Nem volt tétovázás, amikor átértünk a dimenziómba. Azonnal a kórház fele vettük az irányt. Telefonáltam Adamnek, hogy kapcsolják le Miriot a sztázisból, mert megtaláltuk a gyógymódot. Útközben semmi akadályba nem ütköztünk, így zökkenőmentesen jutottunk el a sürgősségire.

Odabent jelenleg Kumiko és Peter volt, akik váltották Nejirét és Tamakit. Folyton figyelték barátjukat, abban reménykedve, hogy jobban lesz a hosszú nézéstől, de a hősügynöki feladatukat el kellett látni, mint vezető helyettesek.
- Nocsak. Ragna, Mirio és két édes csöppség megjött. Mintha két tojás lenne. -mosolygott Kumiko és lehajolt a két Erihez. Az itteni átölelte a nőt.
- Képzelje, Kumiko néni! Kitanultam… akarom mondani kitanultuk a Rewind használatát.
- Ez nagyszerű hír. Így a mi kis Miriónk egész hamar helyre fog jönni. Mármint, nem te, hanem…
- Hagyja asszonyom. Felesleges ebbe belebonyolódni.
Peter ellenben összezavarodott. Melyik az az Eri, akit a barátjának hív? Erre gyorsan megkapta a választ, amikor az itteni Erina megcsípte a pofikáját.
- Ne légy illetlen. Mutatkozz be az alteregómnak. -jegyezte meg, miközben elengedte az arcát.
- Rendben van. Kumoro Peter.
- Eri. Örülök a megismerkedésnek. Ő a barátod?-kérdezte Eri, mikor kezet fogott a póksráccal, aki még át is ölelte. Közben Kumikotól érdeklődtem.
- Mennyi idő, mire a sztázisból kiveszik?
- Öt perc, lévén elég gyorsan ideértetek. Addig hívjuk fel a többieket a csapatból.
Egyet kellett értenem. Gyorsba felhívtunk mindenkit azért, hogy jöjjenek. Itt az igazság pillanata. Egyetlen dobásuk van Eriéknek.

Amíg a doki meg nem jött azzal, hogy sikeresen kiemelték a kamrából és ágyba fektették, addigra majdnem mindenki megérkezett. A társaság bemutatkozott az eredeti Erinek, Deku is befutott az eredeti univerzumból.
- Hallottam a hírét, hogy Kohei megoldotta a Rewind kitanulását és már Mirio visszakapta erejét.
- Igazat beszélt. De csak én kaptam vissza az erőmet. Az itteni még nem. Most fog az eljönni. -mondta az eredeti Mirio. Ekkor jött ki az orvos, de mellette Recovery Girl is jött.
- Mirio kómában van.
- Hogy értve? -vakarta a fejét Eijiro.- Hiszen itt van mellettünk.
- Nem az eredetire célzott, te pupák. -morogta Ashido és megborzolta barátja haját.
- Szóval… ha számolásom nem csal, akkor nem fogja megérni a másnapot. Ha megvan a gyógymód, akkor vessétek be most.
A két Eri elsápadt. Peter biztatta.
- Sikerülni fog. Egy hős szíve van bennetek, angyali mosollyal. És ahogy All Might mondta: Mosolyogj és akkor minden rendbe fog jönni.
Nem voltam biztos, hogy ezt így mondta, de megtette a hatását a beszéd. Kéz a kézben ment a két kislány a gépre kötött Miriohoz és megfogták szabad kezükkel a srác kilógó kezét. Ekkor kezdődött el minden. A teljes kórtermet zöldes fény borította be.
- Azta mindenit. Ez az erő hatalmas. - mondta Midoriya.
- Még a One for Allnál is erősebb. Sőt, bármilyen Quirknél a világon. -nyögte döbbenten Deku. Két perc után kezdett látszani, hogy a rákos sejtek tisztulnak és a kékes árnyalat eltűnt az ajkairól. Bizakodó voltam, de elég hamar meglátszott, hogy a gyógyításba egyetlen kegyetlen nagy hiba csúszik be. Sajnos, elsiklottunk egy tény felett. Nincs erőkapacitásuk egy ilyen volumenű sérülés begyógyításához.

