Most, hogy letudtuk a fontosabb dolgokat a külvilágból, ideje néhány rövid történet keretén belül taglalni, hogy mi történt addig, amíg el nem jött a Hős Licenszvizsga időszaka. (Mert ellentétben az eredetivel, ahol ezt egy Battle Royalon keresztül mutatták be, itt más a helyzet. – R.) Nem mondod komolyan?! Ezt nem akarom elhinni. (Akkor nézd meg Wikipédián. – R.) Lássuk… aztmondja hogy… és blablabla…NE BASSZ! Akkor láttam ilyen képtelenséget, mikor megláttam a Berserk anime folytatását. (Ne is mond. A szemem kifordult a látványától. Bár, a Souten no Ken ReGenesist semmi nem übereli. De tegyük félre ezt a témát. Kezdhetjük? – R.) Igen, kezdjünk neki, mert mire kitárgyaljuk melyik anime rondább vagy légből kapottabb, addigra az egész fejezet megtelik.

1. Vak bagoly és Mirio története.

Egy nap gondoltam, hogy ingyen pénzt szerzek Minetától és Kaminaritól. Nem volt szokatlan az osztályban a fogadás, tehát biztos nem mondnak nemet. Megtaláltam a két jómadarat, amint éppen néztek valami ecchit.
- Srácok! Fogadjunk, hogy olyat tudok mutatni, amitől leesik az állatok. – mondtam mosolyogva.
- És mi lenne az? – kérdezte Mineta.
- Vak bagoly. – mondtam teljesen nyugodtan.
- Olyan nem létezik. – jelentette ki határozottan Kaminari. – Viszont, én benne vagyok. 100 yen a fogadás összege?
- Dupla vagy semmi! – kiáltottam és nyújtottam feléjük a kezemet. Azok még így is elfogadták a feltételeket. Mutattam nekik, hogy kövessenek. Uraharat akartam megkeresni. Ha másról lenne szó, akkor eléggé necces lenne a terv. Nem telt bele sok idő és megtaláltuk. Ideje volt csőbe húzni őket.
- Urahara Sensei! Mikor nyalt utoljára pinát? – kérdeztem úgy, mintha csak az időjárásról lenne szó.
- Uhúúú! Jó régen volt az. – adta meg a választ a mesterem, mire a két srác rájött, hogy ezt bizony elbukták. Megadták a pénzt, úgyhogy 400 yennel gazdagodtam. Mikor leléptek, Urahara megbökte a vállamat.
- Attól tartok, mi még nem végeztünk. – mondta szúrós hangon. Ajjaj! Le akar cseszni a múltkori edzés miatt?
- Hogy érti? – kérdeztem kicsi félelemmel a hangomban. A mesterem a markát tartotta.
- Ide a megnyert pénz felét.
- Hogy micsoda? – kérdeztem vissza meglepődötten.
- Nehogy azt hidd, hogy nem ismerem ezt a szakállas viccet. Tudod jól a mondást: Egy csecsemőnek minden vicc új!
Elnevettem magam és átadtam a pénzt. Végtérre is, megdolgozott érte.

Másnap kiselőadások egész garmadáját kellet meghallgatnunk, hogy a melyik ügynökséghez csatlakozzunk képességeinkhez mérten. Minden végzős egyedül vagy ketten bejöttek és elkezdték a mondókájukat. Nem is ezzel volt a baj, hanem az előadás módjával. Mintha ők is a hátuk közepére kívánnák az egészet. A legszebb a dologban, hogy az osztály fele nem is leplezte azt, hogy nem figyelnek. Egyesek bealudtak, mások meg a pad alatt mobiloztak. Én látszatra figyeltem, de legbelül csak a barátnőmmel való randin gondoltam, amit ezekután megejtünk. Végezetül, Mirio jött sorra. Körbenézett a társaságon.
- Látom, nem igazán élvezitek az előadásokat. – nézett körbe a társaságon, majd egy hangos taps kíséretében csapta össze a tenyereit. – Akkor én nektek különleges sztorit mesélek, amit orosz levelezőtársam, Igor mesélt. Az orosz elit hős alakulat bejutásához négy próbát kellet az jelölteknek kiállniuk. A magasság próbáján minimum 180 magasnak kellet lenni. A állóképesség próbáján egy egész üveg vodkát kellet lenyelnie a delikvensnek úgy, hogy ne látszódjon meg rajta. A harmadik, a bátorság próbája, ahol egy kiéhezett medvével kellet kezet fogni. Végül, az utolsó próbánál, a férfiasságot tesztelték, aminek lényege, hogy le kellet feküdni egy eszkimó nővel.
Tény és való, hogy mostmár az egész osztály figyelt, még Mineta is felkapta a fejét az utolsó próba hallatán. Mirio folytatta.
- Az egyik jelentkező Fuss Ivan No Mana következett. Szerintem ez nem igazi név, de gyanítom, hogy azért írta így, mert nem akarta besározni az illetőt. Az első próbán megfelelt, mert 189 centi magas volt. A második próbánál elsőre lehúzta a teljes vodkát és a szeme se rebbent. A harmadik próbánál bevitték a medvéhez és rázárták az ajtót. Kis idő után hatalmas medveüvöltések garmadája hangzott el. Ki is jött Iván, aki tele volt harapással, karmolással és vérzett. Idegesen csak annyit szólt: Hol van az eszkimó nő, akivel kezet kell fognom?
Szerintem senki nem hallott osztályt úgy nevetni, mint akkor és abban a pillanatban. Még Urahara is hangosan röhögött.

2. A múlt és a jelen.

Todoroki nem az a fajta ember volt, aki egykönnyen el tudta engedni magát. Akárhányszor elhívtuk, hogy kondizzon velem és Ochakoval, vagy Eijiro hívta el focizni, mindig elutasította. Folyton egyedül edzett. Ám, egy alkalommal valaki mindig figyelte.

Urahara volt az. Aggasztotta a srác viselkedése. Érezte az aurájában az önmarcangolást és az identitás zavart. Nem finomkodott tudtára adni aggodalmát, egyszerűen csak odasétált. Még az se zavarta, hogy Todoroki egyszer lefagyasztotta a földet a lavór víz körül, egyszer meg felperzselte.
- Nem jól kontrollálod a két erőt, Todoroki.
- Urahara mester! – kiáltott fel meglepetten, majd véletlenül egy jégsorozatot indított el. A mester egy laza szaltóval kikerülte.
- Így van. Amikor túl sokat használod a jeget, akkor a tűz alig akar beindulni és vice versa. – foglalta össze Urahara a lényeget.
- Igaz. Annyira…
- Annyira utáltad apádat, hogy hosszú ideig nem használtad a képességét. Noha rekordidő alatt pótoltál elég sokat, még így sem tökéletes.
Todoroki ismét meglepődött. Viszont, most feltett egy kérdést.
- Ismerte a nagyapámat? Milyen volt?
- A két tanítványom mondta el neked? – kérdezte felvont szemöldökkel az öreg.
- Igen, mert fontosnak érezték, hogy ezt tudjam apámmal kapcsolatban.
- Az a két szószátyár. – morogta Urahara, majd normális hangon folytatta. – Ragnaros ugyanolyan volt, mint az apád. Bárkin képes lett volna átgázolni, ha a helyzet úgy adta. Stain ölte meg, mikor alkalom adódott.
Todoroki ismét összeszorította markát. Urahara ezt azonnal észrevette.
- Felesleges ezen rágódnod, mert te teljesen más vagy. Inkább édesanyádként viselkedsz.
Todoroki ránézett a mesterre. Azon láthatta, hogy mosolyog és a hatalmas égésnyomot.
- Azt is a nagyapámnak köszönheti?
- Igen. A mocsok jól odapörkölt, mikor egy családot védtem. De tényleg ne ezen rágódj. Te jószívű és rendes srác vagy, amilyen Midoriya. És nézz rá, ő sem rágja semmin a kefét, hanem a helyzetből próbál jól kijönni. És nézd meg, mit tett érted: Felnyitotta a szemed és édesanyádat is meggyógyította.
A srác elmosolyodott.
- Őrült tanítványai vannak, annyi biztos.
- Igaz. – nevette el magát Urahara. – De egy nap igazi hősök lesznek, ha egyszer felnőnek, ahogy te is.

