Ahogyan azt a józan logika diktálja, ha egy gyerek nevelőszülőkhöz kerül, nem fogja azonnal anyának és apának szólítani az újdonsült családtagokat. Ez viszont Eri esetében, aki hat évesen megjárta a poklok poklát, pláne igaz. Viszont, ez a fejezet abból a szempontból különleges lesz, hogy itt Ragna fogja átvenni a szót, lévén ő élte át a hullámvölgyeket. (Értem én, csak akkor miért nem adod át más esetekben az első szám, első személyű elbeszélést pl. Bakugonak? – R.) Egyszerű: Mert te vagy a történet írója és ennyi megtiszteltetést megérdemelsz. Továbbá, te élted át a mostohaapaság nehézségeit. De akkor láss neki, elvégre az olvasók se kíváncsiak egy oldalas bevezető szövegre. (Oké. Kezdjük. Már átérzem, milyen lehetett Manginak, az asszisztensemnek, hogy velem együtt kell végignéznie a Shie Hassakai arcot. – R.)

Nos, remélem, a bemutatkozástól el lehet tekinteni, beszéljünk a kezdetekről. Mikor én és Rei elfogadtuk Miriotól a nevelőszülői állást, tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp. Már az első problémák másnap jöttek, mikor az orvos jött felmérni a gyerek állapotát. Az a gyökér maszkban jött, mire Eri majdnem kiugrott az ágyából, mert azt hitte, hogy Overhaul jött el érte. Ez tudom, nevetséges, de gondoljátok végig az ő szemszögéből a dolgokat: Mindenki maszkban volt anno körülötte és már a látványától görcsbe rándul a gyomra. Sebaj, gondoltam és megdumáltam a taggal, hogy vegye le azt a szart, mert semmi légúti fertőzése nincsen senkinek a kórteremben. Na, a főbb lényeg, hogy a lány testsúlya 15 kg volt, ami messze nem egészséges. Továbbá a vérnyomása se volt normális, de bezzeg gyógyszert nem kaptunk rá, amiből később származott gebasz. Szerencsére más baja nem volt, így már másnap hazajöhetett velünk. Miután a doki elment, Rei felém fordult.
- Drágám. Ha nem gond, én elmegyek ruhát venni. Az a szakadt, szürkés gönc szinte szánalmasan fest rajta. – mondta és hozzámbújt. Én átölelte és megcsókoltam.
- Menj csak nyugodtan. Én addig vigyázok a lányunkra.

Miután bementem, már éreztem, hogy baj van. Eri magzatpózban feküdt az ágyon. Odamentem hozzá és a tőlem telhető leglágyabb hangon szólítottam meg.
- Jól vagy, pöttöm? – kérdeztem és simogattam a fejét. Ekkor hirtelen, mintha az ágy rugói vágták volna ki és elütötte a kezem.
- Tudom, hogy te is azt akarod tőlem! – kiáltott rám, amitől meghőköltem.
- Mit? – kérdeztem értetlenül. Eddig semmit nem kértem tőle. Ekkor felémnyújtotta két kezét.
- A véremet, hogy meggazdagodj belőle. Tessék csak. Vegyél, amennyit jónak látsz.
Mostmár leesett a tantusz. Megsimogattam mindkét karját.
- Akármit csinált veled Midoriya, le a kalappal előtte. Még a folytonos tűszúrás nyomok is eltűntek.
Ezt a lépést lazán bekönyveltem a legnagyobb hibának a Souten no Ken:Regenesis maraton és a Jump Force megvétele közé. Ugyanis, ettől Eri csak még jobban hitt saját magának.
- Ne próbáld nekem beadni, hogy csak miattam vállaltad el a nevelőszülői szerepet, ahogy az a fehér hajú nő is! Lesheted, hogy mikor foglak apának szólítani! – kiabálta kiakadva. Féltem, ha ezt így folytatja tovább, Midoriya lerendez engem. (Tájékoztatlak, hogy hallottam a beszélgetést, csak nem avatkoztam közbe. Tudtam, hogy egyedül is megoldod. – M.) Hogy miket meg nem tud az ember. Szemmagasságba ereszkedtem le és a szemébe nézve mondtam az alábbiakat.
- Pedig elhiheted. Nem kell a véred, mert nem vagyok lelketlen pénzeszsák. Azért fogadtunk örökbe Reiel együtt, hogy te visszakaphasd a gyerekkorodat, amit az a lelketlen mocsokláda elvett tőled, mikor meg akart gazdagodni. Nekem már az bőven elég, ha jól érzed magad és mosolyogsz.
Ekkor a kislány könnyei elkezdtek csöpögni. Sírt, mert meghatotta, hogy tényleg van számára remény.
- Miért nem tudok hinni nektek? – hüppögte, ám ekkor átöleltem.
- Tisztában vagyok vele, hogy a bizalom elérése nehéz dió lesz az elején. De hidd el azt, amit mondok. Ha más nem, ígéretet teszek neked.
Kiváltam az ölelésből és a kisujjamat nyújtottam felé.
- Ígérem, hogy a lehető legtöbbet megadok neked, hogy igazán nagyszerű életed legyen, és hátad mögött tudjad a kínokat és a fájdalmat.
Eri letörölte a könnyeit a szeméről és megfogta a kezével a kisujjamat. Noha nem így szokták csinálni, de ez is megteszi.

