Sziasztok! Ezzel a fejezettel lényegében elbúcsúzik az olvasóktól. Ebben természetesen xx18Rolandxx és Mangekyo 022 is a segítségemre lesz. Vele kezdjük és én fogom a sort zárni.

xx18Rolandxx.

Üdvözlet mindenkinek , itt xx18Rolandxx és egy újabb kis véleménykifejtést fogok most prezentálni nektek, ami nem másról fog szólni mint hőn szeretett Ragna kollégánk nemrég véget ért fanficction folytatásáról , a High Score Girl 1999-ről.

 Mielőtt a véleményemet prezentálnám nektek egy kicsit beszélnék az írás alapjául szolgáló mangáról és animéről. A High Score Girl eredetileg egy 2010-től 2018-ig futó manga volt, ami a Big Gangan magazin oldalain volt olvasható és ugyanaz az Oshikiri Rensuke készítette aki például a meglepően jó Misu Misou című horrormangát is készítette. Abban az évben mikor a manga véget ért be is jelentették az anime adaptációt, amit a J.C Staff stúdió készített majd 2019-ben jött is a folytatás, aminek a nyitva hagyott története kollégánkat arra ösztökélte, hogy A Stra Knight Deku című írása  mellett belevág a HSG saját maga által írt változatába (és nem mellesleg a manga folytatása a Dash! is utálat tárgya lett, de abba most nem mennék bele részletesebben, mert még azt sem érdemli meg az a fércmű.)

 Magából az animéből csak az első évadot láttam és tetszett is annak ellenére, hogy a romantikus művekkel világéletemben kritikus voltam illetve mindig is voltak fenttartásaim az ilyen művekkel kapcsolatban. Persze rá lehet ezt fogni arra, hogy fiú vagyok és elsősorban a lányok tudják jobban élvezni az ilyen műveket, de ott van például az Ore Monogatari!, a Wotaku Ni vagy a mostani őszi szezonból a Tonikaku Kawaii című animék amik mind megmutatták, hogy lehet készíteni a műfajban jó példákat, csaj akarni kell.

 A fenttartásaim közé tartozik, hogy egy romantikus anime ne menjen át szappanoperába vagy műdrámába.  Na, most a HSG 1999 sajnos pont beleesik, a szappanopera kategóriába lévén minden benne van, amit egy brazil vagy mexikói szappanopera nyújt úgy, mint egy társadalmi rétegek által elválasztott pár, gonosz szülő, kedves szülő, ármánykodás, szarkavarás stb de a HSG 1999 még éppen meg tud állni azon a színten ahol már nem kínkeservesen kínos az egész. Ennek pedig az egyetlen oka, hogy Ragna kolléga akárcsak a SKD esetében itt is remekül vegyítette a saját kreálmányait az alapművel. Ez cak fokozódik, mikor megjelennek a történet negatív karakterei illetve a fő antagonista is, de nem elhanyagolható tény, hogy a karakterek közti játszmázások is remekül lettek megírva, gondolok is főleg a Daniel és Morrison között lezajló csatározásra ahol kvázi mindkét fél tudja, hogy ha csak egyszer is hibázik, akkor annak komoly következményei lehetnek. Az ilyen dolgok teszik szerintem ezt a művet nagyon szórakoztatóvá az egyik oldalról. A másik oldalon meg ott van ugye a játékok.

 Nos, akik régebb óta ismernek, azok tudhatják, hogy sosem voltam egy nagy videójátékos. Mondhatnám azt is, hogy kvázi semennyire, de inkább azt mondanám, hogy megragadtam a Super Mario és a Street Fighter szintjén. Szóval ez az a pont ahol a mű főleg azok számára lesz élvezhető a sok utalgatás, játékmenet és bemutató miatt, akik kvázi ebben az érában, vagyis az Arcade játékok korszakában nőttek fel , rengeteget játszottak vagy játszanak a mai napig is az ehhez hasonló játékokkal. Ugyanakkor a nosztalgiafaktor, ami e részekből árad, nos… nem is tudom , van egy fajta hangulata és bája, ami visszaidézi az olvasóban a gyerekkorát, de mégsem megy át céltalan nosztalgialovaglásba, mint más művek, amik kvázi egyedül a nosztalgiára építve akarják eladatni magukat a régi fanoknak. Egyszerűen csak jó érzés olvasni azokat a részeket ahol a szereplők egymással játszanak, és ilyenkor be van mutatva egy-egy klasszikus játék játékmenete így ezeket azok is képesek élvezni, akik amúgy nem ismerik ezeket a játékokat. Látszik, hogy kollégánk nagyon benne van ebben a témában és szereti is ezeket a játékokat és ez a szeretet minden egyes játékmenet leírásából lejön, főleg mert akárcsak harcjeleneteket , játékmeneteket is piszok nehéz írni, mert ezeket látni kell.

