Lassan elérkezett a Szeptember vége, ami a teljes iskolának a fesztivál és az azzal járó problémákat jelentette. Mindenki a délutáni órák után rögtön rátért a teendőjére. Ai már közel kész volt a fellépéssel és Eri tanításával. Kyoka is hasonlóan jól haladt, bár rajtakaptam azon, hogy versenytársától kér segítséget. Azonfelül annyi érdekes történt még, hogy megtudtuk, hogy a B osztály mire készül fesztivál kapcsán. Bakugotól, aki egy egész vicces sztori által tudta meg.

Riválisom éppen átöltözve távozott az öltözőből, mikor az egyik teremben Neitora lett figyelmes. Éppen az osztálya színdarabját írta, miközben hangosan agyalt.
- Kéne egy fasza, ütős poén. – mormogta a srác. Ekkor Tetsutetsu jött és egy jól irányzott ütéssel vágta tökön. Neito a földön feküdt összegörnyedve.
- Te barom! Nem azt mondtam, hogy faszra ütős.
Ekkor Bakugo felröhögött (mintha ez vele nem történt volna meg. – R.) és a nappaliban mesélte el nekünk.
- Színdarabbal kedveskednek. Az lesz a címe, hogy Romeo, Júlia és az azkabani fogoly: A király visszatér. – fejezte be monológját, miközben a könnyeit törölgette.
- Ezeknek se kell a szomszédba menni másolás terén. – vágta rá Eijiro.
- Mint a mostanság megjelenő Weekly Shonen Jump mangáknak. Azt csodálkoznak, hogy nincs nagyobb sikerük. – jegyeztem meg halkan felnézve a receptekből. Nem volt időm azon agyalni, hogy min dolgoznak azok, akik irigyek ránk. Jah igen, ahogy az eredetiben is, itt sincs másképpen a viszonyunk a másik osztállyal. Mi próbálunk szépen közelíteni feléjük, ők meg a képünkbe hányják, hogy mienk minden dicsőség. Annyira fennhordják az orrukat, hogy az SoP-be is csak a két legértelmesebb tag csatlakozott, öt meg nyomós okkal nem tudott, lévén, már van biztos helyük. Ám, nekem a stand és az étel problémáját kellet orvosolni. Megkaptuk a legnagyobb standot a lehető legjobb helyen, de emiatt a mennyiségnek is hatalmasnak kell lennie. Viszont, Fortuna asszony a mi pártunkat fogta, mikor Aizawa kijelentette, hogy a fesztivál előtti pénteki nap szabad. Kell is, annyi előkészület lesz minden oldalról.
- Ne pánikoljunk, srácok! – nyugtatta Ai a társaságot, miközben Erinek és Minetának mutatta a ruhájukat, ami a tehetségkutatóra kell. – Lazán bezsebeljük a díjakat. Ashido pedig nemsoká megmutatja az általam kiagyalt ruhát. Ma reggel jött meg.
Ekkor az említett pink lány a nappaliba lépett és határozott léptekkel közelített felénk. Eszméletlen dögös, fekete egyberuhája kiemelte Ashido természetes vonalait. A magassarkú cipő és a megfelelően kiválasztott smink készlet megmutatta hatását. Végül, hogy a pontot az I-re a mosolya okozta, ami olyan fehér volt, mint Hófehérke hónalja.
- Világvége… akarom mondani, világbéke! – kiáltotta el magát Ashido, mire a fél osztály lenyomott egy laza facepalmot.

Ám, ekkor jött egy beígért vendég a nappaliba.
- Nagyon dögös vagy ebben a ruhában, Pinky!
Dan volt az. Ashido egyből ráugrott és arcát a farkas férfi mellkasába fúrta, ezzel a teljes sminkkészlet a bundán maradt.
- Azért nem kell ennyire örülni nekem. – nevette el magát és megsimogatta a haját.
- De jó illatod van. – nyögte a lány, mire Tsuyu is odament egy ölelésre és megszagolta. – Citrus és fenyő. Te kutyasampont használsz? – kérdezte a békalány érdeklődve.