Másnapra elhagytuk a kórházat és a házamba mentünk. Eri immáron fülig érő mosollyal lépkedett kettőnk között, kezeinket fogva. Viszont, miért mosolyog, amikor az eredetiben nem igazán sikerült neki? Itt se ment volna, ha délután nem erről beszéltünk. Rei akkor érkezett vissza egy rahedli ruhával.
- Bocsi a késésért. Eszembe jutott, hogy Fuyumi óvodás ruháit hová raktam. Enji valamilyen oknál fogva tudta és megmutatta. Tessék, majd felpróbálod őket.
- Köszönöm. Amúgy, biztos, hogy örökbe akartok fogadni annak ellenére, hogy nem vagyok mintagyerek? – kérdezte Eri suttogva, mintha hülye kérdést tett volna fel.
- Hogy érted? – érdeklődtem.
- Nem is tudok mosolyogni. Nem megy. – mondta a kislány, majd az arcizmait úgy próbálta mosolyra erőltetni, mint a Pierott a Naruto szériát. Elgondolkodtam, majd végül megszólaltam.
- A mosoly olyan, mint az aorta: Szívből jön. – bölcselkedtem, mire Rei úgy nézett rám, mintha hülyeséget mondtam volna. (Ez az volt. – M.) Kösz.
- Arra akar Ragna célozni, hogy természetes, hogy nem tudsz mosolyogni. Úgy hiszed, hogy nincs okod rá. Pedig elég sok van.
Eri kérdőn nézett rám. Rei vette át a szót.
- Tény. Midoriya és a csapata megmentett. Bármelyik taggal szóba állsz, azok mindig kedvesek hozzád. Mielőtt jönnél Mirioval, a támogató osztály olyan pöpec exoruhát kap, amihez képest a Tiger és Barnaby ruhái ódivatúaknak néznek ki. És végül, de nem utoljára: Itt vagyunk mi, akik lényegében szülőként szeretünk és védünk téged.
Hosszú ideig Eri a szemünkbe nézett, végül, lassan, de biztosan görbült a szája mosolyra. Ekkor Mirio nyitott ajtót, hogy szóljon a buliról.

