Három nap telt el, mióta Todoroki meglátogatta Ragnáékat. Éppenséggel indulni készültem az 1-B osztály ellen egy focimeccsre a srácokkal, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia, Midoriya! – köszönt az író.
- Hali. Kitalálom: Újabb kérdezz-feleleket tartasz? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Ezt honnan tudtad? – kérdezte Ragna furcsállva.
- Azért, mert ezt már Február közepén már tervbe vetted. Nem csak te követed a magyar csoportot.
- Jogos. Holnap 8-kor várlak titeket a lakásom előtt. Igen, mások is jönnek.
- Sejtem, hogy nemcsak én leszek. – mondtam mosolyogva, majd elköszönve letettem a telefont.

Másnap 7-kor láttam, hogy kiktől fognak kérdezni rajtam kívül. Ochako, Bakugo, Ashido, Mirio és két tanárunk, Aizawa és Urahara várt kint.
- Bocsi a késésért. Ahogy látom, megvan a fő oka, hogy Ragnáék nem jönnek ki elénk.
- Semmi gond. Amúgy igen, fején találtad a szöget. – mondta Aizawa a szokásos stílusában és megindult a csapat. Útközben nem sok minden történt és ebbe azt is beleszámolom, hogy Bakugo magában morogva reménykedett, hogy nem olyan eszelős kérdéseket kap, mint a múltkor. Elég gyorsan odaértünk az író és Rei lakása elé, ahol Todoroki várt minket.
- Sziasztok.
- Szia. – köszöntünk vissza mindannyian, majd bementünk a lakásba. A nappaliba érve láttam, hogy Eri a kanapén ülve nézi az Asterix és a 12 próbát. Mikor köszöntünk, ránk nézett széles mosollyal és hatalmas ujjongással bújt hozzám. Felkaptam és átöleltem. Ekkor bizonyosodtam meg arról, hogy a legjobb pótszülőket választottuk, mert már most súlyban is jó úton halad.
- Sziasztok! Bocsi, hogy még nem készültünk el, de el kellet rohannom boltba, hogy vegyek pár dolgot. Mint kiderült, hogy legalább 30 tojás kell ennyi embernek megfelelő rántotta összekészítéséhez. Elvégre, üres gyomorral nem jó az egészet lebonyolítani.
- Igaz is. Remélem, hogy nem gumis vacak lesz.
- Ne aggódj, Bakugo: Frissen készül. Én is ismerem Gordon Ramsay módszereit. – kacsintott az író és visszament, ám ezzel riválisom nem nyugodott meg. Követte a férfit a konyhába, hogy segítsen. Tíz perc múlva jöttek ki, amíg mi kényelembe helyeztük magunkat és Ochako Erivel együtt nézte a eme pótolhatatlan klasszikust, összebújva. Én kettejüket átkarolva szálltam be. Aizawa mosollyal nézett ránk.
- Látod ezt, Urahara? – kérdezte.
- Te ezt már szándékosan csinálod eltaláltam? – vágta rá Urahara, feltételezhetően a látással kapcsolatos viccekre utalva, amit előszeretettel szokott benyögni, ha kollegájával együtt vannak.
- Nem poénkodásnak szántam perpillanat. Amire célozni akartam, kedves kolléga, hogy a két jómadár úgy bújik Erihez, mintha a kislányuk lenne. El lehetne nevezni a szituációt az alábbinak: tíz évvel később.
- Igaz beszéd, Aizawa. – nevette el magát halkan Urahara. Todoroki időközben Ashidoval váltott néhány szót.

