Megérkeztünk a stadion részre, ami most át lett alakítva a vizsga végett egy dokk épületre. A feladatunk, hogy a hét robotot megkerülve kimenekítsük a túsz robotot. Egy kikötés volt: Nem kezdeményezhetünk konfliktust senkivel! Mindhárman megkaptuk a verseny kezdetét jelző sípszót, de már akkor ütött be a gebasz.

Kaminari ugyanis csak lazán hátradőlt az oszlopnak és meg se moccant.
- Idefigyelj, Pikachu! Azonnal abbahagyod a segged meresztését és jössz velünk! – kiabált rá Kacchan.
- Bocsi, de nincs kedvem veszteseknek segíteni. – jelentette ki nemtörődöm hangnemben.
- De te is vártad a licenszvizsgát! Most ne tégy úgy, mintha leszarnád az egészet. – mondtam teljes döbbenettel és dühvel. Nehogy már miatta veszítsük el ezt a vizsgát, ha már eddig egészen jól haladtunk.
- Nem érdekel! Ha nem hallottad, mosasd ki a füled, Zöld Naruto! – jelentette ki baromi hideg hangon. Ez már baszott meredek. Riválisom nem is bírta cérnával és nekiugrott Kaminarinak, alaposan megragadva.
- Azonnal hagyd abba ezt a merev, karótnyelt viselkedés! Kinek képzeled magad?! – kiáltotta rá, de ekkor meglepő dolog történt. Ugyanis Kaminari teli erőből szájon köpte Kacchant. Az szinte azonnal pofán akarta vágni, de én lefogtam a kezét.
- Most állj le! Csak pontlevonást kapnánk, ha most kivernéd belőle a lelket! – kiáltottam rá. Láthatólag egyetértett velem, mert elengedte a srác nyakát.
- Vizsga után ezér mégt számolunk. – jegyezte meg és a földre köpött.

Miközben mentünk be a vizsga területre, nem szóltunk egymáshoz egyetlen szót sem. Mikor megláttuk, hogy a hét harci robot, akiket meg kellet kerülni, elbujtunk egy ládához. Gyorsan megegyeztünk, hogy a többi dobozt használjuk fedezékként. Szerencsére ez simán ment és sikerült kiszabadítani a túszt, aki leghátul volt megközözve. Már épp indultunk volna kifelé, amikor mind a hét robot előttünk termett.
- Ragadd meg a túszt! Majd én feltartom őket. – parancsolt rám. Igaza volt, hiszen legalább megkapjuk az öt pontot. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirongyoltam a célvonalig. Addig Kacchan fedezett engem. Meglepő, de úgy robbantott, hogy az ellenfelét még véletlenül sem sértette meg, csak megzavarta a látásukat vagy felborította az egyensúlyukból. Ám, egy nem várt fordulat következett, ami az egész vizsgánkat elbarmolta.

Kaminari akcióba lendült és egy robotot felrobbantott. Kezébe vezetve az elektromosságot, azonnal hazavágott még hármat. Én próbáltam kijutni a tússzal, ám Kaminari előttem termett.
- Bocsi! Erre szükségem van. – mondta könnyelműen és kikapta a robotot a kezemből. Megszólalni se tudtam, mikor hozzávágta az utolsó kettőhöz. Kacchan a földre teperte a srácot.
- Mi a faszom van veled? – kérdezte kiakadva és pofán akarta vágni ellenfelét, ám az kivédte az ütést és egy dobással gyakorlatilag a falnak passzírozta a riválisomat. Kaminari odament hozzá és felemelte, mire egy robbantást kapott az arcába, ami távolságot tudott teremteni elméletben, sajnos a gyakorlatban meg sem rezdült.
- Idefigyelj, gyökérkém! A te szánalmas tűzijátékaid semmit nem érnek ellenem. Ennek tükrében mondom… - mondata közben a riválosm közelébe hajolt. – Ha jót akarsz magadnak, nem húzol velem többet ujjat.
Ezekután faképnél hagyott bennünket.

