb lesz Tomurából hiteles gonosz, mint belőlem jó énekes. – R.) Miért kellet megemlítened azt a félkegyelmű pénisz cilindert? Nem is szerepel ebben a moziban és annak adok hálát. Te meg szépen megemlíted! Kösz a hangulatrombolásért. Vissza a sztorihoz. A társaságnak nagyon tetszett és megtapsoltak minket.

Estefelé kiszórakozva vettük át a ruhánkat. Fürdés után barátnőm beváltotta ígéretét és rárántott helyettem, ezzel megakadályozva, hogy szemüveget viseljek 30 éves koromra. Nem volt illő hősi ruhát viselni a gazdag gyökerek bankettjén, ezért ünnepi ruhában voltunk. Ochako az odafele való utat végig szitkozódta. Tudtam, miért: magas sarkú volt rajta, amit mindig is rühelt.
- Hogy baszta volna meg egy taligányi majom azt az elvetemült állatot, aki kitalálta, hogy ez szexivé teszi a nőt és mindig viselnie kell. – szitkozódott.
- De kérem, Ochako. – mondtam fellengzős hangstílusban és erős akcentussal, mintha valami bankár lennék. – Nem szabadna ennyire csúnyán beszélnie egy ilyen jóvágású hölgynek. Mond helyette: Hogy a macska rúgja meg.
- Pont leszarom! És ha nem fejezed be a gúnyolást, akkor ránthatsz rá magadnak legközelebb. – mondta megjátszott dühvel.
- Nyugi, drágám. Csak viccelek, tudod jól. – mondtam és hozzábújtam és simogattam a fejét. Kis idő után abbahagyta a duzzogást és átölelt.
- Tudom, szívem. Ki nem hagyhattad volna, igaz? – mondta, miközben megnyomta az ujjával az orrom. – Boop.
A bejáratnál Iida, Mineta, Kaminari társasága várt minket. Ám, nem is sejtettük, hogy amint a lifthez érünk, el fog szabadulni a pokol.

Nem sokkal azelőtt.
A bálteremben, ahol a rendezvényt tartották, minden hős, bankár, és VIP vendég ott volt már, akit meghívtak rajtunk kívül. Kellemesen beszélgettek, nevetgéltek és mindenki jól érezte magát. A színpadi felkonferáló bejelentette, hogy All Might beszéde fog következni. A legendás hős a színpadra állva kezdett bele a beszédbe. Egy perc sem telt bele és hirtelen a hangosbemondóba egy gépies hang beleszólalt.
- Biztonsági riadó! A központ tartószerkezeteire bombákat helyeztek! Vörös kód lép érvénybe! Megkérünk minden civilt és dolgozót, hogy ne pánikolajnak és kövessék az utasításokat!
A résztvevők próbáltak volna távozni, ám útjukat állták. Tizenkét álarcos terrorista, élükön a banda vezetőjével.
- Nem mennek sehová! Mindannyian a túszunk vagytok! Ha azt teszitek, amint mondunk, akkor senkinek nem esik bántódása!
Az egyik résztvevő próbált menekülni, mire az egyik terrorista pofánvágta puskatussal. Az ott tartózkodó három hőst a vezér egy speciális eszközzel fogta le, ami lényegében lebénította őket. All Might tehetetlenül a pódiumon keresztül figyelhette az eseményeket. A terroristák egy csoportba terelte a megrémült túszokat. A vezető a füléhez kapott.
- Sikeres rajtaütés. Ahogy megjósoltam.
- Remek munka, főnök! – hallotta All Might a vonal túloldalról. Kommunikátoruk volt. – Akkor hozhatja a kulcsot?
- Igen. – mondta halkan és a szemével pásztázta a túszokat. Adam Shieldet kiszúrta közülük.
- Te, ott! Szépen felállsz és velem jössz! A többiek őrzik a többi túszt!
Adam lassan felállt és elment a vezérrel. All Might semmit nem tehetett ez ellen.

