Nem meglepő módon, az interjú helyszíne a U.A. kollégiumának egyik médiatermébe lett megtartva, a földszinten. Present Mic volt a kérdező, míg Urahara volt a segédje, aki sorban hívta be az embereket. Mirio, Nejire, Tamaki az egyik sarokba vonultak el, hogy a behívásig tudják intézni a papírmunkát. A négy anya Inko, Mitsuki, Kumiko és Rei éppen Unoztak. Hisashi éppen odakint szerelte a motorját, ami ma jött meg Magyarországról. Hawks és Endeavor pedig türelmetlenül álltak az ajtó előtt. Nekik kellet az elsőknek lenniük, mert azonnal távoznak az interjú után.

Urahara elsőként Endeavort hívta be. Az első számú hős nyugodtan helyet foglalt. Present Mic belefogott.
- Akkor az első nagy kérdés: Milyen a kapcsolatod Fuyumival és Natsuoval?
- Fuyumi örömmel beszélget velem és örül, hogy Rei megbocsájtott. Azt már nem érti, hogy miért hagytam, hogy másik férfival jöjjön össze. Ami Natsuot illeti: ő csak kötelező jelleggel áll velem szóba. Utál a múltam miatt és soha nem fog megbocsájtani nekem.
- Honnan veszed, hogy nem kedvel? – érdeklődött a szőke hajú hangkirály.
- A legutóbbi szülinapomkor kapott üdvözlőkártyán ez állt: Újabb év telt el és egyre közelebb kerülsz ahhoz, hogy megdögölj.
- Azta! Soha nem engednék mondjuk a fiamnak ilyet, de ismerve a múltadat… Na mindegy. A következő kérdés: Mit szólsz ahhoz, hogy Rei egy másik férfival jár és már örökbefogadott kislányt nevelnek sajátként?
- Azt már egyszer elmondtam, hogy nem bánom, hogy egy nálam sokkal jobb férfit választott. Erre még csak jobban megerősíti a dolgot, hogy Erit felnevelik. Személyes meglátásom ugyanaz, mint neki: Aki megérdemli a szeretetet, az kapja meg.
- Valaha találni fogsz másik párt magadnak? Elvégre, te vagy az első számú hős és számtalan rajongód van az Overhaulos incidens után. És sok hal van még a tengerbe.
- Nem tudom. Sok nő küldött szerelmes levelet mostanában, de a háromnegyedük csak azért járna velem, hogy legyen neki presztízs, pénz és minden, mi jó.
- Ez mondjuk marhára igaz. Én is sok levelet kapok, de a legtöbb olvasatlanul a kukába megy. – nevette el magát Present Mic és az utolsóelőtti kérdésre tért rá. – Mi történt Toya Todorokival? Az meg kicsoda? – vakarta a kérdés végén a fejét. Endeavor hosszú ideig hallgatott, majd kibökte.
- Baleset történt vele és a mentőautóban életét vesztette.
- Rendben. Ezt nem is firtatom tovább. Az utolsó kérdés pedig, Szerinted a fiad egy nap le fog taszítani az első számú hős rangról?
- Biztosan. Ha meghalok vagy nyugdíjba vonulok, akkor mindenképp. Viszont, szerintem hamarabb meg fog történni.
- Akkor készen is vagyunk. Jöhet Hawks.
Mikor a szárnyas férfi belépett, lazán helyet foglalt és a lábait feltette az asztalra.
- Lökjed a sódert, kolléga. – mondta lazán hátradőlve. – Engem semmivel nem lehet zavarba hozni.
- Rendben, de azért vedd le a lábadat az asztalról. – mondta Urahara, aki most cserélte le Present Micet. –  Megszámláltad-e valaha, hogy mennyi toll van a szárnyaidon?
- Soha nem számolgatom, annyi szabadidőm nincs. A gáz ott kezdődik ugyanis, hogy nem fix számú szárnyaim vannak. Elhasználástól és fáradtsági állapottól függ.
- Érdekes adatok.
- Fiatalkoromban sokkal kevesebb tollam volt. – vonta meg a vállát Hawks az infómorzsa után.
- A következő kérdés, hogy vissza tudod növeszteni az elhalt vagy elhasznált tollakat?
- Folyamatosan nő vissza önmagától.
- Értem. Van-e kedvenc madártípusod?