- Ezzel mosdattam a kutyámat is. Ettől mindig selymes és fényes volt a szőre. – vágta rá Ashido, mire a társaság hatalmas nevetésben tört ki.
- Ilyenkor örüljetek, hogy a barátotok vagyok. – morogta Dan, de értette a viccet. Átölelte Tsuyut, mikor egy kisebb, barna bundájú farkas jelent meg. Levágtam, hogy ő a férfi kisöccse, Jake Harris.
- Látom, hogy a lányok nagyon kedvelnek, bátyám. – jegyezte meg cinikus mosollyal.
- Kösz, téged is szeretlek. Tisztelt Tini Titánok! Ő itt a kisöcsém, Jake.
A tinikorban lévő farkassrác mindenkivel kezet fogott. Eri viszont a kézfogás mellé még megpuszilta a Jake arcát. Dan kiszúrta Aijint aki mosolyogva ment hozzá.
- Aijin Kuromo! Szolgálatodra. – mondta és felsőkezét a férfi felé nyújtotta.
- Daniel Harris. Csak kérlek, ne szadizz.
- Nem harapok… nagyot. – kuncogott a póklány és a férfi fenekére csapott. – Kemény ám!
- Azért nem kéne egyből lenyomnod vele a Szürke Ötven Árnyalatát. – jegyeztem meg, mire Ochako felnevetett.
- Azt Minetával játszom el. – vágta rá a póklány, majd felém fordult. – Különben is, az a könyv szégyenteljes mind irodalmilag, mind a BDSM-re nézve.
- Ezzel csak egyetérteni tudok, Póknő! – vágta rá Jake, miközben Bakugoval szemezett és már támasztotta a kezét, mert az nem szándékozott viszonozni. – Vak vagy, szőke Sasuke?
- Beszóltál? Mindjárt kopaszra nyírlak! – vágott vissza a riválisom.
- Nyugodj meg és egyél egy Snickerst. Úgyis éhes vagy.
- Öcsi! Nincs bújtatott reklám. – jegyezte meg Dan, miközben Erit ölelte át és nézte a ruharajzokat. – Nem semmi, amit kiagyaltatok. Kíváncsian várom. Főleg a magyar kajás standrészt.
Aizawa benézett a nappaliba és nem is egyedül. Ugyanis, Kumiko is megjelent, hogy meghozza a lánya által rendelt fellépőruhákat. Kiszúrta a farkas férfit, mire mindketten pisztolyt rántottak és egymás fejét célozták be.
- Hadd találjam ki… 91 Days. – morogta Daniel. Kis idő után mindketten felnevettek és elrakták a csúzlikat.
- Már azt hittem, soha nem látlak, te vén korcs.
- Ugyanazt mondhatom rólad, fejvadász. Bár, annak adj szerencsét, hogy nem haraptam le mind a négy karodat, mikor előlem vadásztad el a célpontomat. Nincs kedved majd inni valamit később és nosztalgiázni?
- Persze.
Miközben Dan és Kumiko beszéltek, odaadta mindkét bagázsnak a kész ruhákat. Kyoka a kibontás után csillogó szemekkel nézte a műremekbe illő fellépőruhákat.
- Anya, te is jössz a fesztiválra? – kérdezte Ai, miközben figyelte, ahogy Eri ismerkedik Jakekel.
- Igen. Peternek alapjáraton is kell kíséret, lévén a nővéreid jelenleg Oszakában vadásznak le pár célpontot és nem érnek haza egyhamar.
A póklány picit elszomorodott. Ritkán láthatta a két idősebb testvérét, bár, jobb is így, mert előszeretettel varrják le a friss pasijukat, lényegében szerepcserére. Féltette Minetát, noha nem azért, mert megcsalná, hanem amiatt, hogy a legidősebb nővére sokkal nagyobb étvággyal rendelkezik e területen. Félrerakva eme problémát, folytatta Erivel a diskurzust a fellépésről, ahogy a társaság is visszatért napi teendőjéhez. Ez egészen addig tartott, míg Dan és Jake hazakísérték Erit és később Aizawa vezényletével mind visszatértünk a hálókörletünkbe, lévén volt már tíz és két nap van hátra a fesztiválig.

