Enji Todoroki, hősnevén Endeavor reggel óta csak járőrözött és csak a tárgyalásra ment be. Fél hatkor már miden téren fáradt volt.
- Hawks! Bemegyek az irodába és pihenek egy kicsit. -sóhajtotta, amikor kint voltak az utcán járőrözni.
- Csak nyugodtan. Még mindig felzaklatja az, ami a tárgyalóteremben történt? -kérdezte kicsit aggódva.
- Mondhatni.
- Ne aggódj emiatt. Hamarosan tényleg rács mögé juttatjuk a teljes bagázst. Onnantól pedig a nép is megtanulja a rendszer kifogástalanságát.
Endeavor csak fáradtan bólintott és bement a hősügynökségére. A titkárnőjétől kért kávét és bement az irodába. Persze, hogy felzaklatta Midoriya kérdése. Honnan tudhatott a múltjáról?

Másnap reggel lyukasóra volt valami nagy megbeszélés miatt. Bakugo az éjszaka folyamán le tudott nyugodni, úgyhogy tervet eszelt ki arra, hogy tőrbe csalja Hagakuret. Kijelentette Ochakonak, hogy állítólag egy támogatós benne van a lázadásban, viszont nem mert eddig egyedül, pláne nem nyíltan fellépni. A találkozó helye pedig a főépület egyik tartalék tanterme, ami mindig nyitva van és nem megy be oda önszántából senki. Ráadásul, direkt félig hangosan mondta, mert tisztában volt azzal, hogy éppen kihallgatja.

A feltört hősadás egész Japánra kihatott. Ez főleg a másnap reggel megjelenő rahedli cikkből lehetett tudni. A hősöket pártoló lapok Scarlet Kinget és Midoriyát terroristaként, a Dark Weben keresztül megváltóként jellemezte egy-két bejegyzés, míg a középkategóriás lapok kétkedve fogadták. Ezen utóbbiak arra hivatkoztak, hogy színjáték az egész szórakoztatás vagy pánikkeltés céljából. Pont erre játszott Midoriya: Teljesen megtörje az egyoldalúságot. Már csak a nép saját oldalára való állítása maradt.

Bakugo egyetlen sikeres V-2 Impacttal a földre küldte Kamui Woodsot. Az csak magatehetetlenül feküdt.
- Látod! Egyedül legyőztelek. Most pedig szépen bocsánatot kérsz, amiért megaláztátok a barátomat és elvettétek tőle a jövőjét.
- Baszódj meg, te senkiházi. -felelte Kamui Woods. Bakugo odalépett hozzá és a kezét emelte felé. Egyszercsak Midoriya hátulról súgott a fülébe.
- Mire vársz még? Ezek menthetetlenek életükben. Csak a halál számukra az igazi megváltás.
Meg akart fordulni, de képtelen volt rá. Kinyújtott kezében hirtelen egy revolvert szorongatott. Próbálta a fegyvert elengedni, de ehelyett már az ujja a ravaszt próbálta meghúzni.
- Nem fogom megtenni. -nyögte, ám Midoriya hidegen felnevetett.
- Dehogynem. Más módja nincs a hősvilág megváltásának, mint kigyomlálni a hamis hősöket. Csináld!
Ezen a ponton már ellenkezni se tudott és meghúzta a ravaszt.

Bakugo tekintete és arca teljesen azt a kifejezést mutatta, mintha szellemet látna.
- Ez nem lehet… te… átálltál All for One oldalára?
- Mit csodálkozol? A hősvilág elvette a jövőmet, a hősök meg az utolsó embert, aki szeretett engem. De a helyzet nem ilyen egyszerű. Több van a háttérben, mint azt gondolnád. -suttogta a végén. Tomuráék csak figyelték a kettőst, de Midoriya suttogását nem hallották.
- Elárultad mindazt, amit All Might képviselt! Hogy vagy képes a tükörbe nézni ezekután?! -kiabálta Bakugo és próbált szabadulni. Hogy vagy képenvágja halottnak hitt barátját, vagy csak elpusztítani dühében a teljes kócerájt, azt senki nem tudta. A halk válasz azonban meglepte.
- Eszem ágában sincsen ellene fordulni. Követem az elveit, de a saját utamon egy jobb jövő reményében. Vagyis… a te jövődért.
Ekkor kopogtattak. Midoriya visszarohant és visszavette a sisakját. Ez volt az a pont, ahol a káosz elkezdődött.

