1999. Április 13. Fortesque villa, dolgozószoba, 9 óra.

A teljes társaság alig aludt, annyiszor gyakorolták el a szerepüket. Egyetlen tag nem volt beavatva: Morrisons. Reggeli után jött csak és annyit mondott, hogy egy ilyen izgalmat ostobaság lenne kihagyni, pláne nem előre megnézni. Daniel még azt is el tudta intézni, hogy a kinti civil rendőrkocsiban legyen lehallgatásra alkalmas eszköz és lehalgatókészülék az irodájában. Ugyanis, az egész színjáték arra ment ki, hogy vallomást csikarjanak ki Lillithből. Akira volt a legfeszültebb. Számára ez olyan volt, mint a játéktermi verekedős játékok végső főellenfele: Egyetlen hiba és az egésznek kampó.

Fél tízkor megérkezett Lillith. Diadalmas vigyorral nézett végig a társaságon. Yaguchi letörten ült a székben, bilincsbe verve (ami színészi kellék volt csupán.), Oono és Hidaka szemét lesütve ültek Daniel közelében, akin eddig semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni. Morrisons a falnak támaszkodott. Odakint, a lehallgató kocsiban Makoto, Namire, Eleonore és Narumi figyeltek feszülten. Noha nem tetszett a technikus rendőröknek a civil ittartózkodás, egy érzelmesebb mese miatt kénytelenek voltak kivételt tenni.
- Nocsak. A képmutató Yaguchi. – jelentette ki elégedetten Lillith és megragadva Yaguchi haját a saját képéhez emelte. – Látod, ez van, ha nem hallgatsz a szép szóra.
A férfi oldalra fordította a fejét és Oono szemébe nézett, ami úszott a könnyekben. Eddig minden a terv szerint haladt. Most Danielen a sor.
- Igen. Kiderült, hogy Oono szerelme drogot árul a munkahelyén. Mindezt azért, mert hozzá akart menni a nőhöz. Viszont, van egy sejtésem. Maga nem árult el részleteket.
Lillith figyelme Danielre terelődött, így elengedte Yaguchit és odament az íróasztalhoz.
- Ezt meg mire véljem? – kérdezte.
- Momentán, kíváncsi vagyok, hogy miért kellet a lányához hozzámennem.
Ekkor a nő elnevette magát. Pedig, ha tudná, mi folyik körülötte, jobban tenné, ha befogná.
- Tudod, fiacskám, egy olyan profi üzletasszony, mint én is vétek hibákat.
- A sikkasztás nem hiba. – vágott közbe Morrisons hidegen. – Az bűncselekmény. Nyugodtan bevallhatja. Hiszen, senki nem tudna ezen a ponton tanúvallomást tenni. Csak mi magunk vagyunk itt, és ha vége az egésznek, mindenki megy a maga dolgára.
Lillith agyában forogtak a kerekek. Arra a döntésre jutott, hogy miért ne mondhatná el.
- Így igaz. Magát olyan könnyű volt megtéveszteni, mint gyerektől cukorkát lopni.
- Válogassa meg a szavait, Lillith! – kiáltott fel jogos dühvel Morrisons, ezzel eltörve a szivarját. – Lehet, hogy itt nyert, viszont a bizalmamat nem kapja vissza. Inkább dolgozok olyan mellet, aki nem tudja a munkáját, mint egy csalóval.
- Emiatt is csábította el Jagot mellőlem. Eltaláltam? Hadd rontsa el a bankhálózatát, de azt legalább őszintén csinálja.
Daniel sutyiban ránézett az órájára. Még húsz perc állt rendelkezésükre. Azonnal témát kellet váltania.
- Tehát, maga sikkasztott és emiatt keveredtem ebbe a helyzetbe. Mi történt, mikor kiderült, hogy lázadok, ahogy a lánya is az én utamat követi?
- Nem hittem a saját szememnek. – súgta Lillith, majd elnevette magát. – Próbálkozni lehetett, de előkészültem és elküldtem Jagot, hogy nyomozzanak utánatok.