Hiába nyomkodtam a lifthívó gombját, semmit nem reagált. A hangosbemondó itt is bemondta azt a szöveget, amit a bálterembe résztvevők is hallhattak. Melissa és Kyoka épp most érkezett meg.
- Hol tartják a rendezvényt? – kérdeztem.
- A másodikon. Viszont, valami oltári nagy gáz van itt. – mondta lihegve Melissa. Lefogadom, hogy rohant. – A harmadik emeleten van egy kupolás terem, ahol be lehet látni a báltermet.
- Akkor induljunk. – mondta Ochako és a banda elindult a harmadikra, a tűzlépcsőn keresztül. Az adott emeletre felérve, Melissa karjelzéseket használt.
- Nem tudjuk, hogy mit mutogatsz. – suttogtam szavanként és én is mutogatva.
- Lopakodni kell, mert a második emeletnél valamiféle ramazuri van.
- Akkor én is Midoriya felmegyünk és felmérjük a terepet. – bólintott Kyoka. Jogos, hogy ketten megyünk. Kevesebb a lebukás veszélye. Felérve a szobába, ahol volt rálátásunk a másodikra. Ott vettük észre, hogy All Mightot lekötözve, mint egy sonka fekszik a földön. Kivettem a mobilomat és a vakujával a szemébe villantottam. Észrevette.
- Halkan beszélhetsz. – tátogtam el. Kyoka a Jackeit a padlóba vágta. (Újabb recap, minő meglepetés. Kyoka Jack képessége a füleinél található fejhallgató csatlakozókat valamilyen tárgyba dugja, felerősíti a hallását. Bármilyen szilárd tárgyon keresztül is kristálytisztán hall. Továbbá, hanghullámokkal tud támadni. – R.) Kis idő után Kyoka kihúzta a padlóból a Jackeket és intett, hogy kövessem.
Visszamentünk a többiekhez. Ott Kyoka elmagyarázta a szituációt.
- Terrortámadás történt. Adam Shieldet a vezető magával vitte. Arra kér minket, hogy maradjunk nyugton és nem kerülünk bajba.
Egyesek, mint Momo, Iida és Mineta egyetértett All Might ötletével. Hát, én nem.
- Hősök vagyunk, vagy használhatatlan mellékszereplők? Mind tudjuk a választ. Akkor meg nem fogunk a fenekünkön ülni és várni a megváltást.
- De ez szembemenne a protokollal. – mondta határozottan Iida. – Nincs meg a hős licensz, így nem tehetünk semmit.
- Így is, úgy is rábasztunk! – mondta Ochako és mellém ült le, ezzel jelezve, hogy az én ötletem a logikus. – Én segítek Midoriyanak. Nyakunig ér a szar és hullámzik is.
- És ha valami segítséget kérnénk kintről? – kérdezte Mineta olyan arckifejezéssel, mintha egy csípős szósszal bevont izzó buzogányt dugnának fel neki.
- Nem megy. A legfelső riasztás esetén teljesen lezár a hálózat. – foglalta össze Melissa azt, hogy magunkra vagyunk utalva. Todoroki felállt.
- Akkor nincs mit tenni. Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni. – mondta mosolyogva.
- Akkor ez eldőlt. – mondtam és mindenki fele nyújtottam mancsomat. – A-1 osztály. Ideje akcióba lépni.
Magamban lenyomtam a Power Rangers átalakulás zenéjét, miközben mind belecsaptak a kezembe. Ideje volt tervet kovácsolni.
- Hol lehet kikapcsolni a riasztást? – kérdeztem.
- A biztonsági központ az épület legfelső emeletén van, közvetlenül az adatbank mellet.
- Értem. És hány emeletes ez az isten áldása?
- Kétszáz.
Mindannyian elképedtünk. Annyi emeletet kell felgyalogolni?!
- Egy kérdés és ezt ne vedd sértésnek: Miért helyeztétek el az épület legmagasabb pontjainak egyikére egy olyan kardinális épületrészt, mint a biztonsági központ? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nem tudom. Akkor jó ötletnek látta apám. – mondta Melissa zavartan. Rájöhetett, hogy ez tényleg fail ötletek egyike.
- Nekem egy feltételezésem van. – mondta Ochako, mikor a fejét megcsapta a tenyerével. – Így több mint fél órát hozzá lehetet adni a mozifilmhez. (Én szentül meg voltam arról győződve, hogy a mozifilm negyede nem másról szól, mint egymás nevének mondogatása. – R.)

Elkezdtük róni az emeleteket. Ahogy haladtunk felfelé, egyre jobban fáradtunk. A harmincadik emeletnél Mineta félmeztelen lányokat hallucinált és néha egy „Cicike!” felkiáltással csattant neki a falnak. Kaminari már arra panaszkodott, hogy olyan száraz, hogy taplót köp. A negyvenediknél már én is kivoltam. Melissa is megállt és leült.
- Jól vagy? Ne használjam rajtad a Quirkomat? – ajánlotta fel Ochako.
- Nem, köszönöm.
- Álljunk meg! Te most szopatsz bennünket? – kérdeztem. – A Quirkoddal nem tudtál volna mindenkit felemelni, így gond nélkül felszállni a kétszázadikra?
- Aha. És benézzetek a szoknyám alá? – kérdezte vissza cinikusan és odalépett hozzám. – Csak neked van jogod odanézni, a többieknek tabu.
- Akkor te repültél volna leghátul. – sóhajtottam fel és megsimogattam barátnőm fenekét. Noha nem fogta fel, de ezzel a két jómadarat akartam új erőre bírni. Sajnos, ez teljesen hasztalan volt, ezért a mellek fele nyúltam.
- Meg ne próbáld. – sziszegte halkan és megfogta a kezeimet. Kis pihenő után folytattuk a hosszú utunkat felfelé. Ám, a nyolcvanadik emeletnél akadályba ütköztünk.
- Biztonsági zárak. Amint kinyitjuk őket, azonnal beriaszt. – jelentette ki lihegve Melissa.
- Akkor pihenjünk le. – javasoltam és leültünk az egyik lépcsőfokra. Momo palackos vizet csinált az Alkotás nevű Quirkjével. (Ez vicc, komolyan mondom. Újabb recap! Az Alkotás nevű Quirk a zsír lipidjeit használja, hogy olyan tárgyat idézzen meg, amit a birtokosa szeretne. Mondjuk, akkor lehetne a 100%-át használni ennek az erőnek, ha folyton-folyvást zabálsz, mert hízni nem fogsz, az kurvahétszentség! – R.)

