Mesterem nem ok nélkül jött le. Figyelte Kaminarit, ahogyan elviszi a rendőrség. Érezte, hogy valami energiafoszlány ölelte körül a srácot. Ha nem kezdi el most követni, akkor bottal üthetni annak a nyomát, aki megszállta Kaminari testét. Ahogy rohant a nyom után, nem vette észre, hogy Aizawa követi őt. Nem akarta elhinni ő se a látottakat. A klub helyszínén felébredt srác, aki Kaminarival küzdött meg tegnapelőtt felkelt. Nem maradt sokáig, mert azonnal húzta a nyúlcipőt. Érezte, hogy követik, és ki kell használni a távolság adta előnyöket és olyan helyre menekülni, ahol rengetegen vannak.

Időközben a rendőrségen, Ibuki faggatta Kaminarit.
- Miért tetted ezt? Ha válaszolsz és beismered, amit elkövettél, akkor ígérem, hogy nem fogsz életfogytig itt rohadni.
- Hányszor mondjam, hogy nem én tettem?! – kérdezte a srác totál kiakadva. Amióta emlékszik, azóta gyakorlatilag folyamatosan megkapta, hogy elmeháborodott lett.
- Felesleges a hazudozás. Mialatt beszélünk, a sürgősségin próbálják Shikkui életét megmenteni! Ne próbáld meg azt beadni, hogy nem emlékszel semmire, mert ezt az ócska dumát én nem veszem be! – Kiáltott vissza Ibuki és felborította az általa használt széket.
- Nem emlékszek rá, komolyan mondom! Csak akkor tértem komolyabban magamhoz, amikor már kint voltatok!
Kaminari ezekután sírásban tört ki. Elpattant a cérnája, ami nem csoda, mert két órája ugyanazt a vádaskodást hallotta. Ibuki csendben vonult ki a teremből.

Urahara megállt annál a diszkónál, ahová az energia foszlány vezette. Érezte, hogy az energia, amit követett erősebb ugyan, de továbbállt a gazdája. Ekkor három kopasz, izmos tag a mesterem útját állta.
- Mi van, tata? Meguntad az életed? – kérdezte vihogva az egyik.
- Vicces vagy, kis szaros. Ugyanezt akartam kérdezni tőled. – válaszolta Urahara, majd megropogtatta az ujjait. A hármas kis híján meghőkölt, megérezve, hogy az öreg hangjának hidegségét.
- De nagy a szád! Majd én megtanítom befogni…
A tag végig se mondta, mikor kapott az arcába egy vállas csapást. Urahara nem volt hajlandó több figyelmet szentelni a tagra. Társai csak néztek nagy szemekkel, ám a fazon nem fejezte be. Felállt és Urahara tarkójára vágott két ujjal.
- Most megvagy! A Quirkom segítségével össze fogom törni a teljes gerincoszlopodat úgy, hogy belevezetem az energiámat.
- Hány másodperc múlva leszek halott? – kérdzete vissza mesterem.
- Tíz. Vissza is számolok neked. Tíz… kilenc... nyolc… hét…hat … öt… négy… három… kettő… egy… zé… OH NO!
A tag teste gyakorlatilag belülről robbant szét, ezzel lényegében a földet pirosra áztatva. A megmaradt izompacsirták félelmükben el akartak menekülni, ám Aizawa az útjukat állta.
- Nem mentek sehová, amíg nem válaszoltatok a kérdésünkre. – mondta és sáljával mind a kettőt lefegyverezte.
- Nem tudom, mit akartok tudni. – hadarta félelmében az egyik. – Nem csináltunk semmit eddig.
- Csak egy tárcát loptunk, de a tag szívesen odaadta. – tette hozzá a másik.
- Nem az apró dolgaitokra vagyunk kíváncsiak. A tegnapelőtti napról. – zárta le a vitát Aizawa.
- Így van. Láttatok erre egy szőke hajú srácot?
- Igen.
- Helyes. Azon felül gyanús vagy nagyon feltűnő alakot?
- Nem. Bár…
- Ha nem akarjátok, hogy az öreg ismét beinduljon, azt ajánlom, hogy adjatok értelmes választ rá. – szakította félbe Aizawa a tag mondatát.
- Rendben. Egy barna bőrű, tarkopasz tini harcolt azzal a Kaminari nevezetűvel. Egész idáig ott feküdt, majd elindult.
Urahara szinte azonnal indult. Aizawa elengedte a két tagot.
- Most húzzatok el innét és ha bárkinek mertek szólni, akkor én foglak titeket lerendezni. És az nem lesz szép látvány. – mondta és követte kollegáját.