Todorokit meglepte a dicséret. Mosolyogva meghajolt.
- Köszönöm, mester. – mondta tiszteletteljes hangon.
- Ne köszönd! Inkább térjünk vissza az edzésedhez. Tartsd ki az egyik ujjad.
A fiút meglepte a furcsa kérés, de kinyújtotta jobb kezét és a mutatóujját hagyta kint. Urahara rátett arra egy tollat, amiben egy golyó volt.
- Gondolj a testedre úgy, mint erre a tollra. Ha nem egyensúlyozod az ujjaddal a tollat, akkor leesik. A te esetedben, ha nem egyensúlyozól a két erő között, akkor hamar kimerülnél. A lényeg, hogy minél tovább tartsd középen az erőhasználat során a képességeid energia szükségletét. Így tudod teljes mértékben használni az energiát a testedben.
Todoroki nem értette, mire akar célzoni Urahara. Ám, ahogy egyre jobban fixírozta a tollat, rájött, hogy mire akar célozni azzal, hogy középen kell tartania erejét. Urahara félreállt, hogy Todoroki bevethesse, a tűzet és a jeget egyszerre. Mostmár valamennyire sikerült elérnie az arany utat.
- Ez valami lenyűgöző. Honnan tud ennyit a Quirkok működéséről annak ellenére, hogy nincs a birtokában semmi? – érdeklődött Todoroki. Urahara vállat vonva mosolyodott el.
- A tapasztalat fiacskám. Öregkorodra sokat szedsz össze.
Elindult a kollégium bejárata felé, ám félúton megállt és megfordult.
- Még valami: Ne vidd túlzásba az edzést. Pihenj is valamikor.

Todoroki fél óra után egyetlen kérdést akart feltenni Uraharának. Meg is találta a nagymestert, amint épp a nyugágyon pihent.
- Mondja, mester! Jobb fogok lenni az apámnál?
- Miféle kérdés ez? – nézett rá Urahara. – Már az vagy.

3. Lincselés

Amikor Aizawa azt mondta, hogy a kollégiumi lét alatt lesznek kisebb-nagyobb feszültségek, akkor senki nem készült fel, hogy a konditermes balhé után lesz nagyobb durvulás. Másképpen fogalmazva, vannak olyan emberek, akiket ha isten nem ver bottal, saját maga keresi a botütést. Mineta esetében ez az állítás hatványozottan igaz.

Délután a focipályára menet láttam, hogy az osztályom női része egy póznára kikötött valaki köré gyűlik. Közelebb menve láttam, hogy Minetát kötötték ki fejjel lefele, mint egy sonkát. Még szájpecek volt a szájában, amit utólag se mertem megkérdezni, hogy kié.
- Mi folyik itt, lányok? – kérdeztem, mikor már egész közel voltam.
- Mineta folyton belóg a szobánkba és ellopja a bugyinkat. – panaszkodott Ochako, mire a többi lány egymást túlkiabálva szidták a hülyegyereket. – Most ideje megbüntetni.
- Tényleg? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel. – Van is bizonyítékotok?
- Igen. A szobájába dugja el a zsákmányát. Iida most kutatja át a terhelő bizonyítékért. – mondta Ashido is megropogtatta az ujjait. Tisztában vagyok a pink lány erejével és az bizony Minetának fájni fog, ha beindul. Fél perc múlva Iida visszatért, kezében a bizonyítékokkal.
- Megvan a terhelő bizonyíték. – kiáltotta büszkén és felmutatott két bugyit. Az egyik fodros fekete volt, a másik rózsaszín tanga. Ochako bugyiját felismertem, a másikra Toru jelentkezett. Magamban gyorsan mérlegeltem a helyzetet. Tény, hogy Mineta perverz, de a két bugyi kevesebb, mint aminek kellene lennie.
- Most megvagy, köcsög! – kiáltott fel Ochako és ő is megropogtatta az ujját. – Minden lány szobájába belopóztál és bugáztad a használt bugyijukat!
- OBJECTION! – kiáltottam és mutattam a barátnőmre. Mindenki nagy szemekkel nézett rám, elvégre csak egy ember rajtam kívül kocka. – Ellentmondást találtam. Azt állítjátok, hogy mindegyikőtöktől lopott fehérneműt, igaz?
A társaság igennel felelet majdnem egy időben.
- Mégis, Iida két bugyit talált Minetánál! Ha igaz lenne a mondatotok, akkor ez azt jelenti, hogy két lány kivételével más nem vesz fel se melltartót, se bugyit!

Mindenki felhúzta magát a kijelentésen. Ekkor Iida szakította meg a hangoskodást.
- Csöndet! Midoriya felvetett egy logikus pontot. Alaposan átnéztem Mineta szobáját és ott nem találtam mást a dugi magazinokon kívül.
- OBJECTION! – kiáltott fel Ochako magabiztosan. Akkor ő lesz az ügyész, én az ügyvéd és Iida a bíró. – Rendben van, kettő az mégis csak kettő. Viszont! Mi van, ha van valami dugihelye?
- Az teljesen ki van zárva. Csak az ágy alá lehet dugni dolgokat. Átnéztem a helyet és a falak sem üregesek. Tehát, a titkos relytekhely ötlete ki van zárva. – mondta Iida és megigazította a szemüvegét.
- Akkor csak két bugyi lopást írhatunk a számlájára. – mondtam halkan, ám ekkor újabb Objection szakított meg, ami Ochako száját hagyta el.
- Szemtanúnk is van a gyalázatos esetre. Tsuyu rajtakapta tegnap este a lopáson.
- Igaz! – mondta a békalány és kilépett a sorból.
- El is tudod mesélni a történetet? – kérdeztem.
- Igen. Este fürdés után nyögésekre lettem figyelmes. Óvatosan kinyitottam a fürdőszobaajtót és azt láttam, hogy valaki a szekrényemnél matat. Kinéztem, mire megfordult és kiment az ajtómon. Mire felöltöztem volna pizsamába és a nyomába eredtem, már rég árkon-bokron járt.
- Tessék, Wright! Itt a bizonyíték! – kiáltott fel Ochako. Francokat. Eléggé homályos tanúvallomás volt ez.
- Mond csak, mennyit láttál az alakból? – kérdeztem.
- Nem sokat. Csak azt, hogy átlagos magasságú. Továbbá, a fejére vette az egyik bugyimat és rekordidő alatt sprintelt ki.
- Akkor miért nem basztad arcon a nyelveddel? Ha már képes vagy rá?
- Objection! Ne kérdezz az ügyhöz nem való dolgot!
- Objection! – reagáltam vissza barátnőmre. – Franziska! Nem találod furának? Tsuyu a távolból is képes lenne nyelvvel ártalmatlanítani bárkit és onnantól fogva csak jelenteni kellet volna az egészet. Mégis, nem ez történt.
Ochako kifogyott a szavakból. A többiek nem értették, hogy engem miért hív Wrightnak és én miért hívom Franziskának. Végül, Tsuyu kibökte a kérdésemre a választ.
- Az igazsághoz hozzátartozik, hogy megpróbáltam nyelvvel elkapni, de a másodperc törtrésze alatt kikerülte és kisprintelt az ajtón.
Álljon meg a menet! Ez nagyon is furcsa…
- OBJECTION! – kiáltottam. – Akkor az nem lehet Mineta.
- És ezt mégis honnan veszed? – kérdezte Ochako úgy, mintha sületlenséget állítanék.
- Egyszerű! Mineta reakcióideje eléggé lassú és nem tudott volna egy váratlan csapást kikerülni, főleg, hogy nem arra figyelt.
- Objection! – kiáltott vissza Ochako. – Ez csak feltételezés, amit mondasz, Wright!
- Nem az, ha még egy tényezőt számbaveszünk, amit Tsuyu elmondott. Azt állította, hogy átlagos magasságú volt a betörő, de Mineta alacsony. Pontosabban, ő a legalacsonyabb az osztályból!

A lányok elkezdték vitatni az ügyet. Iida azonnal csendre parancsolt mindenkit.
- Akkor azon a napon az egyén, aki Tsuyu szobájába lopódzott, az nem Mineta volt. – állapította meg Iida a teljesen nyilvánvalót. – Viszont, akkor ki lehetett az?
- Álljon meg a menet! Akkor hol volt Mineta egész idő alatt? – kérdezte Ochako.
- Nem emlékszel? Tegnap este Puyo Puyo Tetris bajnokságot rendeztünk, amire te adtad a konzolt és a játékot. Egészen éjfélig játszottunk és Mineta végig ott volt. – adtam meg a kérdésre a választ.

Mielőtt elhangzott volna még egy Objection bárkitől is, Eijiro és Bakugo hozott elő egy embert.
- Ez a mocsok a pincében rejtőzött. Nem tudjuk, hogy ki a fene ez a barom, de egy biztos: Nála vannak az ellopott bugyik. – mondta Bakugo, majd a lábunk elé lökte a srácot. Velük egyidős, jóképű és erős kondiban volt.
- Azonosítsd magad. – mondta magabiztosan Ochako.
- Kyosuke Shinjiko a nevem. – mondta az idegen.
- Hentai Kamen? A perverz szuperhős? – kérdeztem totál ledöbbenve. Ennek oka az, hogy az anarchia óta zárlat lépett érvénybe. Röviden, nem kéne itt lennie. Eijiro leszedte a szájpecket Minetáról, aki szó szerint kikelt magából.
- Ezt akartam nektek elmondani, basszameg! Láttam, amikor egy zacskóban összegyűjtötte a bugyitokat és azt a kettőt nálam rejtett el, amit Iida megtalált. Csak ti csesztetek meghallgatni, hanem egyből kikötöztetek! – kiáltotta totál kikelve magából. Én mondjuk kételkedtem a rákenésben. Momo időközben kikérdezte a férfit az tartózkodása végett. Éppen az őrjáratát végezte, amikor rájött, hogy le van zárva a központi kapu. Onnantól fogva bujkálnia kellet, mert a harc számára teljesen ki van zárva, lévén meghalhat és már a szeme előtt is történtek bizarr dolgok.
- És akkor a bugyik azért kelletek, hogy visszaszerezd erődet?
- Igen. – felelte Kyosuke.