A két Eri ereje elkezdett meginogni. A zöldes fény tíz perc után elkezdett szakadozni.
- Mi történik? -kérdezte Midoriya.
- Kezd fogyni az erejük. -vágtam rá.
- De az lehetetlen. Tegnap simán meggyógyítottak és csak minimális ideig voltak kidőlve.
- Az meglehet, de egy tényezőről te is elsiklasz. Az erőd visszaadása messze nem igényel annyi energiát, mint egy végstádiumban lévő rákos visszahozatala az életben.
- És van valami módszer arra, hogy erőt adjunk nekik? -kérdezte Deku.
- Csak a Accumulation Quirk típusúak adhatnak nekik erőt. A gáz az, hogy az OFA Miriónál van, továbbá…
- Bennem. -vágta rá Deku és elindult a két Eri felé. Már a zöldes aura kezdett kialudni, mikor Deku a két kezét a kislányok hátára tette.
- Ne féljetek. Miért? Mert itt vagyok! -mondta Deku vigyorogva és aktiválta Quirkjét. Így a zöldes fény ismételten erős lett, ha nem erősebb. A kórház egyes dolgozói megpróbáltak volna közbeavatkozni, de Recovery Girl közbenjárásának hála, ez nem történt meg. Fél órája tartott a fényorgia, mire lassan kialudt. Deku minden erejét a két Erinek adta. Mikor ránéztek, már akkor tudták, hogy sikerrel járt a gyógyítás. Mirio immár úgy nézett ki, mintha aludna. Az életjelei normálisak voltak és levehették a lélegeztetőgépről is.
- Megcsináltuk. -súgta Deku rogyadozó lábakkal.
- Igen. De ez nélkületek nem ment volna.- súgta az eredeti Eri és a másikkal egymásra rogyva dőltek össze. Odamentem hozzájuk és megérintettem a homlokukat.
- Belázasodtak.
- Akárcsak nálam. Elviszem őket egy üres betegszobába.
- Hagyd csak. Már hoznak három ágyat. Arra dőljetek csak le.
Nem ok nélkül mondtam. Három ágyat hoztak be a nővérek, míg az orvos vért vett a kába betegtől. Ezekután mindhárman elaludtak.