- A sas vagy a sólyom. Büszke és szilaj állatok. Ilyen vagyok én is. – mutatott magára a szárnyas férfi.
- Szoktál-e csak úgy körbe repülni a várost?
- Gyerekként és tiniként igen. Mára már csak edzésnél vagy bevetésnél repülök csak. Jobb néha két lábbal a földön állni.
- Van-e más szuperhős, akire felnézel?
- Régebben Feketeszárnyú Jackre, egy, az első generációból származó hősre. Mindig is laza volt és elsőként leoltotta a gonoszt, aztán osztotta a tockost.
- Igen, aztán szörnyű véget ért a karrierje. – jegyezte meg Urahara, mire Hawks elnevette magát.
- Te is tudhatod, hogy néhány hős igencsak magas labdát kap néha, de én mindig helyén kezelem a dolgokat.
- Addig jó. Ennyi volt a te részed. Mehetsz akkor.

Hawks az ablakot nyitotta ki és kirepült, hogy utolérje főnökét. Kumiko jött be utána, Present Miccel az oldalán.
- Bocsi, hogy előretolakszok, de Hisashi még mindig a járgányával van elfoglalva. Ha tudta volna, hogy van jobb módja is a visszaszállításnak…
- Semmi gond. – legyintett Present Mic és Uraharával helyet cseréltek. – Akkor kezdhetjük?
- Naná. Nagy kár, hogy másba nem kezdünk bele. – kacsintott a póknő.
- Akkor, az első kérdés, Rolandtól… - nyögte elpirultan Present Mic. - Mennyire sikerült megszeretned a karaktergárdát? Itt biztos az osztályra gondolt.
- Voltaképpen imádom őket. Teljesen színes bagázs és nem begyepesedett és kötelességtudókkal van tele. Igaz, hogy ott van Iida, aki nekem jött panaszkodni, hogy a bátyával járok, de ez csak egyszer fordult elő. Akiket megkedveltem, az Shoto, Tsuyu, Ashido és Kaminari. Jah és Mineta, aki szívesen várok a hálószobámba majd egyszer. Remélem, hogy Ai nem mondott hazugságot.
Ezekután egy kis csend következett. A férfi nyelt egy korty vizet, majd folytatta.
- Mennyire furcsa, hogy perverzek a lányai?
- Egyáltalán nem lep meg. Azt tanítottam nekik mindig is, hogy nyugodtan éljék őszintén az életüket. Továbbá, azt is ide lehet számolni, hogy nyaranta átmegyünk nudistába és úgy közlekedünk a lakásban. A pizzásfiú csak nézhetett, mikor idősebb lányom ajtót nyitott neki Éva kosztümben. Pénz helyett teljesen más borravalót kapott akkor… tulajdonképpen az egész kajálásunk aznapra ingyenes volt. – nevette el magát Kumiko.
- Aha. Mikor és hogyan találkoztatok először Dan-el? Ezt szintúgy Roland kérdezi. Hát igen, van egy olyan kérdés, amire nem jöhet perverz válasz.
- Amerikában kellet követnem egy célpontot, mert megszökött a japán rendőrség kezei között. Amikor már majdnem megvolt, feltűnt Dan. Ekkor esett le, hogy felbérelték arra, hogy nyírja ki a mocskot. Kezdetedben szét akartam tépni a beszólásai miatt, de amikor megfejeltem, mint bálna a tankerhajót, akkor sajnos mindketten szem elől vesztettük a célpontot. Itt ástuk el a csatabárdot és közösen rendeztük le a számlát, ami egy komplett menedékhely lerendezéssel és a célpont elkapásával járt. Mikor megkaptam a váltságdíjat, megfeleztem Dannel. Ekkor kezdődött el a barátságunk is.
- Wow. Pedig ember nem hinné, hogy egy bérgyilkossal ennyire jól ki lehet jönni.
- Bérgyilkos… fejvadász. Különbség csak annyi, hogy én legálisan végzem a munkámat. – jelentette ki a póknő bölcsen.
- Mit tennél Minetával ha megcsalná a lányod? Ezt szintúgy Roland kérdi.
- Kedves Roland! Semmit, mert a lányaim le tudják rendezni. Meg aztán, ha a srác összetalálkozik a két idősebbel, az tuti, hogy úgy végzi, mint egy üveg majonéz, amiből kinyomták az összes adagot. Ki tudja, lehet én is eltulajdonítom a szőlőpofát egy-két plusz menetre.