A lányok bocsánatot kértek Minetától és leszedték a póznáról és Toru nekiadta a bugyiját bocsánatkérő ajándék gyanánt. Végül Kyosuke kapott néhány használt bugyit, amivel kihúzhatja a kapuig. Én telefonáltam Borutonak, hogy adja át az apjának, hogy nyissák ki majd a kaput, mert egy rendészeti tag a dimenziónkban ragadt. Így ért véget a tárgyalás köztem és Franziska… akarom mondani Ochako között. (Hidd el: Nem kívánnál olyan nőt magadnak, mint Franziska Von Karma. – R.) Az biztos.

4. Nézeteltérés az oktatásban.

Aizawa és Urahara között mindig volt feszültség. Talán más volt az aurájuk, talán rossz napjuk volt, de ezek a nézeteltérések mindig óra közben jöttek ki. Kezdetben Aizawa hülyeségnek tartotta azt, hogy az osztály nem Quirkos harcművészeteket tanítson. Ám, Urahara is levágott egy-két balhét Aizawa óráján.

Az egyik ilyen alkalom, ami a legkeményebb vita volt Aizawa legutóbbi gyakorlati óráján történt.
- Gyerekek! A mai feladatban az úgynevezett Signature Moveok kitalálása lesz a fő feladatunk. Minden hősnek van egy különleges befejező mozdulata…
Urahara hatalmasat röhögött. Mindenki ránézett.
- Már megbocsáss, kolléga, de mi vicceset mondtam? – kérdezte osztályfőnökünk összehúzott szemöldökkel.
- Ne haragudj, de ez nettó baromság! Méghogy befejező mozdulat? Most komolyan, pankrátorok lesznek vagy hősök?
- Ez van ide leírva az tanmenet szerint.
Urahara kicsit csendben maradt. Aizawa sejtette, hogy nem végzett.
- Ezért romlik a színvonal évek óta. Eltunyultak a felső vezetésben és efféle baromságokkal tengetik az idejüket. Azt hitték, hogy minden örökre úgy marad, ahogy Toshonori idejében.
- Már megbocsáss, de a te óráid is ostobaságnak tűnnek. – mondta Aizawa.
- Kifejtetted, de a válaszomat hallottad. Ha kevered a Quirkodat a megfelelő harcművészettel, akkor jobban tudsz harcolni. Ellenben ez a bohóckodás semmire nem jó. Felhívnám a figyelmedet arra, hogy az elmúlt évben kijövő hősök közül jó ha a negyede nem mondott fel az első évben és keresett más munkát, mert itt szart sem tanulnak. A másik felét meg fel sem vették sehová, így ők alapjáraton más állást találtak.
- Ebben igazad lehet Urahara. Viszont, ez van előírva az órarendben. – tájékoztatta Aizawa és felmutatta a papírt. Mesterem kivette ofőnk kezéből és kettétépte, mint Móricka a mesekönyvet.
- Ha a folyton a menetrendet követnénk, akkor a Licensz vizsgán az itt lévők közül jó, ha hárman átmennek. Ennyire futotta az oktatási rendszernek? Addig mossák az agyukat, amíg üres gépezetek lesznek belőlük?
Aizawa hozzánk hasonlóan elképedve nézett az öregre. Az nagy sóhajjal hátat fordított.
- Csináltok, amit akartok az ő óráján. Csak aztán ne csodálkozzatok azon, hogy feleslegesen pazaroljátok az időt.

Másfél óra után elmentünk kajálni. A téma nem volt más, mint a vita a két tanár között. Sokan, köztük én is Uraharának adtam igazat. Ez a Signature Move ordas nagy baromság. Tény, hogy a legtöbb shounen hősnek van befejező mozdulata, de ez nem Naruto vagy Bleach, ahol mindenkinek van egy megszokott sémája. Egy igazi hős mindig flexibilis, mert ritkán fordul elő kétszer ugyanaz a szituáció. Miután végeztünk az evéssel, megkérdeztem mesteremet, miért csinált ekkora ramazurit. Válasza meglepő volt.
- Nem Aizawaval van a bajom, se nem veletek. Hanem a tanmenetet összeállító renddel. Kezdjük azzal, hogy amikor én jártam ide, akkor nagyon sok mindent kellet tanulnunk. Olyannyira, hogy az első év végén sokan adták fel. Tény, hogy nagyon nehéz volt ennyi tananyagot bemagolni és megtanulni a hősködés fortélyait és szabályait, de akik harmadik év végén kikerültek a U.A. Akadémiáról, azok szinte nyugdíjba vonulásig kiváló munkát végeztek, mégha voltak páran, akik a könnyebb utat keresték.
Nem vettem észre, de az egész osztály mögöttem volt és hallgatta Uraharat.
- Viszont a mai oktatás finoman szólva retardált. Olyan felesleges marhaságokkal tömik tele a fejeteket, mint például: Hős Licensz nélkül szart se tehetsz, ha bűnt látsz, meg Signature Moveok. Tudod mi lesz akkor, ha ezt a tanmenetet követed és elhagyod az Akadémiát? Nem vesznek fel lassan hősügynökségekhez. Nincsenek hozzászoktatva a kemény fizikai és mentális munkához, vagy maga az ügynökség nem akar pályakezdőket felvenni, mert az extra pénz és idő, ami talán a nagy semmire megy el. És hiába jössz a mostani helyzettel, akkor sem változik semmi. Amint leül ez az egész, a legtöbb felvett fiatalnak fel is út, le is út. Én a ti érdeketeket képviselem, akármennyire nem látszik. – fejezte be mesterem mondatát.

Ekkor hallottam meg a tapsvihart, ami már nem csak az osztályunktól jött, hanem még néhány felsőbb évestől is. Legbelül én is úgy éreztem, hogy a mesterem egy hatalmas életigazságot mondott el. Amióta itt van, tele van meglepetésekkel. Később mindenki az osztályból elmondta, hogy ők is hatalmas időpazarlásnak tartották a Signature Moveot. Később Aizawa kivette ezt és csak papíron gyakoroltunk ezt a semmitérő nonszensz hülyeséget.

5. Új tanárok.

Újabb kulisszatitok a koleszból. Étkezés szempontjából egy ideig felvetettünk normálisan elkészíthető ételeket és hamár Kacchan remekül ért a főzéshez, akkor elkérjük tőle a receptet. Viszont, ez egy idő után átesett a ló túloldalára és elkezdtek meredek kajákat kérni osztálytársaink. Az egyik ilyen közös megbeszélésen Kacchan kifejtette a véleményét.
- Az, hogy segítek a főzésben, az kurvára nem azt jelenti, hogy szabad a vásár! Egyikőtök se tudja, hogy hogyan kell lecsót készíteni, például!
- Én tudom. – mondtam határozottan, mire az osztály rámfigyelt. – Az első lépés, hogy a hagymát felkockázzuk, és közben elküldjük a jó náthás anyjukba a német rozsdamentes késeket gyártó céget.
- Ezt akkor én is tudom. – kiáltotta Ochako, mindenki meglepődésére. – A második lépés, hogy a paprikát és a paradicsomot felszeleteljük, közben üdvözöljük az imént említett cégvezetők ősi foglalkozást űző női felmenőjét.
Ezen mindenki hangosan felnevetett.

Két hónap volt hátra a Hős Licensz vizsgáig és be volt jelentve két új óra. A támogató osztály szinte dicsérte a két új tanerőt és nemcsak azért, mert elismert zsenik voltak, hanem a kitünő előadásmódjuk miatt is. Már mi is vártuk. A legközelebbi harcművészeti órán alkalmam volt megismerni Ochako új tanárát, Tokit. Az ősz hajú harcos, aki a Hokuto Sonka Kent tanította remekül mutatta meg rajtam, hogy lehet az elhárításokat mesteri szinten használni a lehető legkevesebb energia befektetéssel. Teljesen ellentétes azzal a stílussal, amit én képviselek.