Eközben Adam egy speciális Anti gravitációs eszközzel haladt a 200.-ik emelet felé. Odafent találkozott a társával.
- Minden a tervek szerint halad? – kérdezte Adam.
- Igen. Jelen helyzetben egy óra múlva végzünk. – mondta a terroristák vezetője.
- Helyes. Ne feledjétek, csak az általam megjelölt célszemélyeket iktassátok ki. Mindenki mást hagyjatok életben.
- Egy valamit nem értek: Miért béreltél fel minket, amikor ez az egész épület a tied, a személyzettel együtt? – kérdezte a terrorista vezér, miközben levette az álarcát. Egy sebhelyekkel torzított férfi volt a maszk mögött.
- Ha anyagilag nézzük, akkor igazad van, tényleg minden az enyém. Ám, évről évre 12 fő a Tudományos Ellenőrző Bizottságból folyton megkeseríti az életemet. Biztos nem ismered a Tisztogatás napjáról szóló értekezést.
- Csak morzsákat. Azon a napon nagyon sok Quirk nélküli hőst irtottak ki vagy késztettek menekülésre. – mondta a vezér, aki csak Mokubának szólította magát.
- Tudod, anno azért vonultam vissza a hősi pályáról, mert féltem, hogy Amerikában is be fog következni ugyanez. Ez viszont csak részben oka annak, amiért egy megrendezett terroristatámadásra fizettelek le benneteket. – mondta, miközben felért az adatbankhoz. – A másik oka, ami nagyobb, hogy az a 12 fő volt a felelős a történelem hamisításért. Képesek voltak szőnyeg alá söpörni mindazt a mészárlást és kegyetlenséget, amit anno a hős társadalom antiszemita felfogása okozott.
Mokuba ezen nagyot nézett.
- Akkor minket állítasz be bűnbaknak és tied a dicsőség? Mert kurvára nem ebben egyeztünk meg! – kiáltotta felháborodva.
- Ugyan, kérem. Ha minden a tervek szerint halad, akkor se fognak titeket megtalálni, ha lenne közvetlen bizonyítékuk ellenetek. Ezért kellettek a maszkok és a megjátszott támadás.
Ekkor Mokuba kommunikátora jelzett.
- Uram! Behatolókat érzékeltek a 80.-ik emeleten. Megkezdhetjük a tervet? – kérdezte a biztonsági központban az odaküldött embere.
- Kezdhetik. – mondta vissza Mokuba és Adamhez fordult. – Jobb, ha nem feledkezik meg az egyezményünkről.

A lépcsőfordulónál pihentünk le, hogy visszaszerezzünk valamennyi energiát. Nem sok időnk volt üldögélni, mert a hangosbemondóba megszólalt egy férfi hangja. Valószínű, hogy az egyik terrorista lehetett.
- Idefigyeljetek, nyomorék hősök! Hasztalan próbálkozás felhergelni minket. Amennyiben továbbra is a biztonsági szobák felé mentek, ki fogunk nyírni egy túszt! Hozzátok az elsőt!
Egy férfi vonszolását hallottuk, majd egy pisztoly dördülését. A többi túsz elkezdett sikongatni, félve, hogy ők lesznek a következők.
- Kussoljatok, a kurva anyátokat! – hallatszott egy mordabb hang.
- Ne feledjétek: Minden egyes halott ember a ti lelketeken fog száradni. Öt perc múlva jön a következő. – mondta a tag egy hatalmas nevetéssel. Mindannyian le voltunk döbbenve.
- Kiszúrtak minket? – kérdezte Mineta döbbenten.
- Nem lehet! Nem nyitottuk ki a zárakat, így nem vehettek észre. – Adta meg a választ Melissa. Ha nem minket szúrtak ki, akkor kiket? Nem volt sok időm gondolkodni, mert Mineta és Kaminari pánikolva nyitották ki az ajtót, mire a riasztó jelzett.
- Gyorsan, a másik ajtót nyissátok ki és menjünk be. Ott a növénytermelő üvegház van. A biztonsági lift képes felvinni a 100-ra. Onnan pedig egy másik vészlift vezet az épület tetejére! – kiáltotta Melissa. Ész nélkül mentünk arra, amerre ő mondta. Nem hazudott. Tényleg egy üvegházba kerültünk.
- Azta! Ez nagyon király. – mondta Kaminari. A fák és a különböző virágok káprázatos látványt nyújtottak.
- Itt termeljük ki a speciális gyógynövényeket, gyümölcsöket, amik gyógyszerek képében segítik a társadalmat. – mondta Melissa. Sajnos, további túrázásra nem volt lehetőségünk, mert láttuk, hogy a liften keresztül jön valaki. Kézzel jeleztem, hogy mindenki fedezékbe menjen. Gyorsan letéptem némi recés termésű falevelet és jeleztem Todorokinak, hogy az egyiket a tűzével gyorsan gyújtsa meg. Miután megtette, elkezdtem a füstöt a lift fele legyezni.
- Te mit csinálsz? – érdeklődött Ochako.
- Füstöt képzek, hogy ne lássanak meg minket egykönnyen. – adtam meg a választ.
- Amit meggyújtottál, az prémium minőségű marihónalja! Jó terv. Viszont, mindenki bukjon le a földre. Nem fogjátok belélegezni, de a lejövök viszont igen.