Bagukonak hála hamarabb elkészült a rántotta és a társaság élvezhette a reggelit, ami, hasonlóan a legutóbbi kérdezz-feleleknél, bőséges és finom volt. Addig is folytak a beszélgetések az asztalnál.
- Sensei! Igaz a hír, miszerint hamarosan véget ér a blokád? – kérdezte Todoroki egy nagy falat lenyelése után.
- Igen, ez nemcsak szóbeszéd. Egyrészt, az elmúlt egy hétben drasztikusan esett a bűnözési ráta, másrészt, az állam nem tudja fél évnél tovább fenntartani a menedékeket. – válaszolt Aizawa.
- Arról én is hallottam. Annyira elkanászodott a rendszer, hogy kivonták a támogatásokat a vész esetére megalkotott kasszából mindenféle hülyeségre. – sóhajtott Urahara. Tudtam, hogy a mesterem mindig is cinikusan állt a modern rendszerhez. Eri csendben lapátolta magába a rántottát. Imádta Rei főztjét és most Bakugo is tett róla, hogy az étel még finomabb legyen. Amikor befejezték az étkezést, Ragna megkoccintotta poharát.
- Akkor, határozzátok meg, ki akar jönni elsőként.
Senki nem szeretett volna jelentkezni, hanem előzékenységi roham vette kezdetét.
- Szerintem az lenne a legésszerűbb, hogy Rei és Eri menjen elsőként. – javasoltam, amire mindenki rögtön rábólintott. Akkor megvolt az első kettő jelentkező. Mi addig átfáradtunk a nappaliba elfoglalni magunkat. Anya és lánya egymás mellet foglaltak helyet.
- Szerintem a pöttöm kezdje, drágám. – mondta Rei és megcsókolt, amit az író viszonzott.
- Rendben. Készen állsz rá? – kérdezte Ragna.
- Igen, apa. – reagált lelkesen Eri.
- Akkor, az első kérdés KrillinoKromtól, hogy leszel-e a fogadott húgom? Nocsak, már ennyire megszerettek.
Erre a kislány elpirult.
- Köszönöm és akármennyire aranyos vagy, de ez a jövő zenéje. Azt se akarom elhinni, hogy rendes pótszülőknél vagyok és szívből szeretnek. Emellé még egy bátyusom is lett, aki megvéd és támogat. Hozzá kell szoknom a helyzethez először.
Ragna csak elmosolyodott.
- Akkor a következő kérdés Mangekyo022-től: Van-e kedvenc plüssjátékod?
- Igen. A plüssmacim, amit ti ajándékoztatok nekem. Lyomenak hívom. Megmutassam? – kérdezte, majd fel akart állni, hogy a közös hálóba elrohanjon, ám Rei megfogta a kezét.
- Nem kell. Aki olvasta az évadzárót, tudja, miről beszélsz.
- Így van. Nem kell rohangászni, pöttöm. – mosolyodott el az író. – A következő kérdés, hogy mi a kedvenc édességed?
Eri visszaült és a kérdés meghallgatása után reagált, töretlen mosollyal.
- Nem vagyok válogatós, így mindegyiket szeretem. Bár, nem sokat kóstoltam.
- Majd pótolni fogod. A következő… nane. Ezt semmiképpen nem akarom.
- Mi a baj, drágám? – kérdezte Rei, majd ránézett a kérdésre.
- Hogy lehet ilyet egy hatévesnek feltenni, mikor még nem tette túl magát az egészen? – kérdezte halkan a nő. Eri felállt és az író combjára tette két kezét.
- Nincs semmi gond, apa. Szeretném megválaszolni. Tisztában vagyok azzal, hogy kapok kemény kérdéseket is.
Erre a szülői pár meglepődött. Ragna felvette fogadott lányát, majd az ölébe ültette, hogy azonnal megnyugtassa, ha kitörne belőle a negatív érzések garmadája.
- Rendben. Petra kérdése a következő: Milyen érzés neked, amikor látod vagy hallod, hogy más olyan korú gyerek, mint te biztonságos és boldog környezetben él a szüleivel vagy rokonaival, úgy hogy személyesen soha nem tapasztalhattad?
A kislány arcáról lehervadt a mosoly. Amikor megszólalt, akkor hangjában a teljes őszinteség csengett, ami egy korabeli gyermektől hátborzongató.
- Kedves Petra. Hibásan állítod azt, hogy soha nem tapasztaltam. Mielőtt Overhaul elrabolt, voltak rendes szüleim, akik szerettek és szerettem őket. Az, hogy látom a korombeli gyerekek boldogságát, az örömmel tölt el, mert azt a földi poklot, amit egy éven keresztül átéltem, még a legnagyobb ellenségeimnek se kívánom. Viszont, az olvasókat megkérem arra, hogy becsüljék meg mindazt a jót, amit a szüleik adnak vagy adtak neki. Mert a legtöbb ember elfelejti, és csak akkor jut eszébe, mikor veszteség éri.
A válasz után mindkét szülő megpuszilta lányuk arcát.
- Ez aztán nagyon felnőttes válasz volt.
- Apa! Mikor ahhoz a mocsokhoz kerültem, gyerek voltam. Mikor kimentettek, akkor a reményvesztett felnőtt hozzám képest kész világimádó lett. – mondta Eri és átölelte apját.
- Számunkra ugyanaz a kislány maradsz még, aki a szárnyaink alá került. – jelentette ki Rei, majd mindkettejüket átkarolta.
- Akkor már csak egy kérdés, ami kicsit személyes. Hogy érzed magad az íróval és Reiel? Milyenek, mint pótszülők? Mondthatnám, hogy csak nyugodtan és őszintén, de felesleges, mert tudom, hogy így teszel.
- Még szép. – mondta Eri és immár visszatért a mosolya is. - Kiválóan. Igen, féltem attól, hogy ti sem vagytok különbek, de tévedtem és ezért bocsánatot kérek. Ismét boldogságban és biztonságban nevelkedek, és nem lehetek elég hálás nektek. Ismét van anyám és apám és számomra ez többet ér mindennél.
- Köszönjük szépen. Annyira aranyos vagy. Most pedig menj ki Midoriyáékkal játszani. Lefogadom, hogy elkezdtek egy társasjátékot.
- Rendben. – válaszolt Eri és leugorva apja öléből, kiment.

Miután Rei becsukta az ajtót, leült.
- Mi kis szemünk fénye. Mennyire furcsa volt látni felnőtt oldalát. – mondta és párja szemébe nézett.
- Nem csoda. Csak féltem, hogyha megmutatja a múltbeli fájdalomtól eltorzult oldalát, akkor ismét elsírja magát.
Ragna állításából le lehet szűrni, hogy Erinek idő kell, hogy kilábaljon a negatív élményekből.
- Igaz. Akkor, jöhetnek a kérdések. – jelentette ki Rei.
- Az első kérdés KrillinoKromtól: Mikorra terveztek gyereket Ragnával? Lehetek a keresztanya?
- Egytáltalán nem tervezünk. A helyzet az, hogy az adoptálás is hirtelen jött, amibe szívesen belementünk, lévén Eri felnevelése és a jobb élet megadása ezerszer fontosabb volt. Viszont, így belegondolva… akkor lehet róla szó, mikor már Eri tinédzser lesz. Ami a kérdés második részét illeti: Felőlem. A családi vonalak nagyon kuszák lettek így.
- Legyen úgy. – reagálta le az író és megcsókolta párját, majd visszatért a feladatához. – Professor Foxi kérdése, hogy nem furcsa velem járni? Ugyebár, én vagyok a történet írója.
- Igen, de ezt ne úgy vedd, kedves Professor Foxi, ahogyan szerintem gondolod. Sokkal inkább a furcsa, hogy nem kezel tárgyként a céljai megvalósításához. Már az elejétől fogva megértett és segített, mikor kiakadtam Enji bocsánatkérésén, márha azt a hablatyolást lehet annak hívni. Lényeg: Mióta összejöttünk, napról napra azt bizonyítja, hogy nem bántam meg, hogy vele járok.
- Én se bántam meg. Te vagy a legjobb nő a számomra. – mosolyodott el az író. – Hogy van Fuyumi és Natsuo, vagyis a lányod és az idősebbik fiad?
Todoroki halkan bejött és hallgatta a választ.
- Jól vannak, igaz, alig beszélünk. Ők Japán túlvégében vannak és élik saját életüket. Örülök annak, hogy a volt párom szart a fejükre és nem próbált csinálni belőlük fegyvert azért, hogy All Mightot letaszítsák a no.1 hősi pozícióról.
- Azért azt megemlítheted, hogy miért nem váltunk sok szót velük, anya. – súgta halkan a srác.
- Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte az író elfelejtve, hogy nem ő volt a megkérdezett.
- Arra akar a fiam kilyukadni, hogy folyton azzal jönnek, hogy miért nem térek vissza Enjihez, ha már belátta hibáját. Én meg lereagáltam, hogy annyi szart tett az életben ellenem, hogy azt szimplán nem lehet azzal korrigálni, hogy bocsánatot kér és jó útra tér. Ezt a volt párom is nagyon jól tudja, de két idősebb testvéred nem akarja felfogni.
- Lefogadom, hogy tartottad magad az ígérethez és nem árultad el, hogy egy bérgyilkost fogadott fel ellened. Emiatt is kardoskodnak az érvük mellet. – vélekedett az író. – Amúgy, valami probléma merült fel?
- Igen. Hol tartjátok a tartalék üdítőt? A társaság már megitta a kint lévő maradékot.
- Az előszobától számolt első ajtóban. – mondta az író. Todoroki kiment, immár kettesben hagyva a párost.
- Volt-e valaha külföldön? – kérdezte Ragna kicsit hitetlenül, mintha a kérdező nem tudná, hogy a negyedik évad hol zajlott.
- Igen, bár ez a kérdés butaság, mert veled voltam Magyarországon. De azonfelül Tunéziába volt a nászutunk Enjivel. Akkor lett volna az jó, ha két külön turnusban mentünk volna el, de a múlt az múlt.
- Van-e kedvenc filmed? Ezt Mangekyo022 kérdi.
- Igen, de nem nagyon volt alkalmam filmeket nézni. Remélem, tudjátok, hogy ki miatt. Mióta Ragnával vagyok, azóta pótlok. Ha mindenáron címet kéne mondanom: A Maszk, Jim Carrey főszereplésével.
- Akkor ennyi volt. Mehetünk.
Ragna felállt és megfogva Rei kezét mentek ki a nappalihoz.