- Hűha. Ennyire nem nézi a kort?
- Ugyanmár, kedves kolléga. Ha benne van a legális korban, nekem jöhet. Éhes ember meg pláne ne válogasson, főleg amikor tele van a naptára és özvegy is…
Kumikonak a mosolya fél percre lehervadt, de amint Present Mic rákérdezett volna a problémára, egyből visszatért a mosoly.
- Akkor az utolsó kérdés: Hogyan szoktad levezetni a feszültséget egy stresszes nap után?
- Vagy kockulással, vagy egy forró fürdővel. Viszont, a sok 12 órázás után már csak kómásan vágódok be aludni.
- Ismerős érzés. Köszönöm a válaszokat.
Ekkor Kumiko felállt és nyújtózott egyet.
- Szívesen.
- Lehetne még valami? Aláírná az év legszexibb hősnője díjat?
Present Mic egy naptárat nyújtott át, amin Kumiko pózolt. A sarkára csak ez volt írva: Okinawai hősügynökség szépe 2019. A póknő lazán aláfirkantotta a papírt, majd visszaadta és az ablakon keresztül távozott. Ezekután ismét nem a várt férfi jelent meg, hanem Mitsuki, aki illedelmesen helyet foglalt.
- Bocsi, hogy én is előrefurakodok, de Hisashi csak most fejezte be a drótszamarának bütykölését. Nekem meg a hócipőm lett tele azzal, hogy Rei negyedjére ver meg Unoban.
- Semmi baj, ha a többiek beleegyeztek. Akkor lássunk is hozzá. – szabadkozott Present Mic és kivette a kérdőívét. – Nos, tudnál mesélni arról az időszakról, mikor Inkoval egy osztályba jártatok?
- Az középsuliban volt még. Régi szép idők voltak. Anno mi voltunk a legjobb páros, de nem egyet jelentett azzal, hogy nem szemétkedtünk egymással. Emlékszek, hogy Hisashi nekem könyörgött, hogy mondjak Inkonak néhány jó szót róla. Egyszer, bioszórán a felboncolt békát annak a vesztes fafejűnek a fejére dobtam. Akkorát röhögtem rajta. – mondta Mitsuki nosztalgikus mosollyal.
- Hát igen, annakidején én is ugrattam Aizawát, de ennyire messze nem mentem el. – mosolyodott el Present Mic is. – Ha lányod lett volna, akkor mondhatni, hogy a te szakasztott másodat látnánk?
- Most, hogy így mondod… 100%-ban hasonlítana rám, főleg viselkedésben. – vágta rá kis gondolkodás után a nő.
- A fia főzési tudását kitől örökölte?
- Apjától. Én mindig is pocsék szakács nevében álltam és soha nem engedtek a szüleim főzni. Ellenben a férjem kiválóan tud megcsinálni mindent a kulináris részről. Gyakran a fiával szokott versenyezni, főleg nőnapon. Egyetlen étkezés akkor és arra a napra már nem eszek többet.
- Személyesen sosem szerettem főzni, de agglegényeknek muszáj megtanulni ugyebár.
- Erre mondják, hogy az alkalom szüli a tolvajt. Jöhet a következő kérdés.
- Rendben. Hogyan tartod ilyen fiatalosan és fitten magadat?
- A Quirkom egy része a glicerin, ami a bőrömön termelődik, és fiatalító hatással van rám nézve. Azon felül fitness edzéseket szoktam csinálni és edzőterembe járok le, heti kétszer.
- Értem. Az utolsó kérdés kicsit sikamlós téma, de mi a véleményed arról, hogy a hentaikban gyakran Midoriyával vagy ábrázolva?
Ember azt hinné, hogy Mitsuki berágott volna erre, akárcsak a fia, de ehelyett felnevetett.
- Nem olyan csoda, ha két szempontot nézünk: Első a bosszú sajátos módja. Miszerint, Baguko baszogatja Midoriyát, cserébe megbasz engem. Második, hogy a jó húsleves receptje, a fiatal répa, öreg tyúk.
- Ez legalább frappáns megjegyzés volt a végére. – mondta Present Mic kicsit felnevetve.
- Mivel lement az öt kérdés, én leléptem. Ha még mindig Unoznak, akkor inkább magazint fogok olvasni.