Nem sokkal a támadás megkezdése előtt.
Eijiro és Bakugo kóboroltak az épület egyik szárnyában. Baromira eltévedtek.
- Hallod, vörös riadó! Meddig fogunk kóvályogni, mint a gólyaszar a levegőben? – kérdezte idegesen Bakugo.
- Asszem a következő kanyarnál balra a második ajtó. – felelte zavartan Eijiro.
- Asszem?! Elmondom, mi van! Eltévedtünk a faszba! – akadt ki mostmár végérvényesen Bakugo és megfordult. – Én húzok a francba.
Ekkor megszólalt a riasztó és egy rakás biztonsági robot ment feléjük.
- Ez meg mit jelentsen? – kérdezte Bakugo.
- Akármit is, nem üdvözölni jöttek minket. – mondta mosolyogva Eijiro, miközben acél keménységével megegyező vastagságúra csinálta karjait. – Verjük szét őket!
Hatalmas robbanás és ütés sorozat simán elintézte a robotokat. (Hajh. Újabb recap. Eijiro képessége a keményedés, amivel karjait képes megkeményíteni szinte gyémánt szintűre. Bakugo képessége a Robbantás. Izzadsága nitroglicerint tartalmaz, amit kényére-kedvére felrobbanthat. Minél többet mozog, annál több izzadtság áll a rendelkezésére. – R.) Hiába intézték el a robotokat, azokból volt még vagy száz. Újabb hullámot próbáltak elintézni, ám erre még egy hullám jött. Mindketten kezdtek kifogyni a lehetőségekből és már kezdtek fáradni is. Ekkor azonban egy hatalmas jégoszlop intézte el a maradékot. Mindketten azt hitték, hogy Todoroki jött a segítségükre, ám nem ez volt a helyzet. Egy felnőtt nő volt az, szürke hajjal és üresnek látszó tekintettel. Kezeiben két jégből készült kard pihent. Három robot támadt rá, ám két vágással mindhármat elintézte.
- Jól vagytok? – kérdezte mosolyogva.
- Köszönjük, igen. – mondta Eijiro mosolyogva. – Megtudhatnánk megmentőnk nevét?
- Rei Todoroki. Ti fogadjunk Bakugo és Eijiro vagytok.
(Rei Todoroki. Todoroki Shoto édesanyja. Miután Midoriya és Ochako meggyógyította, állapota rohamos léptékben javult. A vizsga során engedték ki a rehabilitációs központból. Azóta saját lakása van és elvált férjétől, Endeavortól. Quirkje: Jég. Képes lehűteni a levegőben lévő párát fagypont alá. Ezzel lényegében bármit meg tud csinálni jég által. Falat állítani, oszlopokat idézni és a formálás által bármilyen fegyvert kovácsolhat. – R.) Mindkét srác nézett a nőre. Az folyamatosan mosolygott.
- Menjünk a legfelső emeletre. Ott van a biztonsági központ. – mondta mosolyogva és elindult. Mindkét srác egymásra nézett és csak utána követték.

Megfelelő mennyiségű füstöt generált a cucc elégetése. Gyorsan én is fedezékbe vonultam. A lift csengője megszólalt és két tag szállt ki belőle.
- Mi a jószagú isten ez? – kérdezte az egyik, próbálva a füstöt eloszlatni.
- Azt nem tudom, de eléggé parti hangulatom lett. – mondta a másik vihogások közepette. Nem láttam a körvonalukon kívül semmit. Magamban reméltem, hogy annyi füstöt belélegeznek, amitől 100%-ban tépnek be és eldőlnek, mint a liszteszsák. Sajnos, ezt a történetet nemcsak Ragna írja, hanem Murphy is. A szellőztető ventillátorok bekapcsoltak és elszívták a füstöt. Picsába! Azok ketten lassan magukhoz tértek. Noha valamennyi a véráramukba jutott a THC-ból, sajnos nem elegendőt. Elkezdtek utánunk kutatni.
- Tudom, hogy itt vagytok, mocskos kölykök! Azonnal adjátok meg magatokat. – mondta az egyikük, aki eléggé köpcös alak volt.
Hogy vehettek észre bennünket? A legnagyobb bokor mögött voltunk. Ám, kiderült, hogy mások voltak a „mocskos kölykök.”
- Vicces, azt akartam mondani, hogy add meg magad vagy hamuvá égsz! – kiáltott fel Kacchan és felemelte karjait, hogy egy nagy adagrobbantással várja a terroristát. Ekkor a köpcös átalakult egy igazi rózsaszín izomkolosszussá. (Azért befigyel a Hulk easter egg! – R.) Körülbelül. Így, az átalakult teste felfogta a robbanást és ezzel kezdődött el az első harc. Mi is kibújtunk a fedezékből és a másik tagnak ugrottunk neki. Az a kezeiből tudott valami hanghullámszerű támadást intézni, amit még időben ki tudtuk kerülni. Mivel távolsági harcos, ezért közel kell kerülnünk hozzá. Valószínűleg Kyoka és Momo is ezen volt, mert elkezdtek különböző távolsági támadásokkal elterelni a tag figyelmét. Todoroki is így tett, miközben én és Ochako meg akartuk ütni valamelyik meridián pontját. Viszont, a válaszcsapásnak mondható hanghullámokat remekül használta és ki is tudott szúrni minket, ám későn. Mindketten egy-egy meridián pontját találtuk el, amitől meghátrált. Ránk mosolygott, ami fél másodpercre rá fájdalmas grimaszba alakult. Az a két pont egy-egy érzékelésért volt felelős, amit jelen helyzetben a tagnak a hallását és tapintását erősítette fel. Kóválygott és üvöltözött, amivel a saját sírját áshatta meg, hacsak nem lenne átmeneti. Todoroki nem is bírta tovább a kiabálást és öklével kábította el opponensünket. Bakugonak is segíteni kellet. Noha Eijiro is besegített a nagy dög ellen, akkor sem tudtak mihez kezdeni vele. Ekkor egy újabb hatalmas jégoszlop tört fel a földből és fagyasztotta be az óriást.
- Nem kértem, hogy segítsél, kretén! – kiáltott fel Bakugo Todorokinak címezve a sértést.
- Nem is én voltam. – kapta vissza a választ és nem is hazudott. Rei volt ismét a társaság megmentője. Innentől átment az elkövetkező perc az eredeti film egy pontjába, ahol csak egymás nevét mondogatták.
- Anya! – kezdte Todoroki.
- Fiam. – mondta Rei
- Rei kisasszony! – mondta Ochako.
- Ochako kedves. – válaszolt mosolyogva Rei.
- Deku! – mordult rám Bakugo
- Kacchan. – reagáltam rá.
- Midoriya. – mondta Ochako.
- Drágám! – válaszoltam vissza.
- Eijiro! – mondta Kaminari
- Kaminari! – válaszolta Eijiro.
- Szamár! – kiáltott fel Mineta, ezzel lezárva a vitát. Ekkor a hangosbemondóba újra felszólalt egy ismerős hang.
- Gratulálok, ovis banda! Nem kellet ránk hallgatni és most újabb emberek halála szárad a ti lelketeken!
Újabb pisztolylövés, ezúttal kettő embert öltek meg.
- Nincs időnk itt szobrozni! Irány a lift! – mondta Bakugo, amivel rendre kitértünk az elborzadás okozta sokkból. Berohantunk a liftbe és a 100. emeletre siettünk.