- Sikerrel járt, ehhez semmi kétség. Különben, nem lennétek itt.
- Így van. Hamarabb is lecsaptam volna, ha az ostoba videójátékos hulladékba nem fektettektek volna pénzt. Nem tetszett, hogy így alakult, de kíváncsiságom felülkerekedett minden rossz érzésen. Mit tudhat Akira és mit szeret ebben a szutyok ágazatban, ami romboló hatással rendelkezik a jövő gerenációjára?
- És megkapta a választ? – kérdezte Daniel.
- Részben. Mai napig nem jövök rá, mit élvez bennük, cserébe örömmel töltött el a családi mottónk kiterjesztésére.
- Értem. Ám, amikor lement a torna, rögtön akcióba lépett.
Ekkor Lillith hezitált, de még mindig úgy tudta, hogy más nincs a környéken rajtuk kívül, ezért folytatta.
- Így van. Gondoltam, józanésszel és érvekkel meg tudom győzni ezt a fafejű barmot… - ekkor a még mindig szemlesütött Yaguchira mutattott. -… arról, hogy jobb, ha nem avatkozik a nála nagyobb emberek dolgaiba.
- Természetesen kudarccal zárult. – bólintott Daniel. – Ám, egyetlen harc elvesztése nem egyenértékű a háború elvesztésével. Mi volt a következő lépése?
- Egyszerű: Ha nincstelenné teszem ezt a taknyost vagy megöletem úgy, hogy balesetnek tűnjön. Emiatt, megbíztam Jagot, hogy tegye le azért a nyomorék Raptorért az óvadékot és kérje meg, hogy égesse porig a kócerájt éjfél tájékán. Itt viszont, az a nyápic meg akarta öletni magát. Nem baj, hadd tegye. Eggyel több selejt hullik. Természetesen, lefizettem a firkászokat, hogy balesetet írjanak.
Ekkor Yaguchi kis híján kikelt magából, de még tartotta a szerepét. Nem szabad most pattognia. Daniel kezei is kis híján ökölbe szorultak, miközben próbált a hangja nyugodt hangnemet megütni.
- Szóval emiatt mondják, hogy ne bízz meg a hírekben. Értem. Ám, ezt a húzást sem nevezhetjük sikeresnek.
- Igen. Valahogy megfülelték és idő előtt leléptek. Ekkor vettem kézbe az ügyet. Vettem némi drogot és megbíztam azt a narkós fasz Sant, hogy sározza be Yaguchi hírnevét.
- Ez viszont, sikerrel járt. És most itt vagyunk. A jelenben, ahol maga áll győzelmi pozícióban.
- Az nem kifejezés. Öt perc múlva a zsaruk bilincsbe viszik el Yaguchit és minden visszatér a normális kerékvágásba. A válóper pedig semmisé lesz.
- Ez tévedés. – tájékoztatta Morrisons a nőt, akinek az arcán ragadt a mosoly. – A feladatod az volt, hogy akadályozd meg a válást. Most hadd tegyek fel egy kérdést: A fiatalember besározása és börtönbe vitele mit változtat meg a helyzeten? Semmit. Tetteid egyenértékűek azzal, hogy nem vetted komolyan a kérésemet.
- Ez nem igaz. Ő tehet mindenről! – mutatott Yaguchira Lillith, egyre jobban felemelve hangját. – Ha ő nem lenne, akkor ez az egész ügy nem létezett volna!
- Ez igaz, Daniel? – kérdezte Morrisons.
- Részben. Amúgysem illettünk volna össze, tehát előbb vagy utóbb szakítás lett volna a vége.

Ekkor megkondult a lenti óra és szapora léptek zajai hallatszottak lentről. 10 óra van. Lillith kiakadása egyből démoni nevetéssé vált.
- Lényegtelen. A rendőrség eljőtt ezért a selejtért! A lányommal később foglalkozok. Ami meg az apját és az idősebb lányomat illeti, ők meg hamarosan lapátra kerülnek. Selejtek mind.