Odakint már nagyban játszottunk az Unoval. Én Erinek segítettem éppen, hogy a melletem ülő Bakugonak fel kelljen húznia két lapot, mikor Ragna megszólalt.
- Akkor ki a…
Ekkor a gépén felhangzott a Skype hívója. Gyorsan berohant és látta, hogy a hívója nem más, mint Daniel Harris. Gyorsan felvette és megszólalt:
- Szia, Dan. Valami gond történt? – kérdezte.
- Szia. Igen. Megígértem az öcsémnek, hogy elmegyek megnézni a focimeccsét. Bejutott a döntőbe az osztálya és elég sokat hagytam ki az életéből. Remélem, nem gond.
- Semmi baj, csak kikeresem a kérdéseidet és kezdhetjük.
Egy ideig egyikük se szólalt meg. Mikor meg lett találva a papír, Ragna visszaült a helyére.
- Akkor az első kérdés feléd KrillinoKromtól: Ha megváltozna a nemi identitásod akkor kivel jönnél össze?
- Ha megváltozna az identitásom, ami ugyebár annyira lehetséges, mint hímvesszőből kosarat fonni, akkor Tsuyu-val jönnék össze. A hosszú nyelve és a személyisége miatt! Köszi a kérdést, KrilimoKrom.
- Amúgy, ez annyira triviális kérdés lett. Anno Midoriya és Ochako is megkapta ezt a kérdést.
- Hát persze. Robin esetében még megértem, tekintve a Yaoi láztól, ami hosszú ideje tart. A legviccesebb, hogy vannak olyan Yaoisták, akik nem nézik a JoJot, mondván: túl buzis.
- Ezt hívjuk paradoxonnak. Szerencsére, ebből nem sok van. – sóhajtott fel az író, majd a következő kérdésre nézett. - Mire emlékeztet a telihold? Milyen érzést vált ki belőled? Ezt Mangekyo022 kérdi.
- Nem emlékeztet engem semmire sem max egy jókora sajtra. Viszont, párszor néztem már és gondolkodtam el az életemen és a döntéseimen. Hogy milyen érzést vált ki belőlem? Nos mivel farkas vagyok így vonyítani szeretnék rá. – jelentette ki gúnyosan Dan az utolsó mondatot.
- Mi a véleményed az önbíráskodókról? – kérdezte az író.
- Az önbíráskodás sosem megoldás semmilyen helyzetben, mert sokszor nagyobb bajt okoz, minthogy ténylegesen megoldaná a problémát. Persze sokszor fordulnak hozzám olyanok, akik így akarnak igazságot tenni saját maguknak és bosszút állni a sérelmeiken, de mint mondtam hosszú távon ez nem megoldás legalábbis szerintem.
- Igaz, bár a legtöbben nem ezt vallják. Vagy, ha ezt mondják, a szívük legmélyén kardoskodnak az önbíráskodás mellet. Mi a véleményed a Japán Igazságszolgáltatásról?
- Nos, nem sok rendőrrel találkoztam, amíg ott voltam így nem nagyon tudok róluk nyilatkozni.
- Igaz, ez a kérdés átgondolatlan, mert te akkor voltál itt, mikor Overhaul uralkodott a színfalak mögött. Na, mindegy, íme az utolsó kérdés: Ha jól emlékszek, akkor Endeavort apáddal vetetted össze, mikor Mirio megbízott azzal, hogy fenyítsd be Reiel karöltve. El tudnád mondani nagy vonalakban, hogy milyen volt az apád és miért ölted meg? Ez egy jó kérdés, elvégre, az eredeti művet, ahol szerepelsz, nem sokat tudják elolvasni.
Dan sóhajtott. Valószínű, hogy érzékeny téma lehet a mai napig is.
- Apámat egyetlen egyszer láttam, azon az estén, amikor a vizsgafeladatomként vele kellett végeznem, de amennyit megtudtam róla az elég volt ahhoz, hogy még most is gyűlöljem őt teljes szívemből. Nagyvonalakban, annyit tudtam meg egy levélből, hogy apám nagymenő és gazdag ingatlanügynök volt. Viszont nem akart engem, mert derogált neki, hogy gyereket neveljen ám anyám nem akart elvetetni hiába ígért neki kocsit, pénzt, sőt lakást is ő megtartott engem mire apám megbízott egy bérgyilkost, hogy ölje meg őt és engem is azonban az illető meg beleszeretett anyámba és együtt akartak felnevelni ám ő ebbe sem nyugodott bele és másokat is felbérelt, hogy végezzenek velünk. Így kerültem egy árvaházba miután megszülettem ahonnan aztán 4 évesen örökbefogadtak. Egy videófelvételből meg megtudtam, hogy mivel apám azt hitte, halott vagyok nagy részegségében kijelentette, hogy örül neki, hogy nem élek, mert semmi kedve nem volt ahhoz, hogy gyereket neveljen, mert szerinte a gyerekek csak nyűgök az emberek hátán. Ezután pedig történt, ami történt, de egy percig sem bánom és az óta is gyűlölöm az olyanokat, akik ártani akarnak a saját feleségüknek vagy gyereküknek ezért is tartottam Endeavort ugyanolyan mocsoknak.
- Akkor ez azt jelenti, hogy Endeavort még mindig utálod? – kérdezte az író.
- Nem. Akik rendesen követték a művedet, akkor láthatják, hogy gyufafej jó útra tért. És leszűrtem a megbízás elvégzése során, hogy puszta félreértésből származott a felbérlésem. És ha ez nem lett volna számomra elég bizonyíték, akkor az is nyom a latba, hogy az információ átadásért nem kért pénzt és az akcióból is kivette a részét. Summa Summarum: Nem olyan, mint a vérszerinti apám.
- Akkor a következő kérdés kicsit az ízlésed iránt érdeklődik. Melyik tetszik jobban: All Might vagy Mirio?
Dan kis agyalás után válaszolt:
- All Might. Nem azt mondom, hogy Miriot utálom, de nem annyira férfias.
- Jah. Nem használ Old Spicet. – jegyezte meg az író, mire a farkas férfi felnevetett.
- Ott a pont.
- KrillinoKrom kérdezi: Nem akarsz a jövőbe gyereket?
- Nem hiszem. Az én életembe és munkába sajnos nem fér bele egy gyerek.
- És akkor jön az utolsó: Mennyire ismered a Tiger and Bunnyból Fire Emblemet?
- Nem találkoztam még vele. Bár, amennyit hallottam róla, nekem nem jön be. Nem szeretem az olyanokat, akik úgy tapadnak rám, mint a pillanatragasztó az ujjamra.
- Ennyi lett volna a részedről. Majd a jövő tavaszi nyaralásról még beszélünk, rendben?
- Persze, csak nekem mennem kell. Majd valamikor beszélünk. Szia.
- Pá. – köszönt el Ragna és letette, majd bezárta a Skypeot és legépelte a válaszokat, majd kiment a teraszra elszívni egy cigit. Mindannyian láttuk, hogy gyors szünetet tart, ezért sorshúzással döntöttük el a következő kérdező alanyt. Végül, mikor az író visszatért a dolgozószobába, Mirio várta.