Adam folyamatosan pötyögtette be a kódokat a gépbe, hogy az adott széf ajtaja kinyíljon. Mokuba, a terroristák vezetője egyre idegesebb lett, látva a hősök sikerét.
- Ez is a terved része volt?! Most egy tucat ember minket üldöz! És tudod, mi történik, ha feloldják a vörös riadót?!
- Ne aggódj! – vágott vissza Adam. – Megvan, amiért jöttél.
A széf ajtaja kinyílt és ott volt mögötte egy speciális eszköz és egy pendrive. Adam kivette a pendriveot.
- Tessék. Ez volt az alkunkba. Egy új találmány, ami megnöveli a Quirkok erejét. Nem raktam bele csapdát, szóval, szabad a vásár. – Adam mondata végén mosolygott.

A csengő megszólalt, amint a 100.-ik emeleten jártunk. Ám, ott bajokba ütköztünk. Számszerint ezer védelmi robot állta utunkat. A másik lift a túloldalon volt. Momo betakart minket szigetelő ponyvával. Okkal tette. Kaminari minden erejét bevetve egy óriási villámcsapást generált. Mikor kibújtunk a lepel alól, láthattuk, hogy semmi haszna nem volt az egésznek, csak Kaminari dőlt ki.
- Franc! Valakinek valami terv? – érdeklődtem a többiektől.
- Ki kell jutnunk a tetőtérbe. Az épület oldalszárnyából lazán át tudunk repülni a legfelső emeletre. – hadarta el Melissa.
- Akkor én, Melissa és Ochako megoldjuk. Tudjátok tartani a frontot?
- Megoldjuk! – kiáltott fel Bakugo és nekiállt a robotok szétrobbantásának. Hárman kisiettünk a tetőtérre, ahol világossá vált, hogy a kétszázadik emelet lényegében az iker épületben található. Hiába a feltartóztatás, ezek a nyavalyás robotok megtalálták az idefele vezető utat. Ochako azonnal kapcsolt.
- Midoriya! Melissa! Ti induljatok a biztonsági központ felé! Ezeket a kacatokat én küldöm a méhbe!
Azonnal kapcsoltunk és hátamra vettem a lányt. Barátnőm használta a Quirkjét, (Na ne! Megint recap? Jó, de ez az utolsó! Ochako Uraraka Quirkje, a Zéró Gravitáció lényegében felrúgja a fizika törvényét. Akihez hozzáér, az 0G állapotot ér el. A kósza szél is simán el tudja lökni az adott illetőt. - R.) Mindkettőnket teli erőből ellökött és biztosan repültünk a cél felé. Amíg odafele repültünk, addig Ochako elkezdte a robotaprítást. (Ebben a világban a Skynet be se meri tenni a lábát, ha meglátják, hogy mennyi biztonsági robotot kaptak szét hőseink. – R.) Viszont, volt egy kis gond, ami miatt megint Murphyt okolom. Elkezdett a szél feltámadni és emiatt letértünk a röppályáról.
- Attól tartok, nincs más választás! Használnom kell a Suguru féle utazási módszert!
- Hogy érted?! – kiabált vissza Melissa.
- Ha félted az orrodat, akkor jobb, ha befogod! – reagáltam rá megfelelő irányba löktem a fenekem. Emlékeztek rá, hogy milyen pizzát ettem? Az emésztés során fellépő gázok már megérettek, csak nők előtt illetlenség lett volna kiengedni. Ám, most a szükség nagyúr elvén, félre lehet tenni ezt az illemet és ezzel megmenteni az irhánkat. Zöld utat engedve a gázoknak, azok hatalmas, recsegő hanggal kísérve löktek vissza a jó irányba. Nem sütöttem el az egész tárat, a biztonság kedvéért.
- Gusztustalan módszer, de sikeres! – foglalta össze befogott orral Melissa, majd az épületre nézett velünk szemben. – Vigyázz!
Nem kellet figyelmeztetni, mert láttam. Lábbal berúgtam az ablakot és újabb végbélszél kíséretében. Ochako végig figyelhetett minket fél szemmel, mert amint az épületben voltunk, kioldotta a Zéró Gravitációt. Sikerrel értünk földet és rohanva szálltunk be a liftbe, hogy a 200.-ik emeletre jussunk. Persze, azelőtt meg kellet látogatnom a mosdót, mert a gatyámban firkált a vége.