Érdekes, hogy bármire megkérjük, mosollyal megteszi. Mondjuk az ígéretem miatt csinálhatja. Mikor hazaértünk és benyitottunk, megszólaltam.
- Nem vagy éhes, vagy szomjas? – kérdeztem.
- Igen. Kérhetnék szépen ennivalót? – mondta Eri mosolyogva.
- Persze. Csinálok neked, pöttöm. – mondta Rei és megpuszilta a kislányt és engem is. Mialatt a konyhában ügyködött, én elővettem lapokat és ceruzát és hagytam, hadd foglalja le magát. Tudom, ez eléggé furcsa, de nem igazán terveztem, hogy gyereket adoptálunk, úgyhogy semmi játék nem volt nálunk csak videójátékok. Rei szólt, hogy segítsek valamiben. Gyorsan berohantam a konyhába, hogy kivegyek pár dolgot. Ekkor ütött be a gebasz.  Mikor visszaértem, akkor Eri csak bámult maga elé. Odamentem és megsimogattam a vállát.
- Rosszul érzed magad? – kérdeztem óvatosan, félve attól, hogy ugyanaz bekövetkezik a múltkor. Ám, semmit nem mozdult.
- Szédülök és fázok. – súgta hidegen. Érdekes, nyár van, tehát meleg van még a lakásban is. A szemébe néztem és ekkor realizáltam a bajt. Megtapogattam a nyaki ütőerét.
- Alig érzem a pulzusát. Lezuhant a vérnyomása.
Eri aggodalmasan magához húzta Erit.
- Valamit adni kéne neki, amitől helyre jönne szegény. – mondta. Szép és jó javaslat, de mit? Ekkor jutott eszembe az egyetlen megoldás: Kávé. A gáz az, hogy csak erős kávét tartok. Gyorsan a konyhában összedobtam egy instant kávét. Szerencsére, volt egy csomaggal itthon arra az esetre, ha elfelejtenék venni. Visszamentem, immár a bögrével és Reinek adtam, mert nekem remegett a kezem.
- Tessék, Eri. Idd meg. Jót tesz. – mondta anyai törődéssel és óvatosan a kislány szájához tette a bögrét. Az lassan megivott egy kortyot. Öt percbe telt, mire kiitta az egészet.
- Jobban érzed magad? – kérdeztem és megsimogattam a vállát.
- Kicsit... Sajnálom, ha a terhetekre vagyok. – súgta és össze akarta húzni magát, ám Rei átölelte.
- Ne beszélj csacskaságokat. Nekünk ajándék vagy, drága. – mondta. Eri hozzábújt. Ekkor kopogtattak. Kinyitottam. Mirio volt az.
- Sziasztok! Bocsi, hogy csak rátok török. Csak a lányotok hogylétéről érdeklődők.
- Hála égnek, jól van. Csak nemrég lezuhant a vérnyomása.
- Igen, meg erről is akartam beszélni, de ezt négyszemközt akartam. Lefoglalták az összes iratot Kai Chisaki kúriáján. Mindent rendezetten tartott egy széfben az irodájában. A lényeg, hogy belenéztem és találtam egy infót Eri csapolásáról. Naponta csinálták kétszer. Első alkalommal reggel kilenckor, második alkalommal pedig délután háromkor.
Ránéztem az órára. Negyed négy volt.
- Akkor ez mindent megmagyaráz. Reggel is arra panaszkodott, hogy szédül, de akkor azt hittük, hogy kimerült még mindig. Legalább megtaláltuk a megoldást: Kávé ivása. Az szokott segíteni nekem is.
- Vad megoldás, de bevált. – sóhajtott fel. – Akkor ha nem gond, magatokra hagylak. A dossziét itthagyom, hátha tud még új információval szolgálni.
- Gyere be. Annyira sürgős? – kérdeztem.
- Ahogy mondod. Endeavor meghívott egy interjúra, mert elmondta az újságíróknak, hogy a Shie Hassakai felszámolásában mi is részt vettünk és nem lenne szép dolog, ha én nem megyek el. Viszont, ha lehet, gyertek be a U.A.- be. Midoriyáék azért szeretnék látni a kicsi Erit.
- Megoldható. – mondtam és kezet fogtam a férfival. Örültem, hogy már ő is jobban van az Overhaul elleni harc óta.