Másnap kiderült a standos csapat számára, hogy a szabadnap ténylegesen kell, mert ekkor pörögtek be az események. Megérkezett Andor Béla és Dōbutsu Alita. Ahogy ígértük, magukkal hozták a kért hurkát és kolbászt. Emellé még hozott hekket is, amit ugyan külön sütőlapon kell megsütni, de állítólag nagyon finom (Nem állítólag, hanem tényleg az. Kóstold meg, majd meglátod. – R.) (Én is tanúsítom. Magyar Strandkaják elengedhetetlen étele. – D.) Remek, ismét ketten fárasztanak… hol is tartottam? Jah, igen és még a kenyérhez szükséges elemeket is meghozták, ami egyet jelentett, hogy frissen kellet elkészíteni, úgyhogy megkaptuk az Akadémia egyik hűtőjét és konyháját, ami persze a standunktól jó messze van, így Momo vállalta, hogy csinál kemencét. Még szerencse, hogy Sato, Sero és Todoroki bevállalták a lótifuti munkát, avagy ők hozzák az utánpótlást. Béla elkezdett komolyabban tanítani a lángos és kenyér készítésbe, míg Alita a desszertekért felelős bandának a kürtöskalácsot mutatta meg. Ez nem is igazán jelentett problémát, lévén már végeztünk kutatást e téren. A tűzpróba viszont hamarabb jött a vártnál, mert mi készítettük az ebédet a többieknek, akik a tehetségkutatóra és egyéb számokra jelentkeztek. Mikorra a nagy pihenő alkalmával az ebédlőben leültek, addigra már hoztuk is a frissensülteket. Aizawa, Urahara, Present Mic és Luch Rush külön asztalnál ültek.
- Kész az ebéd. Lehet idejönni és svédasztal módjára szedni, amennyi jólesik.
Nem kellet kétszer mondani, szép, libasorban szedték a számukra szimpatikus ételeket.
- Tudom, mit mondana idősebb nővérem erre. – jelentette ki hangosan Ai, miközben egy szép szál sütőkolbászt szúrt a villájára és mutatta fel. – Ezt a pazarlást. Ahelyett, hogy bennem lenne, meg kell egyem.
A mögötte álló Bakugo felmordult.
- Ahelyett, hogy dobálóznál a perverz poénjaiddal, inkább haladj tovább. Egyesek még ma akarnak étkezni!
- Jól van, ne sürgess. Egyeseknek nincs humorérzéke…
Amikor mindenki elfoglalta a helyét és belekóstolt az első falatba, legyen szó bármilyen kajáról, akkor biztosra véltük, hogy mi fogjuk nyerni a stand versenyt. Kitettünk magukért, lévén azt az ízvilágot idéztük meg, amit csak a magyar ételeknél lehet érezni. Amikor mindenki bőségesen bekajált, elégedetten hátradőlt. Nem hagytunk sok maradékot.
- Ez valami mennyei, de azt hiszem, kihíztam a készített ruhát. – sóhajtott Ashido.
- Nagyon finom volt! Ha ez lesz a fesztiválom a minőség terén, akkor nemcsak a díjat, hanem rengeteg Yen a tietek lesz! – kiáltotta Present Mic.
- Öröm megkóstolni más kultúrából származó ételeket. Köszönöm a lehetőséget. – mondta Lunch Rush, ami hatalmas dicséret volt tőle.
A megmaradt két tanár csak elégedetten nyugtázta, hogy nem volt hiábavaló a mai nap elmarasztalása.

Azt, hogy a megmaradt kolbászt és hurkát ki ette meg, csak találgatások vannak, bár, én láttam Dant és Jaket itt étkezni. Ők is bevállaltak egy standot, nevezetesen a szokásos céllövöldét, ami a karneválok és majálisok legnagyobb pénzrablója. A nap további részét felkészüléssel és a stand kialakításával ütöttük el. Immár mindenki készen állt a holnapra.