Ekkor Yaguchi szólalt meg.
- Abban ne legyen olyan biztos, maga lelketlen, mocskos, alávaló némber.
Erre Lillith elbizonytalanodva nézett rá és döbbenten állapította meg, hogy mosolyog.
- Game Over a maga karrierjének. Folytatási lehetőség pedig a sitten lesz.
A nőnek reagálnia sem maradt ideje, mikor Makoto, Eleonore, Narumi és a két rendőr bejöttek.
- A nevem Sumire Soichiro! Lillith Oono! Ezennel le van tartóztatva sikkasztásért, okirat hamisításért, emberölési kísérletért, felbújtásért és becsületsértésért!
Ekkor Danielék saját szemmel látták a démon nő arcán a döbbenetet. Lillithnek most esett le, hogy kijátszották.
- EZ CSAPDA! Tudtam, hogy ilyen húzásokkal próbálkoztok.
Ekkor Daniel is elmosolyodott.
- Így van. Mit hitt, maga boszorka? Csak ön tudsz övön aluli húzásokat? Hát nem.
- Már a kezdetek óta volt egy érzésem, hogy maga undorító, takonygerincű mocsok. – szólalt meg Yaguchi. – Narumi már egy hónappal korábban figyelmeztetett, hogy felkészüljek magára. Daniel pedig már előre kiszámolta a lépéseit, tehát azok se voltak nagy meglepetések. Ami a mai napot illeti: Raptor és San tanúvallomást nyújtottak be, ahol beszámoltak a gyújtogatásra való buzdítás és a becsületsértés ügyében. Ez persze kevés lett volna, emiatt lehallgaták a teljes beszélgetésünket.
- Felesleges tovább ragozni. Anyám legalább öt ponton sértette meg a törvényt és saját maga nyújtotta be a bizonyítékot is. – foglalta össze Makoto a lényeget. Lillith agya teljesen kisült és próbált még a maradék túlélő ösztönével valami épkézláb tervet kikovácsolni. Azt senki sem tudta, hogy egy pillangókést hord magánál. Mikor Soichiro a bilincsével a közelébe ért, akkor azonnal kapcsolt és odaugorva Yaguchihoz, nyakánál fogva felemelte és a kést a nyakához szorította. Érdekes módon, a srác meg se rezdült.
- Azt hiszitek ezzel vége?! Korántsem! Törlitek a felvételeket és rács mögé dugjátok ezt a férget, vagy elvágom a torkát! Ti döntötök!
Ekkor olyan dolog történt, amire senki az életbe nem számított. Akira Oono megszólalt. Hangja olyan selymes és lágy volt, ami az emberi fülnek egy csodával ér fel. Még a rendőrök sem vették elő a pisztolyaikat.
- Anya. Már vége van. Felesleges tovább tovább kapálóznod.
Odament Lillithez és megfogta a karját. Abból kiesett a kés és a földre rogyva bőgött. Teljesen megtört ezen a ponton. Yaguchi megmasszírozta a nyakát.
- Tudtad az elejétől fogva, nem? Mikor megláttál engem és Yaguchit játszani közös erővel. Tudtad, hogy a lehetetlennel egyenértékű feladatba fogtál bele. Mégis, az árral szembe mentél. Lenyűgöző dolgokra képes a túlélő ösztön, de ez kevés ide. A legjobb lett volna, hogy néma csendben maradsz és akkor még el tudtam volna intézni, hogy ne menj csődbe.
- Lányom… kérlek… - súgta Lillith halkan. Akira ellenben folytatta. Talán a több év némaság hozta ki a nőből az érzéketlen hangot. Ettől Yaguchinak és Hidakának felállt a hátán a szőr Van súlya a hangjának, az biztos.
- Ám, ez a vonat is elment, mikor a párom lakását a földdel egyenlővé tetted és kábítószer kereskedés vádjával is be akartad mocskolni. Ha mocskos eszközökkel játszol, akkor mi sem tehettünk másképp. Apám benyújtotta a válópert és a rendőrségnek beszámolt a viselt dolgaidról.