Az órarend szerint hős technológia volt ebédszünetig. Aztán elsősegélytan a második. Amikor bejött a Technológia tanárunk, akkor döbbentem le. Adam Shield volt teljes valójában. A férfi elnevette magát.
- Látom, hogy itt se kell bemutatkoznom. – mondta mosolyogva. – Igen, én fogom tanítani a technológiát. Remélem, hogy mind készen álltok.
Néhány társunk kivételével mindenki határozottan bólintott.
- Mint tudjátok, a vizsgán lesz egy technológia ismeret. egy hős remekül érti a jelen technológiáját és tudja használni. Viszont! Nem mindig célravezető a jövőbe nézni. Néha egy-egy régimódi cucc sokkal nagyobb hatásfokra vezethet, legyen szó bármiről. Lássunk is néhány példát.
Adam láthatólag nemcsak feltalálóként remekelt, hanem tanárként is megállt a helyét. Jelenleg olyan dolgokat épített, amit bárki meg tudja csinálni. Mondhatni, Life hackek. Létra, kötél, géz stb. Olyan egyszerűnek tűntek, de amikor mi kerültünk sorra, nekem az öt megmutatott eszközből csak kettőt tudtam megépíteni. Viszont, a lámpa rendre megvágott az áram. Bezzeg Kaminari lazán megépítette az összeset.
- Szívás, skacok, de az apám szerelő volt. Meg tudtam tanulni tőle. – mondta vigyorogva.
Egyesek még megszívatták szerencsétlen Minetát és egy fogadás keretén belül megnyalattaták vele vezetékeket, amik az elemhez voltak kötve. Adam nevetett egy jót, de utána jelezte, hogy nem igazán kellene ezekkel szórakozni.
- Elég lesz! Mindenki tegye le az asztalra az eddig elkészített munkáját. – mondta Adam és megvizsgálta a diákok tákolmányait. Nem szólt egy rossz szót se senkire, hanem csak nézte a kész dolgokat. Megfigyelésem szerint a kötelet és a sínt majdnem mindenki meg tudta csinálni, ellenben a lámpával, aminek a nehézsége a vezetékek megfelelő bekötése. Kaminarin kívül Momo volt az, aki mindet meg tudta építeni. (Én fenntartom a lehetőségét annak, hogy az Alkotással készítette őket. – R.) Ez azért gonosz volt, tudod? Na mindegy, a lényeg, hogy elég gyorsan átnézett mindent.
- Hát igen. Ezt vártam. Nem igazán sikerült sok mindent elérni, de annyi baj legyen. Két hónap alatt megtanítalak titeket arra, amire tudlak, hogy sikeres vizsgátok legyen.
Ekkor csöngettek be. Adam mindenkinek további kellemes napot kívánt.

Ebéd után egy kijelölt terem felé mentünk. Elég tágas volt, tele mindenféle életmentéshez szükséges segédeszközzel, gyakorló bábúkkal stb. Pad és szék híján a szőnyegre ültünk le, mint az óvodások. Amint becsöngettek egy fiatal, szőke nő lépett be, akivel az I-sziget óta nem találkoztam.
- Sziasztok! A nevem Melissa Shield. Én fogom oktatni az elsősegély tanfolyamot.
Mindeni visszaköszönt. Ochakra és rám nézett egy ideig, aztán az egyetlen ülőalkalmatosságra, a tanári asztalra ráült.
- Egy hősnek nemcsak a rosszfiúk püfölése a feladat, mint ahogyan azt sokan tudjátok. Az életmentés is fontos. Ám, mi van akkor, ha a mentők későn érkeznek ki?
Magamban felelevenítettem azt a napot, amikor All Might a szemem láttára halt meg. Végigfutott a hátamon a szőr, amit barátnőm megérzett és megszorította a kezem. Melissa időközben folytatta.
- Ebben az esetben kell neked elsősegélyt nyújtani. És az óráinkon ismeritek meg az elsősegély minden lépését. Ma a CPR-t, vagyis a mesterséges újraélesztést és a stabil oldalfekvést gyakoroljuk.
Melissan elővett egy gyakorló babát, amit a közelébe fektetett le. Lépésenként megmutatta, hogy miket kell csinálni lépésenként. Ashido, Tsuyu, Mineta, Iida és Eijiro hasra feküdtek, hogy lejegyzeteljék a lépéseket. Én maradok a memóriánál. Ha az nem működik, akkor meg lemásolom róluk. Miután befejezte az oktatást, arra kért minket, hogy most mi gyakoroljuk. Elsőnek jelentkeztem. A bábuhoz mentem és majdnem tökéletesen végeztem el. Így legalább már csuklóból tudni fogom ezt. Igaz, hogy gyakoroltam a Hokuto Shinkenes változatot is, csak ez biztonságosabb, ugyebár. (Milyen kockázata van a te általad ismert módszernek? – R.) Ha rossz helyen találom el a szívét, akkor felrobban és csak milliméternyi különbséget képzelj el. (Akkor ez tényleg jobb. –R.) Jah. Míg ugyan nekem sikerült, a többiek felemásan csinálták. Akik jegyzeteltek, azok remekül csinálták, akik nem, azok is csak kisebb hibákat vétettek.
- Egész jól megtanultátok elsőre. A 1-B osztállyal nem volt ennyire könnyű dolgom.
- Hogy érti? – kérdezte Momo.
- A többségük azt nem tudta, hogy mit csináljon, mert inkább elbeszélgették a bemutatást.
Bakugo ezen hatalmasat röhögött. Láthatólag nem felejtette el, hogy Nejireta hogy alázta meg a Sport Fesztiválon. Melissa a reakción elmosolyodott.
- Most pedig megmutatom a stabil oldalfekvést.
Ezt is lépésenként mutatta meg, csak most valós személyen, amire Ochako önként jelentkezett. Akik jegyzeteltek, arra kérték a tanárnőt, hogy minden egyes lépést ismételjen meg. Ezzel már biztosan tökéletesen megtanulta mindenki. Amikor ránk került a sor, párokat kellet, válasszunk. Én Torut kaptam, amit nettó szívásként éltem meg. Hiába volt rajta ruha, nehezen állapítottam meg a rövidujjú felső miatt a könyökét.
- Ne merészeld megfogni a melleit. – figyelmeztetett Ochako.
- Hova képzelsz? Nem olyan családból származok én. Különben is, neked nincs ball melled, így meg aztán nincs okom a megcsalásra..
- Ezt hogy érted? – kérdezte tőlem Toru kíváncsian.
- Egyszerű. Egyik jobb, mint a másik. – jelentettem ki egy kicsit hangosan.
A teljes társaság hangosan felröhögött, miközben barátnőm kiosztott egy tockost, közben kiabálta, hogy ez gonosz volt. Két perc után mindenki napirendre tért a poénomon és folytatták tovább a gyakorlást. Tíz perc alatt mindenki tökéletesen megcsinálta.
- Elég lesz! – kiáltotta Melissa. – Ez példaértékű volt. Gratulálok mindenkinek. Ezzel véget is ért az óra.

Megköszöntük a részvételt és elindultunk a hálókörlet fele. Félúton megálltam, hogy vegyek az automatából kólát, mire Ochako átölelt hátulról.
- Azt mondod, hogy az egyik mellem jobb, mint a másik?- súgta huncutul a fülembe. – Bizonyítsd be, hogy igazat mondtál. – mondta és megharapta a fülemet játékosan.
- Benne vagyok. – suttogtam halkan.
Itt ér véget ez a fejezet, mert Ragna a további részleteket tuti nem fogja tovább írni. (Még szép! Ami a szobátokban történik, az magányügy, leszámítva a kérdezz-felelek részt. Ott kötetlen a beszélgetés. –R.)

6. Szobák versenye.

Minden pénteki napon megbeszélést tartottunk, hogy mit csináljunk a hétvégén. Egy osztály vagyunk és az összekovácsolódáshoz a közös programok elengedhetetlenek.