 Tehát egy szó, mint száz a történet egy elhasznált romantikus klisé, de a játékos mellékszál képes ezt elfeledtetni az olvasóval és egy idő után már fel se fog tűnni neki. Viszont a romantikus szál akkor is elromolhat, ha nincsenek egy műben jó karakterek. Már pedig a HSG 1999 dúskál a jó , izgalmas és érdekes szereplőkben.

 A szappanoperákkal ellentétben itt megcserélődtek a szerepek , tehát a fiú szegény, míg a lány dúsgazdag, de remekül van megírva a Yaguchi és Oono közti szerelmi szál. A kettejük közti kémia jól működik, hiszen két olyan személyről beszélünk, akiket a játékok iránti szenvedélyük hozott össze. Yaguchi már önmagában is egy szerethető karakter, hiszen a műben mindent elkövet, hogy élete szerelmével lehessen, még ha ez azt is jelenti, hogy sanyargatja vagy kínozza magát. Oono ezzel szemben pusztán a gesztusaival és cselekedeteivel kommunikál gyakorlatilag a mű végéig ám Ragna olyan jól írta meg a karaktert, hogy minden mozdulatából árad a szerelem amit Yagichi iránt érez, de más érzései például a dühe vagy a meglepődöttsége is átjön, ám mikor a végén megszólal, na, az a csúcs, de arról picit később.

 Fontos szereplők még ugyebár a két főszereplőnek a családtagjai és barátai. Igazából ők betöltik a szerepüket, mind Makoto, Hidaka és Namie is jól megírt karakterek. Akikről inkább beszélnék azok az original karakterek. Először is ott van ugyebár Daniel, aki egy roppant érdekes férfi, amolyan anti Seto Kaiba-ként is lehet tekinteni rá. Gazdag házban nevelkedett, ám sanyarú sorsú srác aki azonban ennek ellenére nem lett egy shithead karakter aki magasról lesajnál mindenkit hanem egy éles eszű és roppant segítőkész karakter aki mindent elkövet, hogy akár ő maga akár a szereplők elérhessék a céljaikat és ehhez nem rest kockáztatni még ha a tervei elsőre nem olyan biztosnak tűnnek.

 És akkor ejtsünk is pár szót a nevelőfaterról azaz Morrisonról. Egy igazi rohadék alak, a bad parent mintapéldánya és minden egyes megmozdulása úgy lett megírva, hogy zsigerből lehessen utálni ám ugyanakkor a vége felé remek karakterfejlődésen esik át és ha még nagy nehezen is de változtat a hozzáállásán a dolgok iránt. A lezárása pedig pont ezért szomorú és tragikus.

 Aztán ott van ugyebár a Team Yomi azaz a negatív minion karakterek, akik közül csak egy valakit emelnék ki: Raptort. Egy igazai gyűlölnivaló, szánalmas sore looser karakter akiről kollégánk gondoskodott, hogy már az első megjelenésekor utáljuk és ez a történet folyamán egészen a bajnokság lezárásáig így is marad. Viszont mind Morrison, mind Raptor eltörpül az igazi főgonosz mellett: Lillith Ooono avagy Szörnyella deFrász V2.