A robotok úgy ömlöttek, mintha minden emeletről ide jöttek volna csak azért, hogy ártalmatlanítsák a többieket. Hiába a hősies ellenállás, vesztésre állt az ügy. Kaminari után Mineta, Momo és Rei estek ki, mert minden erejüket elhasználták. A talpon maradottak sem voltak tökéletes állapotban. Ochako egy komplett robot tömeget anitgravitált, ami hányingerhez vezetet. Bakugo utolsó néhány robbantásánál, már a karjaiban lévő erek pattanás határán voltak. Todoroki jeget alig tudott használni. Az egyik hullámnál fel se tudta nyársalni a robotokat.
- Srácok! Öröm volt veletek harcolni! – kiáltotta Ochako és fél térdre ereszkedett. Az eszméletvesztés határán volt. Az egyik robot készült elfogni, mire Bakugo egy jól irányzott ütéssel behorpasztotta.
- Kelj fel, basszus! Midoriya érdekében még egy kicsit ki kell tartanod! – üvöltötte Bakugo. Ezen a lány meglepődött. Abszolút szokatlan volt tőle ez a viselkedés. Hiába a szavak, amikor újabb hullám érkezik. Látszólag, itt volt a vége, de a hangosbemondóba egy gépies hang megszólalt.
- Vörös riadó feloldva! Minden rendszer alapállapotba való visszaállása megtörtént! Veszély elhárult!
Az épségben maradt robotok visszamentek az állomásukra.
- Látszólag vége van. – súgta Todoroki, miközben édesanyját karjaiba vette.
- Te most támogattál engem? Mi történt veled, Bakugo? – kérdezte érdeklődő tekintettel Ochako.
- Ne legyenek tévképzeteid! Egyszerűen visszafizettem a számlát, amivel Dekunak tartoztam. – mondta olyan tekintettel Kacchan, mintha csípné a száját a kimondott szavak.
- Tudod, most megleptél. Ha levetkőzöd ezt a viselkedést, akkor remek hős lesz belőled. – mosolygott a lány és jól hátbaveregette Kacchant. Ugyan próbálta takarni az érzését, de végül ő is elmosolyodott.
- Köszi. Menjünk segíteni a többieknek. Ha itt tobzódunk, akkor semmire nem jutunk.

Melissa és én felértünk a biztonsági központhoz. Ott jött az igazi pofáncsapás. (Mint Star Wars rajongókat a 2015-ös Battlefrontnál? – R.) Pontosan. Láttuk Adamet és a terroristák vezetőjét. Melissa kis híján sírásba tört ki. Nem akarta elhinni, hogy az apja összejátszik a gonosszal. Időközben a terrorista nem vette még át a táskát.
- Mire vársz még? Ha elveszed és lelépsz, akkor mindenki jól járt, nem igaz? Akkor mit tökölsz? – kérdezte Adam.
- Változott a terv. A mesterünk nem elégszik meg a hallal, ha az egész horgásztavat megkaphatja örökre. – mondta a vezető és pisztolyt rántott ki a felsőjéből. Adam hátrált.
- Mire gondolsz? Én vagyok a vezetőd!
- Ugyan, kérem. A terved mellékes volt az elejétől kezdve. Továbbá, igazi mesterem, All for One azért fizetett le egy komplett társaságot, hogy te szépen az ő oldalát szolgáld a technológiáddal. A tudásoddal képesek lehetnénk a világ felett átvenni az uralmat. – mondta Mokuba hidegen és felemelte Adam fejéhez a pisztolyt. – Viszlát.
Felkeltem és repülő rúgással találtam el a terroristát, ám meg se rezdült. Éreztem, hogy valami fém van ott, mert olyan hanggal koppant. A tag rám sem hederített, úgy lőtte meg Adamet. Az eszméletlenül terült el a földön.
- Ahogy mondtam, rá élve van szükség. Ami viszont téged illet… - Megfordult és egy irdatlan nagyot sózott rám. Nem ért meglepetésként és tudtam védeni, de még így is olyan erővel ütött, mintha egy téglákkal megrakodott kamion csapott volna el. Válaszképp ismét a fejére ütöttem, ám ettől kis híján eltört a kezem. Ekkor láttam meg, hogy mi volt az oka. Fémmel vonta be bőrét.
- Te mocsok! Tudod irányítani a fémet? – kiáltottam rá.
- Eltaláltad. A támadásaid hatástalanok ellenem. – mondta vigyorogva és a kezemet elkapva egy általa megidézett fémököllel vágott pofán. Ettől kis híján kiköptem a fogsorom. Mokuba leszarta a pofám és felvette Adamet az ölébe és még volt pofája belerúgni Melissába. Ettől felszaladt a vér az agyamba és reflexből beindítottam a Reverse Dragon Breath technikát és azonnali rohamot indítottam ellene. Az ütésem megint fémesen koppant, de láthatóan ez már Mokubának is fájt, mégha meg sem tántorodott tőle.
- Nem rossz ütés. Szívesen letépném a fejed, de van éppen jobb dolgom is.
Egyetlen rúgással megszakította a koncentrációmat és ezzel a technika is elmúlt. Nem tudtam mozdulni a földről. Közben Mokuba szólt az embereinek.
- Vége az akciónak. Oldjátok fel a riasztást és jelezzetek az embereknek.
A vonal viszont süket volt és ráadásképp minden elsötétedett egy percre. Okkal.

A nagyterembe lévő női túszok sírása vegyült a terroristák üvöltésével. Próbálták a helyzetet megfelelően kezelni, de egy tényezővel nem számoltak. Két tudós úgy jött a bulira, hogy még rajtuk volt a munkaruha, zsebeikben egy-egy kísérleti EMP gránát. Nem tesznek az emberekben kárt, de minden elektronikus cuccot egy időre hazavág. Már csak aktiválni kellet. A bajok ott kezdődtek, hogy az ott lévő terroristák szeme éles volt, akárcsak a teret figyelő nyuggereké. Szerencséjükre, két terrorista elment valami probléma fellépése miatt. Itt volt a remek lehetőség. Mindketten kivették a gránátot, megnyomták az aktiváló szerkezetet és a földre dobták. Az ott lévőknek még felfogni sem volt idejük, hogy mi történt, mikor egy hatalmas sistergés kíséretében áramszünet következett be. A megközözött hősök is kiszabadultak. Kisebb káromkodástenger, pofonok hangjai és végül világosság. All Migh és Vlad a földre terítették az összes ellenfelet.
- Szép munka volt. – mondta az egyik tudós. Addig a társa elkezdte távolról feloldani a biztonsági zárlatot.
- Tőletek is remek húzást láthattunk. – viszonozta All Might a pozitív visszajelzést. – Viszont, felrohanok a biztonsági részhez. A többieknek segítenem kell.
- Én addig lebénítom ezeket a jómadarakat. Ülni fognak a dutyin, annyi hétszentség. Már csak a vezéretek van hátra! –Vlad az utolsó mondatot az egyik terrorista fele célozta, akit némi kötéllel megkötözött. A nagy hős addig elkezdett felfele rohanni az épületen. Érezte, hogy Midoriya és a barátai bajban vannak.