A mostani pénteki napra Tsuyunak jutott eszébe egy ötlet.
- Mi lenne, ha szoba versenyt rendeznénk?
Mindenki ránézett olyan tekintettel, mintha egy ordas nagy hülyeséget nyögött volna be.
- Most mi a baj? Egy hónapja vagyunk itt és a szobák ugye hűen reprezentálják a tulajdonosát. Gondoltam, rendezünk egy szépségversenyt. Az első három helyezettnek pedig egész héten keresztül lesz valami kiváltásága.
- Egy valamit tudok biztosan, ha szobákról van szó. – mordult fel Kacchan. – A két jómadár minden délutánonként ellátogatnak egymáshoz. – mutatott ránk. – Nem tudok miattuk szundítani, mert ha Deku szobájába van az, ami, akkor kétféle dolgot hallok: Nyögést, meg… - A mondata végét úgy mutogatta el, mintha fuldokolna kiöltött nyelvvel, nagyra nyitott szájjal és két kezével kör alakot formálva, mintha valamit ki akarna húzni. A röhögés közepette én és Ochako a kezünkbe eső legelső tárgyat vágtuk hozzá. Jelen pillanatban az sem zavart, hogy az a valami Mineta volt. Az osztály hatalmasabbat röhögött.
- Hogy is volt az, hogy nem ütöd bele az orrodat más magánéletébe? – kérdezte barátnőm fenyegetően, majd megropogtatta az ujjait. Én is megindultam riválisom felé.
- Elég legyen! – kiáltott fel Iida. – Mint az osztályelnök megparancsolom, hogy ne verjétek tovább Kacchant. És ami téged illet Szőke Herceg… - lépett oda ehhez a gyökérhez és felsegítette. – Ha valami problémád van, akkor személyesen lehet megtárgyalni az illetőkkel. Felesleges volt ezt nyíltan kijelenteni. Kérj tőlük bocsánatot!
Kacchan csak halkan nyögve mondta ki, mert Ochako a Gameboyával vágta homlokon, én meg hasba Mineta által. Szerencsére, nem esett baja (Kinek? Minek? A Gameboynak vagy Kacchannak? – R.) Milyen kérdés ez? A Gameboynak. Eléggé vaskos és jól megcsapta a homlokát ennek a gyökérnek. A kedélyek lenyugodtak és ismét a békalány beszélhetett.
- Szóval, egy órával a gyűlés után minden szobát megnézünk és pontozunk, egytől tízig való skálán értékeljük. Az összesített pontszám dönt.
- Ez nem rossz ötlet. – mondta lelkesen Toru. – Egy kérdés: Honnan jött az ötlet?
Erre nem kellet válaszolnia, elég volt a háta mögé nézem a békalánynak.
- Micsoda véletlen. – mondtam megjátszott meglepetéssel és mögé léptem, hogy magasba emeljem a bizonyítékot.
- Nocsak, mi ez? Csak nem egy Boku no Hero Academia manga? – kérdeztem meglepődötten.
- Lebuktam. Onnan vettem az ötletet. – vallotta be Tsuyu. – Akkor ez az ötlet kilőve.
- Nem mondta senki, hogy ez veszett fejsze nyele. Igaz, hősöm? – kérdezte Ochako tőlem.
- Egy szóval sem. Igazságszerint, nem baj, ha egy olyan dolog történik meg, aminek korábban kellet megtörténnie. Jobb később, mint soha. – mondtam nevetve.
- Akkor ezt letárgyaltuk. – jelentette ki Iida. – Akkor egy óra múlva kezdjük a szobamustrát. Addig oszolj.
Nem volt mit tenni, rendet kellet rakni és befejezni a díszítést. Ugye nem gond ez az egész hacacáré, Ragna? (Nem. Különben már szót emeltem volna. – R.) Jogos. Beláthattam, hogy az egy óra kevés volt, mert 40 percbe tellett, hogy kitakarítsak és rohamtempóban kellet befejeznem a díszítés maradékát.

Mire jeleztek, hogy ideje elkezdeni a mustrát, becsuktam az ajtót és kint vártam őket. Mire mindenki megérkezett, ajtót nyitottam. Ötösével mentek be és mindenki azt kapta, amit várhatott. Szuperhősökkel díszített szoba, egy rész kiemelve All Mightnak és Saitamának, egy a DC hőseinek, egy pedig a Marvelnak.
- Miért hiányos a Marvel gyűjtemény? Mármint, az Avengers fele van meg és Deadpoolt sem látom. – érdeklődött Todoroki.
- Jelenleg a szülinapomra várok, mert addigra anyámtól megkapom a hiányos darabokat. – vágtam rá
Ochako a gépet nézte.
- Elég pöpec cucc. Azta! Neked megvan a S.W.I.N.E. HD Remastered?
- Igen. Nem tudok magyarul sajnos, így megelégedek az angollal, de szeretem a stratégiát. – mondtam mosolyogva. (Pacsi neked. Én is imádom ezt a játékot. – R.). Miután átnézték a szobámat, leírták a pontszámokat és szóltak, hogy mehetünk tovább. A következő szoba Bakugoé volt, aki szokásához hűen cseppet sem volt jókedvű. Benézve a szobáján, látszott az emberibb oldala. All Might figura, Különböző Fantasy és Sci-fi könyvek. Star Wars, Stalker, Gyűrűk Ura, The Witcher stb. Azonfelül szakácskönyvek voltak, jelentős részül Gordon Ramsaytől és egy füzet, amitt Bakugo saját maga írt tele receptekkel.
- Azta! Ezek finomaknak hangzanak. – mondtam, miközben átnéztem a recepteket.
- Tedd le, de kurva sürgősen! – kiáltott rám Kacchan.
- Rendben. – sóhajtottam, majd féluton a letétel előtt visszavettem. – Apropó. Emlékszel arra, hogy kétfüzetnyi hősjegyzetemet füstölted el még általánosban? Van egy mondás: Kölcsönpénisz visszajár.
Bakugo a legrosszabbtól tartva nekem akart rontani, ám Iida lépett közbe:
- Midoriya! – kiáltott rám. – Hagyd abban! A múltat most hanyagold és hagyd békén azt a füzetet!
- Ne aggódj. Csak viccelek. – mondtam és letettem. Nem állt szándékomban széttépni. Végül beírtam egy hatost az értékelő lapba.
A következő szoba Tokoyamié volt, aki kezdetben be se akart engedni, de végül a nyomásnak, amit Ashido és Ochako okozott egy lökéssel, jobb belátásra térített. A szoba úgy nézett ki, mint az afrikai szénbányászok a bányában éjfélkor, áramszünetben. Totál fekete a lehető legsötétebb kontúrral, ami szerintem a fényt is elnyeli.
- Ez, de metálos!- kiáltott fel Kaminari. – Én is vettem egy hasonló nyakéket. – mutattam meg, akit érdekelt. Én a szoba sarkában lévő kardot néztem, ami le volt pecsételve.
- Ne nyúlj hozzá! Az apám hagyatéka, ami állítólag Hachiman, a háború istenének fegyvere! Ha kihúzod a kardod, akkor vérszomj fog rajtad uralkodni!
Gyorsan elvettem a tekintetemet a fegyvertől. Nem vagyok biztos a legenda valóság alapjában, de jobb nem kockáztatni. Meg annyi pecsét volt azon a fegyveren, hogy az már elbátortalanított. Kimenve a szobából adtam rá egy szolid öt pontot.
Következett Mineta szobája. A csávóról messze látszott, hogy perverz. Egy dolog a Midnightos naptár és az a néhány ecchi manga. Amikor Momo nekilapult a szekrénynek, az kivágódott és a legalább húsz hentai manga és további harmich Hentai DVD abécésorrendben varázsütésre termett a lábunk elé. A legtöbb lány már azonnal hátraarcot vágott.
- Elmész a picsába, Mineta! – kiáltott fel Kaminari. – Azt mondtad, hogy neked nincs meg a Nyalifali Éjszakák manga változata.
- A múltkorit se adtad vissza, te szerencsétlen! – Vágott vissza, mire én is kimentem a teremből. Beírtam egy hármast.
Oiojiro szobája teljesen átlagos volt. Cseszett díszíteni és kijelentette, hogy nem is áll szándékában. Egy pont. Iida szobája teljesen berendezett, tele volt könyvekkel és legalább 50 szemüveggel.
- Egy kérdés: Mennyit fizettél az Ofotértnak vagy bármilyen optikusnak ezekért a szemüvegekért? – kérdezte Tsuyu.
- Van benne kisebb mennyiség, de ez van. El szoktam edzés közben törni a szemüvegemet. – mondta vállvonva Iida. Azért elég szar lehet neki, hogy gyorsan tud futni, de rövidlátó is egyben. Na mindegy, egy stabil nyolcast megérdemel a szobája.
Aoyama szobája lendület nélkül defelniálta a parasztvakító fogalmát. Mindenhol fényvisszaverő dolgok, lovagi páncél és ékszerek. És a diszkó gömb miatt szinte megvakultam. Egy perc után azonnal kimentem a szobából, mert már epilepszia kerülgetett. Miután a szemem feldolgozta a traumát négy pontot adtam rá.
Kaminari szobája falai fekete és vörös volt a rengeteg AC/DC posztertől. Mindenki ámulattal nézte, mennyire imádja a srác ez a bandát. Még eredeti albumai is voltak. De volt ott még Ramstein, Led Zeppelin, Tankcsapda, Leander Rising és sok más zenész albuma. Egy fényképet is kiszúrtam, amin még gyerek lehetett és Angus és Stevie Young emelték a vállukra. Egy újabb szoba, amit élvezet volt megnézni. Kilenc pontot írtam rá.
Koji Koda szobájánál a lányok egyből odasereglettek valamihez. Közelebbről láttam, hogy egy nyúl volt az. Hagytam, hadd dögönyözzék a nyulat, amíg én körbenéztem. Kellemes hangulatot árasztott magából, de a poszterek vittek mindent. Egy nagyon régi Ace Ventura és egy rongyos Dr. Dolittle plakát még egy régi magazinból.
- Ha kell, odaadom az enyémet. Már gondolkodtam azon, hogy a felesleges posztereket elajándékozom. Van egy rakattal. – ajánlotta fel Ochako. Koji elpirulva köszönte meg. Nekem tetszett ez a szoba is, szóval egy nyolcast megérdemel.
Todoroki volt akövetkező delikvens, ahol leesett az állam. Amikor benéztem, kapásból visszautaztam az öreg dojojába. Teljesen japán stílusú volt az egész. A szoba tulaja saját maga vallotta be, hogy az otthonára emlékezteti.
- Ezt hogy sikerült ennyi idő alatt kihoznod? – kérdeztem.
- Lényegtelen. Megcsináltam és kész. – hallatszott tőle a tömör felelet.
Beírtam neki is egy nyolc pontot.
Hanta szintúgy cseszte kidiszíteni a szobát, csak jegyzetek voltak az asztalon szép számmal. Két ponttal lezártam.
Sato szobájában érezni lehetett, a tesztoszteron szagot. Nem is csoda, hiszen különböző súlyokkal gyúrt és emellet még más erősítő gépekre is futotta. Edzeni fontos dolog, de minek kellenek ezek neki, amikor van konditerem? Viszont, kompenzálásképp a falon ott volt Arnold Swarzenegger fénykori fotója, ami célt adhatott Satonak. Négy pontnál nem voltam hajlandó többet adni.
Eijiro szobája tipikus férfias szoba volt. Motorok és autók képei, egy Need for Speed: Most Wanted poszter és néhány makett dobta fel a szoba hangulatát. Korrekt kis szoba, megérdemli a hét pontot.
Az utolsó szoba Mezo Shojié volt. Minimális díszítés gyanánt feszült egy Yu Yu Hakusho és egy Fullmetal Alchemist Brotherhood poszter. Öt pontot írtam be neki.