 Lillith a világ egyik leggyűlölnivalóbb női karaktere. Egy jégszívű, hideg, számító, gonosz és kárörvendő nőszemély, aki a pénzen és hatalmon kívül nem szeret senkit és semmit illetve mindnekinél okosabbnak hiszi magát, ám ahogy szép lassan lelepleződik és elnyeri méltó büntetését az mocskosul kielégítő, de mégis a legjobb rész, amikor a lánya Akira olvas be neki. Az volt számára az a pont, amikor minden kártyvárként omlott össze az életében és egyre lejjebb süllyedt még végül a vigyorgóban kötött ki. A történet szerintem onnét vált igazán izgalmassá, hogy ez a nő megjelent. Illetve ott van még Jago aki szerintem simán a sztori legviccesebb karaktere. A beszólásait nem lehet röhögés nélkül kibírni. Annyira megszerettem a karakterét, hogy remélem, kap egy spin-off sztorit valamikor. :)

 Szóval ez lenne a véleményem a HSG 1999-ről, egy szórakoztató romantikus történet, amit nagyon élveztem, még ha a sok játékos utalásból sokszor nem is értettem semmit, sem de annyira jó volt olvasni ezt a művet. Ez volna tehát  véleményem és további sok sikert Ragna kollégánknak :)  (főleg ha meggondolta  Jago spin-off sztori ötletét :D  )

 Mangekyo 022.

Szegasztok!

Ezt is megéltük: Ragna1992 „High Score Girl 1999” fan fiction műve befejeződött!

Emlékszem még, amikor együtt megnéztük az eredeti High Score Girl animéket. Az első évadot mindketten szerettük, majd kaptuk az agyvérzést, amikor bejelentette a J.C. Staff, hogy egy három részes OVA miniszériát fog kiadni. Aztán megörvendtünk a második és egyben utolsó évadnak, mely lassan indult be, de a második felétől már nem győztük várni az újabb részeket. A lezárás pedig egy valódi szívmelengető élmény volt. Viszont Ragna úgy érezte, hogy ezzel nem volt lezárva, s előjött egyszer azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha készítene egy „folytatást”, melyben lezárná Yaguchi és Onoo kalandjait egyszer és mindenkorra. Erre én azt mondtam, ha képes a Starknight Deku mellett még ezzel is foglalkozni, akkor természetesen besegítek. A többi történelem lenne, de azért felfedek pár részletet a kulisszák mögül.

Először is azt kellett kitalálnunk, hogy miről szóljon és hogy hogyan érjen véget. Aztán azt javasoltam, hogy visszafele dolgozzunk, hogy ki tudjuk kerülni az ellentmondásokat. Ugyanis a discovery writting egyik legnagyobb problémája, hogy ha az olvasó vagy néző egy idő után újra elolvassa vagy megnézi az előző részeket, akkor nagy eséllyel találhat ellentmondásokat és joggal mondhatja, hogy az író az ülepe sötét és bűzös feléből kaparta elő a történeti csavarokat. Miután ezt kitárgyaltuk, elkezdtünk gondolkodni esetleges új karakterekről és történetszálakról, melyeket aztán úgy kellett beleraknunk, hogy ismételten visszafele is működjön. Igaz, így nehezebb „váratlan fordulatokat” írni, de nem lehetetlen, s inkább legyen egy „plot twist” jól felvezetve, mely nem tűnik többszöri újra olvasás után „ass pull” marhaságnak, mint egy váratlan csavar, melyet utólag magyaráznak ki, de ég így is ezer sebből vérzik. Az új karaktereknek először a történetben játszott szerepüket szabtuk meg, hogy mikor ki miért jelenik meg és mit ad hozzá a történethez. Ezután találtuk ki a külső-belső jegyeiket, majd végül a nevüket. Gondolom az animék és videójátékok rajongóinak számtalan utalás volt ismerős. Miután megvoltunk a karakterekkel, elkezdtünk foglalkozni a történettel, hogy ilyen nagy fordulatok legyenek, illetve milyen kihívások elé helyezzük a főhősöket. Gondolom a fan fiction neve alapján kilehetett találni, hogy főleg mely játékokat vettük elő, s melyek voltak azok, amiket hiába szerettünk, kronológiailag már nem rakhattuk bele. A Tekken 3 mindenképpen hiba lett volna nem kihagyni. A Street Fighter Alpha 3 bajnokság Ragna ötlete volt, melyet szerintem jól vezetett végig. Próbáltunk minél több játékot belevinni, mint a Nintendo World Championship kazettákat, illetve magát a nagy Game World Tenkaichi Budokai’99 versenyen látható valamennyi játék. A 22-ik „round” (avagy fejezet) szépen illusztrálta, hogy milyen nehézségeken mentünk végig, ugyanis nem akartunk kizárólag verekedős játékokat berakni. A Twinkle Star Sprites és Puyo Puyo játékok remek választásnak bizonyultak, ahogyan a King Of Fighters 98’ Slugfest is. Az utolsó játék volt a döcögős, hogy mi legyen. Én javasoltam, hogy legyen a Garou Mark Of The Wolves, mivel ama évben jelent meg és igencsak alkalmasnak tűnt egy nagy fináléhoz.