Mikor Mitsuki kiment, immár a rendes ajtón, Rei jött be helyette.
- Nocsak, meguntad, hogy folyton gyepálod el a többi anyát kártyázásban?
- Nem ez az oka. Erre felkészülhettek volna, ha figyelembe veszik azt, hogy nem egy gyereket neveltem fel és jelenleg is egy kislány felnevelésén ügyködök. Hisashi éppen lecsutakolja magát. Ő fog következni utánam.
- Akkor hozzáláthatunk?
- Persze. – mondta Rei és leült.
- Akkor az első kérdés Rolandtól érkezett: Milyen érzés, hogy van egy gyereketek, akiről már gondoskodtok?
- Kedves Roland, a lehető legjobb érzés számomra. Szeretek szeretni és ha egy olyanról van szó, aki megérdemli azt, megadom neki. Eri esetében pedig teljes mértékben megérdemli.
- Ez teljesen igaz. Én csak egyszer láttam őt, de nagyon ennivaló és az énekhangja pedig nagyon selymes. – jegyezte meg Present Mic, mire Rei kuncogott. – Akkor a következő kérdés, hogy nehéz úgy az életed, hogy egyszerre vagy ismét főállású hős és anya?
- Igen. Tény, Ragna folyton vigyáz a szemünk fényére, de sokkal jobban szeretem, ha én is ott vagyok. Ám, ahogy említve volt, a nevelőszülői kereset igencsak alacsony, úgyhogy patthelyzetben vagyunk. Viszont, azt észre lehet venni, hogy Eri kezdi átvenni nevelőapja humorát. A legutóbb, mikor hazaértem, Eri megkérdezte: Anya, tudod, hogy hívják, mikor megölik az összes angol lovagot? Én csak néztem rá kérdőn, mire megjegyezte: Sirtelenítés. Én ekkor nagyon lefáradtam. Félek attól, hogy ezek ketten hamar le fognak fárasztani.
Present Mic erre felröhögött.
- Ezt eskü be fogom nyögni Aizawának. Látni akarom az arcán a lefáradást. – nyögte a könnyeit törölgetve, majd ismét a kérdésekre nézett. – Akkor a kérd… megint egy sikamlós téma. Na mindegy. A hatodik évad legutolsó fejezetében benne voltál egy édeshármasban. Ennyire kíváncsi természet vagy te is felnőtt dolgok terén?
- Akármennyire is furcsa és nem nézné ki belőlem senki… igen. Enji anno nem igazán nyújtott sok élvezetet. Mondhatni, olyan volt, mint a ceruzahegyezés: Bedugta, aztán öt percig forgatta. Viszont, a mostani párom eléggé sok tapasztalatot és élményt adott.
- Oh. Jól sikerült akkor a váltás?
- Igen. – jegyezte meg kicsit elpirulva Rei. – Remélem, hogy nem lesz több ilyen kérdés.
- Nem, ahogy látom. A jégtechnikádat meddig tudod egy huzamban használni kockázat nélkül?
- Sosem mértem le, lévén, hogy újra kellet megtanulnom mindent az elejétől fogva. Mikor Enjivel összeházasodtam anno, eléggé berozsdásodtam.
- Az utolsó kérdés pedig: A hősneved Blizzard jelenleg. Ez mindig is így volt? Ha igen, akkor a hasonló cég nem akart beperelni téged?
- Igen mindig ez volt. Viszont, nem érdekel különösebbképpen a jogi hercehurca.
- Akkor ezzel is megvagyunk. Jöhet a következő.

Kis idő után Hisashi nyitotta ki az ajtót. Present Mic elment meginni egy kávét, úgyhogy helyettesíteni kell.
- Urahara mester! Nem is tudtam, hogy szívesen elvállal interjúztatást.
- Barátom! Hagyjuk a formaságokat. Mióta kijártad a U.A.-t azóta semmit nem kell neked tanítani. – mosolyodott el mesterem és megvárta, míg apán leül. – Amúgy, mi tartott ilyen sokáig? Bedöglött a motorod?
- Mindenki azt hiszi, ez az oka az elmaradásomnak, pedig távolról nincs így. Hallottam, hogy Midoriya is kapni fog egy járgányt, úgyhogy csatlakoztam a támogatósokhoz, hogy gyorsítsak a tempón.
- Értem. Akkor kezdjük is az első kérdéssel: Hiányzik Magyarország?
