Sziasztok! Eléggé váratlanul írok, elismerem, de most van is okom rá, ugyanis nem egypár extra dolog történt a fanfiction sorozatom, a Star Knight Dekuval kapcsolatban. Ugyanis, Augusztus óta elég sok lefolyt a Dunán, szóval lássunk hozzá.

Mesterem nem ok nélkül jött le. Figyelte Kaminarit, ahogyan elviszi a rendőrség. Érezte, hogy valami energiafoszlány ölelte körül a srácot. Ha nem kezdi el most követni, akkor bottal üthetni annak a nyomát, aki megszállta Kaminari testét. Ahogy rohant a nyom után, nem vette észre, hogy Aizawa követi őt. Nem akarta elhinni ő se a látottakat. A klub helyszínén felébredt srác, aki Kaminarival küzdött meg tegnapelőtt felkelt. Nem maradt sokáig, mert azonnal húzta a nyúlcipőt. Érezte, hogy követik, és ki kell használni a távolság adta előnyöket és olyan helyre menekülni, ahol rengetegen vannak.

Másnap a reggeli után Urahara félrehívott. Nem éppen jó híreket közölt.
- Kaminarival tényleg valami nincs rendben. Folyton került engem és próbált olyan területekre menni, ahol sokan vannak. Ez lehet véletlen, de nem elég ahhoz, hogy megállítsuk a vizsgát. – mondta a fülembe annyira halkan, hogy a véletlenül idetévedt emberek se hallják meg.
- És akkor mit csináljak, mester? Ez nem az az ember, akit mi ismerünk. Valaki irányítja és félek, hogy a mai nappal még nagyobb káoszt okoz. – sóhajtottam fel. Semmi nem volt megoldva.

Megérkeztünk a stadion részre, ami most át lett alakítva a vizsga végett egy dokk épületre. A feladatunk, hogy a hét robotot megkerülve kimenekítsük a túsz robotot. Egy kikötés volt: Nem kezdeményezhetünk konfliktust senkivel! Mindhárman megkaptuk a verseny kezdetét jelző sípszót, de már akkor ütött be a gebasz.

Reggel hét órakkor pár emberrel a külső téren vártuk a más Akadémiáról jött diákokat. Elég furcsa szerzetek színes kavalkádja volt. Némán biccentettünk és azok viszonozták. Ám, egy női hang szakította félbe a viszonylagos csendet.
- Szóval ez a U.A. Akadémia!

Most, hogy letudtuk a fontosabb dolgokat a külvilágból, ideje néhány rövid történet keretén belül taglalni, hogy mi történt addig, amíg el nem jött a Hős Licenszvizsga időszaka. (Mert ellentétben az eredetivel, ahol ezt egy Battle Royalon keresztül mutatták be, itt más a helyzet. – R.) Nem mondod komolyan?! Ezt nem akarom elhinni. (Akkor nézd meg Wikipédián. – R.) Lássuk… aztmondja hogy… és blablabla…NE BASSZ! Akkor láttam ilyen képtelenséget, mikor megláttam a Berserk anime folytatását. (Ne is mond. A szemem kifordult a látványától. Bár, a Souten no Ken ReGenesist semmi nem übereli. De tegyük félre ezt a témát. Kezdhetjük? – R.) Igen, kezdjünk neki, mert mire kitárgyaljuk melyik anime rondább vagy légből kapottabb, addigra az egész fejezet megtelik.

Sejthetitek, hogy amíg a dolgok folynak a U.A. Akadémián belül, addig a külvilág felszínes nyugalma alatt hatalmas káosz és őrület folyik. Ezek a mini történetek a valóság szülöttei, semmiféle kitaláció nincs mögötte. (Midoriya! Ez nem egy horrorfilm. Nem kell az ott megszokott sablont benyögni ide. – R.) Jólvan, na! Kicsit fokozni akartam a feszültséget. És most, hogy ezt sikerült elcseszned, lássuk a történetet.

Mielőtt elkezdődne a történet, hadd osszak meg veletek egy vicces szösszenetet. Mindenki maga szűrje le, hogy mi a tanulság, ha van egyáltalán. Tudni érdemes Kacchanról, hogy minden reggel úgy kel fel, mint a mosott rongy. Totál kivan, azt sem tudja, hogy merre megy, csak a reflexei vezetik. Első rutinja sok más emberhez hasonlóan egy nagy adag kávé bevágása, ami az egész osztályra igaz volt. Azonbelül, minden kávékeverés után lenyalja a kanalat, hogy arról is felszívja a koffeint. Én voltam olyan pofátlan, hogy kihasználjam a gyengeségét és még jóval lefekvés előtt kértem meg Momot, hogy alkosson nekem pénisz alakú nyalókát, arra hivatkozva, hogy Ochako gyakorlati tudásához kell. Szerencsére levágta, hogy meg akarom viccelni a barátnőmet, de csak részben találta el a célomat. Reggel, amikor mindenki megkapta a maga kávéját, Eijiro kérdezett valamit Bakugotól, amire úgysem kaphat érdemi választ, de nekem legalábbis alkalmat nyújtott a kanál kicserélésére. A terv bevált. Meg se nézte, hogy mivel keveri a kávét és azt sem értette, hogy az osztály miért őt nézi fél szemmel és visszafojtott nevetéssel. Akkor esett le neki a tantusz, amikor a szokásának engedett és teljesen bekapta a nyalókát. Röviden és tömören: Kacchannak meglett a reggeli agyvérzése, az osztály többi részének a vidám reggele.

A napok csendesen teltek. Délelőtt vagy edzettünk, vagy tanultunk. Ám, ne feledkezzünk meg egy vitális pontról: A mentés gyakorlása. Akik emlékeznek, azok tudják, hogy az első évadban arra készültünk, csak az a nyavalyás, semmirekellő Tomura megtámadta az épületet. Pénteki nap reggelén kajálás után szálltunk fel a buszra, ami a kiképző központba visz minket. Csak Aizawa jött az osztállyal. Elég is, Tizenhármas mellé felügyeletnek. Úgysem támadhatnak meg minket.

Urahara lazán, de lassan jött be.
- Üdvözlöm a kedves osztályt. – köszöntött mindenkit a mesterem. Na, ez volt az a pillanat, amikor Bakugo felröhögött. Tudtam, hogy ezzel hibát vét, de én egy mukkot se szóltam. Hadd tanuljon ismét a saját kárából. Urahara azonnal odament a hang forrásához.
- Nevess csak. Ha így folytatod tovább, mindenki nevetni fog, csak te vigyorogsz a végén. – mondta és az osztály fele fordította tekintetét.
- Érzem azt, hogy sokan kérdőre vonják a fejleményeket. – mondta Aizawa. – Ennyit akartam mondani. Szép álmokat.