Másnap, még jóval reggeli előtt újfent nekiálltam a szokásos meditációnak, csak más teremben. Csak annyival sikerült jobban, hogy nem ájultam el, ellenben már most piszok fáradt voltam. Annyira, hogy az elméleti órákon csak magamra erőszakoltam az odafigyelést. Az ebéd után már rögtön beszállhattam a fesztiváli stand menüsorába.

Tudtuk, hogy a hős gyakorlati órán mi lesz. Aizawa felmérője, hogy mennyit haladtunk az első évhez képest. Mikor belépett a terembe, mind tornaruhába vártuk a vezényszót. A szokásosból állt össze az erőnléti felmérő. Fekvőtámasz, felülés, guggolás, ütés erő és gyorsaság, labdadobás, maraton. Ainak ugyan akadt gondja azzal, hogy az általa kapott ruhába nem fért a négy karja, így saját felsőjét használhatta. (Amúgy, a U.A. nem készült négykarú Quirkra semmi ruhát? – R.)  Csak rendelésre csinálják és állítólag elkeveredtek a rendelési papírok. Az első háromig semmi említésre méltó dolog nem történt, ám ami azután jött, arra senki nem volt felkészülve. Az ütésfelmérésnél Eijiro, Bakugo és én kiakasztottuk a mércét úgy, hogy újat kellet beszerválni a többiek felmérése miatt, ami már alapból annyiba került, amennyit egy hónap alatt nem keres meg egy átlag hős. A dobásnál Ai került sorra. Olyan erővel küldte meg a labdát, ami elég volt arra, hogy nemcsak messzire szálljon, hanem szó szerint átüsse az egyik, focipályát megvilágító reflektort.
- Ezer méter. Szép volt, de felhívom az osztály figyelmét arra, hogy, ne pusztítsuk el az akadémiát, mert Nezu igazgató úr kopaszra borotválja magát, olyan síkideg lesz a javítási számlától.
A társaság felnevetett és ígérte, hogy nem úgy próbálja intézni a dobást. Hát… nem sikerült. Bakugo olyan kemény robbantással küldte meg a labdát, hogy a landolási pontot nem is láttuk. Egy ideig semmi, aztán egy károgó vénasszony törte meg a csendet, aki az Akadémiával szemben lakott.
- A jó anyátokat, mocskos huligánok! – kiáltotta.
- Legalább nem a U.A.- ben tett kárt. – mondtam, mikor sorra kerültem. Az ütésfelmérés óta bekapcsolva hagytam a Reverse Dragon Breathot, amire most a jól emlékező olvasó biztos rávágja a végeredményét a dobásomnak. Hááát… téved. Ugyanis, a dobásommal olyan erővel lőttem ki a labdát, mintha egy Panzerfaustból indították volna. Áttépte a biztonsági rácsot és koppant valakinek a búráján.

