Alto és Vermeil mit sem tudva a könyvtári balhéról, élvezték az együtt töltött időt. Napnyugta alatt a part legeldugottabb pontján éppen készültek volna egy menetre.
- Vermeil! Ezt biztos jól meggondoltad? Hiszen bárki megláthat.
- Ha csendben maradsz, akkor senki nem fog megtalálni minket.
Ekkor egy idegen hang szólalt meg felettük.
- Ami azt illeti, én látlak titeket.

Vermeil és Alto azonnal felpattantak és az ellenfelükre néztek. Mintha egy két lábon járó, fehér bundájú farkas állna velük szemben. Vermeillel egymagas, fekete fürdőnadrágot viselt és köpeny feszült rajta. Szemét napszemüveg takarta.
- Csak csináljátok nyugodtan, mintha itt sem lennék. Alapjáraton nem vagyok az a kukkoló típus, de már rég láttam egy tüzes szeretkezést.
- Te is Vermeilt akarod, igaz? -kérdezte Alto hidegen, mire a farkas férfi legyintett.
- Bocsi, de a hatalmas sonkák és görögdinnye nagyságú mellek soha nem vonzottak. Inkább a férfiak érdekelnek, ha érted a célzást.
- Akkor te…
- Nem igaz, démonkám. Alto sem az esetem. Soha nem szerettem a shota kisfiúkat. Sokkal inkább a kockás felsőtest és az izmos lábak vonzottak.
- Úgy érzem, hogy nagyon más hullámhosszon beszélgetünk. -jegyezte meg epésen Alto és készült volna varázsolni.
- Tedd le a kezedet. Nem érdemes itt harcolni. Nagyon szép ez a tengerpart, kár volna tönkretenni.
Vermeilt ellenben ez az érv nem hatotta meg és kinyitotta öklét, ami kivillantotta éles karmait. A farkas férfi benyúlt a köpenyébe és elővett egy pisztolyt.
- Neked meg honnan van ilyened? Tudtommal a világunkban fel sem találták.
- A kreatív ember mindenre talál megoldást, Alto koma. Utálom ismételni magam, de nem érdemes harcolni itt. Előbb beszélgessünk egy kicsit. Kezdetnek, bemutatkozok. A nevem Daniel Harris.
- Az a Big Bad Wolf Harris? A legendás tetoválómester?
- Utálom ezt a rám aggatott gúnynevet. Ti sem szeretitek, ha romlást hozónak és két lábon járó démongyilkosnak hívnának, igaz? Úgyhogy maradjunk a Dannél.
- Honnan tudsz rólunk?
- Iolite mindent elmondott rólatok. Hála égnek, vagy inkább nektek, a lemenő alkony temetkezési vállalkozás elföldelte. Utáltam, mint a szart. Szóval, most már beszélhetünk normálisan?

Ezen a ponton valamennyire hihetőnek találták a mondandóját. Vermeil és Alto visszaálltak normális testtartásba és megfogták egymás kezét. Dan eltette a fegyvert.
- Akkor köhögd ki, mit akarsz… Dan. -mondta Vermeil, hangjába ki lehetett szűrni némi fenyegetést.
- Egyszerű. Ti sem szeretnétek olyat csinálni, amihez abszolút nincsen kedvetek, igaz? Én is így kerültem ide. Ahelyett, hogy élvezném eme csodás tengerpartot, kajálnék vagy este az egyik klubban a fizetős seggbekukit nyomnám, harminc millió arannyal fizetve megbíz egy tetőtől talpig gyászruhába öltözött boszorka, hogy fogjak el két démont és védjek meg néhány papírt. Most komolyan, milyen megbízó az, aki csak mások által képes felbérelni?
- Gyáva? -kérdezte Alto.
- Vagy esetleg nem akarja az arcát mutogatni? -reagált rá Vermeil, mire Dan bólintott.
- Köszönöm, hogy kiolvastátok a gondolatomat. Ha hallottatok rólam, biztosan tudjátok, hogy bérgyilkos vagyok. Tehát nem kenyerem ezen marhaságnak számító megbízások teljesítése.
- Kedves, hogy elmondod, de akkor miért vállaltad el, ha eleve nem akartál idejönni?
- Alto! Tökéletesebb kérdést nem is tehettél volna fel. Világéletemben kerestem a kihívást és a határaim feszegetését. Úgyhogy egy démonnal akarok megküzdeni.
- Milyen nagyszerű. Szóval azt kéred tőlem, hogy mind a tíz körmöm úgy szántson végig a farodon, mint forró kés a vajon? -kérdezte Vermeil mosolyogva.
- Ha a szexuális tónust kivesszük belőle, akkor nagyjából eltaláltad.

