Másnap reggel mindenki frissen ébredt fel. Az sem zavart senkit, hogy én Ochakoval és Erivel aludtam a nappali kanapéján, míg Mineta Ai hatalmas melleit használta kvázi párnának. Hiába a verseny az osztályok standjai között, egy dolog volt biztos: Mi teljesen felkészültünk.

Nem úgy, mint Mirio, aki úgy gondolta, hogy jó ötlet megtréfálni Erit. Emiatt bebújt a közeli bokorba és amikor a kislány odaért, akkor kidugja a fenekét és elkiáltja magát: Itt van két érett barack! A tervébe egyetlen hatalmas gikszer csúszott: reggel 7-kor Ragnáék még sehol se voltak, mert elég volt nekik a nyitásra jönniük, hiába Eri fellépő, a tehetségkutató délután lesz és csak délkor lesz utolsó próba. És ha ez nem lett volna elég baj, rátetézett azzal, hogy füle alapján két pár lépéshang közelbe érése után azt hitte, hogy a poén célpontjai azok.
- Itt van két érett barack! – kiáltott és villantott.
- Köszönöm, idegen. Elfogadom. – szólalt fel egy kicsit lányosnak ható férfihang és két csontos kéz markolta meg a kitárulkozó tomport. – Azta, micsoda formás és kemény segg. Ez aztán a jó nap indítója.
Mirio azonnal felállt és egy lila szőrkabátban feszítő, kisminkelt férfit látott és egy izmos, barna dzsekiben feszítő tagot, aki a fejét fogta.
- Ezt vártam tőled, Fire Emblem. Sosem fogsz megváltozni. – sóhajtott fel az izmos tag.
- Nem vártam tőled én se mást, Rock Bison. Ha nem tudnád, az egészséges étkezéshez szükséges a napi háromszori gyümölcs és zöldség fogyasztás. És ezek prémium minőségűek. – mondta fejét fogva Fire Emblem és Miriohoz bújt. – Köszönöm a lehetőséget még egyszer.
- Lefogadom, hogy félreértés történt. – foglalta össze Rock Bison a valóságot.
- I… igen, az. Meg akartam tréfálni a barátomat. Bocsi, de a lányokat szeretem. – vakarta meg a fejét Mirio mondat közben.
- Ünneprontó pillanat, de ez van. Amúgy, a többiek hol kolbászolnak?
- Ha jól tudom, mi vagyunk az elsők. Még egy óra van kezdésig. Addig meg elütjük az időt valahogyan, nemde? Van kedve körbevezetni, kedves…
- Mirio Togata. Őszinte tisztelettel.
A kézfogás után a férfi körbevezette a társaságot a standokon. Közben magában remélte, hogy ez a kis malőr nem fogja ezen veterán hősök előtt megszégyeníteni.

Reggel már a standunknál nagy volt a kapkodás. A sülő hurka, kolbász, kenyér és kürtöskalács illata belengte a fesztivál levegőjét, ezzel a többi osztály, tanár és az a pár lézengő vevő között hatalmas érdeklődést kiváltva. Béla és Sato időközben írta az ártáblát. Viszonylag sikerült reális árat belőni, így nem lesz rablás az egész. Amíg sült a hekk, amiért én voltam felelős, remek rálátásom nyílt a támogató osztály részére, ami lényegében egy lovagi gyakorlótérnek látszott. Mei elmondása alapján évente a teljes támogatói osztály robotokat épít és egymásnak uszítja puszta szórakozás gyanánt. Dan és Jake ott támasztották a kerítést és nézték a próba meccseket. Éppen egy láncfűrésszel felszerelt, kerekeken guruló monstrum vágta ketté a hasonló felszerelésű ellenfelét.
- Ez az! – kiáltott Jake hangosan. – Ha dugnának is, akkor tiszta Trónok Harca lenne.
- És szerinted hegesztenénk löttyedt fütyit a hetero robotokra? – kérdezte vissza az egyik támogatós tag, mire Dan felröhögött. Időközben Ragna, Rei és Eri is megérkezett, akik a bejáratnál találkoztak. A szokásos ölelkezések után a kislány figyelme egyből a kürtöskalácsra terelődött.
- Anya! Veszel nekem egyet? – kérdezte édes hangon.
- Most ettél, pöttöm. Azt ne mond, hogy még mindig éhes vagy. – válaszolt mosolyogva Rei, mire Ragna felnevetett.
- Ne feledd: Nőből van és azoknak a gyomra különleges. Mindig van helye desszertnek.
Az író válasza megmosolyogtató volt.
- Milyet kérsz, drága? Kakaós, fahéjas, vagy kókuszos? – kérdezte Tsuyu mosolyogva, aki az édesség stand pénztárosává neveztük ki.
- Kakaós. – hallatszott a tömör felelet, amire meg is kapta a cső alakú, aranybarnára sült darabot. Ekkor Eri belefújt és kérdő tekintettel nézte.
- Ez valószínűleg elromlott. Nem szól.
A társaság felkacagott.
- Nem amiatt hívják így, hanem az eredeti alakjára utal. – tájékoztatta Béla Erit. – Ez ugyanaz, mint a madártej és a disznósajt.
- Ti magyarok nem vagytok kispályások. – mondta Jake, aki megunva a lovagi tornát jött ide. – Az még hagyján, hogy a disznót megfejitek, de hogy a kanárit is.
- És akkor nem hallottál a medve sajtról. – jegyezte meg Dan.
Ekkor mindannyian felröhögtünk. Emlékeztetett a szituáció arra, mikor Momo először hallotta meg ezeket az ételeket és ledöbbent. Rei fizette az édesség árát, hiába nem kért pénzt a békalány ezért. Erinek nagyon ízlett már az első falat is, de néhány darabot letörve adott a szüleinek. Annyira édes lány, hogy joggal lesz az ember tőle diabéteszes.