- Igen, valamennyire. Persze, nem az elnyomás, hanem az ottani kollegák, akikkel együtt dolgoztam, meg a látványosságok és a nyugalom a csendes vidékeken.
- Azóta Orlok Kristófról semmi hír?
- Egy büdös szó sem. Nagyon meghúzhatta magát. Figyelem még így is a híreket világszerte, de csak találgatások vannak.
- Az meg annyit ér, mint halottnak a csók. – bölcselkedett Urahara, majd ismét a papírra nézett. – Furcsa volt látni, hogy a feleséged mennyire elhanyagolta a testét?
- Kezdetben nem tűnt fel, de a szerelem már csak ilyen. Amúgy igen, de nekem teljesen mindegy hogy néz ki, a belsője ugyanaz marad.
- Igaz beszéd. Következő kérdés: El tudnád teljesen mesélni az első találkozásodat a fiad mesterével, vagyis velem? Csak nyugodtan és őszintén, mert egyből levágom, ha ferdíteni próbálsz. – nevette el magát Urahara.
- Mindig is őszinte voltam. Anno fogadásból mentem be a régiségkereskedés hátsó kertjébe. Nem értettem, hogy miért féltek tőle a gyerekek és tartották a régiségkereskedését kísértetjárta helynek. Nem számoltam rá, hogy nyakoncsíp. Kezdetben azt hitte lopni akarok, de amikor kijelentettem, hogy egy hős nem lop, próba elé tett. Mikor kiálltam, akkor elkezdett Kung-Fura tanítani és a képességem teljeskörű kiaknázásában is segítséget nyújtott.
- Tökéletes válasz. Érdekes, hogy a fiad is hasonlóan viselkedett, mint te anno. – nevette el magát a mondat végén a mesterem. – Ha ennek vége, megiszunk egy sört?
- Benne vagyok. – vigyorgott apám. – De addig is, jöhet a többi kérdés.
- Megfigyelőként sikerült teljesen bejárnod a világot?
- Mondhatni. A legextrémebb helyeken nem voltam, vagy ahol nem dívik a hősmunka. Etiópia, Tibet meg ehhez hasonlók.
- Az utolsó pedig: Jelenleg meg vagy elégedve az új munkahelyeddel, a Symols of Peaceel?
- Nekem bármi jó, csak egyelőre nem akarok többet utazni. Hacsak nem motorról van szó.
Urahara elmosolyodott.
- Ennyi volt. Jöhet a feleséged.
Nem is kellet sok és Inko befáradt. Leült és mosolyogva várta a kérdéseket.
- Akkor lássunk hozzá. Örülsz, hogy immár egy család vagytok?
- Enyhe kifejezés. Mindig is volt a kívánságom, hogy újra egy család legyünk. – vigyorgott a nő Uraharára.
- Ennek örülök. Szerintem Midoriyának hiányzott az apja, mégha szóban soha nem fejezete ki. Mit szólt Hisashi ahhoz, amikor meglátta, hogy megváltoztál? Nevezetesen az elhízásra gondoltam.
- Hát igen, elhanyagoltam magamat, ezt nem fogom elvitatni. Viszont, éppen teszek ellene. Jelenleg Mirko által készített edzéstervet nyüstölöm. Kumiko és Mitsuki is megjegyezte, hogy elég jól haladok. Közösen járunk le edzőterembe is minden kedden és csütörtökön.
- Ha így folytatod, akkor izom terén be fogod hozni a fiadat. – nevette el magát a mesterem, mire Inko elpirult és megvakarta a tarkóját. - Akkor a következő kérdés: A negyedik évadban említve volt, hogy egy osztályba jártál Mitsukival és mondtad, hogy a fiaitok között átment a rivalizálás. El tudnál valamennyit mondani a kettőtök közötti harcból?
- Mielőtt mindenki azzal jönne, hogy mindketten a U.A.-be jártunk, az hatalmasat téved. Középiskolában voltunk egy osztályban és mi aztán értettünk a balhé szításhoz. Reggel fél nyolckor rutinszerűen csesztünk ki egymással. Legyen szó oltogatásról, bugyi elcsencselés, majd a táblára való rögzítésről, esetleg a bioszórán a felboncolandó béka és miegyebek fejredobásból, mi élvonalasak voltunk. Többször kötöttünk ki az igazgatói irodában, mint más évfolyamtársunk. Viszont, ha valamelyikünk bajban volt, akkor a másik kérdés nélkül segített.