Természetesen a sok előre tervezés nem jelenti azt, hogy 100%-os a forgatókönyv, mivel mindig jöttek újabb ötletek, hogy mivel tudnánk megfűszerezni az egészet. Szerencsére eme változások nem követelték meg annyira a foreshadowing jelentőségét, mivel ezek inkább az érzelmi és romantika szálakra összpontosultak. Ilyen volt például a fináléban Yaguchi és Onoo együttes játéka, melyet bevallok a Yu-Gi-Oh! 5D egyik párbaja (Jack és Carly kontra megszállt Tetsu a kórházban), valamint a 2019-es Sakura Wars egyik jelenete, ahol a főhős és az egyik potenciális szerelmi választott együtt olvasnak egy könyvet). Bár a romantikához nem nagyon értettem, próbáltam segíteni Ragna-nak pár ötlettel.

Mivel Ragna-nak is közbejöttek pár halaszthatatlan ügy (munka és a többi), így én és xx18Rolandxx néha átvettük az írást. Példának okáért a King Of Fighters 98’ Slugfest versenyt én írtam. Ilyenkor megnéztem néhány gameplay-t, megkerestem külö9nböző videojáték oldalakon a karakterek támadásainak és mozdulatainak a leírását és nevét, valamint próbáltam úgy írni, hogy ne legyen túl monoton – hogy mennyire sikerült, az már más kérdés. Ezen kívül még a Garou Mark Of The Wolves verseny néhány meccsét is én írtam. Természetesen mivel ez elsősorban Ragna műve volt, így mindig mondtam neki, ha valahol valami nem tetszik, akkor azt nyugodtan átírhatja.

Mit kedveltem a legjobban? A rengeteg videojátékot, amit felhoztunk a műben, az azokról való beszélgetést, hogy mely játékokat rakjuk be és mikor. Ezen kívül szerintem az új karakterek nagyon jók voltak. Kedvencem Namire és Jago voltak. Raptor sorsáról nagyon sokat beszélgettünk, mivel szerintem nem volt szükség Lilith után még egy karakterrel így kegyetlenül elbánni, főleg hogy a legtöbb gonoszság mögött Lilith állt, míg Raptor már lassan csak egy megtört váz volt. Ugyanis bár szeretjük, hogy ha nem bánnak kesztyűs kézzel az antagonistákkal, van egy határ, hogy ki miért mekkora büntetést érdemel. Ami tetszett, az Hidaka és Raptor közötti rivalizálás és Chikuron behozása volt, aki még jobban elmélyítette a cselekményt és az Akira család hátterét. Ezenfelül jókat tudtam röhögni a poénokon és az egymásnak való odaszúró megjegyzéseknek – lásd amikor Lilith kiosztja Chikuron csapatát a Garou elődöntője után.

Ami miatt szomorú vagyok, az az volt, amikor Ragna elmondta, hogy hála a magyar fanfordítók lustasága miatt a High Score Girl anime nem volt annyira ismert, mint mondjuk a My Hero Academia anime, amit már kb 805 különböző csapat fordított, míg a High Score Girl második évadjának egy darab betűje nem volt lefordítva. Ezért is kért meg Ragna, hogy készítsek egy „összefoglalót”, ami felvezeti az olvasót a High Score Girl 1999-hez. Nem mondom, nem volt könnyű dolog, mivel nagyon utána kellett járjak, hogy mikor mi történt, kivel, hogyan, mivel, valamint fontos volt úgy megírnom, hogy az olvasó is szórakozhasson és beleláthasson a karakterek érzelmi világába, ami szintén nem volt könnyű, mivel napló formában írtam Yaguchi szemszögéből, mely bárhogyan is nézem a legjobb módja volt annak, hogy részletesen bevezethessem az olvasót a High Score Girl világába.