Az áramszünet alkalmat adott arra, hogy a mocsok elmeneküljön. Alig bírtam az utolsó ütéstől talpra állni, de sikerült. Miután újra lett fény, helikopter rotor búgása hallatszott egyre hangosabban. Menekülni készül, még akkor is, ha hátra kell hagynia embereit. Nyomába eredtem, ahogyan csak tudtam. Már alig lötyögött valami erő bennem. Sikerült utolérnem a terrorista vezért, aki készült beszállni a gépbe a kába Adammet cipelve magával. Gyorsabb tempóra kapcsoltam és futottam. Mokuba ismét észrevett, de már nem törődött velem. Nem fogom annyiban hagyni, hogy meglógjon. Éppencsak felemelkedett a gép a földtől, amikor beugrottam. Próbáltam Adamet megragadni és kiugrani vele, ám a férgese nem hagyta és Adam elé állt.
- Bocsi, töki! A tag kell nekünk. – mondta magabiztosan. Elővettem a nunchakukat és azzal kezdtem el ész nélkül sorozni. Béna ötlet volt, mert ellenfelem meg sem érezte a találatokat, pedig ezek képesek a csontok eltörésére. Elkapta a torkomat, mikor a gép leszállt.
- Mi a faszt csinálsz? Tűnjünk el…
Mondatát se tudta befejezni, amikor egy hatalmas ököl jól pofán vágta és ő repült ki a gépből. All Might megérkezett.
- Jól vagy, Midoriya fiam? – kérdezte a szokásos mosolyával.
- Fogjuk rá. A többiek hogy vannak? Az a fontosabb kérdés.
- Nem mondhatom, hogy majd kicsattannak az egészségtől, de még élnek. – foglalta össze a nagy hős és kiszállt a gépből. Követve láttam, hogy a terrorista vezér még mindig talpon van, viszont meg sem mozdul. Nem értettem, miért, ám amikor Mokuba eldőlt, minden világos volt a számomra. Ugyanis háta mögött Bakugo és Ochako állt, mindketten eltalálták a terroristát, amire történetesen nem volt felkészülve.
- Na, ennek is ingyen volt a temetése. – mondta bizakodottan Bakugo.
- Hamu sem maradt belőle. – jegyezte meg mosolyogva Ochako, amire Bakugo visszareagált.
- Ne lopd a szövegemet, kislány! Találj ki saját magadnak egysoros dumákat! – üvöltötte Bakugo magából kikelve.
- Akkor te se lopd a S.W.I.N.E. egysorosait! És még valami. – fordult oda megropogtatva ujjait. – Ha még egyszer lekislányozol, akkor ellátom a bajod. A kérdés csupán annyi, hogy midet akarod elveszíteni? A vesédet? A májadat? Esetlen dugjam fel a…
Ekkor Mokuba elmebeteg nevetésbe tört ki. Észrevettem. A szerkezet, amit magával vitt, a hátán volt. Itt nagy balhé lesz.
- Fiúk! Vigyétek Adamet biztonságba! Én ezt lerendezem! – kiáltott fel All Might. Mokuba összegyűjtötte maga köré az összes fémet és elkezdett egyre nagyobb és nagyobb lenni. Gyorsan felkaptuk Adamet és a tetőtér kijáratához vittük. Letéve lassan kinyitotta a szemét.
- Fenébe. Ez mind az én hibám. Miért kellet bíznom ebben a szemétládában? Ha végzünk, akkor feladom magam. – suttogta és egy könnycsepp gördült le a szeméből.

Időközben a mágneses Quirknak hála Mokuba hatalmas monstrummá alakult. All Mightnak egyszerű terve volt. Ha elkábítja a terrorista vezért, akkor a Quirk is megszakad. Papíron remek terv, mondhatom, de ezt kivitelezni nehezebb. A monstrum hatalmas adag fémtüskék garmadáját lőtte a nagy hős felé. Ám, az semmit nem ért a gyors kitérés miatt. Egy Detroit Smashel akart volna a nagy hős támadni, viszont, ezt egy hatalamas fémkocka megakadályozta. Láttam All Mighton, hogy segítségre van szüksége. Bevetettem a Reverse Dragon Breath technikát és azonnal egy hatalmas ütéssel segítettem a fémkocka széttörésében.
- Még mindig talpon vagy, te féreg? Sebaj, most van időnk egymásra. És utána All for Onenak az eszköz mellé, pár hős fejét is át fogom adni!
Őrült kacagása szinte betöltötte az éjszakát és a dobhártyámat, ami kiváltotta számomra a düh és a gyűlölet keverékét. Ideje volt betapasztani a pofáját. Ám a nagy hős is az ereje végét járja. Egy újabb fémkockával akart minket kilapítani, aminek a végei tüskések voltak. Ekkor Ochako ütötte el a fenébe.
- Nincs más lehetőségünk. Közösen kell támadnunk! – kiáltotta a lány és mindhárman felugrottunk Mokuba felé. A lehető legnagyobb fémkockával reagált a támadásunkra. Elkezdtük pofozni a kockát minél erősebben. A karomon lévő szerkezet a sok erőkifejtés miatt kifüstölt és használhatatlanná vált.
- ATATATATATATATATA! – hallatszott a csatakiáltásom, amire Ochako is felvette a stílusomat.
- MUDAMUDAMUDAMUDAMUDAMUDA! – a lány minden ütését egy „Mudával megtámogatta. All Might mosolyogva nézett ránk, majd ő is rákezdett az ütés sorozatra.
- ORAORAORAORAORAORA! – utánozott minket a nagy hős. A fémkocka elkezdett repedezni, majd egy hatalmas robbanással szakadt darabjaira. A kósza darabok közül néhány megsebezte a terroristát és minket is. Újabb ugrással támadtuk meg a monstrum belsejét, amiben a terroristavezető tanyázott. Esélye se volt többet röhögni, mert három jól irányzott ütés kiröpítette a védőburkot. All Might zárta végül a csatát azzal, hogy kitépte a gonoszt a fémszörnyetegből, majd egy Machester Shashel küldte a földre. Fellélegeztünk, amikor a földön landoltunk.
- Yare, yare daze. – All Might úgy tett, mintha egy kalapot húzna a szemei elé.
- Omaewa mou shindeiru. – mutatattam rá a földön fekvő Mokubára.
- WRYYYY! – ezzel a kiáltással szállt be Ochako a plagizálás vonatába. (Akkor én is beszállok! A kép színesből átmegy szépiába és egy nyíl jelenik meg a bal alsó sarokban és kiíródik a közelébe a „To be Continued” felirat és megszólal a Roundabout a Yes előadásában. – R.) Hehe, ez jó. Így teljes a JoJo referencia!