Ekkor érkezett meg Neider. Dan elégedetten csettintett.
- Ez már kinézet.
- Te volnál a Halál Angyala? -kérdezte Neider.
- Végre! Valaki ismeri a kedvenc megnevezésemet. Viszont, ne aggódj. Inkább üzletet ajánlok fel. Vermeil megküzd velem szemtől szemben. A győztes meg azt kívánhat, amit akar.
- Rendben. Ha én nyerek, mindent elárulsz, amit tudsz a Platinásokról. -mondta Vermeil.
- És ha én nyerek?
- Akkor elvihetsz magaddal.
- Süket vagy, démonkám?! Én nem fújok egy követ azokkal az agyalágyult szektásokkal, pláne nem Oersteddel, azzal a hibbant macskajancsival.
- Akkor mit kérsz helyette?
Dan elgondolkodott, majd Neiderre mutatott.
- Őt kérem egy éjszakára. Így áll az alku?
- Előtte egy italra se hívsz meg, az egy dolog. De hogy a véleményemet sem kéred ki erről? Akkor én állok ki Vermeil helyett. Túl nagy falat lenne neked.
- Legyen. A feltételek változatlanok?
- Igen.
Dan és Neider kezet fogtak erre.
- És hol akartok harcolni? -kérdezte Alto. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva bízott Danben. Talán az is közrejátszik, hogy nem az ő púzója van tálcán.
- Van a közelben egy elhagyatott terület. Pont megfelelő szerintem.- válaszolt Dan.
- Akkor menjünk.

Miközben meneteltek arra a bizonyos elhagyatott területre, Vermeilben kétségek merültek fel, mivel már rég látta Neidert harcolni.
- Mester! Ezt jól átgondolta? Ha kell, átvehetem a helyét.
- Semmi szükség rá.
- De ha veszít…
- Ismerem a férfival való együttlétet. Voltam az ókori Görögoszágban és Rómában is orgián. Az egyetlen különbség, hogy a rómaiak nőket is belevontak a buliba.
- Ez eddig okés, de Rachellel vagy együtt. A mestereddel.
- Basszus, tényleg. -csapott a fejéhez Neider, majd elmosolyodott. -Áh, nem agyalok ezen, mert simán nyerek. Lehet, hogy erősebb vagy nálam, de azért nekem sokkal több a tapasztalatom.
- Miről sutyorogtok ott hátul? -kérdezte Dan, aki Altoval előtt állt nem sokkal.
- Semmi különösről.
- Azt én is leszűröm. Kiváló a hallásom, csak jobbnak látom süketnek tettetni magam. Amúgy, ne aggódj. Tudok gyengéd lenni. -kacsintott Neiderre.
Végül megérkeztek a part egy olyan pontjára, ahová nem szokták turisták betenni a lábukat. Dan elővett két kést és az egyiket odadobta Neidernek.
- Első vérig harcolunk. Nincs varázshasználat. -mondta és ledobta köpenyét. Immár tisztán látszott, hogy neki sem kell a szomszédba mennie izmokért.
- Csak én vagyok az egyetlen, akinek nincsen ilyen kockás izma. -mondta Alto letörten, mire Vermeil felkuncogott és átkarolta a vállát.
- Nekem úgy vagy tökéletes, ahogy vagy.
Rachel ekkor érkezett meg Lilia és Elena társaságában.
- Megjöttünk. Mi folyik itt? -kérdezte Rachel kifejezéstelen arccal.
- Megtalált minket a következő Platina Rangos. Viszont nem igazán áll szándékában elvégezni a feladatát. Helyette, fogadást kötött Neiderrel. Ha nyer, információ a jutalmunk. Ha veszít, akkor Dan és Neider közösen eltöltenek egy éjszakát.
Alto összefoglalójára vegyes reakciók érkeztek.
- Inkább fogalmazhatunk úgy, hogy közösen átradiátorozzák a heteroizmus fogalmát. -állapította meg sejtelmesebb mosollyal Elena.
- Remélem, hogy nyersz! -kiáltotta Lilia. -Mert ha nem, akkor Rachel letépi a bőrt az arcodról, belevizel, visszahúzza a bőrt a fejedre és addig csapkod, amíg hugyot nem fogsz könnyezni, te aljadék!
- A nevembe ne beszélj. -köszörülte meg Rachel a torkát. -Igazából, akkor azt én végignézem.
- Dehát a pasid ment bele ebbe a hülyeségbe!
- Lilia! -szólalt meg Neider, szemét le nem véve Danről. -Tisztában vagyok a kockázattal, de te azzal nem, hogy Rachel szereti a meleg és biszex férfiakat. Továbbá, meghagyta, hogyha megcsalnám, akkor férfival még szabad.
- Ezt muszáj volt elárulnod? -kérdezte zavarában vissza a megnevezett. Dan csak mosolygott rajtuk.
- Bocsássatok meg, hogy nem hallgatom végig a tini bájolgásotokat, de nincs egész napon erre. Kezdhetjük?
- Igen.
Vermeil közéjük állt. A többiek köré, hogy figyeljék, ki viszi be a találatot.
- Kezdhetitek! -kiáltott fel Vermeil és hátraugrott.