Ragna kikereste a kérdéseit és megnyitotta a Wordot.
- Nehéz lehet azzal a szutyok programmal írni, eltalátam? – kérdezte Mirio.
- Ne is mond. Egy dolog, hogy beleakadok nyelvtani akadályokba, de ehhez még rátesz egy lapáttal, hogy a program előszeretettel szemétkedik. – sóhajtott fel Ragna, majd a kérdéssorra tekintett. – Akkor: Szerinted lehet-e valaki Quirk nélkül hős?
- Ha egy évvel ezelőtt kérdeztek volna, akkor nemleges lenne a válaszom. Ám, a mostani dolgokat elnézem, már más a felfogásom. Lehet bárki hős, ha megvan benne az elhatározás, ambició és hajlandó tenni céljaiért, nemcsak a száját jártatni. Van arra példa, hogy valaki egy hihetetlenül erős Quirkkel rendelkezik, de szart sem csinál azért, hogy elérjen bármit is az életében.
- Helyes beszéd. Miért az a hősneved, hogy Lemmillion?
- Ez még anno első osztályban fogant meg bennem. Akkor All Might a fénykorát élte és nem volt olyan felület, ahol ne láttam volna a képét vagy az alakját. Én is hozzá hasonlóan embereket akartam menteni és a felső célom az egy millió megmentett ember. Teljesen tisztában vagyok, hogy lehetetlen célt tűztem ki magam elé, de megcsinálom.
- A nagy találmányok is úgy születtek, hogy látszólag lehetetlent tűztek ki maguk elé. A következő kérdés Mangekyo022-től jött: Tudtad-e, hogy úgy nézel ki, mint Tintin kalandjai főhőse? Zavar, hogy ilyennek alkottak meg?
- Nem mondod? – kérdezte vissza Mirio megjátszott csodálkozással. – Én meg azt hittem, hogy Vault Boyról mintáztak. Amúgy nem zavar, mert szeretem a Tintin kalandjai képregényt.
- Addig örülj neki. A Fallout 76 egy katasztrófa a mai napig is. – ingatta a fejét az író. - Szoktál képregényeket olvasni? Mármint, DC, Marvel, vagy Image Comicsot preferálod jobban?
- Igen, de egyik sem a nagy kedvencem a felsoroltak közül. Jobban szeretem a francia képregényeket. Otthon megvan az összes megjelent Asterix és Obelix és Iznogoud képregény angol nyelven. A Tintin, és az Ompa-Pa majdnem összes képregénye is majdnem megvan. Van még más címem is, de azokból csak egy-egy szám.
- Érdekes. Apropó, köszönöm, hogy odaadtad az rajzfilm DVD kollekciódat. Eri imádja őket nézni.
- Szívesen segítek nektek, ha már elsőre igent mondtatok az örökbefogadásra. – mondta Mirio feltartott hüvelykujjal.
- Akkor a következő kérdés: xxRoland18xx-től: Mit gondolsz képes leszel-e egy nap tényleg egy jó vezetővé válni?
- Igen. A legutóbbi alkalom egy elég kemény lecke volt a számomra, hogy mit csinálok rosszul. Amióta a csapat visszaválasztott engem vezetőnek minden alkalmat megragadok, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, ezzel motiválva őket.
- Én is így gondolom. Akkor, ennyi volna. Behívod a következő alanyt? Mert tudjátok, hogy ki következik.