Poén, hogy időközeben a mangaka kitalálta, hogy készít egy folytatás szerű spin-off sorozatot Hidaka főszereplésével, melynek én már alapból nem adtam túl sok esélyt, mivel bár Hidaka nagyon a szívemhez nőtt, az olvasókat jobban foglalkoztatta a két főhős sorsa. Sajnos a félelmem valóra is vált, de sajnos sokkal rosszabb lett, mint amire számítottam. Az outro megírásakot még csak a 11-ik fejezet jött ki, de a hetedik fejezetig csak egy darab PSP gép került elő. Azután is csak pár alkalommal, mint a House Of The Dead 2, ami nem lett volna baj, ha már nem a Playstation3 és Xbox360 korában játszódna a történet, ahol mér rég kint volt a House Of The Dead 3, de talán már a House Of The Dead 4 is.

Mindenesetre én boldog vagyok abban, hogy részt vehettem eme fan fiction elkészülésében, még ha csak segítőként is. Remélem nektek is ugyanannyira kellemes volt, mint nekünk. Sok boldogságot kívánok Yaguchi-nak és Onoo-nak, valamint gratulációt Ragna-nak eme hosszú, terjedelmes, de humoros és izgalmas szerelmi történet megírásához!

Ragnafan1992

High Score Girl. Ami mások számára egy tipikus romantikus komédia manga/animesorozat, az számomra egy zseniális húzással bíró, éveket átkaroló utazás. Az immár etalonná vált darabhoz írni szerettem volna egy minőségi folytatást, ami amellet, hogy továbbviszi hőseink történetét, remek táptalajt mutat be a korszak videójátékairól is (ahogyan tette ezt az eredeti.) Ebbe engedek betekintést. Ha már a videójátékok végére szokás berakni egy készítők listát, itt se maradhat ki. És mivel elég kevés olvasója van ennek (erről később.), így még azt az extrát is megengedhettem magamnak, hogy a teljes „Hogyan készült” szegmenst írjak. Három részre lesz lebontva, 12 menetekre.

1. (Yaguchi naplójától a Round 11.-ig.)

Az egész 2019. December végével kezdődött, nem sokkal az utolsó rész megnézésével. Akkor jött be frissen a hír, hogy jönni fog a High Score Girl Dash, ami spinoff és Hidakáról fog szólni (erről később.). Ez már bőséges üzemanyagot adott arra, hogy nekivágjak a folytatásnak, ami időugrással operál első lépésben. Így lett a cím után odabiggyesztve az 1999.-es szám. Már az elején be kellet hozni egy új szereplőt, aki Akira Oono kijelölt férje lesz, és később ő indítja be a folyamatokat. Így lett kitalálva a gazdag bankár, Morrisons Fortesque mostohafia, Sir Daniel Michael Fortesque, ami utalás a Medievil nevű kultklasszikus játék főhősére. A fő sztorija adta magát: Egy videójáték rajongó, aki megveti a sznob réteget, mondván lelketlen pénzeszsákok. Eközben persze Yaguchi Haruot és Hidakát is vezetnem kellet. Eleinte fogalmam se volt, hogyan találkozzon össze az álompáros. Első terveimben az volt, hogy Yaguchi kijut Amerikába, ám ez már akkor képtelenség lett volna, lévén, akkor a videójátékok szorulnának háttérbe és a családi dráma menne ezerrel, ami valljuk be: Túl korai lett volna. Úgyhogy maradt az, hogy Danielék jöjjenek Amerikából Japánba. Ezen fejezetek elég rövidek voltak utólag visszanéznve.