Egyik fél sem volt rest és rögtön egymásnak estek. Kés pengéje csattant késsel és szemmel láthatóan minkét fél kiválóan jártas volt ebben. Altot lenyűgözte a pörgős mozdulatok és a dinamika, ami kettejük között volt. Mindannyian felkészültek voltak minden lépésre. Aztán, amikor mindketten egy-egy szúrásra készültek, akkor Dan mellkasába beleállt a kés hegye, míg Neidert a homlokán találta el.
- Vége a harcnak! Közösen döntünk a győzelemről. -kiáltott Vermeil. Ez mondjuk első látásra teljesen döntetlennek látszott, így mindannyian gyorsan megtárgyalták a végeredményt. Ám, ezzel se jutottak sokra, mivel mindkettejük támadása egyszerre történt.
- Közösen se tudunk dűlőre jutni, így döntetlen a végeredmény. -mondta Alto az egész végén. Dan és Neider egymásra nézett.
- Akkor hogy legyen az megállapodásunk? -kérdezte Dan fejét vakarva.
- Átengedem a győzelmemet vagy te az enyémet?
- Mit szólnátok az arany középúthoz? -kérdezte Rachel.
- Mire gondolsz? -kérdezte Elena.
- Dan elárulja azt, amit tud a platinás szervezetről és a bérgyilkosokról és utána Neiderrel eltölt egy éjszakát, amit én végignézek.
Ettől mindkét fél fellelkesült. Ez Liliáról nem volt elmondható, aki totálisan vörös fejjel ütötte a homlokát.
- Hogy én hová kerültem? -kérdezte magától, mire Vermeil adta meg a választ, vigyorral az arcán.
- A lehető legjobb helyre.
- Akkor srácok! Menjünk el kajálni és akkor elmondok mindent, amit tudok. Én állom. -mondta Dan, amire a társaság rábólintott. Ellenben Alto elhatározott valamit a fejében. Odarohant a farkas férfihoz.
- Ne haragudj a kérésemért, de tudna tanítani?
- Ezt komolyan tőlem kérdezed? Miért nem a M.I.L.F. barátnődet nyaggatod ezzel?
- Egyrészt, nem vagyok anya. Másrészt, még egy ilyen megjegyzés és tíz körömmel fogom a farkadat úgy meghámozni, mint egy banánt. -szól közbe Vermeil a szokásos pszichopata mosolyával. Erre Neider felnevetett. Dan is elégedetten vigyorgott.
- A kérésedre válaszolva, mit tudsz nekem adni a tréningekért cserébe?
- Nem tudom. Nincs nálam az aranykészletem és ahogy mondtad nem vagyok az eseted. Már amúgy sem bírnám, mert két ujj után ülni nem tudtam egy napig.
- Amatőr. -jegyezte meg Dan, majd elgondolkodott. -Mennyire fontos neked a barátnőd élete?
- A sajátomnál is. Megígértem neki, hogy megvédem. Emiatt bármit megteszek.
- És megfizettél. Amikor tudlak, akkor képezlek. Ez így korrekt?
- Igen.
Alto mosollyal az arcán fogott Dannel kezet. Eddig úgy hitte, hogy a Platinum Rangosok mind seggfejek, de Dan teljesen más tészta volt.