Letudtuk a fiúkat, most jöjjenek a lányok szobái, amire már új papírt használtam. Kyoka Jiro volt az első, aki szégyenlősen ajtót nyitott. Feleslegesen, mert a szoba tele volt zenei cuccokkal. Gitár, basszgitár, dob és szintetizátor. Ezzel már alapíthat egy együttest.
- Tényleg ennyi mindenhez értesz? – kérdeztem tőle csodálkozva.
- Csak az alapokat tudom.
Kaminari kiszolgálta önmagát beült a dob mögé és egy komplett akkordot lenyomott hibátlanul.
- Ez abszolút nem nőies. – jegyezte meg a diszkó patkány Aoyama, amiért egy Jacket kapott a fülébe a szoba tulajdonosától. Kyoka szobája megér kilenc pontot.
Következett Toru szobája, ami teljesen pink volt. Mennyire, kérdeztiek? A válasz egyszerű: A falon lévő poszterén egy énekesnő volt, akinek művészneve Pink és még alá is volt írva. Végtérre is, lánynál ezt vártam, így hét pontot írtam be neki. Közben Mineta a fehérneműs szekrénynél szagolt mélyet a levegőbe. Toru megfogta az idióta szőlőpofa orrát.
- Egy lépéssel se tovább! Elégedj meg az ajándék bugyival, amit tőlem kaptál. – morogta és kiráncigálta a szobából.
Ashido szobája rószaszín és fekete keverékében úszott. Csak egy Tekken 3 és egy Ultra Street Fighter 4 poszter törte meg a monotonitást. Hat pontnál nem érdemel többet.
Következett barátnőm, Ochako szobája, ami végképp bebizonyította, hogy kocka. Az egy dolog, hogy négy kézi konzolját, a Nintendo Switchét és három rendes konzolját elhozta, de az asztalát ott tanyáztak a kedvenc játékai.
- Eléggé furcsa szagot érzek. – mondta Toru, mikor az ágynál volt.
- Egyszerű a magyarázat. – mondta Kacchan vigyorogva. – Nem nyelte le múltkor a kicsi…
Mondatát nem tudta befejezni, mert Ochako akkora taslit adott le riválisomnak, hogy a fogai koccolták az üvegvitrint, amibe a konzoljait tartotta.
- Látom, hogy keresed a botütést, Bakugo. Én, nem verlek bottal, helyette a puszta kezemmel, de azt rendesen megjárod! Különben meg ez füstölő. – morogta fenyegetően, miközben megropogtatta az ujjait. Tapsoltam a mutatványért, miután beírtam a kilenc pontot. Ha ebből nem fog tanulni a riválisom, akkor semmiből.
Tsuyu szobája tele volt békákkal. Ágynemű, szobor és még Yugioh kártáyából is ott volt neki, névszerint a Toadly Awesome és egyéb békás lapok. Logikus, említette, hogy régen játszott sokat a Yugiohval. Az egyetlen nem békás dolog a poszterek voltak. Bud Spencer és Terence Hill film poszterek, ráadásul mind olasz nyelven.
- Igen. Szeretem a filmjeiket. – mondta nevetve a békalány. Érthető, mert azok a filmek kiválóak. Beírtam a kilenc pontot.
Végül az utolsó szoba következett, Momo Yaoyoruzo szobája, ami Todoroki szobájának másik véglete. Egy 19. századi nemesi úrinő is megirigyelhette a díszítést. Az ágy meg egy mintha a múzeumból lett volna véve. Elámultam. Ez igazán király volt. Erre beírtam a nyolcast. Momo teljesen zavarba volt a dicséretek hallatán.

Visszamentünk a nappaliba, ahol összeszámoltuk a pontokat. Rájöttünk, hogy két-három szoba kivételével nagyjából egyenlő az állás.
- Srácok! – kiáltotta Ashido felénk. – Ez eléggé döntetlen szagú.
- Ami az igazságot illeti… van más módja ennek eldöntésére. – szólalt meg egy idegennek tűnő hang, aki nem volt más, mint Ragna.
- Te mit keresel itt? – kérdeztem tőle.
- Sejtettem, hogy ennyire egál lesz, ezért úgy döntöttem, hogy a rajongók döntsék el a verseny végkimenetelét.
- A fanficcedé vagy az eredeti alapanyagé? – szúrta be a kérdést Tsuyu.
- Részletkérdés. – legyintett az író.
- Aha. Az eredeti rajongói, nem ezé a vacaké. – vágta rá Bakugo.
- Folytasd csak így tovább a piszkálásomat és akkor végleg búcsúzhatsz a golyóidtól!
Az osztály felröhögött azon, hogy felelevenítette Ragna a záróvizsgán történteket. Bakugo csak tátogni tudott. Végül egy idő után csendesen figyeltünk az íróra.
- Nos, akkor hölgyeké az elsőbbség. Mindhárom helyezett 8 szavazatot kapott. Azok nem mások, mint Ochako Uraraka, Momo Yaoyoruzu és Kyoka Jiro!
Megtapsoltuk a győzteseket. Végülis, megérdemlik. Az író megadott egy kis időt, csak utána köszörülte meg a torkát.
- A fiúknál az alábbi eredmények születtek: a harmadik helyezett 6 szavazattal… Denki Kaminari!
A fiúk mind hátba veregették osztálytársukat. Ujjongás után ismét rám figyeltek.
- A második helyezett nem más, mint… Bakugo Katsuki 7 szavazattal!
Na, ez eléggé meglepő volt elsőre, bár, megérdemli ez tény és való. Én is beszálltam a tapsban. De akkor ki lehet az első helyezett? Én biztos, hogy nem, ahogyan a két jómadár sem, aki cseszett dekorálni.
- Akkor jöjjön az első helyezett, aki 9 szavazattal, sikerrel nyerte el a legtöbb szavazatot elért szobát… az nem más… mint Todoroki Shoto!
Az elkövetkező robajnál szentül hihette akárki, hogy felrobbant valami, akkora éljenzés és tapsvihar volt. Mindenki a meglepődött Todorokival fogott kezet. Ragna lerakta a szavazatokat, hogy megnézhessük közelebbről. Meg voltam elégedve a végkimenetellel. Ochako addig egy nagy karton dobozt hozott ki szobájából.
- Azért legyen valami vigaszdíj! Mindenki elvehet innen posztereket! – kiáltotta barátnőm, majd kettőt átadott Kojinak. – Tesék, ahogy ígértem. – mondta mosolyogva és átadta őket. A srác meghajolva megköszönte. Mindenki kivett egy vagy legalább két posztert. Én kivettem egy Starcraftosat és egy Death Parade mini posztert.
- Amíg válogattok, addig elmondom, hogy mi a győztesek jutalma. Innentől mentesülnek minden vacsorakészítés alól. Továbbá, nekik külön kell felszolgálni a reggelit. – jelentette ki Ragna. Páran a poszter választás után hoztak némi nasit és üdítőt és páran beizzították a karaoke gépet.

Így telt el a péntek este. Fekvés előtt Ragna lelépett. Még mázli, hogy a Quirkje miatt szabadon járhat és kellhet. Hát igen, a Plot Shield miatt amíg a történetet írja, addig védve van, viszont nem szíthat balhét.