A menekülő férfinak sikerült hazatérnie. Rájött, hogy más hely nem olyan biztonságos. Bezárta az ajtót és nekidőlt. Próbálta magát lenyugtatni, de ez nem ment olyan könnyen. Érezte tegnap, hogy valaki követi és figyeli. Próbálta álcázni magát, de az az öreg fószer folyton kiszúrta, merre megy. És mi van, ha most is követi? Picsába, akkor jól tőrbe csallta saját magát…

Az erőkivetülést követve Urahara egy lakáshoz érkezett.
- Ez nem tartott sokáig. – jegyezte meg Aizawa és a lakásra nézett.
- Nem mondom, megpróbált trükközni, de 50 év óta rendkívül finom lett a harmadik szemem, a gagyi trükkjei nem vállnak be. – mondta Urahara, miközben ajtót nyitott. Ekkor fülsüketítő robbanás törte meg a környék csendjét. Az emberek pánikolva menekültek, ám a két tanár meg sem rezdült.
- Felkészült az üdvözlésünkre. Így alig öt percünk van elkapni, mielőtt megjönnének a hatóságok.
Berohantak az épületbe. Felszínre úgy tűnt, mintha nem lakna ott senki. Ám körbenézni se volt idejük, amikor ablaktörésre lettek figyelmesek.
- Hátulról jött a hang. Menekülni próbál! – kiáltott fel Urahara és kimenve a kapun ismét megérzete az aurát. Elkedztett rohanni. Aizawa egy villanypóznára felurogva követte a kollegáját. Odafent látta, hogy kit kell üldözni.

Amikor a férfi látta, hogy az előkészített bomba fabatkát sem ért, azonnal kiugrott az ablakon. Futott, ahogyan talán még a kengyelfutó gyalogkakukk sem tudott volna. Néha hátranézett, hogy követik-e, de csak a tömeget látta. Néhány embert fellökve egy sikátorba futott be. Éppencsak fellélegezhetett, mikor Aizawa szólította meg úgy, hogy egy villanypóznán lógott lefele a sálja segítségével.
- Készülsz valahova, fiacskám? – kérdezte nyugodt hangnemben, mire a tag újra futásnak akart eredni. Ám, Urahara az útját állta.
- Nem tudom, miről beszélnek, uraim. – mondta úgy téve, mintha a semmiért futotta volna le a teljes kerületet.
- Gamal Nomur, nem igaz? Én tisztán emlékszek rád. – mondta Aizawa mosollyal. – Amikor elkezdtem tanítani, akkor az első felvett osztályba jártál.
A Gamalnak nevezett férfi meghökkent.
- Aizawa sensei?
- Látom, nem kopott ki a memóriád. Én is emlékszek, hogy addig osztályelső és mintadiák voltál, míg apád meg nem halt. Idősebb Gamal Nomur volt a neve, nemde?
- Hallottam én is a híréről. Egy gonosz ölte meg…
Urahara még a mondatot se fejezte be, mikor Gamal azonnali rohammal akarta pofánvágni a mesteremet, gondolván, hogy csak egy satnya vénember. Ám, tévedése nagy hibának bizonyult, mert egyhamar hárítva lett a csapása.
- Tévedés! – kiabálta, miközben a kezét próbálta a vasmarokból kiszabadítani. – A kollegái ölték meg a hírnévért és büszkeségért! Csak azért, mert ő Qurik nélkül született! Ti mocskos férgek! Megöllek titeket és azután… azután a tervemet végre fogom hajtani!
- Miről beszélsz? – kérdezte Urahara, miután a tag második ütését is sikerrel levédte, így mindkét keze le volt fogva.
- Megszerzem magamnak a One for Allt és az All for Onet. A kettő erejének kombinálásával olyan robbantást idézek elő, ami a teljes földről leradírozza a szuperképességek teljes tárházát!
- És emiatt használtad Kaminari testét és elméjét? – kérdezte Urahara
- Igen. Az a hülyegyerek jól jött. – nevette el magát Gamal
- Kölyök. – mondta halkan Urahara. – Én megértem a fájdalmadat. Én is Quirk nélküli hős vagyok és én is láttam a Quirkos hősök sötét oldalát.
- Ám ez nem mentség arra, hogy amit tettél, az bűncselekmény. – tette hozzá Aizawa és a farmerja zsebébe nyúlt. – Emberrablás, gyilkossági kísérlet, Quirkoddal való visszaélés.
- És mégis mit értek vele, ha egyszerűen nincs bizonyítékotok? – kérdezte eszelős kacajjal Gamal, majd akobatikusan felugorva próbálta megrúgni Uraharat, hogy engedjen a szorításból.
- Ami azt illeti, tévedsz. – mondta mosollyal az arcán és kivette farmerjából telefonját, hogy megmutassa: az egészet felvette az elejétől kezdve. – Ez felér egy személyes vallomással.
- MOCSKOK! – kiáltotta hirtelen haraggal Gamal majd fényt bocsájtott ki magából, hogy Aizawa testét elrabolja és eltörje a telefont. Ám, a fény abbamaradt, mert Aizawa tekintete a srácéba fúródott.
- Ez nem fog működni, fiacskám. Emlékszel, hogy nem ok nélkül volt a hősnevem Eraserhead?
Aizawa a kijelentése után teljes testét körbefonta a sállal.
- Urahara! Hívd fel a rendőröket. Itt a telefonom. – nyújtotta egy kézzel az öreg felé.
- Te most szopatsz, ugye? – kérdezte a mesterem megróvóan. – Az okostelefonokat nem látom, barátom, hiszen vak vagyok és az energiája is másabb a hagyományosnál.
- Igaz, majd én. – nevette el magát és hívta a rendőrséget.