Az edzőtábor felé indult már a busz. Bakugo sok mindenen elgondolkodott az elmúlt időszakban. Döbbenten vette észre azt, amit már mindenki látott rajta a vizsgán: A bosszúvágya eltörölte a józan ítélőképességét és a célját. Meg akarta változtatni a hősipart, de nem erőszakkal. Noha bocsánatot akart kérni Minetától a viselkedése miatt, esélye se volt rá. Vagy a sors hozta úgy mindig, vagy pedig az, hogy megsértődött rá. Ám, most esélye van javítani, hiszen pont mögötte ül. Megkocogtatta óvatosan a vállát.
- Beszélhetnénk?

All for One búvóhelyén másnap délután feszült hangulat uralkodott. Aznap jelentkezett be videóhívással a nagyfőnök, amit Kurogiri közvetített. Hangjából le lehetett szűrni, hogy nincsen rózsás kedvében és ebből Tomura kapta a legnagyobb adagot.
- Tomura! Te búbánatos, aszott pofájú majom! Mit mondtam én neked?! -kérdezte idegesen, miközben szó szerint lecsapta az újságot. A címlapján a Hosu kerületi támadás volt látható. -Azt parancsoltam, hogy ne próbálj meg keménykedni!
- Mesterem… ezzel bizonyítani akartam.
- MIT?! Lófaszt sem bizonyítottál! 50 Nomut küldtél oda a semmire és ebből egy sem maradt! Szánalmas fajankó! Kurogiri! Miért engedted, hogy Tomura ezt csinálja?!
- Higgye el, mesterem. Nekem eszem ágában sem volt ilyen baromságban részt venni. Viszont, maga adta parancsba, hogy Tomura kérését mindenképpen teljesítsem.

Sziasztok! Immáron a művem közel a feléhez érkezett. Ugyan eléggé kevés olvasót szerzett be,, nagyon szépen köszönöm nekik a bizalmat. Viszont, egy hírrel jöttem, de emellé szokásosan némi kulisszatitkokat is megosztok. Mindenekelőtt viszont két blogger kollégám is elmondja a véleményét. Lássunk is hozzá.

Ortigia földalatti rendszerében Oersted felüvöltött fájdalmában, mikor a varázslat megszakadt. Magabiztossága és hideg nyugalma semmivé foszlott, helyette a páni félelem látszódott arcán. Minden porcikája fájt, mintha tüzes vassal égették volna meg. Heliodor odasietett.
- Jól van, Odio mester?
- Hányszor mondjam el, hogy ne hívj ezen a néven! -kiáltott vissza és már készült volna felpofozni, ám megállt a keze. Csak eszelősen lihegett.
- Sajnálom, Oersted mester.
- A testcsere teljes kudarc lett. Alto túl erős. Ha újra megpróbálom, akkor abba bele is halhatok.
- Mennyi idő, mire felépül, mester?
- Egy hét múlva újra harcképes vagyok. Kohakumiya hogyan áll a feladatával?
- Egy nap és sikeresen visszatér. A teljes valójához az utolsó darabokat is megszerzi az új testéhez.
- Remek. Addig meg a többi fejvadász és platina rangos folytassa csak a banda levadászását. Ha sikerrel járunk, akkor minden szálat el tudunk varrni. Most távozhatsz.
- Értettem, Oersted mester.
Hajolt meg Heliodor a végén.

Alto addig volt tudatánál, amíg Obsidiant üldözte. Ekkor mintha kizuhant volna a valóságból és a mély sötétségben találta volna magát. Egy oldalon látta, hogy mi folyik kívülről. Ekkor egy másik alak is feltűnt. Hasonlóan női démon, akárcsak Vermeil, de a szépsége nem takarta el gonoszságot árasztó szemeit és groteszkül elégedett vigyorát.
- Szóval te vagy Odio.
- Nagyon okos meglátás, Alto… vagy inkább Alfa – 17 – Omega. Noha tudok arról, hogy selejtnek tartanak, én abszolút tökéletesnek mondalak, mint új gazdatestem. A régi már kezd elöregedni és noha a valós formámra még idő kell, biztosra megyek. Megszállom a testedet!
- Azt nem hagyom! A békéért harcolok!
- Valóban? Akkor hadd kérdezzek meg valamit. A béke jegyében eddig hány emberemet tetted el láb alól? Hányszor éreztél gyűlöletet, dühöt, haragot?
Alto csak fél percre bizonytalanodott el, de Odio nem várt a válaszra.
- Látod. Te sem vagy különb nálam. Nem baj, ez rendben is van. Amiért megkapom a testedet, cserébe egyesével mészárolom le a barátaidat és a szerelmedet!
- Azt nem hagyom! Ha kell, pusztakézzel foglak a pokolba küldeni!
Ekkor Odio elnevette magát és elszabadította hatalmas erejét! A belső harc most kezdődött el kettejük között.