Nyolc órakkor már nagy tömeg gyűlt össze a megnyitóra, ahová Ai és Mineta ment tőlünk, mint küldöttek. Present Mic és Nezu már vártak minket.
- Hölgyeim és Uraim! Ezennel megnyitjuk a Hős Kulturális Fesztivált! Remélem, ez a nap remek alkalom lehet, hogy elfeledjük a múltbéli pánikhelyzetet és új erőt adunk mindenkinek! PLUS ULTRA!
Hatalmas üdvrivalgás övezte a színpadot. A póklány felvette Minetát a vállára, hogy jobban lásson, mire csatlakozott Kumiko és Peter, hasonló felállással. Present Mic folytatta.
- Hogy különlegesebb legyen a fesztivál, a stand és tehetségkutatókra külföldi hősöket fogadtunk fel. Fogadjátok szeretettel, Fire Emblemet, Rock Bisont, Dragon Kidet, Sky Hight, Origami Cylclonet, Blue Roset, Wild Tigert éééss.. BARNABY BROOKS JR.-T!
A hősök sorban vonultak fel és üvözölték a publikomot. Ai és Peter majd kiugrott a bőréből, mikor meglátták Barnbabyt, akinek szőke haja a napfényben világított.
- Akkor Nezu igazgató úrat megkérjük, hogy vágja el a szalagot, amivel kezdetét veheti az egész napos fesztivál.
Az igazgató mosolyogva vágta el azt a bizonyos szalagot, miközben a tömeg ujjongott, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Okkal ment el Ai, ugyanis Sternbild város hősei osztogatták az autogrammot. Miközben beálltak a sorba, Kumiko megszólalt, miközben lányának egy lemez borítót adott át.
- Sikerült a Hideout bandától aláírást kunyerálni és még azon se lepődtek meg, hogy négyet kértem.
- Köszi, anya. Nagyon hálás vagyok. – mosolygott és adott egy szájrapuszit az anyjának. Mineta csak lenézett rájuk, amit a póknő is kiszúrt.
- Csak nem féltékeny valaki? Nem szeretgeted eléggé? – kérdezte halkan.
- Nem… - válaszolta szőlőpofa alig hallhatóan, mire Ai levette és lesmárolta, majd ismét visszavette a vállára. Ezektuán csak a tömeggel sodródtak, mire fél óra múlva sorra kerültek. Ott nemcsak aláírást, hanem közös fotót is lehetett kérni. Itt Peter nem akart nyugton maradni, aki a teljes csapattal akart közös fotót, amit Sky High közbelépése orvosolt úgy, hogy felkapta az izgága póksrácot. Ai inkább Tigerrel és Barnabyval csináltak közöset, ahol a póklány mindkettejük fenekét meg akarta fogni, ám inkább hanyagolta Mineta miatt. Mikor végezetk, felénk vette az irányt.