Gamal Nomurt elfogták. A rendőrség a lakását átkutatta, ahol eléggé gyomorforgató látvány fogadta őket. All for One kiásott holtteste mellet négy hős holttestét is megtalálták, akik az elmúlt egy hétben tűntek el nyomtalanul. Mind olyan körülmények között voltak tartósítva, ami nem csak a bomlást, de a Quirkjük szétfoszlását is megakadályozta. Az ott talált kutatási feljegyzések sem voltak szívderítőbbek. A leírtak tudományos szempontból halálpontosak voltak. És ha ez nem lett volna elég, akkor a naplója volt az, ami megmutatta, hogy Gamal miért utálta teljes szívéből a társadalmat. Apja halála után egy hónappal éppen elment meglátogatni a sírt, amikor látta, hogy apja volt kollégái leköpik a sírt és egy még rá is vizeltaz egyik és hangosan taglalták, hogy ők ölették meg. A házkutatás lezártával és a tettes előkerülésével már végleg a jégkockába zárhatták a tagot.

A két tanár a rendőrség kihallgató szobája előtt volt. Ragna is odasietett.
- Sikerült kézre keríteni a tettest? Láttam a vizsgát és most hívott Ibuki, hogy jöjjek a fejleményeket meghallgatni. – mondta lihegve az író.
- Igen. – bólintott Aizawa. – Már csak Ibukira várunk. Kaminari jelenleg nyugtatót kapott, mert egy kis idegösszeomlása volt. Szerencsétlen pára. Csak szórakozás miatt szökött ki, erre tessék…
- Mire észbe kap, már egy balhé közepében van benne. – fejezte be a mondatot Urahara.
- Egy életre megtanulja a leckét, hogy sose egyedül szökjön ki. – fonta tovább az író keserű mosollyal a gondolatmenetét. Fél óra múlva Ibuki kijött a kihallgató szobából.
- Gamal Nomur teljesen beismerte bűnét. Tárgyalás nélkül kap 50 év letöltendőt. – mondta hivatalos hangnemben Ibuki. Mind fellélegezhettünk.