Döbbenten álltam a dolgok előtt. A második vizsgára mindössze három pontot kaptunk, ami az elmúlt tíz év rekordja, természetesen negatív értelemben. Kacchanban felment a pumpa, ezért elvonult lenyugodni. Tudtam, hogy hova, hiszen robbantások, ütések és káromkodások voltak hallhatóak egy kilométeres körzeten belül. Megértem a dühét és meglepett, hogy nem rajtam akarja levezetni. Bár, nem én okoztam a pontszám leritkulását. Az a csoda, hogy megkaptuk a három pontot, bár az a sikeres lopakodás miatt volt. Kaminari viselkedésén nem tudok… nem akarok túllépni. Józanésszel fel nem fogom, hogy egy nap alatt hogy vált a kicsit szeleburdi, de jószívű srácból egy tapló, önfejű rohadékká, aki miatt bukjuk a második vizsgát. Valakinek el kellet mondanom, aki tud segíteni. De kinek? Ochakonak elmondhatom, de ő még vár a feladatára Tsuyuval és Minetával (Na, arra én befizetek, ha képesek lennének legalább tíz pontot kihozni, mert Mineta a perverzségével párosított hülyesége tuti elbarmol valamit. Ochako meg lecsapja, mint a Sao mikrohullámú biszbasza a biztosítékot. – R.) Most nincs idő ezen viccelődni. Ez kurva nagy gáz! Aizawa az ellenőrző részlegen van és figyeli mindenki munkáját. (A világért sem akarok beleszólni, de a mestereddel nem próbáltál beszélni? – R.) Most, hogy mondod. Zseni vagy, Ragna. (Tudom, sokan szólítottak már így. –R.) Minek? Zseninek? (Nem. Ragnának. –R.) Hogy neked mindig a hülyeségen jár az eszed. Na mindegy. Elmentem megkeresni. A szobájában volt és meditált.
- Elnézést kérek, mester a zavarásért.
- Azért kérhetsz, csak későn, mert már megtörtént. – mondta mosolyogva. – Mi a baj?
- Az egyik osztálytársam eléggé vadul és furán viselkedik.
- Hogy érted? Meséld el. – kérte mesterem. Hálát adok az égnek, hogy nem zavart el. Elmeséltem a teljes vizsgát töviről hegyire. Urahara meghallgatott, majd megszólalt.
- Nem a vizsga miatt készült ki ennyire? – kérdezte olyan stílusban, mintha ez komoly kérdés lenne.
- Ennyire? Hogy akkora arca legyen, mint a Magmel sziget területe? És elbarmoljon szándékosan egy feladatot, ami már majdnem a zsebünkben volt? – kérdeztem vissza, mire mesterem elgondolkodott.
- Nem akartalak ezzel felzaklatni, de mikor Ragna beszédet mondott ránéztem mindenkire. Nem is egy, hanem két furcsa aurát érzékeltem. Mintha, valami zavarná a látásomat, pedig a harmadik szemem tökéletesen működik.
Ezen az információn meglepődtem.
- És kik voltak azok? – kérdeztem.
- Akkora tömegben nem tudtam tisztán leérzékelni. Annyit tudtam megjegyezni, hogy az egyik a tömeg közepén volt egy idegen iskolából, a másik meg valahol szélül volt nem messze, aki a beszéd előtt nem sokkal érkezett.
Ez az információ gondolkodóba ejtett. Három későnk volt. Az első Todoroki, a második Eijiro és a harmadik… Kaminari!
- Három személyre illik a második pont leírása. Abból egyet már kilőttem. Todoroki Ragnával érkezett egy időben. Eijiro és Kaminari a két lehetséges. Viszont, egy szót se váltottam vele. Lehetséges, hogy valamelyikükkel történhetett valami. – foglaltam össze. Urahara feláll.
- Láttad, merre ment a csapattársad? – kérdezte.
- Nem. Amikor Kacchant lerendezte, egyszerűen felszívódott.
- Értem. Annyit tudok tenni, hogy körbenézek. Viszont erről senkinek egy szót sem! Nem akarunk pánikot kelteni és felfüggeszteni a vizsgát.
Meghajoltam mesterem előtt, amit viszonzott. Sokszor mondtam, de ha tudtam volna, másnap mi történik, akkor inkább megkongattam volna a vészharangot.

Odakint üldögéltem, amikor Tsuyu ült le mellém.
- Valami baj van? – kérdezte aggódva.
- Semmi, semmi. – mondtam nevetve, erre a békalány megfogta a karomat.
- Látom, hogy őrlődsz és lefogadom, hogy valamit nem akarsz Ochakonak elmondani, pedig a szíved vágya lehetne.
- Mi? – kérdeztem csodálkozva.
- Figyelj! Természetes egy pasinál ez a dolog és annyit mondok, hogy szívesen leszek harmadik.
- MI?! – kérdeztem kiakadva, mire Tsuyu lecsendesített.
- Nyugi. Bennem a barátnőd megbízik és tudja, hogy utána nem happollak el. És mindkét félnek örömet tudok okozni. – mondta mosolyogva. Ekkor esett le olyan gyorsabban a tantusz, mint a Boruto színvonala. (Volt annak egyáltalán? – R.)
- Nincs ilyenről szó. Most mennem kell. – hadartam el és elindultam a szobámba és magam mögött becsukva az ajtót az ágyra feküdtem. A kinti hangok alapján Ochako valóban lehordta a sárga földig Minetát, ahogy Ragna megjósolta. Kis idő után kopogás hangja törte meg a pillanatnyi csendet. Még szabadot se mondtam, mikor a barátnőm benyitott.
- Azta! Annyira le vagy törve, mint én Mineta hülyeségén. Jó taktika, az ellenfél leragasztása, de azért tegyen már különbséget élő nő és egy robot között. – sóhajtott fel, majd felém fordult.- Mi történt veled? Hallottam, hogy elérte a csapatotok a negatív rekordot.
Úgy voltam vele, hogy nem fogja a világgá kürtölni a dolgot, ezért beszámoltam a második vizsgán történtekről. Barátnőm kezemet fogva, töprengve hallgatta végig.
- Tudtam, hogy Tsuyu csak hencegett nekem azzal, hogy felajánlottad neki a hármas lehetőségét.
- Nagyszerű! És még ránk mondják, hogy perverzek vagyunk. – sóhajtottam fel.
- A nők is azok, csak nem mutatják ki. – kacsintott rám Ochako, majd mellém feküdve bújt hozzám. – Nekem se kerek egész a dolog. Kaminari sosem volt ilyen. Ám, ha a mesterünk utánanéz az ügynek, akkor meg lesz oldva a dolog, nem?

Magamban szentül hittem, hogy nem ilyen egyszerű a megoldás. A holnapi vizsgától szinte rettegek, hogy mi fog még történni.