Miután a férfi kiment, azonnal bejött Ashido a szokásos mosolyával.
- Eri annyira imádnivaló. Remélem, hogy még találkozni fogok vele.
- Igen, ráadásul, elég sokszor. Ugyanis, Rei állást talált, én pedig a gyerekszobát fogom megcsinálni. – mondta mosolyogva Ragna és átölelte a leányzót, majd visszaült a gép elé. – Akkor az első kérdés: Mindig rózsaszín voltál-e, vagy amikor megjelent a Quirkod, ez volt a velejárója? A fekete szemet is beleértve.
- Ovis koromba történt. Emlékszek, hogy az óvónőnek majd kiugrott a szeme, mint a csigának. És ha bárki azt hiszi, hogy nekem volt bizarr átváltozásom, akkor Torut képzeljétek el. Délutáni szundinál még látod, mikor mész felkelteni, akkor meg egy nagy dombot látsz az ágyon és lebegő ruhákat.
Ragna felröhögött.
- Mindig mondtam én, hogy ebben az univerzumban az óvónői munka a legszívatósabb.
- Kell is ahhoz kötélideg. Jöhet a következő kérdés. – jelentette ki a lány és hártadőlt a székben.
- Szoktál-e színházba járni?
- Nem igazán. Én inkább a táncért vagyok oda. Csak musical műfaj jöhet szóba kompromisszumként.
- Ha választanod kéne, melyik fiú alsóneműjét kellene hordanod egy napig, melyik lenne az?
- Egyikét sem. Ahogyan egyetlen férfi sem hord női fehérneműt az osztályból. Maximum Mineta a fejére venné, de tőle ne is várjunk mást.
- Igaz. A Capoeira harcművészetet kaptad, mikor Urahara kiosztotta a diákok között a közelharci ágakat. Mi alapján választotta neked?
- Imádok táncolni és van is tehetségem hozzá. Elég sok táncot kipróbáltam már és gyerekként folyton zsebeltem be a díjakat. Ha a hősi pálya nem jönne be, akkor tánckarriert tudnék befutni.
- Nekem mindig is botlábam volt.
- Pedig ezt nem olvastam ki volna rólad. – csodálkozott Ashido.
- Ez a helyzet. Mikor gólyabálon táncolnom kellet, az abból állt, hogy kettő lépés balra, három jobbra és lassú kiosonás a bálteremből. – foglalta össze az író, mire a lány felnevetett.
- Akkor tényleg kétballábas vagy.
- Nem tagadom. Na, vissza a kérdésekhez: Nem lepődtél meg azon, hogy Aoyama lelépett?
- Most őszintén, ki lepődik meg a helyzeten? Az jobban meglepett, hogy Bakugoval 100%-ban egyetértek. Marhára igaza van abban, hogy semmi joga nem volt Aoyamának játszania a mártírt, mikor ő semmit nem tett le az asztalra. Hamarabb fogadtam volna el, ha Tsuyu vagy Momo távozik.
- Viszont ők maradtak. Nem olyan nyámnyilák, mint az gizda gyerek. Soha nem akartam elhívni egyetlen kérdezz-felelekre.
- Nem bírod?
- Nem. Túl nehéz volt nekem mindig is. Meg aztán… a stílusa elviselhetetlen volt a számomra.
- Igaz. Mehetek? – kérdezte Ashido.
- Persze. Öröm volt az interjúztatásod.
- Nekem is. Szia.

A pink lány lelépése után Bakugo jött be.
- Remélem, hogy nem olyan hülye kérdések jöttek össze, mint a legutóbb.
- Nem. Hogy őszinte legyek, ezek normálisabbak. – sóhajtott Ragna. Mikor Bakugo levágódott, az író belefogott a kérdezésbe. – Nem bántad meg, hogy Aoyama fejét leüvöltötted, mikor ki akart iratkozni és letenni a hősi karrierjéről?
Bakugo erre úgy tett, mintha nem szívesen venné a szájára annak a tagnak a nevét. Hatalmas sóhajtás után válaszolt.
- Nem! Sose szerettem Aoyamát és ez az osztály 99%-ra igaz. Alapból is egy vajas köcsögként viselkedett. Folyton el volt telve magától, közben sehol semmit nem csinált. Oké, hogy én se vagyok az a szent példakép, de ő még rajtam is túltesz egoban.
- Azért én jobban megbecsüllek. Sokkal normálisabb lettél az utóbbi időben és rendesen lefaragtál az egodból. Ha befestenéd a hajad, az milyen színű lenne?
- Nem. Megelégszek a saját hajszínemmel.
- Igaz és ne tudd, mennyi macera van vele. Kipróbálnád-e a légdeszkát?
- Naná! Gördeszkát ugyan sose próbáltam, de a levegős változata nekem bejön hallásra.
- A Vissza a jövőben trilógia után nem csodálom. – mosolyodott el az író. - Hogy állsz a sakkal?
- Szoktam játszani, de nem vagyok nagyon jó benne. Inkább a póker vagy Uno.
- Ahogy láttam, azt játszák odakint. Bár, miért nem próbálkoztok a Fekete Péterrel?
- A többség dönt. Na, jöhet az utolsó kérdés.
- Hogy tetszett az eredeti széria negyedik évada?
- Még nem néztem végig, csak a 15.-ik részig. Nekem elég elkapkodottnak tűnik a Shie Hassakai arc. Ha 25 részre húzták volna ki, akkor bőven sokat bele lehetett volna pakolni. Gondolok itt extra háttérsztorikra és a nyomozás közbeni feszültségre, ami az utolsó nagy csatában teljesedik ki. Ha a legtöbb mangaka rászánta magát, hogy a történetét teljesen elmesélje, akkor Koheinek nem lett volna nagy megerőltetés.
- Köszönöm a válaszokat, ennyi volt.
- Nincsmit. – sóhajtott fel Bakugo és felállt. – Tényleg nem volt egyetlen ostoba kérdés sem közte.
- Én megmondtam. Én most megiszok egy kávét és folytatjuk.