Egy igencsak elegáns étteremnél foglaltak helyet. Dan direkt úgy választotta ki az asztalt, hogy senki ne hallja a beszélgetésüket. Miután leadták a rendelést, akkor a farkas férfi belekezdett mondandójába.
- Nos, akkor a csapat. Értelemszerűen a halottakról jót vagy semmit alapon Xanonról és Ioliteról nem kell beszélnem. Ami azt a fekete gyászruhás boszit illeti… Heliumnak hívják?
- Heliodor. Legalábbis az akták szerint. -egészítette ki Elena.
- Tényleg. Nos, amire rájöttem vele kapcsolatban, hogy képes a dimenziók között kapukat nyitni. Ezt offenzív célra is fel lehet használni, ha maga köré épít ki egy gömböt. Ezt a saját káromon tanultam meg, mert a legjobb pengémet gyakorlatilag darabokra tépte. Szerencsére, könnyű észrevenni. Ha valamit a közelébe dobtok ebben az állapotban, az semmivé foszlik.
- Értem. A Pokol Bérgyilkosairól mennyi információd van? Mármint, rajtad és Xanonon kívül. -kérdezte Alto.
- Nos, kettőről tudok. Az eredeti terv az lett volna, hogy négyünk jön Araraki városába. Első lépésként az Emlékek Mauzóleumában elvesszük a legjobban elrejtett kristályokat.
- Ezek voltak a Mizudaria és Oersted?
- Igen. Az akció sikeres volt és a kettő tag meglépett. Így maradtam én és Xanon itt.
- És mit tudsz arról a kettősről?
- Azonfelül, hogy másnap kora reggel szállítják el a kristályokat egy ismeretlen címre? Nos, az egyiknek biztos tudom a legerősebb varázslatát. A karjából képes damilt és horgot csinálni. A hatósugara egy kilométer és képes a szilárd tárgyakon áthatolni. Ami a második képességet illeti… passz. Csak annyit teszek hozzá, hogy nekem attól a tagtól felállt a szőr a hátamon. Igazi emberi érzésektől mentes gépnek tűnt mindig is. Ha hihetek a szóbeszédnek, még mielőtt Oersted magához vette, ápoló volt és az idősebb betegeken végzett transzmutációs kísérleteket. A többiekről tényleg nem tudok semmit.
Eközben kihozták a kaját, ami elsőosztályú volt. A kikérdezések viszont nem értek véget evés közben. Alto volt gyorsabb, így ő volt az első.
- És mit tudsz Oerstedről?
Dan lenyelte a falatot, majd kis gondolkodás után válaszolt.
- Hát, amit róla tudok, hogy minden nyomot eltüntetett a történelemből, ami hozzá kapcsolható. Ami biztos, hogy több, mint ezer éves. Ez az életkor az ősdémonokra jellemző. Szóval, még abban számolva is vén csontnak vannak kititulálva.
- És hová és mikor akarják elvinni a kristályokat? -kérdezte Elena.
- Két nap múlva, kora reggel indulnak el a Shirakiba tartó vonattal.
- Az a világ egyik legjelentéktelenebb városa, így senki sem számolna azzal, hogy ott adják le. Csak azt nem értem, hogy miért nem jön ide Heliodor egymaga és teszi meg ezt saját kezűleg?
- Ez érdekes kérdés, Alto. -tette hozzá Vermeil.
- Egyetlen feltételezésem van: Kezd rájönni, hogy egyre erősebbek vagytok és nem meri a legjobb embereit messzire küldeni. Mármint Alto és Vermeil azok, akiktől félti az embereit. Szó ne essék róla, ti is erősek vagytok. Amitől viszont a legjobban retteg, hogy a múltja kitudódik.
Ezekután egyetlen szó nem esett a témáról, míg befejezték az evést. Tulajdonképp, mindenki a saját gondolataiba volt belemélyedve.

Mikor végeztek és kifizették a számlát, akkor a társaság visszaindult a hotelszobájukhoz. Elena ellenben megállította a társaságot.
- Be kell jelentenem valamit.
- Valami gond van? -kérdezte Lilia.
- Nem… vagyis igen. Nem tudok tovább maradni. Holnap reggel visszaindulok Ortigiába. Az Akadémia újraépítését felügyelnem kell.
- Biztos nem tudsz maradni? -kérdezte Vermeil kicsit szomorúan.
- Tényleg nem. Christ már biztos szétkúrja az ideg, hogy neki kell levezényelnie mindent. Már alapból neki az agresszió a szakterülete.
- Semmi baj. Azért hiányozni fogsz.
Sorban ölelték át Elenát, mintha örök búcsút kell venniük tőle. Neidernél és Rachelnél meghajolt.
- Köszönöm az edzést. Nélkületek valószínűleg halott lennék.
- Hagyd csak. Te fejlődtél, mi segítettünk.
Vermeil esetében elővett egy dobozt.
- Ez asszem téged illett.
- Köszönöm… te jó ég! Ez… ez…
- Fatema főpapnő készítette és feljegyzéseiben meghagyta, hogy neked adjam.
Alto közelebbről megnézte a díszt. Egy motívummal díszített nyakék volt, közepén két foglalattal. Továbbá egy üzenet volt a hátába karcolva.
- Remélem, hogy örök boldogság lesz a jutalmad, amikor ismét az emberek között jársz. Ez lesz a végső titkok kulcsa, ha egyszer elakadnál. -olvasta hangosan Vermeil, majd átölelte Elenát.
- Lefogadom, hogy utoljára akkor örült így, amikor megkóstolta a tiramisùt. -jegyezte meg félmosollyal Dan Alto felé, mire a társaság felnevetett. Jelenleg Vermeilt se zavarta, hogy Dan megint tett egy szúrós megjegyzést.

Másnap szabad pihenőnap volt az egész társaságnak. Elena hajnalban lovaskocsival elindult Ortigia felé. Dan kijelentette, hogy a csapattal tart, mondván ez jó mókának ígérkezik. Még ezen a napon hat főre foglaltak jegyet Shiraki felé kora reggel. Legalább ez az egy nap béke is sokat jelent nekik.