Az eredeti történet fő gerincét a videójátékok tették ki, így ezt nemcsak megtartani akartam, hanem még emelni is a minőségi lécen (közben meg abban reménykedni, hogy ne rúgjam le és találjam el vele a tesitanárt. Erről majd később mesélek.). A szerencse és a nosztalgia az én oldalamat fogta, lévén tele van pakolva retro játékokkal a gépem és a kedvenc verekedős játékomból, a Tekken 3-ból egy minibajnokság kiagyalása nem volt túl nehéz feladat. Csak végigjátszottam újra és már Mangival közösen dobtuk össze a tervet. Ám, egy újabb karaktert is kiagyaltam, ami szeges ellentéte mindannak, amit Yaguchi képvisel. Egy igazi rohadék, akit csak Raptor néven ismernek. Akinek a név nem cseng, annak elmondom, hogy a Yugioh animéből van. Pontosabban, az egyik legirritálóbb gonoszról van szó, akit Juroichi elvert még az első évadban. Innen viszont minden adta magát: A torna Yaguchi győzelmével zárult, Oonoval újra találkoztak és Danieltől megtudta a végső célt: Megfelelő pénz megszerzése bajnokságokon keresztül. Ennyi lenne az első fele, ám egy olvasóm felhívta a figyelmem egy igencsak durva dologra. Anno szenttül hittem, hogyha már a High Score Girl első évadját teljesen lefordították, akkor minimum az egészet megcsinálták. A nagy büdös helyzet az, hogy az OVA trilógiát törölték, a második évadba a fordítócsapat bele se kezdett. Szóval, nem volt mit tenni, megkértem Mangekyo 022 kollegámat, hogy csináljon egy extra fejezetet, amiben az eredeti történetet meséljük el. Meglepetésemre, két nap alatt megcsinálta és úgy, hogy végig Yaguchi szemszögéből legyen követhető. Ezzel reméltük, hogy több olvasó is becsatlakozik.

2. (Round 12-24.)

Ez volt a pont, ahol időszerűnek találtam egy remek eszköz bevetését: A szülők bemutatását. Ugyanis, egy oneshot erejéig a mangaka megmutatta Akira és Makoto anyját, de ennyi. Ami engem illetett, többre volt szükségem, hogy a cselekmény rendesen beinduljon. Eleinte mindegyik szülőt lelketlen mocsoknak akartam beállítani, mire Mangekyo előállt az ötlettel: Mi lenne, ha csak egy-egy családtag lenne gonosz, míg a másik a rendszer áldozatát veszi magára? Számomra ez remek ötletnek tűnt, de sajnos a Round 12. egyszerűen nem akart menni, ezért Mangekyo átvállalta a szülők bemutatását. Amit kézhezkaptam, attól az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Lillith Oono karaktere kellően jól sikerült, ahogy Narumi Oono és Eleonore Fortesque bemutatása is. Ami viszont kiütötte a biztosítékot, az a tonnányi slapstick komédia, ami egy Bolondos Dallamoktól még elvár az ember, de ide nem terveztem biggyeszteni. Végül, ezt meghagytam, ha már szenvedett vele, mást változtattam meg. Kevin Willet, vagyis Jago eleinte eléggé száraz karakternek lett leírva, ám egyetlen dolgot megváltoztatva már jobb karakter lett belőle. Nevezetesen, hogy folyton nyíltan kijelenti, hogy Lillith az ágyban fekete özvegy, avagy a hímet kivégzi párzás után (enyhébb esetben a férfi medencecsontja bánja.). Ahogyan az idő haladt és a szülők is képbejöttek, a szálak is összefonódtak. Továbbá, válaszokkal is szolgáltam pár kérdésre (pl. Akira az eredetiben miért nem szólalt meg egy mukkot sem.)

Ami a videójátékos részt illeti, itt bizony elengedtem a fantáziámat. Elöszőr is a Nintendo World Championship, amit a játékokban jártas ember lazán kiszúr, hogy kamu, hiszen nem volt ott a Nintendotól senki (Pedig az kell, ha egy ilyen miatt rendezel bajnokságot). Persze, eleinte viccnek szántam azt a részt, hogy Yaguchi anyja, Namire is képes legyen játszani, de végül megtartottam az ötletet. Aztán jött a Street Fighter Alpha 3 bajnokság, amit direkt Raptorral és a társaságával akartam elcseszerinteni. Persze, közbejött más hülyeségem is. A bemondónő, aki R.Mika cépében feszít, vagy Felicia és Rolento megromlott testvéri viszonya is ilyenekből jöttek elő. Itt még az a szerencse is segített, hogy akkor elég sokat játszottam Mangival egymás ellen, így annak forgatókönyvét is lazán ki lehetett dolgozni. A végén persze nem állt szándékomban temetni Raptorékat és még szerepeltek a második harmad utolsó fejezetében. Az utolsó harmad előtti bajnokságnál viszont már összegyűlt kellő mennyiségű fejezet, hogy belevágjak a High Score Girl Dash!-be, aminek a végeredménye egy nettó csalódás lett. Aki lemaradt az Anime Manga beli posztomról, annak annak egy gyorsan elmagyarázom, hogy mi a gond vele: A videójátékok teljes hiánya, a geciidegesítő új szereplők és az karaktergyilkosság, amit Hidakával szemben elkövettek. Komolyan, egy érzelmekkel teli, mégis kemény nőből egy igazi vinnyogó hisztipicsát csináltak, ami egyetlen lépésre eredményezett: Részemről az a hulladék off canon lett, vagyis teljes mértékben ignorálom a fenébe. Így jutottam el arra, hogy összejöjjön Daniellel. Noha erre több időt fektetethettem volna, de így is jó volt.