Másnapra az összes terroristát elfogták. A kivégzett személyekről kiderült, hogy befolyásos személyek voltak, akik az I- Szigeten mindent ellenőriztek. Állítólag eltitkoltak valamit a múlttal kapcsolatban, ám erről nem tudtam sokat akkor. Annak örültem, mikor hazaindultunk. Mondhatnám, hogy itt a történet vége, ám csak az én sztorimra vonatkozik. All Might esetében távolról sincs így.

Amint leszállt a gépről, azonnal elköszönt tőlünk és fogott egy taxit. Urahara régiség kereskedésénél megállva kifizette a taxist, majd kiszállt. Urahara már várta.
- Tiszteletem Urahara. – köszönt mosolyogva a nagy hős elindult befele.
- Szia, Toshinori. Tudod jól, hogy nem kellenek a formaságok. – mondta Urahara és elkísérte a dojo részre, majd leült. – Miért kerestél fel már tegnap reggel?
- Van valamim a számodra. – mondta All Might és kivette az adathordozót a mellényzsebéből. – Itt található a Tisztogatás napjáról készült felvételek és bizonyítékok.
Urahara kis hezitálással ugyan, de átvette az eszközt. Hosszas megfontolás után a falhoz vágta, ami egy hatalmas csattanással esett szét darabokra.
- Nekem nincs rá szükségem. Tudod, egyes dolgok jobb, ha titokban maradnak a nyilvánosság előtt. És egy ötven évvel ezelőtti anyag, aminek puszta töredéke már szült egy őrült gyilkost, az tényleg jobb, ha nem lát napvilágot.
All Might egy kis idő után szólalt meg.
- Nem félsz attól, hogy Midoriyával is így fognak bánni a mostani körülmények között? Hogy gyűlölik és megvetik majd?
- Szerintem nem. Változott a helyzet. Ebben a világban, ahol már csak a pénz, a hírnév és a hatalom miatt lesz valaki hős, ő igazi csillagként fog tündökölni. Akárcsak te. – Urahara a kijelentés végén rámutatott barátjára. – Csak emiatt jöttél ide?
- Nem. A valódi oka az, hogy megkérjelek valamire.
- És mire?
- Amennyiben meghalnék, akkor átvennéd az A-1 osztály tanítását helyettem? Nálad jobb embert nem ismerek erre a feladatra.
- Miféle baromságokat szedsz össze? Honnan veszed, hogy meghalsz? – kérdezte Urahara totál meglepődötten.
- Emlékszel még a Shichōsei csillagra?
- A halál ómenére? A Nagy Göncöl alatt található csillagra?
- Igen. Az a helyzet, hogy az utóbbi két hétben egyre fényesebben ragyog. És aki fényesnek látja azt a csillagot, az egy éven belül meghal. – Toshinori hangja kicsit üresnek hatott. Félt a haláltól?
- Viszont, azt vedd figyelembe, hogy volt ellenpélda is. Mikor meglátta valaki a csillagot, mégis tovább élt.
- Számoltam vele, de jobb félni, mint megijedni, nem igaz? – nevette el magát a nagy hős és rátért egy másik témára. – Nem baj, hogy ketten tanulják a Hokuto Shinkent?
- Addig nem baj, amíg együtt vannak és nem egymás ellen fordítják a tudásukat. – mosolygott az öreg a mondata végén.
- Azzal nem lesz probléma. Mára már egy pár. – nevette el magát a nagy hős.

Adam West.. Ragna, figyelj oda! Kicsit cikis, hogy ezt ne vetted észre. (Jólvan, tessék, átjavítom mindjárt! Egyéb építő jellegű kritika? - R.) Adam Shield tovább folytatta munkásságát. A rendőrség gyanút sem fogott, hogy ki rendelte a terroristákat. Igaz a mondás: Ami a szigeten történt, az ott is marad. A teljes A-1 osztály immáron az edzőtáborra készült össze. Hogy mi a fanficc tanulsága? Ha már plagizálsz, ne végezz félmunkát. (Várj, mi a fa… ? – R.)

Vagyis, hat embernek és nekem dolgom volt. Egy levél jött másnapra, amin felismertem Ragna kézírását. Másnap délelőtt vár minket. Kérdésekre kell válaszolni. Összedumáltunk egy találkozót és nem sokra rá úgy mentünk el. Mi, a hét főben járó bűnösök! (Hahaha. Jó utalás egy nagyon jó filmre. – R.)