Hogy kién? Mr. Gentle volt a pórul járt. Álruhában surrantak be úgy, hogy feltörték a beléptető hálózatot egy kis időre. Fel akarták deríteni a terepet, a mostani akciójukhoz.
- Mi a terved itt, Mr. Gentle? – kérdezte La Brava óvatosan körbepillantva.
- Olyat akarok cselekedni, amivel a társadalom szeme felnyílik. Az iskola vezetése hanyag lett az elmúlt időszakokban. – válaszolt a férfi, aki úgy közlekedett, mintha kirándulni mentek volna. – Soha nem mondják ki, de az elmúlt években a friss végzősök felét nem vették fel sehova, mert annyira értéktelennek találják őket. És ezért egyetlen ember a felelős. Ha sikeres lesz az akció, mindenki látni fogja a fájdalmas igazságot.
- Ez nagyszerű terv, Mr. Gentle. – dicsérte meg La Brava a férfit, mire az fejsimogatást kapott. Ám, ekkor a labdám találkozott a férfi homlokával, ami marha nagyot csattant és a homlokán ott maradt a labda sorozatszáma is.
- Jól vagy? – kérdezte meg a nő a férfit, aki a homlokát fogta.
- Igen. De mi a franc volt ez? Betongolyó? – kérdezte szitkozódva, miközben léptek hangja hallatszott. Le akartak lépni, ám megálltak. Én voltam az, aki az aggódás miatt sietett oda, hogy megnézze történt-e valami.
- Bocsánatot kérek a labdáért. – hajoltam meg előttük.
- Azt kérhetsz, de még a közértben sem kapsz, taknyos kölyök! – kiáltott fel a nő, mire Mr. Gentle felemelte a kezét. Taknyos kölyök? Alig nézett ki idősebbnek nálam.
- Ugyan, nem történt semmi gond. Nyílván egy véletlen baleset volt. Csak legközelebb óvatos légy, hova dobod el a labdát.
Eskü, mintha tényleg egy nyolcévessel beszélnének. Nem akartam a balhét csapni, ezért csak mosolyogtam, de gyanúsak nekem elsőre.
- Még sose láttalak titeket. Kik vagytok?
- Az új terepvizsgálók és gondnokok. A gyakorlati terepekhez küldtek ki, hogy megnézzük, alkalmasak-e a bevetésre. Továbbá...  – válaszolta immár higgadt a férfi, de én közbeszóltam.
- És miért van magukon szájmaszk?
- Nem követed a hírt, taknyos? Vírus járvány van. – válaszolta La Brava és elkezdett műből köhögni.
- A való világban igen. Itt nincs olyan…
- Midoriya! Azonnal tűzzél ide, de szélsebesen! – hallatszott Bakugo hangja.
- Jövök már, hogy dőljön rád egy raklap liszt! – kiáltottam vissza. – Nekem mennem kell. Addig semmi felfordulást ne okozzatok, jó?

Amint meggyőződtek arról, hogy elmentem, ők is felhúzták a nyúlcipőt. Mikor kiértek és egy sikátorig elfutottak, letépték a maszkot.
- Ez nem sokon múlott. – zihálta La Brava.
- Nem. Továbbá, bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna, ha az a srác lebuktatott volna minket. – vágta rá azonnal Mr. Gentle.
- Annyira nem lehet egy tanuló fenyegető, hogy ne tudnánk legyőzni.
- Igen, normális diákra igaz lenne. Ám az Star Knight Deku volt.
La Brava szemein látszott, hogy totál meghűlt a vére.
- Nem mondod? Az, aki állítólag legyőzte Overhault?
Pletyka szinten úgy tudják, hogy én ártalmatlanítottam és késztettem menekülésre az egykori Yakuza vezért.
- Igen. Nem kenyerem az erőszak és csak annyit használok, amennyit muszáj, mert megvan a hozzá való erőm. Viszont… ő simán le tud győzni kettőnket. Megmondom az őszintét, félek.
- Én is. Szerintem fújjuk le az egészet. Nem akarlak elveszíteni, mert te vagy az egyetlen, aki a szeretettemet viszonozza.
- Sajnálom, de nem. Ismersz már, mint a tenyeredet. Ha valamit megígérek, azt meg is csinálom. Viszont, itt sokkal óvatosabbnak kell lennünk.
La Brava átölelte a férfit és óvatosan megcsókolta. Mr. Gentle meglepődött ezen, de viszonozta. Régóta több volt köztük, mint bűntársak.

Az osztálynak már csak a maraton volt hátra, amit mostmár nekem is sikerült lazán lenyomni és az első tíz helyezettbe bejutni. Ochakoval gyorsan meggyógyítottuk a sérült osztálytársakat és megkaptuk az eredményt. Immár harmadik voltam a felmérőn. Magamban büszke voltam az eredményre egy kicsit. Viszont, nem felejtettem el azt, hogy az elmémet kell most jobban edzenem.