Két órával később a mostohalányom felébredt. Rei és én ápoltuk, míg az eredeti Erit a pártfogoltja. Kumiko és Peter is ott voltak. A póksrác azonnal Eri nyakába ugrott.
- Hála égnek, hogy jól vagy. -sóhajtotta.
- Rendben vagyok. Kicsit kótyagosan bár, de ez mellékes. -súgta Eri és átölelte Petert.
- Betegre aggódta magát. Még sírt is. -mondtam.
- Ez… nem igaz. Csak belement valami a szemembe.
- És mégis mi?
- Könnyek.
Kumiko felnevetett, igaz halkan. Közben az eredeti Eri is felébredt.
- Sikerült a gyógyítás? Mirio még él? - kérdezte olyan gyorsan, hogy azt egy vipera is megirgyelné.
- Még nem tudjuk. Jelenleg zajlik a vérvizsgálat, ha jól emlékszek.
Mindkét kislány arcára kiült az aggódás.
- Mi a legrosszabb forgatókönyv? -kérdezte Deku, aki lassan felemelte szemhéját.
- Sikerült meggyógyítani, de sem az alap Quirkjét, sem pedig a One for Allt nem kapja vissza. -válaszoltam, de gyorsan próbáltam optimista irányba terelni a témát. -Ám, amekkora erőt belefektettetek, attól még Tora, de a Promised Neverland második évada is életre kelne.
- Jajj, apa. Ez nagyon durva volt. -mondta a mostohalányom és lefejelte a térdét. Mindannyian türelmetlenül vártuk a végeredményt. Tíz perc múlva Recovery Girl jött be a szobába.
- Megjöttek a vérvizsgálat eredményei. A jó hír az, hogy teljesen egészséges vérkép lett a vége.
- De mi a rossz hír? -kérdeztem, mire elmosolyodott.
- Nincs olyan. Még jobb hír van. Ha minden igaz, visszakapta a képességeit.
Ekkor mindannyiunkat azonnali örömhangulat töltött el. Sikeres volt Eriék gyógyítása és immár végérvényesen kitanulták a Rewindot.
- Na jó, az egyetlen rossz hír az elhanyagolható. Egy napig tart, mire a kómából felébred. Ez viszont várható afféle gyógyítási mellékhatásként.
Ekkor Midoriya jött be és átölelte a két Erit és Dekut egyszerre.
- Nagyon hálás vagyok nektek, hogy segítettetek nekünk. Örökké hálás…
- Ugyanmár, mi is segítettünk a ti Miriótoknak, ez a minimum. -mondtam.
- Amint ti is felépültök, akkor elmegyünk szórakozni valamerre. Ez bő jutalom, nem drágám? -kérdezte Rei tőlem és hozzámbújt.
- Naná. Viszont, most elmegyek egy kis időre, majd jövök.
Ez jelentette nálam a cigiszünetet. Amint kiértem a dohányozni szabad részre, kivettem a cigitartómból egy újabb szálat. Éppen készültem volna meggyújtani, amikor valaki már valaki meggyújtotta. Odanéztem. Kohei volt az.
- Köszi. -mondtam és beleszívtam az első slukkba. Ő csak bólintott.
- Egy valamit nem értek. Miért segítettél ennyit?
- Emlékszel a tárgyalás napjára? Amikor elcibáltalak téged és Rolandot, mert a felgyülemlett szart, ami ért abban az egy évben le akartam rajtatok verni?
- Igen, tisztán.
- Komolyan gondoltam, hogy sajnálom és úgy éreztem, hogy vissza kell fizetnem nektek. Emiatt, mikor hírét vettem, hogy a te Miriód haldoklik, azonnal engedélyt adtam a Targatos börtön felé, hogy beszélhessetek Overhaullal. Viszont a dimenzió kapu hasadás már váratlan akadály volt. Éreztem, hogy cselekednem kell és felhívtam a saját Mirio Togatámat, hogy menjen a kapu felé. Ám, az utolsó löketet az adta, hogy a két Eri összefogott. Volt sejtésem, hogy kitanulni az összhangot a két hasonló Quirknél lehetetlen lenne ennyire rövid idő alatt, így egy kis teleport és időlassító tér és már ez is megoldódott. És mire ideérek, már győzelemmel zártátok a napot.
- Mindez nélküled nem jöhetett volna létre.
- Te is kivetted a részed, Ragna. Mindannyiunk érdeme.
- Végülis, igazad van. -mondtam és elszívtam a maradékot a cigiből.
- Apropó, megnéztem az Ace Attorney második évadát. Tényleg olyan jó, mint amilyennek elmondtátok.
- Örülök, hogy tetszett. Nekem viszont mennek kell. Ha nem gond, Eri és Mirio még ittmarad pár napot.
- Nem gáz az. A Bones jó szokásához híven recappel nyit, szóval nem gáz.
- Azokat én is átugrom. Érthető húzás, de én speciel nem csípem őket.
- Rendben.

Két nap telt el és Mirio ugyan még mindig a kórházban volt, megfigyelésen, addig a két Eri jól kiszórakozta magát. Az eredeti Mirio sokat tanult Reitől a főzés tekintetében. A harmadik nap reggelén már Mirio és Eri a dimenziókapunál álltak és búcsúzkodtak. Az eredeti Eri fejében kérdés fogant, amit akkor tett fel, mikor a mostohalányomat ölelte.
- Találkozunk még valaha?
- Remélem, minél korábban. Apa is biztos szívesen fogadja a vendégséged, ahogy anya is. És szívesen megosztom veled a játékaimat. Peter is nagyon örül egy újabb barátnak, de ő már csak ilyen. -nevette el magát és ismét hozzám jött a kezemet megfogni. A két vendég megfordult és visszament a saját dimenziójába. Őrült napok voltak, az egyszer biztos, de nagyon élveztem.