- Akkor ez tényleg megszólalásig hasonlít a tanítványaim és Bakugo közötti rivalizálásról.
- Áh, Mitsuki sokkal aljasabb volt.
- Hát igen. Az idő múlik, de vannak olyanok, amik sosem változnak. Midoriya gépén talált már sikamlós tartalmú képeket vagy videókat?
- Igen, de őszintét megmondva, szartam bele. Inkább kockultam a gépén, lévén megannyi király játékot szervált össze eredetiben. Egyik nagy kedvencem a Heroes of Might and Magic 3 volt, amit én ajándékoztam a fiamnak 10.-ik szülinapjára.
- Ebben sem különbözik a család, eltaláltam.
- Nagy vonalakban. A férjem inkább motorbolond. A hálószoba falának üres részére kitett egy motoros képet.
- Értem. Mit szól ahhoz, hogy a fiából készül a legtöbb yaoi tartalom?
- Amilyen helyes és jóképű fiam van, nem csodálkozok rajta. Bár, szerintem ez célt tévesztett, mert ezt az eredeti énemnek kéne feltenni. Viszont, már semmin nem lepődők meg, ha perverz fanokról van szó, mert van incest is, hogy én a fiammal csinálom.
- Én se lepődök meg rajta. Közben szerencsétlen Minetán köszörülik a nyelvüket.
- Az a másik fele. Elég kétszínű bagázs, de kivételek meg mindig akadnak. Mivel jól számoltam, az összes kérdés megvolt.
- Igen. Már csak a nagy hármas maradt hátra. Remélem, addigra Present Mic is visszatér.

Inko távozása után a többi anyuka is ment vele. Ám, öt perc után Present Mic fel sem tűnt. Helyette, Mirio nyitott ajtót.
- Üdv, mester. – köszönt és meghajolt, miután becsukta az ajtót.
- Mirio! Nem vagyok a mestered. Pusztán segítek neked az új utad megtalálásában. Az teljesen más.
- Számomra mindig is mester marad.
Urahara elmosolyodott a mondattól és megvárta, míg Mirio leül. Utána kezdte el a kérdéseket.
- Van-e kedvenc íród?
- Arthur Conan Doyle, H.P. Lovecraft, Akif Pirincci, Harlan Elisson, J. K. Rowling.
- Kiváló. Legalábbis számomra, ezeket mind a hangoskönyv repertoáromban szerepelnek. – bólintott az öreg mester és folytatta. – A következő kérdést Roland18 tette fel: Milyen érzés képeségek nélkül élni?
- Kedves Roland! Talán horrornak tűnhet, de Mei eléggé ellátott néhány extra kütyüvel, amik alig láthatóak és igencsak jól replikálják a One for Allt. Tehát, egyenlőre elvagyok, amihez hozzásegít az, hogy Urahara is megtanítja rendesen a Kung-Fu-t.
- Nekem sokat nem kell tanítanom. Elég gyorsan fejlődsz. – vágta rá mesterem bólintással kísérve, majd felkuncogott. – Ezt szintúgy Roland18 kérdi: Mi lett volna az első szavad, ha Fire Emblem "megszeretget" hátulról a félresikerült vicced után?
- Talán nem szó lett volna, hanem hangos feljajdulás. – nevetett kínosan Mirio. – Különben azóta messengeren beszélgetek velük és elképzelhető, hogy a csapattal elmegyünk Sternbildbe egy kis látogatásra.
- Van-e kedvenc külföldi szuperhősöd?
- Őszintén, erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert nem ismerek annyira külföldit. Legalábbis, nem dolgoztam velük.
- Az utolsó kérdés pedig: Említetted, hogy imádod a francia képregényeket. Van más nemzetiségű képregény alkotó is a kedvenceid között?
- Egyetlenegy. Todd McFarlane. A Spawn képregények a kivételt erősítő alkotók.
- Értem. Jöhet a következő kérdező alany. Amúgy, nem tudod, Present Mic merre van?
- Kapott egy sürgős hívást és azt kell lerendeznie. De segítek a válaszok lekörmölésében.
- Azt megköszönném. Ez a tag kezd egyre megbízhatatlanabb lenni. – sóhajtotta Urahara. Időközben Tamaki jött be.