Ragna a riválisom után ment ki. Töltött magának egy kávét és le akart ülni a kanapéra, csak azon Aizawa elfeküdt és aludt.
- Ő lenne a következő, de nem igazán van ínyére az éberen kivárás. – mondta Urahara.
- Akkor ő lesz az utolsó. – sóhajtotta az író, majd kiment elszívni egy cigit. Az öreg mester vele ment, hogy a pipáját beizítsa. Miután kiélvezték a dohány általi örömöket, az irodában foglaltak helyet.
- Milyen érzés, hogy a két tanítványod sikerrel végezte el a küldetését? – kérdezte Ragna.
- Nagyon jó, de Midoriya esetében kicsit aggódok.
- Hogy érted?
- Arra a pontra célzok, hogy felébredt benne a Muso Tensei. Lehet, hogy könnyűnek hiszi az érzései kordában tartását, pedig nagyon nem az. Mindazon fájdalom, gyász, gyűlölet, harag és megannyi más negatív emlék fel fogja emészteni és ha egy harc során eldurran az agya, ne adj Kami sama, annyira kimerül, hogy nem tudja féken tartani, akkor elszabadul és hamarosan vége lesz a dalnak.
- Borzalmas ebbe belegondolni. – sóhajtott fel az író. – Jöhetnek a kérdések?
- Már azt hittem, hogy elkezdtük. – nevette el magát Urahara.
- Az csak most jön. Az első kérdés KrillinoKromtól: Hogy haladnak az edzések a tanítványaival?
- Kitűnően. Bármilyen akadály elé kerülnek, vagy trükkel, vagy kemény erővel keresztüljutnak. Nagyon jól adoptálódnak minden fennálló helyzethez és kihozzák a maximumot. Bár, szomorúan hallottam, hogy Aoyama kiiratkozott és végleg otthagyja a hősszakmát, de ez mindig is így szokott lenni. A gyávák elsőként hagyják el a harcteret.
- Igaz. Ez eddig a legenyhébb vélemény, amit ezzel kapcsolatban hallottam. Melyik a kedvenc helyszíned Japánban?
- Az otthonom a kedvenc helyem, ahová mindig szívesen visszavárnak.
- Vagyis Midoriya és az osztálya.
- Így van. A második családomnak érzem. Egyből befogadtak maguk közé és remek társaságot alkotnak, akik ugyan húzzák egymás agyát, de ha ki kell állni a másikért, hezitálás nélkül csinálják.
Ragna elmosolyodott a kijelentésen, majd a legépelte a válaszokat.
- Ki a kedvenc japán írója?
- Junji Ito. Tudom, ő mangaka volt, de számomra örök kedvenc történetemet, az Uzumakit ő alkotta. Ha nem hallgattam végig százszor a történetet, akkor egyszer sem.
- Én is imádom a műveit. Bár, biztos enyhébb lehet audio CD-n hallgatni, mert a mangái látványvilága gusztustalan és groteszk.
- Nem hinném, mert a felolvasó elég jól átadja a művek hangulatát.
- Van-e olyan állat, amelyet kimondottan szeret?
- Nincs. Mindegyiknek megvan a maga bája és szépsége. Ezért furcsa és vonzó a természet.
- Azért én vitatkoznék, mert nem tartanék mondjuk egy elefántot vagy egy koalát háziállatként. – ingatta a fejét az író gépelés közben. – És végül az utolsó Rolandtól: Mi a véleményed a csapatról illetve a csapatmunkáról?
- Létfontosságú, nemcsak a hősöknél, hanem az élet területén bárhol. Nem osztom azt a véleményt, hogy mindent egymagad érhetsz el, néha kell a többiek segítsége. Erre remek példa az, mikor a tagnak egy nyilat kellet eltörnie, aztán húszat egybekötve.
- Ez tényleg az, bár nem emlékszek rá, melyik filmből vagy könyvből van perpillanat.
- És én még azt hittem, hogy én vagyok az öreg. – nevette el magát Urahara, majd felállt.
- Kösz. Jöhet a következő.

Az öreg mester kimenetele után nem sokkal jöttem be.
- Le a kalappal előttetek. Eri nagyon jól érzi magát melletetek. És ezek mellé még anyának és apának nevez titeket. Mirio remek döntést hozott.
- Köszönöm. Mi is élvezzük, hogy felnevelhetjük, mégha ez nem olyan egyszerű.
- Igaz. – mosolyogtam, majd levágtam magam. – Akkor elő a farbával.
- Szerinted a családneved és a hajszíned véletlen egybeesés lenne?
- Nem. A családban anyai ágon zöld hajjal született és apám is ugyanezzel a színnel büszkélkedhet. Ez elég ritka, mint természetes hajszín, elismerem, de nem lehetetlen.
- Igaz. Ebben már nem lehet belekötni. A következő kérdés Rolandtól jött: Hogyan élted meg, hogy egy olyan illetővel találkoztál illetve dolgoztál együtt, mint Dan?
Elgondolkodtam egy kicsit és úgy válaszoltam.
- Őszintén, kedves Roland… furcsának, de a jó értelemben. Mikor az ember meghallja, hogy bérgyilkossal együtt dolgozik, egyből beugorhat a hidegvérű gyilkológép, aki mellet bárkinek meghűl a vér az ereiben, mint például a 47-es ügynök. Viszont, Dan teljesen az ellentéte. Ha nem említi a szakmáját, akkoris mindenki elvan vele így vagy úgy. Bárkivel szót ért, kivétel nélkül.
- Értem. – mondta halkan az író. - Olvasol-e szuperhősös képregényeket? Ha igen, akkor a japánt, vagy a nyugatit képviseled?
- Mindkettőt olvasom és szeretem. Ám, nem tudok nagyon dönteni a kettő között, mert mindkettő nagyon élvezetes és a maga módján zseniális. Csak példát említsek párból: Injustice, Batman: Fehér lovag, Spawn, Deadpool. Mangából ott van a One Punch Man, Kinnikuman, Tiger and Bunny.
- Hogy tetszett az eredeti történet negyedik évada? Ezt Professor foxi kérdezi.
- Nem volt rossz, bár számomra nagyon kapkodós volt a Shie Hassakai. Én lazán kiírtam volna Gentleéket és a fesztivált négy részben lerendeztem volna. Ami a két arc közötti három részt illeti: Őszintén mondva, volt abban jó is meg rossz is egyaránt. Az tetszett, ahogy a diákok lenyugtatták a megőrült gyerekeket. Ám, az nem, hogy Endeavor öt perc beszélgetés után hirtelen jó apuka lesz és egy bocsánatkéréssel minden meg van oldva. Az egy nettó faszság.
- Kinek a pap, kinek a papné, szokás mondani. – reagálta le az író, ám ezzel nem elégedtem meg.
- Ne szerénykedj. A mi Endeavorunk már logikusabb útvonalat járt be és jobban szimpatizálok vele, mert ő már most néhány lépéssel bár, de tett arról, hogy jobb színben tűnjön fel.
- Valóban? A saját világom karaktere dícséri meg a munkámat. Ez elég meredek szerintem.
- Tévedsz. Beszéltem az asszisztenseddel és ő is szóról szóra mondta el ugyanezt.
- Tereljük át a témát a következő kérdésre: Említetted még a harmadik évadban, hogy szereted az RTS műfajt. Kipróbáltad már a Warcraft 3 Reforged játékot?
Ekkor felsóhajtottam. Nem hittem volna, hogy a kedvenc játékfejlesztőm ennyire mélyre süllyed.
- Bár ne tettem volna. Ochako vette meg nekem, mikor a dimenziós ramazuri történt, mondván, kell a felejtés és vidámság. Én viszonzásképp megkértem, hogy ketten játsszuk ki, mert számára is imádott cím a harmadik rész. A problémák már az akadozó menünél látszottak, de ez volt a legkevesebb. Félkész, bugokkal telekúrt hulladék az egész, ami azt eredményezte, hogy hat óra múlva ragequit lett a végeredménye. Mármint nem nekünk, hanem a játéknak. Ugyanis az egyik küldetés annyira bugos volt, hogy újra kellet indítani a programot. Amikor elindult az a szar, akkor láttam, hogy törölte minden mentésünket és kezdhettük elölről. A reakciónk szinte adta magát: Olyan káromkodástengert nyomtunk le három perc alatt, amennyit Mucsi Zoltánék nem nyögtek be egy villanyszerelés alkalmával. Már mindenki azt hitte, hogy összevesztünk, de mikor később elmondtuk, hogy mi volt a szitoktenger oka, Bakugo könnyesre röhögte magát. Akkor tudtuk meg, hogy a legalacsonyabb értékelést kapta a Metacriticen.
- Ezt lehet nevezni a „nyitott szájjal a faszerdőbe.” tipikus esetének. – foglalta össze Ragna.
- Az. Beküldöm Ochakot. Köszi a kérdéseket.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. – válaszolta az író mosolyogva.