7. Család

Az idő gyorsabban telt, mint azt vártuk. Mire észbe kaptunk, addigra már csak egy nap volt a volt a Hős Licensz Vizsgáig. Erre Aizawa figyelmeztetett, mikor a gyakorlati óra végén szólt, hogy mindenkitől a legjobbat várja el. Lelkiekben és testben elég felkészültnek éreztem magam, de a vizsga előtti nap három ember számára tartogatott meglepetést.

Az első Todoroki volt, aki kikérőt kapott. Ezt jelenleg csak nagyon kivételes helyzetekben adtak, mert a kinti káosz okán sehová se lehetett menni. Délután lelépett egyetlen szó nélkül. Találkoztam vele, de az arcán látszott, hogy elképesztően feszült volt. Utoljára a Sport Fesztiválon láttam ezt az oldalát. Talán az apja keze van a dologban? Állításom tévesnek bizonyult. Ugyanis nővérével, Fuyumi Todorokival volt beszélnivalójuk. Amint meglátta a kapuban öccsét egyből a nyakába ugrott.
- Hát végre találkoztunk, drága Todoroki. – mondtam ujjongva Fuyumi és Lassan kapta meg a viszonzást. Esélye se volt megismerni a testvéreit, emiatt nem is tudott nővére felett se táplálni semmit, hiába a törődés, amit tőle kapott, miután az apja kegyetlenül megkínozta édesanyját.
- Mit keresel itt, Fuyumi? – érdeklődött mosollyal az arcán.
- Beszélnünk kell. Elmegyünk vacsorázni és akkor elmondok mindent. Én állom.
- Rendben. – felelte Todoroki.

Este az Ichiraku Ramenben már a menüt nézegették.
- Hallottam, hogy apát előléptették első számú hőssé. – mondta könnyedén Fuyumi, amivel egy jó nagy hibát vétett. Todoroki kis híján összegyűrte a menüt, de még tudott uralkodni magán. Nem tudta legbelül elfogadni, hogy az a lélektelen tetű került All Might helyére, még akkor sem, ha a média szétcincálja darabjaira.
- Tudom, de nem érdekel. – felelte tömören és leadta a rendelést. Nem is sejtette, hogy nővére jobban ki fogja húzni a gyufát.
- Értem. Amúgy…- modatát a pincér szakította félbe. Leadta a rendelését, leszarva, hogy számára nem jót rendelt. – Aggódok anyánkért és téged is.
- Miért? – kérdezte kíváncsian.
- Apánk szénája eléggé pocsékul áll. Feltett szándéka lehet, hogy megpróbálja elsimítani a családi ügyeket. Tudhatod, hogy az erőszak sem áll messze tőle.
- Mire akarsz kilyukadni, nővérem? – kérdezte immár gyanakvással Todoroki. Magában érezte, hogy ugyanaz a lemez fog szólni, amivel már hetek óta zaklatja Messengeren. Nem is találhatott ennyire telibe.
- Féltelek téged és anyát is. Azt szeretném, hogy velem együtt hagyjátok el Japán Hosu régióját és költözzetek hozzánk. A bátyáiddal már eléggé szépen megszedtük magukat és elég tágas lakásban élünk, szóval neked is lesz hely.
Kihozták az ételt. Todoroki láthatólag nem figyelt a beszédre, pedig nem másról volt szó, mint múltjából eredeztethető fájdalom elnyomásáról. Urahara nem volt itt, hogy segítsen ezt kezelni, mint előtte. Lassan válaszolt.
- A válaszom ugyanaz. Van itt dolgom és nem egy személy miatt akarom otthagyni a U.A. Akadémiát. Ha csak emiatt jöttél, akkor felesleges köröket futottál le.

Ekkor Fuyumi nem bírta tovább.
- Öcsém! Figyelj ide! Ezzel a húzással csak magad alatt ásod a sírt és ami rosszabb, hogy anyád is meg fogja szenvedni a döntésed következményeit.
Fuyumi kiakadása mindenkit megrémített. Todoroki volt a kivétel. Rájött, hogy mire megy ki a játék. Nem bíznak benne. A saját testvérei.
- Akkor hadd kérdezzek én valamit. – súgta halkan nővére felé, lévén, hogy ez másra nem tartozik. – Hol voltál ezzel az ajánlattal, amikor beiratkoztam az akadémiára? Miért nem segítettetek sosem? Miért nem kérvényeztétek, hogy anyát egy másik rehabilitációs központba vigyék át, ahol közel tud lenni hozzátok? Vagy a még jobb kérdésem: Miért csak most ébredt fel bennetek a szeretett öcsétek iránt?
Fuyumi egyáltalán nem tudott válaszolni. Kis idő után összekapta magát.
- Most felesleges ezen agyalni. A lényeg, hogy az életed veszélyben van…
- Tévedsz. Elmondom, hogy miért fontosak a kérdéseim. Szó nincs szeretetről meg egyéb családi szarságokról. Hanem azt akarjátok, hogy úgy ugráljak, ahogy ti fütyültök.
- Ez nem igaz! Hogy tudsz…
- Megkérhetnélek, hogy normálisan beszélj? – kérdezte csitítóan Todoroki.
- Azt szeretnénk, hogy boldog életet élj. Nem akarjuk, hogy apám befolyása ismét elérjen. – vallotta be Fuyumi. – Nem akarjuk elvenni a döntési jogodat.
- Érdekes. Akkor miért zaklatsz az elmúlt két hónapban neten, telefonon és most? Ha tényleg a boldogságomra vágynál, akkor elfogadtad volna a választ és nem zaklatsz tovább.
- Mi okod lenne arra, hogy itt maradj? Mi van itt, amit máshol nem kapsz meg? – kérdezte nővére kiakadva.
- Barátaim vannak itt, akik elfogadnak a maguk módján. Mestereim nemcsak a Quirkomat, hanem a belsőmet is erősítik. Ráadásképp… egy valakinek még a mai napig is hálával tartozom, amiért elindultam a gyógyulás útján.
- Te nem vagy normális!- kiabálta immár könnyeivel küszködve nővére. – Emiatt nem akarsz velünk menni? Emiatt tennéd kockára anyánk bőrét?
Todoroki felállt a félig megevett rament otthagyva. Halkan válaszolt.
- Ha amiatt vagyok őrült, mert nem akarom eldobni mindazt, amit megszereztem, akkor maradok őrült és eltávolodok a normálistól.

Todoroki ezzel a mondattal kiviharzott az étteremből. Fuyumi utána akart menni, de ki kellet fizetni a kaját. Noha tudta a visszafele vezető utat, nem akart az Akadémiára menni. Egy parkban pihent el egy padra. Próbálta lenyugtatni magát. Hosszú percek múlva egy hang szólalt meg a háta mögött.
- Mit keresel itt, Todoroki? Nem a kollégiumban kell lenned?
A fiú felnézett és egy ismerős alakot látott. Ragna volt az, aki kérdőn tekintett rá.
- Igaz. – mondta halkan.
- Mi a baj? – kérdezte az író a srác szemébe nézve.
- Semmi.
- Akkor jó. Ugyanis, van számodra egy meglepetésem. Gyere velem. – mondta Ragna mosolyogva rá. A srác nem tudta, miért, de követte egészen Ragna lakásáig. Feltűnt neki, hogy a nappali lámpája ég, tehát van bent valaki. Mikor belépett a lakásban az anyja fogadta és egy torta.
- Boldog 16.-ik szülinapot, fiam. – mondta az anyja, mikor átölelte. Teljesen zavarba jött az öleléstől és attól is, hogy felköszöntötték.
- Köszönöm. Igazán nem kellet volna. Ha tudtam volna, hogy ti szeretettel gondoltok rám, akkor inkább felétek megyek.
- Ezt hogy érted? – kéredezte Ragna.
Ekkor Todoroki elmesélte a nővérével való találkozást. Rei aggódva hallgatta. Ragna csak összehúzott szemöldökkel.
- Sajnálom, hogy ez történt, de figyelj! Én, nem tartalak őrültnek. Szerintem logikus volt a döntés.
- De abban igaza van, hogy anyum élete veszélyben forog apám miatt.
- Tévedés! Van egy hírem. Ide költözött hozzám. – mondta Ragna mosolyogva. Todoroki ezen meglepődött.
- Nem csak te gondoltad úgy, hogy veszélyben vagyok, hanem Csaba is.
- Megkérhetlek, hogy a becenevemen szólíts? – kérdezte az író elmosolyodva. Todoroki szemébe némi könny szökött, de ezt gyorsan letörölte. Ragna a konyhába ment, hogy kiszedjen néhány tányért és evőeszközt. Rei addig átölelte fiát és nyugtatta, amitől Todoroki sírásba tört ki. Nem tudta senki hibáztatni, biztos kikészült vagy az öröm miatt, hogy van hova hazatérni.
- Sajnálom, hogy ennyire gyenge vagyok. – mondta a srác.
- Dehogy vagy az. – mondta némi méltatlansággal Ragna. – Ez csak azt jelzi, hogy ember vagy. Ekkora szarságtól bárki más is sírna. A lényeg, hogy egyelőre bármikor eljöhetsz ide.
Rei csak csendben simogatta fia fejét. Mikor lenyugodott, akkor felvette a kést és vágott három szeletet a tortából, persze azelőtt elfújta a gyertyákat és kívánt valamit.