- Akkor, lássuk a medvét. – súgta halkan a srác.
- Rendben. A képességedből adódóban, ha megeszel egy skorpiót, tudod-e a fullánkját használni?
- Elméletileg igen, de a mérge meg kinyír. Ha meg akarod enni, akkor meg kell szabadulni a farkától. Tehát, ha csak páncélt vagy ollót akarok, arra jó a rák vagy a homár.
- Értem. – bólintott mesterem és a következő kérdésre tért. - Mi a kedvenc nemzetiségű konyhád?
- Nekem bármi jó, csak legyen benne sok hús. Abból tudok jól gazdálkodni harcnál.
- Igaz. Ebben az esetben a vega életmód teljesen kizárva. – mondta Mirio, miközben körmölte le a válaszokat.
- Szoktál-e főzni?
- Igen, szoktam. Saját magam kísérletezem ki, hogy mit adoptálhatok össze az ételekből.
- Erre még tedd hozzá, hogy a Quirkod kényes és a szétfőtt hússal már semmit nem tud kezdeni semmit. – jelentette ki Mirio ismét.
- Honnan tudod ezt? – kérdezte Urahara.
- Egyszerű. Anno együtt kísérleteztük ki a Quirkomat, hogy kívül-belül ismerjük. – válaszolt Tamaki fejét lehajtva.
- Aha. A következő kérdés eléggé személyes: Jársz-e valakivel?
Erre Tamaki elvörösödött és alig hallhatóan válaszolt.
- Nem… de tervezek.
- Akkor sok sikert hozzá. – bíztatta mesterem. – Az utolsó kérdés pedig: Van-e kedvenc sportod?
- Baseball. Nem vagyok benne túl tehetséges.
- Most komolyan mondod? Anno a középiskola legkitűnőbb ütőjátékosa voltál. Még első helyet is sikerült elhoznod a csapatodnak.
- Igaz.  Viszont, nem szeretek kérkedni.
- Micsoda kár, hogy otthagytad a játékot. Tudom, a válaszod: Mindig is hős akartál lenni, hogy a családod hírnevét öregbítsed.
Nejire bejött Mirio mondata közben és leült.
- Sajnálom, hogy pofátlan vagyok. Csak szeretnénk gyorsan lezárni a kérdezz-feleleket, mert mi is indulunk a dolgunkra. Újabb felvételi hullám, nemde? – kérdezte a lány Miriótol.
- Tényleg. El is felejtettem. Akkor lássunk hozzá.
- Rendben. Első kérdés: Van-e udvarlód?
- Van, elég sok a személyiségem miatt. Nem hiszek nekik, de megköszönöm. Csak egyetlen sráctól fogadom el teljes szívemből, lévén tudom, hogy őszintén beszélt mindig is.
- Oh. Csak nem egy újabb párkapcsolat van kialakulóban? – érdeklődött Urahara.
- Nem. A vérpistike yaoi fanok tyúkszemére tapos újabbat a történet. – vágta rá Mirio, mire Nejire felnevetett. Tamaki még mindig elvörösödve hajtotta le a fejét.
- Akkor a következő kérdés: Milyen magasra tudsz repülni maximum?
- 150, esetleg 200 méter. Bőven elég, elvégre, nem a Mount Everestet akarom repüléssel megmászni.
- Be fogod más színűre festeni a hajad?
- Dehogyis. – legyintett Nejire. – Ezzel is sokat szenvedek havonta. Bőven elég nekem ennyi tortúra.
- Jogos. Mi a kedvenc filmes műfajod?
- Sokan nem nézik ki belőlem, de a horror és a thriller.
- A mai napig emlékszek, hogy az Annabelle 2-re elrángattál minket. – nevette el magát Mirio válaszírás közben.
- Irigyellek titeket. Én már vakságom miatt nem tudok moziba menni. – sóhajtott Urahara, majd az utolsó kérdésre tért rá. – Voltál-e már pasival?
- Volt párkapcsolatom, de az három hónapig tartott. Egy átlagos srác volt, de elköltözött és emiatt szakított velem.
- Akkor ennyi lett volna. Present Mic pedig kapni fog tőlem, amiért itthagyott a levesben.

A nagy hármas a válaszok leírása után távozott. Urahara egyedül indult meg Ragna lakása felé, hogy átadja a dossziét.