1 héttel később.
Meghívtam Todorokit egy családi vacsorára és pár nap tartózkodásra. Lefogadom, hogy hiányzik neki az anyja főztje. Mikor megérkezett délután négyre, már vártam rá a bejáratnál.
- Szevasz, Ragna. Hogy van a kislányotok? – kérdezte, mikor kezet fogtunk.
- Szeva. Jobban, mint amikor hozzánk került. Kezd már egészségesebben kinézni és folyton mosolyog. Igaz, néha bejönnek a régi emlékek, de azokon hamar túl tud lendülni, ha a közelben vagyunk és vigasztaljuk.
- Az tök jó. Bár, anyától ez elvárható, ha három gyereket képes volt felnevelni. Magamat nem számolom bele. Nem kell ugye ecsetelnem, miért.
- Felesleges. – legyintettem. – Amúgy, tényleg nem bánod, hogy ilyen hamar már gyereket vállaltunk? Tudod, hogy anyud most velem van és már ilyen hirtelen jönnek a dolgok. – mondtam zavartan, de Todoroki csak mosolygott.
- Nem. Sőt, örülök, hogy segítetek neki a jobb élet reményében. Viszont, lehet egy pofátlan kérdésem?
- Mi volna az? – kérdeztem vissza.
- Anyával már csináltátok? Tudod, hogy mire akarok célozni. – kérdezte Todoroki elvörösödve, amiből levágtam a témát.
- Igen. Miért kérded? – érdeklődtem.
- Milyen volt úgy, hogy apám… tudod… négy gyerek után ráadásul.
Ekkor kaján vigyor terült el a képemen.
- Hülyéskedsz? Tíz centi után vadiúj.
Erre Todoroki felnevetett.
- Ez gonosz volt, tudom, de nincs nekem bajom anyuddal aktus terén. Császárral szült minden esetben. Meg aztán, szenvedélyes és gyengéd, akárcsak a való életben. De ne húzzuk az időt. Menjünk be. Ilyenkor szoktuk felébreszteni.
Todoroki mosolyogva követtet. A nappaliban Eri szunyókált, a párnát alaposan átölelve.
- Kis álomszuszék. – jegyezte meg Todoroki, mire Rei kijött a konyhából és letette az uzsonnára szánt kávét. Felébresztettem. Ő lassan kinyitotta a szemét.
- Jól aludtál, pöttöm? – kérdeztem és megsimogatta az arcát. Todoroki láthatta, hogy jelentős javulás látható a lányon. Arca egészségesen fénylett és töredezett, kopott fehér haja immár anyja hajszínéhez hasonlított egy kis festés után. Eri csak bólintott és elkezdte a kávéját inni. Egy korty után vette észre a srácot.
- Szia, bátyus. – köszönt aranyos hangon. Todoroki viszonozta mosolyogva és megpuszilta a pofikáját.
- Drágám. Tudnál jönni, egy kicsit segíteni? – kérdezte. Én csak bólintottam és bementem a konyhába, hogy kihozzam az eperkrémmel töltött tortát. Felkaptam és lassú, de biztos léptekkel mentem vissza a nappaliba. A kislány megörült a tortának. Igen, tartottunk már bulit a kórházban, de ez más volt, mégha egy kis mértékben. Szomszédom az anyakönyvi hivatalnál dolgozik és sikerült megoldani, hogy a kislánynak egy másik nevet adjunk, nehogy megbélyegzett legyen Overhaul miatt. Igen, a gyökerek a hírekben megemlítették a nevét. A hivatali formák szerint Erina Todoroki lett az új neve. Rei hozta a tányérokat és az evőeszközöket. Mikor letettük a nehezékeket, megszólaltam.
- Akkor kívánhatsz még egyet. Boldog Újjászületésnapott. – mondtam és meggyújtottam a gyertyát. Ő elfújta és ekkor Rei átnyújtotta az ajándékát. Eri kibontotta. A dobozban egy plüssmackó volt, amit azonnal átölelt.
- Köszönöm szépen, anya. Szeretlek. – mondta és megpuszilta Reit.
- És minek nevezed el a mackódat? – kérdeztem érdeklődve.
- Lyomenak. – mondta. Elmosolyodtam.

Hogy megbántuk-e azt, hogy adpotáltuk Erit? Abszolút nem! Imádjuk, főleg, amikor mosolyog és látható rajta, hogy elfogadja az új életet és örül neki. Magamban reméltem, hogy a negatív időszakain hamar túllép és felnőttként egészséges lesz mind testben, mind lélekben. És most újra Midoriáyé a történetfonál.

Köszönöm. Látod, csak nem volt annyira nehéz. (Nem azért nem akartam csinálni a perspektívaváltást, mert annyira nehéz. Hanem azért, mert az olvasót nem akartam összezavarni. – R.)  Értem. Ez tényleg furcsa lehet. Viszont, eléggé furcsa lesz, hogy ezen a ponton kiválik a történet a Kohei kánonból. Mit tudsz hozzáfűzni, Ragna? (Én hálát adok neki. Ha ahhoz a kreativitási defekthez ragasztanám a történetem, akkor sehová nem menne. Továbbá, a franc akar hozzádírni 7 Quirkot, amikor a koncepció már eltér az eredetitől. Igaz a negyedik évad maradék része még így vagy úgy bekerül.– R.) Akkor boldogság van, mi? Akkor én is örülök. Kedves olvasók, találkozunk a 6. Évadban. Sziasztok. … Várjunk csak? 7 Quirkot kap az eredeti Midoriya? Mi a fa…