Ochako nevű járat menetrendszerűen ért be Ragna irodájába, közvetlenül utánam.
- Hallottam a Warcraft 3 Reforged nevű fiaskoról.
- Ne is mond. Ha a Blizzard ezekután nem kapja össze magát, lehúzhatják magukat a retyón. – sóhajtott fel és elfeküdt a széken. – Ha tudtam volna, hogy ennyire vacak lesz, akkor inkább a testemmel jutalmazom meg.
Ragna felnevezett és a lapra nézett.
- Befenyítenéd nekem Bakugo-t hogy csináljon nekem egyszer ebédet. Félreértés ne essék, nem randiról van szó. Azta! KrillinoKrom eléggé kíváncsi, hogy Bakugonak tényleg olyan finom a főztje.
- Bocsi, de ez nem fog menni, mert Bakugo eléggé makacs e téren. Mi is azzal tartjuk sakkban, hogy a harmadik évadban a gonoszoknak főzött. Igaz, amióta megváltozott, azóta hajlamosabb kivenni a munkából a részét. Bár, azt előre meg kell hagyni, hogy ha főzésről van szó, csakis Eijiro segítségét fogadja el feltétel nélkül.
- Talán van valami köztük? – kérdezte az író mosolyogva.
- Passz. Ha tényleg úgy van, akkor meg igazán remek páros lenne. Apropó, most a konyhába van Reiel. Mikor meghallotta, hogy pizzát rendelünk: Kijelentette, idézem „Dugják fel a seggükbe a pénz azok a sakálok, mert nincs az az isten, hogy kihűlt vagy krematorizált pizzát egyen.” Erre Rei odanyújtott egy perselyt, mondván a káromkodást innentől fogva ritkítani kell Eri miatt.
Ragna emlékezett arra az új szabályra és megvakarta a fejét.
- Igaz, az miattam van. És mi lett belőle?
- Bakugo két aprót dobott bele, mire Rei megkérdezte, hogy miért csinálta? Mire ő: „Hogy legyen mit kérdezned, bazd meg.” és elindult a konyha felé. Eri akkor mosdóban volt, tehát nem hallotta.
- Ekkora idiótát. – röhögött az író. – A második kérdés: Ha más Quirkot választhatnál, mi lenne az?
- Igazából, maradok a Zero Gravitynél. Remekül tudom keverni a Hokuto Shinkennel és alapból is imádom a képességemet használni. Max, Tsuyuval cserélnék.
- Sejtem, hogy miért. – mondta kaján mosollyal Ragna. - Szoktál-e főzni? Mi a specialításod?
- Igen, szoktam. Viszont, olyan nincsen. Mindent egyaránt meg tudok főzni vagy sütni. Egyszer említette anyum, hogy nagyon finom a tiramisum és karácsony alkalmával szoktam csinálni a családnak. El is szokott fogyni egy nap alatt.
- Az szép. Roland kérdése a következő: Hogy érzed mennyire sikerült kilépned a  Haruno Sakura féle "használhatatlan női karakterek" szerepköréből?
- Kedves Roland. Szerintem elég jól sikerült ezt megtennem. Ám, itt nemcsak Sakura van a képben, hanem az a felfogás, hogy a shounenekben a női karakterek teljesenkörűen csak fanservice célokat látnak el. Ha egy fanficcben meg van mutatva, hogy lehet, csak akarni kell és van rá vevő, akkor lehetne az iparba is berakni bőven.
- Csak a gáz, hogy ez nem így működik. Amíg a fanok belemagyarázzák a dolgokat, addig minden marad a helyén. – sóhajtott fel Ragna. - Animés játékok terén melyik játék okozta neked a legnagyobb csalódást?
- Ez nehéz kérdés. Mivel nincsen meghatározva, hogy, hogy az adott játéknak szarnak kell lennie, azt mondom, hogy a My Hero One’s Justice. Ugyanis, ez egy Ultimate Ninja Storm kópia, csak sikerült azt is kiherélni. Kevés tartalommal áldották meg, amit két óra alatt kipörgetsz, ha átnyomod az összes átvezetőt. A multit ott baszták el, hogy kétféle karaktert raktak be: OP és akiket nem választasz, mert az előbbi bedarálja őket. Todoroki, Bakugo, a Shoot Style Deku három remek példa az elcseszett karakterekre. Emlékszek, hogy egyszer próbáltunk az egész osztállyal együtt játszani, ám egy óra után inkább CTR: Nitro Fueledet raktuk be, mert amikor rájöttünk, hogy kik a broken karakterek, elment a kedvünk az egésztől.
- Az egy jó partijáték, ha el akarsz veszteni pár barátot. Akárcsak a Super Smash Brosnál. Ennyi volt a részed. Aizawa még nem ébredt fel? – kérdezte az író a gépelés végén.
- Nem.
- Akkor én is kimegyek. – mondta az író és felállt.