- Arra céloz a lányom, hogy öt teljes éve az én nevemben írtad alá az összes dokumentumot. Vagyis, akiket semmissé tettél és megnyomorítottál, az én lelkemen száradna. – vágott közbe Narumi, mire Lillith odakúszott hozzá. Odakint hallatszott, hogy megérkezett a rabszállító rendőrkocsi.
- Kérlek. Ne hagyjd a feleséged rácsok között megrohadni. Hiszen, nekem köszönheted azt, hogy itt lehetsz.
A férfi legszívesebben belerúgott volna, ám a szavai keményebb fájdalmakat okoznak.
- Miről beszélsz? Feleség? Már ex-feleségem vagy. Ahogy a lányom is mondta, köztünk mindennek vége. Ami a legszebb az egészben, mivel a papíron tiszta erkölcsöd most megy a kukába, így még ellendíjat se kell fizetnem senkinek a válásért.
Ekkor Lillith odament Morrisonshoz, hátha segítséget kap.
- Drága jó Uram! Kérlek, segítsen meg.
Ekkor a férfi leosztott neki egy strici pofont, amitől elterült. A démon így már messze nem volt mindenható és fölényes.
- Kotródj innét, szajha! Tőlem ne kéregessen az, aki azt hitte, hogy át tud verni!
A nő ezekután Danielhez fordult, miközben Morrisons megtörölte zsebkendővel azt a kezét, amivel ütött.
- Ne forduljon hozzám se egy olyan rohadék, aki a barátom elétét el akarta venni a saját önös céljai érdekében. Különben is, tegnap tisztíttattam a szőnyeget, de maga miatt tisztíthatom ki újra. – előzte meg Lillithet a kérésével és oltotta be egyszerre. Egyetlen megváltója maradt: Ha Yaguchinak meg könyörögni.
- Sajnálom a tetteimet. Beismerem azt, hogy próbáltalak kivonni a forgalomból és túszul ejtettelek. Viszont kérlek, segíts.
- Hogy merészelsz a húgom pasijának rimánkodni?! – kiáltott fel Makoto és grabancon ragadta anyját. Yaguchi sosem látta ennyire dühösnek. – Nem érdemelsz mást, mint börtönt és azt, hogy a világ elé tárjuk az összes szemetedet! Ebbe beleértve a lányod elleni embertelen kínzásokat, amivel kiölted az érzéseit!
- Elég. Nővérem, engedd el. – kérte Akira, szemét le nem véve anyjáról. – Itt már elfogyott az összes lehetőséged. Mostmár vége van a démon nő rémuralmának.
- Így van. Azért válaszolok magának egyetlen szóval: Viszlát. – zárta le Yaguchi a dolgot.
Az erősítésre kiérkezett rendőrök az immár földön heverő Lillith Oonot megbilincselték és elvitték. A társaság a kijáratig kísérte az immár erőtlen és lelkileg gyenge démont. Rémuralma immár semmivé foszlott. Narumi ezekután elment, hogy elkezdje a kártalanítási akcióját azon személyek felé, akiket ex-felesége kisemmizett. Eleonore vele ment.

2 órával később.

A társaság az események alatt keletkezett feszültséget pár pohár konyakkal és videójátékokkal próbálták oldani (az italból Yaguchi nem ivott.). Amikor éppen Morrisons, saját kíváncsiságától vezérelve Daniellel játszott a FIFA 99-en, Yaguchi Oonohoz fordult.
- Furcsa volt hallani a hangod. Csak azt nem értem, hogy előttem miért voltál néma?
- Egyszerű az oka. Minek szóltam volna akár egyetlen szót is, amikor teljesen megértettél engem? És beszéltél helyettem is bőven. – kuncogott a párja és hozzábújt. Hidaka ránézett a párosra.