És akkor következzen Chikuron, mert ez is egy érdekes történet. Kezdetben egy igencsak erős vetélytársat terveztem Oononak, később felvetődött, hogy Lillith miért ne csalta volna meg a férjét, nem egy alkalommal, akkor így már megoldható lett volna az, hogy Makoto és Akira féltestvére legyen. Persze, erről még csak Lillith tud. Ami meg Raptort illeti, eddig sem egy bolyhos nyusziként viselkedett, de a harmadik harmad teszi fel a i-re a pontot.

3. Harmad (Round 25-36).

Ez volt az a pont, ahol írás szempontjából kezdett minden elcsúszni részemről. Szerencsére, a végső videójáték bajnokságra minden játékot bekészítettünk és játszottunk már vele eleget. Viszont, a problémák ott kezdődtek, hogy én marha béna vagyok King of Fightersben, amit rendesen mutatott, hogy Mangekyo folyton szétpicsázott. Szerencsére, átvállalta ezt a részt írásban, ahogy a Garou: Mark of the Wolves részeket is. Így, ami megmaradt nekem az az utolsó pár fejezet, ami lényegében a végjátékot és a lezárást tartalmazta.

Ahogy az lenni szokott, mindent előre megterveztem. Lillith lebuktatását a Death Note Kira lebuktatása ihlette. Ez annyit jelent, hogy az alapja abból áll, hogy a végső gonosz rosszkor fedi fel önmagát. Persze, az odavezető útig Raptor sorsáról is döntenem kellet. Nos, itt eredetileg az lett volna a hivatalos befejezés, hogy mikor felgyújtja a Haruo rezidenciát, akkor a lángok martaléka lesz ő is. Mangekyo most első alkalommal szólt, hogy ez túl durva és ebben igazat adtam neki. Így lett az, hogy a végén jó útra tér. Az Interbank örökösénél viszont mindkettőnk fejében ugyanaz pattant ki, hogy Jago legyen a kiválasztott. Szerencsére, Lillith és Morrisons sorsába nem találtam kivetnivalót, ahogyan Mangekyo sem. Ám, volt egy kurva nagy probléma, ami a döntőig végigkísért. A gameplay jelenetek csak nem akartak összejönni. És amikor megkaptam, a legkisebb problémám volt a javítás. Ugyanis, eredetileg a drámát és a fordulatokat megfelelő mértékben kellet adagolnom. Ám, a szűk időhatár miatt gyakorlatilag a Round 31-re tömörültek a történet legnagyobb csattanóinak nagyrésze. A házasságra tisztán emlékszek, hogy arra rákerestem Googleon, de aztán arra a következtetésre jutottam, hogy a saját kútfőmből könnyebb összepattintani a dolgokat. És ami a végét illette… a negyedik faltörésem azzal, hogy benne szerepletem, az már a tényleges agymenésem volt.

Szóval igen, minden szálat lezártam és a Round 36 kiposztolása után kicsit ürességet érzek magam mögött. Szinte élvezet volt a széria rajongójaként egy folytatást írnom és most, hogy megtörtént, nagyon hiányolni fogom a Yaguchit, Akira Oonot, Hidaka Koharut és Sir Daniel Michael Fortesquet. Ki tudja, talán egyszer visszatérnek, de ez a jövő zenéje.

The End.