Az este jelentős részét beszélgetéssel töltöttük el. Ragna mesélt néhány vicces sztorit, illetve a jövőről is szó esett. Viszont, Todoroki elaludt, így Ragna vitte be kocsival. Ennek hála nem késte le a vizsgát.

8. Titkos rajongó.

Eijiro a vizsga előtt nap levelet kapott. Eléggé furcsán volt összecsomagolva. Amikor véget ért az óra, elvonult egy csendes helyre, majd kibontotta.
„Szia. Engem biztos nem ismersz, de én, ismerlek téged, mégha csak látásból. Imádlak téged és ezt szeretném személyesen is megismerni. Legyél este tíz órakkor az Akadémia bal felső szélénél.
Őszinte szeretettel: Egy titkos hódolód.”
A vörös hajú srác nem értette a dolgot. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy utánanéz a dolgoknak. Már egy órával ezelőtt a közelben bújt el, ahol tisztán látta az eseményeket. Csodálkozására a megbeszélt időpontban tényleg odajött egy lány.

Egy iskolás lány volt az. Zöld haja két copfba volt befűzve és egyszerű zöld ruhát viselt. Eijiro agyában forogtak a kerekek. Ismerős volt neki a lány, de nem is ez a gáz, hanem a kora. Lefogadta, hogy tíz éves lehetett jobb szó híján és nem akarta eltörni a kicsi szívét. Viszont, át se akarta verni, ezért inkább amellett döntött, hogy finoman közli vele az igazat. Kimenve a búvóhelyéről megközelítette a lányt.
- Szia. Nekem írtad ezt a levelet?
A lány azonnal odarohant és átölelte a srácot.
- Én voltam. Rajongok érted és azt szeretném, hogy te is tudd. – mondta áhítattal, nem engedve el Eijiro derekát.
- Ennek örülök. – mondta mosollyal az arcán. – Amúgy, hogy hívnak?
- Kumatsuka Kirin. – válaszolta és elengedve Eijirot, meghajolt előtte. Eijiro megsimogatta a kislány fejét.
- Nagyon édes vagy, de attól tartok, hogy nem…
- Én nem is szerelmes vagyok, hanem áhítattal tekintek rád. – vágott közbe Kirin. – A nővéremmel voltam tegnap, amikor megláttak és ő mondta el azt is, hogy szeret téged.
Eijiro magában gondolkodott. Nővére? Hát persze! Ez egy másodéves tanuló, Kumatsuka Elena kistesója lehet. Viszont szerelmes belém? Ezt egy kicsit furcsának találta.
- A kérdésem: Lehetek az első számú rajongód? – kérdezte csillogó tekintettel a kislány.
Eijiro leguggolt és szemébe nézve mondta:
- Te mindig az első számú rajongóm leszel. – mondta és még meg is simogatta a lány fejét. Ismét hozzábújt a vörös hajú sráchoz.
- Nem ülünk le valahová? – kérdezte kis idő után Eijiro és elővett két kólát. A lány csak bólintott.

Egy padra ültek le és ott kezdtek el beszélgetni. Eijiro egy óvoda közelében lakott, így a kiskorúakkal szót tudott érteni, néha még ajándékokat is vitt nekik. Viszont, Kirinnek volt egy kérdése.
- Tényleg nagy hős akarsz lenni, akárcsak az izmos bácsi? – kérdezte felnézve a srácra.
- Tévedés. All Mightból egy van és az pótolhatatlan. Ő egy igazi példakép. Én nem az ő nyomdokait követem. Megvan a saját ninja utam és semmi áron nem térek le róla.
A kislány elnevette magát. Ekkor egy újabb meglepetés jött, Kirin nővére. Elena kicsit mérges volt.
- Kirin! Mit keresel itt? Miért nem otthon alszol? – dörrent rá a kishugára.
- Sajnálom, de…
- Ugyan. Nincs azzal semmi gond. Bár, az időzítés tényleg pocsék. – mondta mosolyogva Eijiro.
- Ne próbáld meg menteni. Soha nem fogad nekem szót. – sóhajtott fel Elena és láthatóan nem akarta felverni az éjszaka csendjét. – Gyere csak, Kirin! A szobámban alszol, és ha még egyszer nem elszöksz, akkor soha nem megyünk el a vidámparkba.
Kirin szemét lesütve szállt le a padról és nővéréhez sietett. Éppen kezdtek volna elindulni, amikor Eijiro utolérte őket.
- Bocsáss meg, Elena. Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- Igaz az, amit Kirin mondott? Hogy szerelmes vagy belém.
Elena teljesen elpirult és a viperamarásnál gyorsabban fordult el.
- A húgom szokott néha hazudni. Ezt jól vésd észbe.

Miután elmentek Eijiro is ésszerűnek látta a lelépést. Visszaszökött a szobájába, majd lefeküdt. Jól el is aludt, emiatt kis híján lekéste a vizsgát.

9. Kiruccanás.

Kaminari mindig is lazán kezelte a szabályokat. Ám, amit aznap este követett el, az egy életre befolyásoló volt a számára. Úgy döntött ez az átkozott gyökér, hogy kiszökik a diszkóba.

Mondjuk, megértem, mert ma lépett fel a közeli dizsibe a Combichrist és csak ő szerette az industrialt saját észjárása szerint. Megvárta, míg mindenki a szobájába vonul, majd kihasználva a kamerák vakfoltjait kiosont. Miután Iidát is megszégyenítő sebességgel sprintelt ki a koncert helyére, megállt szusszanni egyet. Egy ismeretlen nő szólította meg.
- Szia, te jóképű lovag! Van kedved egy dögös macával együtt bulizni?
A szőke Pikachu megbámulta a nőt. Nála idősebb lehetett, haját kontyba fűzve. Ám a teste volt az, ami megragasztotta a szemét.
- Cukor ment a szemedbe? Annyira édesen nézel. – mondta Kaminari ezt az ezerszer elsütött dumát, aminek egy tockos lett mindig a vége, ám a csaj elkuncogta magát. Belekarolt a srácba és a tömeg fele vezette, miközben a banda rákezdett a Never Surrender című számra. A tömeg, a hangerő a normális embert már rég leszázalékolta volna az epilepszia és a dobhártya explózió miatt, de Kaminari imádta ezt. Együtt csápolt a tömeggel és a lánnyal.

Így telt el fél óra és eközben még lement még a srác másik kedvence, a Throat full of glasses is. A nő kivonszolta maga után a Kaminarit és a hátsó sikátorhoz vezette. Ott megcsókolta.
- Kívánlak, te mocskos állat…
Nyögte, de ekkor egy fickó lépett elő a sötétből. Nem nézett ki túl barátságosnak.
- Nocsak. Egy ifjú mozdult rá a csajomra? – mondta az idegen srác és a földre köpött.
- Cseszd meg, te paraszt! Dobtalak! Fogd már fel!
- Ne ugassál, ribanc! Ezt a kis nyápicot megeszem reggelire! Hallod, te kis szar?
Kaminari ekkor lépett a lány elé.
- Most azonnal fejezd be vagy én foglak széttépni, világos? – szegezte a kérdést az idegennek. Ekkor az nekitámadott  egy rúgással, amit Kaminari hárított és egy térdessel válaszolt. Az simán betalált, de ettől ellenfele nem dobta hanyatt magát. Akkor ideje volt a visszavágásnak egy új technika képében. Amióta a Muay Thait tanulja a Quirkjét is próbálta kontroll alatt tartani. Ugyan eddig területi sebzést csinált, de most ideje egyetlen személyre koncentrálni. Ellenfele egy ütéssorozattal próbálkozott, amit tökéletesen került ki és egy adott pillanatban egyetlen jól irányzott térdesbe vezette az áramot. Az hatalmasat csattant rajta, testében pedig látható volt az, hogy úgy csapta meg a technika, mint ázott kutyát a villanypásztor. Kaminari fellélegezve odalépett a nőhöz.
- Nincs semmi baja? – kérdeztem. Az csak mosolyogott. Valami itt nem volt rendben, érezte. Ekkor ellenfele felkelt.
- Egy U.A. tanuló, ahogy sejtem. Tökéletes leszel a számomra.
Kaminari megfordult és ekkor a lány Nelson fogásba tartotta.
- Mi a…?
Ekkor ellenfele fényt bocsájtott ki magából és összesett Kaminari se bírta tovább és eszméletlen lett ő is. Ezzel egy időben fejeződött be a What the f is wrong with you című szám, ezzel zárva a koncertet.

Kaminari pár perc múlva felkelt és nyújtozótt egyet. Lassan, zsebre tett kézzel indult vissza az Akadémia felé, arcán csak egy sejtelmes és hátborzongató vigyorral.