- Figyelj, Oono. A múltbeli dolgaimat nagyon sajnálom. Tudom, lejárt lemez, de…
- Hagyd csak. Ha utólag visszagondolok ezekre az időkre, akkor kijelenthetem azt, hogy ezek az idők nagyon szórakoztatóak és izgalmasak voltak. – legyintett Oono. – Akkor éreztem igazán, hogy cselekedetim kihatnak a jövőmre és a győzelmem nem egy serleggel, hanem azzal jár, hogy végleges párt és boldogságot találok. Különben is, te is megtaláltad az igazit, így mindketten nyertünk.
- Igaz. – pirult el a nő és Danielre nézett, aki épp sikerrel zsákolt be egy gólt. Yaguchi ellenben feszengett. Tegnap vásárolt a megtakarított pénzéből egy gyűrűt. Elhatározta, hogy megkéri a lány kezét. Gondolatait éppen a játék szakította félbe, pontosabban, annak vége.
- Én nyertem 1- 0-ra. – mondta Daniel és letette a kontrollert.
- Szép volt. Sose leszek többet a Japán válogatottal. – állapította meg Morrisons. – Viszont, ez izgalmas. Mármint a videójátékok világa. Kipróbálhatom a Tekken 3-at? Ha már nem hívtál meg rá. – nevette el magát a mondata végén.
- Ha nem gond, beszélhetnénk, Oono. – súgta Yaguchi, mire párja bólintott. Mikor a hálószobájukba értek, akkor a férfi sóhajtott egyet. Ideje volt cselekedni.
- Immár minden akadály elhárult kettőnk elől, így nem tud megakadályozni semmi és senki abban, amit most teszek.
- Drágám. Csak kérned kell és megteszem. – súgta Oono és készült volna levenni ruháját, mikor a férfinek leesett a tantusz.
- Nem arra gondoltam most. Hanem egy sokkal fontosabb dologra.
- Valóban? Az sem akadály. Kértem Hidakától tanácsot, hogy a második portba való kontrollerbehelyezés ügyében…
- Még fontosabb! – kiáltott Yaguchi teljes zavarodottságában. Oono tekintete kérdőn vetült rá. – Te vagy számomra a legtökéletesebb nő és itt nem az elért teljesítményed miatt mondom.  Hanem, arra, hogy mellettem voltál mindig is. Holott eléggé fafejű és érzelmileg vak voltam.
- Te is itt voltál mellettem. Igaz, kezdetben csak egy idegesítő mitugrásznak gondoltalak, de te láttad azt, aki vagyok valójában. Talán, amiatt is szerettem beléd, mert egyenértékűként álltál hozzám. Egy jóbarátként. Melletted újjászülettem. – mosolygott Oono és elővette a medálként hordott játékgyűrűt és a fényképét. – Lélekben éreztem, hogy nem mondtál le rólam. És olvastam pár leveledet is. Nagyon hálás vagyok, hogy melletted lehetek.
- Soha! Érted minden követ megmozgattam és már az sem izgatott, hogy elkented a számat bármilyen játékban.
- Igaz. Azt viszont hozzáteszem, hogy te vagy az egyik legkeményebb ellenfelem, ha Street Fighterről vagy Tekkenről van szó. – sóhajtotta a nő, nosztalgikus mosollyal. – Viszont, sejtem, hogy nem a nosztalgiázás miatt vagyunk négyszemközt.
Yaguchi letérdelt és elővette farzsebéből a gyűrűt és Oono felé nyújtotta. A nő már tudta, hogy mire készül párja.
- Akira Oono! Leszel a feleségem?
- Oh, Yaguchi. Te fafejű barom… igen.

Ezzel a válasszal elvette a gyűrűt és az ujjára húzta. Ezután felemelte párját és élete legszenvedélyesebb csókját adta. A közeli szobából le lehetett szűrni, hogy Daniel is hasonlóan cselekedett, mint Yaguchi, mert Hidaka hangosan és örömkönnyek közepette mondta az igent. Szemmel láthatóan mindenki győzött. Kivéve Lillithet, a végső gonoszt, aki elnyeri méltó büntetését.