Mikor Ochako kiért, egyből az ölembe ült, amitől kicsit meglepődtem, mert Eri rajzait figyeltem. Urahara kérte, hogy a mobilomról nyomjak be valami jó rockzenét. Ashido, mintha ismét gyerek lenne, jókedvűen rajzolt egy papírra. Bakugo még mindig nem jött ki a konyhából, amit jól bizonyít, hogy a pizzát dobja össze.
- Valaki felébresztené Aizawát? – kérdezte Ragna a társaságtól.
- Nincs az a pénz. – mondtam keresztbe tett kézzel. – A múltkori ébresztésnek dupla edzés lett a végeredménye.
- Apa! Akkor felébresztem én. – jelentette ki Eri, majd a kanapére felmászva megcsípte Aizawa pofazacskóját. Erre azonnal felébredt.
- Alapos oka legyen, hogy felébresztettetek a legszebb álmomból. – morogta.
- Hidd el, ha nem lenne más kérdező, hagynálak még aludni. – jelentette ki Ragna. – Kimegyek elszívni egy cigit. Majd utána állunk neki. Addig igyál meg egy kávét.

Mikor Ragna befejezte és bement az irodába. Ott Aizawa várta, aki úgy csinált, mintha aludna, ám az ajtó csukódására ránézett.
- Akkor kezdjük el. Nem szeretek az ilyennek sokat tökölni. – sürgette az írót, majd kinyitotta szemét.
- Nem vagy az a beszédes fajta, eltaláltam?
- Alapból nem szeretek interjúkat adni.
- Értem. Akkor az első kérdés KrillinoKromtól: Mi a helyzet Present Miccel? Olyan keveset lehet látni.
- Amióta kitört a káósz, azóta neki alig van ideje. Folyton a hősügynökségekbe segít be és nem fogadják el azt neki, hogy ő a U.A. tanára, mivel hősi gyakorlati órákat nem tart, csak néha segít. A második év kezdésére visszajön.
- Értem. Mondjuk ez a kérdés megfordult a fejemben. A második kérdés, Tudtad-e, hogy úgy nézel ki, mint Zangetsu a Bleachből?
- Tudom. Sok farsangon anno így léptem fel és hidd el, elég sok díjat zsebeltem be.- válaszolta Aizawa unottan, arcáról már le lehet olvasni a „francért jöttem ide.” kifejezést. Ragnának se volt kedve továbbfűzni, ezért folytatta a kérdezést.
- Tudtad, hogy olyan a hangod, mint Abbachionak a JoJo part 5-ből, illetve a Black Cloverbőlből Yami Sukehiro?
- Számomra tiszta sor, mivel a hangomat egy nagyon tehetséges Seiyuu, Junichi Suwabe adja. Ám, ha felmész a MAL-os adatlapjára, hamar megállapíthatod, hogy ez a három szerep, csak csepp az ő óceánjában.
- Értem. Gondoltad-e már, hogy elmész szemműtétre, hogy ne menjen tönkre a szemed? Ez az utolsó kérdés és végeztünk mára.
- Igen, de kockázatos. Az orvosom azt mondta, ha műtétre kerül a sor, akkor 80% arra az esély, hogy a Quirkomat örökre elvesztem. Ám, a műtét kihagyása is eléggé kétélű kard. Ennek oka, ha túlhasználom, akkor megvakulhatok egy életre. Ez az igazi 22-es csapdája. – felelte Aizawa, majd felállt.
- Nem kell az senkinek, hogy megvakulj. Elég egy vak tanár az osztályodnak.
- Nagyon vicces, nagyon vicces. – jegyezte meg cinikusan a tanár, majd kiment.

Odakint én és Ochako összebújva néztük, ahogy Ashido és Todoroki megtanítják Erit néhány gyerekdalra. Nagyon szeret énekelni és tud is. Ragna csak mosollyal figyelte az eseményeket. Egy óra múlva Rei és Bakugo készen lettek a pizzákkal, mert hármat sütöttek meg. Étkezés közben kiderült, hogy Eri szeret enni és imádja anyja főztjét. Ragna elmondta, hogy a kislány mindent megtesz, hogy túllendüljön a múlton és ezt teszi mosollyal az arcán. Miután már morzsát se hagytunk, ideje volt lefektetni Erit, amihez Aizawa rögtön csatlakozott, annyi különbséggel, hogy neki nem kellet lefekvéshez mesélni. Mirion volt a sor, ami nem mást adott elő, mint az Aladint. Ehhez még mi is segédkeztünk, elvégre, a legtöbbünk a teljes Disney változatot ismerte. Én Jaffart alakítottam, Bakugo még Iagot, tökéletesen imitálva a köztünk lévő rivális viszonyt. Mikor befejeztük, Eri megtapsolt.
- Mondhatok még egy dolgot, mielőtt elalszok? – kérdezte mosolyogva.
- Persze, nyugodtan. – mondta az író és megsimogatta az arcát.
- Nem tudom elégszer megköszönni, hogy itt vagytok nekem. Nagyon szeretlek titeket. – mondta elpirulva, mire mindannyian megpusziltuk az arcát.
- Mi is szeretünk, teljes szívünkből. – súgtam neki halkan. Eri ezekután lehunyta szemét és változatlan mosollyal aludt el. Szépen és halkan kimentünk a nappaliból és felvéve cipőnket, kimentünk a ház elé.

Todoroki is velünk jött, mert lejárt az engedélye, hogy a kollégiumból távolmaradjon.
- Oké, srácok. Mielőtt elmentek, van egy fontos közlendőm. Remélem, nem probléma, ha néha rátok bízom Erit, amíg én a szobája összerakásával fogok foglalkozni. – mondta az író mosolyogva.
- Számunkra ez megtiszteltetés. – mondta Mirio és kezet fogott Ragnával. Ideje volt búcsúzni, persze, nem örökre. A szokásos kézfogás és ölelés maraton után elindultunk vissza a U.A. kollégiuma felé.
- Valami most ugrott be. – csaptam a fejemhez és Todorokihoz fordultam. – Emlékszek, amikor a legutóbbi alkalommal Ragna mondta, hogy szívesen fogadna testévreként.
- És mi van vele? – morogta Todoroki.
- Ahhoz képest eléggé máshogy alakult. Mi a véleményed a jelenlegi helyzetről?
A kérdezett elmosolyodott.
- Őszintén… én örülök annak, hogy anyám egy normális pasit talált maga mellé. Eri meg imádnivaló kishúgom.
- Örülök, hogy ez a véleményed. Szöges ellentéte annak, amit Magyarországon leműveltél. – mondta Aizawa, aki hátrafele se nézett.

A társaság örömmel várta a másodévet, ahogy én is. Tudtuk, hogy még több akadály elé nézünk, de senki nem aggódott. Mondjuk, minek is, amikor egy összetartó osztály vagyunk és noha szívatjuk egymást, kiállunk a másikért.