Ám, ott hatalmas sor fogadta őket. A megnyitó után elkezdtek a vásárlók sáskajárást megidézően rajzani a standunk előtt és feladni a rendelést. Folyamatosan sütöttük a hurkákat, kolbászt, hekket, lángost és a kenyeret, de még így is néha elakadt a rendelés, mert vagy valamire rendesen várni kellet, vagy az utánpótlás szakadt meg, mert arra volt pofájuk, hogy tülekedjenek, de az osztálytársainkat már cseszték beengedni. A kürtöskalács részlegen meg már Todoroki csinálta az extra adagokat úgy, két forgó tárcsára helyezett kalácsot  a parázsló keze fölé tartotta és úgy sütött. Mineta és Ai kapcsoltak és kérdezték, hogy kell-e a hűtőből felhozni újabb adagokat. Már szó szerint kivert a víz, mert attól féltem, hogy mire ideérnek a zsűritagok, mindenből elfogyunk. Erre ismét Momonak köszönhetjük a mentést és egy hatalmas adag lángos megevése után nyomatta az utánpótlást a testéből (Most mennyien irigyek lehetnek. – R.). Hogy érted? (Szerintem a firkász arra célzott, hogy a lány fanjai ennének olyan ételből, amit ő kreál. – D.) Aha. Fúj… hol is tartottam? Jah, igen. És erre még majdnem rátetőzött az is, hogy nem volt külön helyiség, ahol le lehet ülni és elfogyasztani az ételt. Szerencsére, ebben Eijiro és Bakugo segített annak ellenére, hogy nem akartak kezdetben, és egy kis tolikocsit elkérve a váróból elvittek negyven széket. Ehhez még Sato, Mineta, Sero és Toru négy asztalt is hozott. Ez volt a maximum, amit lehetett kérni Nezutól, mert még ő sem számított ekkora sikerre. Dél fele már kezdtünk fáradni, lévén mindenbe be kellet segítenünk pozíciótól függetlenül és még mindig ez volt a legkisebb gond. Az utolsó ládával hoztunk fel sütőkolbászból és a hekk sem fogja sokáig húzni. Ekkor jöttek Sternbild hősei. A sort megnézve nem csoda, ha ideérnének, elfogyna minden.
- Mindenki! Engedjék előre a tisztelt zsűrit! – kiáltott fel Béla, aki sasszemmel felügyelte az események alakulását és kiszúrta a bajt. Noha viszakoztak, de látva, hogy az emberek udvariasan előre engedik, belementek.  Nézték az étlapot hosszasan, de látszott az arcukon, hogy a nyáltermelés átváltott Niagara vízesésre. Végül Sky High kezdett.
- Én kérnék szépen egy virslis töltött lángost tejföllel és sajttal.
- Én megkóstolnám a hekket. – emelte fel a kezét Wild Tiger. – És legyen kettő. A lányom is itt van és szereti a halételeket. Akkor meglepem vele.
- Én azt a sütőkolbászt kóstolnám meg. Legyen jó vastag és hosszú darab. – szólalt meg Fire Emblem, mire Rock Bison felsóhajtott.
- Ha nem lennél, ki kéne találni. – morogta, majd ő is elhatározásra jutott. – Én maradok az egyszerűnél: Sajtos-tejfölös lángos.
- Srácok! Nem vigyáztok az alakotokra. – korholta le őket Blue Rose.
- Bagoly mondja verébnek. Ki vágott be tegnap este egy óriás pizzát? – kérdezte cinikusan Tiger, amire a társaság felnevetett. A nő csak sértődötten hebegett, míg Origami Cylcone rendelt fél májas és fél véres hurkát. Blue Rose hajlandó volt végre rendelni egy adag sonkával-gombával töltött, tejfölös lángost. Barnaby mindkét hurkából és kolbászból kért egy fél szálat. Dargon Kid volt az utolsó, aki szintúgy hekket kért. Átadták a megfelelő összeget és kivárták az étel elkészültét. Szemük le sem szállt rólunk. Azt nézték, hogyan készítjük a megrendelést. Amikorra mindenki adagja készen volt, átvették az ételüket. Amikor helyet foglaltak, akkor Mineta már meghozta a frissen sült és szeletelt kenyeret, amit Bakugo matematikai pontosággal tudott leszeletelni. Az első falat a kenyérszeletükből volt.
- Ez nagyon finom. – állapította meg Barnaby, miközben Kaede, Wild Tiger lánya is leült enni. Nem kell említeni, ő is dicsérte a rendelt ételt.
- Igen. Jó puha és meleg. – áradozott Fire Emblem.
- Hékás! – kiáltott fel Dan, aki a férfi mögött ült. – Vedd le a kezedet a fenekemről!
- Bocsánat. – vágta rá gyorsan, majd nekiálltak a rendes ételnek. Csak dicsérő szavakat lehetett hallani tőlük.
- Ismered ezt a tagot? – kérdezte Jake.
- Sajnos, igen. Voltam Sternbildben és balszerencsémre találkoztam vele.
- Annyira azért ne legyél morgó farkas. Nem harapok. – flörtölt vele Fire Emblem, mivel hallotta a beszélgetést.
- Én meg igen, légypapír. Szóval ne szólj bele az öcsémmel való beszélgetésbe, különben lefejellek, mint imádkozó sáska a harangvirágot. – morgott Dan. Nem akart balhézni, de ez a tag notorikusan húzogatta a gyufáját. (Pedig rendes srác. Csak kicsit fura. – R.)(Nem azzal van a bajom, hogy a tag fura. Azzal, hogy úgy tapad az emberre, mint légy a cukros vízzel leöntött maratoni futókra. – D.) Srácok! Ne itt vesszetek össze, jó? (Rendben. – R. D.)
A lényeg, hogy mikor bekajáltak, akkor a kürtöskalácsból is vettek egyet-egyet. Hasonlóan véleményezték, mint az eddigi ételeinket. Miután végeztek, egy papírra írták le a véleményüket. Legalább ezt is letudtuk. Mostmár minden elfogyhat.

Két órakkor szó szerint mindenből kifogytunk, de legalább ki tudtuk szolgálni a VIP vendégeket. A vásárlók java része csak pozitív dolgokat mondtak nekünk. Nem is bántuk a bezárást, mert volt még egy óra a tehetségkutatóig. Addig Ochakoval körbenéztünk és megakadtunk a retro videójáték részlegnél. Kicsit visszautaztam a gyerekkorom kedvenceim közé. A legérdekesebb mégis az volt, hogy Eri és Ragna is ott voltak és kikapcsolódásképpen játszottak a Crash Bandicoot Warped című játékkal.